Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-10 / 188. szám

1954 AUGUSZTUS 10

NAPCÓ

ft

Miért nem folyik gyorsabb ütemben a várdombi gépállomás építkezése?

Szövetkezetünk a bérfegyelem megszilárdításáért .

— mert a tröszt segítség helyett ellenőröket küld az építkezésre

Várdomb községből kiérve a báta- tzéki országút mellett hatalmas piros-téglás új épület emelkedik ki a haragoszöld kukoricatáblák közül. Itt épül 25 holdon a 100 erőgépes várdombi gépállomás, ötéves tervünk egyik nagy megyei létesítménye.

Április 20-al kezdte meg a munkát a 73/2. Építőipari Vállalat. A csarnok oldalfalait már felhúzták, a magas szárnyon most folyik a vas- ' betonkeretek zsaluzása, állványozása. A traktoros pihenő épület egy hónap óta szintén falegyenesen áll, vasbetongerenda hiányában, nem folytathatják a munkát, de félig meddig felhúzták a két iker lakóház oldalfalait is.

A nagyarányú építkezésen szokatlan csend honol. Az épülő csarnok állványain néhány, szakmunkás és segédmunkás dolgozik. Munkaerő' hiányában áll a 175 literes betonkeverőgép. de csak időszakosan üzemel a szállító szalag is. Mérei Miklós, az építés vezetője, aki már több nagy építést vezetett, kérdésünkre elmondja. — Három éve dolgozom a 73/2. Építőipari Vállalatnál, vezettem a Szekszárdi Közgazdasági Gimnázium, a sportpálya, a tamás; gépállomás és még egy egész sor nagyarányú munkát, s eddig is komoly nehézségeket kellett leküzdenem, de mondhatom, hogy ehhez hasonlót, mint most, nem tapasztaltam.

— Nincs munkaerő — fakad ki elkeseredetten, a gép pedig ember

nélkül, irányító nélkül csak egy halott tömeg. Ezért áll a betonkeverő- gép, de ezért áll a szállítószalag is.

— Milyen segítséget kap felettes szerveitől?

— Ha egészen őszinte akarok lenni, a segítség a gyakori ellenőrzésből és a feljegyzésekből merül ki — Valóban alig fejezte be a mondatot ■Mérei elvtárs, autózúgás veri fel a csendet. Az építővállalat fekete személykocsija kanyarodik az iroda elé, ismét a „várvavárt“ ellenőrzéssel.

— Csak néhány percre néztünk be hozzátok, mi tovább utazunk, de a terves elvtárs itt marad, — mondja egy nyurga, rövidnadrágos fiatalember, — mi tovább rohanunk, mert még igen sok munka áll előttünk.

— A gépkocsi elzúgott, nagy port hagyva maga után.

— Körülbelül ilyen segítséget kaprok — mondja Mérei elvtárs, s már egészen belefáradtam az állandó harcba.

— Fiatalember vagyok, szeretek dolgozni, hisz azért tanultam, — így azonban nem lehet. Két hónappal ezelőtt például eltörött a vasvágógép kése, melyet azonnal jelentettem a központ osztályvezetőjének. Később a főmérnöknek — majd a diszpécsernek, természetesen mindenki feljegyezte. Egy hónappal ezelőtt, miután még nem történt intézkedés, itt járt a tröszt termelési osztályvezetője, majd két hét múlva személy szerint a tröszt igazgatója, őket is meg kértem, hogy intézkedjenek az ügyben. A kés mind a mai napig nem érkezett meg, holott az osztályvezető elvtárs szerint 7 darab ilyen kés pihen a tröszt raktárában. Vagy itt van a villany. Május óta ismételt sürgetésünkre a DÉLDÁV Ígéretekkel válaszolt, a villanyt csak azért nem lehet bekapcsolni, mert hiányzik a trafó. Ez csak egy-két példa, de hány ilyen nehézséget kell leküzdeni, annak se szere, se száma.

Mérei elvtárson látszik az elkeseredés, s csak akkor derül fel kissé ábrázatja, amikor kisszámú'seregéről, a dolgozókról beszél. Ez a néhány ember, aki itt dolgozik, vérbeli kőműves. Itt van például a Winkeknann kőműves brigád, vagy a Bakos ácsbrigád, akik jóval 100 százalék felett teljesítik napi tervüket, de hiába, 19 ember nem képes 60 személy munkáját pótolni. Most már a munka irányítása mellett az építésvezető maga vette kezébe a munkaerő toborzását is. Várdomb községből több mint 20 dolgozóval kötött megállapodást, akik vállalták, hogy a termés betakarítása után elmennek a gépállomás építkezéséhez.

Az elmondottakhoz nem fűzünk kommentárt. Jó lenne azonban, ha az illetékesek felfigyelnének a vár- dombi gépállomás építkezésének hibáira, s nemcsak feljegyeznék azokat, hanem a hibák gyors megszüntetésével elősegítenék a mezőgazdaság gépesítését, mert enélkül a földművelés színvonalának emelése lehetetlen.

Az új szakasz politikája és a III. pártkongresszuson elhangzott határozatok irányt szabtak a kisipari szövetkezetek további fejlődésének. Fokozni kell a termelésben elért eredményeinket az önköltség csökkentésével, a terv és a férfegyelem megszilárdításával.

Első és legfontosabb teendő a bérfegyelem megszilárdítása szövtekeze- teinknél. Ne legyen egyetlen szövetkezeti dolgozó sem, aki el nem végzett munkáért bért vesz fel, vagyis bércsalást követ el. A bércsaió amellett, hogy törvényellenességet követ el, becsapja szövetkezetét, dolgozó társait és becsapja önmagát is. Az a bérezés, amely mögött nincs meg a termelési érték, előbb-utóbb lelepleződik.

A Szekszárdi Építőipari Szövetkezet vezetősége és könyvelése jó módszert vezetett be. Minden negyedévben pontosan kiszámítják szakmánként, részlegenként az anyagfelhasználást, a munkáért felvett bért es ezt összehasonlítják a termelési értékkel. így már rövid idő alatt iá lehet jönni arra, hol nincs arányban az önköltség a termeléssel. Ez a mód szer megakadályozza, hogy bárki is (hosszú időn keresztül) bért vegyen fel el nem végzett munkáért. Azt js megmutatja, hol van legsürgősebb

tennivaló az önköltségcsökkentés terén. Ahhoz, hogy a bércsalások ellen eredményesebben tudjunk harcolni, nem elég a vezetőség ellenőrzése. Minden szövetkezetét szerető dolgozónak figyelnie kell, hogy senki ne tudja megdézsmálni a közös vagyont, meglopni azt, amiért a becsületes tagság keményen megdolgozott.

A szocialista bérezés lényegeként azt is meg kell említeni, hogy a dolgozókat egy fillérrel sem szabad meg rövidíteni. A munkáért járó bért teljes egészében ki kell fizetni. Az is bércsalás, ha a dolgozó nem kapja meg a neki jogosan járó bért.

Szövetkezeteinknél ennek az elvnek tágabb értelme is van. Ha a szövetkezeti tag nem kapja meg a munkája utáni jogos bért, nem érzi magáénak a szövetkezetei, kifelé kacsintgat, legsúlyosabb eset, amikor törvénytelen úton akarja pótolni a meg nem kapott összeget.

A helyes bérezés, a bérfegyelem betartása szövetkezeteink, üzemeink legfontosabb feladata, amelyet minden körülmények között véghez kell vinnünk szövetkezeteink felvirágoztatása és a szocializmus építése érdekében.

Piskor Imre

sztahanovista.

Befejeződött a cséplés a dombóvári Rákóczi tsz-ben

Augusztus 4-e örömünnepe volt a dombóvári Rákóczi termelőszövetkezet tagságának. Ne gondoljuk azonban azt, hogy ez a nap egy olyan külön ünnepet jelentett, amely eddig nem volt ismeretes a naptárban. Nem, ezen a napon is munkásét. Több mint 250 mázsa búza, árpa, rozs beadásukat 100 százalékig teljesítették.

Nemcsak a cséplést fejezte be a tsz tagsága augusztus 4-re, hanem a tarlóhántást és a másodnövények vetését is. Dicséret illeti jó munkájáA csépléssel együtt jó ütemben halad a begyűjtés megyénkben

Megyénk területén a cséplés jó ütemben halad, vele együtt a begyüj tés is. A tamási és a szekszárdi járásokban 11.000 dolgozó paraszt csépelttel eddig és túlnyomórészt teljesítették beadási kötelezettségüket. Nincs értelme késlekedni. Tudni kell, hogy a késlekedők beadását 10 százalékkal felemelik, ami előbb-utóbb csak többlet beadást jelenthet a dolgozó parasztság számára.

Megyénk dolgozó parasztsága előtt példaként kell megemlíteni Borov- szki Lajos keszőhidegkuti 10 holdas, Orbán Géza felsőnánai 7 holdas, Hajas Nándor bonyhádi 7 holdas dolgozó parasztokat, akik a cséplőgéptől azonnal teljesítették kenyér- és takarmánygabona beadásukat.

Termelőszövetkezeteink is példát mutatnak a beadásban. A csibráki Viharsarok tsz elnöke már augusztus 4-én jelentette, hogy a tsz a kenyér- és takarmánybeadását teljesítette. Hasonló módon az alsónyéki Világszabadság és Petőfi tsz-ek is túl vannak már a gabonabeadáson.

Szakadát község megyénk minden községének példaképe. A gabonabe- gyüjtés során nem feledkeztek meg egyéb terményféleségek begyűjtéséről sem. A III. negyedévi sertés, vágómarha, baromfi és tojás beadásukat már túlteljesítették. A cséplőgépek alig pár napja kezdték meg a munkát, de a szakadátiak vállalták, hogy a cséplést olyan ütemben végzik, hogy az egész község augusztus

20-ra, Alkotmányunk nagy ünnepe tiszteletére 100 százalékban fogják teljesíteni a kenyér- és takarmánybeadási tervet.

A cséplés, begyűjtés nagy csatája mellett jövőévi termésünk egyik alapja a tarlóhántás gyors elvégzése. Ezzel a munkával eléggé el vagyunk maradva. Nem Isielégítő a mósodvetésl tervteljesítés üteme sem a legtöbb községben. Helyesen ismerték fel a másodvetés jelentőségét a pálfai dolgozó parasztok, akik tervüket 200 százalékra teljesítették. Az időjárás kedvező, még időben fogjunk hozzá lendületesebben ehhez a fontos munkához.

val ünnepeit a tagság. Augusztus 4- én tettek pontot a legszebb, és legfáradságosabb munkának, a cséplés befejezésének a végére. A dombóvári járás területén a Rákóczi tsz tagsága fejezte be elsőnek a cséplést.

Búzából 8 mázsa 40 kilogrammos, tavaszi árpából 10 mázsa f>0 kilogrammos, ősziárpából 9 mázsás átlagot takarított be a Rákóczi tsz tagsága. Ezek a termésátlagok nagyon szépek, mert az őszi búzavetésük például a kedvezőtlen őszi időjárás miatt hiányosan kelt, de gondos ápolással, műtrágyázással szépen kifejlődött.

A Rákóczi termelőszövetkezet tagsága a cséplés befejezése után első feladatának tekintette gabonabeadási kötelezettségének azonnali teljesítéért — a tsz tagságán kívül — Ber- . tus János traktorost, aki fáradtságot nem ismerő, lelkiismeretes munkájá- ' val segített a tagságnak, hogy a cséplést rövid idő alatt zavartalanul befejezhessék.

Befejeződött a cséplés, a nyár egyik legkomolyabb munkája. Pihenésre most azonban nincs idő, nem is akarnak pihenni a tsz tagjai, mert azonnal hozzáláttak a kapásnövények gyomtalanításához. Először is a cukorrépában végzik el a gazoló kapálást, hogy ezzel is emeljék a terméshozamot. Becslés szerint 250 mázsa cukorrépa átlagtermést várnák. A kapálással egyidőben megkezdte a tagság 20 holdon a rostkender aratását, amelyből körülbelül 100.000 forint jövedelmük lesz.

Jól van, de azért még sincsen jól...

Az öreg nap is mintha a nyárutói „dekádban” akarná behozni mindazt* amit a tavasz óta elmulasztott. Olyan hőséget zúdít úgy déltájban a mözsi határra, hogy még a pacsirták is kiszáradt torokkal bukdácsolnak a verőfényes, kék égben, a levegő is moz dulatlannak tűnik a harminckétfokos hőségben.

No de azért mégsem néma és nem is kihalt a határ.

Itt is, ott is a duruzsoló hangfoszlányok tájékáról, porfelhők húzódnak felfelé méginkább elárulva egy-egy szérű helyét.

A búgó cséplőgépek felé emelet magasan megrakott pöfögő vontatók és zörgő szekereit gördítik az aranyló, súlyos kévéket.

Milyen is az ember? behemót gépeivel úgy „elvereti” azokat a szelíden bólogató nagyfejű kalászokat, hogy csak úgy porzik tőle a környék. Ér. is arrafelé tartok az egyik jó távoli porfelhő irányába. Keresem a gépállomás S. 80-as Sztálinyecét, mely valahol azon a környéken szánt ja az „Úttörő” tsz tarlóját, méghozzá tíz ekével.

Ki is gondolná, hogy amott a vasúton túlról barátságosan hívogató pirostetős, fehérfalú gépállomási épületekben olyan szívtelen emberek vannak, akik a valahol még egy szovjet gyárban egymásnak örök hűséget esküdött lánctalpas traktornak és derék ekéjének frigyjét itt magyar földön is felbontják, majd ismét összeházasítják két dai'ab ötös ekével á célból, hogy naponta húsz-huszonöt hold tarlón hagyja ez újabb házasságkötésnek elmélyülő nyomait.

Eredetileg a szőlőtelepítéseket előkészítő hetven-nyolcvan centiméter mélységű talajforgatáshoz készült ez a leleményes gép, de mivel a talaj- forgatási munkák még úgy is későbben kezdődnek, ezért a gépállomás ügyesen tarlóhántásra állítja a dübörgő óriást.

Ezt a csapodár gépet kutatom én már kora reggel óta és eddig még csak bottal azaz, hogy a nyakamban búslakodó fényképező gépemmel üthettem a nyomait. Olyan ez a boszorkányos masina, mint az..; itt a piros, hol a piros? Tegnap estefelé még itt látták, ma reggel meg ott és mire odaér az ember, akkorra meg már amott hasítja a földet. Tüneményes, gyorsan és szépen dolgozik. Mivel egy parányit fáradt is vagyok az eddigi bandukolástól, no meg egy kissé csábít is az odább húzódó dúslombú eperfasor. (Ezért én is arrafelé veszem az irányt.)

Úgy, jó kétholdnyi csaknem teljesen felszántott tarló végében, eperfák árnyékában két fiatal tinó őrölte a csalamádét amúgy komótosan, már ahogyan a természetük engedte.

Gazdájuk a kötényes, rövidgatyás, feketére sült nagydarab férfi, éppen leheveredni készül egy kis ebédutáni jól megérdemelt pihenésre, De mivel

észreveszi közeledésemet, félkarra támaszkodva bevár.

— Jó napot.

— Adjon isten, — fogadta vagy inkább fejezte be a köszönésemet.

— Mondja bátyám, nem látta erre valahol az es nyolcvanast?

— Tegnap még itt szántott tíz ekével a tsz-nek ezen a 40 holdján, aztán úgy estefelé elhúzatott arra az alsótanyák irányába ni... — mutat izmos, barna karjával a kétméteres kukoricaszárak között elvesző dűlőút irányába, — az Úttörő tsz elnöke és brigádvezetője éppen áz imént ment arrafelé és ha jól kilép az elvtárs, akkor még utói is éri őket.

Jóformán el sem búcsúzom az emberemtől, hanem a megadott irányba szaporázom lépteimet. Valóban be is értem nemsokára a saját gondolataikkal elfoglalt termelőszövetkezeti ve zetőket Tóth István elnököt és Pintér Ferenc brigádvezetőt.

Mert van ám elég gondjuk, pláne így masinázási időben, mint ahogyan az a későbbi beszélgetésünk folyamán ki is derül.

— Az eddigi cséplési eredményeinkkel még úgy meg volnánk elégedve ... — indítja meg a szót az elnök a kézfogás és a szokásos mi újság van nálatok? kérdésre. — A héten a csplést is befejezzük.

— Hogy fizet a búza?

— Hát úgy nyolc mázsás átlagra csak számíthatunk a négyszáz holdon, mivel egy húszholdas tábláról tizenegy mázsás holdankénti átlagot csépeltünk a minap.

— A tsz tagokra sem lehet panaszkodni. Kiveszik azok a munkából a részüket, hiszen ha megnézed elv- társ Deli István munkakönyvét, akkor 563 munkaegységet találsz benne eddig, vagy a Barta Károlyéban 320 munkaegységet, Seres Zsig- mondéban 312 munkaegységet. A nőkkel sincs baj, azok is szorgalmasak, hisz pulykával meg miegyébbel készülnek az őszi országos kiállításra.

— A tarlószántásból is meg lenne eddig már 300 hold és a Sztáli- nyec, — amit keresel — az meg azt a rongyos száz holdat pár nap alatt be is fejezi. A másodvetésű muharunk is zöldül már.

— Az államunkkal szembeni kötelezettségünknek is igyekszünk eleget tenni, eddig 300 mázsa búzát adtunk be.

— Az árvízkárosultak részére tegnap adtunk át a tanácsnak 4000 forintot, meg még a tagjaink is külön- külön tíz-húsz forintokat.

— Meg nézd ... — mutat hátra az elnök a fasor irányába, a Szekszárd felől robogó szemrevaló teherkocsira ... — az autónk most gyün Komló rul legalább hét,nyolcezer forinttal, (tegnap is közel nyolcezer forintot árultak a komlói standjukon kertészeti terményekből) meg egy rakomány szénnel. (Minden tagnak már most beszerzik a télire való öt-hat mázsa szenet.)

— A tizenöt hold dinnye is hoz hamarosan párszázezer forintot amellé a nyolcvanezer mellé, melyet eddig a harmincegy holdas kertészetünkből árulgattunk össze.

— Hanem hát tudod a gépállomási kihelyezett agronómusunkkal, Vajda Károllyal van az utóbbi időben sok bajunk és gondunk — böki ki Pista bácsi. — Nem mondom, elég jó szakember, de úgy látszik, hogy fejébe szállt a dicsőség, mert kijelentette, hogy itt ő dirigál, vegyük tudomásul. A brigádvezetőt, vörösnek, engem meg egyszerűen öi eg vaskalaposnak nevez a tagok előtt. Tehergépkocsinkat minden megkérdezés nélkül, saját céljaira igénybeveszi. Napok óta tájunkra sem jön megbeszélni a tennivalókat ... egyszóval cudarul vagyunk vele.

— De majd csak tesz valamit a járás, vagy a megye ... mert jelentettük nekik, — teszi hozzá egy mély lélekzettel Pista bácsi. .

Az volt az érzésem, hogy ezután a súlyos vallomás utáni sóhajt úgy küldte el bajúsza alól, mintha vele együtt a szóbanforgó agronómustöl is megszabadult volna.

Ezután mindketten oly várakozás- ieljesen néztek rám, mintha tőlem várnák az intézkedést.

Megnyugtattam őket, hogy az is megtörténik hamarosan.

Sz. S,