Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-16 / 167. szám
2 N 'Ä P C 6 1954 JÜLIUS 16 Újabb nyomás Franciaországra Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nyilvánosságra hozta tervét „Nyugat-Némeiország szuverénitásának visszaállításáról“ London (MTI): Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia szerdán bejelentették, hogy „készek helyreállítani a Szövetségi Németország szuverénitását még akkor is, ha az európai védelmi közösségi szerződést nem ratifikálják/' Az új Wehrmacht felállítását viharosan ellenző francia közvélemény megtévesztésére szükségesnek tartották kijelenteni azt is, hogy Nyugat-Németország felfegyverzését egyelőre elhalasztanák mindaddig, amíg „be nem fejezik az előkészületeket a nyugat! védelemhez történő német hozzájárulással kapcsolatban.1' Ezt a javaslatot szerdán hozta nyilvánosságra Churchill az angol alsóházban elhangzott felszólalásában és ugyanezen a napon Dulles amerikai külügyminiszter az amerikai kongresszushoz intézett levelében. Dulles levelében kiemelte. hogy Nagy-Britannia és Amerika az európai védelmi közösség zsákutcába jutott problémájának előbbrevitele érdekében Nyugat-Németország szuverénitásának azonnali biztosítását és ugyanakkor a német új- rafelfegyverzés későbbre halasztását javasolja. A javaslat szerint, ha a francia nemzetgyűlés augusztus 15- ig, vagyis jelenlegi ülésszakának végéig nem ratifikálná az „európai védelmi közösségről“ szóló szerződést, akkor felkérik Franciaországot, hogy csatlakozzék Angliához, az Egyesült Államokhoz és Nyugat-Né- metországhoz és közösen mondják ki a bonni szerződés életbeléptetését. Ezzel végetérne Nyugat-Németország megszállása. Jelenleg — mint ismeretes —, a bonni szerződés életbelépése az euró. pai védelmi közösség ratifikálásától függ. Az angol-amerikai terv éppen ezt akarja megkerülni és így akar „lehetőséget biztosítani megfelelő elő készületek befejezésére a német csapatoknak az európai védelembe történő bekapcsolása érdekében" — amint erre Dulles levelében is rámutat. Az angol alsóház külügyi vitája London (MTI): Az angol alsóházban szerdán külügyi vita kezdődött, amelynek során igen éleshangú felszólalások hangzottak el. A vita meg nyitása után elsőnek Attlee, a munkáspárt vezetője szólalt fel és élesen bírálta az Egyesült Államo^c politikáját és a nemzetközi problémák, ról alkotott amerikai nézeteket. Attlee hangoztatta, „sajnálatos, hogy Dulles hem tért vissza a genfi értekezletre, majd a genfi tanácskozás napirendjén szereplő kérdésekkel és a Kínai Népköztársaság ENSZ-beli tagságának kérdésével fog lalkozott. Kiemelte, hogy „az amerikaiak súlyos vereséget szenvedtek Koreában" és hozzáfűzte, hogy „az amerikaiak sokkal jobban félnek a kommunista agressziótól, mint az angolok — a félelem pedig igen rossz tanácsadó.“ Attlee ezután így folytatta: „Ha sikerül fegyvernyug- vást, vagy fegyverszünetet létrehozni Indokínában, még mindig fennáll Korea igen nehéz kérdése. E kérdés rendezése pedig teljes mértékben összefügg Kína ENSZ tagságának kérdésével, valamint Formoza problémájával. A munkáspárt felfogása szerint — mondotta, — helytelen és oktalan, valamint az ENSZ alapelveivel ellentétben álló dolog az, hogv Kínát kirekesztik az Egyesült Nemzetek soraiból.“ Attlee ezután a? Egyesült Államoknak ezzel kapcsolatos állásfoglalását bírálva, hangoztatta: „Vannak olyan meggondolatlan emberek... akik még mindig a kommunista Kína elleni háborúra gondolnak, hogy visszaültessék trón- 1 jára Csang Kai-seket. Ez katonai szempontból őrültség és politikai szempontból pedig figyelmen kívül hagyja a történelem tanulságait. — Kínában — szögezte le Attlee, — forradalmi kormány van, amely kétségtelenül bírja a nép tömegek támogatását". Az angol munkáspárti vezér ezután „bizonyos aggodalomnak' adott hangot azzal kapcsolatban hogy „az Egyesült Államok befolyásos körei az Egyesült Nemzetek Szer vezetét csupán eszköznek tekintik" céljaik elérésére és hozzáfűzte: „Az angolok nem így vélekednek. Noha az angolok is, helytelenítik a kommunizmust, mégis békés együttélést szeretnének megválósítani. Vájjon a kínai kormányt sohasem veszik fel az ENSZ-be, azért, mert kommunista? ...“ Attlee bírálta az amerikai kormányt, amiért úgy határozott, hogy felfüggeszti az Olaszországnak és a Franciaországnak nyújtott „segélyt", ha ezek az országok nem ratifikálják az „európai védelmi közösség"- ről szóló szerződést. „Mi határozottan helytelenítjük azt, ha valamely államot erőszakkal fenyegetnek.“ Attlee elitglte az Egyesült Államok politikáját Guatemalával kapAz olasz képviso’Qliáz pénzügyi hizolísága ióváiiagyla az „európai vécéim! közösséget“ ratifikáló iörvenyiavaslalot Róma (MTI): Az olasz képviselőház pénzügyi bizottsága — mint az AFP jelenti, — szerdán 26 szavazattal 16 ellenében (tizenöten tartózkodtak a szavazástól) — jóváhagyta az „európai védelmi közösséget" ratifikáló törvényjavaslatot. Földrengés Szarajevóban B e 1 g r á d (TASzSz). Mint a Politika című belgrádi lap jelenti, július 13-án éjjel földrengés volt Szarajevóban. A földrengés két másodpercig tartott. solatban is. Kiemelte: „Itt egyszerűen agresszióról volt szó.“ Végül a hidrogénbomba veszélyére mutatott rá Attlee és e kérdés megoldása érdekében a legmagasabb szín vonalú nagyhatalmi megbeszélések mellett szállt síkra. Attlee felszólalására Churchill vá- aszol. „Hosszas amerikaellenes siránkozásnak", „tapintatlan és szük- égtelen bírálatnak“ nevezte Attlee beszédét, de ő sem tudta teljes mérőkben elutasítani a Kína ENSZ tagságával kapcsolatban egyre erősödő követelést, amely Attlee beszédében is kifejezésre jutott. Az angol miniszterelnök olyan kijelentést is tett, hogy Kína ENSZ tagságának je- 'enlegi felvetése „megharagítaná az Egyesült Államokat" és hozzátette, hogy „a kormány véleménye szerint helyes lenne, ha a kérdést az ENSZ közgyűlés szeptemberi ülésszaka utáni időre halasztanák.“ Churchill az alsóházban elhangzott felszólalásában bejelentette, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok úgy határozott, hogy készek helyreállítani Nyugat-Németország szuverenitását, még akkor is, ha az európai védelmi közösséget nem ratifikálják az egyes európai államok. Németország felfegyverzését pedig egyelőre elhalasztanák addig, amíg be nem fejezik az előkészületeket a nyugati védelemhez történő német hozzájárulással kapcsolatban. Attlee ekkor felugrott helyéről s követelte, hogy e lépés végleges jóváhagyása előtt hívják össze az alsóházat. Genfi hírek Genf (TASzSz). V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere, július 14-én ebédet adott Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszter- elnöke és külügyminisztere, valamint Fám Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese tiszteletére. Az ebéden résztvettek a Szovjetuniónak, a Kínai Népköztársaságnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak a genfi tanácskozáson résztvevő küldöttség tagjai, valamint tanácsadók és szakértők. * Az „Uj Kína“ hírügynökség tudósítójának genfi jelentése szerint Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere július 14-én fogadta Krisna Menont, India ENSZ-képviselőjét. V. M. Molotov beszélgetése Edennel Moszkva (TASzSz). V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere július 14-én a szovjet küldöttség helyiségében beszélgetést folytatott A. Edennel, Nagy-Britannia külügyminiszterével, aki e napon tért vissza Párisból. A két külügyminiszter a genfi tanácskozás munkájának folytatásával kapcsolatos kérdésekről beszélgetett. Elhalasztották a görög, török és jugoszláv külügyminiszterek konferenciáját London (MTI). A londoni rádió jelenti, hogy elhalasztották a görög, török és jugoszláv külügyminiszterek jövő szombatra tervezett konferenciáját, amelynek feladata lett volna a balkáni katonai szövetség aláírása. A közösen kiadott nyilatkozat szerint „nem lehetett időben megtenni a szükséges intézkedéseket“. A nyilatkozat nem tűzi ki a konferencia újabb időpontját. Nyugati politikai körökben is rámutatnak, hogy a nyilatkozatban megjelölt okkal szemben a konferencia elhalasztásának egvik számottevő oka az olasz-jugoszláv ellentét a trieszti kérdésben. Atnyiiitották a nemzetköz’ Sztálin békedijai Szaliib Szingh Szokhinak Moszkva (TASZSZ): Július 14-én. a Kreml Szverdlov-termében a szovjet közélet számos képviselőjének jelenlétében átnyújtották „a népek közötti megszilárdításáért" elnevezésű nemzetközi Sztálin-aíjat Szahib Szingh Szokhi professzornak, a kiváló indiai közéleti személyiségnek. Szkobelcin akadémikus, a nemzetközi Sztálin békedíj-bizottság elnöke az aranyérem és az oklevél átnyuj- tása után szívélyesen üdvözölte Szahib Szingh Szokhit a magas kitün tetés alkalmából. Mülfioifiikai is írek MOSZKVA A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége Jurin Vlagyimirovics Andropovot kinevezte a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott budapesti nagykövetévé. A legfelső tanács elnöksége Jevgenyij Dmitri je- vics Kiszeljovot más beosztásba helyezte és ezért felmentette e tisztség alól. HELSINKI Július 13-án Abasvili ellentengernagy, a szovjet hadihajó-egység parancsnoka az Ordzsanikiidze cinkáló fedélzetén ebédet adott, amelyen jelen volt Tömgren finn miniszter- elnök, Heiskanen tábornok, a fegyveres erők parancsnoka, Sundman altábornagy, a vezérkar főnöke, Koi- visto ellentengernagy, a haditengerészeti erők parancsnoka és mások. Szovjet részről az ebéden jelen volt N. F. Poszeljanov, a Szovjetunió helsinki ideiglenes ügyvivője, a szovjet (küldöttség munkatársai, a szovjet hajók parancsnoki kara. Július 13-án Frenckel, Helsinki helyettes polgármestere fogadást adott a szovjet hajók tisztjei számára. Elhagyták Helsinkit a szovjet hadihajók. Helsinki lakossága igen nagy örömmel fogadta a szovjet hadihajókat. Amerre csak jártak a szovjet tengerészek, mindenütt a finn dolgozók szeretete és figyelme övezte őket. A helsinki kikötőben a szovjet hajók ott tartózkodása alatt több mint nyolcezer ember járt. Július 13-án az „Ordzsonikidze“ hajón egymást követték a küldöttségek. A küldöttek virágokat, fényképalbumokat és könyveiket nyújtottak át emlékül a szovjet tengerészeknek. Délután 15 órakor bevonták a ha- jóhidat, felszedték a horgonyokat. A szovjet hajók elhagyták a vendég- szerető kikötőt. BERLIN A Német Demokratikus Köztársaság legfelső törvényszékének első büntetőtanácsa megtartotta a főtárgyalást dr. Karl Hamann, volt kereskedelmi és ellátásügyi miniszter és bűntársai perében. A vádlottak főként 1951-től 1953 elejéig szabotálták a lakosság tervszerű élelmiszerellátását, nem bocsátották rendelkezésre a szükséges élei miszermennyiségeket és az egyes kerületeknek való Szétosztás során jelentékeny mennyiségű élelmiszert helytelenül irányítottak, úgyhogy a lakosságnak élelmiszerrel való ellátásában zavarok álltak be. Hamann vádlott ezenfelül részben személyesen, részben közvetítők útján. bűnös kapcsolatokat tartott fenn imperialista ügynökökkel. Hamannt tíz évi fegyházra Ítélték, bűntársait 3—6 évig terjedő fegyházbüntetéssel sújtották. Hősies küzdelem az árvízzel a magyar Duna felső szakaszán A magyar Duna felső szakaszán Rajkától Budapestig hősies küzdelem folyik az áradó Dunával. Csütörtökre virradóra tovább emelkedett a víz. A partmenti lakosság izgalmas munkában töltötte el az éjszakát. Ipari dolgozók tömegei. gépekkel, teherautókkal siettek a veszélyeztetett területekre, a dolgozó parasztok szántóföldi munkájuk után ásóval cserélték fel a kaszájukat. Gátra állottak derék honvédein’k is a legveszélyeztetettebb helyeken, hogy meg fékezzék a dagadó Duna szennyes- szürke hullámait. Végig a Duna mentén, ahol a dolgozó ember hatalmas csatát vív az árvízzel, mindenfelé a honvédek bátorságát, helytállását dicsérik a dolgozók. A honvédek helytállásának beszédes bizonyítéka Tahitótfalu. A község határában mintegy 150 holdnyi bevetett területet fenyegetett elöntéssel a víz. Az áradat gyorsan nyomult előre a hullámtéren lévő gabonaföldek felé, de a műszaki tiszti- iskola növendékei mégis megmentettek mintegy nyolcvan holdnyi kalászost. Derék katonáink övig érő vízben hordták fel az utolsó kereszteket a dombosabb területre. A németországi és ausztriai árvízhelyzetről Berlin (MTI) A „Die Welt" című hamburgi lap a dunai árvízszerencsétlenségről közölt szerdai jelentésében megállapítja, hogy Délkelet- Bajorország nagyrésze megmenekült volna az árvíz pusztításaitól, ha a védőgátak megfelelő állapotban vannak. Az Isarnak és a Duna több mellékfolyójának védőgátjait évtizedek óta nem javították, úgyhogy rész ben már málladozni kezdtek. Az osztrák lapok nagy felháborodással fordulnak szembe különféle közlekedési vállalatok nyerészkedő üzelmeivel, amelyek autófouszkirán- dulások rendezésével látványosságként akarják kiaknázni a szerencsét lenséiget. A vállalkozóknak ez a pro- fithajihászása a felháborodás viharát idézi elő az árvízsujtotta területek lakossága körében. Az Egyesült Államok fokozott nyomást gyakorol Franciaországra Irta: B. VRONSZKIJ A külföldi sajtóközlemények után ítélve az Egyesült Államok az utóbbi időben fokozott nyomást gyakorol Franciaországra, azzal a céljai, hogy az „európai védelmi közösségről“ szóló szerződés ratifikálásának meggyorsítására kény szerítse. A francia lapok, még a burzsoá lapok is, felháborodva írják, hogy az „atlanti nyomás“ rendkívül éles és durva formát ölt. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke még a francia kormányválság kellős közepén üzenetet intézett a francia köz- társasági elnökhöz, azzal az alig leplezett követeléssel, hogy Francia- ország biztosítsa az „európai védelmi közösségről“ szóló szerződés ratifikálását. A washingtoni angol-amerikai tárgyalásokat is felhasználták a Franciaországgal szembeni nyomásra és fenyegetésekre. Eisenhower és Churchill közös nyilatkozatukban figyelmeztették Franciaországot, hogy „az európai védelmi közösségről szóló szerződés és a bonni szerződés hatálybaléptetésének további halo gatása kárára volna az atlanti országok szolidaritásának“. A washingtoni vezetőkörök nyíltan azzal fenyegetik Franciaországot. hogv amennyiben nem lesz hajlandó résztvenni az „európai had seregben“, külön katonai szerződést kötnek a bonni revgnsisztákkal és Franciaország mellőzésével újjáélesztik a német Wehrmachtot. Douglas Dillon párizsi amerikai nagykövet az angol-amerikai sajtószövetség villásreggelijén fenyegetően kijelentette, hogy Francia- országon múlik, az „európai védelmi közösség“ keretében feg.vverzi k-e fel Nyugatnémetországot, vagy ehelyett „új, független, német nemzeti hadsereget teremtenek meg“. Hasonló szellemben nyilatkozott Co- nant, az Egyesült Államok nyugatnémetországi főbiztosa is. Hangoztatta, hogy amennyiben a francia nemzetgyűlés az ülésszak befejezése előtt nem ratifikálja a párizsi szerződést, az Egyesült Államok tel jes cselekvési szabadságot ad r bonni revansisztáknak a nyugatnémet militarizmus újjáélesztése tekintetében. Az „európai védelmi közösség“ védőügyvédéinek sorába állt nyugateurópai államférfiak közül is egyesek szintén sietve bekapcsolódtak ebbe a zsarolási és fenyegetődzési hadjáratba. Minden erejükből igyekeztek segíteni óceánontúh' gazdáiknak, hogy kicsikarják Francia- országtól az „euróoai hadseregről“ szóló szerződés ratifikálását. Minekutána Mendes-France francia miniszterelnök elutasította részvételét a hat nyugateurópai állam értekezletén, Spaak belga külügyminiszter Párizsa utazott, hogy tárgyaljon Mpndes-Franeeval. Spaak célja az volt. hogv rábeszélje a francia kormányt: haladéktalanul ratifikálja az „európai hadsereg“ létrehozásáról szó’ó szerződést. A párizsi tárgyalások megmutatták. hogy Spaak és a mögötte álló erők bármi áron rá a kariák kényszeríteni Franciaországot: tegye meg ezt a léoést, amely homlokegyenest ellenkezik nemzeti érdekeivel. A „Franke Soire“ című lap szavai szerint Spaak oárizsi látogatásában Adenauer játszotta a főszereoet. Adenauert, mint a lap írja, elégedetlenséggel tölti el, hogy a washingtoni nyilatkozat nem adott „végső határidőt“ Franciaországnak a párizsi szerződés ratifikálására. Az „Industrie Kurier“, a ruhrvidéki gyárosok lapja nyilvánvalóan sugalmazott cikket közölt, amely elárulja a nyugatnémet militarista körök elégedetlenségét amiatt, hogy Franciaország Washington „tanácsai“ ellenére tárgyalások útján meg akarja szüntetni a hadműveleteket Indokínában és nem volt hajlandó tárgyalásokat folytatni az „európai védelmi közösségről“. Adenauer július 2-án rádióbeszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy a párizsi szerződést illetően semmiféle új tárgyalásokra nincs szükség. Francia- országnak a párizsi szerződést változatlan formában kell elfogadnia. A francia sajtó szemérmetlen ultimátumnak minősíti a bonni kancellár beszédét. A z Egyesült Államok azzal is nyomást akar gyakorolni Franciaországra, hogy, mint ezt az amerikai képviselőház határozata kimondja, Franciaországnak és Olaszországnak mindaddig nem folyósítják az amerikai „segélyt“, amíg ez a két ország nem ratifikálja az „eurónai védelmi közösségről“ szóló szerződést. Az Amerikai Egyesült Államok minden lehető módon zsarolja Franciaország kormányát, parlamentjét és társadalmi köreit, s azzal fenye- getődzik, hogy megfosztja Francia- országot nagyhatalmi státusától. Az amerikai külügyminisztériumhoz közelálló „United States News and World Report“ című folyóirat szerint az Egyesült Államok és Anglia „megkezdték annak a kérdésnek tárgyalását, mit lehet tenni avégett, hogy Franciaországot kizárják a vezető nagyhatalmi hármasból“. Egészen nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok vezető körei és az uszályukba került nyugateurópai kormányok durván beleavatkoznak Franciaország belügyeibe. Ilyenmódon lábbal tiporják a szuverén államok egymás közötti kapcsolatának legelemibb szabályait. „A washingtoni angol-amerikai tárgyalásokról kiadott közleményt olvasva, — írja a „Liberation“ című lap, — már azon is elcsodálkozott az ember, hogy szövetségeseink közül kettőnek (egyébként ez a két szövetséges nem íria alá az „európai védelmi közösségről“ szóló szerződést) eszébe jutott Franciaország nélkül tárgyalni erről a szerződésről és utasítást adni Franciaországnak, hogy sietve léptesse hatályba az „európai védelmi közösségről szóló szerződést“. Az Egyesült Államok elnökének a francia köztársasági elnökhöz intézett üzenete, Eisenhower és Churchill közös nyilatkozata arról, hogy meg kell gyorsítani a párizsi militarista szerződés ratifikálását. Dillon és Conant fenyegető kiielentései, Spaak és Adenauer ultimátumai mind alaposan felfedik az „európai hadsereg“ létrehozását siettető amerikai vezetőkörök agresszív szándékait. A zsarolás és fenyegetések politikája mélységesen felháborítja a legszélesebb francia néprétegeket. A francia hazafiak mind világosabban látják, hogy Francia- ország csak abban az esetben tarthatja meg és szilárdíthatja meg nagyhatalmi helyzetét, ha saját, független politikát folytat, ha olyan politikát folytat, amely összhangban van a francia nép létérdekeivel, a béke megőrzésének és az igazi európai biztonság megteremtésének érde- keiveL
