Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-31 / 206. szám

1934. AUGUSZTUS 31

IfÄPCö

A kollektív szerződés tapasztalatai a Bonyhádi Zománcművekhen

A Bonyhádi Zománcművek üzemi bizottsága ezév elején a dolgozók javaslatai alapján nagy gonddal dolgozta ki az üzem első kollektív szerződését. A kollektív szerződés — melynek előkészítő munkálataiba a műszakiak is bekapcsolódtak — a párt és a kormányprogramm üzemre vonatkozó feladatait foglalja magában, íigyelembe'véve az üzem sajátos életét.

A Szakszervezetek Megyei Tanácsa az elmúlt napokban értékelte a kollektív szerződésben foglaltak és a II. negyedévre vonatkozó vállalások teljesítését. A félévre visszatekint ve megállapította, hogy az üzemben a szakszervezeti munka folyamatosan fejlődött.

A feladatok tejesítése

A gépi kapacitás növelésére tett vállalások közül két zománcégető kemencét helyeztek üzembe. Teljesítették a csiszolt edény termelés emelésére tett vállalást is. A munkaverseny kiszélesítésére tett vállalások közül a havi munkaverseny szervezését, értékelését, a minőségi verseny beindítását és nyilvánosságát teljesítették.

A pártkongresszus határozatainak végrehajtása során a vállalat komoly eredményeket ért el. A II. negyedéves tervet 102.5 százalékra, a termelékenységet a vállalt 101 százalékkal szemben 102.7 százalékra teljesítették. A tervszerűségi tényezők a 91

százalékos vállalással szemben 92 százalékra emelték. A Gazda-mozga- lomiban a vállalat összesen 162 ezer forintot takarított meg a vaslemez és zománcanyag jobb felhasználásával. Vannak eredmények, emellett biztosítani tudták a szociális ég kulturális téren tett vállalások egy részét: a II. negyedévben két-két dolgozót részesítettek ingyenes üdülésben.

Az ellenőrzés hiánva

j

Az üzemi kollektív szerződés legfontosabb része a termelési fejezet, hiszen a termelési jellegű vállalások teljesítése biztosítja népünk élet- színvonalának emelését, a szociális és kulturális téren tett vállalások teljesítését. Az üzem e téren lemaradt, nem tett eleget a kollektív szerződésben vállalt termelési, minőségi és önköltségcsökkentési feladatainak. — Nem teljesítették a technológiai fegyelem megszilárdítása érdekében tett vállalásukat, de lemaradás mutatkozik a műszaki intézkedések, valamint a munkavédelmi berendezések teljesítésénél is. Nem valósították meg az újítók népszerűsítésével kapcsolatos vállalásukat, ami oda vezetett, hogy az újítók száma csökkent az utóbbi időkben. A felsorolt hiányosságok mellett még számos olyan vállalás szerepel a kollektív szerződésben, melyet nem hajtottak végre. Ok: az üzemi kollektív szerződést nem sokszorosították le, nem tudatosították a dolgozók között, így nem is mozgósítottak a kétoldali kötelezettségvállalás teljesítésére, de nem alakulhatott ki a tömegellenőrzés sem.

Az üzemi bizottság munkatérré nem az üzem kollektív szerződésére épült fel, pedig nyilvánvaló, hogy ez a szakszervezeti munka alapja. Ennek a hiányosságnak egyenes következménye volt aztán az is, hogy az ÜB-ülésen nem tűzték napirendre a kollektív szerződésben vállaltak értékelését, s ha esetenként egy-egy reszortfelelőst, be is számoltattak, nem a kollektív szerződésben lefektetettek alapján, hanem csak általánosságban vizsgálták meg a reszort- felelős munkáját.

A kollektív .szerződés az üzem .alkotmánya

a szakszervezeti munka alapja, s minden vállalás, s minden terv annyit ér, amennyit abból meg is valósítanák. Éppen ezért a szakszervezeti funkcionáriusok és a gyár vezetősége egy pillanatra sem feledkezhet meg a reális célkitűzések, a kollektív szerződésben vállaltak végrehajtásáról, s harcoljanak azok teljesítéséért. Csakis így válhat a kollektív szerződés az üzem alkotmányává, melyet minden dolgozó magáénak érez é* becsületbeli kötelességének tartja a vállalások megvalósítását.

Közös erővel — közös célért

Látogatás a paksi Uj Elet tsz-ben]

1954 július első napjaiban látogattam meg először a paksi Uj Élet termelőszövetkezetet. Szép munkára, az első közös aratásra készülődtek akkor. A júliusi látogatás óta már eltelt pár hét, azóta is szorgalmasan dolgoztak a tsz tagjai, ennek eredményeiről pár sorban szeretnék most beszámolni.

