Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-08 / 187. szám

1954 AUGUSZTUS 8

N A P C Ö

7

Az iregszemcsei kutatók harca a napraforgó új ellensége ellen

AZ IREGSZEMCSEI kísérleti gazdaság, mely a háború előtt jelentéktelen magnemesítő telep volt, a fel- szabadulás kilenc esztendeje alatt az ország egyik legfontosabb gazdasága lett. Az itt nemesített szója, kukorica és napraforgó ma már az egész országban elterjedt s a magasabb terméshozam, a jobb minőség az ireg- szemcsei kutatók szorgalmát dicséri. A legutóbbi időkben elsősorban a kombájnnapraforgó továbbnemesí- tése foglalkoztatta az iregszemcsei gazdaságot, melynél ma már kitűnő eredmények vannak: a 0.80—1 méter magas napraforgó olajtartalma eléri a 34 százalékot, ellentétben a korábbi fajták 28 százalékos olaj- tartalmával.

Még javában folynak a kombájnnal aratható napraforgó kísérletei, amikor máris új feladatot kell meg- oldaniok az iregszemcsei kutatóknak: az utóbbi években jelentős mértékben elterjedt nálunk is a napraforgó egyik legveszedelmesebb ellensége, a szádor, amely eddig csak a dohányt támadta meg. Egy esztendő óta a szádor elleni védekezés jelenti a legfontosabb munkát I regszemcsén s agrotechnikai módszerekkel történő védekezés mellett elsősorban arra irányulnak a kísérletek, hogy a szádornak ellenálló fajtát nemesítsenek ki.

A SZÄDOR GYOMNÖVÉNY, eddig nálunk csak az úgynevezett dohányfojtó szádort ismerték, a napraforgót is veszélyeztető élősdi azonban, mely a növény gyökerére tapad, az 1938-as esztendőkben lépett fel először. Azóta rohamosan terjedt, hisz rendkívül szapora: egy-egy virágán ezrével vannak a szabad szemmel alig látható magocskák, egy növényen pedig átlag 80—100 virág van. Az igénytelen külsejű növény gyökere a napraforgó gyökerére tapad s tőle szívja el a táplálékot, úgy hogy a szádorral fertőzött napraforgó, főleg ha fejlődése idején éri a fertőzés, szinte menthetetlen.

Az iregszemcsei gazdaság az elmúlt évben 1 holdas, erősen fertőzött földet vett bérbe a fejérmegyei Tordas községben. Ezen a földön két éve is napraforgót termesztett gazdája, s a hosszú földcsíkon az ireg- szemese' gazdaság 14 fajta és 400 törzs napraforgót vetett el. Közöttük a legjobban bevált iregszemcsei fajták mellett olyan napraforgót is, amelyet a Szovjetunióban nemesítenek s amely ellenáll a szádorfer- tőzésnek. Az egy holdas táblán az idén — ha lehet — még nagyobb arányú a fertőzés, mint tavaly, azonban az első évi kísérlet azt mutatja, hogy az elvetett fajták és törzsek között több szovjet és Iregszemcsén nemesített törzs ellenállt a fertőzésnek. Most az ellenálló fajtákat és törzseket egymással keresztezik s a következő évben ezeket a magokat vetik el ugyanezen az erősen fertőzött területen.

MÉSZÁROS LÁSZLÓ, a napraforgóval kapcsolatos kísérletek irányítója így foglalja egybe a szádor elleni védekezésben elért eredményeket:

— Az elmúlt évben az országos termésbecslő felügyelőséggel elvégeztük az országos felvételezést: hol, milyen mértékben lépett fel eddig a szádor. A veszély pillanatnyilag nem nagy, azonban ha időben nem találjuk meg a védekezés módját, néhány év múlva könnyen veszélyeztetheti napraforgótermésünket a szádor. A védekezésnek kétféle módját látom, — folytatja — agrotechnikai módszerekkel és főleg, az ellenálló fajták kialakításával. Mindenek előtt a legfontosabb a régi szabály: ugyanabba a földbe két éven át napraforgót vetni nem szabad.

— A fertőzés mértéke egyébként attól is függ, milyen a talaj? A gyenge talajban a napraforgó lassabban fejlődik s az erőtlen növényt a szívós szádor természetesen könnyebben meg tudja támadni. Tehát a jó, termékeny föld már önmagában is védekezést jelent, ugyanúgy, mint a gyakori kapálás, az ápolt, tiszta föld. Mindezek ellenére is felléphet és nagy károkat okozhat a szádor, ami ellen mi vegyszeres eljárással is kísérletezünk. Természetesen olyan permetező anyagot találni, amelyik a szádort megöli, a napraforgóra ellenben ártalmatlan, nehéz, arról nem is beszélve, hogy minden védekezés pénzbe kerül. Nekünk tehát elsősorban ellenálló fajtákat kell kinemesítenünk, amelyek az eddigi jótulaj- donságok mellett ellen tudnak állni a fertőzésnek is. Kísérleteink elsősorban erre irányulnak, s az eddigi kísérletek eredménnyel kecsegtetnek, — mondja befejezésül Mészáros László.

A SZÁDOR-FERTŐZÉS lassan terjed az országban. A tudomány azonban már az első jelekre felfigyelt, s amire a fertőzés országos méreteket ölthetne, Iregszemcsén megtalálják az ellenszerét is: az ellenálló, jótermő fajtákat.

(sz)

Látogatás a pincehelyi kórházban

Két évvel, de még másféllel ezelőtt is Szekszárdon volt a legközelebbi kórház a tamási és a gyón ki járás dolgozóinak. Hosszú, döcögős, rossz úton rázódot ki a szerencsétlen betegből a lélek, amíg eljutott a csendes fehér falak közé, ahol gyógyulását remélte. Érthető tehát a két járás lakóinak öröme, amellyel alig egy esztendeje felavatták a pincehelyi kórházat. Örömükhöz azóta még bizonyos büszkeség járult, hogy hiába, no a mi kis kórházunk azért mégiscsak a legkülönb a megyében. Ebben természetesen van egy kis elfogultság is, de alapjában véve jogos a büszkeség, az érdem azonban teljes egészében a kórház dolgozóié.

Az új egészségügyi intézmény új embereivel igen rövid idő alatt bizalmat keltett maga iránt és csakhamar olyan hírnévre tett szert, hogy még Somogy és Fejér megyéből is jönnek ide betegek, vagy szülő anyák.

Maga a kórház szinte festői környezetben épült (eredetileg persze nem kórháznak szánták). A gondozott, virágos udvar a középen csobogó kis szökőkút kristályvizével kellemes, üdítő látvány a szemnek, a léleknek. A park árnyas fái alatt megtett séták is jó hatással vannak a betegek gyógyulására.

Az épületben, a kórtermekben is példás rend, tisztaság mindenütt. Egyelőre három osztály van csak:

szülészet, belgyógyászat és sebészet, i dr. Pilaszonovich Tivadar igazgató, ' sebész-főorvos azonban arról panasz- ^ kodik, hogy kicsi már a kórház és nagyon kellene legalább egy gyermekosztály.

— A nyolcvan ágyon minden szabály ellenére néha duplán feküsz- nek. A mandulaműtétesek már októberre vannak előjegyezve. Az öt orvos és a kilenc ápoló töméntelen munkát végez. Én gyakran sebész és szülész is vagyok. Tegnap például egy szülés, hét műtét és két baleset volt, éjjel pedig még egy baleset. Ebben az évben eddig 626 műtétet végeztünk. Az igazgató főorvos hangján érzik, hogy még sokkal többre is képes lenne a kórházért, hogy fáj neki elutasítani a gyermekeket, mivel nincs gyermekosztályuk.

— Sok mindent kiverekedtem már a minisztériumban és még fógok ezután is. — mondja tovább és agyonmosott kezével határozott mozdulatot tesz, de különben nyugodtan mesél tovább. Elmondja még, hogy egy év alatt bizony sokat fejlődött a kis kórház, leginkább anyagi vonalon.

— Sikerült bekeríteni és így teljesen zárt területté tenni a kórházat. A fentjáró betegeknek padokat állítottunk a kertbe. Az ellátást, a konyhát saját kis gazdaságunk biztosítja. Nem is panaszkodik nálunk senki sem a kosztra, sem a bánásmódra. Nem fordulhat elő, hogy bárki gorombáskodjék a betegekkel. Ha már egyszer olyan jó hírünk van, vigyázunk rá, hogy meg is maradjon — mosolyodik el dr. Pilaszonovich Tivadár.

