Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-24 / 148. szám

1954 JŰN1US 24 N Ä P E <5 n Újabb panaszos levél a Mázai Téglagyárból PÁR7 ÉS PÁRT ÉPÍT ÉS A tolnai pártszervezet segíti az siratslsi munkák előkészületeit Az esős idő közben a jó me­leg nap szinte húzza felfelé a nö­vényeket, s érleli a gabonát a tolnai határban is. A rozs kalászai már szőkülnek, az ősziárpáé sárgul, szem mel ^áthatóan jelzik tehát, hogy itt az idő, felkészülni az aratásra. Le­sik is, figyelik is a tolnai dolgozó parasztok a határt, hogy mielőbb hozzákezdhessenek az egyik legfon­tosabb mezőgazdasági munkához, s a legkevesebb szem veszteséggel ta­karíthassák be a gabonatermést. így volt ez tavaly is, hiszen me­gyei viszonylatban is az elsők kö­zött fejezték be az aratást, s augusz­tus 18-ra a gabonaneműek begyűj­tésével is végeztek, a vállalt aug. 20-a helyett. Mindebben természe­tesen nagy szerepe volt a pártszer­vezet jó munkájának. Megfelelően szervezte a felvilágosító munkát a gyors betakarítás, a párttagok pél­damutatásával előre lendítette a dol­gozó parasztok versenymozgalmát, s az előkészületekben megfelelően se­gítette, ellenőrizte a községi tanács munkáját. A III. pártkongresszus ha­tározatai ezen a területen is még felelősségteljesebb munkát hárított a pártszervezet vezetőségére. Veze­tőségi ülésen tárgyalták meg a kon­gresszus anyagát, s belőle a legfon­tosabb feladatokat már saját viszo­nyaikra is alkalmazták. „ .; .a párt- szervezetek fordítsanak fokozott fi­gyelmet a legnagyobb tömegszerve­zet, a tanácsok munkájára. A párt- szervezetek segítsék, vezessék poli­tikailag jobban és ellenőrizzék ala­posabban a helyi tanácsokat, ne hagyják őket magukra, de ne helyet­tesítsék őket és ne sajátítsák ki funkcióikat” — mondotta Rákosi elv társ előadói beszédében a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusán. Ezt a fontos tanítást a pártvezetőség különösen megértette, most az ara­tásra való felkészülésben. De maguk a dolgozó parasztok is felvetették a legutóbbi tanácsülésen a párt és a tanács vezetői felé, hogy mindent kövessenek el a gyors, szem veszteség nélküli betakarítás érde­kében. A pártszervezet vezetősége tehát e két döntően fontos tanítás, vélemény hatására még felelősség­teljesebben fogott munkához, igye­kezett a tanács munkáját is segí­teni. Javaslatukra bizottságot alakított a tanács, amelynek tagjai, mint Viz- ner József, a mezőgazdasági állandó bizottság elnöke, Kun János, mező- gazdasági előadó és a termelési bi­zottság elnöke, széleskörű aktívái­kon keresztül figyelik a határt, a gabonák érését, s idejekorán figyel­meztetik a dolgozó parasztokat, ahol a búza viaszérésben van, a rozs a teljes érés kezdetén, az őszi és ta­vaszi árpa egyaránt a viaszérés ele­jén van, lehet vágni. Kint a határ­ban munka közben mondják el, hogyha csak 1 százalékos a szem­veszteség, az országos vetésterületet figyelembevéve közel fél millió má­zsa gabonát jelent, ami óriási vesz­teség az ország kenyérellátásában és takarmánygabonájában. De tol­nai viszonylatban is többszáz ember egy-egy egészévi kenyerét lehet meg takarítani az időben való aratással. A pártvezetőség tanácsai nyo mán a tanács beszámoltatta a be­gyűjtést végző szerv vezetőit is. — Van-e elég raktárhelyiség, ki van­nak-e megfelelően fertőtlenítve, stb. Jó tanácsokat is tudott adni a párt- szervezet vezetősége a begyűjtő szer vek munkájához, mert támaszkodott a népnevelőkön keresztül az egész falu lakosságára. A népnevelő érte­kezleteken már jó előre felhívták az