Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-04 / 157. szám

TOLNAI YILÍG PßQUrTÄfnßf ESYESm-IETBSf f A MAI SZAMBÁN: ^ V. Az elmélet napi kérdései (2. o.) — Egy pártvezetés égi tag — aratás előtt (2. o.) — A szovjet kormány jegy­zéke az Egyesült Államok kormányához a Tuapszé tartályhajó ügyében (3. o.) — A Vatikán missziós tevé­kenysége (3. o.) — Nemzetközi szemle (4. o.) — Jó szimata volt a decsi kupecnek — mégis börtönbe ke­rült ... (4. o.) — Madocsa állattenyésztésének fejlődése a kormányprogramm óta (5. o.) AZ M DP TOLNAMEGYEI PARTBIZOTTJA'GA'NAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 157. SZÁM ARA »II FILLÉR VASARNAP, 1954 JÚLIUS 4 Nemzetközi Szövetkezeti Nap MEGYÉNK Egymást segítve aratnak az idén a tamási gazdák Tamási községben a régi szokásoknak megfelelően az idén is Péter és Pálkor megcsendültek a kaszák az ősziárpaföldeken. Az aratás még nem általános, még nem érett be minden gabona. A gazdák azonban mégis figyelemmel kísérik a már sárguló tavaszi- árpákat és ahol -beérett, azonnal megkezdik az ara­tását. Egyre közelebb kerülünk az aratás megkezdé­séhez, mégis sokféle feladatokat kell megoldani. A ta-' mási határban is vannak még kapálnivaló kukoricák, * a széna betakarítása sem fejeződött be. Az elkövet- * kező időt, ami az aratás megkezdéséig vissza van, fel kell használni az egyéb munkák elvégzésére. A tamási gazdák az állandóan változatos idő­járásra számítottak. A szemveszteségnélküli aratás érdekében gazdagyűlést hívtak össze és megbeszélték a gyors aratás és cséplési munkák elvégzésének fel- tételeit. A gyűlésen több gazda egymással társult, s megegyeztek abban, hogy amelyik gazdának elsőnek érik be a gabonája, ott kezdik meg az aratást, tehát kölcsönös segítséget nyújtanak egymásnak az aratás és cséplés ideje alatt. Bikács községben is aratnak Bikács község dolgozó parasztjai június 29-én meg- 1 kezdték az ősziárpa aratását. Elsőnek if j. Gödöny( István, id. Gödöny István és ifj. Pongor József vég-1 zett az ősziárpa aratásával. A learatott területeken < azonnal megkezdők a tarlóhántást. A község határá- * ban több gazda már a rozsot is aratja. A gazdák az( állandó esőzések ellenére minden alkalmat felhasz-1 nálnak arra, hogy a legkisebb szemveszteség mellett1 sikeresen végezzék el az aratási munkákat. A községi tanács is felkészült e nagy feladat * végrehajtására. Rendlbehozta a raktárakat, megszer- 1 vezték a cséplőgépekhez a cséplési munkacsapatokat, s felkészültek a cséplőgéptől történő begyűjtés biztosi- * tására. Nagy gondot fordítanak a tűzrendészet! szabá- * lyok betartására, s mindent elkövetnek annak érdé- ‘ kében, hogy mennél több kenyér jusson nemcsak saját maguknak, hanem dolgozó népünk asztalára is. Aratják az árpát Szedresen Pakson már a rozsot aratják JJ éter-Pál napjára megélénkült Paks község * határa. A növényápolási munkák folyama­tos elvégzése mellett megkezdődött az ősziárpa ara­tása. A példamutatás ezen a téren is a termelési bizottság tagjaira hárult, ök ragadták magukhoz a kezdeményezést, elsőnek kezdték meg az aratást. Grosz János termelési bizottsági tag ragadta meg elsőnek a kasza nyelét. Június 28-án learatta őszi­árpáját, de a tarlóbuktatással sem késlekedett. Mi­után összetakarította az árpát, azonnal hozzáfogott a tarlóhántáshoz. Girst Ádám termelési bizottsági tag is felkészülve várta az aratás megkezdését. Július 1-én már a rozs aratásához fogott hozzá. Úgy számol, hogy miután learatja a rozsot, azonnal felszántja annak tarlóját és helyébe nyári burgonyát vet. A vetőmagot a „Vörös Sugár” termelőszövet­kezettől szerezte be. A tsz már az elmúlt évben is termelt nyári burgonyát, s ez igen szép jövedelmet biztosított neki. Ennek példája nyomán határozta el Girst Ádám is, hogy az idén ő is megpróbálkozik a tarlóba vetett burgonyatermeléssel. A termelési bizottság tagjainak példája nyomán ^ mások is hozzáfogtak az aratáshoz. A község homokosabb részein, Cseresznyés-pusztán és annak környékén, már nemcsak az ősziárpa, hanem a rozs is megérett. Dóczi Pál, Madács Gábor és Ledneczki Mihály dolgozó parasztok nem is késlekedtek annak aratásával. Dóczi Pál 1 hold ősziárpáját és fél hold rozsát, Madács Gábor 700 öl rozsát, Ledneczki Mi­hály pedig 1200 öl rozsát és 500 öl ősziárpáját aratta már le. R, Nehéz lenne szavakban kifejezni azt az örömöt, melyet dolgozó parasztsá­gunk érez egy-egy év le­forgása után, amikor új gazdag termését takarítja be. Az idén is elérkezett az új termés betakarítá­sának ideje. Előkerültek a -már használatban lévő kaszák, működésbe lép­tek a kalapácsok, egy­hangú taktussal kalapál­tak a hűsöt adó fák alatt az aratásra készülő gaz­dák. Most már beérett az ősziárpa, ni-ncs mit várni, határozták el a szedresi gazdák. De valami hiba csúszott közbe, a nagy esőzés következtében több út járhatatlanná vált a határban. „Nincs mit té­továzni, meg kell javí­tani társadalmi munká­val“ — javasolta Szeke­res Ferenc tanácstag, a végrehajtóbizottsági ülé­sen. Még aznap a gazdák tudomást szereztek az út javításáról. Másnap a ko­ra reggeli órákban foga­tokkal, ásóval, lapáttal érkező emberek munkához kezdtek. Derekas munka volt, amit a gazdák végez- ( tek, teljesen rendbehoz-, ták az utakat. Most már ( nem forog veszélyben a ( szigeten maradt széna ( sem, így az aratást is < meg lehet kezdeni. Meg, is csendültek a kaszák, a ( sárguló ősziárpa táblá- ( kon vágják a rendet, gyűlik a kéve. Estére, kelve keresztbe rakják és | boldogan térnek haza az ( első aratási nap eltelte ( után. L övidesen sor kerül a cséplés megkezdésére is. A Gyapa-pusztai „Uj Elet’ termelőszövetkezethez már kiállt a cséplőgép. A szövetkezet tagsága pedig úgy határozott, hogy 2-án megkezdi a borsó csép- lését. A község termelési bizottsága nagyban elősegí- tette az aratási és betakarítási munkákra való felkészülést. A községi tanács az ő javaslatuk alapján dolgozta ki az aratási, hordási és cséplési tervet. Nagy szerepe volt a termelési bizottságnak abban is, hogy a dolgozó parasztok már most fel­készültek a hordásra. Ezt a munkát egymással összefogva végzik, és többen hordanak egy szérűre, mert így gyorsabban halad a cséplés is, de egymás segítségével gyorsabban tudják teljesíteni az állam iránti kötelezettségüket is. Vagyis a beadáshoz szük­séges gabonát könnyebben és gyorsabban tudják a magtárba szállítani. A tolnanémedi gazdák versenyben Versenyt indítottak el a tolnanémedi gazdák a szemveszteségnélküli ara­tási és cséplési munkák sikeres elvégzése érdeké­ben. Ahogy a pártkon­gresszus tiszteletére indí­tott versenyben 157 dol­gozó paraszt résztvett, úgy ebben a versenyben is csaknem az egész köz­ség dolgozó parasztsága belekapcsolódott. A ver­senyben a két termelőszö­vetkezet egymással, s a község dolgozó paraszt­jaival versenyez. Jelenleg mintegy 30 gazda áll pá­rosversenyben egymással az aratási és a behordási munkákra. A „Meggyőző­dés“ termelőszövetkezet július 1-én 10 holdon, a „Felszabadulás“ termelő- szövetkezet pedig 7 hol­don végezte el az ősziárpa aratását. Az egyénileg dolgozó parasztok versenyvállalá­saik közül, — amit még a növényápolási munkák megkezdése előtt tettek. — elvégezték a harmad­szori kapálást és több gazda hozzákezdett az aratáshoz. Litmann An­dor 3 holdas gazda már learatta ősziárpáját. A községben meghonosult a versenynek, fontos jel­szava: „Mindent időben elvégezni a szemvesz­teségnélküli aratás érde­kében.“ A gazdák ezt a jelszót azzal egészítették ki, hogy a cséplőgéptől becsülettel teljesítik állam iránti kötelezettségükét. Vándorólaztatással nevelik a baromfit a juhépusztai állami gazdaságban A világ szövetkezői, — élen a Szovjetunió virágzó szövetkezeti mozgalmával — ma ünnepük a Nem­zetközi Szövetkezeti Napot. A nem­zetközi szövetkezeti mozgalom immár hagyományossá vált harcos ünnepét a magyar szövetkezeti mozgalom, a földművesszövetkezetek és a kis­ipari szövetkezetek több mint más­fél milliós tagsága is megünnepli. A szövetkezeti mozgalomnak ezen a nagy ünnepén, minden magyar szö­vetkező háláját fejezi ki a Szovjet­uniónak, mert lehetővé tette szá­mukra azt, hogy nálunk is igazi szövetkezetek legyenek. A felszabadulás előtt is voltak Magyarországon szövetkezetek. De az akkori társadalmi rendszer a szö­vetkezeteket a saját tőkés urainak hasznára hozta létre. Mindannyian ismerjük a volt „Hangya“ szövetke­zetét. Ennek vezetőségében egyálta­lán nem, tagságában pedig itt-ott le­hetett kisembereket látni. Ez a tőkés irányítás alatt lévő szövetkezet még jobban kizsákmányolta a falusi dol­gozókat. A szövetkezet címe alatt az igazi célúk az volt, hogy minél nagyobb haszon vándoroljon a veze­tőinek zsebébe. Az igazi magyar szövetkezeti moz­galom csak a felszabadulás után kezdődött meg. A falu nincstelen proletárjai, a felszabadulás után a szövetkezésben keresték — ma már elmondhatjuk, meg is találták — boldogságukat. A felszabadulás utáni pár évben azonban nem jutottunk messze a szövetkezeti mozgalommal. A Horthy-rendszer szekértolóinak serege, akik magasabb állásokban voltak, sikerrel megakadályozták a szövetkezeti mozgalom fejlődését, és 1948-ig, a fordulat évéig jóformán semmi segítséget sem kaptak." Ez idő alatt a falu öntudatos dolgozó parasztjai megalakították a föld­művesszövetkezeteket, majd megala­kultak a kisipari szövetkezetek. A földművesszövetkezetek azonban anyagi eszközök hiánya miatt inkább csak úgy dolgoztak, hogy a volt uradalmoktól átvett cséplőgépekkel bércséplést végeztek, s néhány he­lyen földművasszövetkezeti boltot nyitottak. A boltoknak ebben az időszakban inkább magánjellege volt. Hiszen a boltos és az akkori vezetőség tőkéjével szerezték be az árukészletet, s a vezetőség kezessége mellett vettek igénybe kisebb ösz- szegű hitelt. Ilyen kis „gépszövetkezetből“ fej­lődött nagyra a ma már sok milliós vagyonnal rendelkező dombóvári földművesszövetkezet is. Ilyen szö­vetkezetből alakult az egész közsé­get átfogó, komoly vagyonnal ren­delkező szakályi földművesszövetke­zet. A fordulat éve után a Párt fo­kozatosan több segítséget adott a szövetkezeteknek. Mindjobban érvé­nyesült Lenin elvtárs tanítása a szö­vetkezeti mozgalomban, mely gyors fejlődésünket segítette elő. „... a szö­vetkezeteket politikailag olyan hely­zetbe kell juttatnunk, hogy ne csak általában és mindig bizonyos elő­nyöket élvezzenek, hanem hogy ezek az előnyök határozott anyagi elő­nyök legyenek. Olyan méretű állami hiteleket kell a szövetkezeteknek biztosítanunk, amelyek, ha nem is sokkal, de felülmúlják azokat az összegeket, amelyeket egyes válla­latoknak hitelezünk, még a nehéz­ipart stb. is beleértve.'1 A párt és a kormányzat segítsé­gével a különböző hitelek biztosítá­sával a szövetkezés rohamos fejlő­désnek indult. 1948—51. között több mint háromszorosára emelkedett a földművesszövetkezeti boltak száma. Ezen idő alatt a régi szatócs jelle­get a boltok 25 százalékánál meg­szüntették, új boltokat építettek a régiek helyén több községben. Ezen idő alatt örvendetesen szaporodott a szövetkezetek taglétszáma is. Egy­re többen látták be a szövetkezés előnyét, egyre többen érezték pár­tunknak és kormányunknak segít­ségét a falusi szövetkezők közül. A tavaly júniusi párt- és kor­mányhatározatok nyomán fellendü­lés még erősebb lett a szövetkezeti mozgalomban. Itt már a mi viszo­nyainkra alkalmazhatjuk Lenin elv­társ szavait: „Most joggal mondhat­juk, hogy a szövetkezetek egyszerű növekedése ... számunkra azonos a szocializmus növekedésével és ezzel kapcsolatban el kell ismernünk, hogy az a szempont, amelyből mi a szocializmust nézzük, gyökeresen megváltozott.“ A tavalyi párt- és kormányhatá­rozatok megszabták a szövetkezetek feladatait. A szövetkezők — köztük a dolgozó parasztság — segítségével a kormányprogramm célul tűzte ki a dolgozók életszínvonalának emelé­sét, melynek megvalósítása a múlt évben kezdődött és ma is tart.- A szövetkezetek a rájuk bízott felada­tokat eredményesen oldották meg, egyedül a földművesszövetkezetek­nek több mint 97 millió forinttal emelkedett a forgalmuk 1953-ban az előző évhez viszonyítva. A kis­ipari szövetkezetek dolgozói egyre több ruhát, cipőt adnak a dolgo­zóknak, s elmondhatjuk, hogy meg­felelő minőségben. A forgalom emel­kedése természetesen együtt járt a falu lakosságának jobb áruellátásá­val, de emelte a szövetkezetek tény­leges jövedelmét is. A jó eredmények elérésével tovább gyarapodott a szövetkezetek taglét­száma és a jegyzett részjegyek érté­kének befizetése is. 1953-ban több mint 7.000 tagot szerveztek be a földművesszövetkezetek, a befizetett részjegyek értéke pedig meghaladta a 300 ezer forintot: Az 1953-as év második felében tovább folytatták a szövetkezeti hálózat fejlesztését és 1 több mint 4 millió forint beruházást hajtottak végre. Ennek keretében készült el a szakályi kisáruház, a tolnai étkezde, az iregiszemcsei kis­áruház, st)b. 1954. évre a szövetkeze­tek fejlesztésére több mint 6 millió forintot fordítanak. Népi demokráciánk új szakaszá­ban még nagyobb feladatok várnak a szövetkezetekre, mint eddig. A szövetkezeteknek kell forgalomba hozni az ipar által készített termel- vényeket, a kisipari szövetkezetek­nek jó munkával kell kiegészíteni a gyáripar termelését. A földműves­szövetkezetekre hárul azon feladat, hogy a falu és város közötti keres­kedelmet és árukapcsolatot teljesen lebonyolítsa. De nem mondhatjuk el még. hogy minden rendben van ezen a téren. Van még sok olyan termé­szetű hiányosság, melynek leküzdését végre lehet és kell is hajtani a szö­vetkezeti mozgalomnak. A szövetke­zetek másfél milliós tagsága a fel­adatokat sikerrel meg is oldja. A magyar szövetkezők hatalmas tá­bora nem felejti el pártunk és kor­mányunk szerető gondoskodását és azzal válaszol, hogy az eléjük tűzött feladatokat maradéktalanul végre­hajtják. Ezen a napon minden becsületes szövetkező felemeli szavát a bé­kéért, a világ szövetkezeti mozgal­mának egységéért. Ebben a harcban nagy erőt képviselnek a Szovjet­unió és a népi demokratikus orszá­gok szövetkezeti mozgalmai. A Szov­jetunió és a népi demokratikus or­szágok szövetkezeti mozgalmainak a népek közötti békéért, a dolgozók jólétéért folytatott harca nagy erőt ad nekünk, magyar szövetkezőknek is. Velük egy sorban juttatjuk ki­fejezésre azt a szilárd elhatározá­sunkat, hogy békében akarunk élni és dolgozni, hogy őszintén óhajtjuk a nemzetközi együttműködést a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezését. Hazánk békepolitikájához híven az egyenjogúság és az egymás érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartása alapján a magyar szövet­kezeti mozgalom is együttműkö­désre, normális gazdasági, kereske­delmi kapcsolatok kiépítésére törek­szik minden ország szövetkezeti moz­galmával karöltve. Szabó Ferenc A JUHÉPUSZTAI állami gazda­ság csurgói üzemegységében mere­dek hegyoldalakkal körülvett völgy- katlanban terebélyes fák között messze fehérlenek a baromfiólak. 2700 törzs- és 7658 növendék ba­romfit gondoznak itt nagy szorga­lommal és szakértelemmel. Néhány hete azonban csaknem üresek a drótfonattal bekerített ki­futóudvarok. Augusztus 20-ra tett felajánlásaikhoz híven — o baromfi­gondozók a gyümölcsösbe telepítet­ték át a drótfonatból készült, kát­ránypapírral fedett vándorólakat, amelyeket kéthetenként új területre visznek át, s így nevelik a gond­jaikra bízott aprójószágokat. AZ ÉJJELI ÜGYELETES már kora hajnalban kinyitogatja az ólak ajtajait s a sötétvörös izlandi tyú­kok, csibék nagy rikácsolással lepik el a tájat. — Csak most látjuk igazán, hogy milyen sokoldalú a vándorólaztatás előnye — magyarázza Nyéki Dezső, a baromfitelep vezetője. — Különö­sen a hűvös reggeli és estéli órák­ban szeretnek kaparni a baromfiak, nappalra pedig behúzódnak a hűvös árnyat adó fák alá. Szinte szemmel- láthatóan szebben és jobban fejlőd­nek a szabadban, mint a bekerített szűk udvaron. Arról nem is beszél­ve, hogy fölszedik az elhullott gyom­magvakat és a káros férgeket. Na-• ponta 2.5—3 dekával kevesebb ter­ményt eszik egy-egy baromfi. így augusztus 20-ig több mint fél va­gon szemestakarmányt takarítunk meg. Úgy határoztunk, hogy egy­két napra az árpatarlóra is kivisz- szük a vándorólakat, hogy egyetlen kalász se vesszen kárba. AZ ÁLLAMI GAZDASÁG ba­romfigondozói eddig is kimagasló eredményeket értek el, A keltető ál­lomáson, — ahol már több mint 4d 000 életre való kiscsibét adtak át a környékbeli termelőszövetkezetek­nek és egyénileg dolgozó parasztok­nak, — a tojások 75—80 százaléka adott kiscsibét. Wéber Henrikné a naposcsibéket 6 hetes korig a meg­engedett 18 százalékos elhullás he­lyett 0.4. Márkusné pedig 0.7 száza­lékkal nevelte fel. A törzstenyésztők jó munkájának köszönhető, hogy naponta a tyúkállomány több mint fele tojik. A vándorólaztatással pedig a tojáshozam még inkább emelkedni fog.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents