Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)
1954-08-17 / 194. szám
VflÁC PROLETÁRJA! komÜLJá/eK! _ — —~ —< * ' 7 A MAI SZÁMBAN: Xáviratváitás a Szovjetunió Legfelső Tanaesa két házának elnökei és az angol parlament két házának elnökei között. (2. o.) — Az Egyesült Államok európai politikája és Franciaország érdekei. (2. o.j — Pincehelyi jegyzetek. (3. o.) — Közös erővel a szebb életért... (3. o.) — Az elmélet napi kérdései. (3. o.) — Beiratás a felnőttek gyorsíró, gépíró és irodakezelői szakiskolájába. (4. o.) AZMDP TOLNAMEGYEI PARTBIZOTTJAGANAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 194. SZÁM___________________________ARA 50 fillér KiBDD, 1954 AUGUSZTUS 17 Az iskolák munkája az egész nép ügye HÍREK MEGYÉNKBŐL fl péri Béke tsz tagjai a nyári gazolótapálást végzik Haragoszöld kukoricák. QÚslevelü répatáblák váltogatják egymást a pári határban. Gyönyörű ilyenkor a Béke termelőszövetkezet gazdasága. A búzatarlók helyén zöldéinek a másodvetéseik, ahol nem zöldéinek, ott meg szürkülnek a frissen szántott barázdák. A dűlőút melletti táblából asszonyok és lányok énekét, vidám kacagását viszi messzire a nyári szél. Az egyik asszony lehajol a répatő mellé, messziről úgy tűnik, mintha keresne valamit. — Mit csinálnak ilyenkor a répában? — kérdem az elnöktől. — A gazolókapálást végzik, — válaszolt. Ez iga_ zán szép dolog é® hasznos is. A nyári gazolókapálások elvégzésére most különösképpen nagy szükség van. A csapadékos időjárás következtében az első és második kapálásnál sok gaz megmaradt, azóta nagyra nőtt és ha ki nem irtják, elszívja a növénytől a tápanyagot. A másik káros hatása az. hogy beárnyékolja a ne vényt, nem igen jut hozzá napfény, akadályozza fejlődésében. A pári Béke termelő- szövetkezet tagjai ezt tudják is. Helyesen cselekedtek, amikor az aratás befejezése után azonnal hozzáláttak a nyári gazolókapálások elvégzéséhez. A takarmány- és cukorrépa kapálását már be is fejezték, a kukorica gazolókapálását pedig holnap kezdik meg. Ily módon mázsákkal több répa és kukoricatermése lesz a termelőszövetkezetnek. Mintegy 25 millió forint értékben tesznek iparcikkek az ünnepi vásárén Épülnek már az ünnepi vásár pavilonjai Szek- szárdon, a kereskedelem már az utolsó előkészületeknél tart, a termelőszövetkezetek, a kisiparosok, a KTSZ-k — és még ki győzné felsorolni nevüket — — csomagolják már az árukat, hogy augusztus 20— 21-én, Alkotmányunk ünnepén bemutathassák a munkások és a parasztok munkájának terményeit, termékeit, terihelvényéit, amelyekkel egész népünk életszínvonalának emelését segítik elő. Dolgozó népünk megszokta az árubőséget. Ebből az ünnepi vásáron sem lesz hiány. Ha csupán a népboltok, a földművesszövetkezetek és a KTSZ-k sátrait egymás mellé helyeznék el, közel másfél kilométer hosszúságban lennének láthatók a szocialista ipar termékei. Az ünnepi vásáron mintegy 25 millió forint értékben állnak majd az iparcikkek a dolgozók rendelkezésére. A vásáron egyik-másik üzem bemutatja azt is, hogy a nyersanyagot miként dolgozzák fel kész termékké. Tolna megye termelőszövethezelei készülnek az augusztus 20-i szekszárdi Ünnepi Vásárra Augusztus 20 és 21-én kétnapos ünnepi vásárt rendeznek Szekszárdon, melyen többmillió forint értékű ipari áru várja a vásárlókat. A vásárra elviszik terményeiket Tolna megye legjobb termelőszövetkezetei is: eddig 10 tsz jelentette be részvételét. A legtöbb termelőszövetkezet kertészeti termelvényeit viszi Szekszárdra, mint a belecskai Szabadság tsz tagjai, akiknek 4 holdas dinnyefoldjükön Í0—12 kilos görögdinnyék termettek az idén. A tengelici Petőfi, a mözsi Úttörő és a szekszárdi Gőgös Ignác tsz paprikát, paradicsomot, zöldséget, gyümölcsöt árul az ünnepi vásáron, több tsz pedig Laei-konyhát állít fel. melyben frissen készített disznótoros ebédet, lacipecsenyét, halászlét árusítanak. Zsolnai István munkacsapata 18 vagon gabonát csépelt et Gépállomásunk a gyönki járásban elsőnek Kalaznó községben végezte el a cséplést, — írja a hőgyészi