Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)

1954-10-31 / 259. szám

A

NEMZETKÖZI SZEMLE

4

_____________________________________

N

APLÓ

1954 OKTOBER Si

Hozzászólás Jánosi Ferenc népművelési miniszter

helyettes cikkéhez

A nyugati tábor politikusai az utóbbi hónapokban, kiváltképpen pedig a legutóbbi hetekben, szemlátomást meggyorsították politikai mc- netrendiik lebonyolítását. Az egész nyugati politikán feltűnő sietség lett úrrá. Ez a sietség jól lemérhető, ha

Felmerül a kérdés, mi indítja a nyu gáti hatalmakat, elsősorban Amerikát arra. hogy most gyorsabban igyekezzenek végrehajtani politikai terveiket, mint eddig bármikor, miért sietnek jobban ratifikáltatni a párizsi megegyezéseket, mint annakidején az európai védelmi közösségi szerződést. i

A nyugati polgári sajtó több magyarázattal is szolgál erre. Egyes kommentátorok szerint Dullesék a jövőheti képviselőházi és szenátusi választásokon „nagy diplomáciai sikerként“ akarják szerepeltetni a párizsi egyezményt, s ezúttal el akarják feledtetni genfi vereségüket és az EKV kudarcát. Kétségtelen, hogy ebben a magyarázatban van igazság.

Más diplomáciai szemleírók a nyu gatnémet felfegyverzéssel járó katonai megrendelésekből várható profitot tartják siettető motívumnak. — Természetes, hogy ez a magyarázat sem áll távol az igazságtól. Ismét má sok Adenauer szemlátomást csökkenő tekintélyében, rendszerének mé lyülő válságaiban látják e sietség okát. E magyarázatokban még az előbbieknél is több igazság van, hiszen, a Nyugat-Németországban nem rég lezajlott választások, a szociáldemokraták állásfoglalása a négyhatalmi tárgyalások mellett, az Ade- nauer-féle koalíció Dehler vezette pártjának csatlakozása e szociáldemokrata követeléshez, eléggé példázza. hogy Adenauer és kormányzata sokat veszített támogatóiból. A legfontosabb ok azonban nem a felsorol lak között keresendő.

Az európai védelmi közösségi szerA nemzeti szuverénitás kérdésében például mindössze annyi változás van az EVK-val szemben, hogy — mint a londoni záróközlemény mondja — a brüsszeli szerződés konzultatív tanácsa olyan tanács- csá válik, amelynek „döntési jogköre van. „Más szavakkal: az európai védelmi közösség „nemzetekfelet- ti főbizottsága" helyett a Nyugat- európai Unió „konzultatív tanácsa” ugyanolyan jogkörrel.

Nagy hűhóval ünnepelte a nyugati burzsoá sajtó Angliát azért, mert beleegyezett abba, hogy négy hadosztályát az európai kontinensen tartja, hogy biztosítsa Franciaországot szövetségesének, Nyugat-Némef- országnak esetleges „kilengéseivel“ szemben. A burzsoá sajtó ezt garanciának nevezi. Nos, ezek a garanciák nem sokat érnek. Nem, először is azért, mert Anglia e kötelezettséget annyi fenntartással vállalta, hogy azok az egész kötelezettség értékét nullával teszik egyenlővé. De nem érnek semmit azért sem, mert a második világháború kezdetén szin tén voltak angol hadosztályok a kon tinensen és — mint ismeretes — ezek távolról sem akadályozták meg a második világháborút.

A német felfegyverzés ellenőrzéséről maga Mendes-Francc francia miniszterelnök ismerte be London után, hogy e kérdésben nem született döntés. Erre vonatkozólag a párizsi értekezleten is csak igen ködös határozatokat hoztak. A nyugatnémet militaristákat nem is igen feszélyezik a párizsi határozatok. A „United Press’* amerikai hírügynökség jelentése szerint Blank bonni hadügyminiszter jelölt úgy tervezi, hogy a nyugatnémet Wehrmacht egy- egy tankhadosztálya 14.000 katonával és 280 tankkal rendelkezik, majd szemben a hitleri Wehrmacht tank- hadosztályának tizenegyezer katonájával és száznegyven tankjával.

