Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)
1954-10-03 / 235. szám
1954 OKTOBER J N Ä P C ö 3 A Kínai Népköztársaság nemzetvédelmi miniszterének napiparancsa Pelting (Uj Kína) Peng Tö-Huaj, a Kínai Népköztársaság nemzetvédelmi minisztere a Kínai Népköz- társaság kikiáltásának ötödik évfordulója alkalmából napiparancsot adott M a kínai felszabadító néphadsereg parancsnokainak és harcosainak, amely többi között a következőket mondja: A kínai nép a nagy Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal, valamint a szomszédos béke szerető országokkal és az egész világ más békeszerető országaival és népeivel együttesen nagy eredményeket mutathat fel Ázsia és az egész világ békéjének fenntartásáért és a nemzetközi feszültség enyhüléséért vívott harcban, ilyen például a koreai fegyverszünet és az indokínai béke helyreállítása. Napról-napra szorosabbá válik békés együttműködésünk az összes békeszerető országokkal. Ez év szeptember lS-től 28-ig, az országszerte megtartott általános választást követően lezajlott a Kínai Népköztársaság első országos népi gyűlésének első ülésszaka. Mao Ce Tung elnöki minőségében a következőket mondotta: „Ez az ülésszak nagy történelmi jelentőségű. Mérföldkövet jelent, amely azokat az új győzelmeket és azt az új előrehaladást jelzi, amelyet népünk, köztársaságunknak 1949-ben történt megalapítása óta felmutathat és az a’kotmány, amelyet ez az ülésszak alkot meg és fogad el, nagyban hozzájárul maid országunk szocialista ügyének előrehaladásához.“ Az alkotmány kimondja: „A Kínai Népköztársaság hadereje a népé“. Az alkotmány leszögezi, hogy a Kínai Népköztársaság haderejének szent kötelessége „megőrizni a népi forradalom és a nemzeti újjáépülés vívmányait és megvédelmezni az ország szuverenitását, területi sértetlenségét és biztonságát.“ A Tajvan felszabadításáért folyő küzdelem éppen ezért a kínai nép felszabadító háborújának még meg nem valósított feladatát jelenti. A kínai felszabadító néphadsereg dicső kötelessége Tajvan felszabadítása. Hadseregünknek szorosan kapcsolódnia kell az egész ország népéhez és meg kell kétszereznie erőfeszítéseit, hogy teljes bizonysággal felszabadíthassuk Tajvant az amerikai imperialisták és Csang Kaj-sek áruló klikkjének igája alól. Nem fogunk nyugodni, amíg célunkat el nem értük. Harcunk igazságos: győzelmünk bizonyos. Legyetek állandóan harcra készek: fokozzátok katonai és politikai félkészültségeteket; fokozzátok egységeteket a cél érdekében: fejlesszétek szocialista öntudatotokat; igyekezzetek okulni a Szovjet Hadseregnek, a modem hadviselés mesterének fejlett ismereteiből; mutassatok példát a forradalmi hősiességből; engedelmeskedjetek a parancsoknak; tartsátok fenn a fegyelmet; igyekezzetek megvalósítani és biztosítani minden előttetek álló katonai feladat sikeres teljesítését. Kompenzációs egyezményt írtak alá a szovjet és jugoszláv kü'keres'eds’mi szervezetek kö'csönös áruszállításairól Moszkva (TASZSZ): A szovjet külkereskedelmi szervezetek és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság szövetségi külkereskedelmi kamarája képviselői tárgyalásainak eredményeként október elsején Belgrádiban kompenzációs egyezményt írtak alá a szovjet és jugoszláv küIkeresked-elm: szervezetek kölcsönös áruszállításairól. Az -egyezmény szerint a Szovjetunióból nyersolajat, gyapotot, mangánércet, antracitot, rotációspapírt szállítanak Jugoszláviába, Jugoszláviából a Szovjetunióba pedig húst, kendert, dohányt, marónátront, kaidnak szódát, etilalkoholt és kal- ciumkanbidot szállítanak. Az áruk javarészét mindkét fél a folyó év végéig szállítja le. Az ind ái parlament jóváhagyta Nahru külpolitikáját Ui Delhi (MTI): Az AFP jelentése szerint az indiai parlament csütörtökön hatalmas többséggel jóváhagyta Nehru külpolitikáját. A külpolitikai vita végén a miniszterelnök leszögezte, hogy az indiai politikát „nem befolyásolja a brit nemzetközösséggel való kapcsolat.