Szemes Pál elnök elvtárs régi ismerősként .üdvözölt, majd mosolyogva mondotta:

— Amikor utoljára itt volt az elvtársnő, akkor úgy gondoltuk, hogy gabonából jobb termésünk lesz. Az aratás, a cséplés befejezése után láttuk meg, hogy egy kicsit elszámítoltuk magunkat, nem lett meg a várt termésátlag. Ez azonban', ne gondolja az elvtársnő, hogy elkeserítette a tagságot, nem. Tovább dolgoztunk, hogy amit most elveszítettünk, azt a következő évben sokszorosan megszerezzük magunknak.

— És mennyit osztottak előlegként?

— Egyelőre 2 kilogramm búzát az eddig teljesített munkaegységekre és becsülettel eleget tettünk gabonabeadási kötelezettségünknek is. Elképzelheti az elvtársnő, hogy milyen örömmel vitte valamennyi tagunk haza az első gabonát, amit eddigi becsületes, fáradságot nem ismerő munkájukért kaptak. Én azt hiszem, hogy a mi tagságunknál bol.

dogabíb emberek talán nem is léteznek. Dolgozik, tervezget ez a kis közösség, hogy jövőre még többet tudjanak felmutatni.

— Mondjon nekem valamit az elnök elvtárs eddigi eredményeikről.

— Nagyon messze kellene visszamenni gondolatban, talán 1953 decem béréig, amikor megalakultunk. Nem is lehet, nincs is annyi idő, ami elég lenne ahhoz, hogy az idáig elvégzett munkánkról csak körülbelül is beszél gessünk. Ha szétnézünk a mi kis tanyánkon, a kijavított, hófehérre meszelt épületeken, melyek mái- mesz- sziről hirdetik a tsz tagságának törekvő munkáját. Most kapáljuk harmadszor a 45 hold kukoricát, — nagyon szép termést ígér. Egyszóval nem lehet szavakba önteni, kifejezni azokat a gondolatokat, érzéseket, amelyek ezt a 14 családot, s annak tagjait fűti. Jövőre nagyobb termés- eredményeket akarunk elérni, ezért, 30 holdon megkezdtük már a trágya szétteregetését.

— Nem vagyunk sokan, de a több, mint 200 hold területen ez a 14 család becsületesen dolgozik. Ezt igazolja az is, hogy 6 család kérte felvételét. Lassan így fogunk mi megerősödni, dolgozni azért, hogy gyermekeinknek szebb élete legyen.

— Ebben a hónapban két darab silógödröt készítettünk és meg is kezdenénk a silózást, ha

a ounaOlvasónk írja:

Miért ehetetlen az őcsényi kenyér.

Nincs nagy távolság Szekszárd és űcsény között, de annál nagyobb a különbség a Szekszárdon süit kenyér között és az öcsényben sült kenyér között.

Szekszárdon ugyanis ha az ember vásárol kenyeret, az szép fehér és ízletes. Nem ez a helyzet Öcsényben, ahol az ember nem mer megvenni egy egész kenyeret, mert az vagy nincs megsülve, vagy megkelve, vagy meg Van égetve és olyan lapos, mint a cigarettapapír, és sok esetben élvezhetetlen.

A megyei sütőipari tröszt igazgatója szerintem nem gyakorol kellő ellenőrzést, hogy öcsényben vajon hogy is megy a munka, Tudomásom

szerint pedig Öcsényben Magyar András szakember irányítja a sütőüzemhez beosztott segédmunkásokat.

De az irányításra bízott munkások nem végeznek jó munkát, amit Öcsény község dolgozói naponta éreznek, amikor kenyeret vásárolnak és főleg amikor azt fogyasztják, a kenyérben megtalálják a zsákzsineget, a búzaszemeket, vagy a nyers tésztd- csomókat.

Jó lenne, ha a sütőipari tröszt igazgatója a jövőben ellenőrizné az őcsényi sütőüzem dolgozóinak munkáját és ezen keresztül az őcsényi dolgozók asztalára i! ízletes kenyér kerülne.

Tulver Lajos

űesány

szentgyörgyi gépállomás adna silótöltő gépet, meg cséplőgépet, hogy annak a 3 hold muharnak a termését el is tudnánk csépelni, meg adna szelektort, hogy a vetőmagtisztítást meg tudnánk kezdeni.

— Egyáltalán nem lehet megdicsérni a dunaszentgyörgyi gépállomást azért a munkájáért, amit addig nyújtott a tsz tagságának. Hallani is, hogy nem érdemes a dunaszentgyörgyi gépállomással szerződést kötni, mert úgy sem teljesítik. A paksi Uj Élet tsz tagsága nem is vár a gépállomás segítségére, megpróbálnak minden munkát elvégezni úgy, hogy az a legjobb legyen minden tagra nézve.

Beszélgetés közben persze gyorsan múlnak a percek, észre sem veszi az ember, hogy már este fél 9 felé jár az óra mutatója. Az irodahelyiség is kezd benépesedni, ezen az estén is összeülnek a tsz vezetői, hogy megbeszéljék a másnapi teendőket.

B. R.

Asszonyok a gyermekekért

Hazánk 10 év alatt hatalmas utat tett meg, ami népünk életében nagy jelentőséggel bír. Népünk a párt vezetésével megvalósította azt az elvet, hogy legfőbb érték az ember. Népi demokratikus államunk törvénybe foglalta és mind jobban jut kifejezésre az. életben.

Hiszen ha csak azt a példát nézzük, hogy külön törvényes rendelet jött létre az anya- és gyermekvédelemről, a családvédelemről, mely kimondja, hogy az édesanyát terhesség ideje alatt könnyebb munkába kell osztani, ha úgy kívánja. Ha gyermeke beteg egyéves korig fizetéses szabadságra, illetve táppénzre lehet kiírni az édesanyát. A szülőanyák 400 forint értékű babakelengyét kapnak az államtól ingyenesen.

Az olyan országokban, ahol nem a dolgozó nép intézi saját sorsát, ahol a tőkések vannak hatalmon a nép életszínvonala emeléséről szó sem lehet. Az édesanyát ott semmibe sem veszik.

Nálunk ők vannak legjobban megbecsülve és minden elismerés államunk részéről az édesanyákat dicséri. Nálunk március 8-án a Nemzetközi Nőnap alkalmával ezrével tüntetik ki a sokgyermekes édesanyákat. Tartsuk tiszteletben a családot, hiszen pártunk minden intézkedése arra irányul, hogy szebb és boldogabb életet biztosítson népünk részére. Ezt szolgálják azok a határozatok, hogy lehetőleg a szülő, anya és apa a családjával egyhelyen dolgozzék és lakjék. Erre számtalan intézkedés történt. Pártunk ilyen irányú politikája igen nagy helyeslésre talált a családanyák körében.

Megyénk nő dolgozói látják ezt az intézkedést, amit úgy igyekeznek meghálálni pártunknak és kormányunknak, hogy még több segítséget ad ahhoz, hogy óvódéban és iskolában vidám és harcos, hazáját szerető ifjúságot neveljünk. A nevelők és szülők közti kapcsolat egyre inkább elmélyül. A gyermeknevelés összehangolása az iskola és az otthoni nevelés javult az utóbbi évek során. Ezt sok példával bizonyíthatjuk. A zombai szülők az iskoláért sokat tesznek, hogy gyermekeik nyugodtan és szép iskolában tanúihassanak. A tanévnyitóra is úgy készülnek, hogy lendületet adjanak az ünnepséggel a gyermekeknek a jobb tanulásra.

Öcsény község asszonyai megajándékozzák az első osztályos gyerme'keket írószerrel. Bábszínházát játszanak, aminek olyan témája van, hogy ösztönözze őket a jobb tanulásra. Na de a szekszárdi MNDSZ bábjátéka sem marad adós, ők is új műsorral üdvözlik az iskolásokat. A nyári üdültetéshez úgy járultak hozzá. hogy egy rendezvény bevételét adták át a DISZ-fiataloknak, ami 1500 forint volt. Ezenkívül a leányiskolának 4 darab térképet, a fiúiskola úttörő csapatnak sportfelszerelést vettek 500 forint értékben. Jól segíti az iskolát Sióagárd és Medina MNDSZ-szervezete is, szép virágos iskola mozgalmat indítottak és társadalmi munkával segítik az iskola felszerelésének biztosítását. Gyermekeink boldogabb, vidámabb életét segíti elő az is, hogy Bony- hádon gyermekjátszóteret létesítettek, amit az MNDSZ-asszonyok segítségével tudtak létrehozni.

Mindinkább magukénak érzik asz szonyalnk az idénybölcsődéket és egyre inkább felismerik pártunk és kormányunk helyes intézkedéseit, mennyivel hasznosabb dolog, ha gyermekeink rendes, szakszerű gondozásban. nevelésben részesülnek, addig, amíg az édesanyák dolgoznak üzemben, vagy mezőgazdaságban. Ezt ismerték fel a bonyhádi Dózsa Népe tsz asszonyai is, harcoltak, hogy náluk is megnyíljon az idénynapközi. A grábóci tsz-asszo- nyok a nyári munkák megkezdése előtt bemeszelték, rendbehozták a bölcsődét, napközit, hogy ők a földeken nyugodtan dolgozhassanak és résztvehessenek a 120—200 munka - egységes-mozgalomban. Az asszonyok elvégzik a növényápolást, a többszöri kapálást biztosítják, ami döntően járul hozzá a mezőgazdaság fejlesztéséhez. Egyszóval a gyermek nevelés mellett részt vesznek asz- szonyaínk a párthatározatok végrehajtásában.

Pártunk és kormányunk büszkén tekint az ilyen anyákra, mint a bonyhádi Szabad Föld, a Dózsa és a többi tsz asszonyaira, de minden hazáját szerető édesanyára. aki mindennapi munkájával segíteni akar a háztartási, vagy termelőmunka mellett a nagy közösségi munkában, az iskolák, napközik, bölcsődék széppé, csinossá tételében.

Minden elismerésünk az ilyen hős anyáké, kívánjuk, hogy jó egészség ben végezzék további munkájukat.

Horváth Jánosnc

MNDSZ megyei titkár.

M

„A horogkereszt ostoru“

(Edward Russel könyvének története)

angol közvéleményt az utóbbi

napokban egy még meg sem jelent könyv körül lejátszódott ügy hozta izgalomba. Szerzője — Lord Edward Frederic Langley Russel, neves katonai jogász. Edward Russel''húsz éve dolgozik ebben a „szakmábanRésztvett mind a két világháborúban és a Brit Birodalom legmagasabb kitüntetéseit viseli. 1942—43-ban a szövetséges

csapatok főparancsnokságán működött, a háború után pedig a németországi brit megszálló csapatok főparancsnokának jogtanácsosa volt. Az utóbbi években az angol fegyveres erők helyettes katonai főügyészének tisztségét töltötte be. A szóbanforgó könyv a második világháború idején elkövetett hitlerista háborús bűncselekményeket tárgyalja.

Azt hinné az ember, hogy az ilyen könyv szerzője csak biztatást kaphat Angliában, amelynek népe megszenvedte a hitlerista agresszo- rok szörnyű háborúját és résztvett a- barna ragály megsemmitésében. Ám, amikor köztudomású lett Rüssél könyvkiadási szándéka, a szerző előre nem látott akadállyal találta magát szemben. Az angol hatóságok azt tanácsolták neki, hogy haladéktalanul mondjon le könyve

kiadásáról. Ellenkező esetben le kell mondania tisztségéről.

„A külügyminisztérium vezetői úgy vélik, — írja a „Daily Express” — hogy a koncentrációs táborokban elkövetett gyilkosságokról és magasállású állami tisztviselő megkinzatásáról írni három oknál fogva is nem kívánatos: először azért, mert a közvélemény még jobban 1elégedetlenkedne amiatt, hogy a kormány a németek újraf elf egyverzése mellett van: másodszor azért, mert magukon kívül lennének as Egyesült Államok politikusai és katonai vezetői, akik Németország haladéktalan újraf elf egy vérzését kívánják: harmadszor azért, mert fokozná a németellenes hangulatot Francia- országban, ahol Németország újrafelfegyverzése amúgyis erélyes ellenállásba ütközik."

Az angol lapok nyílt kijelentései után ítélve egyesek erre úgy mérlegelték a helyzetet, hogy az egyik serpenyőre helyezték a hitleristák háborús vandalizmusának igaz elbeszélését, a másikra meg a Wehr macht felélesztésének terveit. Erre a tányérra még rádobták az amerikai politikusok véleményét, s a mérleg nyelve most már nem Lord Russel felé billent...

Megjegyzendő, ennek a mérlegnek nyelve nem most először hajlott azok felé, akik a nácikat védelmezik. A.z angol hatóságok eltűrték például, hogy Reginaid Paget kiadja azt a könyvét, amelyben védelmébe veszi Mannstein volt hitlerista tábornagyot.

Desmond Yungot sem üldözte senki, amiért „Rommel" című Korty vében dicsőítő éneket zengett Hitler kedvenc hadvezéréről. E könyv alapján nagyhamar még filmet is készítettek.

Lord Russel könyve mégis megjelenik. A szerző a hatóságok eljárását „a szólásszabadság indokolatlan megsértésének” minősítette, s úgy döntött. ■ hogy inkább lemond tisztségéről, de kiadja művét, amely — saját szavai szerint — ,,a zsarnokság hitlerista fegyveréről" szól. Az angol közvélemény helyesléssel fogadta ezt az elhatározását.

... Ha megfeszülnek is a Wehrmacht mai védőügyvédéi, szemüveg sem kell hozzá, hogy bárki lássa: a bonni revansiszták SS- zubbonyra húznak szmokingot és frakkot. Ezért olyan idegesek Nyu- gat-Németország újrafelf egy vérzésének hívei, amikor bonni pártfó- goltjaik múltjára emlékezteti',; őket.