Tolnai Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)
1954-09-04 / 210. szám
2 N Ä P C Ó 1954 SZEPTEMBER 4 Bonn az újra felfegyverzés folytatását követeli Berlin (TASZSZ) A francia nemzetgyűlésnek az „európai hadseregről“ szóló szerződést elutasító döntése után Bonnban észrevehetően fokozódott azoknak a köröknek tevékenysége, amelyek bármilyen áron meg akarják valósítani Nyugat Németország újrafelfegyvérzését. A bonni kormány két napon keresztül foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az ülések után nyilvánosságra hozott záróközlemériyből kitűnik, hogy Bonn re vans vágyó körei semmiféle tanulságot nem vontak Te a Párisban lezajlott szavazás eredményeiből. Továbbra is arra törekszenek, hogy létrejöjjön az „európai hadsereg" Nyugat-Németország ural kodó pozíciója mellett. A bonni kormány — amint a záróköziemény hangsúlyozta. — külpolitikájának „korábbi irányvonala folytatására" öt pontból álló tervet dolgozott ki, amely gyakorlatilag Németország' széttagoltságának kimélyítésére irányuk Bonn nyilvánvalóan az „európai védelmi közösséghez" hasonló újabb kombináció létrehozására törekszik, csupán kevesebb országgal. A bonni' kormány a továbbiakban „szuverenitásának visszaállítását“ követeli. Hogy mit értenek a bonni vezetők „szuverenitás" alatt, kitűnik az említett tervnek abból a pontjából, amely „jogi rendezést“ javasol „más országoknak a Szövetségi Köztársaságban tartózkodó csapatai viszonylatában". „A szuverenitás" bonni értelmezésben féktelen militarizálást jelent az Egyesült Államok ellenőrzése alatt, jelenti továbbá Németország katonai megszállásának folytatását. Az Adenauer-kormány Bonnban nyilvánosságra hozott záróközleményének öt pontját angol lapok szemleírói úgy tekintik, mint Nyugat- Németország korlátlan felfegyverzésére irányuló követelést. Handler, a „The New York Times" bonni tudósítója azt írja, hogy a bonni kormány közleménye egy olyan „új“ külpolitika céljait fejti ki, amely „nyilván arra építi számítását, hogy elszigetelje Francia- országot ... E politikának félreismerhetetlen célja a fegyverkezési jog kivívása Washingtonnal és Londonnal folytatandó kétoldalú tárgyalások a.apjan". Adenauer politikai és katonai szövetséget készül szervezni Franciaország ellen Bonn (ADN) A „Dimitag“ nyugatnémet hírügynökség egy csütörtökön kiadott kommentárjából kitűnik, hogy Adaneuer politikai és katonai szövetséget készül szervezni Franciaország ellen. A hírügynökség igen „figyelemreméltónak" tartja, hogy abban a közleményben, amelyet szerdán a Bühlerhöhen megtartott minisztertanácsot követően Adenauer „ói" politikájáról kiadtak, csupán „az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával megtartandó tárgyalásokról" van szó, de nincs szó Franciaországgal megtartandó tárgyalásokról. „Mit jelent Franciaország nevének ez a tüntető mellőzése? — kérdi a „Dimitag“. Tévedés csupán vagy szándékosan történt? Aki a kancellárt ismeri, nem hiheti, hogy egy saját maga fogalmazta hivatalos közleményben tévedés történhetnék. Minden 'további nélkül megállapítható tehát, hogv Adenauer pontosan tudja, mit csinál". A „Dimitag“ örömmel üdvözli a bonni kancellárnak ezt a francia- ellenes politikáját és kommentárjához azt a megjegyzést fűzi, hogy „Washingtonnal és Londonnal megtartandó tárgyalások révén tovább lehet jutni, mint az állandóan változó francia kormányokkal hosz- szú éveken át folyó szócséplés révén”. Az európai kollektív biztonságért Brandweiner tanár beszéde Becs (TASZSZ) A bécsi kerületi béketanács-elnökök értekezletet tartottak, amelyen beszédet mondott Brandweiner tanár, az osztrák béketanács elnöke. Brandweiner kiemelte az „európai védelmi közösségről" szóló szerződést elutasító francia nemzetgyűlési határozat nagy jelentőségét. Európa számára a békés megoldásnak csak egyetlen lehetősége van — mondta. — Ez a kollektív biztonsági szerződés, amely magában foglalná az összes európai államokat, tekintet nélkül társadalmi és politikai rendszerükre és amelyhez, a Német Demokratikus Köztársaság. Nyugat-Németország és Ausztria is csatlakozna. Az osztrák népnek — mondta befejezésül Brandweiner — fel kell Washingtoni saj táj elent esek Newyork (MTI) A newyorki „Daily Worker" Írja: A washingtoni sajtójelentések igazságügyminisztériumi forrásokra hivatkozva úgy tudják, hogy az úi 1954-es kommunistaéllenes törvénv keretében egyelőre nem lesznek tömeges letartóztatások a kommunisták körében. A hírek tudni vélnek arról is, hogy az igazságügyminisztérium az új törvényt egy területen, a szakszervezetek ellen akarják érvényesíteni. Az említett törvény értelmében azok a szakszervezetek, amelyeket a „felforgató tevékenységet ellenőrző bizottság“ kommunista irányítás alatt lévőnek tart, elvesztenék jogukat a munkások képviseletére a munkáltatókkal szemben. Ugyanakkor — folytatja a lap — a legkülönbözőbb körök és lapok tiltakoznak a Kommunista Párt 'örvényen kívül helyezésére vonatkozó törvény ellen. A lapok között szerepel a „The Dispatcher", a tengerészek szakszervezetének lapja és a „New York World Telegramm and Sun.“ Ralph Powe, szakszervezeti ügyész kiielentette. hogy a Kommunista Párt betiltása „spajryolfal", amely mögött a munkások és szakszervezeteik jogait akarják megtizedelni. Ezt megelőzően más szakszervezeti vezetők, köztük Frank Sern, Leonard Boudin és Nathan Witt mutattak rá a törvény* alkotmányellenességére. Felemelte szavát az amerikai ügyvédek szövetsége is. Ami a Kommunista Párt betiltását célzó eljárásokat illeti, az igaz- ságügyminisztériuEp . azt .a .„benyomást akarja kelteni", hogy megelégszik a kommunisták üldözésének a régi módokon való folytatásává:. ismernie az idők jelét és ellenállást kell kifejtenie a függetlenségére törő érőkkel szemben. \ z 1920—1940-es évek között a •’*■ paraszti sorból származott magyar értelmiség arccal a falu felé fordult, vizsgálta a magyar parasztság szociális, kulturális, gazdasági, egészségügyi helyzetét, egymásután jelentek meg a néprajzi és szociográfiai munkák. Szellemi mozgalom lett a falukutatás, amelyből kivette részét a pécsi tudományegyetem ifjúságának egy része is. Móricz ZsLgmond. a magyar falu szerelmese, azonnal melléjük állott, résztvett összejöveteleiken, érdeklődéssel figyelte tevékenységüket és további munkára lelkesítette őket. Nem arról van szó, — írta akkor Móricz Zsigmond, — hogy az ifjúság fedezze fel a népet és hajoljon le hozzá, emelje fel azt: hanem arról, hogy az iskolai képzettségű ifjúság ismerje fel azt a természeti törvényt, hogy ő csak a népből élhet meg ebben az országban. Nem megmenteni kell a népet, hanem be