agitátorok a pártszervezet figyel­mét a tavalyi hibák kiküszöbölésé­re, s ezt a pártvezetőség tudatta a tanáccsal. Tavaly például sok huza­vona történt amiatt, hogy az egyik helyen átvették a gabonát, egy má­sik helyen levételi-jegyezték, s egy harmadik heyen, tehát a pos­tán fizették ki. Sok időt vett el ez a dolgozó parasztoktól e nagy mun­kák idején. Ennek nyomán a tanács javasolta, hogy ahol átveszik a ga­bonákat, ott vételi jegyezzék le azon­nal. Sok panasz volt arra is, hogy öregek, leányok, asszonyok vitték a a gabonát a begyüjtőhelyre, s egye­dül kellett küszködniök a súlyos zsákokkal. Most biztosítanak rakodó munkásokat is. A népnevelők sok panaszt hoz­tak tavaly a zsír, a szalonnaellátás területéről is. A pártvezetőség ezt megszívlelte, s ezt a problémát a tanács a földművesszövetkezet veze­tőségével már jó előre megbeszélte. Ennek eredményeképpen több levá­gásra váró. hízó van a földműves­Szlovákiában is évről-évre komoly eredményeket érnek el a népi orosz nyelvtanfolyamok hallgatói. A besz­tercebányai kerületben az idén 865 nyelvtanfolyam 'keretén belül több, mint 10 ezer dolgozó tanult. 256 cso­port már befejezte a tanulást. A jó tanulmányi eredmények nagyrészt a nyelvoktatók példás munkájának kö­szönhetők, akik a gondos felkészü­lés mellett a szovjet sajtó és szak­könyvek olvasásával tarkítják az előadásokat és mélyítik el a hallga­tók tudását. szövetkezet birtokában, amely bizto­sítja, hogy a tavalyi rendellenessé­gek nem fordulnak elő. Ugyancsak jó előre megszervezte a földműves­szövetkezet a tavaly olyan jól be­vált mozgóárusítást is. A már kije­lölt szérűhelyeken az idén is bizo­nyára sok, nemcsak a cséplőgépnél, hanem a körülötte lévő földeken dől gozók is enyhíthetik szomjúságukat egy-egy pohár frissítővel, s nem kell a határból beszaladgálniok egy-egy csomag cigarettáért, gyufáért. Ugyan ilyen gondosan készülnek a tűzvé­delem megszervezésére is. Már mint egy 100 főre tehető azoknak a szá­ma, akik önként vállalkoztak őrség­be jövőévi kenyerünk biztosítása ér­dekében. Jól segítik tehát a gyors, szem­veszteség nélküli aratás, cséplés, be­gyűjtés nagy harcát. Emellett azonr ban kiterjed figyelme a növényápo­lási munkák sikeres elvégzésére is. P-ldamutatóak ebben is a kommu­nisták, mint Máté József és Zsig- mond Lajos elvtársak, akik a párt­vezetőség tagjai. Már másodszor ka­pálják a kukoricát, másodszor töl­tögetik a burgonyát. Kovács Lajos, pártcsoportbizalmi különösen az adó fizetésben jár elől jó példával. Bar- íos Ferenc elvtárs, pártcsoportbizal­mi a dolgozók panaszait, sérelmeit juttatja el gyorsan a pártvezetőség­hez. Legutóbb például a mészhiány- ra hívtá fel a figyelmet, amely a permetezés munkáit akadályozta volna, ha nem szüntetik meg. Kive­szik a részüket a munkából a pár- tónkívüliek is, mint Bucher Ferenc, Károlyi Lajosné, hogy csak egyné­hányat említsünk. A pártszervezet ilyen irányú, egy­re fokozódó segítsége, ellenőrzése eredményezheti, hogy Tolna község dolgozó parasztjai eredményesebben járulhatnak hozzá saját jobblétük emelésén keresztül szabad hazánk építéséhez, lényegében a kongresszu­si határozat végrehajtásához. Nemrégen német könyvkiállítást rendeztek a Szovjetunióban. A kiál­lítást többezer moszkvai és más vá­rosból érkezett vendég látogatta meg. A kiállítás- látogatói közül sokan bejegyezték véleményüket a vendég­könyvbe, többen német nyelven. A moszkvai pedagógiai főiskola diákjai ezt írták: „A kiállítás mély benyo­mást keltett bennünk, örülünk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói ismerik és szeretik a mi klasszikusainkat. Mi is tanulmányoz­zuk a német irodalmat.“ Az elmúlt napokban újabb pana­szos levél érkezett szerkeszt iségünk- be a Mázai Téglagyárból, mellet az égető csoport dolgozói nevében Zac- comer Rudolf csoportvezető küldött részünkre. Reméljük, hogy a cikk megjelenése után a Tolnamegyei Téglagyári Egyesülés illetékes szer­vei kimennek a helyszínre, s ott igyekeznek a dolgozók problémáit orvosolni. Az alábbiakban közöljük a levél tartalmát. „Mi, a Mázai Téglagyár égető cso­port dolgozói azzal a kéréssel fordu­lunk az elvtársakhoz, hogy bajaink orvoslása érdekében közöljék pana­szunkat a Tolnai Naplóban. Pana­szunk a következő: 1954. április 9­én gyújtottunk be a kemencébe, és a kollektív szerződés szerint járó vé­dőruhát még a mai napig sem kap­tuk meg. Amikor panaszunkkal a központunkhoz — a szociális igaz­gatóhoz (Mátai elvtárshoz) fordul­tunk, azt az elutasító választ kap­tuk, hogy mi azt a munkaruhát már felvettük. Ez pedig nem felel meg a valóságnak. Tény az, hogy ebben az évben januárban kaptunk egy-egy inget és egy-egy alsónadrágot hosz- szas reklamáció után, de tudomá­sunk szerint még az 1953-as terv­évre. Mátai elvtársnak az a kijelentése, hogy már megkapták a járandóságot azt a látszatot kélti, hogy mi jog­talan követelésekkel zaklatjuk őt és letagadjuk azt, hogy mi az inget, az alsónadrágot megkaptuk. Ez a körülmény viszont önérzetünket Nagy visszhangra talált az ország­ban a Vaskút termelőszövetkezeti község versenyfelhívása. Megyénk­ben valamennyi tanács jelentette csatlakozását az „Ahány ház. annyi betétkönyv“-mozgalomhoz. Tudják azt, hogy ez a mozgalom is a dolgo­zók anyagi és kulturális felemelkedé­sét biztosítja. A tanácsok a mozga­lom sikere érdekében felvilágosító­munkát végeztek a dolgozók között. Megmagyarázták mindenkinek, hogy a betétben elhelyzett összeggel bár­mikor szabadon rendelkezik, kama­tot kap érte, negyedévenként sorso­lás útján is nyerhet. A betét titkos, nem foglalható le semmiféle tartozás kiegyenlítésére. Ezért államunk sza­vatol. bántja. Mert mi jogtalan követelések kel idáig nem éltünk, de ezután sem fogunk élni. Mi úgy vesszük észre, hogy Mátai elvtárs nem olvasta a Szabad Nép elmúlt évi június 21-i számában meg jelent vezércikket, melyben a dolgo­zókról való fokozottabb gondoskodás ról volt szó. Mert ha őszerinte jog­talan a követelésünk, akkor is — azt hisszük — kötelessége lenne ál­lítását a rendelkezésére álló elismer vények, illetve nyugták alapján be­bizonyítani. Ezt pedig még a mai napig sem tette. Mi meg nem hagy­juk feledésbe menni ezt az ügyet, mert ha a kollektív szerződés egy­szer előírja a védőruhát, akkor az nekünk jár is. Az ilyen és hasonló szociális jut­tatások elmaradása, illetve csak hosszú huza-vona után való elinté­zése nagyban befolyásolja munka­kedvünket. Pedig tervünk teljesítése komoly erőfeszítéseket kíván üze­münk valamennyi dolgozójától. Hi­szen a tavaszi esőzések miatt az ese­dékes tervünket idáig sajnos csak 80—85 százalékban teljesítettük. De minden erőnkből azon leszünk, hogy most, a jobb időben nap mint nap túlteljesítsük a tervet, hogy ezen keresztül a mutatkozó adósságunkat is pótolni tudjuk. Ehhez a sikerhez természetesen szükséges az, hogy a központ is lendítse valamilyen for­mában a mi munkakedvünket, és le­hetőleg ne tagadja el azokat a ruha­darabokat, amelyeket a kollektív szerződés részünkre előírt.” A dombóvári járás egyik közsé­gében ezen szabályokról a tanácstit­kár megfeledkezett. A betéttulajdo­nosoknak névsorát kérte a postától, hogy a befektetett összeget esetleges adótartozás címén lefoglalhassa. A postás dolgozó ezen adatok közlését megtagadta. Helytelenül járt el a tanács. Felvilágosító munkán keresz­tül kellett volna meggyőzni a dolgo­zókat, hogy a betétben történő ta­karékosság folytán könnyebben ösz- szegyüjti az adótartozáshoz, valamint egyéb váratlan kiadásokhoz szüKsé- ges anyagi fedezetet. Dúzs községben ez az eset így nyilvánult meg. Az itteni dolgozó parasztok a betétben gyűjtött forintjaikból adótartozásai­kat mindenkor határidőre teljesítik. „Ahány ház, annyi betétkönyv"-mozga]om megyénkben Irta: Kasza Aurél Dunántúl dombos vidék, déli ré­szén terül el egy sík terep, amely Eogyiszlótól Bajáig, a szekszárdi hegy aljától Duna völgyéig húzó­dik. Ez a vidék a történelemben, va­lamint az emberek emlékezetében igen ismeretes, különösen sok szép dalról, táncról, a szép hímzésről, va­lamint. a szőttes készítéséről. Ha a történelem könyvét forgat­juk, igen szép történetekkel találko­zunk. A Sió-csatorna, s a Sárvíz régi med­re 5 községet foglal inasában. A Sár­köz vidéke nemcsak most ismeretes, ez a gyönyörű vidék ismeretes volt két. háromezer évvel ezelőtt is, a kőkori ember részére, amelyről köny nyű meggyőződni a szekszárdi múze­umban elhelyezett leletekről, vala­mint U.iberek-pusztán. mely Sárköz nyugati szélén fekszik, s nap-nap után kerülnek elő a kőkori ember edényei, valamint csontvázai. Ezen gyönyörű sík alföldi vidék­it igen szép történetei vannak, több- máz évre visszamenőleg úgy a tatár­járás. mint a törökdúlás idejéből.— Abban az időben ezt a vidéket a Dunántúl dombos vidékével nem kötötte össze sem vasút, kövesút, vil lény, telefon, valamint rádió. Az embereket a rádió helyett a víziszár avasok szórakoztatták, a közlekedés pedig kis csónakkal volt biztosítva. Egy-egy kis dombos lakott terület, melyet vit vett körül, szinte megköze ’•’hetetlen volt. a víz, a mocsár, a csété éa nádas berkek miatt. így nem is szenvedtek sem a tatároktól, sem a törököktől. Állataiknak nem termeltek szénát, sem abrakot. Csupán pásztorkodással, vagyis legeltetéssel foglalkoztak, amely még napjainkban is megtalál­ható a nagy legelőkön a gyönyörű juhnyájak és kevésbbé a gulyák. Nézzük meg közelebbről: ha há­romezer év leteltével a kőkori em­ber feltámadna és felmenne a szék- számi hegytetőre, milyen látványos­ságban volna része az egykori vízi­szárnyasoktól hangos tájon. Meg­döbbenve látná, hogy az egykori mo­csaras területen az élet teljesen meg­változott, A mocsár eltűnt a belvi­zek rendezésével. Egyes helyeken ma radtak meg a vízlevezető holt-Duna- ágak, valamint emberek által épített csatornák. A belvíz rendezéssel egy­idejűleg a föld termővé vált. mely megmaradt mint erősen kötött réti nyirok talaj. Amely még most is igen jellemző a magas talajvízre. Sárköz vidékén, ahol szántóföldi termesztés egykor nem volt. ma már minden növénykultúrát, valamint állatállo­mányt különböző változatosságokban találjuk meg. A Sárközben élő dol­gozó parasztság különös gonddal és szakértelemmel tenyészti a juhokat, s igen nagy szakértője a lótenyész­tésnek, de nem monah/atjuk mind­ezt el szarvasmarha és a sertéste­nyésztés terén, mert úgy minőségi­leg, valamint mennyiségileg alatta áll a követelményeknek. Ezen két utób­bi állatnál inkább tartásról beszé­lünk, úgy az istállókban, mint künn a legelőkön. De Sárköz vidékén nem csak egyénileg gazdálkodó parasztot lehet találni, megtaláljuk Sárpilis szocialista községet, a sárpilisi gép­állomást, az őcsényi, decsi, bátaszé- ki. alsónyéki, valamint a bátai ter­melőszövetkezeteket, amelyek eddigi eredményeikkel túlszárnyalták az egyéni gazdák terméseredményeit. Ha tovább haladunk Sárköz vidé­kén, megtaláljuk a Sárközi Állami Gazdaságot, amely arról híres, hogy az 1953-as évben III. lett országos viszonylatban a cukorrépa termelés­ben. A gazdaság meg is kapta érte a kormánykitüntetést, valamint az ott dolgozó munkások a pénzbeli ju­talmat, amely 110 ezer forint volt. A gazdaság 300 holdon termelt cu­korrépát, melynek átlagos termése 172 mázsa volt. Ezen eredményt jó talajelőkészítéssel, valamint a fej­lett agrotechnika alkalmazásával ér­ték el. A párt és a kormány júniusi határozata alapján magáévá tette a termés fokozását, hogy minél több cukor kerüljön a dolgozó ember asztalára. E határozat alapján már hozzá is fogtak a munkához, hogy megtegyék mindazokat a szükséges intézkedéseket, melyeknek alapján elérhetik az idei évben 400 holdon a 200 mázsás holdankénti termést. En­nek érdekében már az elmúlt ősszel, a cukorrépatáblákat a vasutakhoz, valamint a kövesutak közelében he­lyezték el. Az elővetemények figye­lembevétele mellett holdanként 300 mázsa istállótrágyát jó mélyen alá­szántottak, valamint 2 mázsa szuper­foszfátot, 1 mázsa kálisót, 1 mázsa pétisót használtak fel részletes ki­szórással a mai napig. A vetést jó időben elkezdték, a fejlett agrotech­nika alkalmazásával, melyet bizonyí­tanak a szépen fejlődő cukorrépák. Az egyelést már 2. valamint 4 levél­ben megkezdték, melynek munkáját már- befejezték. Lázas munka közepette fcilyik a to­vábbi munka a mélykapálással, hogy a múlt héten kiszórt pétisót a föld színéről a földbe vegyítsük, vala­mint a gazosodásra igen nagy fok­ban hajlamos talajt megszabadítsák a gyomnövényektől, így szabad teret tudjon biztosítani a szépen beállt répasoroknak, hogy a 200 mázsás tér mést holdanként megadja, melyre minden remény megvan. De mivel a Sárközi Állami Gazda­ság területe Bogyiszlótól Bajáig, a szekszárdi hegy aljától a Duna part­jáig terül eí, így még nagyon sok mindent megtalálunk az egykori mo­csár, valamint a kőkori ember he­lyén. A sík alföldi tájon megtalál­juk a majorokat, melyekben igen szép tehénállomány van, mely na­ponta több ezer liter tejet termel. A tejtermelésben sem lehet a gazda­ságnak elmaradnia, így a többszáz darab tehén istállóátlaga 8.7 liter. A fejéai átlaga 11 literen felül van. Ez az eredmény a több éves szorgal­mas munkának az eredménye. Vala­mennyi tehén törzskönyvezett, mely tekintetben teljesítette a tervét a jú­niusi határozat szerint. Igen nagylétszámú bikatenyészetet állítottak fel, melynek eredménye már az 1953-as évben a Szekszárdon megrendezett Mezőgazdasági Kiállí­táson megmutatkozott. A gazdaság ezévben a Budapesten megrendezen­dő őszi állatkiállításon 8 darab bi­kával fogja magát képviseltetni. A fentiekhez hasonlóan foglalko­zik a gazdaság a sertéstenyésztéssel, baromfitenyésztéssel, valamint a kel­tetéssel. Amely megmutatkozik az eddigi eredményekben. 400 darab ko­ca már törzskönyvezett, ezenkívül 21 ezer darab naposcsibét adott el az egyéni gazdáknak, termelőszövetke­zeteknek, valamint három és fél ezer darab kiskacsát annak érdekében, hogy Sárköz vidékén a lassan kihaló szárnyasállatokat pótolja, valamint e vidékről eltűnt halak helyett a hús biztosítva legyen a tanyákon, pusz­tákon, falukban és városban élő embereknek egyaránt. (Folytatása következik) Szovjetunió és a liülföld

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents