Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-28 / 177. szám
Ifffc'sr.’Kär» f VfLÁC PROLETÁRJA! EGYE/ÜLJETEK! A MAI SZAMBÁN: ' Az európai kollektív biztonság megteremtésére vonatkozó szovjet jegyzék külföldi sajtóvisszhangja (2. o.) — Az árvízvédelmi kormánybiztosság jelentése (2. o.) — Vizierőműépítés a Szovjetunióban (2. o.) — Kilemcszáz vasutas küzdelme az árvíz ellen (3. o.) — Aratás a sárközi állami gazdaságban (3. o.) — Mozgalmas napok Dunaföldváron (3. o.) — Tudománnyal a népért (4. o.) i ....... AZ M DP TOLNAMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 177. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZERDA, 1954 JtíLIUS 28 Végezzük el sürgősen a tarlóhántást, vessünk minél több másodnövényt! Irta: SZŰCS LAJOS megyei főagronómus. Őrjárat a Tolna-bogyiszlói gátakon! Az árhullám már elvonulóban van, de az árvíz- veszély, ha nem is olyan mértékben, mint az elmúlt hetekben, — továbbra is fennáll. Most már nem kell attól tartani, hogy a gátakon átbukik a víz, hanem attól kell félni, hogy a gátakat áztatja, s alattomosan átszökve a gátak tövén, elárasztja a gazdag termést ígérd szántóföldeket. Doromlásnál, Karaszi-foknál, a Sió torkolatánál, valamint a tolnai holt Dunán átszelő Tolna—bogyiszlói országúinál erősen szivárog a gátakon keresztül a víz. A védelmi munkák mindenütt folyamatban vannak, honvédek, a falvak lakói, árvízvédelmi munkások védik Tolna megye keleti határán folyó Duna gátjain a falvakat, gazdag termésűn, két. Beérett az ország kenyere. Kevés kivétellel megyeszerte be is fejeződött már az aratás. A gabonák jól fizetnek, bőséges terméssel hálálják meg dolgozó parasztságunk szotgos munkáját. Mikor a bőséges termést takarítjuk be, már a jövőre is kel, gondolni. Helyesen állapította meg az elmúlt napokban Kovács János elvtárs, a simontomyai Alkotmány termelőszövetkezet elnöke, hogy a jövőévi még nagyobb termés érdekében az első lépés: a tarióhántás időbeni, gyors elvégzése. Mind u két előfeltétel egyformán fontos. Mind a tarlóhántásnak az aratással egy- időben, vagy azt követően egy-két napon belül történő elvégzése, mind a minőségi munka elengedhetetlen a jó termés érdekében. A hangsúly tehát a minőségen és a gyorsaságon van. Jelentőségéhez, hatásához és eredményeihez jellemzően állapította meg Viljamsz, hogy a tarlóhántás rohammunka. Valóban: egy percig sem szabad késlekedni .Arra töreked jék mindenki", hogy a gabona, borsó és a takarmánynövények tarlóját az aratás után egy-két nap felhántsa. A tarióhántás több szempontból hasznos és fontos. A gyomosodás elleni küzdelem legbiztosabb fegyvere, mert a kikelésre kényszerített gyom- magvakat a legeredményesebben megsemmisíthetjük. Különösképpen nagy jelentősége van ennek a mi megyénkben, mert csak most látjuk igazán, hogy a vadrepce, a vadmo- har és az acat miatt mennyivel kevesebb termést takarítottunk be az idén. Tehát, ha ezeket a gyomokat még most csirájában elfojtjuk, részben megteremtjük az előfeltételét annak, hogy jövőre ne legyen gyo- mos terület. De a talaj nedvességének elpárolgását is lényegesen csökkenthetjük, a létrehozott szemcsés talajtakaró réteggel. A tarló-hántást végzett talajon később kisebb erőszükséglettel jobb minőségben végez hetjük el a későbbi talajelőkészítő munkát. Aratás után a learatott termés beárnyékoló hatásának megszűnésével a föld felszíne rövid időn belül kiszárad, megrepedezik, a gyomok tanyájává válik. Ez ellen is egyedüli védekezés a tarlóhántás, melynek jóminőségű elvégzése, — a későbbi jó talajmunka 2—3 mázsa többlettermést biztosít. A tarlóhántással kapcsolatban felsoroltakat csaknem minden mezőgazdasági vezető és dolgozó ismeri. Mégis olyan tapasztalatok vannak a megyében, hogy helyenként tizedran- gunak tekintik ezt a munkát. A ka- kasdi Gábor Áron termelőszövetkezet agronómusa, Hanzi János ahelyett, hogy az aratás után nyomban megszervezte volna a tarlóhántást, ígérgette csak, hogy majd ekkor, meg akkor kezdik el ezt