Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)
1954-10-31 / 259. szám
1954 OKTOBER 31 NÄPCö s SAR PILISI KÉPEK $ Szépen sorol a búza a gerenyási hegytetőn Ez a 2500 négyszög- öles parcella azt mutatja, hogy gazdája nem sajnálta a fáradságot. Jól előkészített talajba vetette el a vetőmagot. A búzán kívül levegőt, napfényt, életet követelőén tör az apiró rögöcskók alól a rozs is. Ez a két táb_ la, ez az 5000 négyszögöl, jó gazdának gondos munkáját dicséri. De ki a gazda? Gyönkön mindenki ismeri Sehiszler Ádám- nét és Zsuzsa lányát a 11 hold, a két gyönyörű vetés tulajdonosát. Nem kell csodálkozni, Ihitetlenlkedni, igaz, hogy anya és lánya irányítja, dolgozza azt a 111 hoild földet, ami a családfő halála után örökül maradt. 1 Öltben történt, akkor ma. radtak egyedül, és azóta dolgoznak a 11 holdon ketten, az anya és lánya. Tíz éve már, hogy ketten végzik a földművelés nehéz munkáját. Nem könnyű tavasztól őszig, kora reg. géltől késő estéiig kint a határban dolgozni, vetni, aratni, kapálni. \z idén is 3 és félholdon vetettek kukoricát és azt ketten kétszer kézzel és kétszer fo- éatoserővel kapálták. — Megszoktam már ezt a munkát, igaz szeretem nagyon is a földet — mondotta Zsuzsa, a fiatal pirósarcú, kékszemű lány. Tiz évvel ezelőtt bizony még nagyon fiatal vol. tam — folytatta tovább. Alig léptem be tizenkettedik évembe, amikor már többet dolgoztam kint a határban, mint bárki ipás. akkor anyám hajtotta a két ökröt, az szántott, vetett, gondoskodott rólam és akikor még egyéves kishugomról. Tiz év bizony hosszú idő. Ezalatt Zsuzsa is elsajátította már a me. zőgazdasági munka minden apró kis far- téjáit. Kivette már édesanyja kezéből a munka zömét, fiatalos lendülettel végzi a szántást, vetést és a többi munkát. Letörték már a kukoricát, vágják a szórt, még csak ezt a területet kell felszántani és végeztek is a kinti munkával. Nemcsak a vetéssel, hanem a beadás teljesítésében is példát mulat Sehiszler Ádáinné és lánya. Beadási kötelezettségüket a hi- zottsertés kivételével teljesítették. A hízott- sertés decemberre van beütemezve és addig meg is lesz. így dolgoznak, gazdálkodnak Sehiszierék a 11 holdon. Nemcsak a gyönki, hanem az egész megye dolgozó parasztsága méltán példát vehet a 22 éves Zsuzsáról, aki reggeltől estig fáradságot nem ismerve hajtotta az ökröket, fogta az ekeszarvát,. hogy mielőbb elvesse a magot. Eddig tart a történet, amely tulajdonképpen mégsem fejeződött be. mert a napok, az évek múltával munkájuk to_ vább folytatódik. Egy. mást követik az évek. a vetések, az aratások és Schiszlérek mindig mindent megtesznek azért, hogy időben földbe tegyék a magot. Szépen sorol a bűz«, a gerenyási hegytetőn, amely azt hirdeti, hogy szerencsés az az ország, amelynek ilyen földszerető asszonyai és lányai vannak. Miért késnek a vetéssel a kölesdi Kossuth tsz tagjai A NAPTAR SZERINT 1954 október 28-át írunk. A község, amelyről szó lesz, nem nagy, mindössze 1100 lelket számláltak meg a legutóbbi összeíráskor. Mégis annyi minden történik itt, hogy talán regényt is lehetne róla írni. De erre most nincs mód. Csupán annyira telik, hogy bemutassuk: milyenek a sárpilisi képek ... Ve ■VALÓSÁGOS nyüzsgő hangyabóly képe tárul elénk a sárpilisiek munkáját szemlélve ezen a csütörtöki napon. Á kövesúttól balra traktorok szántanak, készítik az életet adó gabona bölcsőjét. Terménnyel megrakott szekerek kerülgetik egymást az úton. A Sarló Kalapács