Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-31 / 206. szám

1934. AUGUSZTUS 31 IfÄPCö A kollektív szerződés tapasztalatai a Bonyhádi Zománcművekhen A Bonyhádi Zománcművek üze­mi bizottsága ezév elején a dolgozók javaslatai alapján nagy gonddal dol­gozta ki az üzem első kollektív szer­ződését. A kollektív szerződés — melynek előkészítő munkálataiba a műszakiak is bekapcsolódtak — a párt és a kormányprogramm üzemre vonatkozó feladatait foglalja magá­ban, íigyelembe'véve az üzem sajátos életét. A Szakszervezetek Megyei Taná­csa az elmúlt napokban értékelte a kollektív szerződésben foglaltak és a II. negyedévre vonatkozó vállalá­sok teljesítését. A félévre visszatekint ve megállapította, hogy az üzemben a szakszervezeti munka folyamatosan fejlődött. A feladatok tejesítése A gépi kapacitás növelésére tett vállalások közül két zománcégető ke­mencét helyeztek üzembe. Teljesítet­ték a csiszolt edény termelés emelé­sére tett vállalást is. A munkaver­seny kiszélesítésére tett vállalások közül a havi munkaverseny szerve­zését, értékelését, a minőségi ver­seny beindítását és nyilvánosságát teljesítették. A pártkongresszus határozatainak végrehajtása során a vállalat komoly eredményeket ért el. A II. negyed­éves tervet 102.5 százalékra, a ter­melékenységet a vállalt 101 százalék­kal szemben 102.7 százalékra teljesí­tették. A tervszerűségi tényezők a 91 százalékos vállalással szemben 92 százalékra emelték. A Gazda-mozga- lomiban a vállalat összesen 162 ezer forintot takarított meg a vaslemez és zománcanyag jobb felhasználásá­val. Vannak eredmények, emellett biztosítani tudták a szociális ég kul­turális téren tett vállalások egy ré­szét: a II. negyedévben két-két dol­gozót részesítettek ingyenes üdülés­ben. Az ellenőrzés hiánva j Az üzemi kollektív szerződés leg­fontosabb része a termelési fejezet, hiszen a termelési jellegű vállalások teljesítése biztosítja népünk élet- színvonalának emelését, a szociális és kulturális téren tett vállalások tel­jesítését. Az üzem e téren lemaradt, nem tett eleget a kollektív szerző­désben vállalt termelési, minőségi és önköltségcsökkentési feladatainak. — Nem teljesítették a technológiai fe­gyelem megszilárdítása érdekében tett vállalásukat, de lemaradás mutatko­zik a műszaki intézkedések, valamint a munkavédelmi berendezések telje­sítésénél is. Nem valósították meg az újítók népszerűsítésével kapcso­latos vállalásukat, ami oda vezetett, hogy az újítók száma csökkent az utóbbi időkben. A felsorolt hiányos­ságok mellett még számos olyan vállalás szerepel a kollektív szerző­désben, melyet nem hajtottak végre. Ok: az üzemi kollektív szerződést nem sokszorosították le, nem tuda­tosították a dolgozók között, így nem is mozgósítottak a kétoldali kötele­zettségvállalás teljesítésére, de nem alakulhatott ki a tömegellenőrzés sem. Az üzemi bizottság munkatérré nem az üzem kollektív szerződésére épült fel, pedig nyilvánvaló, hogy ez a szakszervezeti munka alapja. Ennek a hiányosságnak egyenes kö­vetkezménye volt aztán az is, hogy az ÜB-ülésen nem tűzték napirend­re a kollektív szerződésben vállaltak értékelését, s ha esetenként egy-egy reszortfelelőst, be is számoltattak, nem a kollektív szerződésben lefek­tetettek alapján, hanem csak általá­nosságban vizsgálták meg a reszort- felelős munkáját. A kollektív .szerződés az üzem .alkotmánya a szakszervezeti munka alapja, s min­den vállalás, s minden terv annyit ér, amennyit abból meg is valósíta­nák. Éppen ezért a szakszervezeti funkcionáriusok és a gyár vezetősé­ge egy pillanatra sem feledkezhet meg a reális célkitűzések, a kollektív szerződésben vállaltak végrehajtásá­ról, s harcoljanak azok teljesítéséért. Csakis így válhat a kollektív szerző­dés az üzem alkotmányává, melyet minden dolgozó magáénak érez é* becsületbeli kötelességének tartja a vállalások megvalósítását. Közös erővel — közös célért Látogatás a paksi Uj Elet tsz-ben] 1954 július első napjaiban látogat­tam meg először a paksi Uj Élet termelőszövetkezetet. Szép munkára, az első közös aratásra készülődtek akkor. A júliusi látogatás óta már eltelt pár hét, azóta is szorgalmasan dolgoztak a tsz tagjai, ennek ered­ményeiről pár sorban szeretnék most beszámolni. Szemes Pál elnök elvtárs régi is­merősként .üdvözölt, majd mosolyog­va mondotta: — Amikor utoljára itt volt az elv­társnő, akkor úgy gondoltuk, hogy gabonából jobb termésünk lesz. Az aratás, a cséplés befejezése után lát­tuk meg, hogy egy kicsit elszámítol­tuk magunkat, nem lett meg a várt termésátlag. Ez azonban', ne gondol­ja az elvtársnő, hogy elkeserítette a tagságot, nem. Tovább dolgoztunk, hogy amit most elveszítettünk, azt a következő évben sokszorosan meg­szerezzük magunknak. — És mennyit osztottak előleg­ként? — Egyelőre 2 kilogramm búzát az eddig teljesített munkaegységekre és becsülettel eleget tettünk gabonabe­adási kötelezettségünknek is. Elkép­zelheti az elvtársnő, hogy milyen örömmel vitte valamennyi tagunk haza az első gabonát, amit ed­digi becsületes, fáradságot nem is­merő munkájukért kaptak. Én azt hiszem, hogy a mi tagságunknál bol. dogabíb emberek talán nem is létez­nek. Dolgozik, tervezget ez a kis kö­zösség, hogy jövőre még többet tud­janak felmutatni. — Mondjon nekem valamit az el­nök elvtárs eddigi eredményeikről. — Nagyon messze kellene vissza­menni gondolatban, talán 1953 decem béréig, amikor megalakultunk. Nem is lehet, nincs is annyi idő, ami elég lenne ahhoz, hogy az idáig elvégzett munkánkról csak körülbelül is beszél gessünk. Ha szétnézünk a mi kis tanyánkon, a kijavított, hófehérre meszelt épületeken, melyek mái- mesz- sziről hirdetik a tsz tagságának tö­rekvő munkáját. Most kapáljuk har­madszor a 45 hold kukoricát, — na­gyon szép termést ígér. Egyszóval nem lehet szavakba önteni, kifejez­ni azokat a gondolatokat, érzéseket, amelyek ezt a 14 családot, s annak tagjait fűti. Jövőre nagyobb termés- eredményeket akarunk elérni, ezért, 30 holdon megkezdtük már a trágya szétteregetését. — Nem vagyunk sokan, de a több, mint 200 hold területen ez a 14 csa­lád becsületesen dolgozik. Ezt igazol­ja az is, hogy 6 család kérte felvé­telét. Lassan így fogunk mi megerő­södni, dolgozni azért, hogy gyerme­keinknek szebb élete legyen. — Ebben a hónapban két darab silógödröt készítettünk és meg is kezdenénk a silózást, ha a ouna­Olvasónk írja: Miért ehetetlen az őcsényi kenyér. Nincs nagy távolság Szekszárd és űcsény között, de annál nagyobb a különbség a Szekszárdon süit kenyér között és az öcsényben sült kenyér között. Szekszárdon ugyanis ha az ember vásárol kenyeret, az szép fehér és ízletes. Nem ez a helyzet Öcsényben, ahol az ember nem mer megvenni egy egész kenyeret, mert az vagy nincs megsülve, vagy megkelve, vagy meg Van égetve és olyan lapos, mint a cigarettapapír, és sok esetben él­vezhetetlen. A megyei sütőipari tröszt igazga­tója szerintem nem gyakorol kellő ellenőrzést, hogy öcsényben vajon hogy is megy a munka, Tudomásom szerint pedig Öcsényben Magyar András szakember irányítja a sütő­üzemhez beosztott segédmunkásokat. De az irányításra bízott munkások nem végeznek jó munkát, amit Öcsény község dolgozói naponta érez­nek, amikor kenyeret vásárolnak és főleg amikor azt fogyasztják, a ke­nyérben megtalálják a zsákzsineget, a búzaszemeket, vagy a nyers tésztd- csomókat. Jó lenne, ha a sütőipari tröszt igaz­gatója a jövőben ellenőrizné az őcsényi sütőüzem dolgozóinak mun­káját és ezen keresztül az őcsényi dolgozók asztalára i! ízletes kenyér kerülne. Tulver Lajos űesány szentgyörgyi gépállomás adna siló­töltő gépet, meg cséplőgépet, hogy annak a 3 hold muharnak a termé­sét el is tudnánk csépelni, meg adna szelektort, hogy a vetőmagtisztítást meg tudnánk kezdeni. — Egyáltalán nem lehet megdi­csérni a dunaszentgyörgyi gépállo­mást azért a munkájáért, amit addig nyújtott a tsz tagságának. Hallani is, hogy nem érdemes a dunaszentgyör­gyi gépállomással szerződést kötni, mert úgy sem teljesítik. A paksi Uj Élet tsz tagsága nem is vár a gépál­lomás segítségére, megpróbálnak minden munkát elvégezni úgy, hogy az a legjobb legyen minden tagra nézve. Beszélgetés közben persze gyorsan múlnak a percek, észre sem veszi az ember, hogy már este fél 9 felé jár az óra mutatója. Az irodahelyiség is kezd benépesedni, ezen az estén is összeülnek a tsz vezetői, hogy meg­beszéljék a másnapi teendőket. B. R. Asszonyok a gyermekekért Hazánk 10 év alatt hatalmas utat tett meg, ami népünk életében nagy jelentőséggel bír. Népünk a párt ve­zetésével megvalósította azt az el­vet, hogy legfőbb érték az ember. Népi demokratikus államunk tör­vénybe foglalta és mind jobban jut kifejezésre az. életben. Hiszen ha csak azt a példát néz­zük, hogy külön törvényes rendelet jött létre az anya- és gyermekvé­delemről, a családvédelemről, mely kimondja, hogy az édesanyát terhes­ség ideje alatt könnyebb munkába kell osztani, ha úgy kívánja. Ha gyermeke beteg egyéves korig fize­téses szabadságra, illetve táppénzre lehet kiírni az édesanyát. A szülő­anyák 400 forint értékű babakelen­gyét kapnak az államtól ingyene­sen. Az olyan országokban, ahol nem a dolgozó nép intézi saját sorsát, ahol a tőkések vannak hatalmon a nép életszínvonala emeléséről szó sem lehet. Az édesanyát ott semmi­be sem veszik. Nálunk ők vannak legjobban meg­becsülve és minden elismerés ál­lamunk részéről az édesanyákat di­cséri. Nálunk március 8-án a Nem­zetközi Nőnap alkalmával ezrével tüntetik ki a sokgyermekes édes­anyákat. Tartsuk tiszteletben a csa­ládot, hiszen pártunk minden intéz­kedése arra irányul, hogy szebb és boldogabb életet biztosítson népünk részére. Ezt szolgálják azok a hatá­rozatok, hogy lehetőleg a szülő, anya és apa a családjával egyhelyen dol­gozzék és lakjék. Erre számtalan intézkedés történt. Pártunk ilyen irányú politikája igen nagy helyes­lésre talált a családanyák körében. Megyénk nő dolgozói látják ezt az intézkedést, amit úgy igyekeznek meghálálni pártunknak és kormá­nyunknak, hogy még több segítsé­get ad ahhoz, hogy óvódéban és is­kolában vidám és harcos, hazáját szerető ifjúságot neveljünk. A ne­velők és szülők közti kapcsolat egy­re inkább elmélyül. A gyermekne­velés összehangolása az iskola és az otthoni nevelés javult az utóbbi évek során. Ezt sok példával bizo­nyíthatjuk. A zombai szülők az is­koláért sokat tesznek, hogy gyerme­keik nyugodtan és szép iskolában tanúihassanak. A tanévnyitóra is úgy készülnek, hogy lendületet ad­janak az ünnepséggel a gyermekek­nek a jobb tanulásra. Öcsény község asszonyai megaján­dékozzák az első osztályos gyerme­'keket írószerrel. Bábszínházát ját­szanak, aminek olyan témája van, hogy ösztönözze őket a jobb tanu­lásra. Na de a szekszárdi MNDSZ bábjátéka sem marad adós, ők is új műsorral üdvözlik az iskolásokat. A nyári üdültetéshez úgy járultak hoz­zá. hogy egy rendezvény bevételét adták át a DISZ-fiataloknak, ami 1500 forint volt. Ezenkívül a leány­iskolának 4 darab térképet, a fiú­iskola úttörő csapatnak sportfelsze­relést vettek 500 forint értékben. Jól segíti az iskolát Sióagárd és Me­dina MNDSZ-szervezete is, szép vi­rágos iskola mozgalmat indítottak és társadalmi munkával segítik az is­kola felszerelésének biztosítását. Gyermekeink boldogabb, vidámabb életét segíti elő az is, hogy Bony- hádon gyermekjátszóteret létesítet­tek, amit az MNDSZ-asszonyok se­gítségével tudtak létrehozni. Mindinkább magukénak érzik asz szonyalnk az idénybölcsődéket és egyre inkább felismerik pártunk és kormányunk helyes intézkedéseit, mennyivel hasznosabb dolog, ha gyermekeink rendes, szakszerű gon­dozásban. nevelésben részesülnek, addig, amíg az édesanyák dolgoz­nak üzemben, vagy mezőgazdaság­ban. Ezt ismerték fel a bonyhádi Dózsa Népe tsz asszonyai is, har­coltak, hogy náluk is megnyíljon az idénynapközi. A grábóci tsz-asszo- nyok a nyári munkák megkezdése előtt bemeszelték, rendbehozták a bölcsődét, napközit, hogy ők a föl­deken nyugodtan dolgozhassanak és résztvehessenek a 120—200 munka - egységes-mozgalomban. Az asszo­nyok elvégzik a növényápolást, a többszöri kapálást biztosítják, ami döntően járul hozzá a mezőgazdaság fejlesztéséhez. Egyszóval a gyermek nevelés mellett részt vesznek asz- szonyaínk a párthatározatok végre­hajtásában. Pártunk és kormányunk büszkén tekint az ilyen anyákra, mint a bonyhádi Szabad Föld, a Dózsa és a többi tsz asszonyaira, de minden hazáját szerető édesanyára. aki mindennapi munkájával segíteni akar a háztartási, vagy termelőmun­ka mellett a nagy közösségi mun­kában, az iskolák, napközik, böl­csődék széppé, csinossá tételében. Minden elismerésünk az ilyen hős anyáké, kívánjuk, hogy jó egészség ben végezzék további munkájukat. Horváth Jánosnc MNDSZ megyei titkár. M „A horogkereszt ostoru“ (Edward Russel könyvének története) angol közvéleményt az utóbbi napokban egy még meg sem jelent könyv körül lejátszódott ügy hoz­ta izgalomba. Szerzője — Lord Edward Frederic Langley Russel, neves katonai jogász. Edward Rus­sel''húsz éve dolgozik ebben a „szakmábanRésztvett mind a két világháborúban és a Brit Biroda­lom legmagasabb kitüntetéseit vi­seli. 1942—43-ban a szövetséges csapatok főparancsnokságán mű­ködött, a háború után pedig a né­metországi brit megszálló csapatok főparancsnokának jogtanácsosa volt. Az utóbbi években az angol fegyveres erők helyettes katonai főügyészének tisztségét töltötte be. A szóbanforgó könyv a második világháború idején elkövetett hit­lerista háborús bűncselekményeket tárgyalja. Azt hinné az ember, hogy az ilyen könyv szerzője csak biztatást kaphat Angliában, amelynek népe megszenvedte a hitlerista agresszo- rok szörnyű háborúját és résztvett a- barna ragály megsemmitésében. Ám, amikor köztudomású lett Rüs­sél könyvkiadási szándéka, a szer­ző előre nem látott akadállyal ta­lálta magát szemben. Az angol ha­tóságok azt tanácsolták neki, hogy haladéktalanul mondjon le könyve kiadásáról. Ellenkező esetben le kell mondania tisztségéről. „A külügyminisztérium vezetői úgy vélik, — írja a „Daily Ex­press” — hogy a koncentrációs tá­borokban elkövetett gyilkosságok­ról és magasállású állami tisztvi­selő megkinzatásáról írni három oknál fogva is nem kívánatos: elő­ször azért, mert a közvélemény még jobban 1elégedetlenkedne amiatt, hogy a kormány a néme­tek újraf elf egyverzése mellett van: másodszor azért, mert magukon kívül lennének as Egyesült Álla­mok politikusai és katonai veze­tői, akik Németország haladékta­lan újraf elf egy vérzését kívánják: harmadszor azért, mert fokozná a németellenes hangulatot Francia- országban, ahol Németország újra­felfegyverzése amúgyis erélyes el­lenállásba ütközik." Az angol lapok nyílt kijelentései után ítélve egyesek erre úgy mér­legelték a helyzetet, hogy az egyik serpenyőre helyezték a hitleristák háborús vandalizmusának igaz el­beszélését, a másikra meg a Wehr macht felélesztésének terveit. Erre a tányérra még rádobták az ame­rikai politikusok véleményét, s a mérleg nyelve most már nem Lord Russel felé billent... Megjegyzendő, ennek a mérleg­nek nyelve nem most először haj­lott azok felé, akik a nácikat vé­delmezik. A.z angol hatóságok el­tűrték például, hogy Reginaid Paget kiadja azt a könyvét, amely­ben védelmébe veszi Mannstein volt hitlerista tábornagyot. Desmond Yungot sem üldözte senki, amiért „Rommel" című Korty vében dicsőítő éneket zengett Hit­ler kedvenc hadvezéréről. E könyv alapján nagyhamar még filmet is készítettek. Lord Russel könyve mégis meg­jelenik. A szerző a hatóságok el­járását „a szólásszabadság indo­kolatlan megsértésének” minősí­tette, s úgy döntött. ■ hogy inkább lemond tisztségéről, de kiadja mű­vét, amely — saját szavai szerint — ,,a zsarnokság hitlerista fegy­veréről" szól. Az angol közvéle­mény helyesléssel fogadta ezt az elhatározását. ... Ha megfeszülnek is a Wehr­macht mai védőügyvédéi, szem­üveg sem kell hozzá, hogy bárki lássa: a bonni revansiszták SS- zubbonyra húznak szmokingot és frakkot. Ezért olyan idegesek Nyu- gat-Németország újrafelf egy vérzé­sének hívei, amikor bonni pártfó- goltjaik múltjára emlékezteti',; őket.

Next

/
Thumbnails
Contents