Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-16 / 167. szám

1954 JÚLIUS 16 N Ä P C ő s A járási mezőgazdasági osztály is megteszi a magáét Liszt ellenében kenyeret kaphatnak a dolgozó parasztok Egy kiló lisztért 1‘40 kg kenyeret Nem sok sikerre számíthat az, aki napjainkban §izért utazik Szekszárdi­ra, hogy a járási tanács mezőgazda- sági osztályén elintézzen valamit. — Azért nem, mert az osztály dolgo­zói közül kevesen vannak bent. A statisztikuson és az adminisztráto­ron kívül bajos dolog találni vala­kit. Ök pedig nem igen intézkednek bonyolultabb ügyekben, teszik a ma­guk dolgát és kész. De ez így is van jól. Az agronómusnak, meg az osz­mely szerint a mezőgazdasági osz­tály dolgozói közül mindenki felelős egy-egy termelőszövetkezetért, köz­ségért, azért, hogy ott zavartalanul menjen a munka, gyorsam be legyen takarítva a gabona. Az osztály mun­katársai a terv szerint kiutaznak hét főn a kijelölt területre, s csak szom­baton utaznak haza. Áldozattal jár ez ,az biztos. De mikor ilyen tét Menne is minden símáp, ha gyak­ran „közbe nem szólna'1 a' termé­szet, nem esne ennyi eső. De így nem megy minden zökkenőmentesen. A bátai Vörös Zászló termelőszövet­kezet gabonáját már az árvíz fe­nyegeti. Meg arról a területről is, amelyet nem fenyeget ilyen veszély Mikor Bajor János elvtárs az osztály vezetője tudomást szerzett arról, hogy a bátai Vörös Zászló termelőszövetkezet gabonatábláit ár. víz fenyegeti azonnal motorkerékpár­ra ült, kiment Bétára, hogy meg­nézze, mit tehet tenni. A gabona érett, most még rá lehet menni, — legtöbb helyen még kombájnnal is lehet aratni. De nincs kombájn, mert ide nem jutott a sárpilisi gép­állomásról. Az osztályvezető intéz­kedett. Elment a sárközi és a leperd- pusztai állami gazdaságba, meg a sárpilisi gépállomásra, minden moz­gathatót megmozgatott, hogy meg legyen mentve a bátai Vörös Zász­Tizennyolc község és 31 termelőszö vetkezet tartozik a járási tanácshoz. A mezőgazdasági osztálynak 15 dol­gozója van. Nem lehet a feladat, — ami ebben az időszakban az osz­tály dolgozóira hárul — könnyű. Nehéz, de nem megvalósíthatatlan, amit az osztály dolgozói végre is hajtanak. Bizonyítja ezt az, hogy megyénk hét járása (Szekszárd vá­rost is ideértve) — közül jelenleg a szekszárdi járásban halad legjobban a gabonabetakarítás. A gabonabetakarításban elért ered meny természetesen nem csupán a különösen a szedresi. A szedresi gép­állomás gazdászai, kombájnosai, ara­tógépkezelői eddig még mindig ott tályvezetőnek ilyenkor kint a ha­tárban, a termelőszövetkezeti tagok és dolgozó parasztok között kell len­ni. Szaktanácsokat kell adni minden­ben, segíteni a szervezésben, meg ha szükséges, a helyszínen operatíven intézkedni egyik, vagy másik kér­désben. A szekszárai járási tanács mezőgazdasági osztályának dolgozói ezt teszik. A betakarítási nagy munkákat megelőzően a járási tanácsnál forog kockán, mint ebben az idő­szakban, nem szabad sajnálni az ál­dozatot. Különösen a mezőgazdasági termelés parancsnokainak, irányítói­nak nem szabad sajnálni. A szek­szárdi járás mezőgazdasági osztályá­nak vezetői, agroinómusai nem is saj­nálják, megteszik a magukét. Arról van itt szó, hogy a járásban közel úgy kell „lelopkodni" a gabonát. És ha azt a kevés napos időt is tétlen­séggel töltik ebben az időszakban, a gépek kihasználatlanul állnak, ak­kor bizony hiba lesz. nagy lesz a szemveszteség, kevesebb kenyér jut a dolgozók asztalára. Nézzük meg egy példán keresztül, hogy egyik, vagy másik kérdésben ló termelőszövetkezet gabonája. Si­került is, lett kombájn és máris arat nak, reméljük