Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-03 / 182. szám

1954 AUGUSZTUS 3 N X P C ö 8 Az ozorai tsz*ek példamutatása A II. Pártkongresszus és a Petőfi termelőszövetkezet tagjai is harcol­tók a párt- és kormányhatározat megvalósításéért. A két termelőszö­vetkezet között állandóan verseny folyik az elsőbbségért és a termelé­kenység növeléséért. Ez nemcsak a növénytermelésben cél, hanem az ál­lattenyésztésben is. A II. Pártkon­gresszus tsz elnöke, Frietmann elv- társ és Győri elvtárs állattenyészté­si brigádvezető elhatározták, hogy állattenyésztésüket az élenjáró állat- tenyésztők ■ tapasztalatai nyomán a minőségi állattenyésztés színvonalá­ra fogják emelni. Tudják, hogy a minőségi állattenyésztésnek alapja a szilárd takarmánybázis biztosítása. Jó szervezéssel sikerült veszteségmen­tesen, jó minőségben 22 hold pillan­gós és 20 hold réti szénának a be­takarítása. A pillangósok szárítása Kund-féle szárítási módszerrel tör­tént, amellyel jobbminőségű szénát takarították be. Zöldtakarmányból 100 köbméter silót biztosítottak. A tejtermelés terén igen szép ered. ményt értek el. Ezt elsősorban a te­henek jó gondozása, a legelő szak­szerű kihasználásával és a folyama­tosan zöld takarmány etetésével biz­tosították. A fejési és istállóátlag hónapok óta állandóan emelkedik, két hónap óta a fejési átlag 12 kiló, az istállóátlag 11.4 kiló. Ezzel min­den hónapban (5—7000 forint jöve­delmet biztosítanak a tagságnak. A tejtermelés fokozása érdekében el­határozta Tóth János és Horváth László tehéngondozó, hogy az ara- I tási munkák befejeztével — ahol ők is felváltva résztvesznek —- bevezetik és alkalmazzák a háromszori fejest, mert ők sem akarnak lemaradni a Petőfi tsz tehenészeitől, Molnár Fe­renc és Kiss Mihály tehéngondozók eredményeitől, akik már alkalmaz­zák a háromszori fejést és ezáltal a tejtermelés fokozatosan emelkedik. A háromszori fejés mellett a rájuk bízott teheneket gondosan ápolják. A legeltetés szakaszosan történik, ami nagyban hozzájárul a tejtermelés fo­kozásához. A tehenészek példáját követik Né­meth István és Harta József sertés­gondozók is. A rájuk bízott 20—20 darab anyakocát rendszeresen legel­tetik, az abrakot darált állapotban, mérlegelve és falkánként adagolják. Németh elvtárs nagyon örült, ami­kor a kocaállomány törzskönyvi el­lenőrzés alá került. Tudja, hogy az ő kezére bízott kocák között, mint például a 13-as Pompás és 11-es Ga­csos anyákban igen jó tulajdonság rejlik, amelyet igazán értékelni csak a törzsikönyvi ellenőrzés folytán, a pontos mérlegelés és tenyésztési ada­tok feljegyzésével lehetséges. A mér­legelés és tenyésztési adatok pontos vezetése nem megterhelés az ő szá­mára, mert tudja, hogy ez a sertés- gondozó kötelessége. Most elhatá­rozta, hogy a legjobb egyedek után -.zármazott malacokból a legjobbakat kiválassza és tenyészkannak felne­veli. Mindkét termelőszövetkezet pél­dát mutat az állattenyésztési terv tel­jesítésében is, mert tudják azt, hogy amit az év elején terveztek — azt év végére teljesíteni kell, — mert ellen, kező esetben a tervezett jövedelem is csökkenne. Ezért a tervezett állo­mányt nem az év végére, hanem már most biztosították, mert a legelőn és zöldtakarmányon a legolcsóbb az ál­lati termékek előállítása, ami a tag­ságnak igen szép jövedelmet bizto­sít, Meg kell említeni, hogy a tamá­si Vörös Szikra, a nagyszokolyi Bé­ke, a pári Béke és az iregszemcséi Uj Élet tsz-ekben is szép eredménye­ket értek el az állattenyésztés terén. Található azonban olyan tsz is, ahol még igen sok a tennivaló az állat- tenyésztés körül. A nagykónyi Alkotmány tsz-ben a vezetőség egyáltalán nem tekinti fel. adatának a szarvasmarhaállomány minőségi fejlesztését. Ne«n intézke­dik a szükséges zöldtakarmáhy be­szállításáról, pedig az bőven áll ren­delkezésükre. Úgy vélik, hogy a le­gelőn a teheneknek a jóllakottság biztosítva van, pedig a legelő igen gyenge minőségű — s így a tehenek, nek a termelő takarmány nincs biz­tosítva. A tejtermelés ezért igen ala­csony. Igen sole a tennivaló az állattenyész tég körül az értényi Dózsa tsz-ben is. Az állatok minősége jó, az állat­gondozók is el tudnák végezni a feladataikat, csak a vezetőség támo­gatása hiányzik. Genszier Antal KINEK LESZ IGAZA ■ Bű szomszéd váltig azt bi­— Szép, szép, de szebb is lehetne ez az őszibúza. '— elmélkedett a föld szélén, Hajós gazda. — Szomszéd fejtrágyázni kéne, hátha az majd se­gít. — Nekem ugyan nem kell, ha az , istállótrágya nem segít, akkor hiába adok én bármit is neki. — Nem úgy van áz szomszéd, láthatja, hall­hatja, hogy a pétisóval történő fejtrágyázás mi­lyen jó hatással van a fejlődő növényre. Én meg próbálom. — Hát csak próbálja, majd elválik az aratás után. hogy melyünknek lesz igaza. Ez a rövid párbeszéd a Bonyhúdhoz tartozó Ta- bódszerdahely két dolgozó parasztja között játszódott le. Hajós Nándor okosan tervezgetett, amikor arra határozta el magát, hogy Jejtrágyázza az öszibúzát. Annak ellenére, hogy a zonygatta, hogy az nem ér semmit. — Majd meglátjuk, — mondotta mindkét gazda és szorgalmasan dolgoz­tak tovább, ki-ki a maga elgondolása, terve szerint. Alig t-gypár hónap múl­va Hajós Nándor boldo­gan kereste fel Bonyhád község tanácselnökét és újságolta; — Learattam, elcsépel­tem és azonnal teljesítet­tem gabonabeadási köte­lezettségemet. Most már nyugodtan pihenek le minden este. Nem tarto­zom, 543 kilogramm gabo­nabeadásomat teljesítet­tem és még maradt is 14 mázsa búza. Ebből meg lesz a jövőévi vetőmag és hármunknak újig a ke­nyér. A búza mellett nem mondom jól fizetett az árpa is, 800 négyszögöl­ről 709 kilogramm ter­mett. Ezen a napon két bol­dog ember beszélgetett egymással a község ta­nácselnökének irodájában. Hajós Nándor, a gazda és a község életének irányí­tója a tanácselnök. Együtt örültek a sok munkában fiöltött fáradságos napok megérdemelt jutalmának. Érdemes volt dolgozni, küzdeni. Ezek a gondola­tok foglalkoztatták Hajós gazdát még akkor is, mi­kor már két lovával ha­zafelé poroszkált. Melegen szinte álmosítóan sütött a nap, lassan mozogtak a lovak, patájukkal felvert porfelhő szinte égette a gazda arcát. Hajós Nán­dor azonban nem érezte ezt a meleget, gondolat­ban messze járt. Újra ma­ga elé képzelte azt a ta­vaszi napot, amikor arról beszélgettek a szomszéd­dal, hogy érdemes-e fej­trágyázni vagy sem. — Érdemes — döntötte el az igazságot majdnem hangosan Hajós gazda, s odasózott a poroszkáló lovacskák érzékenyebb részeire. — Mi lesz ma, elalszunk — és a nagyobb tekintély kedvéért még egyszer megsuhintotta az ostort. A lovacskák neki­rugaszkodtak, vitték, rö­pítették a kocsit, a boldog gazdát, aki még mindig annál a gondolatnál tar­tott, hogy érdemes volt pétisózni, meghálálta a föld és maradt még 14 mázsa búza. Nem kárör­vendő ember Hajós gaz­da, de tiszta szívből örül saját győzelmének, neki lett igaza, ő lett a ver­seny győztese. A szom­szédnak pedig nagyon rosszul sikerült. A ritka, rosszul fejlett búza bi­zony nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, — gyenge termést adott. B. R. A földművesssövetkeretek önköltségcsökkentésének jelentősége Irta: SZABÓ FERENC III. Hasonló a helyzet a tolnai föld- művesszövetkezebnél is. A kiskeres­kedelmi