Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-26 / 150. szám

1934 JUNTOS 26 NAPLÓ 3 A varsádi gépállomás késsül as aratásra Nap-nap után egyre jobban sárgul a határ, érnek a gabonatáblák. Gép­állomásaink agronómusai, üzemgaz­dászai a termelőszövetkezetek elnö­keivel járják a határt, figyelik, vár­ják azt a pillanatot, amikor az arató cséplő kombájn, vagy a kévekötő ara­tógép megkezdheti munkáját. Me­gyénk gépállomásai előtt fontos fel­adat áll, a közretükbe tartozó ter­melőszövetkezeteket kell minden ere­jükkel segíteni, hogy az aratást és cséplést mielőbb befejezzék. Az elmúlt napokban a varsádi gép­állomás igazgatójával, Macháty Béla elvtárssal beszélgettem arról, hogyan készült fel a gépállomás erre a nagy munkára, az aratás és cséplésre. —' A varsádi gépállomásnak nem lesz könnyű becsülettel helytállni az aratási munkák elvégzésénél. Körze­tükbe 16 termelőszövetkezet tarto­zik. Ezeknek a termelőszövetkezetek­nek jelentős mennyiségű területén fog a gépállomás aratni. Sajnos csak két kombájnnal és négy darab ké­vekötő aratógéppel rendelkezik a gép állomás. A beruházási terv szerint — monaotta az igazgató elvtárs, — 5 darab új kévekötő aratógépet kel­lett volna kapni, azonban csak egyet kaptunk meg. így van most össze­sen 4 kévekötő aratógépünk közel 1.200 hold terület learatására. Mi a termelőszövetkezetekkel szerződést kötöttünk, mert tudtuk, hogy a 8 kévekötő aratógéppel teljesíteni is tudjuk vállalásunkat. És most 8 he­lyett 4 kévekötő aratógéppel kell ezt a területet learatni. — A megyei igazgatóságunk — szólt a beszélgetésbe Kiss elvtárs, az agronómus — még egy kombájnt ígért, így 3 kombájnnal még sikerül idejében befejezni az aratást. Igen ám, de ott van a baj, hogy idegen­kednek a kombájntól. Nem attól, hogy a kombájn rossz munkát vé­gez, hanem attól, hogy nem lesz szalmájuk és törekjük. Ugyanis az egyik arató-cséplő kombájnnak hiány zik a szalmagyüjtő kocsija. Szalma- gyűjtő kocsi nélkül nem lehet dol­gozni. A termelőszövetkezetek tagjai egyenesen megtagadják, hogy kom­bájnnal dolgozzunk. És igazuk is van. Ha nincs szalmagyüjtő kocsi, akkor a kombájn utón szétszóródik a szalma és a pelyva. Az aratás nagy munkája alatt nem tud a tsz any- nyi muinikerőt biztosítani, hogy a szanaszét lévő szalmát összegereb­lyézzék. És természetesen az ilyen munka késlelteti azt is, hogy aratás után közvetlenül elvessék a másod­növényeket. Igaz, a megyei igazgató­ságtól Kovács elvtárs megígérte, hogy kapunk szalmagyüjtő kocsit, erre az ígéretre a gépállomáson kí­vül 16 termelőszövetkezet vár és számít. Az elmúlt napokban megtartott gépszemle során a 18 kijavított csép­lőgépek közül kisebb hiba miatt 1 cséplőgépet nem vett át a szemle­bizottság. Ezeket a hibákat már ki­javították. A varsádi gépállomás traktorosai is nagyon várják az aratás és csép- lés beindulását. Az e hónapban meg­tartott traktoros napon Opra Áron vállalta, hogy nyári tervét (az ara­tással együtt) 115 százalékra telje­síti és egyben versenyre hívja ki az összes aratógépkezelőket. Nagy Tibor szerelő azt vállalta, hogy az aratás- cséplés ideje alatt a géphibákat akár éjjel is kijavítja csakhogy menjen a munka. A varsádi gépállomás traktorosai­nak vállalása élő példa legyen me­gyénk valamennyi traktorosa előtt. Kövessék Opra Áron és Nagy Tibor kezdeményezését, hogy ezzel elősegít­sék azt, hogy a körzetükbe tartozó termelőszövetkezetek mielőbb befe­jezzék az aratást és a cséplést. Miír most gondolnak a télre... A mezőgazdaságban egyre több szakembert foglalkoztat az a gondolat, hogy a növényápolást ho­gyan tudnák az aratásig befejezni. Hogyan szervezzék meg az aratást, cséplést, hogy az a legkisebb szem­veszteség nélkül fejeződjön be. Ezek a felvetődő problémák komoly gon­dolkodásra adnak okot szakembere­inknek. Tudják ők, hogy a most ki­használt minőén pillanat a kukorica, cukorrépa, burgonya, napraforgó és a többi kapásnövények termésátla­gát növelik, az aratási idő minden kihasznált pillanata pedig a nagyobb darab kenyeret jelenti. Nem győzöm eléggé hangoztatni ezeknek a té­nyeknek a fontosságát, amelyek több ezer embert foglalkoztatnak ma ha­zánkban. A növényápolás és aratás-cséplés után harmadik helyre sorolhatom állattenyésztésünk fejlesztése szem­pontjából a szénabetakarítást. Az az állami gazdaság, vagy termelőszövet­kezet, amelynek szakemberei arra törekednek, hogy a lekaszált rét ter­mése, a lucerna és a többi széna­féleség mielőbb biztos helyre kazal­ba, vagy pajtába kerüljön, azoknak nem kell félni a hosszú téltől, nyu­godtak, mert megtettek mindent, hogy az állatállomány ne szenvedjen szénahiányt. Napokkal ezelőtt történt az, amit a gyönki határban láttam: gyö­ II. nyörű, körülbelül 70 centiméteres, 39 holdas baltacím táblában 23 ember vágta egymásután a rendet. Lendüle­tesen vágták a szépen megnőtt szé­nának valót. Szorgalmas, törekvő munkájuk után mind nagyobb és nagyobb területen került rendre a baltacim. Munkájuknak meglett az eredménye, mire feljött az estcsillag, a 39 hold baltacim a földön hevert. A gyönki Vörös Csillag termelőszö­vetkezet tagjai (ugyanis ők voltak a szorgos emberek) a jól megérdemelt pihenés gondolatával hajtották az­nap este álomra fejüket. Ezt a na­pot azonban követte sok munkában eltöltött nap. 109 holdon vetettek ösz- szesen szálastakarmánynak valót. A termelőszövetkezet tagjai Juhász elv­társ, az agronómus segítségével arra törekedtek, hogy a lekaszált széná­nak való 30 hold szarvaskerep, 30 lold lucerna, 10 hold vöröshere és 39 hold baltacim mielőbb a pajtába ke­rüljön. Nem is kellett nagyon biztat­ni a tagokat, lelkiismeretesen men­tek, forgatták, gyűjtötték a jóillatú szénát, 650 mázsa eléggé jóminősé­gű szénát takarítottak be. összesen 1200 mázsa szénaszükséglete van a gyönki Vörös Csillag termelőszövet­kezet állatállományának. Ez bőven meg is lesz. A tsz agronómusa, Juhász elvtárs takarmányszabvány szerint be fogja vezetni a tehenészetben az egyedi takarmányozást, ezzel az a célja, hogy a jelenlegi 4 liter fejési átlagot aránylag rövid idő alatt nö­veljék. A több. mint 1200 mázsa széna biz­tosítása nagyon nagy segítséget jelent az állattenyésztésben. Egész éven át ebből látják él a 31 lovat csikóval együtt, 56 darab szarvasmarhát, a 329 darabból álló sertésállományuk pedig lucernaliszt alakjában fogja a szénát megkapni. A gyönki Vörös Csillag termelő- szövetkezet tagjai azonban nem pi­hennek meg eredményükön. Arra törekednek, hogy takarmánykészle­tüket más úton-módon még gyarapít­sák. Ezt a célt szolgálják majd a tarlóba vetett másodnövények is. — Aratás után összesen 60 holdon fog­nak vetni silókukoricát, mohart és kölest, az előbbiből silót, az utóbbiak ból pedig szénát fognak készíteni. A takarmánykészlet gyarapításának má sik módjára majd csak ősz felé ke­rül sor, amikor megkezdődik a siló­zás. A tavalyi 700 köbméterrel szem ben az idei évben 1000 köbméter si­lótakarmányt fognak a tagok készí­teni. A gyönki Vörös Csillag tsz tag sága tehát jóelőre már most gondos­kodik állatállományának téli ellátá­sáról. Gyűjtik a szénát, vetik majd a