Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)
1954-08-10 / 188. szám
4 rtAPCO / 1954 AUGUSZTUS 1# A háziasszonyokat érdekli: Ahol a zsirosbödönök, lábasok, bögrék készülnek SPORT Megkezdődött a labdarúgóba n^kság Sok háziasszony nem is hinné — amikor a szép, piroszománcú lábasban a jóféle pörköltet kavargatja — hogy mennyi munkába, fáradozásba kerül, míg a lábas, fazék, bődön és egjéb zománcozott edény elkészül. Hogy némi képet kapjanak arról, hogy hol és hogyan készülnek ezek az edények — a múlt héten ellátogattunk a Bonyhádi Zománcművekhez. Simon Imre elvtárs munkairányító kalauzolásával a lemezraktárban kezdtük meg a gyárnézegetést. Szellő.«, tágas helyiség ez, tele különböző vastagságú és nagyságú lemeztáblákkal. »— Ez egymilliméter vastagságú lemez, zománcozott üstök lesznek belőle — mutat Simon elvtárs az egyik lemezrakásra. — A vékonyabbakból kisebb zománcedények készülnek. Ani'g a lemezből fazék lesz A lemezraktárból egy olyan helyiségbe jutunk, amelynek ajtaján a következő tábla látható: „Szabászmű hely”. Csakhogy nem ruhákat, kabátokat, vagy fehérneműt szabnak ám itt!... A hatalmas gépek fülsiketítő csörömpöléssel zsirosbödönök alját, lábasok, fazekak, bögrék, tálak mé- ietét szabják ki a nagy lemeztáb Iákból. S nem vész kárba a legkisebb hulladékdarabka sem; különböző színű és formájú homokjátés készül belőle a gyerekeknek. Simon elvtárs az egyik lemeztáblára mutat. — Sokszor bizony gyengeminőségű lemezt kapunk Borsodnádasdról. Per sze, ilyen anyagból nehezen lehet jóminőségű, tartós edényeket készíteni. A rossz lemezről egykettőre lepattogzik a zománc, az edény kilyukad — s a háziasszony szidja a gyárat. Pedig nagyrészt a Borsodnádas- di Lemezgyár az oka, hogy bizony néha selejtet is gyártunk ... Persze az már a Bonyhádi Zománc gyár és személy szerint Simon elvtárs hibája is, hogy ezeket a gyengeminőségű lemezeket átveszik és edényt gyártanak belőle. A selejt- gyártókat — akár a Borsodnádasdi Lemezgyár, akár a Bonyhádi Zománcművek is az — szigorúan felelősségre kell vonni és a selejtes árut nem szabad tőlük átvenni! Hogyan zománcozzák az edényeket? Továbbmegyünk a következő terembe, ahol a kiszabott anyagot „húzzák” — vagyis fokozatosan tovább formálják. A fazéknak és bőg-, tének öt, a lábasnak három, a ceglédi kannának hét húzás kell, amíg kialakul a végleges formája. Óriási ez a terem és igen nagy benne a lárma, alig lehet érteni még a kiabálást is. A hatalmas gépeken ügyesen, gyorsan dolgoznak a munkások; nagy szakértelmet, gondosságot követelő munka ez! Az egyik gépnél vidám, szőke fiatalember dolgozik,. Céh Andrásnak hívják. Akkora halom éjjeliedény van előtte, hogy alig látszik tőle ... — Hányat készít el egy nap alatt ezekből az edényekből? — kérdezzük. — Ha minden jól megy, kétezret is! — válaszolja. A legifjabb nemzedéknek tehát nincs oka aggodalomra... No de, hogy szavunkat ne felejtsük: amikor az edény megkapta végleges formáját, lesimítják, majd peremezik. Pe- remezés után jön a zsirtalanítás, majd a savazás, hogy az edény anyaga teljesen megtisztuljon. Savazás után rászerelik a nyelet vagy fület az edényekre, amelyek most már a zománcozóba kerülnek. Tágas, nagy terem a zománcozó, s erős meleg van bent, mert a kemencékben állandóan