üzemág költségfelhasználása az I. negyedévhez viszonyítva 0.81 százalékkal emelkedett, mely 36.000 forintos indokolatlan költségkifizetést jelentett. Itt sem sokat törődtek a költségek alakulásával, nem törőd­tek a költségek csökkentésével, a véletlenre bízták azt, hogyan alakul a negyedév végére. Ezért van az, hogy például a vegyes költségeknél az I. negyedévhez viszonyítva 2.12 százalékos emelkedés mutatkozik 94.800 forint összegben. A felvásár­lási üzemág a tervezett 21.000 forin­tos jövedelmezőségét túlteljesítette, mert a forgalomhoz viszonyítva a tervezett 72.29 százalékos költség­szintet csak 60.87 százalékra hasz­nálta fel. A megtakarítás munka­bérnél 12.53 százalék, 19.045 forint, igazgatási költségeknél 9.94 százalék, 15.108 forint, szállítási költségnél 2.45 százalék, 3.720 forint. Összkölt­ségnél azonban csak 17.358 forint volt a megtakarítása azért, mert ide­gen fuvarnál több mint 17.000 fo­rinttal, vegyes költségnél 5.000 fo­rinttal fizettek ki több költséget az engedélyezettnél. Tolnán is van javítanivaló elég. A vezetőségnek nem szabad megelé­gedni a látszateredményekkel, ha­nem mindent el kell követni az ön­költségcsökkentés érdekében. A bá- taszéki földművesszövetkezet közét­keztetési egységének II. negyedévi költséggazdálkodási eredménye nem kielégítő. Az előirányzott költségszintet 10.09 százalékkal, 94.906 forinttal lépték túl, mely a tervezett költségfelhasz- nálásnál magasabb. Vegyes költsé­geknél több mint 84.000, saját szál­lítási költségnél majdnem 30.000 fo­rintot tesz ki a többletköltség kifi­zetése. Elképzelhetetlen az. hogy miért vált szükségessé 30.000 forintos fuvar költség felhasználása akkor, amikor a szövetkezetnek saját fogata, saját teherautója van. Mindezek a költség túllépések a felelőtlen gazdálkodás következményei. Ha a szövetkezet nem lépi túl a tervezett és reális 22.68 százalékos engedélyezett költ- ségszintet, akkor a közétkeztetési egység jövedelme sokkal nagyobb lett volna, hiszen a költségeknél majdnem 100 ezer forintot takarít­hattak volna meg. A fentiekből láthatjuk, hogy a földmű vessző vetkezetek kö! tséggaz ­dálkodásánál, a csökkentés terén nincs minden a legnagyobb rendben. Csak a felsorolt pár szövetkezetnél — a szövetkezetek jövedelmezősége mellett — több 100 ezer forint az az összeg, melyet meg lehetne takarí­tani és meg. is lehet akkor, ha a földművesszövetkezetek rendszeresen ellenőrzik az egyes üzemágak helyes kői tségf elhasználását és idejében észreveszik a hibát s megszüntetik azt. Nem kis munka ez, de gazdasági­lag nagy jelentősége van. Megyei viszonylatban hány új ház, talán új gyárak épülhetnének abból az ösz- szegből, melyet a földművesszövet­kezetek egy-egy negyedév folyamán kifizetnek azért, mert nem törődnek a költségek alakulásával és nem el­lenőrzik azok kifizetését. Láthattuk a példákból, hogy globálisan min­den szövetkezetnek van megtakarí­tása, de részleteiben igen sok a fe­leslegesen, indokolatlanul kifizetett költség. A földművesszövetkezetek ügyve­zetőinek, könyvelőinek és az üzem- ágfelelősöknek ezután sokkal több gondot kell fordítani a termelékeny­ség emelésére, a költségek csökken­tésére. Nem lehet közömbös egyet­len ügyvezetőnek, könyvelőnek, vagy üzemágvezetőnek sem, hogy súlyos százezreket pazaroljunk el, akkor, amikor azokat meg lehet takarítani. Különösen nagy ebben a munká­ban a könyvelők felelőssége, hiszen nekik kell a gazdasági eseményeket papíron rögzíteni, de nem elég' csak ez, mert a többlet költség kifizetése után már késő megállapítani, hogy az engedélyezettnél többet fizettek ki, hanem már a költségek kifizeté­sénél kell elbírálni azok jogosságát, Helyes munkaszervezéssel* helyes beosztással megyénk földművesezö- vetkezetei könnyen elérhetik azt, hogy a III. negyedév eredménye az eddigieknél jobb lesz, a kéltségeknél nagyobb összegeket takaríthatunk meg népgazdaságunk javára. A tulcsinoi kerületi pártbizottság (vinnyivai terület) gépállomás! m- struktorcsoportja röviddel az SZKP központi bizottságának szeptemberi teljes ülése után alakult meg. A cso­port négy instruktorból áll, valameny nyi több éve végez pártmunkát fa­lun. A munkakörük a tulcsinoi gép­állomásra és az ahhoz tartozó 15 holhozra terjed ki. Az instruktorok személy szerint felelősek egv-egy gépállomás, kolhoz munkájáért. A mezőgazdaság fejlesztésének égjük fontos feltétele, hogy a lema­radozó kolhozok felzárkózzanak az élenjárók mellé. Kiszámítottuk, hogy ha a tulcsinoi gépállomás övezeté­hez tartozó lemaradozó kolhozokat a közepes eredményeket elérő kolho­zok színvonalára emeljük, az ország az eddiginél többezer mázsa gabo­nával, cukorrépával, zöldségfélével, többezer liter tejjel, többszáz mázsa hússal és egyéb mezőgazdasági ter­mékkel kap többet. Instruktorcsopor. tunk tehát elsősorban e feladat meg­oldására összpontosította figyelmét. Kommunisták közvetlenül a termelésben Csoportunk azzal kezdte munká­ját, hogy a körzetéhez tartozó kol­hozokban széles körben ismertette a Központi Bizottság teljes ülésének határozatait,, s rámutatott, hogy min­den kolhozban megvan a lehetőség kiemelkedő eredményék elérésére. Az instruktorok elsősorban a párt alap­szervezeteire, a kommunistáikra, á komszomolistákra támaszkodnak,fej­lesztik bennük a felelősségérzetet, mert ez a gazdasági sikereik elérésé­nek elengedhetetlen feltétele. Egy kerületi pártbizottság gépállomást instruktoresoportjónak munkájáról V. VAGYIN, a tulcsinoi kerületi pártbizottság titkárának cikkéből. Nézzük meg közelebbről, milyen átszervezések történtek a Kalinyim- kolhozban. Ez a kolhoz több éve nem teljesítette gabonatermelési tervét, az állattenyésztés hozama is alacsony volt. A termelés fontos posztjain gyen ge, kezdeményezni nem tudó embe­rek álltak, rossz volt a munkafegye­lem. A pártszervezet titkára nem vett részt a termelőmunkában, be- gubózott irodájába. Bahov elvtárs, a kerületi pártbi­zottság instruktora tehát elsősorban a pártszervezeten belül kezdte meg munkáját. Javasolta a párt titkárnak, vegyen részt az egyik brigád mun­kájában és amikor a titkár a javas­latot visszautasította, az instruktor felvetette a titkár leváltását, mert nyilvánvaló, hogy az ilyen kommu­nista nem alkalmas a pártszervezet vezetésére, összehívták a., taggyűlést, amelyen keményen megbírálták azo­kat a kommunistáikat, akik kitérnek a termelőmunkában való . részvétel elől. A párttitkárt leváltották és több kommunistát a brigádba küldtek munkára. Ezután a pártszervezet ja­vaslatára a kolhozvezetőség tapasz­talt szakemberekkel erősítette meg a különböző termelési ágakat.----A k ommunista és komszomolista nép­nevelők egyre gyakrabban keresték fel otthonukban azokat a kolhozpa- rasztokat és asszonyokat, akik . nem vették ki elég szorgalmasan részü­ket a közös munkából, Rendszere­sen kezdték kiadni a kolhoz faliúj­ságját és a fiatalok megindítottál? egy szatirikus röplapot is, amelyben megbírálták a hanyag kolhozparasz- tekat. Forgalmas helyeken verseny táblákat állítottak fel. Hasonló intézkedések történtek a gépállomáshoz tartozó többi kolhoz­ban is, úgy, hogy jelenleg a 15 kol­hoz pártszervezetéhez tartozó 250 párttag közül 178 közvetlenül részt vett a termelésben. Közülük 11 kol­hozelnök, 