termelőszövetkezet tagjainak egyrésze a kukoricát töri, az Uj Élet termelőszövetkezet tagjai a répát szedik. A falutól meg elég távol, — ahol egyébként kihalt lenne minden — cséplőgépek bugása töri meg a csendet. Kölest és napraforgót csépelnek. Amint szemlélem ezt a képet, hirtelen az jut eszembe, hogy a sárpilisiek egy kicsit elszunnyadták az időt. Hiszen már október vége felé járunk, erre az időre bizony már rég el kellett volna csépelni a kölest, a napraforgót, meg őszintén szólva a bűzának is a földben volna a helye. Mindegy, nézzük tovább ... ALIG EGY-KÉT NAPJA költözött a faluba a mezőgazdász, akit Csáki Oszkárnak hívnak. Báli János és Ács István egyénileg dolgozó parasztok felkeresték új otthonában, hogy elbeszélgessenek vele. A két dolgozó paraszt ' lelkiismeretfurdalás nélkül „fecséreli’' már az időt az ilyen látogatásra, mert végeztek min den munkával. Sajnálattal kellett tu- domásulvenniök, hogy az agronó- must csak a késő esti órákban lehet otthon találni, mert az ő szénája még nincs rendben. Tartozik hozzá olyan gazdaság is, amelyben még egy szem búzát sem vetettek. És bizony nem volna egy olyan agronó- mussal szemben bizalom, ha ilyen nagy munkaidőben otthon a látogatókat fogadja... Igen, a sárpilisiek nagyon elhibázták a dolgot. Hogyan hogyan sem a 642 hold búza vetéstervből mindösz- sze 250 holdat vetettek csak el. Ez a számadat aztán mindent leront. Merthát azt mondják a decsiek — és tegyük hozzá jogosan — ne dicsekedjenek a sárpilisiek a 35 mázsás kukoricaterméssel, meg azzal, hogy községükben minden gazda teljesítette már kukoricabeadási kötelezettségét, mert a búzájuk legnagyobb része még a zsákban van. A — sárpilisiaknek — akármennyire is fáj a kritika — el kell ismerni, hogy rosszul cselekedtek. Egy pillanatig gondoljunk csak az átkozott múltra. A földesuraknak és bankároknak valóságos kincsesbánya volt a sárközi jó feketeföld. Annyi búzát termeltek benne, amennyit akartak. De az intézők nem is engedtek ám a huszonegyből. Ha a cselédeknek a nyelve kilógott, akkor is elvettették a búzát legkésőbb október 25-re. És lám napjainkban összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között a sánpilisi termelőszövetkezetek, — ha így megy a munka — még november vége felé sem vetnek el. De menjünk egy házzal tovább .. . A „ZÖMÖK” TANÄCSHÄZA kényelmesen nyújtózik el a tér egyik oldalán. Ablakából pontosan az Uj Élet tsz székházát lehet látni. A titkár irodájában találom Balter László elvtársat, a községi tanács v. b. elmö_ két. A tanácsválasztásról beszélgetnek. Az elnök megelégedetten mondja el a titkárnak, hogy az I. kerületben őt jelölték tanácstagnak. „Ma van az utolsó tanácstagjelölő kisgyű- !és, — mondja a titkár, s így folytatja. — Kíváncsi vagyok rá, hogyan zajlik le. — Majd meglátjuk — válaszol egykedvűen az elnök. A titkár ezután elment, az elnökkel ketten maradtunk. Néhány percig néma csend volt a szobában. Az elnök íróasztalára könyökölve gondolkodott. A gyár jutott eszébe, a búcsúzkodás. Mikor azt mondta neki a párttitkár: „Balter elvtárs becsülettel állj helyt a munkában, szégyent ne hozz a Soproni Vasöntöde munkásaira.” Gondolataiból kizökkenve így kezd te a beszélgetést a tanácselnök: „Október 15-én múlott négy esztendeje, hogy a sárpilisi tanács elnöke vagyok. Úgy érzem ittlétem alatt elláttam feladatomat. Munkaközben hibát is követtem el, de azért megvalósíthatatlan feladatot nem ismertem. Nem ismerik ma sem. — Tudja