ég a tűz. A terem teli van szárítóállványokkal, amelyeknek polcain száz és ezerszámra szárad a különböző színű és nagyságú bögre, lábas, fazék, fedő, üst, bődön. — Hogy történik a zománcozás? — kérdezzük Simon Imrétől, aki erre egy hatalmas üsthöz vezet bennünket. Ez az üst szép égszínkék masz- szával van tele. — Ez az alapzománc-pép — mondja, — Először ebbe mártják az edényt — persze mindig a kívánt színű pépbe — majd ezeken a polcokon megszárítják, s 900—920 fokos melegben kiégetik. Utána még két- ízben fedőzománcot kap az edény, mind a kétszer megszárítják és ROO fokon kiégetik. A második fedőzománc után kapja meg az edény a szép, csillogó színt. — Mennyi edényt gyártanak egy év alatt? — Körülbelül 1200 tonnát. De ebben az esztendőben jóval többet — legalább húsz százalékkal többet — gyártunk, mint tavaly. Kibővítjük az üzemet is: még egy kemencét építünk, s most épül egy új zománcozó is, a réginél sokkal nagyobb, korszerűbb, egészségesebb. Sajnos, elég rosszul állunk raktárhelyiségek dolgában is: a pincétől a padlásig, lépcsőfeljáróig, mindenütt edényeket tárolunk, de talán ez a nehézség is megszűnik most az építkezés után. 14 ezer tészta szűrő kerül a boltokba — Sok panaszt hallottunk arra, hogy aránytalanul sok nagyméretű edényt készítenek. Mi a helyzet e körül? — A mi gyárunkban még annyi nagyméretű edény sem készül, amennyit a kereskedelem megrendelt. Az anyagunk minősége ugyanis olyan, hogy többnyire csak kisebbméretű edények elkészítésére alkalmas. Meg lehet nézni a raktárunkat: csupa 3, 4, 5 literes edények vannak bent. — A háziasszonyok kifogásolták azt is, hogy nincs az üzletekben elég tésztaszűrő és zománcozott veder. — A háziasszonyok megnyugtatására közöljük, hogy jelenleg 14 ezer darab tésztaszűrő van szállításra kész, rövidesen a boltokba kerül. A következő hónapban is gyártunk belőle legalább hatezer darabot. Zománcozott vederből is jóval többet gyártunk, s olyan cikkek gyártására is rátértünk, amelyeket eddig a mi üzemünk nem készített: kannafedelet, 5 literes tejeskannát, stb. A kis- lábasok és bögrék is jobb minőségben, szebb kivitelben készülnek most már. Igyekszünk, hogy ezentúl ne adjunk okot a panaszra! Reméljük, egyelőre ennyi is elég a háziasszonyok megnyugtatására. A többit pedig — a szép és jóminőségű lábasokat, tésztaszűrőket, vedreket, bödönöket — majd a földművesszövetkezeti boltokban és népboltokban láthatják és vásárolhatják meg! Szente Varga Mária A szokásos nyári szünet után mcg- i dúltak a labdarúgóbajnokság küzdelmei. A bajnokság nyitányának 30 fokos meleg „kedvezett”, így azután a lejátszott mérkőzésekre a hőség alaposan rányomta a bélyegét. Ennek kapcsán ismét felvetődik az a kérdés, hogy a mi viszonyaink között miért kell erőltetni a tavasziőszi banjokságot, amikor az őszj- tavaszi bajnokság lényegesen jobban alkalmas lenne a labdarúgósport fejlesztésére. Ezzel a kérdéssel különben majd külön cikkben foglalkozunk. A második őszi forduló 7 mérkőzése közül 6 került lejátszásra, mert a vasutasnap miatt hozzájárult a társadalmi labdarúgó szövetség ahhoz, hogy a Dombóvári Lokomotiv—Tolnai VL. mérkőzést későbbi időpontban rendezzék meg. A lejátszott mérkőzések sok érdekes eredményt hozták. A Simon tornyai VL. Bonyhádról is hazavitte a bajnoki pontokat. Ez volt a Vasas első hazai veresége. Dunaföldvar vi- zipólóeredménnyel ugyan, de ugyancsak győztesen távozott Hőgyészről. Szekszárdon a kettős mérkőzés elő- mérkőzése hozta a szebb játékot és az Építők nagyarányú győzelmét. A Nngymányok—Dózsa mérkőzést inkább a küzdelem jellemezte és a bajnokcsapat csak jó hajrájával szerezte meg a győzelmet. Máza alaposan ve-* reséget mért a Petőfire. Pakson a Kinizsi tovább szaporította bajnoki pontjait a Postás ellenében. Részleges eredmények a következők: Bonyhádi Vasas—Simontornyai Vörös Lobogó 0:1, Szekszárdi Dózsa—Nagymán}oki Bányász 2:4, Mázai Bányász—Szekszárdi Petőfi 5:0, Szekszárdi Építők —Bátaszéki Lokomotiv 6:0, Paksi Kinizsi—Dombóvári Postás 4:1, Hőgyé- szi Traktor—Dunaföldvári Honvéd 4:5. A bajnoki táblázaton Nagymá- nyok, Simontornya, Bonyhád é« a Szekszárdi Építők külön versenyt fut. Közülük is kiemelkedik Nagymartok. A hátsó régiókban Dunafüld- vár és Paks is sokat javított helyzetén. A 15. forduló lejátszása után a bajnokság állása a következő: 1. Nagym. 15 13 — 2 65:14 26 2. Simont. 15 9 3 3 43:22 21 3. Bonyhád 15 8 3 4 37:21 19 4. Sz. Építők 15 9 1 5 34:31 19 5. D. Lók. 14 7 2 5 33:30 16 6. Sz. Dózsa 15 7 2 6 35:32 lő 7. Sz. Petőfi 15 8 — 7 30:32 16 8. Máza 15 7 1 7 39:28 15 9. Tolna 14 6 2 6 35:37 14 10. Hőgyész 15 6 — 9 39:50 12 11. Paks 15 4 2 9 34:53 10 12. Dunaföldv. 15 3 5 7 35:37 9 13. Bátaszék 15 3 1 11 15:60 7 14. D. Postás 15 2 2 11 19:16 6 Kosaras lányok fel a fejjel — ígéret már van! Az elmúlt napokban az egyik Vörös Meteor kosaraslány telefonon keresett fel és közölte velem, hogy az egyetlen használható szabadtéri kosárlabda pályát is elveszik a kosarasoktól, mivel ott szabadtéri színpadot csinálnak. Valahogy furcsának és elképzelhetetlennek találtam azt, hogy Szekszárdon a város szívében lévő kosárlabdapályát, melynek az építési költsége 6—800 forintba kerül, csak egyszerűen elvegyék azért, mert a volt megyeház udvara helyett a KPDSZ-udvarban akarnak szabadtéri színpadot felállítani. Felkerestem Torma Tibort, a KPDSZ területi elnökét, hogy megnyugtassam, mind magam, mind a ko' araslányokat, hogy az egész csak félreértés, semmi más. Torma elvtárs röviden a következőket mondotta: — A szabadtéri színpad felállítása már régi tervünk és most került sor megvalósítására. A kosárlabda pályából 4 métert vettünk csak el, de ígérem, hogy 10 napon belül az új kosárlabdapálya állni fog. A beépített palánkok helyett hordozható palánkokat szerzünk be és így az egyiket közvetlen a színpad elé helyezzük, míg a másikat a kapu felé 4 métert megtoldott pálya másik felére. Az udvar baloldalán egy tekepályát kívánunk a legrövidebb időn belül készíttetni — folytatta Torma elvtárs. — De nemcsak, nogy rendbehozzuk a pályát, hanem még az öltöző helyiséget is korszerűsíteni akarjuk. Az öltöző rendbehozására, valamint a kosárlabda pálya átalakítására én írtam alá a 10.000 forintról szóló csekket. „Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó” — mondja a közmondás. De viszont a kosaraslányok azt mondják, hogy Torma elvtársnak nem ez az első ígérete, melyet nem tartott be És még egy. Torma elvtárs elfelejtkezett arról, ha ő a kosárlabda pályát 4 méterrel a kapu felé kihozza, akkor az