Mindez eléggé bizonyítja, hogy az

pnt3bt'iibiitíijyiii/Tí.',!U!«i«.7mn-‘-etetlen az oglMrM*

»untában

felidézzük emlékezetünkben, milyen gyorsan követte az EVK bukását a londoni értekezlet, a londoni értekezletet a párizsi megegyezés és menynyire sietnek most nyugaton a párizsi megállapodások ratifikációjával.

ződésről a nyugati sajtó annakidején minden jót elmondott. A közvéleménynek azonban elég ideje volt megismerkedni a szerződés valódi tar talmával és meggyőződni arról, milyen veszélyeket rejt magában ez az okmány. Európa közvéleményének szeme felnyílt és az EVK propagandája elvesztette hatását. Hatalmas tömegmozgalom bontakozott ki'Nyu- gat-Németország felfegyverzése ellen. a nemzeti szuverénitás védelmében és ez megpecsételte az EVK sorsát. Az amerikai politikusok ebből a vereségből megtanultak any- nyit, hogy a közvéleménynek nem szabad időt engedni. Nem szabad hagyni, hogy a közvélemény megismerkedjék a londoni és párizsi megállapodások tartalmával, mert különben ismét magasra csaphat a tiltakozás lángja. Éppen ezért sietnek a ratifikációval. A fő ok tehát a közvéleménytől való félelem. A nyugati tábor vezetői tartanak attól, hogy ha időt engednek a tömeges ellenállás kibontakozásának, mostani terveik is az EVK sorsára jutnak.

E félelemnek meg is van az oka: máris jelentkezik a tömegek ellenállása.

A párizsi megállapodásokról csak igen ködös közlemények láttak napvilágot, a közvéleményt szándékos tájékozatlanságban tartják. Burzsoá lapok arról fecsegnek, hogy e megállapodások előnyösebbek az EVK- nál. Ha azonban megvizsgáljuk a rendelkezésre álló kevés adatot és a megállapodások egy-két oldalát, máris kiderül, hogy ilyen előnyökről szó sincs tulajdonképpen.

új megállapodások semmivel sem job bak a régieknél és Európa népeinek semmi okuk feladni ellenállásukat a nyugatnémet felfegyverzéssel szemben. Nyugat-F.urópa közvéleményét láthatólag mind erősebben foglalkoztatják a párizsi paktumban rejlő veszélyek és mind többen követelik, üljön össze a négyhatalmi értekezlet, ahogyan azt a Szovjetunió kormányának október 23-i jegyzéke javasolja. A nyugati kormányférfiak igen nehezen tudnak szembeszállni e jogos követeléssel. Éppen esért, régi módszereikhez, a félrevezetéshez, a megtévesztéshez, folyamodnak. Egyes nyugati burzsoá lapok a közvélemény becsapása céljából arról írnak, hogy a nyugati hatalmak Nyugat-Németország felfegyverzésével egyidőben akarnak tárgyalni a Szovjetunióval a német kérdésről. Ezt a politikát elnevezték a „párhuzamos lépések" politikájának. Ez a politika azonban csak a lázas ütemben folyó nyugatnémet felfegyverzés leplezésére szolgál. Igen sek nyugati burzsoá publicista viszont arról ír, hogy a négyhatalmi értekezlet összehívásé nak csak a párizsi megállapodások parlamenti ratifikációja után lehet helye. Ezt az álláspontot képviselik a nyugati kormányok vezetői is.

Ez ismét a közvélemény megtévesztését célozza és lényegében azt akarja elérni, hogy a közvélemény menjen bele a mielőbbi ratifikációba, „csakhogy elháruljanak az akadályok a négyhatalmi értekezlet út- jából.”

Nem nehéz kitalálni, hogy ez a faj ta érvelés az úgynevezett erő-politika fegyvertárából szánnazik. A közvélemény azonban eléggé tisztában van már azzal, hogy azok, akik Nyu- gat-Németországot fel akarják fegyverezni, nem azért teszik azt, hogy utána a békéről és Németország egységéről tárgyaljanak. A Szovjetuniónál pedig, mint eddig, ezután sem lehet engedményeket elérni „erőpolitikával.” — A Szovjetunió hajlandó becsületes tárgyalásokon közelebb hozni egymáshoz az álláspontokat, de nem hajlandó a háborús uszítok martalékául vetni Európa békéjét és biztonságát.

A Szabad Nép október 19-i számában Jánosi Ferenc ' népművelési miniszterhelyettes cikket írt, melyben feltárja és összefoglalja a népművelési munka további demokratizálásának problémáit. E cikk tükrében vizsgálva megyénk népművelési munkáját, abból az intézményekre, elsősorban a kultúrotthonokra vonatkozó néhány kérdést vetnek fel.

Jánosi elvtárs leszögezi... ,.meglévő kulturális intézményeink és szerveink nem fejlődtek még a legszélesebb rétegeket átfogó, a szó teljes értelmében népi intézményekké és szervekké. Népünk nem érzi még mindenestől a sajátjának az intézmé nyékét s nem is használja, nem is támogatja azokat úgy, mint sajátjait."

Darvas elvtárs a Hazafias Népfront kongresszusán elmondott beszédében is szólott erről. Megállapítja: „Főleg parasztságunk egy része idegenkedik a kultúrotthonainktól, nem szí vesen megy el oda és nem is érzi jól ott magát."

E két megállapítás tükrözi megyénk kultúrotthonainaki életét is. Kultúrotthonaink irányításának demokratizmusa feltételezi azt, hogy jól dolgozó, a falu népének valamennyi rétegét képviselő vezetősége van. Többségében ez nem így van megyénkben, mert sok helyen egyáltalán nincs, vagy csak papíron van vezetőség, a munkát egyedül a kul- túrotthon-igazgató, esetleg egy-két pedagógus segítségével végzi. Miért van ez így? Tapasztalataink szerint azért, mert a vezetőségeket „hivatalból" állították össze, amelyben helyet kapott minden szervezet képviselője, rendszerint annak titkára, vagy vezetője. Egyéb munkájuk mel lett a kultúrotthon munkájának kialakításához a vezetőség e tagjainak nem maradt idejük. Kifelejtették a vezetőségekből az orvosokat, állatorvosokat, néhány helyen még a pedagógust is, a művészeti csoportok, szakkörök vezetőit, a legjobb előadókat stb. akik egyébként a kultúrotthon munkájának legjavát végzik. Kétségtelen, hogy — Jánosi elvtárs szerint — e ..kincstári forma" nem alkalmas a kultúrotthon tartalmas belső életének kialakítására, a dolgozók valamennyi rétege kulturális igényeinek kielégítésére. Mi tehát a tennivaló? Demokratikus alapon megválasztani a kultúrotthon vezetőségét, a dolgozók akarata szerint olyan dolgozókból, akik szívesen foglalkoznak a népművelés bármely ágával — jó színjátszók, legjobb előadók, legjobb olvasók, pedagógusok, orvosok, agronómusok sorából, akik hűségesen szolgálni népünket, vállalják a műveltebb népért, a nagyobb tudásért folyó' harcot. Ilyen vezetőségek ismemi fogják a falu igényeit, képesek lesznek olyan programot kialakítani a kultúrottho- nokban, amely a dolgozók érdeklődésére épül, amely érdekességénél, tartalmánál, sokszínűségétől fogva beviszi a népet a k*ultúrotthonba.

Mikor e fontos problémát felvetem meg kell vizsgálnunk ifjúságunk kap csolatát is a kultúrotthonokkal. Ifjúságunk nagyrésze aktív munkása a falusi kultúrotthonoknak, színjátszó-, tánccsoportokban, énekkarokban, vagy különféle szakkörökben mindenütt ott találjuk fiatalságunkat. — Sokan töltik szabadidejüket a kul- túrotthonban, a látogatók többsége az ifjúság köréből kerül ki. Ez igen örvendetes tény, de egymagában nem megnyugtató, mert ha alaposan megvizsgáljuk, lépten-nyomon találkozunk egészen durva jelenségekkel ifjúságunk magatartásában, szórakozásában. Sokhelyen oktalan hangoskodással, ízléstelen megjegyzésekkel zavarják a pihenő, szórakozó idősebb dolgozókat. A felszerelés, bérén dezés erőszakos rongálása nem ritka eset. Mindezek a hibák azt bizonyítják, hogy a múltban ifjúságunk nevelésében — mint sok egyéb területen — hibát követtünk el. Beleneveltük ifjúságunkba, hogy számukra új, más világ van, mint ä mi ifjúkorunkban. Ifjúságunk tudomásul vette, hogy ebben az új világban meg becsülik az ifjúságot, csaknem gond talanul élhet és bátran nézhet a kellemes jelenből a még szebb jövőbe, mert nyitva áll előtte a boldogulás Útja, a főiskolák, az ipar- és kereskedelem sokféle szakmája, amely biztosítja a jövő gondtalan életét. Ez rendjén is van eddig, de megfeledkeztünk arról, hogy fiataljainkkal megtanítsuk azt is: ami ma és a

jövőben lesz, azért apáik, nagyapáik sokat fáradtak. A párt kemény harca eredményezte a jelent. Az út nem volt síma. Sok-sok akadályt kellett legyőzni, hogy idáig eljuthassunk. Ezt a kemény harc árán elért eredményt meg kell becsülni. Erre a becsülni tudásra kell ifjúságunkat nevelni. Tudatosítani kell, hogy amikor a kultúrotthonba lép e harc ered ményeit élvezi, amikor a főiskolára, vagy az üzembe megy jusson eszébe az a sok-sok gondtól terhes éjszaka, amelyet apáink fáradságos munka után eltöltöttek ifjúkorukban, hogy tanulhassanak, az általános műveltséget megszerezhessék, vagy a régi piszkos, poros munkahelyen, ahol apáink éhbérért dolgoztak és munkájuk verejtéke a kapitalisták pénzes-zsákját duzzasztotta. Ha ezt felismerik fiataljaink, jobban megbecsülik a ma eredményeit, nagyobb tisztelettel néznek az idősebbekre, magatartásuk komolyabb, öntudato- sabb lesz.

Ifjúságunk jövőnk alapja, boldogulásunk továbbvivője. Nagy gonddal kell ifjúságunk nevelésével foglalkozni. El kell fogadnunk ifjúságunkat most úgy, ahogy van és elmélyült munkával, valamennyi nevelő erő: kultúrotthon, iskola, társadalom munkájával olyanná tenni, amilyennek mi szeretnénk.

Jónéhány kultúrotthonban megalakítottuk az Ifjúsági Tanácsot. A meg alakítás után azonban sem a DISZ, sem mi nem sokat törődtünk a tanácsok munkájával. Élesszük újjá e szerveket, ahol még nincs szervezzük meg és tegyük a kultúrotthon és a fiatalság jó, hasznos kapcsolatának fórumává, az ifjúság nevelésének fontos bázisává.

Jánosi elvtárs cikkében felveti az olvasókörök szemezését, támogatását. Megyénkben is vannak olvasóköri hagyományok. Magam is emlékszem egy-egy olvasókör munkájára és meg kell állapítani, hogy sok hibája mellett számos jó oldala volt e köröknek. A lakosság maga hozta létre, berendezte, magáénak tekintette és a felnőtt dolgozók szívesen jártak oda. Köztudomású, hogy ezeket a köröket igyekeztek befolyásolni a különféle egyházak, a falu ki- zsákmányolói és nem kis eredménynyel ott élénk tevékenységet fejtettek ki különféle módon, ók diktálták — kevés hely kivételével — a tartalmat és előbb-utóbb a kör az ő bázisukká vált. E hibák mellett, azok kiküszöbölésével a körök haladó vonásait kell továbbfejlesztenünk és támogatnunk. Építenünk kell az agilis öntevékenységre, amellyel a

Nem jött észrevétlenül az ősz, ezer I és ezer előjel hirdette az új és mégis ismerős évszak közeledtét. Az ősznek is éppenúgy, mint a többi évszak nak megvan a maga szépsége, természetessége, amely a legkisebb részéiben is gyönyörködtető. Sokan nem szeretik az őszt, mert ebben az évszakban csak az elmúlás, a természet haldoklása ragadja meg a figyelmüket. Nézzük meg, hogy mit jelent az ősz termelőszövetkezeteink közül például a dunaszentgyürgyi Szabadság tsz tagjainak, ahol az ősz egy dolgos, szívós munkában eltöltött év végét és egy új gazdasági év kezaetét jelenti.

Köteteket lehetne arról írni, hogy a Szabadság termelőszövetkezet tagsága mit tett, hogyan dolgozott tazért, hogy közös gazdaságukat gyarapítsák, hegy ezen keresztül megerősítsék, sziiklaszilárd alapra helyezzék azt a közösséget, amely biztosítja minden egyes becsületes dolgozó paraszt számára a megélhetést, összesen 37 taggal dolgozott egész éven át a tsz, szorgalmasan és lelkiismeretesen. Azt gondolták, ha megmarad az a termés, ami ígérkezik, akkor egyszerre két fokot fognak lépni a gazdagodás lépcsőjén. Tervezgetésüket azonban könyörtelenül kettészakítod ta a jég, ami végigpusztított Duna- szentgyörgy határán. A jégkárral szemben tehetetlenek voltak. A szépnek ígérkező búza, zab, napraforgó és a kukorica termése, á hónapok fáradságos munkájának gyümölcse rövid pár óra alatt úgyszólván semmivé vált. A tépett, rongyoslevelű kukoricák, napraforgók nagyon nehezen heverték ki a csapást. A jég

fenntartást, a berendezést, a rendezvények sikerét biztosították. Tovább kell fejlesztenünk azt a módot, amely lyel megteremtették a maguk szórakozásának és művelődésének lehetőségét.

Kultúrotthonaink szervezésénél,

belső munkájuk kialakításánál e hagyományokat kirekesztettük és mint másutt, úgy mi is mindenben újat akartunk adni még annak árán is, hogy elveszítjük a dolgozók bizalmát, közeledését a kultúrotthon felé. — Nem utolsósorban ez is oka annak, hogy kultúrotthonainkban oly kevés felnőtt dolgozóval találkozunk. Féltünk attól, hogy kultúrotthonaink régi olvasókörökké válnak és emiatt nem egy esetben a régi tapasztalt köri vezetőket távoltartottuk a kul- túrotthontól, ahelyett, hogy tudásukat, tapasztalataikat, öntevékenységüket a magunk hasznára fordítottuk volna. Nevelés helyett elidegenítettük a jószándékú, segíteniakaró dolgozókat is.

Amit Darvas elvtárs a Hazafias Népfront kongresszusán mondott: —

........a jó szándékú, a haza üdvén

m

unkálkodni kész hazafias erők tömörítése még gyorsabban, termékenyebb előrehaladást jelent, nagy nem zeti célunk megvalósítása útján— Kultúrotthonaink munkájának szélesebb demokratikusabb alapokra helyezésélten is világos, járható utat mutat. Minden erőt megmozgatni népünk művelődésének, kultúrált szó rakozásának érdekében. Ezt jelenti a Népfront programja. Tanácsaink, a Hazafias Népfrontbizottságok, a helyi kultúrmunkásokkal vizsgálják felül községükben e problémát és bátran alkalmazzák e politikát. Ahol olvasókör van kultúrotthonaink támogassák, segítsék munkájukat, a maguk eszközeivel. A kör tagjainak öntevékenységét irányítsák a kultúrotthonban. Rendezvényeikhez biztosítsák a kultúrotthon nagyobb előadótermét. Szervezzenek a tagok igényednek megfelelően szakköröket, tanfolyamokat, előadásokat. Ahol nincs olvasókör szervezzenek ilyent és adjanak helyet a kultúrotthonban. Fejlesszék e körök hagyományait. Biztosítsák a kultúrotthonok- ban a körök részére a lazább, kötetlenebb szórakozási, művelődési formákat.

Kultúrmunkásaink tanulmányozzák a népfront politikát és azt alkalmazzák bátran a népművelődés területére is. így — és csak így fogunk előbbrejutni egy-egy lépéssel egész népművelési munkánk demokratizálódásának útján.

Bősz József

I azonban nem verte meg a tagok alkotó lendületét, akik nem keseredtek el, hanem egy emberként, váll- váll mellett dolgoztak, hogy őszig az év végéig tudjanak eredményt felmutatni.

Igaz, nem mindegyik tag gondolkodik így. Adorján István, Horváth István és még két tag meghátrált a nehézség láttán és kiléptek a tsz- ből. Gondolkodás és szív nélkül otthagyták azt a termelőszövetkezetet, amely a megélhetést, az életet, egyszóval mindent biztosított nekik.. Az igaz, hogy számban néggyel kisebbedéit a tagok létszáma, de kilépésükkel nem kevesebbek, hanem erősebbek lettek, mert a visszamaradt 33 tag, akik örömben, bánatban, bőség és ínség idején egyformán osztoztak mindenből, megedződött és egységessé kovácsolódott. A kilépettek helyett ú.j emberek jelentkeztek: Tóth Lajos. Gutái József, Bese Lász. ló, Kőműves József és Szíjjártó Mária csatlakozott ehhez az erős és életképes közösséghez.

Uj élet kezdetét hirdeti ma az ősz a dunaszentgyörgyi Szabadság tsz- ben. Az ősz, a hulló falevelek, a természet csendes haldoklása mögött már sarjad az élet kint a határban, a zöldelő vetések képében. A Szabadság tsz aolgos tagjainak buzgó és lelkiismeretes munkáját dicséri a 48 hold közel 10 centiméter magas őszi. árpa, a 10 hold rozs és a szépen soroló 115 hold őszi búza. Ezek a vetések, ezek a felfelé törő zöld gabonaszálacskák mind-mind a dunaszentgyörgyi Szabadság termelőszövetkezet tagjainak elégedett életérő! beszélnek.

MIÉKT EZ A NAGY SIETSÉG?

ÚJSÜTETŰ EVK-RÓL VAN SZÓ

rr

Ősz a dun a szent györgyi Szabadság tsz-ben