a munkát. Ebben az időben nem Ígérgetésekre van szükség, hanem gyors cselekedetre. Hiszen a jól végzett tarlóhántás önmagáért agitál. A bölcskei Vörös Október termelőszövetkezetben tavaly időben, jóminőségben végezték el a tarlóhántást, az eredménye az, hogy az idén 10.4 mázsa ősziárpát takarítottak be egy hold földről. Ha nagy általánosságban vizsgáljuk ezt a kérdést, azt kell mégis meg állapítani, hogy a learatott terület kevés hányadán végezték csak el eddig a tarlóhántást. Elég ezt csupán azzal bizonyítani, hogy a megye gépállomásai még 20 százalékra sem teljesítették ilyen irányú tervüket. Pedig ennek a munkának elvégzését is nagyban elősegíthetik, — elő Is kell segíteniük — a gépállomásoknak. És ha eddig ezt nem tették, — mert nem igen tették —. most haladék nélkül pótolni kell mulasztásukat, mindenütt meg kell szervezni, hogy a gépek két műszakban dolgozzanak, nappal csépeljenek, éjjel pedig tarlót hántsanak. Nem lehet az közömbös sem a traktoristák számára, sem a termelőszövetkezeti tagok számára, hogy a jövő esztendőben milyen termést takarítunk be. A pincehelyi gépállomás és a simontor- nyai Alkotmány termelőszövetkezet tagjai cselekedtek helyesen. A géppel aratott területet nyomban letakarították a szövetkezet tagjai, a traktor pedig éjjel megbántotta a tarlót. A 107 hold területből 100 holdat már elmunkáltak és ebből 90 holdat már be is vetettek másodnövénnyel. A simontomyai Alkotmány termelőszövetkezet példáját a megye ösz- szes termelőszövetkezeteinek és dolgozó parasztjainak követni kell. Gyorsan el kell végezni mindenütt a tarlóhántást, a terület túlnyomó többségét pedig be kell vetni másodnövénnyel. Ebben a gazdasági évben különösen nagy jelentősége van és takarmányozás szempontjából elengedhetetlenül fontos, hogy kétszeres termést takarítsunk be. Hiszen a széna és az évelő takarmányok első kaszálása, - a sok eső következtében —- közel 50 százalékban használhatatlanná vált, vagy kevésbbé használható takarmány. A dolgozó nép élet- színvonalának emelése pedig paran- csolólag követeli meg, hogy több állatot tartsunk, a jelenlegi állatok hozamát pedig emeljük. Ez csak úgy lehetséges, ha elegendő mennyiségű és minőségi takarmány lesz. A másodvetésre, a másodtermelésre az időjárás kedvező. A falu dolgozó parasztságán, a gépállomáson múlik csupán, hogy teljesltjük-e, illetve túlteljesítjük-e időben a másod vetési tervet. A jelenlegi helyzet ilyen irányban sem valami jót mutat. Helyenként még mindig tétlenkednek, ahelyett, hogy sürgősen mun kához látnának. Olyan nézetek is vannak, hogy a másodtermeléssel kizsarolják a talajt. Ezt a valótlan állítást mindenütt meg kell cáfolni, ez nem igaz. Mert ha aratás után nyomban leszántjuk a talajt, akkor meggátoljuk a gyommagvak terjeszkedését, amelyek igazi kizsarolói a talajnak. Viszont, ha alkalmazzuk a helyes agrotechnikát, gyomtalaní- tott talajba vetünk másodnövényt, egyáltalán .nem beszélhetünk a talaj kizsarolásáról. A másodvetésként vetett köles, mohar, vagy kukorica 10—12, illetve 15—20 mázsa takarmányt ad. Ezzel máris meg lehet hizlalni 2—3 disznót, vagy át lehet teleltetni egy tehenet. Ezenkívül még az is előny a termelőre nézve, hogy a másodvetés után nincs beadás. Tehát elsősorban minden termelő saját maga látja hasznát, ha megragadja ezt a lehetőséget, egy esztendőben kétszeres termést takarít be. A tarlóhántás és a másodvetés gyors elvégzése semmiképpen nem tűr halasztást. A jövőévi jó termésről, az életszínvonal emeléséről van szó. Aki elmulasztja ezt a munkát, nem ragadja meg a kínálkozó alkalmat, az elsősorban saját lelkiismeretének, — de dolgozó népünknek is felelősséggel tartozik. Az előfeltétele mindenütt megvan annak, hogy a tér melőszövetkezetek, gépállomások és dolgozó parasztok ilyen irányban is megtegyék kötelességüket. Csak ki kell használni ezeket a lehetőségeket, minden eszközt meg kell ragadni, hogy ezt a munkát legkésőbb augusztus 10-ig befejezzük. A Sió torkolatánál Baka