nem is lesz komolyabb hiba. Ilyenkor kell gondolni arra is, hogy az ősszel jóminőségű vetőmag legyen. Az agronómusoknak kell ellenőrizni, hogy a legszebb táblák, a leggyommentesebbek külön legye­nek learatva, külön legyen tárolva a termés. Fejős Mihály elvtárs, a főagromómus ezt teszi. Jelenleg is Bátaszéken van, hogy e tekintetben se csússzon be sehol hiba. Persze emellett szorgalmazza az aratást is. A szekszárai járás mezőgazdasági osztály érdeme. Leg­több részük azoknak a termelőszö­vetkezeti tagoknak, egyéni parasztok nak van, akik fáradtságot nem is­merve, ha az idő engedte, vasárnap is dolgoztak, hogy minél előbb a mag tárba kerüljön a gabona. A fácán­kerti Vörös Hajnal termelőszövetke­zet tagjai például az aratás meg­kezdése óta minden vasárnap dolgoz­tak. Az őcsényi Béke termelőszö­vetkezet tagjai, mikor este 6 órakor elállt az eső, aratni lehetett, mun­kához láttak, késő estig arattak. voltak, ahol segíteni kellett. A gé­pek jól dolgoznak, ha volt is kisebb hiba, azt a szerelők gyorsan kijaví­tották. A mözsi gépállomás eddig még keveset aratott, mert körzeté­ben még sok helyen nem teljesen érett a gabona. De azért a mözsi gépállomás kollektívájának is része van abban, hogy a szekszárdi járás­ban globálisan már 70 százalékra áll az aratás. Loboda elvtárs, a gépál­lomás vezető mechanikusa ellátoga­tott a szomszédos szedresi gépállo­más körzetébe, látta, hogy ott már pereg a gabona. Azonnal a mező­gazdasági osztály vezetőjéhez ment, hogy irányítsák a kombájnokat a •szedresi gépállomás körzetébe, mert ott pereg a gabona. Ez nem ment olyan könnyen, mert a szedresi gép­állomás ebbe nem akart beleegyez­ni. De mikor Bajor elvtárs meg­magyarázta nekik, hogy miről van szó, beleegyeztek. A fácánkerti Vö­rös Hajnal tsz gabonáját Szántó Jó­zsef mözsi és Virágh Mihály szedre­si kombájnosok közösen, gyorsan learatták. A sárpilisi gépállomás­ról már nem lehet teljes joggal mon­dani, hogy jól dolgozik. Két kombájn ugyan jól dolgozik, a másik kettő viszont nem, mindössze 6 holdat arattak július 13-ig. 3500 forint jutalom A szekszárdi járási tanács mező- gazdasági osztálya dolgozóinak ipar­kodását az anyagi érdekek is ser­kentik. A minisztertanács ugyanis 3.500 forint jutalmat tűzött ki an­nak a járási mezőgazdasági osztály­nak, amelyben a megyén belül -el­sőnek takarítják be a gabonát. A mi megyénkben erre a 3.500 forintra a szekszárai járási tanács mezőgazda­sági osztályának dolgozói tartanak igényt. Amint Bajor elvtárs, az osz­tályvezető mondja: — „Ha minden kötél szakad, akkor is el kell nyer­ni a jutalmat. Igaz, hogy sokat kell most dolgozni, sokat kell menni, a családtól távol lenni, de mindezt majd pótoljuk, a télen kipihenjük magunkat" — így vélekednek az osztály dolgozói. Igazuk is van, mert sok a munka. De bezzeg nagyon csú­nya dolog volna, ha akármelyik me­zőgazdasági vezető, vagy agronómus a döntő pillanatban hátrálna meg, most sorakoztatná fel érveit arra, hogy nem lehet 8 óránál többet dol­gozni. Jóllehet igaza lenne annak, aki azt állítaná, hogy nem lehet sen­kitől sem ilyen sok áldozatot köve­telni. Viszont azt is kell látni, hogy a gabonabetakarítás ideje most van, ha a mezőgazdasági vezetők és dolgozók elmulasztják kötelességü­ket, azt már a télen nem lehet pó­tolni. Nem, senkinek sem szabad el­mulasztani kötelességét. Úgy kell mindenkinek megtenni a maga kö­telességét, mint azt a szekszárdi já­rás mezőgazdasági osztályának dol­gozói teszik. A dolgozó parasztság munkájá­nak megkönnyítésére még májusban azt az utasítást adta ki az élelmi- szeripari, a bel- és külkereskedelmi minisztérium, és a SZÖVOSZ igaz­gatósága, hogy azokon a helyeiken, ahol kereskedelmi kenyér kerül for­galomba, a dolgozó parasztság ré­szére biztosítani kell, hogy liszt el­lenében kenyeret kaphasson. Ezt a rendeletet megkapták a földműves­szövetkezetek, a boltkezelők és a sü­tőipari vállalatok is. Megyénkben csak néhány föld­művesszövetkezet tudatosította a csere jelentőségét a dolgozó paraszt­sággal. És ezért jogosan kérdezzük: „Végrehajtotta-e a földművesszövet­kezet, az egyik fontos feladatát, a mezőgazdasági termelés segítését ak­kor, amikor ilyen fontos rendelkezést nem tudatosít megfelelően?“ Nagy könnyítés az, hogy nem kell a ke­nyérsütéssel vesződniök a dolgozó parasztoknak otthon. A földműves­szövetkezeti boltba bevitt 1 kiló lisz­tért 1 kiló 40 deka kenyeret kapnak, sütési díjat csupán 60 fillér^ kell fi­zetni kilogrammonként. Dunaszent- györgyön, Szekszárdon és még több helyen még szó sem volt erről. Nem mintha ezeken a helyeken nem szí­vesen cserélne a dolgozó parasztság, dehát az itteni vezetők a véletlenre bízzák: ha cserélnek úgyis jó, ha nem, úgyis. Ahhoz, hogy ezt a kedvezményt a dolgozó parasztság megfelelően igénybe is vegye és hogy a sürgős aratási, betakarítási munkákat idejé­ben elvégezhesse, okvetlenül szük­Miniszteri rendelet írja elő, hagy a cséplés befejezéséig minden köz­ségben és állami gazdaságban magas tűzfigyelő szolgálatot kell tartani. Ezt a szolgálatot eddig legtöbb köz­ségben a templom tornyából látták el. Ez igen kellemetlen volt, mivel a templom rendkívül távolesik a tűz oitó szertártól és így tűz esetén a megfigyelő késve> tudta értesíteni az ügyeletes tűzoltót. így volt ez Kaj- dacs községben is eddig, most azon­ban megváltozott ez a módszer. A kajdacsi tűzoltóság karöltve a köz­ségi tanáccsal és a dolgozókkal, tűz- figyelő tornyot épített. Megbeszélték a helyi mesterekkel, hogy mennyiért vállalják a torony megépítését. Azok 4000 forintot kértek az építésért. — Pénzfedezet azonban mindössze 1500 forint volt. Felvetődött a kérdés, ho­gyan szerezzék meg a hiányzó ösz- szeget. A B. M. tolnamegyei főosz­tály tűzrendészeti osztályához for­dultaik segítségért. Itt azt a javasla­tot kapták, tartsanak kultúrműsort és a tűzrendészeti osztály kultúrgár- dáját mindjárt rendelkezésükre is bocsátották. séges, hogy a földművesszövetkeze­tek dolgozói világosan és félreérthe­tetlenül magyarázzák meg a dolgozó parasztságnak, hogyan is történik a csere és milyen előnye származik ab­ból nemcsak a mezőgazdasági mun­kák elvégzésében, hanem anyagilag is. A cserekenyér nem a kereskedel­mi lisztből készül, hanem abból a lisztből, amelyet a dolgozó paraszt­ság csere ellenében ad a szövetke­zetnek. A sütőipari vállalat a föld­művesszövetkezeti bolt megrendelé­sére köteles készíteni 2—3—4—5 ki­lós kenyeret a dolgozó parasztság igényeinek megfelelően. Tehát a he­lyi szokások és a dolgozó parasztság kívánsága szerint súlyban és for­mában kell megsütni a kenyeret. Ebből is láthatjuk, hogy kormány­zatunk minden lehetőséget biztosít a parasztság részére munkájának megkönnyítéséhez, csak igénybe kell venni. A földművesszövetkezetek dől gozóinak pedig olyan jó felvilágosí­tó munkát kell végezni, mint azt Kajdacson és Nagydorogon teszik, ahol a csere bevezetése óta a dolgo­zó paraszt szívesen cseréli át a lisz­tet kenyérre. Ha földművesszövetke- zeteink megfelelően tudatosítják a lisztnek kenyérre való átcserélését, biztosítják, hogy a sütőipari vállala­tok a helyi igényeiknek megfelelő súlyban és formában sütnek a csere­lisztből kenyeret; akkor elmondhat­ják, hogy a párthatározat szellemé­ben segítették a dolgozó parasztság . mezőgazdasági termelő munkáját, i Sz. F. A kultúrcsoport munkáját siker koronázta, szép bevételük volt az előadásokból. A községi tűzoltóság tagjai is fellelkesedtek a sikeren és munkájuk mellett műsorszámokat tanulnak meg. Az előadásokból meg­teremtették az építkezéshez szüksé­ges összeget. A tanács pedig bizto­sította a szükséges faanyagot. A falu lakossága is hozzájárult az épít­kezéshez, társadalmi murakával hord tá'k össze a faanyagot. Mire a helyi kovács elkészítette a szükséges csa­varokat, a kőműves a betonoszlopo­kat, az ácsmester is összeállította a 25 méter magas, csaknem 80 mázsás figyelőtornyot. A nagydorogi gépállo­más is hozzájárult a torony felállí­tásához. ő vontatta a helyszínre az alkotmányt, melyet egyik vasárnap csőrlővel és fogasléces emelővel ma­gasba emelték. A megfigyelő torony már büszkén hirdeti a. tűzoltók bátor kezdeményezését, a község lakossá­gának összefogását és lelkes munká­ját. Csöglei István tűzoltó. alaposan megfontolt tervet készítettek, 30.000 holdról kell betakarítani a gabonát hogyan intézkedik a mezőgazdasági osztály megyénk egyik legnagyobb járása Dicséretet érdemel a járás három gépállomása is. Az alsónánai gazdák „ fogadjistenei6. .. KEMÉNYEN TŰZÖTT ezen a na­pon a nyári nap az alsónánai határ­ra. Magam szinte monoton egyhan­gúsággal taposom kerékpárom pedál ját a szántóföldek között kacskarin­gózó országúton. Az egyhangúság azonban csak a kerékpározásra vo­natkozik, mert amint szemem körül­tekint a tájon, lázas munkát figyel­het meg. Villognak a kaszák, itt-ott meg-meg csendülnek, amint megfe­nik, hogy utána annál sebesebben dőljenek a rendek, szaporodjanak a keresztek. Mindebből arra következtethetek, hogy Alsónána dolgozó parasztjai, is az állam sokoldalú támogatására „adjon istenére“ méltóan akarnak válaszolni, jó munkájukkal monda­nak „fogadj istent“. E következtetésem bizonyossággá válik, amint a tanácsházára érek, s „majdnem véletlenül“ ott tartózkodó Rákóczi István elvtárssal, a tanács elnökével beszélgetek. Képletesen említettem meg a véletlen szócskát, de valami igaz van benne, mert amint Rákóczi elvtárs elmondja, az ilyen nagy munkák idején nagyon sokat van kint a határban, hogy sze­mélyesen is meggyőződjön a mun­kák állásáról, hogy személyesen is segítse, buzdítsa a falu népét. AZ ELŐBB EMLÍTETT „fogadj- ístenről“ ezeket mondja Rákóczi elv társ: „Jó kedvű, vidám aratás ez az idén. Nemcsak azért, mert a bő ter­més reményében most még gyorsab­ban fagynak a lábon álló gabonák, mint az előtt, hanem azért is, mert falunk igyekezett jól felkészülni a bő termés betakarítására.“ E jó fel­készüléshez szorosan hozzátartozik, hogy szerte a határban már a har­madik kapálásokat kezdik a dolgo-. zó parasztok. Többet, jobbat igyekez­nek termelni, hisz saját érdeküknek tartják a mezőgazdaság fejlesztésé­ről szóló párt- és kormányhatározat végrehajtását. Természetesen ez a távolabbi perspektíva, de szeretetük, készségük már most is megmutat­kozik, amikor a második negyedéves adófizetési tervet 113 százalékra tel­jesítették. Ezért megy minden eddigieknél sokkal vígabban, sokkal nagyobb lendülettel az aratás most. „Termelő szövetkezeteink példamutatása is — veti közben Rákóczi elvtárs — egy­re nagyobb mozgósító erőként jelent kezik a faluban“. — A továbbiak­ban megkérdezem Rákóczi elvtársat, mondja el, hogy a párt és a kor­mány ilyen nagyarányú gondosko­dása mellett minek köszönhető e jó eredmény: „Elsősorban is a pártszervezet egy­re fokozódó segítségéről kell beszél­ni — mondja, — A pártszervezet ve­zetőségi üléseiről ezekben a napok­ban nem hiányoznak a tanács és a DISZ vezetői sem, s együtt beszél­jük meg a feladatokat. Az aratás megkezdése előtt a pártszervezet meghívta a termelési bizottság elnö­két is és az állandóbizottsági elnö­köket is. Ennek eredményeképpen nemcsak a felvilágosító munka ja­vult meg a gyors, minél kevesebb szemveszteséggel történő aratás ér­dekében, hanem szélesedett a kom­munisták és a legjobb pártonkívüli dolgozó parasztok példamutatása Is. Ebben természetesen nagy szerepe van annak is, hogy maga Zai Ist­ván párttitkár elvtárs is élenjár a begyűjtésben, adófizetésben és a töb­bi mezőgazdasági munkában is.“ ÉS EZUTÁN SOROLJA TOVÁBB a példamutató kommunistákat, mint Barta László elvtárs, Kökény Béla elvtárs, akiknek egy dűlőben van a földjük, s ha valamelyikük lemarad a munkában, mindjárt számonkérik egymástól. Példájukra a dűlőben a pártonkívüllek is élenjárnak, mint Milán Mátyás és a,többiek. — Minta dűlő ez — mint * ahogy a faluban mondják. — A termelési bizottság elnöke, Galla Menyhért maga is pél­damutató, már a búzát vágja, de a harmadik kapálást is elvégezte, Rozs noki Imre a termelési bizottság egyik tagja szintén már a búzáját aratja. De lehetne sorolni még to­vább is a termelőszövetkezetek tag­jait, az egyénileg dolgozó paraszto­kat, akilí mind-mind vállvetve har­colnak a pártszervezet vezetésével a szebb, a boldogabb életért. — NAGY SEGÍTSÉGÜNKRE VOLT a DISZ -szervezet is az aratá­si előkészületekben — folytatja Rá­kóczi elvtárs. — Ebben is termé­szetesen elsősorban pártszervezetünk nek van nagy része, mert az if júság közötti politikai munka megjavítása érdekében például az egyik legjobb ifjú kommunistát, ifj. Hévízi Lajos elvtársat a DISZ-be küldte dolgozni. Az ifjak később titkáruknak válasz­tották, s azóta a DISZ-szervezet erő­södött, nemcsak számszerűleg, de úgy is, hogy javult a munkájuk. A tavalyi 14 tagú DISZ-szervezet, ma már több mint 60 tagot számlál. Kü­lönösen a növényápolási munkákban mutattak jó példát. Külön brigádot is alakítottak, amelyik segített a Dózsa termelőszövetkezetnek. Mint­egy 18 fiatalt könyvvel, töltőtollal, s más egyéb hasznos tárgyakkal ju­talmazott a DISZ vezetőség jó mun­kájukért. EZUTÁN A CSÉPLÉSRE TERE­LŐDIK A SZÓ s Rákóczi elvtárs itt is megemlíti a pártszervezet segít­ségét. — A pártszervezet vezetősége a cséplőgépek mellé is biztosított egy egy élenjáró kommunistát, akinek vezetésével a felvilágosító, nevelő munka folyik, majd a gyors begyűj­tés sikeréért. Németh Sándor elvtárs pártcsoportbizalmi például annál a cséplőgépnél lesz, amelyik az egyé­nileg dolgozó parasztok részére csé­pel. Tavalyi jó munkája biztosíték arra, hogy az idén sem lesz a csép­lőgépnél egyetlen egy dolgozó pa­raszt sem, aki ne a cséplőgéptől tel­jesítené begyűjtési kötelezettségét. Még sokáig beszélgettünk volna, ha az idő mindkettőnket nem sürget s a kötelesség. E kettő együtt, külö­nösen most, amikor minden perc olyan nagyon drága, bizony nem le­becsülendő. E rövid eszmecsere is bizonyítja azonban, hogy az alsóná­nai tanács és pártszervezet szorosan együttműködve igyekszik a nagy fel adatokat a falu dolgozó parasztjai­nak minél szélesebbkörű bevonásá­val megoldani. Amint az eddigi pél­dák is bizonyítják, nem eredmény­telenül. Amint újra járom elmenő­ben -a földek között a kacsikarin- gós országutat, ezek a gondolatok járnak a fejemben. Megnyugtat az is, hogy az estére hajló hűvösebb időben a körülöttem elterülő földe­ken talán még többen szorgoskodnak mint ezelőtt. Tűxfigyelőtorony épült Kajdacson

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents