Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)
1954-08-01 / 181. szám
4 N A P C ö 1954 AUGUSZTUS 1 mMZETKÖZl SZEMLE Új szovjet békekezdeményezés... A Genf után következő napokban ismét napnál fényesebben megmutatkozott: a Szovjetunió előre akar lépni, tovább a tárgyalások útján, megegyezés, a béke biztosítása felé, Amerika urai pedig hátra: a nemzetközi feszültség kiélezése, a hidegháború „begyújtása" felé. A béketábor országaiban és a világ népeinek százmilliói körében osztatlan örömet keltett az indokínai fegyverszünet. Az óceán túlsó partján pánik tört ki a newyorki tőzsdén, a Wall Streeten zuhanni kezdett a fegyvergyárak, a hadimonopóliumok részvényeinek ára. Ha örülnek az egyszerű emberek Párisban és Hanoiban, Moszkvában és Londonban — és tegyük hozzá: Amerikában — akkor Washington és New York börzéin „fekete napok" járják. Mi volt a béketábor vezető hatalmának első lépése Genf után? Ha meg lehet egyezni az indokinai problémában, miért ne lehetne megegyezni a további égető kérdésekben: Korea és Németország ügyében is? Ha enyhült a nemzetközi feszültség, észszerű, hogy további lépéseket tegyenek a feszültség eloszlatására. A szovjet kormány július 24-én a három nyugati nagyhatalomhoz intézet jegyzékében javasolta: tárgyalják meg az európai kollektív biztonság rendszerének kérdését, vegyen részt ezen az értekezleten bármely európai állam, amely hajlandó csatlakozni á' kollektív biztonság gondolatához. Vegyen részt a tárgyaláson az Egyesült Államok is, s küldjön erre a nagyhorderejű megbeszélésre megfigyelőt Kina. A Szovjetunió tehát tovább akarja fejleszteni Genf eredményeit, új perspektívát tár Európa és a világ elé. ...és amerikai kalóztámadás És hogyan akarja az amerikai kormány Genf eredményeit? A kérdést rosszul tettük fel, helyesebb így felvetni a kérdést: hogyan szeretné „viszacsinálni"? Eisenhower sajtóértekezletén még megválogatta szavait, amikor azt mondta, hogy a genfi megegyezés „nincs Ínyére, de a „szókimondó“, szenátorok és tábornokok száján keresztül már megszólalt a fogvicsorító düh, a gyújtogató eszelősség, hangja. Minél hamarabb „ellensúlyozni" Genf „megbékítő“ hatását! — Ez vezette az amerikai diplomácia irányítóit. Megpróbálták, hogy gyorsan elüssék a „délkeletázsiai védelmi rendszernek“ elkeresztelt háborús tömböt, de kiderült, 'hogy főszövetségeseik — nem is be. szélVe az elsősorban érdekelt ázsiai nemzetekről — vonakodnak és nem sietnek lelkesedni semmiféle újból felmelegített Dulles-módi „közös akcióért" ... s Dulles úrnak a múlt héten kapóra jött egy sajnálatos incidens, Egy angol repülőgépet Hajnan Kocsis Sándor kapja a mexikói kupát Kocsis Sándor, a Magyar Labdarugó válogatott jobbösszekötője, még nem kapta meg a labdarugó világbajnokság legeredményesebb csatara számára felajánlott mexikói kupát. A Nemzetközi Labdarugó Szövetség ahelyett, hogy a világhajnokság befejezte után átadta volna Kocsisnak előbb azzal a kéréssel fordult a mexikói labdarugó szövetséghez, hogy változtassa meg a kupa eredeti célját. Indokolásuk: nem tartják helyesnek, hogy egy játékos kapjon ilyén értékes díjat, mert ez „szerintük" ellenkezik a csapatjáték szellemével. A mexikóiak azonban nem változtattak a kiíráson, s így a Nemzetközi Labdarugó Szövetség nem tehetett mást, átadta a kupát a Svájci Labdarugó Szövetségnek, hogy juttassa el a magyar szövetséghez. (MTI) sziget közelében, Tajvan térségében egy kínai repülőgép lelőtt. (Tudni kell, hogy Tajvan térsége állandó Kína ellenes provokációk színtere.) A kínai kormány nyomban sajnálkozását fejezte ki és felajánlotta a kártérítést. Nyilvánvaló volt, hogy a szerencsétlen incidens két országra: Kínára és Angliára tartozik és a jelek arra mutattak, egyikük sem akarja, hogy a véletlen incidens megrontsa a javuló angol-kínai kapcsolatokat. Nem így Amerika! A washingtoni háborús uszítok provokációra használták ki az esetet. Azzal az ürüggyel, hogy résztvesznek a „mentési munkálatokban“, az angolok hátamögött repülőgép anyahajókat és repülőgépeket küldtek a hajnani vizekre. S hogy milyen „mentési“ utasításokat adtak ezeknek az amerikai erőknek, kitűnt a következményekből: az amerikai repülőgépek megtámadtak egy kínai hajót a nyilt tengeren, behatoltak Hajnan légiterébe és orvul lelőttek két őrjáratát végző kínai repülőgépet. A légigengszterek felháborító ka-, lóztámadásával az Egyesült Államok ismét kimutatta a foga fehérjét: a provokáció célja félreismerhetetlen. Mint utóbb kiderült. Stump tengernagy, az amerikai csendesóceáni flotta főparancsnoka cinikus parancsot adott ki: pilótái „előbb húzzák meg a ravaszt“, ha kínaiakkal találkoznak. És ezután volt képié a hajnani kalóztámadásról valamiféle sajnálkozó sajtónyilatkozatot adni. Nyilatkozata szerint — „úgy kezdődött, hogy a kínaiak visszalőttek ..,“ Az „Űj Kína“ hírügynökség a napokban adatokat tett közzé a Kína ellen intézet amerikai fegyveres provokációkról. Nem teljes adatok szerint 1950 júniusától 1954 februárjáig repülőgépek 7632 kötelékben 32.997 bevetést végeztek kina) légiifeJség- területen és amerikai hadihajók 704 hajóval 336 alkalommal - hatoltak be kínai felségvizekre. A mostani hajnani provokáció újabb állomás a gyújtogatok bűnlajstromában: ezzel akarnak új háborús feszültséget teremteni Délkelet-Ázsiában az inodo- kínai fegyverszünet után. Ez a kihívás világszerte felháborodást, és még amerikai vezető körökben is meglehetős nyugtalanságot keltett. Miller köztársaságpárti képviselő kijelentette: nem tartja igazolhatónak, hogy amerikai repülőgépek és hadihajók tartózkodjanak a kínai partok mentén. Hozzáfűzte: „Ugylátszik, hogy az Egyesült Államokban egyesek mindent el akarnak követni, hogy harcba keveredjenek.“ Valóban — odaát „egyesek“ (maroknyiam de elszántan és veszélyesen) mindent megtesznek, hogy harcba keveredjenek, hogy új háborúba döntsék az emberiséget. Mi meg akarjuk akadályozni azt. Minálunk az „egyesek“ (együttesen a száz és százmilliók) azt kívánják, hogy a nemzetek ne harcban, hanem békés versengésben mérjék össze erejüket. OLYAN A SZERVEZETNEK eey félpohár KESERŰ VÍZ JEAN-BAPTISTE LAMARCK Születésének 210. éves évfordulójára (1744. augusztus 1.) L ehetséges-e olyan életsors a biológia történetében, mint az övé? Az ő idejében nem is nagyon hederítettek rá, halála után pedig az utókor annyiszor emlegeti nevét, mint kevés más biológusét. Ismerte hazánkat, 172 évvel ezelőtt járt annak területén. Nagy művének 100 éves évfordulóján nálunk nem emlékeztek meg róla. Hasonlóképpen elmaradt születésének 200-ik évfordulója is. Illik tehát, hogy most, születésének 210. évfordulójakor megemlékezzünk róla. A z élete és működése az 1789-es ** francia forradalom előkészítésének és kibontakozásának időszakára esik. ősei előkelő é6 rangos katonák, de atyja már csak hadnagyként szolgált és Észiak-Francia- ország egy kis falujában, Bazentin- ban éldegélt nyugdíjából és kis földbirtokából. Itt született Lamarck 1744. augusztus 1-én, mint a szülők .tizenegyedik és egyben utolsó gyermeke. Neki a régi előkelőségből már csak a hosszú név és a lovagi cím jutott. Teljes neve: Jean-Bap- tiste-Pierre-Antoine de Monet, chevalier de Lamarck. Katona szeretett volna lenni, mint fivérei, de katonai nevelésére és felszerelésére a családi vagyonból már nem tellett. így került, mint ingyenes tanuló az amiensi jezsuita iskolába. A jezsuita iskolák bezárása és atyja halála után önként jelentkézett katonának. Vele egyidős szolgalegényükkel együtt lóra ült és a 7 éves háború egyik hadszínterére lovagolt. Ott a 17 éves újdonsült, intelligens katonát egy hőstett miatt zászlóssá, majd rövidesen hadnaggyá nevezték ki. A háború után a Földközi tengermellék helyőrségeibe került. M inden szabad idejében növényeket gyűjtött és határozott, meg kagylókat szedett. Egy súlyos műtét után otthagyta a katonaságot, és évi 400 frank nyugdíjjal visszatért falujába. Édesanyja halála után Párizsa ment. Beiratkozott az orvosi egyetemre, 4 évig szorgalmasan tanult, de az előírt vizsgákat nem tette le, mert szívesebben foglalkozott a növénytannal. A már 34 éves öreg diákot kedvelt tudománya a botanika (növénytan) juttatta állásba és szerzett neki nevet. Abban az időben feltűnő volt, " hogy Lamarck a saját tapasztalatai alapján a növényeket úgy csoportosította és rövid leírásukat olyan táblázatba foglalta, amelyet a nem botanikusok is jól használhattak. De sok botanikus ellene volt. Mire Lamarck azt a fogadást ajánlotta, hogy a nyilvánosság előtt döntsék el táblázatainak a fölényét. Ajánlatát elfogadták. A Természetrajzi Múzeumban összegyűlt profesz- szorolc és diákok előtt behívtak az utcáról egy ismeretlen egyént, kezébe nyomtak egy növényt és odaadták Lamarck táblázatát, hogy abból határozza meg a növényt. Az illető könnyen meg is határozta..így lett Lamarck nyertes, de még ezen felül hatalmas ösztönzést is kapott. Hat hónap alatt feldolgozta Francia- ország növényeit, amit kincstári költségen 1600 oldalon ki is nyomtattak. Dendkavül ismertté vált ezután ** a neve. A Tudományos Akadémia is tagjává választotta. Ezentúl csak tudományosan dolgozott, vagy tanított. Változás annyi volt, hogy Buffon, a nagy természettudós fiának ikísérőjeként hivatalosan külföldre utazott. Ellátogatott Magyar- országra is. Felkeresték az akkori múzeumokat, egyetemeket, botanikus kerteket, bányákat. Visszatérése után a könyvkiadóknak dolgozott, mert rendszeresített állása még mindig nem volt. Közvetlenül a forradalom kitörése előtt nevezték ki a Királyi Kert növénygyűjteményének kezelőjévé. A forradalom bezárással fenyegette a kertet. Végül is a Konvent úgy rendelkezett, hogy a kert jövőben Természetrajzi Múzeum nevet viseli és népfőiskola jelleget kap, tisztviselői pedig professzorok lesznek. E rendelettel következett Lamarck életében is nagy változás, ^•sakugyan furcsa a sors. Az 50 éves őszülő fejű tudós, aki a növénytanban már világhírű, egyszeriben az állattan tanára lett a következő módon. A múzeumnál két, Lamarcknál idősebb, hírneves botanikus működött, őket nevezték ki a két növénytani tanszékre tanárnak. Viszont két állattani tanszék üresen állott. Az egyikre a 22 éves kristályokkal foglalkozó Geoffroy-Sadnt Hilaire pályázott, a másikra, a nehezebbre az 50 éves növénytudós Lamarck vállalkozott. Mindketten megállták helyüket, világhírűek lettek. Lamarck ettől kezdve sajátos szívóssággal rengeteget dolgozott, sokat írt. Legfőbb műve az „Állattan filozófiája“. A zseniális gondolkodó utolsó művét 76 éves korában írta. Látása meggyengül, majd egészen megvakul. Két leánya ápolja, vigasztalja és segíti tudományos munkájában. Mert, bár elsötétült előtte a világ, de nem szűnt meg írni. Míg ő világtalanul a csigáikat, kagylókat, koraitokat a kezébe véve, újjai- val tapogatta ki azok lényeges sajátságait és diktálta mondanivalóit, és leányai meg írták. Így írták meg a Gerinctelen állatok természetrajzának két utolsó kötetét. 1Ö29 december 18-án húnyt el. Éppen az idén lesz decemberben ennek 125-ik évfordulója. ortársai sokszor kigúnyolták, hamar elfeledték, mégis az utókor annyiszor emlegeti nevét. Mi ennek az oka, miben áll jelentősége? Lamarck haladó szellemű biológus volt. Ő honosította meg a tudományban magát a „biológia“ nevet is. Újító volt a természetkutatás módszerének megteremtésében. Módszerének lényegére jellemző a természet egységének és szakadatlan fejlődésének eszméje, továbbá az a gondolat, hogy a fajok életfeltételeik és a külső környezet hatása következtében változékonyak. Lamarck alapozta meg tulajdonképpen az evolúciós elméletet a biológiában. Dr. Koppán József, a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat tagja. Három hónap a jégtáblán működő sarki tudományos megfigyelőállomásoTi Moszkva (TASZSZ). Az Északi Sarkvidék középső részén egy jégtáblán működő „Északi Sark 4“ tudományos megfigyelő állomás már három hónapja végzi munkáját. A megfigyelő állomás, amely egy kis városnak is beillik, ez alatt az idő alatt több, mint háromszáz kilométert úszott a jégtáblán északnyugat felé. A megfigyelő állomás eddigi munkájának eredményeiről A. Dralkin hldrológus, az expedíció egyik tagja rádiójelentésében elmondja, | hogy eddig az óceán mélységének csökkenését, majd jelentős növekedését figyelték meg. Anyagokat gyűjtöttek az óceán víztömegeinek fizikai és vegyi tulajdonságairól, a tengerfenék geológiájáról. Nagy érdeklődésre tarthatnak számot a tenger nagy mélységeiben élőlényekről gyűjtött adatok. A megfigyelő állomás tagjai helikopteren rendszeresen átrepülnek a sodródásuk irányvonalától jobbra és balra húzódó jégmezőkre. Ilyenformán a tudományos kutatások széles sarkvidéki övezetet ölelnek fel. HÁROM ÉNEK A BÚZAMEZŐRŐL í. Péter és Pál éjszakáján — a monda szerint — megszakad a búza gyökere s utána már csak pár nap kell, hogy az aranyló színét ellopva sárga legyen a búzafej is. Ünnepnap ez a tanyán, a falvakban, sőt a városban is, mindenhol, ahol csak közel van az ember a természethez ésx magábaszívta a tavaszi földek átható illatát... Most hajnal van ... A dunántúli dombvidék itt csendesül bele a végtelennek tűnő alföldi messzeségbe. A nap vérvörös, álmos pofával sandít ki a dunai erdőik sötét sátra mögül. Az eddig szürke, színtelen, harmatos mező a hajnali szellő tova- libbenő ecsetje nyomán megszínesedik. A levegőben reggeli melódiákat mesél a pacsirta és az avar közt a pitypalatty csalogatja csibéit bogarászni. Az egész természet nyújtózik egyet, a búzatáblákon eddig mozdulatlan búzafejek is. Nincs toll, mely leírja ezt a képet és nincsen fénykép, amely még színesen is visszaadja, mert hiányoznak róla az illatok, a búzamezők aratás előtti csordultig tömör illata, mely tele van reménységgel és bizalommal, ígérettel és valósággal... A szürkeség múltával egyre sűrűbben zörögnek a szekerek és mire a nap kimosakodva, fényes arcával végigmosolyog a tájon, a megbar- nult paraszti népek, köztük Kiss István 40 éves gazdáék is ott haj- landoznak a táblák szélében. Nyüvik a búzát, kötelet fonnak, mely magába öleli majd a kasza alatt rendre- dőlő termést... S amikor elegendő kötél van, levetik melegebb gúnyájukat és a gránitkő sikoltva végig- csussZan a kaszaélen. Kissné meghatottan hátul szösz- mötöl és titkon elnyom tenyerével egy könnycseppet, elől pedig az ura mielőtt a második vágást nekilendítené, markába gyűri az első fejeket. Lefújja a polyvát és bütykös ujjaival beletúr a vöröslő szemek közé. — ölég jó! — mormolja magában és kalapját hátratolva nekilendül a kaszálásnak. Először még csak az erő és akarat viszi előre a kaszát, de aztán az első fenés után csupa ritmus már minden idege, szinte nekifeszülnek az izmok és nem is érzi ilyenkor azt a hatalmas erőkifejtést, amit a legnehezebb paraszti munka követel. Sőt az arcán most halvány mosoly terül szét és megszépíti, lesimítja a munka redőit a mosoly mindent megszépítő aranyporával ... Hiszen aratás van s most ki törődik a fáradtsággal, amikor előttünk fekszik az egész esztendő ígérete. 2. Az asztagokba préselt kévék felett a hajazás aranysárga kévéin, valósággal úgy csorog le a nyári napsugár melege, amikor a traktor modortalan zakatolása szétszakítja a hallgatás csendfátyolát. A gép sze- rhélyzete teszi a maga dolgát. Á kévehányó megbontja az asztag kötelékeit és Kissék kévéit egymásután a géptetőre veti. A kévevágó megoldja a köteléket és az etető nyalábjába adja. — Ez nagyon komoly munka — mondja a mázsáló Horváth Józsi bácsi,'aki egyúttal második etető is, mert nem mindegy a gazda részére, hogy miképpen kerül a kéve a dobba. Előbb szét kell rázni, de úgy, hogy a munka folyamatos legyen ... A szürke cséplőgép kopott szekrényében elrejtett dob felnyög a kéve alatt. Belesajdul a kis búzaszemek minden porcikája és csendes kopogással átcsorognak a rostákon, hogy elinduljanak a zsák felé. A szalma nyomán szürke porfelhő csapódik széjjel és a rázók alatt lassan felgyülemlik a törek és a polyva. A gazda ösztönös mozdulattal belemarkol a hulladékba és megvizsgálja, hogy nem folyik-e ki a szem, a szalmát, hogy rendesen dolgozik-e a gép és aztán két markát a búza elé tartja és agyonerőltetett markát teleereszti. Nézi, nézi hosszan a marok búzát és csendesen megrándul a bajusza, talán még a fogsora is megvillanik a porlepte bajusz alatt. Kicsit hátrábbtaszítja kalapját és miközben összeroppant fogával egy szemet, a messzibe néz. Mintha