Albert mérnök ad felvilágosítást a helyzetről: — Július 19-én kezdődött meg a mintegy 8 méter széles gátalapnál az átszivárgóé, azóta állandóan erősödik. A gát mintegy 200 méter hosz- szúságban átázott és a gát oldalába szúrt bot nyomán felbugyog a víz. A gát azonban még állja a víz nagy nyomását. — Az átszivárgásnak két oka van. Az egyik az, hogy igen rossz a talaj szerkezete, könnyen átengedi a vizet, a másik ok pedig az, hogy mintegy 2 hét óta ostromolja már a gátat az ár. Ilyen hosszú próbára még nem tette a Duna a védőgátakat. A gát e szakaszát is éjjel-nappal őrzik. Vannak olyan részek, ahol patakokban folyik a víz. Percenként, a védelmi munkát vezető mérnök becslése szerint, mintegy 100—120 liter víz ömlik a szorító gáttal körülvett medencébe. A Duna már apad, de az átszivárgóit víz szintje állandóan emelkedik, 12 óra alatt 3 centiméter volt az emelkedés. A gáton ott van már a szükséges faanyag, és ha komolyabb beavatkozásra lesz szükség, akkor megkezdik a szádpadlózást. * Nem is olyan régen, néhány napja még gyakorlaton voltak néphadseregünk harcosai, s most itt a do- romlási szakaszon küzdenek az ár ellen. Olyan ez is, mint egy nagy- gyakorlat. Meg van adva az ellenség: a Duna már nem megvadult hullámaival, de annál veszélyesebben. alattomos, állandóan szivárgó magas vízállásával támad. De itt vannak, ők is, népünk bátor, hős fiai, akik tisztjeik, Odrovics Zoltán és Bán Gyula elvtársak vezetésével éberen ügyelnek rá. S nemcsak vigyáznak ró, nehogy kitörjön az átázott gáton, hanem a megfelelő védelmi munkálatokat is megkezdték. Mintegy 200 méteres szakaszon úi védőgátat emelnek, a régi mögé. Éjjel-nappal, két váltásban folyik a munka, Simon József és Adorján Pál tiszt elvtársak közvetlen vezetésével. Már messziről látni az oszlopokat, amelyeken nagy villanykörték világítják meg éjszaka a munkahelyeket. Hozzá az áramot saját agregátoruk szolgáltatja. Nehéz leírni röviden e mozgalmas tájat. Autók, kordék hordják a földet. Serény kezek szorgoskodnak a terítéssel, a döngöléssel. Itt is új, meg új erőt ad a kommunisták példamutatása. Mészáros János DISZ titkár-helyettes, aki nemrégóta tagjelölt, Szőnyi Péter, Valker Károly és a többiek igazi kommunista harcosokhoz méltó munkát végeznek. A párttagok nagyszerű példája a pártonkívülieket is még nagyobb erőfeszítésekre ösztönzi. Petróczi István, Balogh Emil, Darányi Albert, Atkári György honvédek minden erejük megfeszítésével példamutatóan dolgoznak. De ugyanígy lehetne sorolni a többiek nevét is. Az olyanokat is, mint Püspök Márton tiszthelyettes, aki az irányítás mellett maga is szerszámot ragad. Ez a példa is azt mutatja, hogy katonáink itt is megálltak helyüket Biztonságban lehet a környező határ, amelyről a gabonákat már betakarították, de a kapás-növényekkel még mindig óriási értékeket veszélyeztet a víz. Szilárdan állnak ők a gáton, s a környező falvak, ae egész megyénk dolgozó népe szeretettel gondol rájuk. * Ahol pár héttel °’őhn a tolnaszigeti állami gazdaság sertései füröú- tek s legelésztek a hullámtéri fák hús árnyékában, most szilaj hullámok járják veszett táncukat. Marják, harapják a töltést. Mintegy két és. félméteres magas víz hömpölyög itt, míg a töltés baloldalán alig magasabb a vízállás a megszokottnál. A holt-Duna ágát ugyanis itt szeli ketté a Tolna—bogyiszlói bekötőút. — Csak egy árva zsilip tartja a „vér-1 keringést1' a kettévágott Duna-ág- ban. A zsüip most zárva van, szilárdan állja az ostromot, biztosan tartja az ár szilaj rohamait. A víz itt nem tud áttörni, s mivel kemény ellenállásba ütközött, máshol keres magának utat. Kikeresi a töltés iycn géjét és ott támad alattomosan. Már úgy látszott, hogy támadása sikerrel jár. A múlt hét folyamán több helyen átszivárgóit a széles töltés. Különösen, egy körülbelül 40 méteres szakaszon volt erősebb az átszivárgóé. A figyelő szolgálat azonban idejében észrevette n bajt, s az ..orvtámadást'' jelentette az ’lletékes szervek felé. A jelentésre ott termett az árvízvédelmi készültségi szervezet egyik mentő osztaga. Péntek délután 5—6 óra tájban érkezett az osztag, Szőke Szabolcs főmérnök vezetésével. Ettől kezdve zajos lett a sziget. A maaárdalt kompresszor zúgása. s légkalapácsok kattogása váltotta fel. Mintegy 38—40 főből, 18 gépkocsiból és gépkocsivezetőből álló osztag látott munkához. Az osztagban mérnökök, technikusok, ács >k gépészek, szak- és segédmunkások dolgoznak. A veszéh-es helyen megelevenedett az élet, az osztag megkezdte a védőgát építését. Mintegy 40 méteres szakaszon szádpslló falat építettek az „orvtámadó" elé. Az osztag munkája nyomán perc- ről-percre nőtt a szádfal és gyengült p-Ms—etv-jr:—Vasárnapra—virradó'JTT már kész volt az erősítés. Szőke Szabolcs főmérnök ármunka gyorsasága mellett komoly gondot fordított a minőségre is. Nem engedte meg, hogy a pallók ne passzoljanak egymáshoz. — „A pallóknak szorosan egymáshoz kell símulniok, különben nem sokat ér a munka“ — mondotta. Ez az osztag többszáz kilométerről sietett ide, hogy felvegye a harcot az ár ellen. Az Alföldről jöttek a szentesi árvízvédelmi készültségi szervezettől. Ott voltak Ásványrárón, Győrött, onnan pedig Tolnára siettek, s ott vették fel ismét a harcot, hogy elejét állják a tolnai holt Duna-ág alattomos támadásánaic, mely ha elmossa a töltést, elvágja Bogyiszlót a világtól. Munkájuk Ht is sikerrel járt. Péntek este kezdték a munkát és vasárnap reggelre már készen állt a 40—42 méteres szádfal, mellyel megfékezték az ár alv- tomos támadását. Ezzel még ne: i ért véget az osztag munkája, — mint Szőke Szabolcs főmérnök mondotta, — az osztag készen áll az újabb harcokra, nehogy az apadó ár a visz- szavonuló ellenséges hasonlóan kárt okozhasson és más községekben is bekövetkezhessen Ásványráróhoz és Győrhöz hasonló eset. Csónakokkal folyik a vadak mentése A megáradt Duna vize behatolt a gemenci erdőbe is, ahol hazánk híres vadállománya tanyázik. Az erdő- lset a víztől megmenteni nem lehetett, mert alacsony fekvésűek. Több, min* „egy hét óta szervezetten folyik az egyre menekülő vadállomány mentése. A pörbölyi, a ge- menci és a nagypanduri erdők híres vadállományának megmentésére brigádok alakultaik, akik csónakokkal sietnek a vadak segítségére. Egy 10 tagból álló brigád. melynek szervezője Oszwald István, a Bajai Mészégető Vállalat vezetője volt, a Dunában úszó és menekülő vadakból 22 szarvast és 19 őzet mentett ki. A bikákat szarvuknál, a teheneket fülüknél fogva fogták el és összekötözve helyezték be csónakjukba. A kimentett vadakat a Deák Ferenc-zsilipnél gyűjtik ösz. sze. Onnan gépkocsin folyik elszállításuk a védett területre. A nagy mentési munkák ellenére több vad elpusztult már. Az elpusztult vadak legnagyobb része fiatal, melyek erőhiány miatt belefulladtak a kb 4—5 méteres vízbe. A bölcskei gépállomás dolgozóinak helytállása a gátakon és az aratásba» ,.A párt- és kormányhatározat értelmében meg kell gyorsítani az aratás és cséplési munkákat, hogy az ország kenyere mielőbb biztonságban legyen" — írja levelében Stier István, a bölcskei gépállomás igazgatója. E feladatok végrehajtásában a bölcskei gépállomás nagy nehézségekkel találta szembe magát. „Sajnos, az árvíz keresztül húzta tervünket" — írja Stier elvtárs. — Gépállomásunk valamennyi dolgozója megfeszített erővel, éjjelt nappallá téve, ment a gátakra, hogy megmentse a jónak ígérkező termést. Hősies munkát végeztek a vontatósok, akik a gátak erősítésénél dolgoztak, s ellátták a munkában lévő gépeket is üzemanyaggal. A munka nem állt meg, A gépállomás kombájnjai, aratógépei tovább vágták a gabonát. Az elmúlt vasárnap is dolgoztak, hogy pótolják az árvíz miatt történt lemaradásukat. Ezen a vasárnapon Szili János kombájnvezető, a dunaföldvári Alkotmány termelőszövetkezetnek 20 hold búzát aratott és csápéit el kombájnjával. Fehérvári János, a bölcskei Vörös Október termelőszövetkezetnek aratott le ezen a napon lő hold búzát aratógépével,1' M
