Tolnai Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-01 / 207. szám

2 N A P C ö 1954. SZEPTEMBER 1. Mendes-Fpauce nyilatkozata az EVIi-í elutasító szavazás után Párizs (MTI): Mint az AFP je­lenti, Mendes-France miniszterelnök az Aumeran tábornok indítványa fe­lett megtartott szavazás eredményé- neK kihirdetése után a parlament folyosóin nyilatkozatot tett. — Már régóta tájékoztattam bará­tainkat és szövetségeseinket — mon­dotta a többi között, — hogy ami­lyen mértékben egy kormány a par­lament lelkiállapotát ismerheti — a nemzetgyűlésben a többség nem tá­mogatja az európai védelmi közössé­get. Brüsszelben és máshol. külföl­dön ezzel ellenkező értesülések ter­jedtek el. Annyi bizonyos, hogy a nemzetgyűlés többsége több hónap óta ellenzi a ratifikálást. Sajnálom, hogy brüsszeli partne­reink és angolszász . szövetségeseink félreértették a nemzetgyűlés igazi ér­zését, amely — kis eltéréssel — úgy jutott kifejezésre, ahogy előre jelez­tem. Mendes-France a továbbiakban azt hangoztatta: a vita ugyanakkor azt bizonyítja, hogy a nemzetgyűlés ha­talmas többsége kitart a nyugati szö­vetség mellett. — Ebben a keretben kell új meg­oldásokat tanulmányozni, — mondot­ta a továbbiakban — mégpedig ha­marosan, ezúttal nem fogunk három évet elvesztegetni. Remélem, hogy szövetségeseink és azok az országok, amelyeknek érdekei Franciaország érdekeivel azonosak, hamarosan vi­lágos döntéseket hoznak. A francia kormány rendületlenül és fenntartás nélkül kitart az atlanti szövetség mellett, amely mindig is irányelve volt és az is marad.“ Ä francia képviselők a Marseillaise eléneklésévei kössönlőtték as EVK elvetését Párizs (MTI): Amidőn a francia nemzetgyűlés hétfőn esti drámai ülé­sén a zsúfolásig megtelt ülésterem­ben Le Troquer elnök bejelentett,, a szavazás eredményét, amely szerint a nemzetgyűlés 319 szavazattal 204 ellenében megszavazta a „vita előtti halasztó határozatot“ és ezzel vissza­utasította az EVK ratifikálásáról szó­ló törvényjavaslatot, az EVK-t ellen­ző képviselők hatalmas tapsviharba törtek ki, maja elénekelték a fran­cia nép nemzeti himnuszát, a Mar- seillaise-t. Az MRP-képviselők és az EVK más hívei tehetetlen dü­hükben elkezdték padjaikat csapkod­ni. A Marseillaise szárnyaló hangjai azonban elnyomták az MRP-képvise­lők okozta lármát, kommunisták és szocialisták, radikálisok, függetlenek és volt gaulleisták, mindazok a kép­viselők, akik nemet mondtak az EVK-ra, egy szívvel-lélekkel harsog­ták a francia nép diadalmas Himnu­szát. Velük együtt énekelt Mendes- France és a kormány többi tagja is. Az MRP-képviselők és társaik egy­másután kullogtak ki az ülésterem­ből: a diadalmas erővel feltörő Mar­seillaise kikergette őket. Kisvártatva azonban ismét visszatértek, élükön Paul Reynaud-val és Georges Bi- dault-val. (Biaault ez alkalommal mutatkozott elsőízben a ratifikációs vita megkezdése óta.) Paul Reynaud a szónoki emelvényre lépett és a kép­viselők tiltakozása ellenére beszélni akart. Többször is nekikezdett be­szédének, de szavait mindúntalan el- I nyomta a képviselők tiltakozása. Vé. | gül is, nagy zaj közepette jelentette ki: „Első ízben történt meg a francia parlament történetében, hogy egy szerződést elutasítottak anélkül, hogy annak szerzője és aláírója szót emel­hetett volna védelmében." (Paul Rey­naud azonban megfeledkezett arról, hogy ép az EVK híveinek a vita el­halasztására irányuló mesterkedése váltota ki az Aumeran-féle indítvány beterjesztését.) Ezután viharos jelenetrP került sor, amelynek során Dubois, szocia­lista képviselő, aki az EVK híve, csaknem ölre ment egy volt gaulleis- ta képviselővel, úgyhogy a teremőr­ségnek kellett közbelépni. Végük új­ból felhangzott a teremben a Mar­seillaise és az ülést berekesztették. Á párizsi szavazás első nyugati visszhangja Eisenhower: „Kudarcot szenvedtünk Eisenhower elnök az „európai vé­delmi közösség'’ elvetését Dulles kül ügyminiszterrel folytatott tanácsko­zás közben tudta meg. James Ha- gerty, a Fehérház sajtótitkára meg­szakította az elnök és a -külügymi­niszter tanácskozását és tudatta ve­lük a párisi hírt. Eisenhower elnök kijelentette: „Az európai védelmi közösségnek a fran­cia nemzetgyűlésben történt elve­tése hatalmas kudarc a nemzetközi kommunizmus elleni harcban.“ Az elnök hozzáfűzte: „Kudarcot szenvedtünk, de nem kell elcsüg­gednünk. Az Egyesült Államok soha­sem fog lemondani egy olyan do­logról, amely számára és a világ számára egyaránt jó ...” Jules Mociiof, Daniel Mayerl és Max Lejeunet kizárták A Francia Szocialista Párt Köz­ponti Végrehajtó Bizottsága nyilat­kozatot adott ki, amelyben kifeje­zésre juttatta „sajnálkozását“ a nemzetgyűlés döntése felett. A végrehajtóbizottság kedden reg­gel kizárta a párt három vezető tag­ját, Jules Mochot, Daniel Mayert és Max Lejeunet, mert az EVK ellen szavaztak. Milyen legyen az angol dönlés ? A „Reuter“ beszámol arról, hogy a francia nemzetgyűlés döntésének hírét azonnal továbbították Chur­chill miniszterelnöknek és Eden külügyminiszternek, akik mindket­ten vidéken töltik szabadságukat. Az „AFP“ francia hírügynökség londoni jelentése beszámol a párisi döntés brit körökben keltett vissz­hangjáról. „Sem a brit kormány, sem a brit nép nem fogja soká gyászolni' a pá­risi szerződést — mondja a jelen­tés. — Churchill és Anglia állás­pontja ebben a kérdésben különbö­zik Eisenhowerétől és az Egyesült Államokétól. Az EVK elutasítása nem jelent kudarcot az angol kor­mány számára, bár tanácsolta és kétségkívül óhajtotta a szerződés ratifikációját. Nagybritanniát a to­vábbjutás szükségessége most sok­kal nehezebb helyzetbe fogja hozni, mint az Egyesült Államokat... Ang­lia most döntés előtt áll. El keli döntenie, hogy Nyugat-Németország az atlanti szövetség új tagja legyen- e, vagy pedig jobb, ha egy szűkebb- körű szövetségbe lép, amelynek Anglia is tagja lenne és, amely át­meneti megoldást jelentene az EVK és a NATO között. Az „AFP" londoni jelentése a to­vábbiakban ezeket mondja: „A brit kormánynak tanácskozásokat kell kezdenie Franciaországgal és az Egyesült Államokkal, hogy értékel­jék a francia parfament szavazásá­nak következményeit és hogy tanács kozzanak a végső célról: hogyan le­het megoldást találni a Nyugatnémet Köztársaság szuverenitása, valamint a nyugati védelemben való részvé­tele kérdésében. A franciaországgal való előzetes tanácskozás után szó lehet négy-, nyolc-, vagy tizennégy- hatalmi értekezlet összehívásáról.“ A londoni rádió értesülése szerint az angol kormány előreláthatóan minisztertanácson tárgyalja meg az EVK elutasítása után előállott hely­zetet. Anglia és az Egyesült Álla­mok rövidesen megkezdik tanácsko­zásaikat a bonni egyezmény élet- beléptetésének kérdéséről. Bonnban megdöbbenés és új köve elések Blücher nyugatnémet alkancellár a szabadságon lévő Adenauer he­lyett nyilatkozott az EVK elvetésé­ről. Blücher kijelentette, hogy „csa­lódott és megdöbbent a szavazás eredménye hallatára.” Az „AFP“ beszámol a bonni vé­leményről. „Bonni politikai körök­ben nem jelentett meglepetést a francia nemzetgyűlés döntése, mert a brüsszeli értekezlet kudarca óta nem ringatták magukat illúziókban az EVK esélyeit illetően — mondja a jelentés. Bonni politikai körökben hangsúlyozzák, hogy nem Nyugat- Németországnak kell alternatív meg oldást javasolnia. Hangsúlyozzák to­vábbá, hogy Nyugat-Németország a maga részéről az utolsó pillanatig kitartott az EVK terve mellett." Az „AFP“ jelentése utal arra is, hogy bánni politikai körökben a pá­risi szerződés elvetése folytán „ide­jétmúltnak" tekintik a bonni szer­ződés bizonyos cikkelyeit. „Bonnban úgy vélik — mondja a jelentés — hogy az EVK elutasítása most már nem jelentheti egyszerűen és simán a bonni egyezmények életbelépteté­sét, mert ezek szorosan kapcsolódtak a párisi szerződéshez és elavulttá váltak azáltal, hogy a francia par­lament ezt a szerződést elvetette. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy a német szuverénítást olyan alapokon kellene megteremteni, ame lyek jobban megfelelnek a jelenlegi helyzetnek. Ezeknek az alapoknak a meghatározása a négy érdekelt ál­lam részvételével a közeljövőben összehívandó értekezlet feladata le­hetne.“ Sce’báék sajnálkoznak A londoni rádió jelentése szerint Rómában sajnálkozással fogadták a francia döntést, Scélba miniszter­elnök megszakította szabadságát és visszatért Rómába, hogy tanácskoz­zék a helyzetről. A miniszterelnök hazarendelte szabadságon lévő mi­nisztereit is és keddre összehívta a kabinet ülését. Angol lapok az EVK megbuktatásáról London (MTI): Az angol sajtó az AFP szavai sze­rint „sajnálkozással, de lényegében harag és nehezte­lés nélkül temette el az európai védelmi közösséget.“ „Franciaország megölte az európai hadsereget", „Franciaország elvetette az EVK-t", — ilyen és ha­sonló címek alatt számolnak be a londoni lapok a fran­cia nemzetgyűlés határozatáról. Több angol lap első oldalán közli Herriot fényképét, mivel általában az a vélemény, hogy a veterán politikus felszólalása nagy­ban befolyásolta a szavazás kimenetelét. Az angol la­pok általában nem ütnek meg bíráló hangot P’rancia- országgal szemben, kivéve a News Chronicle-t, amely éles szavakkal bírálja a francia parlamentet. \ Több polgári lap arról ír, hogy most alkalma nyí­lik Angliának „a kezdeményezés átvételére." „Annak ellenére, hogy Anglia kevésbbé hatalmas, mint régeb­ben. Franciaország mégis inkább feléje fordul, mint az Egyesült Államok felé — írja a The Times. — Sir Winston Churchill és Eden most átveheti azt a szere­pet, amelynek átvételét eddig megtiltották neki.“ Az Egyesült Államok súlyos vereséget szenvedett Amerikai vélemények az EVK elvetéséről Washington (MTI): A washingtoni és newyorki la­pok egész oldalas címben közölték az EVK elvetésének hírét. A New York World Telegram címe: „A francia nemzetgyűlés megöltp az európai védelmi közösséget." A New York Herald Tribune, a Daily Mirror és több más lap hasonló címeket hozott. A Journal American kiemeli: „Ez a döntés olyan súlyos politikai válságot idéz elő, amelyet Európa a má­sodik világháború óta még nem látott." A Washington Post azt írja, hogy „Az EVK Fran­ciaország által történt elvetése vitathatatlanul a Szov­jetunió Európában aratott legnagyobb háború utáni győ­zelme.“ A lap hozzáfűzi: „Ez nem jelenti azt, hogy min. den veszve van.1' Az atlanti szövetség tagjainak nem szabad vesztegetniök az időt. El kell választani az európai védelmi közösségről szóló szerződéstől a né­met keretszerződést és sürgősen ratifikálni kell. Ez elő­zetes intézkedés lenne Nyugat-Németorszagnak az at­lanti szövetség keretében való újrafelfegyverzése előtt." A lap szerint Mendes-Franceban „jóindulatú partnert" fognak találni ezzel kapcsolatban, As új ssakass egy éve Egy év telt el az NDK kormányának határozata óta az új sza­kaszra vonatkozólag. Azóta igen sok változott. A kirakatokban nagy­mennyis égű és sokfél« áru jelent meg. Az áruk minősége megjavult, főleg a textilneműeknél és jutányosán kaphatók. A Szovjetunió, a népi demokráciákból és a kapitalista országokból hozott import-áruk is bő­vítik a kínálatot. Az állami és szövetkezeti áruházakban szakképzett kereskedelmi alkalmazottak barátságosan szolgálják ki a dolgozókat. Erika új ruhát vásárol. Nem könnyű a dolog, mert olyan bő a választék. Ez a ruha tetszik a legjobban, ára sem drága: 87 DM. A „Le Monde44 cikke Németország semlegesítésének kérdéséről Páris. Ralph Miliband, a londoni politikai tudományok főiskolája lek­tora a „Le Monde" augusztus 26-i számában Németország semlegesíté­sének kérdéséről többek között a következőket írja: „Milyen más megoldást ajánlanak az európai védelmi közösség helyé­be?