jóleső érzés azt hallani, hogy a sárpilisiek azt akarják, hogy továbbra is én legyek az elnök. Szívesen mennék vissza az üzembe is. De ha a párt, a nép azt akarja örömmel maradok itt is. Ha annakidején megválasztanak, lelkiismerete sen, tudásom legjavával intézem a sárpilisiek ügyes, bajos dolgait tovább. Az új szakasz célkitűzésednek megvalósításáért mindent megteszek. * ÉPPEN búcsúzkodni akartunk, mikor „berobogott” egy jólöltözött fiatalember. — Elnök elvtárs! Azonnal jöjjön, teremtsen rendet, mert a tszcs-vel nem boldogulok. Nem válogatták meg a heter’zis kukoricát, én így nem vehetem át, ők meg erőszakos- kodnak, hogy mégis vegyem át, én meg követelem, hogy válogassák meg. Az elnök szolgálatkészen felállt s közösen mentünk megnézni, hogy valójában mi is a helyzet. A terményátvevő felindulása nem volt jogos. Abban igaza volt, hogy a „Sarló Kalapács“ tsz heterózis iku. koricáját úgy ahogy van nem lehet átvenni. No, de egy szóval sem mondta az elnök és a többi tagok, hogy nem válogatják meg. Fordítva: azt mondták, ha kell átválogatják. A tanácselnök megbeszélte velük, hogy pénteken reggel átválogatják a kukoricát és kész. A szövetkezeti elnökkel és a tagokkal való beszélgetés közben rájöttem, hogy hol is a hiba, hogy miért késtek meg a búzavetéssel. Nem használják ki megfelelően a munkaidőt. Ez a nyitja mindennek. A szövetkezet vezetősége elnézi, hogy 8 órakor kezdik, és 4 órakor már abbahagyják a munkát. Valljuk csak be: annakidején a Sarló Kalapács tsz tagjai is virradattól késő estig dolgoztak a földesuraknak és úgyszólván még a mindennapi betevő falatjuk se volt meg. És ma, mikor maguknak dolgoznak, termelnek, rossz néven veszik, ha valaki azt mondja, hogy ne hagyják abba a munkát délután 4 órakor. . * AZT HISZEM egy lépéssel sem vinnék előre az ügyet, ha most még felsorolnánk, hogy az elért eredmények kinek az érdemei és a jelenlegi lemaradások kinek a hibájából adódnak. Röviden annyit: a sárpilisi képek azt mutatják, hogy a községi tanács vezetőjének a faluban van tekintélye, hogy az emberek tudnak, szeretnek és akarnak dolgozni, hogy a sárpilisi vidéken jó termő feketeföld van. Csak meg kell találni azt a kulcsot, amely az emberek szívét nyitja, hogy az ígéret necsak puszta szó maradjon. A sárpilisi termelő- szövetkezetek és egyéni dolgozó parasztok mintahogy kukoricából és egyéb terményből kimagasló termés- eredményeket értek el, állam iránti kötelezettségeiket maradék nélkül tel jesítik, a búzavetés haladék nélküli befejezéséért is induljanak harcba. Akkor november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulóján jogos büszkeséggel mondhatják el a sárpilisiek is állták szavukat. Kölesd-major szép fekvésű határában terül el a kölesdi „Kossuth” termelőszövetkezet 181 hold földje. Jó földek ezek, amelyek ha megkapják azt a munkát, amit kívánnak, akkor olyan terméseredményt tudna felmutatni a tsz tagsága, amely- ivei jó példát mutathatnának sok termelőszövetkezetnek. Brenner György a „Kossuth” tsz elnöke arról beszélt, hogy lassan megy az őszi munka, a vetés, a betakarítás. Nem jönnek a családtagok dolgozni, úgy, mint ahogy most kellene. Hiába van annak a földnek jó híre, ha későn vetik el a magot. A későn vetett búza nem fog kielégítő terméseredményt adni. A látottak és a hallottak alapján úgylátszik, hogy a „Kossuth” tsz sok tagja nem tekinti főcélnak azt, hogy jövőre' többet arathasson. Vetéstervük 50 hold, ebből összesen 