Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-18 / 195. szám

2 N A P C ö 1954 AUGUSZTUS 18 Csou En-Iaj díszvacsorát adott az angol munkáspárti küldöttség tiszteletére Peking (Uj Kína): Csou En-laj- a Kínai Népköztársaság miniszterelnö­ke és külügyminisztere hétfőn este díszvacsorád adott Pekingben a Cle­ment Attlee vezetése alatt álló angol munkáspárti küldöttség tiszteletére. Csou En-laj miniszterelnök és Clement Attlee beszédet mondott. Beszédüket az egybegyűltek meleg tapssal köszöntötték. Csou En-laj miniszterelnök töb­bek között a következőket mondotta: A Kínai Népköztársaság kormánya és népe kész lépéseket tenni a Kína és Nagy-Britannia közötti békés együttműködés előmozdítására. Úgy véljük, hogy a Kína és Nagy-Britan- nia közötti gazdasági együttműkö­désnek és kereskedelemnek az egyen Ínség és kölcsönös előnyök elve alapján történő fejlődése és növeke­dése összhangban van azzal a közös kívánságunkkal, hogy megjavítsuk a két nép életkörülményeit. A Kína és Nagy-Britannia közötti kulturális kapcsolatot ugyancsak ki kellene szélesíteni. Ennek jelentős hatása lesz a Kína és Nagy-Britan­nia népe közötti barátság megszilár­dítására és továbbfejlesztésére, to­vábbá a kölcsönös megértés fokozá­sára. A kínai-brit békés együttműkö­dés megerősítése nemcsak azt fogja bizonyítani az egész világ előtt, hogy lehetséges a békés együttélés két olyan ország között, amelynek rend­szere eltér egymástól, hanem lehető­vé fogja tenni azt is, hogy megköny- nyítsék a békés együttélés ezen el­veinek alkalmazását a más országok közötti kapcsolatokra. Ez minden Lizonnyal nagymértékben hozzá fog járulni a világbéke megszilárdításá­hoz. Clement Attlee beszéde során hangoztatta: — A munkáspárti kor­mány, amelynek én voltam a minisz­terelnöke, Kína tényleges kormányá­nak ismerte el a népi kormányt. Nagyon kívánjuk, hogy a kínai nép hosszú megpróbáltatások és nehéz­ségek után békében élhessen és al­kalma legyen a tömegek életszín­vonalát emelni. Miután hiszünk a magunk szabad­ságában és demokráciájában, azon fáradoznunk, hogy mások is élvezhes­sék azt a jogot, hogy életüket úgy ren­dezhessék be, ahogyan azt a legjobb­nak gondolják. A más népek jogai­nak elismerése lényeges a béke fenntartása szempontjából. A hábo­rú alternatívája a békés együttélés. E cél elérése szempontjából segítsé­get jelent a szorosabb személyes kapcsolat és a kölcsönösen előnyös ke­reskedelem. Őszintén reméljük, hogy látogatá­sunk előmozdíthatja a kölcsönös megértés megszilárdulását és meg­újíthatja és megerősítheti a kínai és a brit nép közötti régóta fennálló barátságot. Mendes-France javaslatának fogadtatása a nyugati fővárosokban (MTI): Mint a hírügynökségek kö­zölték, az illetékes nyugati főváro­sokban megérkezett Mendes-France francia miniszterelnök javaslata, az európai védelmi közösség szerződé­sének „módosításáról”. A javaslatot általában tartózkodással fogadták, mert úgy vélekednek, hogy az eset­leg újabb ratifikálási eljárást tesz szükségessé a párisi szerződés tag­államainak parlamentjeiben. A The New York Times közölte, hogy az amerikai külügyminiszté­rium támogatja Mendes-France ter­vét. Hétfőn délután a külügyminisz­térium szóvivője élesen megcáfolta ezt, mint „teljesen alaptalant” és egyúttal közölte, hogy Dulles véle­I) Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöksége mellett működű sajtóhivatal közleménye menye szerint el kell vetni min- ment, ami „nagyobbarányú változ­tatásokat eszközölne” a párisi szer­ződésen. A holland kormány a külügymi­nisztérium szóvivőjén keresztül hét­főn hivatalosan állást foglalt a fran­cia javaslattal kapcsolatban és kö­zölte, hogy azt hágában „mélységes csalódással fogadták”. Főként azt kifogásolják, hogy — véleményük szerint — ez a javaslat újabb rati­fikálási eljárást tesz szükségessé. „Nem valószínű — mondotta a hol­land külügyi szóvivő, — hogy ezen az alapon Brüsszelben megegyezést lehet elérni.” Mint sajtójelentések hírül adják, Londonban, Brüsszelben, Bonnban és más érdekelt fővárosokban behatóan tanulmányozzák Mendes-France ja­vaslatát. A minisztertanács határozata a szerződéses hizlalási és nevelési akció indításáról és a vágómirha állami szabadpiaci felvásárlási árának megállapításáról Tizenöt tonna, a Német Demokratikus Köztársaságból érkezett élelmiszert osztottak ki a sztrájkoló müncheni fémipari munkásoknak München (ADN): A sztrájkoló müncheni fémipari munkások vasár­nap hatalmas lelkesedéssel fogadták azt az öt teherszállító gépkocsit, amely 30.000 font élelmiszert hozott nekik a Német Demokratikus Köz­társaságból, az ottani dolgozók szo­lidaritási adományaképpen. Az ado­mányt a sztrájkvezetőség azonnal szétosztotta a sztrájkolok között. A teherszállító gépkocsikat, a Né­met Demokratikus Köztársaságba való visszatérésükkor, nem sokkal a demarkációs vonal előtt nyugatné­met rendőrök tartóztatták fel és a kí­sérő személyzet öt tagját ismeretlen helyre hurcolták. Ollenhauer állást foglal a tárgyalások gondolata mel!ett Páris (MTI): Erich Ollenhauer, a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt elnöke nyilatkozatot adott a l’Aurore számára, amelyben a többi között a következőket mondja: Az a politika, amely kizárólag a katonai erőre támaszkodik — mint ahogy azt a Foster Dulleshez és Adenayerhez közelálló körökben hirdeti — a dolgok természeténél fogva nem vezethet máshová, mint ahová eddig vezetett: zsákutcába. Csak a tárgyalások útját lehet kö­vetni, amelyeknek célja a nemzet­közi feszültség enyhítése — mondot­ta Ollenhauer. A Kreml által a nyugati hatalmak elé terjesztett leg­utóbbi javaslatokban úgy látszik, je­lentkezik az ilyen tárgyalások lehe­tősége. Dz amerikai képvise’őliáz elfogadta a Kommunista Párt törvényen kíviii helyezéséről szó é törványjavaslalo! A minisztertanács az 1955. évi húsellátás biztosítása és a szarvas­marhahús termelésének mennyiségi cs minőségi emelése érdekében szer­ződéses (hízott-bikatinó) hizlalási és nevelési akciót indít és megálla­pította 1954. augusztus 15-től a be­adási kötelezettség teljesítésén felül eladásra kerülő szarvasmarhák sza­badpiaci felvásárlási árát is. A rendelet szerint a hízott-bika­tinó akció szerződéskötésének idő­pontja 1954. július 1-től 1955. május 31-ig tart. A leszerződött állatokat a szerződéskötés napjától számított legkésőbb tizenkettő hónapon belül — legalább négyszáz kg átlagsúly­ban — kell átadni. Az átvételi ár — a minőségnek megfelelően — 9—11 forint. (9.80 forint átlagár.) Intézke­dik továbbá a rendelet arról, hogy A minisztertanács az egyénileg gaz dálkodók termelési bizottságának további megerősítése, a művelésük­ben lévő szántó, szőlő és gyümölcs­területek őrzésének fokozottabb biz­tosítása érdekében — az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság javas­latainak figyelembevételével — lehe­tővé teszi, hogy a továbbiakban a mezőőröket az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok gazdagyűlésen maguk válasszák. A megválasztott mezőőrük jogait és kötelességeit az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztok által e célra létesített bizottságok állapítják meg és a szerződésben foglalt megállapo­dást a községi tanácsok erősítik meg. A lehetőleg egy naptári évre meg­a szerződésben résztvevők három­száz forint hizlalási előleget és négy­száz forint adókedvezményt kapja­nak. Az augusztus 15-től megállapított szabadpiaci felvásárlási árakat az új rendelet a következőképpen állapí­totta meg: ökör- és növendék extrém ára élősúlyban kg-ként kilenc forint (I. o. 7.50, II. o. 6.50, III. o. 4.20, IV. o. 3.60, V. o. 3.— forint) — a tehén és bikaextrém 8.— forint) I. o. 7.—, II. o. 6.—, III. o. 3.60, IV. o. 3,20 és V. o. 3.— forint). A szerződésben résztvevő termelők részére a rendelet igen jelentős ked­vezményeket biztosít, s a fogyasztók is változatlan áron, nagyobb meny- nyiségű és jobb minőségű szarvas- marhához jutnak. választásra kerülő mezőőrök a közsé­gi tanács végrehajtóbizottsága előtt esküt tesznek és szolgálatuk ellátása közben őket a hatósági közegre vo­natkozó jogok és kötelességek illetik meg. A mezőőröket a szerződésben megállapított feladatokon kívül egyéb munkaterületeken foglalkoz­tatni nem lehet. Azok a mezőőrök, akiket a pa­rasztság saját elhatározásából már korábban megválasztott és fizetett, a jelen határozat alapján törvénye­sen folytatják működésüket. Az állam az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok által választott és áltáluk fizetett mezőőrök SZTK-já- rulékát magára vállalja és azt a he­lyi tanácsok költségvetésében bizto­sítja. A minisztertanács határozata a mezőőrök alkalmazásának új rendszeréről (MTI): Az amerikai képviselőház hétfő délután hóromszázöt szavazat­tal kettő ellenében elfogadta az Eisenhower elnök által jóváhagyott törvényjavaslatot, amely a „Kom­munista Pártot, mint szervezetet törvényen kívül helyezi”, továbbá minden jogától megfosztja „a kom­munista vezetés alatt álló szakszer­vezeteket” — jelenti az AFP Was­hingtonból. Ez a törvényjavaslat a szenátus által az elmúlt héten egyhangúlag elfogadott, de a kormány által „túl­ságosan erélyesnek” tartott törvény- javaslatot helyettesíti. Közlemény az augusztus 19—22-i vonatközlekedésről A közlekedés és postaügyi minisz­térium vasúti főosztálya közli, hogy az alkotmány-ünnepi két munkaszü­neti napra tekintettel augusztus 19-én, csütörtökön a hivatalos me­netrendkönyvben szombati munka­napokra, augusztus 20-án, pénteken munkaszüneti napokra, augusztus 21-én, szombaton vasárnapokra, augusztus 22-én, vasárnap pedig a hétfői munkanapra hirdetett vonatok: közlekednek. A várható nagyobb utastömegek elszállítására a MÁV augusztus 18-a és 21-e között egyes vasútvonalakon mentesítő vonatokat is indít. Részle­tes felvilágosítást az államásokon adnak. Berlin (TASZSZ): Az ADN hír- szolgálati iroda jelenti: A Német Demokratikus Köztársa­ság miniszterelnöksége mellett mű­ködő sajtóhivatal nyilvánosságra hozta a következő közleményt: Vonant, az Egyesült Államok né­metországi főbiztosa folyó év jú­lius 30-án átiratot intézett G. M. Puskinhoz, a Szovjetunió németor­szági főbiztosához. Átiratában hivat­kozik az Egyesült Államok elnöké­nek július 29-1 ki nyilatkozatára, amely szerint az Egyesült Államok kormánya kész segítséget nyújtani Közép és Délkelet-Európa árvízsúj­totta lakosságának. A Szovjetunió németországi főbiz­tosa értesítette az átirat tartalmáról a Német Demokratikus Köztársaság kormányát. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya azt a kérést terjesztette a Szovjetunió főbiztosa elé, hogy küldje meg az Egyesült Államok kormányának a következő választ: . „A Német Demokratikus Köztár­saság kormánya köszönetét mond az Egyesült Államok elnökének az 1954 július 29-iki nyilatkozatában a Né­met Demokratikus Köztársaság ár­vízkárosult lakosságának segélyezé­sére vonatkozóan tett javaslatáért. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya kész elfogadni e javasla­tot. Lehetségesnek tartja, hogy visz- szatérjenek a segítségnyújtás tor­máinak és az azzal kapcsolatos szer­vezési intézkedések kérdésének meg­vitatására.” A/ amerikaiak elrabolják a délkoreai műkincseket (MTI): Mint a Koreai Központi Távirati Iroda jelenti Li Szm Man engedélyt adott arra, hogy ameri­kaiak őrizzék a régi történelmi emlékeket. Az amerikaiak „megőr­zés” céljából az Egyesült Államokba szállítják ezeket. Azok közül a ma­radványok közül, amelyek átvészel­ték a háborút, tizennyolcezret ame­rikaik őriznek. Az amerikaiak azzal indokolják a déikoreai műkincsek elrablását, hogy azok az Egyesült Államokban „a koreai kultúrát fogják propagálni”, Az Egyesült Államok európai politikája és Franciaország érdekei A párizsi szerződés korlátozza a benne résztvevő államok né­hány más szuverén jogát is, átadva ezeket a jogokat az „európai közös­ség” legfőbb szerveinek, egyebek között a végrehajtó és ellenőrző jog­körrel felruházott biztosságnak, amelynek tagjai „nem kérik ki és nem fogadják el egyetlen kormány utasításait sem” (2. §. 