“ Nehru hangsúlyozta, hogy bizonyos mértékben ez a politika tette lehetővé a kapcsolatok javulását KíScelba bukása elkerülhetetlen — írja az , AFP“ kommentárja a Montesi-ügyről Párizs (MTI) Az olasz keresztény- demokrácia súlyos válsága nyugaton felkelti a politikai körök érdeklődését. André Clot, az „AFP“ munkatársa erről szóló kommentárjában, mint végső következtetést levonja, hogy a jelenlegi olasz kormánynak Scelba kabinetjének bukása elkerülhetetlen. A hírmagyarázó a legutóbbi — a Montesi-üggyel kapcsolatos — bizalmi szavazást veszi kiindulópontnak és leszögezi: noha Mario Scelba igen kis többséggel bizalmat kapott, „ez mégsem rendez semmit, a miniszterelnök helyzete nem erősödött meg a siker következtében“. Sőt — amint André Clot is rámutat — Olaszország lakosságának jelentős része az Olasz Kommunista Párt és az Olasz Szocialista Párt felvilágosítása nyomán „elhiszi, hogy a Keresztény Demokrata Párt minden izében korrupt. Ez a két párt (a Kommunista Pártról és a szocialistákról van szó) még a parlamenti többséget is megingatta... Ez a többség egyébként is nagyon ingatag, ahogyan ez igazolódást nyert az 1953-as júniusi választásokon. A (’-iprug körüli gürÖK- török ellenietek a balkáni paktumot veszélyeztetik — mutat rá az „AFP“ Párizs (MTI) Jacques Marót, az „AFP" ankarai tudósítója hírmagyarázatában hangoztatja, hogy a Ciprus körüli görög-török ellentétek, — amelyek az utóbbi időben mindjobban éleződtek, — „úgy látszik egy török-görög konfliktus színezetét öltik és mint! komolyabban veszélyeztetik a balkán! «»ivei séget. valamint az atlanti paktum egysegét". nával. Nehru támadta a aélafrikai kormány faji megkülönböztető politikáját és mint mondta, meglepte és kínosan érintette, „hogy ez a politika olyan kevéssé érdekli Európát és az Egyesült Államokat, és hogy az ENSZ nem tudta megoldani e súlyos problémát.“ VI. í^sak kisebb cserjések és facso- portok gátolták, hegy a sárgára száradt pusztát belássa. Azokat a facsoportokat is átkutatták a jó pusfealövésnyire poroszkáló lovasok Parancsot aaott a kürtösnek, hogy a halomtól nem messze lévő erdőoské- nél pihenőt fújjon. A letelepedők előkotorták az este kapott profuntot, meglotyogtatták kulacsukban a langyossá vált vizet és falatozni kezdtek. István is .lepihent. Egykedvűen nézte a csámcsogó sereget. — Enni kéne valamit — gondolta. — Igaz, nem kívánom a falatot. De szinte önkéntelenül bontogatni kezdte a tarisznyát. Az úgy volt. ahogy asszonya telerakta. — A kedves! — szökött könny a szemébe és nem kívánt enni, csak nézte, nagy-nagy szeretettel a ruhába kötött kenyeret, a kolbászt, melyről tudta, hogy az utolsó szál és már régóta biztogatjéik egymást az asz- szonnyal, hogy melyikük egye meg. a kis csont-sótartót, amelyiknek mindig lejárt a teteje és Legutóbbi is beledőlt a tarisznyába. Most kis szőlőlevéllel szorította meg Kata. Meg a paprika. Tudja az ő asszonya, hogy milyent szeret. Pirosodó, dús, húsos paprikák mosolyogtak a tarisznya fenekén. — Nem eszem meg, — nézte a kolbászt. — Hazaviszem. Madárlátta kolbászt még úgysem evett. Mert az ember csak a kenyeret hagyja meg, a kolbászt soha. Csak már látnám, mint csodálkozik, amikor mondom: Na, mit hoztam a messze útról? Ezt biztosan nem találja ki. Megemelte a tarisznyát. Beleszagolt. A kenyér és a kolbász illata összerántotta szájában a nyúlt. — Ez igen! — azzal kétujjal belenyúlt a ruhába és letört egy falás kenyeret. Elégedetten forgatta a széKÉPEK & SZOVJETUNIÓBÓL Az üri>Ht SzSaK fővára itoil, Taakentnek egyik utcája. Gogoicvo falu iskolájában a tanulók a ktevi televíziós-adást figyelik. Az indonéz sajtó Szasztroamidssozso indiai és burmai útjáról Dzsaík-arta (TASZSZ): A szeptember Utcabállal és tűzijátékkal ért véget a kínai nép nemzeti ünnepe Peking- (Uj Kína): A történelmi nevezetességű Tienanmen tér, a nagy katonai díszszemle színhelye, estére ismét zsúfolásig megtelt. Hozzávetőleges becslés szerint legalább egymillió ember gyűlt össze a téren és az odavezető utakon. Táncolva, énekelve Onne(>elték a Kínai Népköztársaság megalapításának 5. évfordulóját és a kínai alkotmány elfogadását. Volt bolgár tisztek a bolgár legfelső bíróság előtt Szófia (TASZSZ): A lapok Jeteft- tük, hogy a Bolgár Népköztársaság legfelső bírósága nemrég a volt bolgár cári hadsereg 11 tisztjének ügyét tárgyalta, élükön Ivan Vlkov tábornokkal. A tisztek 1923—1925-ben kommunistapárti tagokat és bolgár népi íöloművesszövetségi tagokat gyilkoltak meg. A Bolgár Népköztársaság legfelső bírósága a vádlottcsoport hét tagját, élén Ivan Vlkov-val halálra, a többi négy vádlottat egyenként 15 évi szabadságvesztésre ítélte. Bulgária nemzetgyűlésének, elnöksége az elítélteik legmagasabb büntetését húsz évi börtönre változtatta. A jelentés hangoztatja, hogy a boL gár nép hóhérai e csoportjának ügyét a legfelső bíróság azért csak most vizsgálta meg, mert a nyomozás csak az utóbbi időben jutott olyan bizonyítékokhoz és dokumentumokhoz, amelyek kétségkívül bizonyították a vádlottak bűnösségét. Megjavul a légi összeköttetés Budapest— Moszkva és Budapest—Wien között Az AEROFLOT közli, hogy október 1-től a Budapest—Moszkva és Budapest—Wien légijáratain életbelépteti a téli menetrendet. A téli menetrend járatsűrítéseinek eredményeként a Budapest—Moszkva és Budapest—Wien vonalon az eddigi heti négy helyet öt járat közlekedik majd. Az AEROFLOT járataival kapcsolatban az érdeklődőknek részletes felvilágosítást ad a MASzOVLET Vörösmarty téri utas- és áruforgalmi irodája. .104 indonéz lapok kommentárokat fűznek Szasztroamidzsozso. indonéz miniszterelnök delhi és ranguni útjához. A Harian Rakiat című lap hangsúlyozza, hogy Szasztroamidzsozsonak Nehruval és U Nu-val folytatott tárgyalásai idején India, Indonézia es Burma népei kölcsönös megértést ta_ nusítottak az ázsiai tartós bókéért vívott harcban. „A tárgyalások alapja — írja a lap, — Csou En-laj és Nehru közös nyilatkozatának öt elve volt.'1 Irta: ÖRSI FERENC jában. élvezte ízét és közben teljesen megfeledkezett róla, hegy hol van. Úgy érezte, mintha otthon lenne, mint amikor megtér a fuvarból ás Kain körüludvarolja. Akkor esik ilyen jól az otthoni friss kenyér. Azt forgatja így a szájéban az ember hogy még azt a szeretetek meg igyekezetét is magába szívhassa, amivé1 az asszony dagasztja. Jó így elüldögélni a gyalogszéken, hátait támaszta ni a hűs falnak, vagy a meleg kemencének, nézni a sürgölődőt. ak’ xla-oda fordul, hogy valami nagyon- nagyon mulattatót kérdezzen, olyant amilyent csak ezek a kedves együgyü asszonyok tudnak kérdezni. Az indulást jelző kürtök verték ki gondolataiból. A tiszt odakiáltott neki: — Meddig lese