20 holdat vetettek el, hogy a másik 30 hold területbe mikor fog vetőmag ke rülni, azt nem tudja megmondani maga az elnök sem. A jövendő búzavetés helyén egyenlőre kukorica díszük, amelyet még nem szedett le a tagság. S mindez azért történhetik meg, mert van olyan tagúk is, mint például Haffner Istvánná .akinek a lánya állami gazdaságba jár dolgozni, vagy Lengyel Gyula, akinek mindkét fia a helybeli vajgyárnál dolgozik. Ha ezeket nem akarja az elnök meglátni, akkor súlyosan vét g termelőszövetkezeti alapszabályzat ellen. Csorbítja a saját és a termelőszövetkezet tekintélyét. Az alapszabályzat pontjainak be nem tartása, meg nem követelése a munkafegyelem lazulásához vezet. Ami maga- után vonja az elmondottakat. Jó lenne, ha a „Kossuth” tsz elnöke, Brenner György erélyesebben kézbe fogná a tsz irányításának a gyeplőjét, ha megkövetelné azt, amit az alapszabály előír, akkor nem fordulna elő, hogy október végén sze- detlen legyen 30 hold kukoricájuk, ami után még búzát akarnak vetni. képszerű feladat-e a begyűjtési megbízott munkája Még két hónap és lejár az 1954-es év. Jó lesz talán még most számot vetni arról, hogyan használtuk fel az év minden percét és milyen eredményt ért el ki-ki a maga munka- területén. Ha azt mondjuk, hogy mindnyájan követtünk el hibákat, akkor sem tévedünk, de most talán a hibák forrásáról beszéljünk. Kezdjük mindjárt a begyűjtésnél. Hogyan is dolgoztak az új begyűjtési rendelet megjelenése óta begyűjtési meg- bízottaink? A feltett kérdés egyszerű, válaszoljanak rá az illetékesek. Mondja el cikkünkben Zay Sándor alsónánai be gyűjtési megbízott, hogyan oldotta meg azokat a feladatokat, melyek a begyűjtés alkalmával nehéznek bizonyultak. — Népszerű akartam lenni a falu gazdái előtt, megengedtem, hogy hátralékosok legyenek. Nem emeltem fel 10 százalékkal hátralékukat, a nemteljesítőknek, mert több nekem a gazdák hízelgő szava, mint a törvény betartása. — Talán elég ennyi ahhoz, hogy megtudjuk a begyűjtés eredményét Alsónánán. De menjünk csak egy lépéssel közelebb a hibák forrásához. Faddon nagyon sok becsületes ember él, akik tudják, hogy a begyűjtés törvény, teljesítették is becsülettel kötelezettségeiket. Mégis zúgolódnak, szidják a begyűjtési hivatalt, de vájjon miért? Antal János begyűjtési megbízottat szidják, aki „szégyenli” elszámoltatni a notórius hátralékosokat. Miért? Talán megharagudnak, ha a törvény szigorával él, vagy elveszti tekintélyét a hátralékosokkal szem ben. Megvan tehát az ok arra, hogy miért van olyan sok hátralékos ebben a községben. Valószínűleg Antal János nem gondol arra, hogy lassan a fejére nőnek a hátralékosok, és későn lesz már decemberben azon gondolkodni, hogy majd felemeljük a hátralékukat, vagy elszánják magukat hátralékuk teljesítésére. Erre aztán várhat. Az említett hibák mellett a tervfelbontás alkalmával ugyancsak sú- tyos hibát követtek el egyes községekben. A sertésbeadásokat például nagy százalékban a IV. negyedévre ütemezték. Ezt a hibát már elkövették, kijavítása nem könnyű feladat. Bár a mód megvan rá, csak fel kell ismerni. Madocsán például tudja a begyűjtési hivatal, hogy 60 hátralékosnál 90—120 kilós hízók állnak rendelkezésre és mégis várnak. Valószínű népszerűtlen feladat lenne beszélni a hátralékosokkal, hogy teljesítsék sertésbeadási kötelezettségüket. A hibák mellett azonban nem nézhetünk el az eredmények felett sem. Vannak jól dolgozó begyűjtési meg- bízottaink, akik népszerűségüket nem a notórius hátralékosoktól várA szekszárdi Vendéglátó Vállalat mintegy 30.000 forintos beruházással átépítette a Garay téren lévő Fü- szért központi raktárt és csütörtökön új vendéglőt nyitott ezen a helyen. A dolgozók régi kívánságát elégítik ki azzal, hogy a szépen bóják, hanem jó munkájuk nyomén a becsületes gazdák megbecsülését nyerik el. Ilyen megbízott például Majoson Balta Józsefné, Páriban Lehr, János és Nagyszékelyben Molnár Erzsébet begyűjtési megbízott. Számukra nem az a népszerűség, ha megvendégelik, vagy nagyot köszönnek nekik a hátralékosok. Ha munkájuk eredményéről akarunk beszélni, akkor el kell mondani, hogy Lehr Jánosnak nem kellett 10 százalékos felemeléseket alkalmazni, mert időben megismertette a begyűjtési törvényt. Tisztában van azzal, hogy az ő feladata a begyűjtés, nem pedig a hátralékok emelgetése. A napok gyorsan repülnek, az év eltelik. Gondolni kell talán még most, két hónappal az év befejezése előtt arra,t hogy mennyiben tettünk eleget kötelezettségünknek, vég rehajtottuk-e a párt és kormány határozatait, amely felelősségteljes munkát adott mindannyiónk számára. Rajtunk áll, mindannyiónkon, hogyan megyünk át az 1955-ös évbe. Egy cél vezet bennünket, egy úton kell haladnunk, mely az élet- színvonalunk emelkedéséhez vezet. rendezett tererftben állandóan hideg és meleg ételekkel szolgálják ki a vendégeket s emellett külön esz- presszóf is létesítettek. Ezzel egyidőben a Népbüffé is új berendezést kapott közel 80.000 forint értékfoen. ¥ Uj étterem nyílt Szekszárdion A sióagárdi MNDSZ-szer vezet versenye A községi MNDSZ-szervezetek tagjai legtöbbször az iskolai szülői munkaközösségek tagjai is. így kettős felelősségérzet fűzi az asszonyokat az iskoláihoz. Éppen ezért a sióagárdi MNDSZ-szervezet iskola- bizottsága versenyre hívja a szekszárdi járás valamennyi községi MNDSZ-szervezetét az iskolai munka segítésében. A verseny feltételeit, szempontjait az alábbiakban szabták meg: „Szorosabbra fűzzük kapcsolatunkat az iskolával — írják a sióagárdiak — ezért hetenként ellátogatunk az iskolába és a nevelőkkel megbeszéljük a megoldandó feladatokat. Gondoskodunk róla, hogy a tantermek csinosak, tiszták, virágosak legyenek. Népművészeti holmikká’ díszítjük az iskolát“. Sertéshizlalási és bacon-süldő szerződéses akció A sertéshizlalási akcióban leszerződtethető 40—100 kg súlyú serté.s, a szerződéstől számított két hónap utáni, de hathónapon belüli átadásra. Átvételi árak: 1955 április 1-ig történő átadás esetén 126—140 kg- ig 18 forint, 140 kg felett 20 forint. 1955 április 1 és augusztus 31 közötti átadás esetén 126—140 kg- ig 20 forint, 140 kg felett 22 forint. A bacon-süldő akcióban leszerződ- iethető 40—80 kg súlyú kizárólag hús jellegű (sima, 'lefutó szőrű) sertés, a szerződéstől számított két hónapon utáni és hat hónapon belüli 90—100 kg súlyú átadásra. Átvételi ár: 1955 április 1-ig 18 forint, 1955 április 1 és augusztus 31 közötti átadás esetén 20 forint. Mindkét akcióban az egyéni termelők 400, a termelőszövetkezetek pedig 600 forintos kamatmentes nevelési előleget kapnak. A szerződések megköthetők a Tolna megyei Állatforgalmi Vállalat járási kirendeltségeinek dolgozóival Kovács István nyolcholdas nagy ma - nyoki dolgozóparaszt a gabonabeadásban első volt, ezért a Begyűjtési Hivataltól egy kukoricadarálöt kapott jutalomképpen. Kukorica, ua.p- raíorgó és burgonyabeadási kötelezettségét is teljesítet?«.