másodnövényeket és silózzák ősszel a kukoricaszárt. iÁRKÖZ TÖRTÉ NET E Irta:KASZA AURÉL II. A sárközi állami gazdaságban az előbb még nem láttunk mindent. A gazdaság központi üzemegységében igen nagy sürgés-forgás van, az egy­kor rómaiak által lakta vidéken, ahol a központi gépműhely van, szorgal­mas kezek javították ki a cséplőgé­peket, aratógépeket, elevátorokat, szállító eszközöket, valamint a kom­bájnokat. A kombájnoknál minden kertelés nélkül be kell vallanunk, hogy még igen komoly a lemaradás, pedig a gazdaságnak 7 arató és csép­lő kombájnja van, s az aratás előtt pár héttel még üzemképtelen álla­potban, alkatrészhiány miatt nem tudják a szorgalmas kezek üzemké­pes állapotba hozni a gépeket, pe­dig a dolgozók vállalták a kongresz- szusi héten való gépjavítás befejezé­sét. A gépállomány szaporodik, az el­múlt napokban 3 darab új Univer- zál-traktort kapott, mely nagyban elősegíti a kézi munkaerő pótlását. Sárköz területén, különösen a gazda­ságban a párt és a kormány határo­zata óta az építkezések tekintetében is komoly fejlődés mutatkozik. Az egykori barlangok, valamint csóna­kok és egyéb víziszárnyasok lakó­helyeit gyönyörű létesítmények tük­rözik. Egy év leforgása alatt 3 da­rab 52 férőhelyes sertésellető, 2 da­rab ezres süldőszállás, 200 férőhe­lyes szabad nyári sertésellető, 300 befogadóképességű növendékmarha. istálló, 5 családi ház, 260 személyes munkásszállás, kultúrterem, amely biztosítja a sárközi népi hagyomá­nyok táncainak, énekeinek további megőrzését. Ezzel egyidőben a majo­rokban megjelent á villanyvilágítás, szólnak a rádiók, s egész nap a mik­rofon. Az azelőtt majdnem ismeret­len mozi, filmvetítés, mind a dolgo­zók szórakozását szolgálja. Az ősztől tavaszig közismert mo­csaras, sártenger vidékben szinte le­hetetlenné vált a közlekedés, ma már a kisvasút bonyolítja le a szállítást. A szociális létesítmények fejlesz­téséről sem feledkezhetünk meg. — Egy héten belül megnyitjuk a gyer­mekotthont 40 gyermek részére, va­lamint egy földmüvesszövetkezeti el­látó üzletet, amely biztosítja gazda­ságunk dolgozóinak árúellátását. A fenti dolgok figyelembevétele mellett van még Sárközben igen sok látványosság, ugyanúgy a gazdasá­gunkban is, de van sok olyan pont­ja a párt- és kormányhatározatnak, amelyről még a gazdaságunkon be­lül csak beszélünk, de nem cselek­szünk. Most, amikor a III. pártkon­gresszus határozata újból megerősí­tette és kibővítette a júniusi hatá­rozatot, gazdaságunk vezetősége kö­zösen a pártszervezettel célul tűzi ki, hogy a sárközi állami gazdaságban még szebbé, boldogabbá tegyék a benne élő dolgozók életét. így néz ki jelenleg az egykori ró­maiak településének színhelye, a kis Ujberek-puszta és az ezer évekkel ezelőtt a Duna által elöntött Sár­köz. Az egykori nádasokban bujdo­só emberek életét szebbé tette az új, korszerű technika, s az emberek a kialakuló szocialista társadalom­ban még egyre szebb, boldogabb éle­tet élnek. Életszínvonalunk emelésének leg­könnyebben járható útja az önkölt­ségcsökkentés. Az önköltség rendsze­rint nagyobb felét teszi ki a bér­költség. Nyilvánvalóan merül tehát feli az önköltség csökkentésével kap­csolatosan az a gondolat, hogy az önköltségcsökkentést legkönnyebben úgy lehet megoldani, hogy csökkent­jük ^ bérköltséget. Természetesen az önköltségcsökkentésnek nem ez az egyetlen járható útja. Számos, eddig még nem eléggé kihasznált lehetőség mutatkozik az önköltségcsökkentés­re, mint például a beruházásokkal való takarékosság, megfelelő anyag­felhasználás, ugyanazon árért jobb minőségű áru előállítása, általában a minden vonalon vafó szigorú taka­rékosság és pénzügyi fegyelem. Mind ezeken felöl azonban a bérköltség - csökkentésnek van legkomolyabb je­lentősége az önköltségcsökkentés te­rén. I. Nem egy gazdasági vezetőnk igen könnyen hajlana anra 'a veszé­lyes útra vivő elgondolás felé, hogy egyszerűen a normák megszigorításé val, a keresetek leszorításával csök­kentené a mindenütt amúgy is elég magas bérköltségeket. Végtelenül helytelen és a párt és kormány prog rammjával ellentétes intézkedés vol­na ez. A bérköltség csökkentés ugyanis nem jelent feltétlenül kere­setcsökkenést is. Nekünk pedig fel­adatunk az, hogy a bárköltségcsök­kenést úgy oldjuk meg, hogy az ne járjon egyúttal keresetcsökkenéssel is. A bériköltségcsökkentés csak ott jelenthet esetleges keresetcsökken­tést, ahol eddig bűnös módon, norma csalásokkal és bércsa/iásokkal igye­keztek magasra feltornáztatni a ke­reseteket. Nyilvánvaló tehát az, hogy a bérköltségcsökkentés kiinduló pont jának a normák felülvizsgálatának kell lenni. Csaknem minden üzemiben tapasz­talható az a jelenség, hogy sokéves, úgynevezett „rendezett“ normákkal történik a teljesítménybér elszámo­lása. Ha azonban megvizsgáljuk az ezekhez kapcsolódó kereseteket, ál­talában azt tapasztalhatjuk, hogy azok jóval magasabbak, mint ame­lyeket műszakilag megalapozott nor­mákkal érnek el. Ha még tovább me­gyünk a vizsgálódás során, megálla­píthatjuk, hogy ezekkel a normák­kal elért teljesítmenyszázálékok és keresetek azért olyan magasak, mert a dolgozók nem mindig végzik el azokat a munkafolyamatokat, ami­ket az illető norma előír. Ez az eset fordul elő egyesülésünk paksi téglagyárában, ahol a bányászok a normában megadott csillerakást nem lapáttal végzik el, hanem 20— 25 méter magasságból tölcsért ké­pezve ömiesztik a földet a csillébe, így a lapátolás és az ömiesztés idő- különibözete csillénként legalább 5 perc az ömiesztés javára és a bá­nyász számára 20—25 százalékkal magasabb teljesítményt és több bért jelent. Szükséges tehát a normákat abból a szempontból felülvizsgálni, hogy a dolgozók a normában előírt munka­folyamatokat valóban elvégzük-e? Ne történhessen meg az, hogy el nem végzett munkáért bért fizessünk ki. Természetesen azonban ez a nor- mafelülvlzsgálat nem mehet az újító mozgalom rovására. Ne eredményez­ze a bérfegyelem ezúton való meg­szilárdítása a dolgozók ötleteinek és újító kezdeményezésének szagését azért, mert a magasabb termelés­ért nem vagyunk hajlandók több bért fizetni. Az újításoknak és az ötleteknek, észszerűsítésekmek éppen abban kell megjelölni az igazi cél­jukat, hogy ezeken keresztül érjük el a minél nagyobb mérvű költség- csökkentést. Csak így van komoly jelentősége az egész újítómozgaü- munkmak. A bérköltség további kedveződen alakulását igen erősen befolyásolják a nyaklónélikül osztogatott időutal- ványozások. időbéres órák, állásidők, és túlórapótlékok, esetleges egyéb pótlékok. Általában ezek mindig olyan bérköltségek, amelyek igen ne­hezen ellenőrizhetők. Az érdekessége inkább abban rejlik ezeknek a 'költ­ségeknek, hogy az egyes dolgozóknál nem jelentkeznek túl magas összeg­ben, a tételes vizsgálat során esetleg át is siklik rajta a felületes szem­lélő viszont ha egy üzemrésznek az utalványozások, az időbéres órák, az állásidők, a pótlékok címén kifize­tett béreket szemléljük, sokszor el­riasztó eredményre juthatunk. Az utalványozások terén tapasztalható a legtöbb visszaélés, mert egyes üzemvezetők az utalványozást fize­tés kiegészítésnek tartják. Az utal­ványozásnak eredeti célja az, hogy a do’gbzót ugyanúgy serkentse ma­gasabb teljesítmény elérésére, mint a norma. Ez a cél már régen fele­désbe merült, ma már az a cél, hogy a dolgozó, — akár összefügg a mun­ka a termeléssel, akár nem, — leg­alább a 100 százalékos bérét meg­kapja. Ennek a felesleges és indoko­latlan költségnövelésnek csak úgy állhattuk útját, hogy az időutalványok az időbérek, állásidők alapján kifi­zetett béreket a kifizetés előtt ala­pos revízió alá vesszük és a kifize­tést kétség esetén csak a vállalat felelős vezetőjének beleegyezése után engedélyezzük. (Folytatjuk) Lesárult a tanér — itt a nyári ssunidő ..Üres a fészek, nincs lakója már“ — jut eszembe a kis dalocska, amint az ölcsendesedett szekszárdi gimná­ziumot nézegetem. Az üdezöld vad­szőlő levelek keretében álmosan hu­nyorog az épület sok-sok ablaksze­me. Nem nyitogatják egy ideig őket olyan gyakran, mint eddig. Június '23-án gyűlt egybe utoljára a nagy nyári szünet előtt a zsibon­gó diákhad. A tanévzáró ünnepé­lyen sok szülő is résztvett. A tágas tornacsarnok falai csengőn verték vissza az énekszót. Az énekkarnak is utolsó szereplése volt ez az idei tanévben. Horvai Árpád, az iskola igazga­tója hosszan emlékezett meg a be­fejezett tanév jelentősebb eseményei ről, eredményekről, jólsikerült ren­dezvényekről, amellett elmondta a fogyatékosságokat, amelyek megne­hezítették a munkát, akadályozták az eredmények kibontakozását. A hi­bák intő figyelme t hetesül szolgál­nák a következő tanévben. Ez alkalommal jutalmazták meg a Rákosi Mátyás tanulmányi verse­nyen jól szereplő tanulókat és jutal­mat kaptak a kitűnő és jeles tanul­mányi eredményt elért tanulók. Az énekkar egész esztendei munkájáért, szép szerepléseiért a dicséret mel­lett értékes könyveket kapott. Örömmel jelentette be az igazgató elvtárs, hogy a negyedikes jelentke­zők jó részének megérkezett már az egyetemi behívója. — Nekem is — mosolyodik el bol­dogan B e s e Zsuzsa, aki nemrégen esett át eddigi legnagyobb vizsgá­ján, az érettségin. Az elmúlt évek alatt mindig büszkesége volt iskolá­jának. Nemcsak a tanulásban áll‘a meg a helyét, hanem kulturális és DISZ mozgalmi munkában is öröm­mel vett részt. Erdőmérnö'k szeret­ne lenni. — Azt nem tudnám megmondani, hogy miért, de ehhez a pályához húz a szívem — mondja. R a f f a i Györgyike ugyancsak „frissen érett" lány. Már kisdiák korától kezdve az irodalom iránt vonzódott, később az irodalmi szak­körben dolgozott. A Rákosi Mátyás tanulmányi versenyen már harmadi­kos korában szépen szerepelt irodal­mi dolgozatával, az idén is bejutott a megyei döntőbe, és most minden­ki legnagyobb ámulatára jogász lesz. — A jogra kértem felvételemet, ehhez van kedvem, — jelentette ki határozottan. — Hiszen emellett még az irodalmat is szerethetem és fog­lalkozhatok vele. Végül a tanároktól, osztályfőnökök tői vesznek meleg búcsút a diákok; azok, akik ősszel ismét visszatérnek az árván hagyott épület öreg falai közé és azok is, akik más munka- területen tevékenykednek ezután. Ezen a napon, nemcsak a szekszár di gimnáziumban, hanem a többi is­kolánkban is hasonló ünnepélyekkel zárult a tanév. A sétakertiben .kis gyermekcsapat vonul hangos vitatkozással. Mind­egyik kezében kis könyvecske, az első évvégi bizonyítvány. Első osz­tályosok, illetve azok voltak. Most felszabadultan örülnek, kezükben lá­balva az első tanév eredményét tar­talmazó kis könyvet, majd indián csatekiialtással megrohamozzák a hintát. Munkabér — önköltség

Next

/
Thumbnails
Contents