20. cikkely). Ugyanígy korlátozzák az EVK tag­államainak azt a jogát, hogy külpo­litikai vonatkozásban szabadon cse­lekedjenek és hozzanak határozato­kat. A párizsi szerződés 121. cikke­lye kimondja, hogy „a tagállamok nem vállalhatnak magukra semmiféle olyan nemzetközi kötelezettséget, amelv jelen szerződésnek ellent­mond', a 4. cikkely pedig előírja, hogy a „közösség” kizárólag „a sza­bad nemzetekkel együttműködve jár el (a „szabad nemzetek” a nyugati hatalmak farizeus nyelvén a kapita­lista rendszerhez tartozó államokat jelentik.) Tehát, ha Franciaország meg nem támadási szerződést, vagy a baráti együttműködés és a kölcsönösen elő­nyös gazdasági kapcsolatok fejlesz­tését célzó szerződést kívánna kötni pl. Lengyelországgal, vagy Cseh­szlovákiával, ezt a párizsi szerződés nem engedi meg számára. Könnyén elképzelhetjük, hogy ez milyen csa­pást jelent Franciaország európai pozícióira nézve. Hiszen a francia politika egyik alapvető hagyomá­nya volt, hogy szövetségben állt ke­leteurópai országokkal. Franciaor­szágnak mindig sokba került, ha hűtlenné vált ezekhez a szövetségek­hez, kezdve azon. hogy kiadta Hit­lernek Csehszlovákiát. AkiK most arra ösztönzik, hogy még jobban el­távolodjon a hagyományos irányvo­naltól és lemondjon az önálló poli­tikáról, akik elszakítják keleti szö­vetségeseitől, teljesen meghatározott célt akarnak elérni: azt. hogy Fran­ciaországot a másodrendű hatalma1: színvonalára süllyesszék, meggyor.­gítsék pozíciót Európában és az egész világon. A párizsi szerződés egyszersmind azt a reális veszélyt rejti magában Franciaországra nézve, hogy az br- szág területét idegen csapatok szán­ják meg. A szerződés 77. cikkelye értelmében az „európai védelmi erők elhelyezésének” kérdésében a biztosság dönt. Más szóval, a biztos­ság bármikor elhelyezhet nyugatné­met csapatokat pl. Párizsban. A 12. cikkely előírja, hogy „európai erő­ket” lehet áthelyezni a „közösség” tagállamának területére abban az esetben is, ha ebben az államban „rendzavarásokra kerül a sor, vagy fennáll ilyen rendzavarások veszé­lye”. Megjegyzendő, hogy az ilyen „rendzavarások” fennforgásának, il­letve a „rendzavarások veszélyének” megállapítására úgyszintén a biztos­ság hivatott Más szóval, ha Francia- országban pl. a múlt őszi általános sztráikhoz hasonló sztrájk törne ki, ennek elfojtására a biztosság fel­használhatna német katonákat. Az EVK-ban való részvétel emel­lett még pusztító gazdasági követ­kezményekkel is járna Franciaország ra nézve. A szerződés 87. cikkelyé­nek megfelelően Franciaország ka­tonai költségvetését gyakorlatilag nem a francia parlament határoz­ná meg, hanem, a „közösség” taná­csa és közgyűlése. Köztudomású, hogv müven szerepet játszanak az ország pénzügyi életében a katonai kiadások. Az is köztudomású, milyen betólygst gyakorolnak az ország gaz­daságára. Ilyen körülmények között ■i francia kormány és a parlament kekébő) kicsúszna az állami költség- vetés' irányításának kormán yrú-lja. Az EVK szervei salát belátásuk sze­rint .növelnék a francia adófizetők­re, nehezedő terheket. Másfelől a biztosságnak „k- kell • . oáinla. mégpedig a leghath-itó- ■aij-in, mindegvik tagállam techni­kai é- gazdasági lehetőségeit” (1. §. '02. cikkely.) Ez azzal a reális ve- »'éli/ej fonveget, hogy bezárnak szá­mos francia vállalatot, amelyet a biztosság, a versenyképeseb h ruhr- vidéki monopóliumok javára nem minősítene rentábilisnak. Külföldi ellenőrzés alá kerülne nemcsak a francia ipari termelés, hanem az ipari tudományos kutatómunka is (107. és 108. cikkely). A párizsi szerződés az állam szu­verén igazságszolgáltatási jogát is csorbítja! A jogi jegyzőkönyv 18. cikkelye így hangzik: „A szerződés hatálybalépésének pillanatától a tag­államok átadják a büntető eljárás jogát olyan főbenjáró törvénysérté­sek esetén, amelyeket az európai vé­delmi erők kötelékébe tartozó sze­mélyek követtek el.” Az „európai védelmi erők kötelékébe tartozó sze­mélyek” fogalma alá nemcsak a had­sereg tagjai tartoznak, hanem pol­gári személyek is (a jogi jegyzőkönyv 33. cikkelye). Adott esetben tehát a perbe fogott francia állampolgár ügvében, pert pedig mindenki ellen indíthatnak, aki a békéért, vagy az „európai közösség” ellen harcol, nemzetközi katonai törvényszék ítél­kezhetne, amelyben a francia bírák kisebbségben lennének. A z EVK hívei légióként a követ­^ * kező érvvel a kar iák kibékí­teni a francia közvéleményt Francia ország igába hajtásának és a német militarizmus feltámasztásának tervé­vel: Nyugat-Németorszáq úgyis fegy­verkezni fog, tehát jobb, ha a „vé­delmi közösség” nyújtotta ellenőr­zés és biztosítékok melleit fegyverke­zik. Ez az érv tiszta csalás. A pá­rizsi szerződés Franciaországnak ke­zét, lábát megköti és sem neki, sem másnak, semmiféle biztosítékot nem ad az agresszív német militarizmus veszélyével szemben. „Aki azt hiszi- hogy a német militarizmust sikerül a párizsi és bonni egyezmények se­gítségével bizonyos keretek között tartani, az nem számol a történelem fényeivel” — állapítja meg a szovjet ko”tnánv minis 2<M iegvzéke. A bonni „birodalom” vezetői na­gyon jól tudják, hogy amikor elérik főcéljukat, a Wehrmacht feltámasz­tását, nyugodtan sutbadobhatnak minden szerződést, ha elég erőseknek érzik magukat. A háborús bűnös Abetz, akit a Laniel-kormány nem­régiben engedett ki a börtönből, „Emlékiratai”-ban nyíltan kijelentet­te: „Leplezzük a német erőt európai szolidaritással!” Von Manteuffel, volt hitlerista tábornok, a „Szabad Demokrata Párt” jelenlegi parla­menti képviselője. 1954 március Sí­én tartott beszédében a bonni poli­tika későbbi távlatait a következő­képpen magyarázta: „A párizsi szerződés falat emel Oroszország és Franciaország közé és megbontja az 1944. évi francia­szovjet egyezményt. Ez lehetővé te­szi számunkra, hogy alkalmas pil­lanatban lerázzuk magunkról a pá­rizsi szerződés korlátáit”. Az „európai közösség” mellett szó­ló érvelés oly nyilvnávalóan hazug', hogy a közösség védelmezői el is árulják magukat, amikor a franciá­kat azzal igyekszenek megnyugtatni, miszerint a német agressziót Kelet ellen irányítják. Ez a régi nóta! Akik újból hangoztatják, úgv látszik, meg­feledkeztek Münchenről és az Euró­pa elleni hitlerista invázióról. Pedig erre Bonnból is kitartóan emlékez­tetik őket: a bonni revansiszták nyíl­tan kimondják, hogy igényt tartanak Elzász-Lotharingiára, Tóul, Nancy és Montbéliavd francia városokra. A Frankfurt-am-Main-bart megjele­nő „Ost-West Kurier” azt ajánlotta Franciaországnak, hogy mondjon le Normandiáról, Flandriáról, Provence földjéről, Korzikáról és Nizzáról. „Kicsi kis Franciaország” — ez a német reváns-lovagok álma, amint az+ lapjuk meg is mondja. í ' ille, volt hitlerista tábornok nemrégiben kijelentette, hogy nem más volt az „egyesült Európa élharcosa”, mint maga Himmler. Ezért állítólag a volt SS-eknek kell „az európai hadsereg élére állniuk”. Hauser, egy másik volt hitlerista tá­bornok még azt hirdeti: „az európai eszme az egyetlen politikai eszmény, > amelyért ma harcolni érdemes”. Ac új rend hitlerista hirdetőinek ragasz­kodása az EVK terveihez, jól meg­világítja ezek értelmét. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents