Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-21 / 171. szám

15 TOLNAI NAPLÓ MAC mOLOAíOAI EWifÜLJETEK! ( A MAI SZAMBÁN: A Központi Statisztikai Hivatal jelentése az 1954. évi népgazdasági terv második negyedévének teljesítéséről (2. o.) — Az árvízvédelmi kormánybiztosság jelentése ( 2. o.) — Iszapban, térdigérő vízben, hősies munkával aratják a gabonát az őcsényi Béke tsz-ben (3. o.) — A dombóvári vasutasok harca az Élüzem címért (3. o.) A simontornvai munkások baráti segítsége (3. o.) — Tudománnyal a népért! (4. o.) XI. ÉVFOLYAM, 171. SZÁM ARA 5't FILLÉR SZERDA, 1954 JtJLIUS 21 Sóba nem látott hősi küzdelem a bölcskei sziget megmentéséért AZ ARATÁS HÍREI A kalaznóiak versenye a behordás-csép’és- beadás sikeréért A bölcskei sziget megmentéséért napok óta folyik a hősi küzdelem. A katonák százai, a dunaföldvári és sztálinvárosi dolgozók éjjel-nappal építik a több mint hét kilométer hosszú gátat, ami szükséges a sziget megmentéséhez. Maga a község nincs veszélyben, de a határban közel 3 millió forint értéket fenyeget a szennyes ár. Dön­tő kapu ez a szakasz azért is, mert ha a szigeten kiszakad a gát, elönti az ár Madocsán a 7000 holdnyi ha­tárt. Szombat estére igen komolyra fordult a helyzet Bölcskén. Szomoat éjjel kérdőjelként lebegett a gát fe­lett ez a szó:'vagy megmentjük a szigetet, vagy reggelre elönt az ár. Szinte futótűzként terjedt el a hír, amikor Farkas Mihály őrnagy hatá­rozott hangon kijelentette: „Minden áron megvédjük Bölcskét!“ A kato­nák, — akik közül sokan két-három nap óta nem aludtak, tudták, hogy mit jelent ez a szó, ezért az eddigi­nél is nagyobb rohamra készültek. Farkas elvtárs pedig azért merte vál­lalni, mert ismeri fiait, akik soha nem hagyják cserben. Szombat délután hét óra tájban megfújták a kürtöt, s félrevert ha­rang bugása hirdette, hogy veszé'y- ben a sziget! Elrendelték a rendkí­vüli állapotot és megindult az élet­halál harc az ár ellen. A védőgátat jóformán mindenütt felépítették már, de állandóan emel­ni kellett, mert rohamosan jött a víz. Több helyen megindult a szi­várgás, amit azonnal eltömtek. Ezen a nevezetes éjszakán több mint 1800- an dolgoztak a gátakon. Nők, férfiak, fiatalok és idősebbek küzdöttek a veszély ellen. A legveszélyesebb helyeken ott voltak a nép fiai, a katonák! A fa­luhoz legközelebb eső szakaszon ott lapátolt 10 bölcskei diszista lány reg­gelig. Turcsik Mária, Farkas Éva, Budai Julianna és a többi, példamu­tatóan dolgozott. Kéri László alhad­nagy vezetése mellett egymásután tömték el a szivárgásokat a katonák. — Ez a küzdelem felér egy csatával, — mondogatták többen. És valóban, harci készültségben, harci gyorsa­sággal, de harci fegyelemmel is kel­lett dolgozniuk, hogy győztesen ke­rüljenek ki az ár elleni küzdelem­ből. Azok a sztálinvárosi hős munká­sok, akik néhány év alatt'világvá­rost és nagy kohót építettek a csu­pasz földre, azok most itt Bölcskén, a napi nehéz munka után, emberfe­letti küzdelemmel dolgoznak ember­társaik megsegítéséért. Regényt kel­lene írni, filmen, dalban kellene mes örökíteni az olyan dolgozók neveit, mint a 66 éves Béres Zsigmond sztá­linvárosi munkásét, vagy társainak, Szabó Károly, Varga Antal és még egypár száznak a nevét. Vágj' a Dolmány József pályamester vezeté­se alatt dolgozó vasutasokét, akik csaknem térdigérő vízben, sárban ‘ö- mítik el egész éjjel a szivárgásokat. Azt a hőstettet azonban még le­írni sem lehet, amit drága fiaink, a katonák tesznek Bölcskén. Mészá­ros János főhadnagy, mint a védő­munkák műszaki irányítója, mindig ott található, ahol a legnagyobb a baj. Konyákig, gyakran egészen Kar tövig belenyúl a töltésoldaiba, a lágy sáros földben megkeresi a lyu­kat, hogy hol kell eltömni, honnan folyik a víz. De a vele dolgozó mű­szaki alegység minden tagja ember- feletti munkát végez. Szemük égő- pirosan néz az álmatlanságtól, lát­szik rajtuk a fáradtság, de a munka tempó nem csökken, sőt amint nö­vekszik a veszély, úgy növekszik a munka is. Olyan tisztek irányítják fáradha­tatlanul a munkát, mint Tolvaj Meny­hért százados, aki épp szabadságra indult, amikor megkapták a paran­csot, hogy az.6 egysége mentési mun kára megy. Tolvaj elvtárs lemondott a szabadságáról, nem hagyta cserben itt sem egységét, hanem eljött s ve­lük együtt dolgozik éjjel-nappal. De ott van köztük állandóan Farkas őr­nagy és Kis főhadnagy elvtárs is, akik segítenek, lelkesítenek és báto­rítanak az embereik között. Amikor hajnalfelé már negyedszer járják vé­gig a hosszú gátszakaszt, Kis elv­társ megáll Slanczki Sándor honvéd előtt, — aki térdigérő sárban, víz­ben tömi el a szivárgást, s szerda óta mindössze 2 órácskát aludt, — s megkérdezi tőle, hogj' birja-e még? A fáradságtól és álmatlanságtól ki­merült honvéd fürgén összeüti a bo­káját és így felel: „Meg kell védenünk Bölcskét, fő­hadnagy elvtárs!“ És vele együtt minden katona így gondolkodik, aki itt dolgozik Bölcs­kén. Azok a gépkocsivezetők, akik előbb a gabonát hordták fáradhatat­lanul a dombos, veszélytelen terü­letre, most a rozsét és a földet hord­ják éjjel-nappal, szinte megállás nél­kül. És amikor vasárnap reggel egy­másután jönnek a teherautók, hoz­zák a pécsi bányászokat, a sztálin­városi, dunaföldvári és budapesti dolgozókat, akkor a katonák azt mondják, hogy amíg a váltás meg nem érkezik, ők nem hagyhatják el a gátat. Vasárnap reggel kiosztják a regge­lit, utána tovább folyik a munka a sziget megmentéséért. A fáradt mun­kások leváltására újabbak jönnek, hogy szembeszálljanak a veszedel­mes árral. A parancsnokságon pe­dig, ahol a megyei és járási pártbi­zottságok tagjai, a megyei tanács tag jai. élükön Vígh elvtárssal, a vb. tit­kárral, tovább intézkednek, utasítá­sokat adnak, ők is rég nem hajtot­ták álomra fejüket, de nekik a gát­építésen kívül olyan gondjaik is van­nak, hogy a dolgozók friss meleg ételt és ivóvizet kapjanak, hogy zavarta­lanul építhessék tovább a gátakat. Ary Róza A kaliaznói tanács az alábbi soro­kat juttatta eil szerkesztőségünkhöz: Mi, kalaanói dolgozó pairasztok a kenyércsata első szakaszát sikeresen megvívtuk, július 16-ra befejeztük az -».fást. Bár az aratási munkák el­végzését nagyban hátráltatta az esős időjárás, de mi minden alkalmas :dőt kihasználtunk, s munkánk si­kerrel is járt. Most a legfontosabb feladatunk­nak tartjuk a behordási munkák elvégzését és a cséplés megindítását. Itt is szükséges minden dolgozó pa­raszt összefogása, hogy a kenyér- csatát teljes egészében sikeresen tud­juk megvívni. A betakarítási munkákat is közös Nem szívesen látott vendég mos-, tanában az eső, mert akadályozza az aratás mielőbbi befejezését. A sok eső ellenére is a középhídvégi kí­sérleti gazdaság dolgozói büszkén je­lenthetik, hogy 328 hold kalászos ara tását befejezték. Nem volt könnyű dolog ezt a munkát két hét alatt el­végezni. Nem egyszer bizony kiverte az eső a rendekből az aratókat. Volt olyan nap. amikor csak félnapot, vagy egypár órát tudtak dolgozni. Az esőt követő nap, amikor a szél egy kicsit felszórttBffia a gabonatáblát, azonnal megindultak az aratógépek, és egymás után szórták a gabona­kévéket. Megkértük Czapári László elvtár­sat, mondja el nekünk, hogyan, si­került aránylag ilyen rövid idő alatt befejezni az aratást. — Nagyon nehezen vártuk már azt a pillanatot, amikor megkezd­hetjük az aratást. Ez a kedvezőtlen időjárás természetesen hátráltatta a munka kezdését. Mindezek ellenére erővel fogjulk megoldani. Segítséget nyújtunk fogaterővel is az olyan dolgozó társaknak, ukilk fogattal nem rendelkeznek, hogy a gabonabehar- dás akadálytalanul megtörténjen. Begyűjtés vonalán pedig azon le­szünk, hogy minden dolgozó paraszt, ak: elcsépelt, a beaaásának eleget is tegyen, hogy a vállalt versenyt meg­nyerhessük. A járás által előirány­zott m.&dvetési tervünket úgy a tszcs-k, mint pedig az egyéni dol­gozók, — túlteljesítettük. Lovász Menyhért tszcs-elnök, Ipari Vilmos term. biz. tag, Turbuk Menyhért mezőgazd. áll. biz. elnök. nap-nap után sárgultak, értek 3 ga­bonatáblák. Egy napon azután meg­kezdtük a nyár legszebb munkáját, az aratást. A bognárok, kovácsok, traktorosok és az építőbrigád tagjai egyszerre tették le a fűrészt, kala­pácsot, a malteros kanalat. hogy helyettük kaszát ragadjartak. Eze­ken az embereken kívül az állatte­nyésztők is kivették részüket az ara­tásból. A fejőbrigéd például vállal­ta, hogy a majorkörüli részt learat­ja. Hajnalban kelteik, hogy 8 órára minőén munkát elvégezzenek az is­tállóban. Azután kimentek aratni, addig, amíg nem kellett a déli fe- jést megkezdem. A fejés befejezése után ismét egészen estig arattak. —* így dolgoztak ők nap-nap után. A középhídvégi gyapotkísérleti gazdaság minden egyes dolgozója megértette az aratás időbeni elvég­zésének jelentőségét, ezért egy pil­lanatig sem vártak, hanem indultak a jövő évi kenyerük betakarításáért 4 középhidvégi gazdaságban befejezték az aratást Ilclyzetjelentéi az árvízről A Duna vízállása a tolnamegyei szakaszon még a tegnapi napon is emelkedett. A megyei tanácshoz be­érkező jelentésekből azonban kitű­nik, hogy ismét sikerült a nagyobb veszélyt elhárítani. És ezt dolgozó népünknek köszönhetjük, azoknak, akik éjjel-nappal kint tartózkodnak a veszélyeztetett területeken és gát­építésekkel, tömésekkel igyekeznek a községeket, a termőföldeket meg­menteni az árvíztől. Tegnap délelőtt Bölcskén körülbe­lül kétezer ember dolgozott, köztük honvédek, rendőrök és vasutas ala­kulatok. Az egyes szakaszon a gyü­mölcsös sarkánál 100 méteren át- szivárgás volt, itt egy száz főből ál­ló építőbrigád fejtett ki jó munkát a veszély elkerüléséért. A kettes sza­kaszon az átszivárgások kisebb mér­vűek. A hármas és négyes szakasz összekötésénél a nyári gáttól körül­belül 25—30 méterre gépekkel egy újabb töltést húztak, amely azt a célt szolgálja, ha esetleg a nyári gátat átszakítaná a víz, biztosítani tudják a átfolyását. A legnagyobb munka a négyes szakaszon folyik, ahol tegnap átszakadás történt. A szekszárdi járási tanács jelen­tette, hogy a Sió emelkedése tegnap délig 36 centiméter, míg a Sárvízé egy centiméter. A Sió vízállása 366, a Sárvízé pedig 349 centiméter. Hét­főn éjjel 90 ember dolgozott három Vízcsatorna eltömésén, amit az éjjel be is fejeztek. Az Alsónyék—rezéti erdőben a védelmi munkák ellenére is áttört a víz. A vadak védelmé­re a honvédség három pontont állí­tott fel bádogból a vadak mentésé­re. A vadvédelmi kerítés Alsónyék községben lett ledöntve, hogy a va­dak ki tudjanak menni a határba. Bátán a gát építését vasárnap befe­jezték. Itt is több helyen volt teg­nap délelőtt átszivárgás, másfél mé­terre pedig gátszakadás, amit kb 35—40 honvéd, 35 bátaszéki és 20 furkópusztai lakos igyekezett rendbe­hozni. Szedresen a talajvíz a szigete­ken emelkedett. Ezeken a helyeken gyors ütemben folyt a betakarítás. Harc községben a falu alatt egy helyen volt gátszakadás. Decs hét­fő éjjel 41 főt küldött Madocsára dől goznl. A paksi járás kedd délelőtti je­lentése szerint Gerjennél a víz kis­sé nőtt, de a gátak erősek, így ve­szedelem nincs. Dunaszentgyörgyön sincs veszély. Pakson a konzervgyár­nál az átszivárgások körülbelül 300 méteres szakaszon megszűntek. A községben hét házat veszélyeztet az árvíz és innét a lakosokat kilakoltat­ták. A házakat veszély nem fenye­geti, mert kőből vannak. A honvéd- és rendőralakulatok ve­zetésével megyénk dolgozói váll­vetve küzdenek azért, hogy az ár­vízelhárítási munkában eddig elért eredményeiket tartani tudják. A sütőipari dolgozók segítsége a gátépítőknek Az évtizedek óta nem látott ár­víz elhárítása fokozott munkát kí­ván minden dolgozótól. A munka nemcsak a gátakon folyik, hanem a termelés más vonalán is. így a Tol­namegyei Sütőipari Tröszt és válla­latai is erősen kiveszik részüket a rendkívüli helyzet folytán az árvíz- veszélynek kitett községekben, Ma­docsán, Bölcskén és Báta területén a gátakon segítséget nyújtó sokszáz dolgozó megnövekedett kenyérszük­ségletének előállításában és szállítá­sában. A bonyhádi, tamási, paksi és a szekszárdi sütőipari dolgozók megér­tették és magukévá tették pártunk és kormányunk felhívását és elvál­lalták annak a napi közel 100 má­zsa többlet-kenyérnek termelését, melyet egyébként Budapestről teher­autóval kellett volna szállítani. S most éjt nappallá téve, még a vasár­napi pihenőnapjukat is feláldozva dolgoznak azért, hogy a többlet-ke­nyeret biztosítsák. A tolnamegyei sü­tőipari vállalatok c vállalásukkal elő­segítették, hogy azt a mennyiségű kenyeret, amit Budapestről kellett volna Tolna megyébe szállítani, más árvíz veszélyeztetett területekre szál- líthatják. Üzemi munkásaink segítsége az aratásban Nagy harcot vívnak ezekben a na­pokban a falvak dolgozói. Zakatol­nak a kombájnok és traiktorvontatá- sú aratógépek, az izmos munkás ke­zekben suhognak a kaszák, hogy minél előbb betakaríthassák a gabo­nát. Az időjárás nem kedvez a mun­kának, ezért minőén percet kihasz­nálva gyorsan be kell fejezni az aratást. Egy-egy napi késedelem is óriási kárral jár, s a holdanként! termés 30—40 százalékát is elveszít­hetjük, ha most nem igyekszünk. Ennek jelentőségét átérezték me­gyénk ipari dolgozói és vasárnap a falu segítségére siettek. A dombóvá­ri lengyár 70 dolgozója a kocsolai Vörös Csillag tsz földjén vágta a búzát. A döbröközi Harc a békéért tsz-ben a II. számú téglagyár dol­gozói segítettek, de kivették a ré­szüket a munkából a többi üzemek dolgozói is. mert a dombóvári járás­ban vasárnap közel 1000 ipari mun­kás dolgozott a földeken. A gyönki járás tanács és szövetkezeti dolgo­zói a gyönki Vörös Csillag tsz föld­jén arattak, a kijlesdi Kossuth tsz- nek a vajüzem munkásai segítették vágni a rendet, hogy minél előbb be­takaríthassák az „életet“. A bony­hádi üzemek dolgozói — mintegy 400 fő — a bonyhádi járás termelőszö­vetkezeteinek és falvainak adott se­gítséget. A cipőgyár és a zománc­gyár dolgozói mellett résztvettek a munkában a tanács, a földművesszö- vetkezet, a KTSZ-ek és a BELSPED dolgozói is, akik az aratás, illetve a behordási munkákból vették ki részüket. fit aretóbrigád versenyez e váraljai Alkotmány tsz-be?i A váraljai Alkotmány tsz-ben öt brigád arat versenyben a kenyér­gabona mielőbbi betakarításáért. Az ősziárpa aratásával már végeztek, amikor a búza aratásához kezdtek, megérkezett az aratógép is. A tsz-ta gok nagy lelkesedéssel fogadták a gépi segítséget. De még nagyobb volt az öröm, amikor látták a gép kiváló munkáját, melyet az 50 holdas bú­zatáblában végzett. Az első nap töbo mint 10 holdat aratott le s napról- napra mindig többet. Az eredmények elérésében nagy része volt Dalmandi elvtársnak, az aratógép felelő® veze­tőjének, gépe megállás nélkül vágta a gabonát. — „Ha így haladunk, ak­kor a héten végzünk az aratással" — mondogatták a tsz-tagok. A tagság minden erejét összpontosította az aratásra, úgy, hogy apraja és nagy­ja. fiatalok és öregek egyaránt ki­veszik részüket a munkából. Van­nak 60—70 éves bácsik is, akik ka­szát fogtak és küzdenek a jó ter­més betakarításáért. Dalmandi elvtárs, az aratógép ve­zetője megígérte a tagságnak, hogy mindent elkövet gépével, hogy az aratás fennakadás nélkül végződjön, s a legkisebb szemveszteséggel fe­jeződjék be. Az egységes munka komoly eredményeket hozott. Már csaknem teljes egészében befejez­ték az aratást és felkészültek a ta- karoaásra. Amikor a tagság öröm­mel fogadta a gépi munkát, egyben meg is ígérte, hogy minden erejé­vel, egységével dolgozik, fáradságot nem ismerve saját és országunk ke­nyerének mielőbbi betakarításáért. i

Next

/
Thumbnails
Contents