Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-12 / 190. szám

1954 AUGUSZTUS 12

NÄPCö

3

*

Eiesszék fel a szocialista munkaversenyt a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalatnál

Az Alkotmány ünnepe közeledik. Már csak 7 munkanap van hátra addig. Óriási a versenyszellem a legtöbb üzemben, nap mint nap újabb és újabb munkahősök születnek. Abban az üzemben azonban, ahol aug. 9-én voltunk, még nincs meg augusz tus 20-ra az a versengés, az a készülődés, mint amire számítottunk.

# »* ‘

A Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat irodájában többen voltak. Kégi ismerősünket, Schrettner elvtár sat, — aki a vállalat pártcsoportbi- zalmija — mindjárt észrevettük, az 6 íróasztala mellett foglaltunk helyet. Schrettner elvtárstól érdeklődtünk legelőször aziránt, hogy az augusztus 20-i verseny milyen eredményeket hozott ezideig.

— Korai még az augusztus 20-i verseny beindítása — mondta kissé ijedten. — Hol van még augusztus 20. Nálunk különben is nehéz versenyt szervezni, mer nem tudjuk biz tosítani a munkafeltételeket. — Es ezzel bocsánatot kérve elhagyta az irodahelyiséget, mert az üzembe hívták. Horváth Jánosné, vezető könyvelőt kérte meg, hogy addig informáljon bennünket, míg -.'issza nem tér.

— Szóval, augusztus 9-én korai még az augusztus 20-i verseny beindítása, — jegyeztük meg olyan formában, hogy meghallják a közelünkben lévő irodai dolgozók. Es ekkor a „megbízott“, Horváth elvtársnő szólalt meg:

—’ Nem értem Schrettner elvtár- sat, hogy miért tesz ilyen kijelentéseket. Hiszen az elmúlt pénteken tartott termelési értekezleten a fizikai dolgozók több mint 70 százaléka megtették vállalásukat az Alkotmány ünnepe tiszteletére. Megígérték, hogy a terv túlteljesítése mellett javítják minőségi munkájukat is. Tálos István és Niber József báA bonyhádi MNDSZ az árvízkárosultakért

Bíró Lajosné, a bonyhádi MNDSZ- titkára megértette, hogy segíteni kell az árvízkárosultakon, ezért maga köré gyűjtötte az asszonyokat és végigjárták a községet, hogy gyűjtsenek. Szépen is jött össze, hiszen mindenütt szívesen adtak tehetségük hoz képest. Igen szép eredménnyel zárult a gyűjtés. De ezzel sem elégedett meg Biró Lajosné. Elhatározták közösen, hogy 7-én este bált rendeznek a járási kultúrotthonban. Tervüket valóra is váltották és az est Ösz- szes bevételét az árvízkárosultak megsegítésére fordították. 8-án pedig a legfiatalabbak számára rendeztek rollerversenyt és ennek bevételét is az árvízkárosultaknak ajánlották fel. Major Mátyás Bonyhád

dögösök például azt vállalták, hogy augusztus 20-ig minden nap 120 százalékra teljesítik tervüket és 100 százalékos minőségi munkát végeznek.

Kreka József bádogos 103 százalékos tervteljesítésre és 100 százalékos minőségi munkára tett felajánlást. Az ifjúmunkások közül Horváth János 106, Hegedűs Mária pedig 105 százalékos tervteljesítésre tettek ígéretet. Ejekután nyugodtan mondhatjuk, hogy a mi üzemünkben is beindult az augusztus 20-i verseny, csak még eredményt nem tudunk kimutatni. A munkafeltétel meg biztosítva van ehhez a versenyhez.

Schrettner elvtárs éppen ekkor tért vissza. S a legjobkbor jött, mert a „keveredést“ neki kellett tisztázni. — Miért állítja, hogy a munkához szükséges feltétel nincs biztosítva és ezért nem lehet versenyt indítani? — kérdezi Horváth elvtársnő. — Hiszen minden megvan, a dolgozók tudnak termelni.

— Igen, jelen pillanatban nincs zavar, de ez nem jelenti azt, hogy a jövő héten is ilyen helyzetben leszünk. A megrendelést ugyan már elküldtük egy újabb szállítmányra, de az nem biztos, hogy idejében meg érkezik. Ilyen esetünk már volt az idei évben is.

*

Hát .akkor beszélgessünk inkább arról, hogy a vállalat vezetősége mit tett az augusztus 20-i verseny sikere érdekében például a népszerűsítés terén. Naponta tudatosítják a dől gozókkal az elért eredményeket, mint más üzemben? Vagy valami más formában történik itt a népszerűsítés? Úgy vettük észre hirtelen, hogy ez ismét egy nehéz kérdés Schrettner elvtárs előtt.

— Van verseny táblánk, ahova úgy mint eddig is, 10 naponként írjuk ki az elért eredményeket, az élenjárók és a lemaradók nevét. Nálunk nem lehet naponta értékelni a dolgozók eredményeit, mert az sok időbe telik. — És ezzel beszélgetésünk végétért. Cikkünk azonban még nincs befejezve, mert üzemi látogatásunk után született egy-két megjegyzésünk a vállalat vezetőiről és dolgozóiról.

*

Az a meglátásunk, hogy a vállalat vezetőségének hibájából adódott az elő, hogy a dolgozók július havi tervüket 85.3 százalékra, míg az augusztus havi tervüket 8-ig 23 százalék helyett csak 16 százalékra teljesítették. Hogy miért a vezetőség a hibás? Azért, mert, ahelyett, hogy versenyre keltette volna a fizikai dolgozókat, inkább azt hangoztatta, hogy nem keli versenyezni, mert nincs meg a munkához szükséges elő feltétel. Mi nem hisszük azt, hogy éppen a fémtömegcikkgyártó vállalat nem kap nyersanyagot. Az ugyan igaz, hogy nehezen érkezik meg a nyersanyag, de ez sem fordulna elő akkor, ha az üzem vezetősége többször is felszólítaná a nyersanyagot szállító vállalatot, hogy küldjék már a rendelést, mert szükségük van rá. Erről a Bonyhádi Zománcművek igazgatója tudna sokat beszélni, aki az anyagproblémát többszöri utánjárással oldotta meg.

Schrettner elvtársnak a már említett kijelentése a legjobb bizonyíték arra, hogy mennyire lebecsülik ebben az üzemben a szocialista munkaversenyt. Nem a dolgozók, hanem a vezetők. A dolgozók szeretnének versenyben termelni, de ehhez a vezetőség nem ad módot. Jelenleg nincs semmi, ami lelkesítené a dolgozókat a nagyobb eredmények elérésére. A szocialista munkaversenyt hamarosan fel kell éleszteni az üzemben, mert a jó verseny emeli a termelékenységet, csökkenti az önköltséget, de javítja a legyártott áruk minőségét is.

Dolgozó népünk szoros összefogása megállította azt a nagy árvízveszélyt, amely országunkat fenyegette.

Tolnamegyében is emberek százai rohantak a gátakra, földekre, hogy mentsék a terményt, amely ezen a nyáron különösen szépnek ígérkezett. Ebben a munkában nem maradtak el a férfiak meuett a nők sem. Tolna megye MNPS'ó asszonyai derekasan kiveHék részüket a munkából és köz vetlen kapcsolatuk a kívülálló asz- “zonyokkal kifejezésre jutott abban, hogy napról-napra több és több asz- szony-leany követte példájukat és igyekeztek minél többet segíteni.

A gátépítéssel a veszélyt ugyan megállítottuk, de feladatunk ezzel nern szűnt meg. hisz gondoskodni kell azokról az embertársainkról, akik az árvíz útjába estek, kárt szenvedtek. Nem ülnek asszonyaink ölhetett kézzel, megelégedve azzal az eredménnyel, amit eddig elértek. Az asszonyok szerető gondossággal, meleg szívvel fogtak hozzá a gyűjtéshez, minden lépésüket az a gondolat vezeti, hogy minél nagyobb mértékben tudják enyhíteni sok embertársuk gondját. Féltik a családi fészket.

Termelőszövetkezeteink látogatása során jutottunk el a Szenigál- pusztai Szabadság termelőszövetkezet határába is. Az ütemesen hangzó cséplőgép zúgása azt bizonyította, hogy nagy munkában vannak a tsz tagjai. Na, végre, egy cséplőgép, ahol megy a munka. Úgy látszik, hogy . a gépállomás kitett magáért, — gondoltuk magunkban. A termelőszövetkezet elnöke azonban egy-kettőre szétrombolta a gépállomásról alkotott előző véleményünket.

A Szentg ál-pusztai Szabadság tsz tagjai — mondotta az elnök — július 24-e óta csépelnek. Azóta még mindig nincs vége, naponta csak egy-két órát tudunk menni, mert rossz az elevátor. Nem bírja a megterhelést, szakadnak az elevátor láncszemek és így tovább. Sorolná az elnök elvtárs végnélkül. Látszik rajta, hogy nagyon bosz- szantja ez a dolog. — Majd Fricsi bácsi, a tsz gépkezelője elmondja a panaszát, — mondotta az elnök — én megyek fel a gépre, ugyanis etető vagyok.

Idős Fricsi József, a gépkezelő azonban nem a legfényesebb bizonyítványt állítja ki a teveli gépállomásról. Ugyanis ez a jó, de még sem jó elevátor a teveli gépállomás szerelőinek a „jó munkájáról” tanúskodik. Na, de adjuk át a szót Fricsi bácsinak, hadd mondja el ő, ami a szívét nyomja.

Megfontoltan, , igazságmondóan peregnek a szavak, a mondatok Fricsi bácsi szájából. Hangjából kiérezni azt, hogy nagyon bántja, hogy azt a munkát, amit 8 nap alatt kellett volna elvégezni, 14 nap alatt sem tudták befejezni azért, mert a teveli gépállomáson feharcolnak érte, de nem csak a sajátjukért, hanem valamennyi embertársukéért

A szerető gondosság eredményei nem maradtak el. A tamási asszonyok 24 ezer forintot gyűjtöttek, amit azonnal postára is adtak, hogy minél előbb fel lehessen azt használni. Göthnger Istvánné az MNDSZ titkára fáradtságot r.em ismerve, járt élen a gyűjtésben.

Belecska község a gyönki járás egyik kis községe, de a lelkesedés ha talmassa tette. Kétezer forint melleti 4ÓÜ kilóg: ; rr m burgonyát gyűjtőitek az asszonyok, Decsen 1.500 for'ntci. a keskőhiriegkuti asszonyok 1.145 forintot gyűjtöttek. Dunaföldváron Tamás istvánné tsz tag egy máz;a búzát ajándékozott az árvízkárosultaknak. fc-zoioran összekötik az asszonyok a gyűjtést a kultűrmunká- val is, melynek tiszta bevételét nz árvízkárosultak javára ajánlják fel. Lehetne még sokáig sorolni azoknak az áss/onyoknak a nevét, akik átérzik e harc jelentőségét, amelyet dolgozó népünk zavartalan életének biztosításáért folytatunk.

Takács Mihályné RlMDSZ m. ágit. prop. titkár.

lületesen végezték el az elevátor javítását.

— És mit szól mindehhez a gépállomás? — kérdeztük. — Mit szólna — felelte Fricsi bácsi. — Nem tudnak semmit sem tenni. A gépállomás igazgatója azt mondotta, hogy biztosan a sok eső ártott meg az elevátornak. Biztosan a sok eső miatt, — ismételte mégegyszer az igazgató szavait Fricsi bácsi. — Azzal azonban nem számol a teveli gépállomás igazgatója, hogy az eső annyira nem árt az elevátor láncnak, hogy a láncszemek terheléskor elszakadjanak. A gépállomás vezetője csak vonogatta a vállát, ez elevátor kérdés pedig nem lett elintézve. Tovább szakadtak a láncszemek, leállt a munka, 18 ember nézte tétlenül Fricsi bácsi keserves munkáját, amikor javította vagy cserélte az eldeformálódott láncszemeket. így ment ez nap-nap után, órákon — sőt egy egész napon — keresztül állt a gép, mert szakadtak az elevátor láncszemek. Hiába kelt Fricsi bácsi hajnalban, hogy elvégezze az elevátoron a javítást. — a gépállomás dolgozói helyett — félóráig ment a gép, egy újabb szakadás, s megint nem tudtak dolgozni. A cséplőgép beindulása óta nem volt egy olyan nap, hogy a gép napi normáját el tudták volna csépelni. Negyven, ötven, esetleg hatvan mázsát tudtak egy nap alatt elcsépelni.

Befejezte a búza cséplését a Szabadság tsz és befejezte a „nyári'’ gépjavítást Fricsi bácsi az elevátoron, most már jó az elevátor. Ez a dicsőség azonban nem a teveli gépállomást illeti, hanem Fricsi bácsit, akit a cséplés ideje alatt lelkiismeretesen javította, pótolta a törött láncszemeket.

Termelési értekezlet Kétyen

A kétyi földművesszövetkezet kezdeményezésére a tanács termelési értekezletre hívta meg a község gazdáit. A MÉSZÖV részéről Barcs János járási agronómus tartott előadást. Ismertette a szerződéses vöröshagyma termelés jelentőségét és a beadás után járó jutalmakat.

A termelők közül többen hozzászóltak és elmondták eredményeiket a zöldségfélék termelésében. Strack Henrik szabadfelvásárló példákat hozott fel a zöldségfélék termelésével kapcsolatosan. Elmondta, hogy egy hold földön 35.000—40.000 fejes saláta termelhető, ha ebből csak 10.000 darabot is értékesítenek 40 filléres árban, úgy is kifizeti magát, 4000 forint jövedelmet ad. Csibi Vilmos gazdálkodó ennek jelentőségéről már meggyőződött, 400 öl szerződéses vöröshagymája volt, melyért 2.500 forintot kapott.

Az értekezlet a késő esti órákban ért véget. Határozatot hoztak arra, hogy minden hónapban tartanak termelési értekezletet, ahol beszámolnak eredményeikről és szaktanácsokat adnak egymásnak a zöldségfélék termeléséhez.

MEGJEGYZÉS

„Nyári" gépjavítás az asztagslc msllett

/. F. Kissel jov műveset ő9 a mosskvai város

küldötte

Irta: M. Tyeszlenko

A sziréna a műszak végét jelezte. Iván Vasziljevics Kiszeljov művezető összehívta a műszak dolgozóit és ismertette a napi eseményeket. Kiderült, hogy az egész mű^ak alatt kizárólag elsőrendű minőséget termeltek, Ismét sok-sok tonna hengerelt vasat adtak az országnak, s a sok vasból gépkocsikat, traktorokat, szerszámgépeket, varrógépeket és sok féle háztartási cikket gyártanak majd.

— Kitűnően dolgoztatok, barátaim mondta búcsúzásul büszkén a művezető.

Ez a műszak mindig kitűnően dolgozik és ebben nagy része van magá nak, Iván Vasziljevics Kiszeljov művezetőnek, 50 ember dolgozik a műszakban. A művezető jól ismeri jnindegyikük képességeit. Egyiket dicséri, mert szép eredményt ér el, a másikat korholja, mert nem dolgozik pontosan, a harmadiknak segít. Kiszeljov a kollektíva minden tagjával törődik. Tudja, ki hogyan él, milyen gondjai vannak.

— Nagyon derék ember, — mondjak, mű vezetőjükről a legnagyobb elismerés hangján a műszak dolgozói.

A moszkvai „Sarló és kalapács”gyár egész kollektívája nagy tisztelet tel veszi körül I. Vasziljevics Kiszel- iovot.

A gyár munkásai és alkalmazottai tavaly harmadszor jelölték őt küldöttnek a moszkvai városi szovjetbe és a választók a jelölést nagy lelkesedéssel fogadták.

Kiszeljov a szovjet küldötte, elsőrendű kötelességének tartja, hogy törődjön az emberek ügyes-bajos dolgaival. Például:

Iván Logonovnak, a „Sarló és ka- lapács”-üzem munkásának gyermeke született, s a lakása szűknek bizonyult ... Kiszeljov erről más munkásoktól értesült. Egy nap aztán a műszak végeztével odament az üzem igazgatójához és előadta, mi a helyzet Logonovéknál.

— Segítenünk kell rajta — mondta a szovjet küldött és érvelt, amíg csak meg nem győzte az igazgatót arról, hogy elsősorban Logonovnek kell lakást biztosítani.

— Jól van, amikor legközelebb elosztjuk a lakásokat, számbavesszük

az ön kérését, — mondta az igazgató.

De Kiszeljov még ekkor sem érezte úgy, hogy feladata véget ért, hanem állandóan figyelemmel kísérte a gyár új lakóházának építését. Amikor a ház elkészült, újra elment az igazgatóhoz és emlékeztette ígéretére.

Iván Logonov ma már az új házban lakik...

*

Az Entuziasztov-utca egyik házke- zelőségén ezt a feliratot olvashatjuk: „I. V. Kiszeljov, a moszkvai város szovjet tagja itt fogadja a választókat”. Minden hónap 15-én, a meghatározott időben őszülő, idős férfi ül a szobában. Kiszeljov, a városi szovjet tagja. Figyelmesen meghallgatja a hozzáérkezőket. Pedig sokan jönnek; egyesek magánjellegű kérésekkel, mások közérdekűekkel.

A fogadóórán egyszer megjelent Maria Jakovleva munkásnő.

Nem lakom messze a munkahelyemtől, de a gyermekemet egy mész szi városrészbe kell vinnem a bölcsődébe, — mondta a küldöttnek. — Kérem legyen segítségemre, hogy a kislányomat felvegyék kerületünk valamelyik bölcsődéjébe...

— Majd megpróbáljuk — felelte Kiszeljov.

Másnap elment Jakovleva lakására, érdeklődött hogyan él, hány tagú a család. Aztán elment a kerületi szovjet végrehajtóbizottságához. A kerületi bölcsődékben éppen nem volt üres hely. Kiszeljov azonban kitartóan utána járt a dolognak. Azt tanácsolta: nézzenek utána, nincs-e olyan gyermek a bölcsődékben, akit a szülők lakásához vagy munkahelyéhez közelebb eső csecsemőotthonban is el lehetne helyezni. A kerületi szovjetnél ezt meg is tették és néhány nap múlva közölték Ki- szeljovval, hogy találtak helyet. Az értesítést egyidejűleg M. Jakovleva is megkapta.

Kiszeljov küldött egyszer levelet

kapott N. Scserbakova, N. Lisztovec és N. Sukanova választóktól, akik arra panaszkodtak, hogy a szomszédos házakban már légóta bevezették a gázt, hz ő házukba pedig még mindig nem. A levél írói közöltéi , azt is, hogy ebben az ügyben több ízben fordultak különböző szervekhez, de eredménytelenül.

Kiszeljov a levéllel elment a gázvezeték építését végző vállalathoz. Ott megtudta, hogy a gázvezetéket nem jól fektették le, de átépítésére már nem maradt pénz. Erre elment a moszkvai városi szovjethez és elmondta mindezt az elnökhelyettesnek. A végrehajtóbizottság megvizsgálta a kérdést és hamarosan újabb összegeket utaltatott ki a gázvezeték átépítésére.

Kiszeljov figyelemmel kísérte a munkálatokat és többször kiment az átalakítás színhelyére. Egy hónap múlva bevezették a gázt az említett házoa. Amikor a gáztűzhelyeken először gyulladt ki a gázláng, a ház lakói ismét levelet írtak Kiszeljovnak, és megköszönték gondoskodását.- — A tanácstagnak nem szabad nyugodnia — míg minden rendben nincs. — Ez .Kiszeljov elvtárs jelszava,

MNDSZ-szeryezetek az árvízkárosultakért