gépállomásról Trick Ferenc elvtárs levelezőnk. A cséplésben eddig a legjobb eredményt Zsolnai István munkacsapata érte el, 18 vagon gabonát csépelt el és a cséplés kezdete óta náluk van a vándorzászló. A munkacsapat megfogadta, hogy továbbra is úgy dolgozik, hogy a zászlót a cséplés befejezéséig megtartsa. Ennek érdekében tovább fokozza teljesítményét. Zsolnai István munkacsapata után a legjobb eredményt Kriszt János munkacsapata érte el. 13 vagon gabonát csépeltek el, s napi tervüket 120—150 százalékra teljesítették. A tarlóháhtásban Tóth József traktoros érte el a legjobb eredményt, tervét eddig 95 százalékra teljesítette. Szorosan felzárkózott hozzá Antal Gyula traktoros is 92 százalékos eredményivel. Uj távbeszélő központot kapott Paks A paksi postaihivatalnak eddig régi, helyi teieprend szerű távbeszélő központja Volt, amely nemcsak a megnövekedett számú előfizetők igényét nem tudta kielégíteni, de kezelése is bonyolult volt. Most a .régi berendezést új. központi teleprenoszerü kapcsoló val cserélték fel, melynek kezelése az eddigivel szemben lényegesen egyszerűbb. s lehetővé teszi új állomások bekapcsolását is. Az új központ szerelési munkáját csütörtökön befejezték, s pénteken reggel már teljes üzemmel működött a paksi postahivatal korszerű távbeszélő berendezése. Jl beleeskai Szabadság ierneifiszsvelkezenek 180 ezer (ériét ievedeime lesz a d nevéből Belecskán a Szabadság termelőszövetkezet kertészetében megkezdődött a dinnyeszüret — Naponta több mázsa diny- nyét elszállítanak a piacra, meg a járókelők is többen megállnak, hogy megkóstolják a Szabadság termelőszövetkezet diny- nyéjét. „Jól sikerült a dinnyetermelésünk“ —■ mondja megelégedetten Szabó elvtárs, a dinnyecsősz, Eziaeig még csak sárga- és cukordinnyét adtunk el, a görögdinnye majd később érik. De már eddig több mint 40 ezer forintot jövedelmezett a termelőszövetkezetnek. — Úgy számítunk, hogy ebben az évben csak dinnye bői UH) ezer forint bevételünk lesz." EGYMÁST SEGÍTVE. „fiát Múzsáknak szentelt kies tartomány! Ily számkivetve volt nálad minden tudomány? Hát csak sertést nevelt-é itt a makk, s haraszt? Hát csak kanásznak termett a so- mogysági paraszt?'- — kesergett mintegy másfél évszázaddal ezelőtt a költő, Csokonai Vitéz Mihály. De a szó, a költő szava nem talált meghallgatásra sem ‘ altkor, sem az elnyomatás hosszú emberöltőin át. Sorpogyországban éppoly kevéssé, mint bárhol másutt széles e hazában. önkénytelenül is a költő keserű sorait idézzük, amikor a minisztertanács határozatát olvassuk az általános iskoláik fejlesztéséről. A csendőrök és a tömlöc rendszere hosszú ideig erősebbnek bizonyult, mint Csokonai, Petőfi, Ady, Móricz, József Attila megannyi magyar álma, nemes törekvése, hogy művelt nép lakjon e hazában. Csak a dolgozó nép pártja, amely átérzi a közoktatás roppant jelentőségét, váltotta valóra az évszázados álmot. Már az általános iskola megteremtése népünk széles rétegei szántára megnyitotta a kulturális felemelkedés útját. Míg 1938-ban ötvenezernél kevesebben végezték el a hatodik osztályt, 1949-ben már ennél jóval többen hagyták el az általános iskola VIII. osztályát. Az idén pedig már csaknem száztízezren fejezték be az általános iskolát. Háromszor annyian, mint 1938-ban a népiskola, a polgári iskola és a gimnázium megfelelő osztályait együttvéve. Az iskolákban jövőnk letéteményese, ifjúságunk nevelkedik, formálódik a dolgozók j’ íemzeaékévé. Pártunk felhívta a .agyelmet a kis magyarok nevelésének nagy jelentőségére és megmutatta egész népünk felemelkedésének összefüggését a közoktatás fejlesztésével. A kormány programmjához híven — intézkedik az általános iskolák hálózatának bővítéséről. Az 1954. évi népgazdasági tervben mintegy nyolcszáz általános iskolai tanterem építése szerepel. S jelentős összeget fordítunk az iskolák tatarozására, rendbehozására. Elhárultak az akadályok nemcsak a városi lakosság, hanem a dolgozó parasztság gyermekei tanulásának útjából is. De itt nem állhatunk meg! Nemcsak az ipar, hanem a magastechnikáju, fejlett mezőgazdaság is megköveteli, hogy ifjúságunk magas, általános műveltséggel, nagy szaktudással rendelkezzék. Az általános iskola felső tagozatára (V—Vili. osztályba) járók 80.2 százalékát ma már szakképzett pedagógusok tanítják az egyes szaktárgyaikra. Nagy eredmény ez! Hiszen az általános iskola így egyre jobban megalapozza ifjúságunk műveltségét, magasabb színvonalú, szilára tárgyi ismereteket nyújt. De e fejlődés árnyoldala, hogy a szak- rendszerű oktatás elsősorban a nagy városokban, a községeikben valósult meg, tehát ott, ahol elég iskola és kellő számú pedagógus volt. S éppen azokon a helyeken, ahol talán a legnagyobb szükség volna a szakrendi szerű oktatásra: a bányatelepeken, a nagyüzemek közelében, a falvakban, a tanyavilágban, nagyon sok helyen még egy-két tanerős iskolái? működnek. Ezért a párt útmutatása alapján most a minisztertanács határozatot hozott az általános iskolák fejlesztéséről. Eszerint „az általános Í3kOlai hálózatot 1980-ig lehetőség szerint úgy kell tovább fejleszteni, hogy a szakrendszerű oktatás kiterjesztésével minden felsőtagozati tanuló (falusi és tanyai, valamint városi egyaránt) szakrendszerű oktatásban részesülhessen." Azokon a helyeken, ahol kevés az iskolásgyermek, a felsőtagozatra járók számára központi iskolákat kell szervezni, sehol szaktanárok oktatnak, Lelkesítő, szép feladat a határozat megvalósításán munkálkodni. De legyünk tisztában vele, magától nem valósul meg! Bizonyára sok akadékoskodást, megnemértést kell leküz- denünk. A peaagógusok, a tanácsok oktatási osztályán dolgozók és a társadalmi szervezetek, közöttük elsősorban a szakszervezetek tekintsék harci feladatnak gyors valóraváltá- sát. Megkönnyítik ezt a határozatnak egyéb intézkedései. Talán a legfontosabb, hogy az eredetileg oktatás céljára szolgáló, jelenleg más közűiét által használt épületeket azonnal vissza kell adni rendeltetésüknek vagy más épületet kell adni helyettük. Az iskolaépítkezésekre és tatarozásokra megfelelő kapacitást, anyagot kell biztosítani, hogy a munkálatokat még az iskolaév kezdete előtt befejezhessék. A minisztertanács határozata segíti az általános iskolák felszerelésének gyors megjavítását is. Ezek az intézkedések elhárítják azokat a tárgyi nehézségeket, amelyek akadályozzák a megfelelő színvonalú oktatást. De nem elég csak külsőleg renabe- hozni az iskolákat, a magasabb színvonalú oktatás külső feltételeit biztosítani. A tanítás színvonala mindenekelőtt a nevelők, a pedagógusok munkáján múlik. Pedagógusaink eddig is tapasztalhatták a társadalom megbecsülését. Kossuth-díjak, kormánykitüntetések is bizonyítják ezt. Évenként megünnepeljük a pedagógusok napját. A pártbizottságok tagjai, a képviselők, a tanácstagok között nagyon sok a pedagógus. Az erkölcsi megbecsüléssel együtt kormányzatunk — a lehetőségek arányában — igyekszik javítani a pedagógusok helyzetén is. A már eddig meg tett intézkedéseket most újabbak követik. A pedagógusok lakásigényeinek kielégítését szolgálja az a rendelkezés, hogy a pedagógusoktól más célra elvett szolgálati lakásokat visz- sza kell adni vagy cserével pótolni. Sok jogos sérelem nyer orvoslást ezzel. Gyakran előfordult ugyanis, hogyha pedagógus-lakás megüresedett, a helyi tanácsok azt nem az új tanítónak adták. ^Különösen jellemző ez az ipari és bányaüzeme^ lakótelepein (Tatabánya, Pécs, Pereces- bányatelep.) A szükséges nevelőlétszámot az ilyen helyeken Csak nagy nehézségek árán — ígérgetéssel, rábeszéléssel — ' lehetett biztosítani. Elsősorban a pedagógus szakszervezeti bizottságok feladata, hogy felkutassák a volt szolgálati lakásokat és a tanácsok tudomására hozzák. A pedagógusok lakásgondjainak megoldását segíti a határozat azzal is, hogy „az iskolaépítéssel egyidejűleg megfelelő számú nevelői lakást kell építeni.-' A családi ház-építési akciónál is fokozottan figyelembe veszik a pedagógusok igényeit. E rendelkezések azonban együttesen is csak akkor oldják meg a pedagógusok lakásproblémáit, ha párosul vele a tanácsok végrehajtóbizottságainak az a törekvése, hogy a helyi eszközökkel minden lehetőséget felhasználva, a nevelők segítségére siessenek. A minisztertanács határozatának végrehajtása mindenekelőtt a pedagógus, de a többi szakszervezetnek is elsőrendű feladata. Gyermekeink nevelése, a műveltség terjesztése, iskolánk munkája nem csupán állami ügy, hanem az egész dolgozó nép ügye. A szakszervezetek — elsősorban a patronázsmozgalom kiszélesítésével — támogassák fokozottabban az iskolákat. Mert a pedagógusok nemes fáradozása csak akkor lehet eredményes, ha szülők, nevelők és a társadalom minden ereje összefog népünk reménysége, az új magyar nemzedék nevelése érdekében. Rácz János a pedagógus szakszervezet titkára. „Termelőszövetkezetünk, a si- montorityai ,Alkotmány’ tsz befejezte a cséplést”. Ezzel kezdte szer kesztöségünkhöz küldött levelét Móré József, a termelőszövetkezet agronómusa. — A tsz tagsága — folytatta tovább levelében — minden erejével arra törekedett, hogy az Alkotmány ünnepe előtt fejezze be ezt a nagy munkát, hogy elősegítse, és maga részéről eredményessé tegye az Alkotmány ünnepének tiszteletére megindult versenymozgalmat. Ezért a gabona betakarítását az aratás befejezése után azonnal megkezdte. Nem volt kis munka a 3700 kereszt gabona behordása. A fogato- sok fáradtságot nem ismerve végezték est a munkát, kihasználva á nap minden percét. Szinte versenybe ment a munka. A fogaio- sok nemcsak arra törekedtek, hogy a hordás mielőbb befejeződjön, hanem arra is, hogy a szekér né törjön, a hám ne szakadjon és fel ne boruljanak a hepe-hupás talajon. Sikerült is elvégezni a behordást minden baj nélkül. Ezért a munkáért dicséret illeti Borsos Gyula, Cseh István, Zá- vodi Sándor és Kovács József fo- gatosokat. Továbbá Sebestyén István és Zvikli István brigádtagokat, akik a rakodás munkáját végezték és úgy, hogy. a fogatoknak nem kellett soha várakozni meg azokon a napokon sem, amikor az egyéni parasztok segítettek fogataikkal. Ugyanis az „Alkotmány” termelőszövetkezet tagsága szívesen segít a segítségre rászoruló egyéni dolgozó parasztoknak. A dolgozó parasztok nem felejtették el ezt a segítséget és ők is felajánlották segítségüket az előző években is és most is, a hordáshoz. A tsz vezetősége ezt a segítséget akkor vette igénybe, amikor a cséplés megindulásakor két fogat az elcsépelt magot hordta. A földhözjuttatott dolgozó parasztok közül pedig Nagy János, őri Pál, Szűcs János és Babos János egy- egy nup együtt d tsz fogadósaival hordták a cséplőgéphez a gabona- kévéket. Vidáman ment a munka, pedig nem volt könnyű a rekkenő hőségben, különösen az asztágok tetején, ahol Jámbor György és Mészöly Lajos asztagosok, Tóth Pálné és Bregovics István kéve- adogatok végezték fáradthatatlanul munkájukat. Erre az időtartamra kérte a tsz vezetősége a Bőrgyár által felajánlott vontató segítségét is. A vontatóhoz a munkaerőt a bevont családtagok, szabadságukat itthon töltött fiatalok adták. Rövidesen szeretném elmondani egy napnak a történetét — írja Móré elvtárs. Pénteken este még körülbelül 1500 kereszt volt kint a táblákon. A cséplőgép pedig gyorsan közeledett. A termelőszövetkezet tagjai úgy határoztak, hogy másnap, szombaton ezt behordják. Hazafele menet éppen,ennek, a lehetőségéről tanakodott az elnök és Grünvaid Pál a gépállomás brigádvezetője, amikor Ignácz elvtárs, a Bőrgyár igazgatója csatlakozott hozzájuk, akinek elmesélték a másnapra tervezett. nagy munkát. A Bőrgyár igazgatója azonnal felajánlotta segítségül 2 darab teherautójukat. Megörültünk a váratlan segítségnek és szombaton teljes erővel megindult a munka. Vigh István, Kovács Lajos szabadságos családtagok, az elnök, agronómus, a tanács részéről Gróf István mezőgazdasági előadó és Paksi János hivatalsegéd adta a munkaerőt az autókhoz. SikeiHilt. Vasárnapra mindent behordtunk. Nem volt akadálya annak, hogy a cséplőgépek befejezzék munkájukat. Természetesen a cséplőgéptől azonnal teljesítettük beadási kötelezettségünket is. c