udvar jobboldalán lévő garázs helyiségekbe az autók, vagy nem tudnak bemenni, vagy a kosárlabda pályán fognak átjárni. Ezt a részt azonban talán bízzuk Torma elvtársra, hisz ő elvette a Éportolók sportolási lehetőségét azzal, hogy szabadtéri színpadot építtetett, sőt ezt a sportköri vezetőkkel előzőleg meg sem beszélte, s azok is csak akkor szereztek az egészről tudomást, amikor felásták a pálySt. Most már Torma elvtárson van a sor, hogy azt a bizonyos ígéretét, — mely szerint 10 nap múlva kész az új pálya — valóra váltsa. Pihenő idejükben olvasnak a »árpilist gépállomás traktorosai Mezőgazdasági szocialista szelkto-1 rainkban általában utolsó rendű kérdésként kezelik a kultúrmunka ügyét Néhány termelőszövetkezetben és állami gazdaságban működik ugyan öntevékeny kultúrcsoport, de munkájuk nem állandó jellegű, nem folyamatos. A népművelési vezetőszervek is a legkevesebb gondot fordítják a mezőgazdasági szocialista szektorok kuüurális életének fejlesztésére. Különösen a gépállomások azok, ahol a legkevésbbé beszélhetünk nép művelési munkáról. Ha valaki mégis érdeklődni merészel valamelyik gépállomásunkon, hogy miért nem végeznek kulturális munkát, azzal fizetik ki a vezetők: mit gondol, olyan könnyű a mi munkánk? A traktorosok több kilométeres körzetben szanaszét szóródtak, akik a közelben vannak, azokat sem lehet rávenni, hogy fáradságos munkájuk után még foglalkozzanak valami vei. Pihenni is csak kell nekik valamikor. Valóban, ha egy ilyen érvelést végighallgat valaki, első pillanatra úgy érzi, hogy ez bizony így igaz. Ha azonban beletörődünk abba, hogy a gépállomások kulturális életét aka dályozó nehézségek leküzdhetetlenek, akkor sohasem érjük el a meghatározott célt. Lehetnek így a gépállomások a falvak kulturális központjai? így bizony sohasem. Alaposan megnézve a dolgot, kiderül, hogy a panaszok, a kifogások árja jórészt szemfényvesztés, kényelmességet, tehetetlenséget takar. Nem lehet ugyanis igaz, hogy a traktorosokat ne lehessen „rávenni“ arra, hogy ha összejönnek a brigádszállásokon, traktoros pihenőkön, nótára gyújtsanak. Hiszen napközben a traktor ütemes zaja, a munka ritmusa is nótát csal a traktorosok ajkára, vidám legényeknek ismeri őket ország, világ. Miért lennének kedvetlenek, mogorvák pihenőidejükben? Arra kell törekedni, azt kell elősegíteni, hogy a jókedv tanyái legyenek a brigádszállások, traktoros pihenők, gépállomások, ráérő idejüket ne veszekedéssel, birkózással, vagy kocs- mázással töltsék a traktorosok, hanem olvassanak, tanuljanak, tanulságos szórakozást keressenek maguknak. A sárpilisi gépállomáson szép példáját találhatjuk annak, hogyan kell felkelteni a tanulás, a művelődés utáni vágyat a valóban nehéz körülmények között dolgozó traktoristákban, amely azután egyre növekszik és mindig többet kér. A sárpilisi gépállomáson elég szép állománnyal rendelkező könyvtár van, amelyet az erre a célra kapott keretből még gya- rapítanak is állandóan. Ez a könyvtár, amíg arra méltatlan vezetője volt, nem töltötte be hivatását, sőt a gondatlan kezelés miatt sok könyv el is veszett. Mintegy 3000 forint értékű könyv ment így veszendőbe. Mióta azonban Németh Piroska, a gépállomás adminisztrátora lett a könyvtáros, megváltozott a helyzet, A gyönki járásban a kiskereskedelem területén nagyon elszaporodtak a szabálytalanságok, de főleg az árdrágítások. Ennek megakadályozására a járási tanács kereskedelmi csoportja ellenőrzést végzett az üzletekben, s több üzérkedőt leleplezett. A leleplezett üzérkedők ellen megindult az eljárás, s az elmúlt napokban két árus ügyében hozott ítéletet a gyönki járásbíróság. Striegencz Jánosné simontornyai lakos, föld- szöv. vásári árus a cukorkát, melyezen a vonalon. Az adminisztráció példás rendben van, akárcsak egy jól dolgozó járási könyvtárban. Még könyvvásárral egybekötött könyvkiállítást is rendeztek nemrégen. A kiállításkor több mint 400 forint ára könyvet vásároltak a gépállomás dolgozói. Németh Piroska kapcsolatot tart a traktoros brígádvezetőkkel és azok útján juttatja el a könyveket a traktoros brigádszállásokra. Nem’ ritkaság olyan traktorost látni, aki a műszak után végigdől az ágyán és olvas. Most, nyáron olvas. Hát nem szép eredmény ez? Mielőtt könyveket vásárolna a könyvtáros, érdeklődni szokott, hogy ki milyen könyvet szeretne elolvasni. A teljesíthető kívánságok azután odakerülnek a könyvespolcokra, majd a traktorosok kezébe. Miért nem akad minden gépállomáson egy Németh Piroska, vagy hozzá hasonló ambiciózus valaki, aki törődnék a gépállomások kulturális életének fejlesztésével és elkezdenék valahol a munkát. Mondjuk a könyvekkel. nek a hatóságilag megállapított fogyasztói ára kilogrammonként 20 Ft, 32 forintért árusította. Az árdrágítókat a járásbíróság példás büntetéssel 4 havi börtönnel és 600 forint pénzbírsággal sújtotta. Horváth Jánosné, magánkereskedő cukorkaárus ügyében, aki a tejkaramellával és a csokoládéval üzérkedett, 4 havi börtönre és 400 forint pénzbüntetésre ítélte. A bíróság mindkét vádlottnál fi- gyelembevéve az enyhítő és családi körülményeket, a börtönbüntetés letöltését 3 évre felfüggesztette. Párthírek Értesítjük Szekszárd város párt és állami, valamint tömegszervezeti funkcionáriusait, a város párttagjait és pártonkívüli dolgozóit, hogy augusztus 10-én, 6 órai kezdettel a pártoktatás házában a 111. párt- kongresszus anyagából részükre előadást tartunk „Népi demokráciánk 10 esztendeje4* címmel. Pártoktatás Háza. TOLNAI NAPLÓ Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős kiadó: KIRÁLY LÁSZLÓ A szerkesztőség és kiadóhivatal telefonszáai* 20-10. 20-11 Szekszárd. Széchenvi-utca 18. M N. B egyszámlaszám; 00.878.065—38 Előfizetési díj: havi 11.— forint. Baranyamegyei Szikra Nyomda Pécs. Munkácsy Mihálv-otea 10 az. Telefon: 20-27. A nyomdáért felelt MELLES REZSŐ. II IRKK KEDD, AUGUSZTUS 10 ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR; 11/1. sz. Áll. gyógyszertár. NÉVNAP: Lőrinc. — IDŐJÁRÁS JELENTÉS: Várható időjárás kedd estig: túlnyomórészt felhős idő, többfelé eső, zivatar, időnként élénk déli-délnyugati, később nyugati széL A hőmérséklet északkeleten kissé emelkedik, máshol alig változik. Várható hő- mérsékleti értékek kedden reggel 16—19, délben 26—29 fok között. MOZI Garay filmszínház. Augusztus 12-ig: KEGYETLEN TENGER. Angol film. Kezdések: vasár- és ünnepnap: 5, 7 ég 9 órakor, hétköznap: 7 és 9 órakor. Nm«r4iiA mViMumí« PÁRTÉ PITÉS Útmutatás) nyújt a mindennapi p állmunkéban Árdrágítókat ítélt el a gyönki járásbiróság