még ilyen az út? Egykedvűen válaszolt. — Nem sokáig. Dobpergésre lépve indultak a századok, újra énekbe fogtak a felkelők ismét csattogott a korbács a lovakon. Halomról, halomra baktatott a sereg, hosszabb, északnak tartó lapos völgyben meneteltek. Csak az elővéd kanyarodott ki belőle, amikor sebes vágtában érkezett az egyik lovas. A fehérkabátos izgatottan kér- dezte: — Ellenség? — és megsarkantyúz- ta lovát, hogy az oldalt húzódó domb hátra lovagoljon. A szerezsám azonban csak annyit kiáltott: — Nincs tovább út! Először nem is értette. — Mi nincs tovább? — Az útnak vége, csak homok é6 homok mindenfelé. Nem kérdezett többet. Előre vágtatott. Az elővéd' már a homokban gyalogolt, amely sárgásán csillogott a szemhatárig. Utolérte őket. — Hová lett az út?! — rivallt a magyarra. István szemrebbenés nélkül állta a tekintetét. — Azon megyünk. — Azon? Te bitang! — sújtott az arcába lovagllóostorával. — Te! Gazember kutya! Te paraszt! Te piszok magyar! Az egyébként kimért modorú tiszt üvöltött. — Mit mereszted a szemed, te bitang — és a férfi arcán ismét csattant a korbács. — Felakasztatlak! — Altkor ki mutatja az utat? — kérdezte István, miután inge ujjúval letörölte véres arcát. Mert eddig az út elvezette a sereget, de ezekután már ismerős ember kell — s véreset köpött a homokba. A tiszt úgylátszik belátta, hogy igaza van. Töprengett. A csapatok közben feltorlódtak az álló eiővéd mögött. — Meddig tart ez a sivatag? — fújt nagyot. — Csők,anyáig. — Hány óra járás? — Lovasnak egy, gyalogosnak kettő. — Szekereknek, ágyuknak? — formait rá. — Ahogy a lovak bírják. — Akkor indulás tovább! — harsogta az állóknak és óráját elővéve, összeszoritott fogai közül sziszegte: — Ha két óra múlva nem leszek benn a faluban, lelövetlek! Aztán fennhangon kiáltotta: — Kéretem az urakat! A tisztek odalovagoltak. A sereg megindult. Az elővéd parancsnoka hatalmasat taszított Istvánon. — Na szedd a lábad bitang — és félszemével a fehérkabátosra sandított, hogy látta-e katonás viselkedését. Elindultak. A buckák között még keservesebb volt az út. de tiporták kegyetlenül a homokot. A tisztek is szétoszlottak es csa•í~*' patáikhoz vágtatva rendelkeztek. — Negyven ember az ágyukhoz. — Kétszáz ember a szekerekhez. — Minden szekérhez tíz ember. — Toljátok, ha lassan megy! Röpködtek a parancsok ég felrúgott hangyabólyíként nyüzsgött a had. Némán baktatott őrei között. Arca már kezdett elzsibbadni, de vad fáj. dalom borzongatta meg, ha a száját kinyitotta, vagy hozzáért a duzzadt vörös, lilás sebekhez. — Szétverte a képemet — szorította össze a fogát és szerette volna megfojtani a fehérkabátost. — Szegény Kata, hogy megrémül, ha így meglát. Hogy fog sírni szegény! A gondolatra neki is szorulni kezdett a torka. Minél jobban elképzelte a találkozást, annál inkább kínlódott. — Eh. soha sem kerülök haza! —• fújt nagyot. — Megölnek! S mit tehetők egyedül az egész sereg ellen? Ez a tehetetlenség még jobban elkeserítette. Elképzelte, hogy miként állítják a falhoz és már szinte a vezényszót is hallotta. Végtelenül tehetetlennek érezte magát. Hiába szorította össze fogait, hogy belesajdult szétvert arca, kibuggyantak köny- ayei. A szerezsán, aki mellette tapos, ta a homokot, gúnyosan köpött ki. — Gyáva! — aztán röhögve mutatta társainak — a hős magyar! Csak azt hallotta, hogy gyáva. Remegő mellel fojtotta magába könnyeit. — Gyáva! — Ismételte magában és ha szétvetá a keserűség, akkor sem engedett volna még egy cseppet előtör ni. (Folytatása következik) DÉDANYÁM BÖLCSŐJE
