Tolnai Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)
1954-09-05 / 211. szám
196* JZ&V'í'iSM BÉR 5 IN APLO 7 •• Önköltségcsökkentés a Tatarozó Vállalatnál A kölcsönös segítség .. • Az önköltség csökkentésének kérdése nem Ids mértékben vonatkozik megyénk könnyűiipari jellegű üzemeire, s pártunk útmutatása nyomán — állami és gazdasági vezetőink mind nagyobb számban ismerik fel a termelés és az önköltség csökkentése közötti összefüggést, tekintik saját ügyüknek a termelés olcsóbbá tételét. A tolnamegyei Tatarozó Vállalat pártszervezete alaposan tanulmányozta a kongresszus határozatait fiz önköltségcsökkentés kérdéséről, s ennek eredményeként a gazdasági és műszaki dolgozókkal karöltve tervezetet dolgoztak ki. Elhatározták, nogy a második félévben 70 ezer forintot takarítanak meg, mely egy két szoba-konyhás, összkomfortos családi ház építését teszi lehetővé. Tolnáról Szekszárdra telepítették a vállalat autóparkját és gépjavítóműhelyét, ezzel az átszervezéssel naponta egy órával növelik a gépkijj „Az életszínvonal emelésénekJ iegyik alapfeltétele: a termékek? 5önköltségének állandó csökkenté-» ■* se az iparban és mezőgazdaság %ban, minőségük megjavítása, ra-f 3lamint a forgalmi, szállítási és?. 3igazgatási költségek csökkentése“► ^— mondotta Gerő elvtárs pártunk► % III. kongresszusán. ► < ___ ► r TTTTVTVTTVrrTTTTTT»T»»VTV»TTTTTTTT» használást, ami havonta 1600 forint megtakarítást jelent. Bátaszékről és ugyancsak Tolnáról az eddig szétszórt ácstelepeket a szekszárdi központi anyagtelepre hozzák át, ezzel a felesleges anyagmozgatást küszöbölik ki, amely 1500 forinntal csökkenti havonta az önköltséget. Adminisztratív vonalon belső átszervezéssel csökkentik a létszámot, ezenkívül a telefon, írószer- és nyomtatványfel- használás csökkentésével 1.600 forint megtakarításra számítanak. Az önköltség csökkentésének igen tontos eszköze az anyagtakarékosság. Ennek végrehajtására a műszakiak anyagfelhasználási tervet dolgoztak ki: mely szerint az elfekvő faanyagokat (melyeket efidig tüzelésre használtak) tetőszerkezet készítésére és zsaluzóanyag pótlására használják fel. Ezzel a jelentős kezdeményezéssel 18.000 forint értékben import faanyagot takarítanak meg. A tolnamegyei Tatarozó Vállalat pártszervezete a gazdasági vezetők és d műszakiak az önköltségcsökkentési terv végrehajtását elsőrendű feladatuknak tartják, s nem elégszenek meg az eddigi eredményekkel, hanem további lehetőségek után kutatnak. A munkahelyeken a dolgozók javaslatai alapján anyagtakarékossági és önköltségcsökkentési mozgalmat indítanak, hogy a gazdaságos építkezéssel elősegítsék a kormány által kitűzött feladatok megvalósítását. Legyenek a termelés élenjárói a Mázai Téglagyár fiataljai A mai fiatalok élete sokkal jobb, sokkal vidámabb, mint azoké, akik a Horthy-rendszerben töltötték el fiatalságukat. Hogy miért? Azért, mert ma már ők is a végzett munkájuk után kapják a fizetést, s a 8 órai munka után nem az újabb robot, hanem a kultúrház várja őket. Az üzemekben és naás munka- területeken az idősebb dolgozók megbíznak a fiatalokban, s örömmel veszik azt, ha a fiatalok a kezdeményezők a munka megjavítása, a nagyobbb eredmények elérése érdekében. A Mázai Téglagyárban jelenleg 16 fiatal dolgozik. Mind a 16 életerős, jó munkaerő. Egy részük a nyers- gyártásnál, a többiek pedig a készáru terv teljesítéséért küzdenek jó munkájukkal. A nyersgyártásnál és a készárunál elért eredmények tehát a fiatalok munkáját is tükrözi. Az elmúlt hónapban például az üzem a nyersgyártási tervét 22.000 darab téglával, a készáru tervét pedig közel 70.000 darab téglával teljesítette túl. E szép eredményből arra következtetünk, hogy augusztus ‘ hónapban az üzem fiataljai sokkal jobban dolgoztak, mint az