A szülészeti osztály egyik fehér ágyából egy vidám tekintetű, virgonc fiatal mama integet felém. Ni csak, hiszen régi ismerősöm, Debreceni Irén ő, azaz hogy, dehogy is Deberceni Irén, hanem Horváthné, mert közben amíg én nem láttam férjhezment és ejnye csak, hogy múlik az idő:

— Kislányom van — mondja boldogan a kismama. — Nézz körül, itt született, ebben a szép kis kórházban. Igazéin örülök, hogy ide jöttem szülni.

Egyetlen üres ágy sincs a szobában. A gyermekszobában 11 újszülött fekszik a rácsos ágyacskákban. A hófehér pólyákból csak apró kis öklük és fejük látszik ki. Bizony nem kevés ilyen kis kórházban 11 apróság egyszerre. Egész évben eddig 251 csecsemő látott napvilágot itt. Szentannai Ferencnét, a kedves, fiatal szülésznőt mindenki dicséri.

A többi osztályok sem kevésbbé népesek, hiszen a kórház szívókörnyezetéhez mintegy 60 ezer ember tartozik.

Azt a munkát, azt a teljesítményt, amit a kórház dolgozói végeznek, nehezen lehetne százalékokban, számokban kifejezni, ha lehet is, a szám semmitmondó, üresen kongó lenne. Leginkább azokból a levelekből lehet értékelni munkájukat, amelyeket a kórházból kikerült, meggyógyult hálás emberek írnak szerkesztőségünkhöz elég gyakran.

Államunk igen sokat szán egészségügyünk fejlesztésére és reális alapja van a reménynek, hogy megyénk egészségügyi hálózatának fejlesztési tervében a pincehelyi kórház bővítése is szerepel.

A Szekszárdi Lendület tenisz szakosztály megkezdte működését

A Szekszárdi Lendület tenisz szakosztá- lyn bar megkésve, de megkezdte működését. A Tolnamegyei Kórház és a Tolnamegyei Gyógyszertár Vállalat már a tavasszal meg- alakította tenisz szakosztályát, de pálya- hiány miatt nem tudta megkezdeni működését. A kórház területén megvolt a pálya, lie a kerítés és a pálya salakja tönkrement es nem lehetett játszani rajta.

, A Lendület vezetőségének sok utánjárás es szorgos munkával most végre sikerült körülkeríttétni a pályát és a salakot rend- behozni, s ennek eredménye folytán hosszú szünet folytán mesűndulhatott városunkban is a teniszsport. Munka előtt, vagy után az egészségügyi dolgozók megismerhetik, vagy fejleszthetik a tenisz-sportot.

A Lendület vezetősége a többi sport példája alapján országoshírű teniszezők részvételével augusztus végén bemutató tenisznapot rendez, utána pedig megrendezi a házi bajnokságot. Jó lenne, ha a Lendület sportkör példáját követné egy-két másiK szekszárdi sportegyesület is, és 1955-ncn nemcsak házi bajnokságot, hanem megyei egyéni páros és tizek bajnokságot lehet rendezni.

Sporthírek

A Paksi Kinizsi ifjnsáei csapata vasárnap 700 néző eiőtt Kádé játékvezetése mellett a Sziálinvárosi Előre csapatával mérkőzoit. A sztáliavárosiak 4:2 (0:2) arányban győzelmet arattak a Paksi Kinizsi ifjúsági csapata felett. Különösen jó játékot mutatott a vendégcsapat a II. félidőben, melynek alapján megérdemelten győzött.

Augusztus 1-én, vasárnap a Dunalöldvári Szpártákusz férfi és női röplabdáiéi a sziálinvárosi Autóközlekedési Vállalat röplabda csapata ellen játszott barátságos mérkőzést A mérkőzést több mint ötszázan nézték végig, melyen n férfiak 3:0. a nők 2:1 arányban győztek.

Szekszárd városi—Szekszárd járási TSB mellett működő ágit. prop. bizottság n Tolnai Naplóval karöltve a közeli napokban képes sporthíradót indít Szekszárdon a Népbolt sportszerüzletének kirakatában. A sporthíradón hetenként friss, aktuális képek

I

és tájékoztatók állnak a sportkedvelők részére.

VASÁRNAP]JEGYZETEK

Panaszkodni Jé

Panaszkodni mégis csak jó dolog s az emberek szívesen is beszélnek bajaikról, melyekhez inkább hozzáte ;znek, semhogy elvennének belőlük. Csak az a szerencse, hogy a valósig mindig szebb s kevesebb bajt mutál, mint a panaszok lázgörbéje. Persze vannak panaszok, amelyek orvosolhatatlanok: kevesebb búza termett, mint reméltük, a korai dinnyék nem olyan édesek, mert sok volt az eső, viszont ugyanezért van sok uborka, zöldbab, s ezért számíthatunk kivét elesen jó kukoricatermésre is.

De a panaszoknak van egy má sík csoportja is, amelyeket nem az vált ki, hogy sok volt az cső, vagy sok kárt tett a jég. Aki arra panasz kodik, hogy a Szabadság étteremben rosszul főznek, annak igaza van, viszont az is igaz, ebből a rosszból olyan keveset adnak, hogy szólni sem érdemes miatta. Szekszárd két cukrászdájában egészen más árak vadnak; ezt is szóvá lehet tenni. A falra szegezett árlap szerint egy fekete mindkét helyen 2.80, de a sétakerii cukrászdában csak addig, amíg nem iszik az ember. Mert ebben a pillanatban, rejtélyes metamorfózis következtében a 2.80-as kávéból 3.20 lesz. Hasonló csoda történik a fagylalttal is, amelyről a fizetéskor derül ki, hogy a 3 forintos adag 3.30. Sokan panaszkodnak a Csemege-boltra is, ahol valóban légy lepi az élelmiszert, s mindig azt nem lehet kapni, amit az ember szeretne, kivéve a bort és a kávét, mert ezeket soha nem lehet kapni.

Panasz van hát bőven. Sióagárdon azzal fogadnak, hogy sok volt az eső. Hőgyészen viszont már kellene, mert nem lehet töltögetni a krumplit. De Nagyszokolyon váratlanul megtörik az áradat, a Béke termelőszövetkezetben két asszony, Radovics Jánosné és Keserű Jánosné, amikor megkérdezem tőlük, mire van panaszuk, egyszerre elhallgat. Radovicsné szólal meg elsőnek, ő a beszédesebb:

— Nehéz kérdés, — mondja hosszú habozás után. Nincs panaszunk semmire. Ha a termés jobb lenne, nem mondom, de így is meglesz mindenünk.

A régi mese szerint a király csak akkor tudott volna meggyógyulni, ha magára veszi egy boldog ember ingét, de az ország egyetlen boldog emberének nem volt inge. Radovics Jánosné meghazudtolja a mesét: háztáji gazdaságában 4 süldője, 140 baromfija, tehene van s férjével eddig körülbelül 8000 forint előleget vittek haza. Keserű Jánosné magányos özvegyasszony, ő a szövetkezet baromfigondozója. Most ő is megszólal, látszik az arcán, hogy csak enyit akar mondani:

— Azt írja meg riporter kartárs, érdemes volt 68 évet élnem, mert soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szép öregségem lesz.

Én pedig arra gondolok, hogy érdemes volt ilyen messze eljönnöm, a megye túlsó végébe, mert megtalál tam a mesebeli két boldog embert. Persze tudom, sok hozzájuk hasonló van itt Tolnában, de az is igaz. hogy panaszkodni jó, néha ok nélkül is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Szabadság étteremben nem kellene jobban főzni, s a boldogság elképzelhető anélkül is, hogy a szekszárdi cukrászdában drágább áron számol, janak.

A két asszony azért óvatos. „Ne írja meg a nevünket az újságba“ — mondják s hosszú magyarázkodás után hozzáteszik: sok irigyiink van a

faluban. Persze inkább száz irigy, mint egy olyan, aki szánakozzék az emberen. Tudják ezt ők is, s ha még is ide írtam a nevüket, az csak azért történt, mert bizonyságot akartam tenni, hogy az elmúlt héten találkoztam két boldog emberrel. Már pedig az ilyesmi igazán nagy dolog, amikor mindnyájan tudjuk, hogy panaszkodni jó.

Apor Sándor.

Riport a hőtjyészi téglagyárból...

Az égen egy-két fehérke felhőfoszlány úszik egészen lassan, az idő szélcsendes. Ilyenkor délben egy és két óra között a legperzselőbb a nap sugara, mely szemkápráztatóan verődik vissza a téglaégető kemence oldaláról. A hőgészi téglagyár dolgozóit azonban nem érdekli a hőfok, a hőmérő, mely 31 fokot mutat, a nagy melegben lankadatlan szorgalommal dolgoznak. A férfiak felsőteste egészen mezítelen és az iz- zadtságcsepp összefolyik a tapadó porral, s maszatos foltokat hagy a testen.

Az üzemben egy-két héttel ezelőtt indult be az augusztus 20-i verseny. A dolgozók ennek dacára nagy vállalást tettek, mert 20.000 darab terven felüli nyerstégla elkészítésére tettek felajánlást. Ezenkívül elhatározták, hogy az árvízkárosultak megsegítésére 10 ezer darab nyerstéglát készítenek. Ez összesen 30.000 darab tégla, ami nem kis dolog egy olyan kézivetésű üzem számára, mint a hő- gyészi téglagyár. A dolgozók azonban becsületbeli kötelességüknek tartják a vállalás teljesítését, s most valamennyien ezért indultak harcba.

Dudás Imre kézivető nem túlságosan gyors mozdulatokkal, de gépies egyformasággal fáradhatatlanul keveri a sarat, talicskázza fel a vetőasztalra, amelyet aztán formába rakva szép sorjában gondosan csap ki a sima földre. így ismétlődik ez meg naponta háromezerszer, reggeltől délig, déltől estéiig. Dudás Imre már befejezte éves tervét, s augusztus 1-e óta 1955-ös tervén dolgozik. Kissé távolabb Árokszállási István vetőasztala áll, aki szintén az augusztus 20-i verseny legjobbjai között van, ő auguzstus 3-án fejezte be éves tervét, s feleségével együtt naponta 244 forintot keresnek, mert ,az éves terv befejezése után 1000 darab téglánként 30 forint prémiumot is kapnak a rendes fizetésen felül.

— Jól jön ez a kis pénz és szíve! sen is dolgozunk, no meg a jó időt j is alaposan ki kell használnunk, hisz a tavaszi esős időjárás hátráltatta a terv teljesítését. Most jó idő van, a melegben gyorsan szárad a tégla, s ilyenkor kell kihasználni a kereseti lehetőségeket — mondja Árokszállási Istvánná.

1 Fogy a sár a vetőasztalokról, s a katonásan sorba rakott nyerstégla azt mutatja, hogy estig meglesz a 3000 darab tégla, amely a fizetésen felül még 90 forint prémiumot hoz a család számára.

A kemencekihordó, Németh János naponta 147 százalékot teljesít, úgyszólván önmagát múlja felül ez az izmos lábszárú, inaskarú fiatalember, aki óránként 1186 darab tég lát hord ki tragaccsal, a 40—50 fokos hőségből. Németh Jánosnak egyetlen igazolatlan napja sem volt, s mindig igen nagy szorgalommal dolgozik.

— Érdemes jól dolgozni, érdemes versenyezni. Az elmúlt hónapban is 2860 forintot vittem , haza a csaláá- nak. Három kicsiny gyermekem van, akiknek csillogó szeméért még a csillagot is lehoznám az égről — pedig az egy kicsit nehezebb lenne — teszi hozzá mosolyogva, — majd így folytatja. — Igaz, nehéz ilyen nagy melegben a munkánk, naponta legalább 5 liter vizet iszom, amit ki is izzadok. De már megszoktam ezt a munkát, vérbeli téglás vagyok, apám, anyám szintén ebben a szakmában dolgozott, téglagyárban születtem.

Németh János és a hőgyészi téglagyár valamennyi dolgozója szívesen dolgozik, mert látják az eredményeket, szeretik a gyárat, melyet magukénak éreznek, szeretik a gyárral szemben épülő hatlakásos emeletes házat, amelyben két szép szobás, konyhás, fürdőszobás lakást kapnak.

Ezért tettek felajánlást, ezért versenyeznek Alkotmányunk tiszteletére, melyet a mukás-paraszt szövetség jegyében a tervek teljesítésével ünnepeljek.