Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-04 / 157. szám

2

N Ä P E ö

1954 JÚLIUS 4

Az elmélet napi kérdései

VASÁRNAPI JEGYZETEK

Az emberek ellenőrzéséről és a káderek neveléséről Ili Intik feltárása ut ján

Nyári jelentés

Szekszárd ilyenkor nyáron, Babits verse szerint, „mint j*gy álmos eb, hever domb alatt, sík felett." S mi, akik itt baktatunk a szekszárdi utcán, idézhetjük a Halotti beszédet is; „isa por és hamu vo£inuk.‘* Mert irtózatos por kavar og az utcákon, mindenfelé szemét és ipiszok, amint arról a Szabad Nép is megemlékezett. Mintha különleges tároló helyei lennének a szekszárdi szutyoknak, rejtélyesen kibukkan mindenütt, főleg az utcaseprők nyomán, akik egymással versenyezve kavarják a port és a piszkot. A Szabadság étterem kerthelyisége sem kivétel, ahol a sanyarú tűzfalak közé préselt asztalok mellett borítják ki a konyhából a mosogatóvizet és egyéb kosziét, mindnyájunk épülésére.

— A tisztaság fél egészség — hirdeti a Csörge-tő strandján a felírás, de csak a felírás! Mert a víz piszkos és hínáros, a part pedig ápolatlan, egyszerűen koszos. A város kertészetének egy fél kiló fűmagra sem tellett ide. S valószínűleg ez az elhanyagoltság is okozza hogy a forgalom — mint a fürdő mester panaszolja — gyér. S valóban, csak néhányan őgyelgünk a parton, egy középkorú nő, egérszín trikóban, három gyerek, s a megyei bíróság egyik népszerű bírája, ez a modem Neptun, aki víz nélkül, s aki nélkül víz nem képzelhető el.

A tisztaság fél egészség, de itt úgy látszik, az életünkre törnek.

Egyébként nemcsak sört és szódát, de fagylaltot is csak a legritkább esetben lehet kapni. A posta melletti cukrászdában eddig egy vödörből mérték a fagylaltot, ha mérték. Most már napok óta nem mérik, mert a cukrászdát elözönlötte egy valódi fagylaltos szekrény és több szerelő. A népbüffében, mi tagadás, néha vM fagylalt. A minap szemtanúja voltam, amikor egy vödörben éppen becepelte a fagylaltot egy izmos legény. Egy mozdulat s a veder a pulton termett, egy újabb mozdulat s a fagylaltot belezúdította a tartányba. Nem rajta múlt, hogy a fele mellézúdult. A fagylaltosnő, takaré kosán s nem egészen tiszta kézzel, a szétszóródott fagylaltot a tartányba seperte, mint egy hamvvederbe. Ennek a nőnek, nem akarom megsérteni, csak a fejkötője volt tiszta.

• Szerettem volna erre a szép, takaros fejkötöre írni: A tisztaság fél

egészség...

S még egyet. A napokban rettentő felhőszakadás volt Szekszárdon. A Séd, az újjáépülő hármashídnál szabályosan kiöntött, vízzel árasztva el a szomszédos házakat. Az áradásnak főleg az volt az oka, hogy a híd alatt valóságos hegyet létesítettek a hídépítők törmelékből. Mikor a minap emiatt László Aladárnál, az építés irányítójánál a zseniális torlasz iránt érdeklődtünk, az érdemes szakférfiú így felelt:

— Laikus beszéd. Mi terv szerint dolgozunk. A híd alatti törmelék elhordása csak ezután szerepel tervünkben.

Éljen László Aladár és az ő terve! Közben elönt az árvíz, mit számít az? Egyébként is, ez laikus beszéd.

Búcsúzóul egy kis történet a poros Szekszárdról. A községgazdálkodás egyik tiszteletreméltó vezetőjét két barátom felkereste a napokban.

— Kihez van szerencsém? — kérdé a jeles ember, noha nem volt szerencséje. Barátaim kánonban feleltek:

„Isa por és hamu vogmuk.“

APOR SÁNDOR

,

fiz MNDSZ asszonyok segítik a szemveszteség nélküli aratást

Sztálin elvtársnak

„A pártmunka fogyatékosságairól és a trockista és egyéb kétkulacsosok felszámolását célzó rendszabályokról’’ című, az SZK(b)P Központi Bizottságának plénumán mondott beszédhez fű zött zárszavából. (1937. március 5.)

Egyes elvtársak azt hiszik, hogy az embereket csak felülről lehet ellenőrizni, amikoris a vezetők ellenőrzik a vezetetteket munkájuk eredményei alapján. Ez nem igaz. A felülről jövő ellenőrzésre természetesen szükség van, mint az emberek és a feladatvégrehajtás ellenőrzésének egyik hatékony módjára. De a felülről jövő ellenőrzés korántsem meríti ki az egész ellenőrzést. Van még másfajta ellenőrzés is, az alulról jövő ellenőrzés, amikor a tömegek, amikor a vezetettek ellenőrzik a vezetőket, kipécézik hibáikat és rámutatnak arra, minő úton-mó- don lehet a hibákat kijavítani. Az ilyen fajta ellenőrzés az emberek ellenőrzésének egyik leghatékonyabb módszere.

A pártbeli tömegek ellenőrzik vezetőiket a pártaktívákon, a konferenciákon, a kongresszusokon úgy, hogy ezeket vagy azokat a vezető elvtársakat megválasztják vagy nem választják meg a vezető szervekbe. A demokratikus centralizmus pontos megvalósítása a pártban, amint ezt pártunk szervezeti szabályzata követeli, a pártszervek feltétlen vá- lasztottsága, jelöltek állításának és visszautasításának joga, titkos szavazás, a bírálat és önbírálat szabadsága — mindezeket és az ehhez hasonló intézkedéseket meg kell valósítani egyebek között azért, hogy megkönnyítsük a párt vezetőinek ellenőrzését a párttömegek részéről.

A pártonkívüli tömegek gazdasági, szakszervezeti és egyéb vezetőiket a pártonkívüli aktívaüléseken, a különféle tömegértekezleteken ellenőrzik, ahol meghallgatják vezetőik beszámolóit, bírálják a hiányosságokat és rámutatnak arra, minő úton- módon lehet a hibákat kijavítani.

Végül a nép az ország vezetőit a Szovjetunió hatalmi szerveinek általános, egyenlő, közvetlen és titkos szavazás útján történő választása alkalmával ellenőrzi.

A felcfdat az, hogy egyesítsük a felülről jövő ellenőrzést az alulról jövő ellenőrzéssel.

5. Mit jelent — saját hibáinkon tanítani a kádereket?

Lenin azt tanította, hogy a párt hibáinak lelkiismeretes feltárása, a hibákat előidéző okok tanulmányozása, és az e hibák kijavításához szükséges út megjelölése a pártkáderek oktatásának és nevelésének, a munkásosztály és a dolgozó tömegek oktatásának és nevelésének egyik legbiztosabb eszköze. Lenin ezt mondja:

és helyes politikai nevelésben részesíthesse. Mert csakis ezen az úton, csakis a nyílt és becsületes önkritika légkörében lehet valóban bolsevik kádereket nevelni, valódi bolsevik vezetőket nevelni.

Két példát hozok fel, amelyek Lenin tételének helyességét bizonyítják.

Vegyük például a kolhozépítés terén elkövetett hibáinkat. Bizonyára emlékeznek 1930-ra, amikor pártbeli elvtársaink a parasztság kolhozépítésére való átállításának rendkívül bonyolult kérdését alig három— négy hónap alatt akarták megoldani és amikor a párt Központi Bizottsága kénytelen volt visszarántani a túlságosan nekirugaszkodott elvtársakat. Ez pártunk életének egyik legveszélyesebb időszaka volt. A hiba az volt, hogy pártbeli elvtársaink megfeledkeztek a kolhozépítés önkéntességéről, elfelejtették, hogy nem lehet a parasztokat közigazgatási nyomással a kolhozok útjára vezetni, hogy a kolhozépítéshez nem néhány hónapi, hanem többévi alapos és »átgondolt munka szükséges. Megfeledkeztek errőT és nem akarták belátni hibáikat. Bizonyára emlékeznek még, hogy amikor a Központi Bizottság rámutatott arra. hogy a siker sok elvtársnak a fejébe szállt és arra. hogy elvtársaink a vidéken ne rohanjanak előre, megfeledkezve a reális helyzetről — ezt ellenségesen fogadták. De ez nem tartotta vissza a Központi Bizottságot attól, hogy az ár ellen ússzon és pártbeli elvtársainkat a helyes útra térítse. És mi történt? Most minaenki előtt világos, hogy a párt elérte, amit akart, amikor a helyes útra térítette a pártbeli elvtársakat. Most többtízezernyi nagyszerű káderünk van parasztokból, akik értenek a kolhozépítéshez és a kolhozok vezetéséhez. Ezek a káderek az 1930-as év hibáin okultak és nevelődtek. De ezek a káderek ma nem volnának meg, ha a párt akkor nem látta volna be hibáit és nem javította volna ki azokat idejében.

A másik példát már az ipari építés területéről veszem. A Sahtü-kár- tevés időszakában elkövetett hibáink ra gondolok. Hibáink abban áiiottak, hogy nem számoltunk ipari kádereink technikai elmaradottságának egész veszélyével, belenyugodtunk ebbe az elmaradottságba és a nagyarányú ipari építkezést ellenséges indulatu szakemberek segítségével akartuk elkezdeni, saját gazdasági kádereinket pedig a burzsoá szakemberek mellett álló rossz komiszárok szerepére kárhoztattuk. Bizonyára emlékeznek rá, hogy gazdasági kádereink akkor milyen kezetlenül ismerték be hibáikat, milyen kelletlenül ismerték el technikai elmaradottságukat és milyen nehézkesen tették magukévá „a technika elsajátításának“ jelszavát. És mi förtént,?

A tények azt mutatják, hogy „a tech nika elsajátítása“ jelszavának megvolt a foganatja és kedvező eredményekkel járt. Most tíz- és százezernyi nagyszerű bolsevik gazdasági káderünk van, akik már elsajátították a technikát és előreviszik iparunkat. De ezek a kádereink ma nem volnának meg, ha a párt meg- hátrált volna a saját technikai elmaradottságukat elismerni nem akaró gazdasági szakemberek makacssága elől, ha a párt akkor nem látta volna be saját hibáit és néni javította volna ki azokat idejében.

Egyes elvtársak azt mondják, hogy nem célszerű nyíltan beszélni hibáinkról, mert hibáink nyílt beismerését ellenségeink gyengeségünk jelének foghatják fel és kihasználhatják. Ez badar ság, elvtársak, merő badarság. Ellenkezőleg, hibáink myílt beismerése és becsületes kijavítása csak erősítheti pártunkat, emelheti pártunk tekintélyét a munkások, a parasztok, a dolgozó értelmiség szemében, csak növelheti államunk erejét és hatalmát. És ez a fő. Legyenek velünk a munkások, a parasztok és a dolgozó értelmiség — akkor minden egyéb rendbejön.

Más elvtársak azt mondják, hogy hibáink nyílt beismerésével kádereinket esetleg nem nevelni és edzeni fogjuk, hanem gyengíteni és bomlasztani, tehát kímélnünk és óvnunk kell kádereinket, kímélnünk kell önérzetüket és nyugalmukat. Ecólból azt ajánlják, hogy takargassuk elvtársaink hibáit, tompítsuk a kritika élét, vagy ami még jobb — hunyjunk szemet e hibák előtt. Ez a felfogás nemcsak gyökeresen helytelen, hanem a legnagyobb mértékben veszélyes is. veszélyes elsősorban azokra a káderekre nézve, ameá Íveket „kímélni“ és „óvni“ akarunk. Kímélni és óvni a kádereket hibáik takargatásával annyi, mint feltétlenül tönkretenni ezeket a kádereket. Minden bizonnyal tönkre tettük volna bolsevik kolhozkádereinket, ha nem tártuk volna fel az 1930-as év hibáit és nem tanítottuk volna őket e hibák példáján'. Minden bizonnyal tönkretettük volna bolsevik ipari kádereinket, ha nem tártuk volna fel elvtársainknak a Sahtü-kártevés idő szakában elkövetett hibáit és nem tanítottuk volna ipari kádereinket e hibák példáján. Aki kádereink önérzetét hibáink takargatása útján kímélni akarja, az tönkreteszi mind a kádereket, mind a káderek önérzetét, mert hibáink takargatásával megkönnyíti új, talán komolyabb hibák megismétlődését, amelyek bizonyára a káderek teljes kudarcát idézik elő, ami nem válik maid „önérzetük" és „nyugalmuk“ egészségére.

Az állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek ás egyénileg dolgozó parasztok földjén egyre több asz- szony szorgoskodik. Jórészt nekik köszönhető, hogy a megyében alig van gyomos terület.

Csupán a termelőszövetkezetek földjén közel 6000 nő kapál, amíg tavaly mindössze 2800-an vettek részt termelőmunkában. A zombai Vörös Csillag tsz-ben már kétszer megkapálták a kukoricát és negyedszer kapálják a cukorrépát, hogy mire elérkezik a kenyércsata ideje, valamennyien az aratásban segíthessenek. A kocsolai Vörös Csillagban 84 nő harcol a gyomok ellen és mindnyájan ott lesznek a kenyér- gabona betakarításában is. Bony- hádon a Dózsa Népe és a Szabad Föld tsz asszonyai vállalták: aratásra nem lesz gyomos területük és minden holdról szemveszteség nélkül takarítják be a gabonát.

Az alsóleperdi és nagytormási állami gazdaság MNDSZ asszonyai és leányai szintén a növényápolási munkák befejezésével készülnek az aratás nagy munkáira. A legszorgosabb napokra az állandó dolgozók családtagjai közül sokat bevontak a munkába. Ezenkívül sokat segítenek a munkásszállások rend- bentartásáiban is. Ügyelnek a tisztaságra, hogy a dolgozók munkaidő után is jól érezzék magukat környezetükben.

Tolna megye asszonyai soha nem látott lelkesedéssel vették ki részüket a növényápolási és szénabetakarítási munkákból. Az aratásra azonban még többen, még jobban készülnek, hogy segítsék győzelemre vinni a nagy kenyércsatát, a szemveszteség nélküli aratást.

„A politikai pártnak a saját hibáihoz való viszonya egyik legfontosabb és legbiztosabb ismérve a párt komolyságának és annak, miként teljesíti a valóságban kötelességét osztálya és a dolgozó tömegek irányában. A hibát nyiltan beismerni, okait feltárni, kielemezni a helyzetet, amely a hibát szülte, gondosan megvitatni, hogy milyen eszközökkel lehet a hibát kijavítani — íme ez jellemzi a komoly pártot, így teljesíti a párt kötelességét, így neveli és tanítja az osztályt, s azután a tömegeket is.“ (XXV. köt. 200. old.)

Ez azt jelenti, hogy a bolsevikoknak nem az a kötelességük, hogy hibáikat elkenjék, hogy kitérjenek a hibáikra vonatkozó kérdések elől, amint az nálunk gyakran előfordul, hanem az, hogy hibáikat becsületesen és nyiltan beismerjék, hogy becsületesen és nyiltan rámutassanak e hibák kiküszöbölésének módjára, hogy becsületesen és nyiltan kiküszöböljék hibáikat.

Nem mondhatnám, hogy elvtársaink közül sokan szeretik ezt az eljárást. De a bolsevikoknak, ha valóban bolsevikok akarnak lenni, kell annyi bátorságot találniok maguknak, hogy hibáikat nyiltan pe- ismerjék, azok okait feltárják, kijavításuk módjára rámutassanak és ilymódon segítsék a pártot abban, hogy a kádereket helyes oktatásban

Egy pártvezetőségi tag — az aratás előtt

^ z udvarba belépve először is egy nagy rakás tégla ötlik szemembe. Távolabb a színből kihúzott szekér várja a lovakat, hogy a gazda befogjon, s az éjszakai esőt felváltó napsütésben el lehessen indulni a határba. Körülbelül ezek a gondolatok futkároztak agyamban, míg hátrafelé megyek az udvariba. A gazdát, Máté József elvtársat munka közben az istállóban találom. Kezében ronggyal az utolsó porszemeket törli le a lovakról. Beszélgetésünk elején el is mondja, hogy bár minden reggel jó korán elvégzi a tisztogatást, kikocsizás előtt azonban mégis megismétli:

Úgy is ismerik az utcában, de egész Tolnán mint rendszerető, szorgalmas embert. Nem is csoda, hogy az új pártvezetőség megválasztása idején a kommunisták egyhangúlag a vezetőségibe választották, s ezt igen helyeselték a pár- tonkívüliek 'is.

em mondja, de látni rajta, s beszédéből is az világlik ki, hogy most méginkább igyekszik jól dolgozni, példát mutatni, mert a felvilágosító szónak csak így lehet eredménye. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat végrehajtását tartja elsősorban szem előtt. Itt is példát mutat. Ezt bizonyítja az udvarban felhalmozott építési anyag is. Az elsők között volt, aki igénybe vette államunk silóépítési segítségét a dolgozó parasztok részére.

— Ha az aratással végzek — mondja — a silóépítéshez is hozzálátunk. Ez is növeli az állattenyésztésem hozamát. Egyébként megtudom, hogy a leszerződött két borjú is jó jövedelmet hozott, hisz mintegy négyezer forint jött értük a házhoz. Példája nyomán a környékben többen építenek silót, többen szerződtek állattartásra.

zó esik természetesen a mostani legfontosabb munkáról, az aratási előkészületekről is. Erről így beszél Máté elvtárs:

— Vezetőségi ülésen megtárgyaltuk ezt, s legfontosabbnak tartottuk, hogy feltétlenül el kell végeznünk időre a folyó növényápolási munkákat. Én is így tettem, hogy teljes erővel a gabona betakarítására tudjak ügyelni. — Naigyon jól tudja Máté elvtárs, hogy a mezőgazdaság fejlesztése a kapások termésének növelésével is kapcsolatban van. Nemcsak beszél, hanem cselekszik is. Eddig már harmadszorra kapálta kukoricáját, s tiszták, gyommentesek a többi növények is.

— Ha itt lesz az ideje — sorolja terveit1 tovább — egy-két nap alatt az aratással is végzek, mert összefogok egy másik gazdatársammal.

további beszélgetésből kitűnik, hogy más részről is fontos Máté elvtárs részére — s bátran hozzátehetem, az egész ország részére — az időbeni aratás, nemcsak a szemveszteség csökkentéséért. Megint a téglarakás kerül előtérbe. Ha elkészül a siló — márpedig elkészül — tenni is kell bele valamit. Ez pedig csak a másodvetéssel sikerülhet teljes mértékben. Azért is siet tehát Máté elvtárs az aratással, mert legalább háromezer ölön másodnövényt, csalamádét, mohart is akar termelni.

agy munka van tehát ilyenkor aratás előtt egy falusi ember házatáján. Különösen, ha ez az ember kommunista, sőt a pártvezetőség egyik tagja. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat végrehajtásában pedig nagy szerepük van a párttagoknak. Máté elvtárs pedig, amint látom, megteszi kötelességét. Nevelő, felvilágosító szava mellett ott ékeskednek tettei: Nem is sokáig tudunk beszélgetni, mert íme most is útra készülődik. Be kell hordani, még az aratás előtt, a szénát is. Közben befogjuk a lovakat, a gyerekek is felülnek — ilyen nagy szórakozásról, mint a kocsikázás, ők sem maradhatnak ki, meg aztán kezdik ízlelni a nehéz, de nagyszerű paraszti munkát, hogy majd felnőve, apjukhoz hasonló akarással, lendülettel végezzék munkájukat. Van kitől tanulniok, s van mit tanul- niok. Még egy kézfogás, barátságos integetés s kifordul a kocsi az udvarról, majd néhány pero múlva eltűnik a következő utca sarkán.