“ — kérdik a szerződés hívei az ellenkezőktől. „Nyilván sok mód van az európai védelmi közösség he­lyettesítésére — írja Miliband, majd hozzáteszi: „Ezek a helyettesítő meg­oldások azonban nem nyújtanak komoly lehetőségeket, mert vala­mennyien tervbe veszik nemcsak Németország újrafelfegyverzését — a kérdés többé nem ez — hanem egyúttal bekapcsolását a nyugati ka­tonai rendszerbe. Nem lehet kétség- bevonni, hogy ez a bekapcsolás a hidegháború súlyosbodásának biz­tos tényezője lenne és hogy a vég­telenségig meghosszabbítaná Német­ország kettészakítottságát, ami a nemzetközi feszültség újabb ténye­zője. — Ezért az európai védelmi közösség tényleges alternatívája Né­metország semlegesítése. E semlegesítést egyszerű és hat­hatós módon meg lehet valósítani. A Franciaország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti négyhatalmi egyezmény alá­írásáról van szó, amely egyezmény kötelezné a szerződő feleket, hogy semmiféle katonai szövetséget sem köthetnek Németországgal. Másszó­val ez az egyezmény egyet jelente­ne Németország teljes katonai el­szigetelésével. Nem érintené azon­ban semmiképpen sem Németország szuverenitását, amelyről egy idő óta. annyit hallunk. Kivonat Herriot felszólalásából a ratifikálási vitában augusztus 30-án Páris (TASZSZ). Herriot nagy fi­gyelem közepette jelentette ki: már magában az a tény, hogy Anglia nem kíván résztvenni az európai védelmi közösségben, elég volna a szerződés elindításához. Még kevés­bé szabad beleegyezni a szuvereni­tásnak abba a megcsonkításába, ame lyet a szerződés jelent Franciaor­szágra nézve. „Ami engem illet, meg kell mon­danom, hogy ez európai védelmi kö­zösséget Franciaország végének tar­tom", — mondotta Herriot. „Ebben a fontos kérdésben, amely két tá­borra oszt bennünket, — folytatta Herriot — legjobb felvágni a fran­cia politika e kelevényét és azonnal végetvetni a vitának. Békés megol­dást kell keresni a vitás európai kérdésekben és nem európai védel­mi közösséget kell előkészíteni, ha­nem más Európát, amelynek tömö­rülése. Németországgal és Oroszor­szággal való közeledésünkön ala­pul. Az európai védelmi közösség kaland volna. Mondjanak le róla!" Élénk diplomáciai tevékenység a mani’ai értekezlet előtt Washington (MTI). Szeptember 6- án kezdődik meg Manilában a dél­keletázsiai paktum megteremtésére irányuló értekezlet. A manilai ér­tekezletet megelőző héten a nyu­gati fővárosokban, mindenek előtt Washingtonban fokozódott a diplo­máciai tevékenység. Szerdán az úgynevezett távolke­leti szakértőcsoportok kezdik meg tanácskozásukat Washingtonban, hogy tanulmányozzák azt a szerző­déstervezetet, amit az Egyesült Ál­lamok és a Fülöp-szigetek „közösen” kíván a manilai értekezlet elé ter­jeszteni. A japán nép ellenzi az ország remilitarizálását Sangháj (TASZSZ). Mint a „Kiodo Cuszin” hírügynökség jelenti, a japán fiatalság nem hajlandó szol­gálni az úgynevezett önvédelmi erőkben, amelyek leple alatt újra felállítják a japán hadsereget. Az „önvédelmi erők"-be történő tobor­zás — mint a hírügynökség jelenté­se mondja — „siralmas képet mu­tat“. Két hét alatt 1157 személy je­lentkezett, míg erre az időre 23.100 személy toborzását vették tervbe.

Next

/
Thumbnails
Contents