előző hónapokban, amikor még többezer darab tégla lemaradásról beszélhettünk. De ne következtessünk az elért eredményekből. Mondják el inkább a Mázai Téglagyár idősebb dolgozói, a gyárvezető, a művezető hogyan harcolnak az itt dolgozó fiatalok a tervért, annak túlteljesítéséért. Faragó elvtárs, a gyárvezető, Juhász elvtárs a művezető és két idősebb dolgozó ültek velünk egy asztalhoz, ők mondják el véleményüket az üzem fiataljairól. — A mi fiataljaink legnagyobb része becsületesen elvégzi napi munkáját és kihasználja a munkaidő minden percét — mondja a gyárvezető. — S ezeknek a fiataloknak nagyban köszönhetjük az elmúlt hónapban elért szép eredményeinket. Bekapcsolódnak' a szocialista munkaversenybe is, mellyel kifejezik sze- retetüket a párt, az egész dolgozó nép iránt. Egyesek úgy is hozzájárulnak a terv sikeréhez, hogy figyelmeztetik társaikat akkor, ha azok lustálkodnak, nem dolgoznak. A nyersgyártásnál Batai János kelleres, Makker Erzsébet kocsitoló, Géth Teréz lécrakó, Nagy József és Dörömböző Mária elszedők azok, akik pontosan megjelennek a munkahelyükön és élenjárnak a munkában. Az említett fiatalok tudják, hogy 1 perc alatt 100 darab téglát lehet gyártani, s ha 5 percet késnek, akkor 50 darab téglával ad kevesebbet az üzem népgazdaságunknak. Deák Ernő, Molnár József és még egy-két fiatal már nem így gondolkodik, ök sokszor megtagadják a m;mkát, lusták, hanyagok és alig várják, hogy leteljen a munkaidő. A kemencénél dolgozó fiatalokról Juhász elvtárs mond véleményt. — Nekem általában az a meglátásom a mi fiataljainkról, hogy ha akarnak, tudnak jól dolgozni. Csupán az a bajuk, hogy nem kezdeményezők. Arra várnak, hogy az idősebbek tegyenek javaslatot a termelés megjavítására, a munka könnyebb elvégzésére.. Juhász elvtárs Varga Sándor rakót, Bálint Borbála behordót, Jámbor Lajos lóhajtót és Ági Helge csille- rakót említi meg, mint a legjobb kemence munkásokat. Orsós József lóhajtóról azt mondja, hogy fegyelmezetlen, s nem kapcsolódik be úgy a munkába, mint ahogyan kellene. A Mázai Téglagyár élenjáró fiataljainak tehát az a tennivalójuk az elkövetkezendő napokban, hetekben, hogy megneveljék a hanyag fiatalokat. Magyarázzák meg nekik, hogy mennyire fontos a terv teljesítése, különösen most, amikor az árvíz többszáz házat pusztított el, amit fel is kell építenühk. Ehhez viszont sok tízezer jó minőségű tégla szükséges. Ha a gyár valamennyi fiatalja példamutatóan végzi munkáját, a vezetők, az idősebb dolgozók, sokkal jobb véleményt mondanak, mint ezalkaloipmal. Két fiatal leányfej hajlik az esztergapad fölé. Egészen elmerültek a munkában és úgy látszik, teljesen megfeledkeztek arról, mi történik körülöttük. A villanyfény játékosan csillog a szőke és barna leányfejeken. Györkönyi Mária — a szőke, — már két éve mint segéd dolgozik a Bonyhádi Zománcművek szerszám- készítő műhelyében, Daradics Róza a másik — a barna, — egyéves segédgyakorlattal rendelkezik. — A két leány nagy szorgalommal igyekezett elsajátítani a nehéz mesterséget — századmilliméter pontossággal dolgoznak. — A szerszámkészítő műhely a lelke a gyárnak — ahol rossz a szerszámkészítés, ott rossz a gyár munkája. A rossz szerszám sok gépállást, munkaórakiesést okoz, ami a termelékenység rovására megy, másrészt a rossz szerszámmal csak selejtet lehet gyártani — mondja Géczí elvtárs, az üzemrész vezetője. a csúszópofát. Hfa kissé megenged- \jük, könnyebben csúszik a munka- I darab. így dolgozik a két fiatal egymást segítve. — Igaza volt Máriának, a <fcp az első nehézségek után pom- ! pásan működik, most már át lehet kapcsolni a 120-as, majd a 140-es sebességre. de nagyon kell vigyázni, j mert a nagyobb forlulatszámnál a Járó előbb bemelegszik, ezért gyakran kell hűteni, nehogy kilágyuljon. Most már nyugodtan dolgozik Rózsi ,a további feladatot egyedül is meg tudja oldani. Ezen a napon is 120 százalékra teljesítette normáját. A szerszám a kitűzött határidőre elkészült, ezredmilliméter pontosságú, s a fülosztály a jó szerszámmal zavartalanul teljesítheti tervét. A két lány szeméből a jól végzett munka öröme sugárzik, amikor Géczi bácsi az ő megszokot rövidségével csak ennyit mondott: „Lányok, jó munkát végeztetek — csak így tovább." A két fiatal szeme a szűkszavú dicséretre boldogan Összevillan, talán A szerszámkészítő műhely DISZ fiataljai ezt tartják szem előtt és ez a két fiatal lány most azon iparkodik, hogy megoldják a rájuk bízott feladatot. Az egyik napon Daradics Rózsi határidős munkát kapott, 44 óra alatt kellett elkészítenie a zsírbödön gyártásához szükséges szerszámot. A szerszámot minta után kellett elkészíteni, ami nehezebb mint rajz után, mert az „öreg szerzám“ már kopott, ezért igen nagy figyelmet igényel. mindketten arra gondolnak, hogy e hónapban is 1000 forinton felül lesz a keresetük, melynek egy részét jélreteszik kelengyére — mert' ki tudja az elmúlt évben is négy fiatal ment férjhez az üzemrészből, * Géczi bácsi szerint „a szerszám- készítő lányok“ elég kapósak. Ezt olvassuk, i. Csohány Gabriella: VENDÉGKÖNYV — Nem tudom, mi van ezzel a géppel, nem akar engedelmeskedni. — mondja a szomszédos esztergapadon dolgozó Györkönyi Máriának. Mária, aki már két éve segédgyakorlattal rendelkezik, több tapasztalatot szerzett, látva a fiatalabb társának nehézségeit, szívesen siet segítségére. — Tudod-e, mi okozta a nehézséget? — Nem. — Na, gyere, majd megmutatom. Odalép a géphez. — Először is nagy a kezdeti sebesség, a szerszám kemény acélból készül, eltörhet a fúró — próbáljuk meg kezdetben 80-as sebességgel. Másodszor nem szabad így meghúzni Az Országos Béketanács nagy bőr., kötéses vendégkönyvében egyre sűrűsödnek az aláírások. Megtalálni itt a világ minden ma használatos ábc- jét s olvasni lehet benne a világ minden nyelvén. A világ minden tájáról jött barátaink emlékét őrzik ezek a betűk. A Békebizottságok Kiskönyvtára augusztusi számában Csohány Gabriella kitűnő költőnőnk, ezt az albumot nyitja féi, hogy felidézze előttünk a betűk mögött rejlő emberi életeket, messziről jött vendégeink, barátaink, harcostársaink küzdelmeit. Csohány Gabriellának mesz- szi tájon élő barátainkról szóló elbeszélései az igazi nemzetközi szolidaritás költészetével ajándékozzák meg az olvasót. A 311 KIS VAROSUNK Neszünk szembe a „Baktai-üggyel‘i MÚLT SZÁMUNKBAN már röviden kitértem a Bsktai-ügyre, mely akadálya a szekszárdi határban a szőlőfejlesztési Programm megvalósításának és az egész borvidék fejlődésének. Hogy mi a két év óta vajúdó Baktai-ügy, arra szemléltető választ ad maga a vén Bakta hegyoldala. Aki az elmúlt két esztendőben ugyanis ezen a területen netán kénytelen-kelletlen végighaladt, megdörgölte a szemét, bogy álmodik, vagy szemei rosszak és csalóka játékot űz vele. Nemrégen ugyanis a szekszárdi jól megmunkált szőlő- határok között is magasan kiemelkedett ennek a hegjrrésznek a képe. Arányos telepítések, elég jó állapotban lévő présházak sorakoztak. Ez volt ugyanis az a batárrész, amely a tulajdonképpeni legendás szekszárdi bikavért termetté. Ennek a vörösnek más volt az íze, a zamata, de még a csillogó színe is. Erre szokták a gazdák borkóstolgatás közben azt mondani, hogy „ja elhiszem, mert baktai“. Ennek a hegyoldalnak olyan csengése volt a szekszárdi határban, mint amikor a szakemberek azt mondják: „svédacél, poroszszén, vagy herendi porcelán, stb." Szóval csengése, íze, tüze van ennek a hegynek, illetve csak volt, amíg kénytelenkelletlen meg nem vetette a lábát a Villányi Szőlőgazdaság. Igaz ugyan, hogy az