Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-29 / 205. szám

1954. AUGUSZTUS 29

N A P C ö

5

r

Élenjáró dolgozó parasztokat tüntettek ki

Tolnanémedin

Alkotmányunk ünnepére készült pár héttel ezelőtt megyénk községeinek apraja-nagyja. A gyönyörűen rendbehozott, tiszta zászlóval és virággal feldíszített épületek már messziről hirdették egyik vagy másik község lakosságának azt a határ tálán örömét és boldogságát, amit e napon éreznek. Megyénk egyik zászlódíszbe öltözött községéről akarunk pár sorban visszaemlékezni.

Pirosarcú, csiilogóazemű úttörő pajtásokkal lehetett találkozni augusztus 20-án, Alkotmányunk ünnepén Tolnanémedi község utcáin. Kovács László úttörőparancsnok vezetésével mentek ezek az apró ember- palánták, hogy kedves, meleg szavaikkal felköszöntsék községük élenjáró parasztjait. Boldogság és nem titkolt öröm sugárzott a gyermek- arcokból, akik egyszerű keresetlen

A tolnanémedi községi tanács elnöke, Éberdt János ünnepélyesen tűzi fel N. Szabó János kiváló tsz tag mellére a jelvényt.

szavaikkal mondottak köszönetét a község élenjáró dolgozó parasztságának azért a kiváló munkáért, amit

eddig végeztek.

Az úttörőpajtások visszaérkezése után 10 órakor kezdődött meg az iin

A képen balról-jobbra a következő kitüntetett tsz tagok láthatók: N. Szabó János, Kiss Pál, Miklós János, Tóth György, Molnár György, tsz tagok és Gárdonyi Sándor dolgozó paraszt. A második sorban: id. Győré György, Dobos György, Ács Antal, Szokodi István, Miklós Jajos Juhász József, Horváth Imre, Baranyai József, Fáncsik László. (Timii Lajos és Horgos József tsz elnökök, Raffai István MDP titkár és Eberdt

János vb. elnök.) I

nepély, ahol Raffai István párttitkár elvtárs beszéde után az iskolások, úttörőpajtások, óvodások hangú latos, szórakoztató műsorszámai következtek.

Ennek a kis ünnepségnek a leg- meghatóbb jelenete az volt, amikor Éberdt János tanácselnök kitűzte tizenöt tsz tagnak és egy dolgozó parasztnak mellére kiváló munkájáért megérdemelt kitüntetést

Ezen az augusztus 20-i napon, ezen a kedves, baráti ünnepségen még szorosabbá, eltéphetetlenné kovácso- lódott Tolnanémedi község termelőszövetkezeti tagjainak és egyéni dől gozó parasztságának az eddigi kapcsolata. Ezen a napon kitüntetett 15 termelőszövetkezeti taggal és Gárdonyi Sándor kitüntetett dolgozó pa- rassztal együtt örültek a község többi dolgozó parasztjai is, akik érezték, hogy a 16 kitüntetés, a község jó eredményeinek az elismerése nekik is nagy érdemük.

„Újra elsők leszünk“

— Fogadják az iregszemcsei gépállomás iraktoristái

Már szinte hagyományossá vált, hogy a megye gépállomásainak versenyében mindig az iregszemcsei lett a győztes,

1954. július 1-én azonban „megtört a jég“.

A tamási gépállomás a növény- ápolásban megelőzte a mindig élenjáró iregszemcsei gépállomást. Nagy „port vert“ ez fel a megye gépállomásain. Még a legfiatalabb traktoros is arról beszélt, hogy az ireg- szemcseiek „lemaradtak“. A lemaradás közel sem volt olyan nagy, mint amilyen nagy híre volt, mindössze 19 százalék volt az eltérés.

— Á, ez nem veszélyes! Kell egy kicsit engedni, mert a versenytársunknak minden kedve elmegy. — Majd arról mi gondoskodunk, hogy a „pünkösdi királyság“ kevés ideig tartson. — mondták az iregsizem- csei traktorosok.

A terv, — mely szerint az ireg- szemcseiek az aratásban elsők akartak lenni — nem sikerült. A tamási traktorosok korántsem olyan engedékenyek, mint ezt az iregszemcsei- ek gondolják. Ök sem hagyták magukat, sót kijelentették: „Most már örökre elbúcsúzhatnak az iregszem- cseiek az elsőségtől, majd mi megmutatjuk, hogy ki a legény“. A tamásiak meg is mutatták, a növény- ápolásban országos első lett a gépállomás, 146.5 százalékra teljesítette a tervét. És ekkor a traktorosok szilárdan elhatározták: „nem engedik ki kezükből a vezetést.“ A tamásiak számítása talán sikerült volna. is, csak

„közbeszóltak“ a szedresiek is,

az aratás és csépiéiben ők vitték el az összes babért.

Az iregszemcseieknek ez egyáltalán nem tetszik. De most már nem lehet tenni semmit. Be kell látni az iregszemcseieknek is, hogy a tamásiak, meg a szedresiek az elmúlt három idény alatt jobban dolgoztak mjnt ők. Ennyit arról, ami elmúlt Most térjünk át a jelenlegi helyzetre.

Iregszemcse, 1954 augusztus 26, csütörtök.

Tanácskozásra gyűltek össze a gépállomás traktoros brigádvezetöi, a gépállomáshoz tartozó termelőszövet kezetek képviselői és az agronómu- sok. A tanácskozáson Takács Lajos elvtárs, a gépállomás vezető gaz- dásza beszélt az őszi munkák elvégzésével kapcsolatos feladatokról, a végrehajtás módjáról.

Takács elvtárs tájékoztatásából ar ra lehet következtetni, hogy az ősz' idényben sok nehéz feladatot kell megoldani a traktorosoknak, az ag- ronómusoknak, a termelőszövetkeze tek vezetőinek és tagjainak. Többezer holdról be kell takarítani még vetés előtt a kukoricát, a napraforgót, el kell végezni a vetőszántást, a vetést, a mélyszántást. Mintegy 8000 normálhold traktormunkát kell elvégezni szeptember 1-től november 30-ig.

— Nem olyan sok-ez, — mondja Bugyi János elvtárs, a Kossuth-bri- gád vezetője. — Az iregszemcseiek olyan „gyerekek“, hogy ezt könnyen elvégzik.

Azzal ugyan nem igen lehet egyetérteni, hogy a feladatot könnyen teljesítik, de ha ők ezt mondják, el keil hinni.

— Hí va'aki kételkedik

abban, hogy az őszi munkák idején megint elsők leszünk az ne tegye be lábát a mi „portánkra“, mert... — jelenti ki mindent felülmúló hatá rozottsággal Tóth János elvtárs, az Előre-brigád vezetője.

Egész őszintén bevallom én nem igen értek egyet azzal, hogy az őszi mezőgazdasági munkák elvégzésében a gépállomások közül mindenképpen az iregszemcsei lesz az első. De mivel a traktoros brigádvezetők és több traktoros kért, hogy tolmácsoljam: „újra elsők lesznek“, megtettem. Hadd tudják meg a megye többi gépállomásai is, hogy az ireg- szemcseiek nem adták fel a harcot, igényt tartanak most is a megye legjobb gépállomásának járó vándorzászlóra. Bíznak saját erejükben, a

termelőszövetkezetek és dolgozó parasztok segítségében, abban, hogy az év végén újra ők büszkélkedhetnek a megye legjobb gépállomásának

járó vándorzászlóval.

Az iregszemcseiek számításának megvalósulása nem lehetetlen. Ha továbbra is olyan lelkesen dolgoznak, mint eddig, mint most az őszi munkák kezdetén, akkor talán sikerül. Mert meg kell mondani azt is őszintén, hogy

az iregszeucseiek nagyon „rákapcsol'ak“.

A cséplés befejezése után tétovázás nélkül átállították a gépeket talajmunkára. A 19 talajmunkás traktorból tizenhat már a vetőszántást végzi. És azt is tegyük hozzá, hogy a vetőszántást végző traktorosok eddig még minden műszakban túlteljesítették az előírt normát.

— Idő előtt elvégezzük mi az őszi munkát, méghozzá nem is akárhogyan. — Kiváló minőségű munkát végzünk minden termelőszövetkezetnek, minden egyéni dolgozó parasztnak — mondja Tóthi János elvtárs, annak a brigádnak a vezetője, amelyik csak egyénileg dolgozó parasztoknak szánt. — „Ha a traktoros nem jól dolgozik, a 25 centiméter helyett csak 23 centiméter mélyen szánt, nem vesszük át, meg kell neki csinálni mégegyszer" — ezt a határozatot hozta a gépállomási tanácsülés. Még azt is határozatba fog lalták a vezetők, hogy az őszi kenyér és takarmánygabona 60—80 százalékát keresztsorosan vetik el.

A tanácskozáson több termelőszövetkezeti vezető követelte a gépállomás vezetőitől, hogy ne tűrje továbbra azt, hogy kölcsönösen elnézik egymás hibáját. A szerződésben lefektetett munka határidőre való elvégzését éppúgy követelje meg a gépállomás, mint a termelőszövetkezet.

Iregszemcsén a felsoroltakhoz min den előfeltétel biztosítva van. És ezek után lehet mondani, nem lehetetlen, hogy az iregszemcsei gépállomás újra első legyen.

Pesti Erzsébet.

r __

V

issza as „17/ Barásdá“-ba

— A munka nem ment, egyik kulák jobban támadta a szövetkezetei, mint a másik. A tetejébe kevés volt az osztalék, napról-napra jöttek a tagok: „Kilépünk!“ Nekünk nem kell az „Uj Barázda" semmire, mi a régi barázdát akarjuk, — emlékszik visz- sza Farkas István elvtárs, az „Uj Barázda“ termelőszövetkezet elnöke.

Bizony lázas napok voltak tavaly ilyenkor Harcon. A kulákok, az osztályellenség minden erejét latbave- tette, hogy szétzüllessze az „Uj Barázda“ termelőszövetkezetet. Sokakat sikerült is megtéveszteni, otthagyták a termelőszövetkezetet, újra egyéni gazdák lettek. De különben minden mesterkedés hiába volt, az ellenség nem tudta elérni célját. A megingathatatlan, becsületes tsz tagok továbbra kitartottak szövetkezetük mellett.

A harci „Uj Barázda“ termelőszövetkezetben tavaly ősz óta sok minden megváltozott. Többször voltak ugyan nézeteltérések is a tagok között, de azért a munka szaporán fogyott, a szorgalmas, becsületes tsz tagok erejüket megfeszítve dolgoztak. Ennek meg is van az eredménye.

Az elmúlt napokban mikor a szövetkezet tagjai az előleg gabonát vitték haza mindenki csodálkozva hogy mennyi gabonát kapott egy- egy tsz tag. Újvári Józsefék előtt mindenki megállt csodálkozni, érdek lődni, hogy honnét szerezték a 35 mázsa gabonát, — a szövetkezetben kaptuk — válaszolt a gazda, Újvári József.

Bizony ez megmásíthatatlan tény. Újvári József és felesége a 650 mun kaegységre 35 mázsa gabonát kaptak a szövetkezetben. Meg ezenkívül 6.500 forint készpénzt. De nemcsak egyedül van, aki ennyi mindent kapott. A szövetkezet valamennyi tagja szép jövedelemhez jutott. Hiszen csak búzából 4.5 kiló előleget osztottak munkaegységenként, ezenkívül eddig 10 forintot.

Az ősszel kilépett szövetkezeti tagok az eredmények láttán napról- napra ellátogatnak a szövetkezetbe. Az elmúlt napokban azt mondta az egyik gazda a tsz udvarában: „Nem kell a régi barázda, az „Uj Barázdában“ jól érzem magamat, vegyetek vissza.1 A szövetkezet tagjai visz sza is veszik a volt becsületes tsz tagokat, eddig 11 család van, aki kérte, hogy vegyék vissza a szövetkezetbe.

Nem is olyan ros$£

A kihelyezett agronó- mus, nevezzük egész egyszerűen Kázmérnak, ezen a meleg délutánon a pince mélyébe húzódott, s egy felfordított hordón ül, mélán, pontosan úgy, mint akit ide helyeztek ki, erre a hordóra. Lógatja a lábát, mint a vén cigány Vörösmarty versében s dudol hozzá. A homályban tétován találja meg egymást a kezünk s kihelyezett Kázmér ott honosán és természetesen mutat egy háromlábú székre, hogy parancsoljak leülni s tölt is pohárral, ami szemmel láthatólag jól esik neki, hisz végre csinálhat valamit.

Hümmgetek, agronó- musokat szívesebben látok így délután a határban, s ezt, mint szerény véleményemet, közlöm is vele.

— Na ja, — mondja Kázmér, — de arra igazán nincs szabály, hogy az ember egy pohár bort is megvonjon magától.

Kázmér törvénytudó és okos ember, különben nem ülne be ide a pince mélyébe, ahova csak a véletlen vezethet látogatót. Kázmérral azonban baj van s ezt sürgősen meg is mondom neki, szidják a tsz-ben, szidják a faluban.

— Ez így van, — mondja bölcs közönynyel — ha az ember csinál valamit, szidják, ha nem csinál, akkor is szidják.

S Kázmér logikus ember, ha már így van, inkább nem csinál semmit.

— No jó, — mondok — de úgy hallom, rosz- szul megy a szántás.

— Sok mindent beszélnek az emberek, — mélázik Kázmér. — Nem is olyan rossz egyébként. Pillanatnyilag nem tudom, van-e lemaradás, az ilyesmi óráról órára változik.

— De a vetőmagvak előcsíráztatásával csak rosszul áll a falu, — kockáztatom meg.

Kázmér lovagol a hordón.

— Hát kérem. Én megmondtam a gazdagyűlésen, ha nem csinálják, az ő bajuk. E- gyébként ez sem olyan rossz, úgy hallom, az egyik gazda megpróbálta.

Bölcsességén megtörik minden: semmi nem

olyan rossz, mint amilyennek látszik. A rná- sodvetés sem. pedig az előirányzatnak csak a felét teljesítették, a silózás sem, noha még hozzá se kezdtek. S ha hirtelen földrengés támadna, Kázmérnak az sem lenne „olyan rossz”, mert valószínűleg arra gondolna, hogy emiatt mennyivel kell kevesebbet szántani. Ha véletlenül kések potyognának az égből, még az sem lenne „olyan rossz", mert Kázmér a múlt héten vesztette el a bicskáját. S ha most megütne bennünket a guta, amihez én már közel állok, Kázmér ezt mondaná:

— Na, nem is olyan rossz. Az ember lassan kihűl, ami direkt jó ebben a melegben, aztán egy ládába teszik, ami szintén jó, mert ott nem piszkálhatja sem a Szűcs elvtárs, se a tsz elnök.

Kázmért irigylem nyugalmáért, de legszívesebben mégis megfognám a nyakát és ráznám, amíg csak ezt nem mondja:

— Na, ki lehet bírni. Nem is olyan rosszig.)

A szerződéses termények kinllítísáról

Augusztus 20—21-i szekszárdi Ünnepi Vásáron megyénk szerződésesen termelő gazdái közül sokan bemutatták terményeiket. Ezen a kétnapos ünnepi vásáron a látogatók komoly érdeklődést tanúsítottak az ízlésesen elhelyezett többféle termény iránt. A szerződéses termelés eredményeit látva az eddig szerződéses termelésben résztnemvevők is elhatározták, hogy a jövőben fognak szerződéses növényeket termelni. Például Steiner Mátyás bikácsi, Sebestyén Orbán és Gáspár Menyhért dolgozó parasztok kérték, hogy szerződéskötés ügyben keressék fel őket.

Ezen a kiállításon résztvett cecei paprikájával a faddi „Kossuth“ tsz is. A tengelici „Petőfi1 termelőszövetkezet 800 négyszögöl területen 35 mázsa vöröshagymát termelt. Szedres községből Farkas György dolgozóparaszt szép karfiolokkal vett részt ezen a kiállításon. 800 négyszögöl karfiolterületről 10 mázsát adott el, de még 10 mázsát számít felszedni, körülbelül 4000 forint jövedelemre számít. A bonyhádi „Szabad Föld“ termelőszövetkezet 1 kataszteri hold zöldhagyma termelésre kötött szerződést. Tizenegyezer forintot jövedelmezett a „Szabad

Föld“ tsz-nek a zöldhagyma szerződéses termelése. Ezeken kívül résztvett a kiállításon a szekszárdi „Gőgös Ignác“ tsz „mamut" paprikájával, amelyből 4 darab több mint egy kiló, s a rpőzsi „Úttörő“ tsz „elefántormány" paprikájával. A pusztahencsei szerződött görögdinnye termelők 14—15 kilogrammos diny- nyékkel szerepeltek.

M1RÄ BABY!

i