Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)
1954-08-15 / 193. szám
1954 AUGUSZTUS 15 NAPLÓ 7 „Város a faluért, falu a városért.. .** Kínai Jepkék — Szekszárdon Két fiatal kutató érdekes kísérlete A Simontornyai Bőrgyár és Szakadat község dolgozó parasztjainak párosversenye Megyénk üzemi munkásai egymásra! versenyezve készülnek az Alkotmány ünnepi munkás-paraszt talál- cozóira. A Simontornyai Bőrgyár dolgozói Szakádét község dolgozó parasztjaival léptek párosversenyre, s keményen küzdenek tervük teljesítéséért, a termelékenység emeléséért, az önköltség csökkentéséért. Szakadat község dolgozó parasztjai is állják adott szavukat, a gazdák a cséplőgéptől tesznek eleget beadási kötelezettségüknek. A Simontornyai Bőrgyárban aug. 10-én reggel ünnepélyesen indult be az alkotmányi műszak. A gyár bejáratánál az üzem zenekara fogadta a dolgozókat — majd üzemrészenként röpgyűléseket tartottak, s a dolgozók egyéni vállalásokat tettek. A talpgyár részleg munkásai többek közt az anyagtakarékosságra_ tettek felajánlást, s elhatározták, hogy az udvaron összegyűlt vegyes hasítékokat feldogozzák terven felül. Vállalásuk egy részét már teljesítették — közel 8.000 kilogramm béléshasítékot dolgoztak fel. A növénycserző üzemrész a minőség javítására tett felajánlást. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy az üzemrész dolgozói becsületbeli kötelességüknek érzik a vállalások teljesítését, s eredményesen harcolnak az üzemi és falusi dolgozók összefogásáért, a nép jólétének emelkedéséért. Az utóbbi napokban 3.913 darab növénycserzési bőrből mindösz- sze 2 darab volt hibásan kimunkálva. A meszes műhelyben a minőség javítása mellett a mennyiségi tervek túlteljesítéséért folyik a verseny. Az üzemrészben, ha lehet az eddiginél még fegyelmezettebben dolgoznak, s kiváló eredményeket érnek el, nincs 100 százalékon aluli teljesítő, sőt a dolgozók jórésze 120— 140 százalék között teljesít. A meszes műhely dolgozóira nagy feladat hárul e versenyszakaszban: az ő jó munkájuktól függ a többi üzemrészek vállalásainak teljesítése. A műhelyrészek versenye mellett kiváló egyéni teljesítményekről adhatnak számot a Simontornyai Bőrgyár dolgozói. A vixos kikészítőben Nagy István csereshuzó csoportja a vi- xosbőrök gyűrődését és ráncosságát 1.48 százalékra csökkentette. Deli János, Csapó János, Hosszú Géza és Tihanyi Gyula vixos faragók a faragási hibákat teljesen megszűntették. Az ásványi kikészítöben Csősz László, Dömötör János, Kovács János, Priger György taszítok párosversenyben állnak, melynek eredményeként a taszításból származó hibákat 0.8 százalékról 0.6 százalékra csökkentették. A Simontornyai Bőrgyár sztahanovistái, a meszesek, a talpgyáriak, a. vixos, ásványi és növényi cserző üzemrészek dolgozói a gépek mellett versenyeznék a város és a falu jobb cipőellátásáért. A szakadáti dolgozó parasztok a falu határában a csép- lés sikeres befejezéséért, a begyűjtési tervek teljesítéséért harcéinak, így készülnek Alkotmányunk ötödik évfordulójának méltó megünep lésé re az üzemek és falvak dolgozói, így lesz a nagy megyei találkozó, a munkások és parasztok találkozója, a barátság és testvériség nagyszerű ünnepe. „Made in Chine’’ — bizony nagy a keletje annak a kendőnek, amelyen ez a felírás olvasható. Azt jelzi, hogy Kínában készült, selymének könnyedsége, finomsága világhírű, nincs is igazi versenytársa. Akik jártak Kínában, mesélik, hogy készítenek olyan válkendot is, amelyet be lehet rakni egy gyufaskatulyába. Aki belép a szekszárdi Selyemkísérleti Kutató Intézetbe, bizony kellemes megleptésben részesül. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy ha a két fiatal kutató munkája sikerrel jár, Magyarországon is lehet valódi kínai selymet gyártani. A laboratóriumban Gubicza András fiatal kutatóval beszélünk; aki nemrég végezte el az egyetemet. Körül, a laboratóriumban hatalmas dobozok, selyemhernyók gubái, szebbnél szebb preparált és élő lepkék. — Néhány hónappal ezelőtt rendkívül értékes ajándékot kaptunk a Kínai Népköztársaságtól — mondja az ifjú kutató. — Kétszázötven gubó érkezett, amelyekben még akkor fejlődött a lepke. Hogy milyenek? Tessék... Kis papírzacskóból lepkepárt vesz elő. Még élnek, most rakják le a petét. Csodálatosan szép példányok. Nagyságuk — repülőnyelven szólva „fesztávolságúid’ — 12 centiméter. Színük: egészen világos- barna, körben vékony fehér csíkkal. Valóságos óriások a mi szerény kis lepkéinkhez képest. Ami a legérdekesebb: szárnyukon 2—2 kis „ablak” van, amelyben szárnyuk áttetsző anyaga az „üveg”. — Megmondom őszintén — folytatja Gubicza elvtárs — nagyon nagy örömmel végzem ezt a munkát Bencsik Ferenc fiatal textil- mérnökkel együtt. Arról van ugyanis szó, hogy ha sikerült ezt a fajtát hazánkban meghonosítani, akkor kettős nyereségünk lesz. Először — itthon is készíthetünk „kínai selymed’, másodszor: ezt a hernyó- fajtát szabadon is tenyészthetjük: tölgyírtásokon, erdőírtásokon. Ez rendkívül gazdaságos lenne, eddig egy doboznyi hernyóhoz átlag egy ember volt szükséges, ebből ezer doboznyihoz tíz ember is elég. Még érthetőbben: a mi lepkéink közül 20—25 ezerhez kellett egy ember, most pedig 2.5 millióhoz csupán tíz, annak is csak az lenne a munkája, hogy a gubákat megóvja a verebektől. — A kísérletek eddig biztatóak. Nem akarok jósolgatni, de valószínűnek tartom, hogy két-három éven belül már beszélhetünk Magyarországon gyártott, valódi kínai selyemről. Szekszárdi Kendergyár i A jó népszerűsítésnek is Köszönhető a lelkes augusztusi verseny Eev dolgozó no panasza* Mién nem kapói könnyeit) beosztást terhességem liléjére? A Szekszárdi Kendergyárban élénk és eredményes verseny alakul ki egv- egy ünnep előtt. És ehhez nagyban hozzájárul az, hogy a gyár vezetősége is bekapcsolódik a versenybe azzal, hogy nagy gondot fordít a versenyben lévő fizikai dolgozók népszerűsítésére. Igyekszik minden egyes versenyszakasz beindulásánál valami újat alkalmazni a nyilvánosság érdekében. S ezek az új módszerek mindenkor nagyobb és nagyobb feladatok megoldására serkentik a gyár dolgozóit. Az nem újdonság a szekszárdi kendergyárban, hogy rflinden nap kiírják a versenytáblára az élenjáró és a lemaradt dolgozók tervteljesítési százalékát. Ma már inkább az az újdonság ebben az üzemben, hogy minden egyes dolgozó tudja, hogy napi tervtúlteljesítésével forintban mennyi pénzzel gazdagította népgazdaságunkat. Tehát nemcsak az van feltűntetve a táblán, hogy a dolgozó hány százalékot teljesített, hanem az is, hogy a terven felüli teljesítésével mennyi forintot biztosított a népgazdaságnak a kormányprog- ramrn mielőbbi megvalósításához., A népszerűsítésnek ezt az új formáját az augusztus 20-i verseny kezdetén indították be. Alkalmazták a gyár vezetői ezt az új módszert az augusztus 20-i válalások megtételénél is. Ugyanis , amikor a dolgozó megtette felajánlását, mindjárt megtudta, hogy a vállalás teljesítésével mennyi pénzt adott a népgazdaságnak. Szalma Ferenc tilos például ígéretet tett az augusztus 7-én megtartott röpgyülésein, hogy augusztus 20-ig 200 kiló kendert termel terven felül. Ezután mindjárt megtudta azt, hogy ez a kendermennyiség 2042 forint többletet jelent államunknak. Hagymási Pál tilos 120 kiló terven felüli kender termelésiére adta szavát, ami 1225 forintot tesz ki. Augusztus 9-én indult be az üzemben az Alkotmány-műszak. Azóta minden nap látható az üzem versenytábláján, hogy a dolgozók menynyire teljesítették adott szavukat. Szalma Ferenc tudja, hogy a verseny első három napján 99 kiló kendert termelt terven felül, ami 1010.73 forintot tesz ki. Kotálik György tilos három nap alatt 107 kiló kendert termelt terven felül. Ezzel máris teljesítette 100 kilós vállalását, 1021 forint helyett 1092.47 forintot adott a népgazdaságnak. Hagymást Pál tilos három nap alatt 82 kiló kendert tilolt meg a tervelőirányzaton felül, ezzel már 837.23 forintot teljesített 1225 forintos vállalásából. Az üzem többi tilosai is — az öt tanulót leszámítva — teljesíti az Alkotmány ünnep tiszteletére tett ígéretét. A tanulók is fokozzák a héten termelésüket és ezáltal jobb eredmények is születnek. Szalma Eta mindösszse 3 hete tilól. Az augusztusi verseny első napján még nem tudta teljesíteni tervelőirányzatát, a harmadik napon pedig már 5 kilóval túlteljesítette tervét. A dolgozók és a vezetők lelkesedése, munkakedve meglátszik az üzemi tervteljesítésen is. Az augusztus havi terv első tíznapi részét mind a szálnál, mind pedig a kóc- nál 2—3 százalékkal túlteljesítette. Megvan a remény arra, hogy a most folyó versenyszakasz végéig, azaz augusztus 20-ig az eddiginél is szebb üzemi tervteljesítésről számolhatunk be. A felszabadulás előtt mi, dolgozó nők nem nagyon beszélhettünk jogokról. Hiába végeztünk sokszor nehezebb munkát is, mint a férfiak, fizetésünk mégis kevesebb volt. Ez a helytelen eljárás többször elkeserített bennünket. Népi államunk nekünk, dolgozó nőknek megadja a legnagyobb segítséget. De különösen nagy gondot fordít ránk, terhes anyákra. Alkotmányunk kimondja, hogy a terhes anyáknak nem lehet felmondani, vagy olyan munkára beosztani, ami ártalmára van. Mégis vannak ma is olyan vállalatvezetők, akik e törvényeknek fittyethánynak. Ilyen vállalat például a Tanács Bánya- és Építőipari Kirendeltsége. A vezetők mindent elkövettek velem szemben csak azért, hogy tovább folytassam azt a munkát, amely káros rámnézve, meg családomra nézve is. A terhességem hetedik hónapjában vagyok. Nemrég egy olyan eset történt meg velem, mely többszöri rosz- szullétet okoz. Egy véletlenből kifolyólag a Megyei Tanács épületében elestem. Mindjárt orvoshoz mentem, aki azonnal ki is írt három napi fekvésre. Ezt betartottam, majd a három nap lejárta után újra megjelentem az orvosnál. Röviden vázoltam munkakörömet, mire ő azt mondta: „Adok magának egy olyan igazolást, hogy magát könnyebb beosztásba kell, hogy helyezzék.“ örültem ennek az igazolásnak, de az öröm nem tartott sokáig. Az igazolással megjelentem Horváth elvtársnál és elmeséltem neki' azt is, amit az orvos mondott nekem. Erre azt a választ kaptam, hogy megpróbál intézkedni ez ügyben. Két hét múlt már el, de intézkedés még nem történt Horváth elvtárs részéről. Mit tehettem. Egészségi állapotom még rosszabbodott ezalatt az idő alatt. Ismét felkerestem egy szép .napon az orvost, aki egy még „erélyesebb“ igazolást adott betegségemről, és ismét kérte vállalatom vezetőségét, hogy mentsenek fel az ülő munkától. De Horváth elvtárs erre a szigorú utasításra sem mozgatta meg a fülét. Ezután már nem az orvoshoz, hanem a Szakszervezetek Megyei Tanácsához mentünk el férjemmel, ahol Zrínyi János elvtárs vette kezébe az ügyet, mely rövid időn belül elintézést is nyert. Üj beosztásom csak két hétig tartott, mert Horváth elvtárs személyesen felkereste az orvost (Dr. Schneidert) és kérte őt arra, hogy csináljon velem valamit: vagy írjon ki táppénzre, vagy vissza kell mennem a volt beosztásomba. Visszakerültem régi beosztásomba, mert az orvos engedélyt adott rá, azzal az indokkal, hogy az a kis gyaloglás semmiség. Nekem ez természetesen nem tetszett és ismét az Alkotmány által biztosított jogomért kutattam. Amikor az orvoshoz mentem, az közölte velem, hogy miért élek vissza az ő igazolásával, Ekkor, megkérdeztem Schneider doktortól, hogy akkor miért adta az előző igazolásokat arról, hogy beteg vagyok és emiatt más munkabeosztást kell biztosítani részemre. Ugyanakkor kértem tőle a legutolsó igazolást, amire azt mondta, hogy jó helyen van az. Az említett eset ma- már nem megengedhető hazánkban. Az ellenem tett intézkedések a kiadott törvények lebecsülését jelentik. Éppen ezért meg keli büntetni az olyanokat, akik nem a kiadott rendeletek értelmében cselekszenek. Szabó Istvánná Szekszárd, Kossuth L.-utca 62. sz. Az augusztus 20—21-i szekszárdi ünnepi vásáron » SZEKSZÁRDI FŰLOMUVESSZÖVETKEZEI TOMBOLA SORSOLÁSI RENDEZ az Országos Takarékpénztár és az állami közjegyző ellenőrzésével és irányításával. A sorsolás Szekszárdon 1954. augusztus 21-én 14 órakor lesz megtartva. 1 drb tombolajegy ára 2 forint. Kisorsolásra kerülnek főnyereményként 1 db motorkerékpár, Csepel 125-ös 1 garnitúra konyhabútor 1 db 80 basszusos tangóharmonika 1 db világvevő rádiókészülék 1 db fényképezőgép, 550 Ft-os 1 db zománcozott tűzhely 1 db karóra, 15 köves 1 db varrógép Ezeken kívül férfi, női kerékpárok, férfi és női kabátok, különböző iparcikkek, számos 50—200 Ft értékű nyereménytárgyak. A nyereménytárgyak megtekinthetők a szekszárdi földművesszövetkezet kirakataiban. A nyeremények sorsolása után azonnal, de legkésőbb 1954. augusztus 31-ig vehetők át a szekszárdi földművesszövetkezet áruházaiban. . Tombolajegyek a megye földművesszövetkezeti boltjaiban és a jegyárusoknál kaphatók. A sorsoláshoz megfelelő nagyméretű sorsolókereket biztosítottunk, hogy a tavalyi hibát elkerüljük. Földművesszövetkezet Igazgatósága. Lehull a lepel a „vastuskóról“ A Széchenyi-utca 1. számú ház sarkánál naponta sok lelkes látogató és magyarázható ember áll meg egy, a fal sarkához beépített, bádoggal és lakattal összetákolt fatuskó mellett. Megilletődve sugdossák, hogy valamikor eddig égett le a város, ez a fa maradt meg egyedül és ezt kegyeletből a város akkori vezetősége így akarta megőrizni emlékül az utókor számára. Mások talán még boszorkányságokkal is felruházzák, vagy a török világgal hozzák kapcsolatba ezt az ártatlan fatuskót, amely közel egy évszázad óta ott húzódik meg beépítve az épület sarkában, bádoggal körültákolva, kovácsolt szegekkel sűrűn cifrázva és rajta egy bűvös számmal: 1886, és mindezt a falhoz bilincseli egy hatalmas pánt és egy még hatalmasa bb lakat. Valljuk be őszintén, a bennszülött szekszárdi őslakosok is nagyon keveset tudnak erről a vastuskóról, így szükségesnek tartjuk végre lerántani a bűvös leplet és tisztázni ezt a kérdést. Évekkel ezelőtt véletlenül tisztázódott ennek a tüskön ak a rendeltetése és történelme, amikor a Magtermeltető Vállalat mai padlásán a volt tulajdonos a szemetet tisztíttatta le és néhány üzleti könyv került a kezébe a múltból; a régi tulajdonos üzleti könyvei. Ezek kinyitva azonnal magyarázatot adnak a „történelmi“ emlék-mű eredetéről és rendeltetéséről, mert a volt háztulajdonos, aki egyébként gazdag vaskereskedő is lévén, üzleti könyveibe az első oldalon szépen becirkalmazta, hogy Merwerth Ferenc vaskereskedése a „Vastuskóhoz 1866“. íme itt van a nagy titok, a nevezetes tuskó nem volt más, mint a múltban egy jómódú kereskedő egyéni cégére, rajta cégének alapítási évével. Szaikály Ferenc MEGJEGYZÉS / Akik ja dolgozók pénzét pazarolják Furcsa dolog, nem mese, megtörtént valóság. Nemrégen a Tolnai Selyemgyár személyzeti osztálya java- s.olta Gátos Józsefné, özv. Tózer Mihályné, Szűcs Istvánná tolnai lakosok a gyár dolgozóinak gyermekeit* ipari tanulónak az MTH Budapest, V. Arany János utca 10. szám alatti igazgatóságának. A javaslat után az MTH budapesti igazgatósága a vállalaton keresztül augusztus 10-én reggel 10 órára rendelte fel a gyermekeket szüleikkel együtt. Erre azért volt szükség, mert a gyermekek orvosi vizzsgálaton esnek át, a szülők pedig írják alá a szerződést. A dolgozók 10 órára az igazgatósághoz máskép nem tudtak beérni, csak ha előző nap már elutaztak. Mivel Tolna-Mőzsről a reggeli vonat csak 11 órakor ér be Budapestre. A szülők azonban számoltak azzal, hogy a felrendelő legalább olyan pontos lesz, mint ők, ezért előző nap el is utaztak és 9 óra előtt ott voltak gyermekeikkel együtt az igazgatóság várócsarnokában, ahol már többen vártak az ország minden részéből. Amit eddig elmondtam, rendben is lett volna, de ezután jött az, aminek nem szabad lett volna megtörténnie. A szülők és gyermekek hosszabb várakozása után 10 óra felé a várócsarnokba bejött egy szőke, magas elvtárs és közölte, hogy a szerződést és az orvosi vizsgálatot nem tudják „megejteni”, mivel az igazgató elvtárs házon kívül, értekezleten van és a felvételre vonatkozólag a minisztériumtól sem kaptak eddig értesítést. Az elvtárs a beszélgetés során elmondotta, hogy a felvétel nem is olyan biztos, az különböző okoktól függ. Erre a szülők felháborodtak, hát akkor tulajdonképpen miért is rendelték fel őket. Mi csak megjegyezni kívánjuk, hogy a szülők gyermekeikkel együtt majdnem sírva jöttek el az igazgatóságtól és sírva panaszolták el, hogy ez az út fejenként 200 forintjukba került, és még csak nem is biztos gyermekeik ipari tanulónak való felvétele. Hozzátehetjük azt, hogy ezek a dolgozók munkásemberek, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy ilyen felelőtlen intézkedés miatt 200 forintot csak úgy kidobjanak. Annál is inkább nem engedhetik meg maguknak, mivel van közöttük olyan, mint özv. Tózer Mihályné, aki saját keresetéből négy gyermeket tart el, népi beszélve arról, hogy a másik kettő is özvegy. Befejezésül csak annyit, hogy ez a három dolgozó két napon át kiesett a termelő munkából, olyan időpontban, amikor a többi dolgozó mindent elkövet a tervteljesítés érdekében. Kérdezzük, ki fogja megtéríteni a dolgozók károsodását? G. Gy. r V,í 4 u