kell állnia mellé segítőtársnak. Ha szabad kimondanom: be kell állnia a falu szolgálatába. Hogy ez bekövetkezhessek, minél hamarabb el kell kezdeni a falu meg ismerését. Ez már megindult az ifjúság egy komoly részénél. Az utóbbi időkben három vidéki egyetemen, Szegeden, Debrecenben és Pécsett találkoztam az egyetemi ifjúságnak egy-egy rétegével, amelyet joggal nevezhetek reformnemzedéknek: ezek-' nek az összejövetelein örömmel láttam, hogy ez az érett ifjúság izzó és intenzív munkát folytat már abban az irányban, hogy megismerje a falut." A pécsi egyetemi ifjak éppen úgy, mint a szegediek és debreceniek, elküldték neki minden olyan cikket, könyvet, amely a falukutatással, a megye szociális problémáival foglalkozott. Elküldték neki többek között Kiss Géza kákicsi pap könyvét is, amely az Ormánságról szólt. Ez a könyv mélységesen megrázta Móricz Zsigmondot. felkavarta egész lelkivilágát. Személyesen akart meggyőződni a „hulló magyarság“ életéről, a baranyai egyke társadalompolitikai okáról. A naptár 1937 szilveszterét mutatta. Leányának: Móricz Virágnak éppen aznap volt az esküvője. Amíg az ifjú pár és a násznép vigadott, áz ötvennyolc éves Móricz Zsigmond a cselédszobában lefeküdt aludni. Mire a fiatalok 1038 Újév napján felébredtek, Móricz Zsigmondot sehol sem ünnepi fogadás a Vietnami Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövetségén KÉPEK A SZOVJETUNIÓBÓL Moszkva (TASZSZ) Nguen Long Bang, a Vietnami Demokratikus Köztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete szeptem bér 2-án Vietnam függetlensége kikiáltásának 9. évfordulója alkalmából fogadást adott. Nguen Long Bang, a Vietnami Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és N. A. Bulganyin, a Szovjetunió minisztertanácsának első elnökhelyettese beszédet mondott. A fogadás szívélyes, baráti légkörben folyt le. Külföldi hírek PEKING (Uj Kína) A „Vietnami Tájékoztató Iroda" jelenti csütörtökön, hogy a vietnami néphadsereg az észajkvietaami Viet-iTriben négyszáznegyvennyolc hadifoglyot adott át a Francia Unió haderőinek, — 70 franciát, 176 németet, 180 marokkóit és 22 algírit. Az átadott hadifoglyok között 6 tiszt van. A Francia Unió haderői 500 fog- vatartott polgári személyt adtak át a vietnami néphadseregnek. UJ-DELHI (Uj Kína) A „Times of India“ augusztus 31-i számában washingtoni tudósítás jelent meg, amely szerint az amerikai kormány elhatározta, hogy megkettőzi a jelenleg kétszázhatvanezer főnyi baodajista hadsereg létszámát és az amerikai hadianyag hátrahagyására kényszeríti a franciákat, hogy ezt a hadianyagot a zsoidoshadsereg kiképzésére és felszerelésére használhassak fel. Washingtonban amerikai hivatalos személyiségek kijelentették, hogy „a franciák biztonságos területeken nagymennyiségű hadianyagot halmoztak fel", amelyet át kell adni a baodajista hadseregnek. A tudósítás rámutat továbbá, az amerikai külföldi gazdasági műveletek hivatala elhatározta, hogy fokozza „egészségügyi, oktatási és közmunkaprogrammját“ a Bao Daj uralma alatt álló területeken, sőt elküldi ügynökeit a Vietnami Demokratikus Köztársaság területére I is, hogy azok ott bomlasztó tevékenységet fejtsenek ki. A moszkvai összszövetségi Mezőgazdasági Kiállítás egyik részlete. Balról a mezőgazdaság gépesítése és villamosítása pavilon, jobbról