egész szőlőgazdaság kelletlen szereplésének meg is van az eredménye. Az elmúlt termelési esztendőben a gaz, gyom, dudva és az ezek nyomában fellépő súlyos pero- noszpóra és lisztharmat vitte el a termést. így aztán a betagosított 112 kataszteri holdon nem termett any- nyi, amennyi elegendő lett volna a gazdaság készkiadásaira. Na, mondták ekkor, majd lesz ez másképpen, jobban is, ha megszervezik a munkáskérdést, stb. Az idén tényleg komoly volt a javulás e téren, mert előre gondoskodtak a gondok elűzéséről azzal, hogy a tagosított rész jelentős területét kivágták és úgy látszik komoly előkészületek nélkül — gondolok itt a trágya- és ültetési anyagra — borsó- és lucernavetéssel „■hasznosították" az évezredes szőlő- területeket. Természetesen nem feledkeztek meg arról sem, hogy a meglévő összes gyümölcsfákat eltegyék láb alól, illetve megfelelő tüzelőanyagról ki-ki gondoskodjon a maga részére. Egy szó, mint száz kihalt, kiélt sivataggá tették az egyik legszebb részt. TARTOZOM A TÁRGYILAGOSSÁGNAK azzal, hogy valóban volt is ezen a részen olyan terület, amelyet ki kellett már vágni, de volt 3—4 éves kitűnő telepítésű kadarka tábla is, amit szintén kiforgattak. Azt hiszem, mindenkinek a fantáziájára bízhatom, hogy az idei záporeső miatt milyen termés lehetett és milyen pusztítást vitt végbe itt az árvíz. Érdekes mindenesetre, hogy anyaga nem volt a gazdaságnak, amivel legalább egy részt betelepített volna. Igaz ugyan, hogy oltani is oltott a gazdaság összesen 3000 tőkét, de egyetlen egy sem eredt meg belőle — a rossz nyelvek szerint. A gazolást úgy oldották meg a megmaradt szőlőkben, hogy lecsapkodták. Nem kivagdalták, hanem lecsapkodták, letaposták, úgy látszik ez lesz a trágyázás a gazdaságvezető legújabb „agrotechnikai“ tudása szerint. Egy szó, mint száz, a Villányi Szőlőgazdaság a város egyik legértékesebb bortermő határrészét teljesen tönkretette és ezáltal éveken keresztül komoly terméskiesést okozott. Ez pedig már valutáris kérdés is. amiért sürgősen fel kell vetni a felelősség kérdését, A szőlőgazdaság területén tapasztaltak azt mutatják, hogy a szekszárdi bor nem szívügye a villányiaknak. Ezt megértem, mert hiszen nem is kérte a tagosítást és csak utólag került a gazdaság kijelölésre a betagosított szőlőterület kezelésére. Úgy is néz ki ez a kezelés. — HÁT EZ HOGY LEHET? — kérdezhetné a jámbor olvasó. — Hogy lehet tagosítani, ha egyszer nincsen igénylő? Amikor a tagosításról szóló törvény — mint azt a FM. ez évi április 20-án kelt 111/613/ Sze—15/1954. számú leirata is világosan leszögezi, — „a részleges tagosítást a földművelésügyi miniszter csak abban a községben, városban rendeli el, ahol azt — az ott működő termelőszövetkezetek, állami gazdaságok kérelmére — indokoltnak tartja“. Már pedig itt — tudomásunk szerint állami gazdaság nem volt, a villányi a magáének otthon sem volt ura, tehát nem volt érdeke a tagosítás: míg a Gőgös Ignác tsz a maga tagosított területét sem tudta megfelelő módon megmunkálni, ^ így neki sem kellett a tagosítás. így aztán sem az egyik, sem a másik nem kívánta. Az a tény, hogy a város halálában igen sok szőlő volt megmunká- latlanul, mivél a kitelepített svábok hátrahagyott és a kulákok tartalék- területbe adott szőlőit valamiképpen j rendezni kellett. Ez helyes is, ez a ) szempont vezette — biztosan — a földművelésügyi minisztériumot, amikor a tagosítási engedélyt kiadta. Lett is volna bőven rendezni való határrész a mözsi hegyeken, mert mióta a szekszádi hegyeken szőlőkultúra folyik, aligha volt ennyi megmunkálatlan szőlő, mint az elmúlt évben. Lehet, hogy a városi tanácsot is az a szempont vezette a határrész önkényes átcserélésére, nogy ez meg van munkálva, majd a szekszárdiak megmunkálják a másik részt is, ha csereingatlanul megkapják. Sajnos nem így sült el az egész. Ezzel kapcsolatosan egy régi eset jut eszembe és ez talán magyarázatot ad sok mindenre. 1926 nyarán a város akkori képviselőtestülete, illetve Szabó János városi főmérnök versenytárgyalást írt ki a város vízvezetékének megépítésére. Ez eddig rendben is volt, senkinek sem lehet ellene kifogása. Igen ám, de ugyanez a Szabó János, mint nyugalmazott városi főmérnök elnyerte a munkát, mint legjobb ajánlattevő és meg is építette a város vízvezetékét, csak éppen nem volt benne köszönet. HÁT NEM FURCSA és teljesen azonos helyzetnek látszik: Balázs Janos városi mezőgazdasági előadó keresztülvitte a tagosítást a fentcitált törvényes kellékek fennforgása nél- küI és ugyanaz a Balázs János brigádvezetője, azaz gazdaságkezelője lett a Villányi Állami Gazdaság zekszárdi üzemegységének. Az már aztán csak egészen „véletlen“, hogy a tagosított határrész közvetlen határos a saját és nem tagosított szőlőjével és tanyájával, amelyben „véletlenül“ éppen maga is lakik. Ezek- után igazán nem eshet „gyanú“ senkire, ha némi célzatosság lenne abban, hogy a mözsi hegy helyett elcserélték a baktait, összetévesztették a két hegyet és félreértették az idevonatkozó rendelkezéseket. Az már aztán csak éppen szépséghiba, hogy az érintett 141 személy a tagosításról a mai napig sem kapott véghatározatot, csupán egy „ér- tesítés"-t. amely közli, hogy a „betagosított“ szőlő helyett itt, meg itt adnak másikat, és hogy február 24-én jelenjen meg az illető a helyszínen a birtokbaadásra. De ezt az értesítést is a vb. elnök elmulasztotta aláírni, sőt még hivatalos pecsétet is elfelejtettek rátenni. Szóval nem volt hivatalos az írás, holott a meg nem jelenteket pénzbírsággal és egyéb kényszerítő eszközzel is megfenyegették. HA MÁR ITT TARTUNK, érdemes megnézni azoknak a tulajdonosoknak összetételét, akiket a rendelkezés érintett. Találunk köztük 69 dolgozó parasztot, 9 iparost, 20 kulá- kot és 43 „úri birtokost“. Talán a legérdekesebb lista az utolsó, mert „úri birtokos“-nak számít a lista szerint Farkas Ferenc banktisztviselő és neje Simon Ilona 666, Faragó Janos tanító és neje 1176, Hargitay Jánosné vatrónő 747, Martb Ferenc 767, Simon János és Ferenc 557, Tóth János 483, és Zalay János 451 négyszögöl területtel, hogy csak néhány nevet említsek. Ezenkívül természetesen más, orvosoknak és tisztviselőknek is. voltak kisebb-nagyobh területei. Az átlagos nagyság csak 1200 öl családonként. Voltak a várcs más részén nagyobb területek is, de itt nem. Uradalmi szőlő pedig a határban egyáltalán nem is volt. Mert a volt régi uradalmi szőlők nagy részét régen szétparcellázták gazdáik, amikor kiderült, hogy a szekszárdi szőlőtermeles nem fenékig tejfel, arra tetemes költség is van. ÍGY AZTAN ÉRTHETŐ, ha a 141 sérelmező — igaz 20 személy különjuttatásban részesült a többitől elkülönítve, akik megelégedéssel vették birtokukba azt a pár gazdátlan értékes szőlőt, mit nekik kivételesen — nem tudni milyen meggondolásból kiindulva — juttattak. A többi azonban olyan juttatásban részesült, vagy részesült volna, ha elfogadják, ami csak kis hányada értéket képviselt az előbbinél. Ezek a kérdések a mai napig is nyitva vannak és. ezek azok az okok, amelyek miatt van „Baktai-ügy“. S az egész „Baktai-ügy“ pedig oka, hogy Szekszár- don soha nem tapasztalt módon elhanyagoltak a szőlőhegyek és hogy a minisztertanács mezőgazdaságfejlesztő rendelkezései itt egyetlen lépést sem tettek előre, de tizet hátra igen. Hogy ki a felelős, meg kell állapítani, bátran szembe kell nézni a hibákkal és tekintélyt kell szerezni a törvénynek azzal, hogy a visszaélést legyen bátorságunk és erőnk rendezni is. Ez érdeke itt mindenkinek egyformán. Szakály Ferenc