36 brigádvezető, 14 állat- tenyésztési telepet, munkacsapatokat vezet. Ez a hasznos munkaerőátszer­vezés az instruktorcsoport jó mun­káját dicséri. A taggyűlések és pártnapok szerepe A következő példa azt bizonyítja, milyen nagy befolyással lehet a párt- szervezet a kolhoz gazdasági munká­jára, ha a megoldásra váró kérdése­ket a kommunisták közös gyűlése­ken vitatják meg. A „Cservenka Zir- ka'‘-kolhozban alacsony színvonalon állt az állattenyésztés. Az instruktor javaslatára a pártnapon vitatták meg hogyan teljesíti a kolhoz az állat- tenyésztés hozamának növelésére vo­natkozó párthatározatot. A gyűlést gondosan előkészítették. Egy héttel a pártnap előtt a párttagok egy cso­portja megvizsgálta a tejgazdaság munkáját, foglalkozott az ott dolgo­zó kolhozparasztokkal, megnézte, hogy gondozzák az állatokat, hogyan folyik a politikai munka az állatte­nyésztők között. A párttitkár tanács­kozott a népnevelőkkel, majd ő is és az instruktor is elbeszélgetett az összes fejőnőkkel az állattenyésztési telep munkájáról. A pártnapra sok pártonkívüli dol­gozó is eljött, s a vitában is számosán felszólaltak. Minthogy jó volt az előkészítés, a vita is konkrét volt és hasznos határozatokat eredménye, zett. Kiderült, hogy meg kell erősí­teni az állattenyésztési telep vezeté­sét, több féjőnőt le kell váltani, új etetőjászlakat kell beállítani, ki kell padlózni az istállót, stb. A taggyűlés után a pártszervezet kitartó munkával elérte a határoza­tok megvalósítását, s állandóan el­lenőrizte, betartják-e a zootechnikai eljárásokat, a napi munkarendet, nem sértik-e meg a munkafegyelmet. Az eredmény nem is maradt el. A tej- hozam hónapról-hónapra emelkedik s május közepén már *— egy-egy te­hénre átszámítva — 640 literrel több volt, mint tavaly. Ma már nem megy ritkaságszámba, hogy más állatte­nyésztési telepek dolgozói tanulmá­nyi kirándulásokat tesznek a „Cser- vona Zirka“-kolhozba. Foglalkozás az emberekkel Az instruktor terv szerint dolgo­zik, ami azt jelenti, hogy egy hó­napra előre megszabja munkája irá­nyát s megjelöli azokat a feladato­kat, amelyeket a hónap folyamán meg kell oldania. De az instruktor egyik legfontosabb munkáját, az em­berekkel való állandó foglalkozást, az emberek nevelését, nem lehet semi- lyen terv keretei közé szorítani. Az emberekkel való foglalkozás kitölti az instruktor idejének javarészét. — Nézzük meg, hogyan tükröződik ez Vovk elvtárs, a Lenin-koihoz in­struktorának napi feljegyzéseiben. — Május 3-án kintjárt a cukorrépaföl­deken, beszélt a kolhozparasztokkal és a brigádvezetőkkel a kártevők el­leni harcról. Járt a sertéstelepen is, ahol a terv' túlteljesítése után járó prémiumról beszélt a sertésgondo- •zónőkkel. Ugyancsak a sertéstenyész­tési telepen javasolta a népnevelők­nek, adjanak ki röplapokat a leg­jobb dolgozók munkamódszereiről. — Május 4-én Vovk elvtárs segített a párttitkárnak és a klub vezetőjének egy agitációs brigád megszervezésé­ben és résztvett a következő taggyű­lés előkészítésében. — Május 5-én kintjárt a földeken, ahol a cukorré­pát sarabolták, beszélt a brigádve­zetővel, a munkacsapatvezetőkkel és a kolhozparasztokkal. — Május 6-án az ebédszünetben a tejgazdaságban résztvett egy értekezleten, amelyen értékelték a tejgazdaság áprilisi ered ményeit és kitűzték az újabb felada­tokat. — A következő napon az érte­kezlet tanulságait levonva, javasolta, küldjék el a fejőnőket tapasztalat­csere-látogatásra a golubecsi tejgaz­daságba. Ez a szoros és állandó kapcsolat a falusi dolgozókkal jellemzi az in­struktorcsoport többi tagjának mun, kaját is.

Next

/
Thumbnails
Contents