a Szovjetunió Központi Területeinek pavilonja. A Tadzsik SzSzK leninabádi kerületében fekvő „Andre je v"-kolhoz földjein ötvasu-ekékkel végzik az őszi szántást. Augsburgi fémmunkások sztrájkja Berlin (TASZSZ) Sajtójelentések szerint szeptember 1-én újból sztrájkba lépett mrntegy hatezer augsburgi fémmunkás. A sztrájkolok azoknak a vállalatvezetőségek nek intézkedései ellen tiltakoznak, amelyek a fémmunkás szakszervezet és a vállalkozók között létrejött megállapodás megszegésével sok olyan munkást és szakszervezeti funkcionáriust elbocsátottak, akik tevékenyen résztvettek a sztrájkmozgalomban. Móricz Zsigmond Baranyában (Halálának 12. évfordulója alkalmából) találták. Az asztalon egy cédulát hagyott, hogy elutazott Baranyába, az Ormánságba, az egyke-kérdést tanulmányozni. Kákicsra ment, egyenesen Kiss Gézához, az Ormánságról szóló könyv szerzőjéhez. Az 1938-as év második napján már levélben számolt be gyermekeinek a kákicsi papról, a papi házban szerzett benyomásairól, valamint Kiss Géza könyvkiadási problémáiról. „A kákicsi papház megdöbbentően ugyanaz, mint a szabolcsi — írta levelében Móricz Zsigmond. — Százéves öreg ház, a vastag falakon pú- poiscdik a vakolat. Fehér meszelés, a tornác boltíves. A szobáik tágasak, szinte túlságosan, a padlódeszka festett, kopott, görcsös, a gyermekek hatalmasan sikoltoznak s gyúrják egymást. A papné mintha száz évi volna, vaskos, fekete, kedves. A pap is az a szent pap, vastaghangú, áhi- tatos, ideálista, ferdevállú és mindig feketében, sötét nyájas ember, a nevetése egészen különös, befogott szájjal nyerít. Talán nem tartja illendőnek a nevetést. Semmi sem árulja el, hogy ez a pap annyiban különbözik a többitől, hogy ilyen szép, nagy könyvet tudott írni a falujáról. — Kilencezer pengőmbe került s azt hiszem, teljesen rámegyek. A könyvkereskedő 40 százalékot vesz el, ez rettentő. Csak leveszi a polcról és odaadja a vevőnek. S nekem mit kellett csinálni? Csak a pécsi levéltárban való kutatásaim, 30—fűszer mentein be, vagyonba került, a pesti utak, a gyűjtés költsége maga felment 2000 pengőre. Teljesen a magam költségére adtam ki, a Sylvesz- ter-nyomda csak számlára dolgozott. Most is az a bajom, hogy nem tudom időre kifizetni a számlájukat. De ígért a megye 2000 pengőt s nov. 1-re kellett volna fizetni és még ma sem. jVz állam is fog venni remélem 300 példányt... Olyan gondban vagyok, már beteg vagyok tőle s any- nyira izgat, hogy még azt is írják, hogy el fogják kobozni. Nem tudcm, miért, én semmit sem írtam, ami nem igaz és ne szerétéiből lenne. Teljes izgalomban élek. — Akit izgat, az ne szólaljon meg. Az hallgasson. — Hm. Ugye. Hm. S bólogat.»" Móricz Zsigmond eredetileg csak néhány napra tervezte baranyai látogatását. Az egyke-kérdés azonban annyira megdöbbentette, lehangolta, hogy nem tudott szabadulni a tapasztaltak hatása alól. A néhány napból több hát lett s ezidő alatt írott cikkei, levelei, hűségesen visszatükrözik baranyai hangulatát. 1938 január 25- én kelt levelében a következőket írta: „ ... Nagyon le vagyok hangolva s úgy érzem magam, mint az üldözött, nem tudok hova menekülni, mindenütt ugyanez a szomorúság üldöz már ebben az életben. Utolért a magyar vész, amely minden magyar költőt elér, mint disznót a sertésvész s nincs ellene oltás. Ekkora szomorúságról sejtelmem sem volt, mint ami engem itt fojtogat. S nem tudom kiírni magam. A Pesti Napló, azt hiszem retteg a cikkeimtől. Hogy közöljenek ők ilyen sötét, kíméletlen helyzetképeket a magyar faj sorsáról. Már írhattam volna tíz ilyen cikket nekik, de nem írhatok, mert még eddig csak kettőt közöltek huszonöt nap alatt s leközölték az ellenem szóló támadást, ez az egész. A náluk lévő aránylag kevés'bbé vagy nem teljesen siralmas Virágos kertben c. cikket már megint nem adták le vasárnap. Hogy írjak akkor sorozatot? Mikor fent voltam, múlt héten, kijelentették, hogy én vagyok a legnagyobb magyar író, s azóta semmit se közöltek ... Itt igazán politikusokra volna szükség. Magyar politikusokra, akik fáradhatatlanul üvöltenék bele a közönség fülébe a jelszavakat. É.o nem védő vagyok, hanem támadó. Én magát a magyar népet teszem felelőssé azért, amiben szenved. Mit hárítjuk folyton külső okokra % bajt? Mi csináltuk s a felelősség alól hiába próbálunk kibújni. Ami itt van, azt leírásból megérteni nem lehet. Itt mindenki vidám, kövér és gazdag., csak a magyar szomorú. csüggedt és öngyilkos ... Kinek mondjam el ezeket? Meghasad a szívem, de ezt Imrédy nem érti meg. sőt örömmel hallja, mert gz az ő véleménye is: „a magyarral semmit sem lehet kezdeni, a magyarság ebben az országban kihaló faj.“ Ezt mondta, de én akkor még nem értettem, mert én akkor ezt még nem láttam. A vármegye vezetői pedig kimondják a szentenciát, hogy .vannak állatfajok, amelyekkel bármit is kezd az ember, egy szorosak kihalnak. Ilyen az ormánsági magyar! Itt azt szeretnék, az urak, ha a Nádorban laknék nagy fényűzésben, hogy büszkék legyenek rám s én a legkisebb hotelbe szálltam s a legnépszerűtlenebb luteránus papáénál fészkeltem be magam. Ném érti senki, nem is mondom, hogy én itt témát találok s ha megértenék, még jobban megijednének:. nem itt kell témát találni, hanem ahol úri írók, kék rókák... Nó, de nem lamentálok tovább." óricz Zsigmondot pécsi tartózkodása alatt a Sándor-féle téglaégetés, a színes pécsi vásár, a Janus Pannonius Társaság, annak irodalmi tevékenysége, a mecsekaljai iskola, az egyetemi ifjúság falukutató munkája, a szegénytelep, a pel- lérdi fiatalok tánca és ruhaviselete mellett a város történelmi múltja is élénken érdekelte. Vörös Márton főlevéitáiros végigkalauzolta a városon ‘ és közben felidézte előtte a római kort, ■ a tatárjárást, Janus Pannonius nagy századát, a csillogó török bazár városát, a XVIII. századbeli nagy p'icsi tűzvészeket, az óriási pestisjárványokat, valamint a szabadságharc dicső napjait. Móricz Zsigmond nagy érdeklődéssel hallgatta az egymást követő történelmi korszak kiemelkedő pécsi eseményeit, majd indulatosan megjegyezte: — Hát szép. szép, amit mondtál. De az istenfádat, hát sohse éltek Pécsett parasztok? Azután a negyvennyolcas nemzetőr parasztok kérdéseiről kezdett beszélgetni. Vörös Mártonnal kétszer is elmondatta a pécsi csata-után kivégzett hosszuheftényi ■ parasztlegény történetét,. Utána kissé elgondolkodott, majd megjegyezte: — De a parasztlegényről egy tanyát se neveztetek el, se Hosszuhe- tényben, sem Pécsett. Halálának tizenkettedik évfordulója alkalmából Baranya dolgozó népe szeretettel emlékezik vissza Móricz Zsigmondira, aki sűrűn fordult meg Baranyában. Pusztai József
