Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)
1954-08-06 / 185. szám
1954 AUGUSZTUS 6 NÄPCö 3 A juhéi állami gazdaság kommunistáinak harca az élüzem címért A juhéi állami gazdaság a kongresszusi verseny során elnyerte a megyei pártbizottság kongresszusi versenyzászlaját, a földművelésügyi minisztériumhoz tartozó törzsállattenyésztő igazgatóság díszoklevelét a 12 ezer forintos pénzjutalommal. — Mindezt azért érték el, mert a párt- szervezet valóban élére állt a megnyilvánuló lelkes versenymozgalomnak. Nem hiányzott a kommunisták példamutatása, nem hiányzott a párt- vezetőség irányító, szervező, segítő munkája sem. E kettő eredményeképpen a versenymozgalom egyre nagyobb tért hódított a pártonkívüliek között is. Nagy és szép célt tűztek a gazdaság dolgozói maguk elé. — Augusztus 20-a tiszteletére el akarják nyerni a megtisztelő élüzem címet. — A jó eredmények — mondja Bábel Dezső elvtárs, a pártszervezet titkára, — nem tesznek bennünket elbizakodottá. A versenyt, amit elindítottunk, tovább erősítjük. Célunk az, hogy jó munkánkon keresztül elérjük az élüzem megtisztelő címet. A gazdaság minden üzemágában ma is lelkes verseny folyik. Most is, mint a kongresszusi versenyben, a kommunisták példamutatása az, ami az egész gazdaság dolgozóit mozgósítja, egyre nagyobb eredmények elérésére serkenti. Bábel elvtárssal a pártirodán beszélgetünk. Előtte iratok, értékelés a munkáról, kezében fényképek, trak torosokról, kiváló eredményt elérő aratógép. és kombájnvezetőkről. — Közte van Kurcz János elvtárs brigádvezető fényképe is, aki a cséplés- ben brigádjával a legjobb eredményt érte el. Látjuk Varga István elvtárs képét is, aki, mint népnevelő-felelős, különösen jó munkát végez. Maga is becsületesen dolgozik, s emellett állandóan tájékoztatja munkatársait a többi brigádok eredményeiről. Arra tanítja a népnevelőket, hogy bátran tárják fel a hiányosságokat, mutassák meg a kijavítás módját, hogy abból minél többen okulhassanak. A versenyben legjobb eredményt elérő brigádok — mondja Bábel elv- társ, — a pártszervezet zászlaját kap ják. Most a Varga elvtársék brigádja esélyes a zászló elnyerésére. Igen figyelemreméltó Tribusz Ferenc üzemegység vezető elvtárs munkája is, aki a szervezésben és a munkák irányításában egyike a legjobbaknak. A jól szervezett versenynek tudható be, hogy a gazdaságban időben befejezték az aratást, s a cséplósnak Is mintegy 70—75 százalékát elvégez-^ ték. — Ha nem jön közbe esős idő, akkor úgy számítjuk, — mondja Bábel elvtárs, — hogy e héten végzünk a csépléssel. A versenymozgalom fellendülésében jelentős szerepet játszik az, hogy rendszeresen három naponként értékelik a versenyt. A legjobb eredményt elérők nevei, sőt fényképei '.s kikerülnek a faliújságra. Bábel elvtárs kezében éppen e célból láthatjuk a fényképeket. — Pártszervezetünk mindent elkövet, — mondotta befejezésül Bábel elvtárs, — hogy a kommunisták példamutatásával, a pártvezetőség irányító, szervező munkájával még eredményesebb segítője legyen a gazdaság területén folyó versenynek. A Furkói Kendergyár vezetőinek is kötelessége a k ni túrni unka segítése „Ez a kislány, barna kislány sej, haj, de kisírta a szemét.. — éneklik szívből a Furkópusztai Kendergyár ifjú lányai. Csatos Évi, Tatai Ica, Moldván Mária és Csatos Erzsi széles jókedvétől hangos a szekszárdi kendergyár kultúrterme. Fáradhatatlanul énekelnek, táncolnak ezek a fiatal lányok, táncukon meglátszik, hogy tiszta szívből járják. Tovább peregnek a műsorszámok, felváltva, hol a szekszárdi, hol a furkópusztai kendergyár fiatalsága mutatja be tudását. Ezen a szombat délutánon a szekszárdi kendergyár meghívására átjött furkópusztaiak között még mélyebbé, erősebbé kovácsolódott az eddig egymás iránt érzett barátságuk. ‘Tizenhét fiatal jött el a szekszárdi kendergyárba, hogy e pár nap alatt megtanult műsort bemutassák a helybeli kultúrgárdának. Csak pár nap alatt tanulták mindezt? — tűnődtem el egy pillanatig. Ugyanis én azt gondoltam, hogy ez a fiatal gárda már nagyon régen együtt van, s a gyár vezetőségének a segítségével végzi » kultúrmunkát. De hol van itt a furkópusztai kendergyár vezetőségének a segítése, támogató munkája, amikor arra sem érdemesítik ezt a kis csoportot, hogy valaki is eljött volna velük. Kultúrfelelős nincs Ez külön fogalmat jelent a furkópusztai kendergyárban. A kendergyár vezetőségének a kultúrmunka iránt tanúsított közömbössége ellenére is, a lelkes fiatalság nem hagyta abba a munkát. Tanultak, amit mi sem bizonyít, jobban, mint ez a szombat délutáni szereplés. A táncot, a színdarabot kedvelő fiatalságnak egyetlen segítőtársa és irányítója Papp Antalné kétszeres sztahánovista munkásnő, aki munkája mellett tud any- nyi időt szakítani, hogy a fiatalság kultúréletével is foglalkozzon. A furkópusztai kendergyár, fiatalságának ez a törhetetlen akaratereje — amivel részt vesznek a kultúr- munkában, — megbecsülésre méltó, jó lenne, ha a gyár vezetősége is felismerné fiatalságuk e téren tanúsított erejét is és buzdítanák őket további kultúrmunka sikeres elérésére. B. R. Megjegyzések Aki még mindig arat... Kapott földet Kőműves György gypnki lakos, mégpedig azért, hogy azt a területet becsülettel megmunkálja. Azelőtt, amikor mint napszámos, vagy cseléd dolgozott — annál a parasztnál, amelyik sok földdel rendelkezett, — akkor elvégezte a megkövetelt munkát szó nélkül, mert léte fenntartásáról volt szó. Megfordult már az idő kereke és ez a fordulat megadta Kőműves Györgynek azt a lehetőséget, hogy saját földijén szántson, vessen, arasson. Kőműves György azonban nagyon csúnyán visszaélt azzal a jósággal, amit ő megélhetésként kapott. Bitangban hagyja a kapott földet, nerr^ dolgozik, inkább fuvarozni jár. És ha néha kiveti pillanatnyi józan gondolkodása valamelyik kukorica földjére, akkor kiköti lovait legelni, ő pedig — mint aki a legjobban ráér — lefekszik aludni a kocsi árnyékában. Négy holdon vetett kalászost, amelynek legnagyobb része még mindig lábon áll. Az érett kalászból hullanak ki a szemek, ahány percet késik az aratással, annyi búzaszemmel lesz kevesebb és annyival kisebb darab kenyér fog Kőműves Györgynek az asztalára kerülni. Pedig otthon 5 éhes gyerekszáj várja a betevő falatot. Ezek a tehetetlen gyermekek nem tudnak, nem is tudhatnak semmit sem tenni azért, hogy apjuk ilyen könnyen gondolkodó valaki. Ök még nagyon kicsinyek ahhoz, hogy a rossz útra tért apa kezét megfogják, és a helyes útra vezessék. Kőműves György az az egyéniség, aki nem gondol arra, hogy mi lesz a gyerekekkel, hiszen ma-holnap beköszönt a tél. öt mindez nem érdekli és fölényesen mondja: — Minek neveljek, hizlaljak sertést, hiszen úgyis elviszik. Évek óta adósa az államnak baromfi, sertés, tojásbeadási kötelezettségével. Kőműves Györgyöt ezek a tények mind nem izgatják, könnyen túlteszi magát ilyen problémákon. Pedig jó lenne, ha észrevenné, hogy a mostanáig folytatott hanyag életmódjával, nemcsak a saját családját teszi tönkre, hanem szégyenfoltjává válik a községének is. Felhívjuk a megye összes cséplőmunkásait, csatlakozzanak felhívásunkhoz: Augusztus 20-ig fejezzük be a cséplést Augusztus 20-ra készül most országunkban minden becsületes dolgozó. Tudása és szorgalma legjavával dolgozik munkás, paraszt, értelmiségi, hogy kimagasló eredmények elérésével ünnepelje annak a napnak évfordulóját, amelyen a magyar dolgozók jogait és kötelességeit törvény beiktatták. Ebben az országban ma már a munka nem kényszerű robot, mint valaha volt, — a dicsőség és becsület dolga. Meg is értette ezt országunkban minden becsületes dolgozó ember. Azzal a tudattal foglália ei munkahelyét minden reggel, hogy ezen a napon a tegnapinál is többet termelnek. Mi, cséplőmunkások nem a többtermelésre szólítjuk fel a megye cséplőmunkásait, hanem jobb munkára. Ezt a jobb munkát mi a következőképpen gondoljuk. 1. Kora reggeltől késő estig dolgozunk, napi normánkat, —• amely 95 mázsa, — 40 mázsával túlteljesítjük. 2. Gépünket gondosan karbantartjuk, hogy gondatlanság miatt ne ingyen a munkáiból kiesés. 3. Ezzel az a célunk, hogy a cséplést augusztus 20-ig befejezzük. Nem lehet ebben az országban senkinek sem kö' V-- hogy mikorra lesz raktárban a gabona. Ha nem is peregnek a szemek, de az asztalba rakott búza is ki van téve sokféle elemi csapásnak. Meg különben is azt várják tőlünk cséplőmunkásoktól a dolgozó parasztok és a tér melószövetkezeti tagok, — tegyük hozzá, jogosan — hogy gyorsan ei- csépeljük gabonájukat. Nekünk kötelességünk, hogy megfeleljünk a várakozásnak. Megyénk valamennyi csépiömun- kását felhívunk, hogy a lehetőségek figyelembevételével csatlakozzanak hozzánk. Tegyenek vállalást, hogy augusztus 20-ig minden gabonát ei- csépelnek. Ha ez sikerül, — aminek feltétlenül sikerülni kell — akkor ez a nap újabb jelentős állomása lesz szocializmusunk építésének. Cséplőmunkások! Induljunk harcba a gaborta gyors elcsépléséért, augusztus 20-a méltó megünnepléséért! A cséplőmunkacsapat nevében: Szegedi József munkacsapatvezető Kardos I.ászló cséplőgépvezető * A megyei cséplőmunkacsapatok versenyében tovább növelte előnyét Kardos László, a mözsi gépállomás munkacsapata. Az 1300-as cséplővel 2.134 mázsa gabonát csépelt el. A munkacsapat szinte minden nap 150 százalék felett teljesíti a napi normáját. Messze maguk mögött hagyták a megye második helyezettjét, a teveii gépállomás Kerekes Antal munkacsapatát, amely 1350-es cséplővel 1320 mázsa gabonát csépelt el. A versenyzászló első tulajdonosa a Heinbuch-brigád Az istvánmajori Dózsa Népe termelőszövetkezetben csépel a Hem- buch-brigád. Az időnként meg-meg- eredő eső ellenére teljes odaadással dolgoznak. A legutóbbi három nap átlageredménye 114 mázsa, ők nyerték el a bonyhádi járási pártbizottság és a bonyhádi községi vb. vándorzászlóját. Kedden a déli órákban ünnepélye? keretek között vette át a cséplőmunkacsapat a vándorzászlót. — Fogadjuk, még nagyobb odaadással dolgozunk, hogy a cséplés ideje alatt meg tarthassuk a vándorzásziót. Versenyre hívjuk a Bonyhádon lévő összes cséplőbrigádot — mondották többen a győztes munkacsapat tagjai közül. A Heinbuch cséplőmunkacsap.: t felhívását Gutái Dezső, a ladomá- r.yi termelőszövetkezetben dolgozó • cséplő-munkacsapat elfogadta és vállalta, hogy augusztus 20-ra minden gabonát elcsépelnek. Megkezdték a „Vidámvásár44 paVillonok építését Szekszárdon Szerdán reggel Szekszárdon, 2ö00 négyzetméternyi területen megkezdték az augusztus 20—21-i „Vidámvú- sár“ pavilonjainak építését. A nép- boltok, földművesszövetkezetek és vendéglátó ipari vállalatok makett kisipari, termelőszövetkezetek, háziipari szövetkezetek és magán kisiparosok is árusítanak. Erre a célra több mint 1700 folyóméter pavilion épül. Ott lesz a vásáron a Bonyhádi Cipő- és Zománcgyár, — a Colnál Textilszövőüzem, a híres bogyiszlói paprika. A termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok a mezőgazdaság minden terményét, állatokat és állati termékeket árulnak a vásáron. Bő választék lesz a híres sárközi hímzésből és egyéb kéziipari termékből is. A legifjabbak részére vidám gyermekparkot létesítenek, ahol különböző játékok és szórakozási lehetőségek állnak rendelkezésre. A vásárra az ipar és a mezőgazdaság áruit, mintegy 20 millió forint értékben hozzák fel. Munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek két teljes napon át tetszés szerint vásárolhatnak és szórakozhatnak. Az ifi-brigád versenyben csépel A szelíd nyári szellő méltóságteljesen lengeti a pusztát beárnyékoló fenyőfákat. Milyen jól is esik a Csapó-uraság egykori cselédeinek az ebéd, amit ilyen nagy munkák idején ezek alatt a fenyőfák alatt fogyasztanak. — Öröm az élet itt a pusztán, — mondják többen. Ez így is van. A termelőszövetkezetben nem kell attól rettegni, hogy holnap felmond az uraság. A Csapó-uraság volt cselédei már fátyolt húztak a múltra. Az intézők és botosispánok szívet borzongató mocskos hangja ma már csak rossz emlék. A volt cselédek, a tengelici Petőfi termelő- szövetkezet tagjai, a párt egyengette úton haladva maguk irányítják saját sorsukat... Beszéljünk most már ezek után az új életet kovácsoló emberekről, a Petőfi termelőszövetkezet tagjairól... A pusztába idegen érkezett (már amennyire idegennek lehet mondani Molnár László elvtársat, a járási DISZ Bizottság titkárát), érkezésének célja az volt, hogy elbeszélgessen a fiatalokkal, „megpróbálja rábeszélni“ Vörös Gyula ifjú cséplő- munkacsapatát, hogy nevezzen be az országos ifjúsági cséplőmunkacsapatok versenyébe. Molnár elvtárs, a szövetkezet DISz titkárával, Wiedermann Ferenc fiatal agronómussal „vonult“' a tett színhelyére. — Na, éppen magukat várjuk, — ilyen, nem éppen barátságos hangon fogadta őket, az ifi csapat egyik oszlopos tagja, Száraz József 19 éves ifjúmunkás. — Hátha minket várnak, itt vagyunk, — válaszolt valamivel kedélyesebben, de hivatalos hangon a DISZ-titkár. A fiatalok hamarosan körülfogták a két ifjúsági vezetőt, s elhalmozták őket kérdésekkel. Szijjártó Ferenc traktoros, a cséplő gép vezetője előbb csak messziről szemlélte a társalgókat, később azután ő is belekapcsolódott a beszélgetésbe, -------*—r — Miről van itt szó? — kérdezte egykedvűen. — Arról, hogy mi hivatalosan is versenyezni akarunk — így válaszolt az egyik ifjú. A traktoros arca olyasfélét árult el, mint aki nem ért az egészből semmit. No, de Szijjártó előtt se sokáig volt rejtély az egész dolog, mert a két DISZ-titkár gyorsan megmagyarázta neki, hogy miről van szó. — Rajta hát fiúk, versenyezzünk! — jelentette ki felcsillant szemekkel az ifjú traktoros. így aztán a fiatalok egymásután ráírták nevüket a nevezési lapra, s indulni akartak, a. munkába, hogy a versenyben elsők legyenek. Igen, csak a fiatalok névsorával nem lett teljes a létszám. Van ugyanis a csapatban egy-két idősebb, sőt itt dolgozik a 63 éves Száraz István bácsi is. Mikor annak eldöntésére került a sor, hogy mi legyen hát az időseb• • • bekkel, a fiatalok összenéztek. — Nekik is vállalni kell a versenyt, — mondták többen — mertha nem hát... — Azt akarjátok mondani: ha nem tartunk veletek, akkor hát menjünk máshova, — mondta az idős Száraz István bácsi és kérdően vonta végig a tekintetét a fiatalokon. — Nem kell elmenni, csak dolgozzanak szorgalmasan, — nyugtatták meg az idősebbeket. — El sem tudnátok bennünket zavarni. Azt hiszitek, hogy mi nem bírjuk a munkát, hogy mi nem akarunk versenyezni? Igenis akarunk és verseny zunk is, — mondták az idősebbek és valamennyien ráírták nevüket a nevezési papírra. Eddig a történet, azaz, hogy dehogy eddig, hiszen ez a történet továbbmegy előre a maga útján. A mindennapi harc, a mindejmapi mun ka közben, a szövetkezet tagjai, öregek, fiatalok, eggyé kovácsol ódnak, építik saját jobb jövőjüket. Nem lenne teljes a kép, ha szó nélkül hagynánk, hogy a fiatalok a szemére vetették a DISZ titkároknak, hogy nem helyes, amit a versennyel kapcsolatban eddig tettek. Jogosan bírálták a DISZ vezetőket, mert valóban így történt sokszor, hogy versenyt kezdeményeznek, s utána senki sem törődik vele. Reméljük, a tsz DISZ titkára is, meg a járási DISZ bizottság titkára is levonták a bírálatból saját részükre a tanulságot. De ha mégis ezt elfelejtették volna, hát ime itt a tanulság: a fiatalokban megvan a .el- kesedés, csodákat tenni képesek, csak legyen, aki lelkesíti őket, legyen aki érdemlegesen törődik velük. Bizonyítékul szolgáljon a tengelici Petőfi tsz ifjúsági csépiőbrigádjának példája, akik versenyben csépelnek, minden nap túlteljesítik a normát, akik méltóan vették ki a részüket abból, hogy a szövetkezetben eddig közei 25 vagon gabonát csépeltek «A, 4. I
