Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-18 / 143. szám

2 N 'A P C ö 1954 JÜNIÜS 18 Az S954. évi költségvetés az országgyűlés előtt (Folytatás az 1. oldalról) , leskörü elterjesztésével, az egész me­zőgazdaság fejlesztését, köztük az egyéni gazdaságok fejlesztését is elő kell segíteni. A gépállomásoknak és az állam; gazdaságoknak azonban a fő felada­tuk a termelőszövetkezetek minden oldalról való támogatása. Az egyéni kis és középparaszti gazdaságok fej­lesztése és támogatása nem jelenti azt, hogy pártunk és kormányunk lemond a mezőgazdaság szocialista átalakításáról, mint ahogyan azt egyesek gondolják, vagy esetleg sze­retnék. Pártunk és kormányunk í. jövőben mind fokozottabb mérték- lsen támogatja a termelőszövetkeze­teket abban, hogy szorgalmas mun­kájuk eredményeképpen a nagyüze­mi gazdálkodás előnyeit jól kihasz­nálva, termésátlaguk jóval maga­sabb, állatállományuk szebb és fej­lettebb, a tagság évi jövedelme lé­nyegesen magasabb legyen, mint egy lói gazdálkodó középparaszté. A termelőszövetkezetek tagjai biz­tosak lehetnek benne, hogy pártunk és kormányunk, a munkásosztály a termelőszövetkezeteket az eddiginél még fokozottabb mértékben lárpo- gaija abban, hogy mindezt m nél előbb elérhessék. Ahhoz, hogy tovább tudjunk ha­ladni a megkezdett úton, ahhoz, hop,} a mezőgazdaságot tovább tud­juk fejleszteni, hogy dolgozó népünk életszínvonalát tovább tudjuk emel­ni, 3 beterjesztett költségvetés biz­tosítja a megfelelő pénzügyi és anya­gi eszközöket. Ez azonban ■ urna pá­ban nem elég. Ahhoz, hogy az állam által biztosított lehetőségeket ered­ményesen fel tudjuk hasznaim, a lehető legrövidebb időn belül meg kell szüntetnünk azokat a hiányossá­gokat és el kell távolítanunk az útból azokat az akadályokat, amelyek a fejlődésünk gyorsabb menetét ma még gátolják. Egyik ilyen akadály, amelyet mi­nél előbb fel kell számolni az állami szervekben meglévő nagyfokú büro­krácia. A fejlődés gyorsabb menetét még a bürokráciánál is nagyobb mérték­ben gátolja az, hogy az állami fe­gyelem terén a javulás ellenére még mindig komoly lazaságok vannak. Az életszínvonal további emelését a munkásosztály azzal tudja előse­gíteni, ha minél több és jobb minő­ségű iparcikket, mezőgazdasági gé­pet és egyéb felszerelést küld a fa­lunak. A dolgozó parasztság pedig azzal tud leginkább hozzájárulni az életszínvonal emeléséhez, ha minden eszközzel fokozza a termelést, ha pontosan teljesíti a beszolgáltatást és az adófizetést. A mezőgazdaság gyors és nagy­arányú fejlesztésének, az életszínvo­nal további emelésének azonban a legfőbb előfeltétele, hogy minden eszközzel tovább szilárdítsuk népi demokratikus rendszerünk legfőbb alapját, a munkásosztály és a dolgo­zó parasztság szövetségét. A munkás-paraszt szövetség to­vábbi megszilárdításához, a nemzeti erők összefogásához és mozgósítá­sához pártunk és kormányunk he­lyes politikája megteremtette a meg­felelő alapot. Most az a fontos, hogy szervezetileg is biztosítsuk a legszé­lesebb nemzeti erők összefogását és mozgósítását, az előttünk álló nagy­szerű feladatok sikeres megoldására. A nemzeti erők összefogására a meg felelő keretet biztosítja az új függet­lenségi népfront. Tekintettel arra, hogy a beterjesz­tett költségvetés hűen tükrözi pár­tunk és kormányunk alapvető célki­tűzéséit és a legteljesebb mértékben megfelel a munkásosztály, a dolgozó oarasztság, egész dolgozó népünk érdekének, ezért azt elfogadom — mondotta befejezésül Dögéi Imre. trágya termelésünket pedig 9.9 szá­zalékkal emeljük az előző évi telje­sítéssel szemben. A dolgozók egészségvédelme céljá­ból a gyógyszeripar termelése mint­egy 26 százalékkal emelkedik az előző évhez viszonyítva. Sok új gyógyszer termelését kezdjük meg idén. Ezek hatásosságukban felülmúl ják az eddigieket. — Fokozzuk a közszükségleti cik­kek termelését is — folytatta. — En­nek érdekében a nehézipar mintegy 20 százalékkal több fogyasztási cik­ket biztosít a dolgozók közvetlen szükségleteinek kielégítésére. — A Központi Vezetőség határo­zatának megfelelően csökkentett be­ruházási keretből is jelentős ipari fejlesztést hajtunk végre az 1004 év folyamán — folytatta. Jelentős mértékben növekszik az előző évhez viszonyítva a munkásjó­léti beruházások előirányzata is. Az 1954. évi költségvetés több, mint 70 millió forintot irányoz elő munkavé­delmi, vagyis balesetelhárítási, üzem­egészségügyi célokra. Az egészségügyi, kulturális és szo­ciális beruházásokra 1954-ben a költ­ségvetés 98 millió forintot irányoz elő. Ebből a szénbányászatban 57 millió forintot használunk fel, s bá­nyász dolgozóink kulturális és szo­ciális ellátását soha nem látott mér­tékben emeljük. A falu életnívójának, kulturális fejlesztésének emelését szolgálja 80 újabb falu villamosítása. Az új sza­kasz gazdaságpolitikájának megvaló­Bevezetőben hangsúlyozta, hogy az 1954. évi népgazdasági terv ko­moly feladatok elé állítja a kohó- és gépipari minisztériumot, a kohó- és gépipar valamennyi dolgozóját. E feladatok megvalósítása érdekében nagyarányú átcsoportosítást kellett és kell végrehajtani a kohó- és gépipar­ban is a termelés, a munkaerő és a beruházás vonalán egyaránt. Mezőgazdasági. gépiparunk fejlő­dött ugyan a felszabadulás előtti hely zethez képest, — folytatta, — de ez a fejlődés nem volt elegendő ahhoz, hogy a hatalmasan megnőtt igénye­ket ki tudja elégíteni. A mezőgazda- sági kis- és nagygépek gyártása von­tatottan indult meg. Gyökeres változást hozott e téren a párt Központi Vezetőségének múlt évi óktóberi határozata, amely ke­mény és jogos kritikával illette a ko­hó- és gépipar vezetőit. A határo­zat új erőt adott, s hozzákezdhettünk a hibák kijavításához. A nehézségék ellenére a tervezettnél lényegesen többet állítottunk elő fogatos eké­ből, fogatos lókapából, magtakaróból és nehézboronából, szecskavágóból, répavágóból, fogatos vetőgépből és több más kisgépből. Ezeket az ered­ményeket azonban nem könyvelhet­jük el teljes sikernek, az egyes gép­fajtákban mutatkozó túlteljesítés el­lenére is hibát követtünk el azzal, hogy a kisgépek legnagyobb részét csak a negyedév végén, március utol­só napjaiban adtuk át a mezőgazda­ságnak. Több cikkben még mindig elmaradás mutatkozik, elmaradtunk többek közt olyan gépek gyártásával, mint a négyzetbevető, a kévekötő aratógép és a cséplőgép. Iparunk fel­készületlensége miatt elmaradás mu­tatkozik a növényvédő gépek és több, a tervben nem szereplő új gép gyár­tásában is. Növeli elmaradásunk sú­lyát egyes alkatrészfajtákban bekö­vetkezett súlyos elmaradásunk. El­mondotta, hogy a tárcák közötti nem megfelelő együttműködés is hozzá járult az ipar nehézségeihez. Az ilyen hibák elkerülése érdeké­ben a párt- és a kormány határoza­tának megfelelően az Országos Terv­hivatallal, a földművelésügyi — a belkereskedelmi minisztériummal együtt ez év július elejéig elkészítik 1955. évi mezőgazdasági gépgyártási tervet s mindent elkövetnek, hogy az első félév elmaradásait maradék­talanul behozzák. Egyes vezetőink mind a miniszté­riumban, mind az üzemekben nem fordítottak elég gondot a minőség szüntelen javítására. Ezen az állás­ponton sürgősen és gyökeresen vál­toztatni keli. Ezután arról szólt, hogy a minőség megjavítása természetesen nemcsak a megmunkáló gyárak feladata. Szűk séges, hogy kohászatunk munkáját, az általuk gyártott nyersanyag mi­nőségét is jelentősen megjavítsuk, 'lein szabad megfeledkezni arról sem, ; hogy parasztságunk, hasonlóan az pari munkássághoz, a jó minőség mellett tetszetős kivitelű, szép gyárt­mányokat akar vásárolni. A továb- •iakban az önköltség csökkentésével 'kapcsolatos kérdésekről beszélt, majd megállapította: a hibák kiküszöbö­lése folyamatban van és a legrövi­debb időn belül megtörténik. Ezután kimondotta, hogy mezőgazdaságunk sítását irányozza elő a költségvetés a falu és mezőgazdaság villamosítá­sával, amelyre 33 millió forintot for­dítunk. Ez év első négy hónapjában már hét falu és két termelőszövetke­zet villamosítását be is fejeztük és így a villanyáram bevezetésével együtt biztosítva van ezekben a hely­ségekben is a kultúra még fokozot­tabb fejlődése. A tárca 1954. évi költségvetésében foglalt feladatok megvalósításához új erőt és hatalmas lendületet adott pártunk III. kongresszusa — folytat­ta és ismertette a kongresszusi ver­seny nagyszerű, eredményeit, ame­lyek megmutatták dolgozóink szere- tetét és ragaszkodását a pártihoz, né­pi államunkhoz. Ennek következté­ben a minisztérium üzemei már áp­rilis hó végére behozták a lemara­dást és 15 millió forinttal több érté­ket adtak a népgazdaság részére. Ezen túlmenően is jelentős ered­ménye vállalatainknak — mondotta, — hogy a közszükségleti cikkek ter­vét túlteljesítve 30.8 százalékkal több fogyasztási cikket nyújtottak a la­kosság közvetlen szükségleteinek ki­elégítésére, mint az előző év ugyan­ezen időszakában. Iparvezetőinknek — mondotta ez­zel kapcsolatban, — szakítani kell eddigi módszereikkel és amellett, hogy a tervet teljesítik, a gazdasá­gosság kérdéseit is szem előtt kell tartani. Pollák Mihály, az Iszakszentgyör- ■gyi Állami Gazdaság kombájnveze- tője a kohó- és gépipari minisztéri­um költségvetéséhez szólt hozzá. gyorsütemű fellendítése érdekében sok mérnököt, technikust és szak­munkást adnak át a traktor- és gép­állomások részére. Szép eredményeket értünk el a gépállomások patronálása, megsegí­tése terén is — folytatta. — A kohó- és gépipar 119 vállalatának dolgozói 180 gépállomást és megyei gépjavító műhelyt patronálnak. Vállalataink se gítsége nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a gépállomások az elő­írt határidőre ki tudták javítani gé­peiket. Most ezt a mozgalmat to­vább fejlesztjük és kiterjesztjük a termelőszövetkezetek támogatására is. További fontos feladatunk a lakos­ság fokozottabb ellátása, a közszük­ségleti cikkek nagytömegű gyártása, — hangsúlyozta ezután. Különös gondot kívánunk fordíta­ni arra, hogy az eddiginél jóval na­Bevezetőben az építőipar eddigi eredményeit ismertette. Körülbelül 65 új, 85 korszerűsített gyár, négy hatalmas erőmű, kilenc új ipari ku­tatóintézet, három új egyetem, a Népstadion, többszáz középület és több tízezer új lakás bizonyítja a szocializmus építésének első kezdeti eredményeit, a népünkben rejlő ha­talmas alkotóerő megtestesülését. — Ma már nincs országunkban egyet­len ismert város, ahol legalább 1-2 új ipari épület ne épült volna. Pár­tunk állandó támogatása és a Szov­jetunió hosszú, évtizedes tapasztala­tainak felhasználása, baráti segítsé­ge tette lehetővé azt, hogy az építő­ipar pár év alatt 250 ezer dolgozót számláló, gépesített nagyiparrá vál­tozhasson. A szovjet tapasztalatok alapján több helyen bevezettük szalagrend­szerű gyorsépítkezést és más új el­járás alkalmazását. Megkezdődött a salakbeton kövek gyártása, a salak­betonkövekből való lakóházak épí­tése. A gépesítés, nagyfokú előgyártás, a téli munka bevezetése, az új mun­kamódszerek elsajátítása eredménye­ként 1950-től 1954-ig az egy munkás­ra jutó építőipari termelés 76 száza­lékkal emelkedett. Az építőipar nagyarányú fejlődésé­vel együtt az építő anyagipar is je­lentékeny fejlődésen ment keresztül, 1938-cal szemben megháromszorozó­dott a termelése. Az épitőanyagipar 1954. évi terve is fokozottabb mér­tékben veszi figyelembe kormá­nyunk új gazdaságpolitikáját és a lakosság mindinkább növekedő építő anyag-szükségletének kielégítését. A magánépítkezések tégla, cement és mész-szükséglete előreláthatólag tel­jes egészében biztosítható lesz. A magánlakások, asztalosáruval való kielégítése érdekében az építésügyi minisztérium asztalosipari vállalatai 45 millió forint értékű kész ajtókat és ablakokat gyártanak a belkeres­kedelem részére. Ezután a minőségi követelmények fokozásáról szólt, mert megengedhetetlen, hogy rossz- minőségü téglákkal lássuk el épít­kezéseinket. Az ipari építkezések csökkentésé­vel a lakásépítkezések volumenje ha­talmasan megnövekedett — mondot­gyobb mennyiségben gyártsuk azo­kat a szerárukat, közszükségleti és háztartási cikkeket, amelyeket dolgo­zó parasztságunk keres. Nagyobb gondot kell fordítani a közszükség­leti cikkek minőségére is. Komoly feladatokat kell megolda­nunk exporttervünk teljesítése érde­kében is. Gépipari exportunkat — mondotta, — nemcsak fokoznunk kell, hanem bizonyos mértékig meg kell változtat ni összetételét is. Exportunk irány­vonalának a jövőben döntő mérték­ben a munkaigényes gyártmányok felé kell irányulnia. Beszéde befejező részében az ön­költség csökkentésével és az anyag- takarékossággal foglalkozott. Erőteljesebben felkaroljuk a Gaz­da-mozgalmat és dolgozóink egyéb anyagtakarékosságra irányuló moz­galmát. Vállalataink dolgozói mind­inkább kezdik felismerni ennek jelen­tőségét. Ezt bizonyítja, hogy egyre na­gyobb számban csatlakoznak a Ganz VagongyámaJk pártunk III. kon­gresszusa tiszteletére tett felajánlá­sához, amely szerint az 1954. év végéig ezévi anyagtervükből két szá­zalékot fognak megtakarítani, 105ő- ben pedig ugyanannyi anyagból, amennyi 1964-es tervükben rendel­kezésre állt, hat százalékkal több gyártmányt fognak előállítani. Biz­tosak vagyunk benne, hogy a kohó- és gépipar többi vállalatai is csatla­koznak ehhez a nagyjelentőségű kez­deményezéshez. Az önköltségcsökkentésnek fontos feltétele, hogy felszámoljuk számos üzemünknél az utóbbi hónapokban felszínre került bérlazaságokat, ame­lyek nagymértékben hozzájárultak béralaptervünk túllépéséhez. A munkatermelékenység terén is van eredmény az utóbbi hónapok­ban, különösen a kongresszusi ver­seny eredményeképpen azonban még mindig nem értük el a tervben elő­írt színvonalat. Az utóbbi hónapok­ban elért eredmények megszilárdítá­sa és továbbfejlesztése igen fontos feltétele termelési költségeink csök­kentésének. Minden erőnkkel azon leszünk — fejezte be szavait, — hogy a párt útmutatását követve, a párt vezetésével és segítségével leküzd- jük hibáinkat és becsülettel teljesít­sük az előttünk álló feladatokat. A költségvetést általánosságban és rész­leteiben elfogadom. (Taps.) Zsofinyecz Mihály kohó- és gép­ipari miniszter felszólalása után szü­net következett. Szünet után elsőnek Bonta József, a sztálinvárosi mélyépítő tröszt fő­mérnöke szólalt fel. ta. — A lakás és ezzel összefüggő kommunális építkezések összege az 1953. évi 613 millióval szemben a folyó évben több, mint másfél mil- liárdra növekedett. A szociális és kulturális építkezések volumenje 335 millióról 830 millióra növekedett. Ez- évbem a mezőgazdasági építkezések volumenje a múlt évivel szemben három és félszeresére nőtt. 1954-ben az építésügyi minisztérium szervei körülbelül 15 ezer lakást kötelesek befejezni és használatra átadni, azon­kívül a második félévben 8800, 1055- re átmenő lakásépítkezést kell, meg­kezdjenek. Az építőipar dolgozói életszínvonalának emelése érdeké­ben pártunk és kormányunk az új gazdaságpolitika szellemében igen komoly bérügyi intézkedéseket tett. amelyek együttesen 150 millió forint pótjövedelmet jelentettek az építő­ipari dolgozók részére. Ehhez járul a széleskörű munkaruha juttatás, a nagyszámú bölcsődék, napköziottho- nok építése és felszerelése, az üzemi élelmezés megjavítása, az építőipari dolgozók szociális ellátási normáinak kiszélesítése. Az 1954. évi nagy lakásépítkezési tervet minőségi munkával kell meg­valósítani, mert a dolgozók szép, ké­nyelmes, száraz és jóminőségü laká­sokat várnak az építőipartól. Az építőiparnak — mondotta vé­gül — minden lehető intézkedést meg kell tennie, hogy a mezőgazda- sági építkezések teljes egészükben határidőre elkészüljenek. Kikillai Sándorné, a váci kötött­árugyár dolgozója volt a következő felszólaló. A csütörtöki ülés utolsó szónoka Miszner Gyula sztahánovista moz­donyvezető volt. Az országgyűlés pénteken délelőtt tíz órakor folytatja munkáját. A pénteki ülés napirendjén az 1954, évi költségvetés, a költségvetési tör­vényjavaslat, valamint az 1953. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés vitájának folytatása, vala­mint a büntető perrendtartásról szó­ló 1951. évi III. törvény módosításá­ról szóló törvényjavaslat szerepel. A csütörtöki ülést Rónai Sándor zárta be. Czottner Sándor, a nehézipari miniszter első helyettese szólalt fel ezután Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a nehézipari minisztériumra jelentős feladatok hárulnak az új szakasz gazdaságpolitikájának megvalósítása során. A minisztérium 1954. évi termelési terve tíz százalékos fejlődést irányoz elő az 1953. évi termelési volumen­hez viszonyítva. A Központi Vezetőség határozatá­nak megfelelően a tárca 1954. évi költségvetése mintegy egymilliárd fo­rinttal kevesebb beruházást irányoz elő, a fokozott termelési feladatok megvalósításához, mint az előző év­ben. Az előbbi időszakokban elért ered­mények megszilárdítására a munkás létszám viszonylag nagyobb mérték­ben emelkedik és ennek következ­tében a termelékenység színvonalá­nak fejlődése alacsonyabb az előző évek átlagánál. A létszámemelke­dés elsősorban a szénbányászatban és a villamosenergia iparban jelent­kezik. 1954. év folyamán összesen közel 10.000 fővel több munkást foglalkoz­tatnak minisztériumunk iparágai, mint az előző évben. A terv lehetővé tette, hogy a szén­bányászat 1953. év végi toborzott lét­számát megtarthassa s ezen többlet létszámmal a bányák rendbehozását, az elmaradt elővájási munkákat el­végezze. Ugyanakkor biztosítja az új toborzott dolgozók nevelését, betaní­tását, hogy a további évek növekvő széntermeléséhez törzsbányászokat nevelhessünk. Az 1954. évi tery a tárca legfon­tosabb iparágainál az alábbi fejlesz­tési feladatokat írja elő: a szénbá­nyászat 1954. év folyamán 22.65 mil­lió tonna szenet ad a népgazdaság­nak. Ez 6.3 százalékos fejlődést je­lent az előző évben kitermelt szén­mennyiséghez viszonyítva, az össz- széntermelésen belül a feketeszén termelés 24 százalékkal emelkedik, 1953-hoz viszonyítva. így azokat az erőfeszítéseket, amelyeket ötéves ter­vünk első négy évében Komlón tet­tünk, ma már nagymértékben tud­juk realizálni és megteremtettük ha­zai kohókokszgyártásunk feketeszén bázisát. A párt III. kongresszusa határo­zatainak megvalósítása érdekében most a vezetést közelebb visszük az üzemekhez. A vállalatok kikapcso­lásával, illetve megszüntetésével a műszaki vezetők közvetlenül irányít­ják a bányaüzemek munkáját és ez­zel el fogjuk érni az egyszemélyi vezetés megerősödését, a termelé­kenység állandó növekedését, az ön­költség csökkentését. A széntermelés további emelése, a termelékenység fokozása, a gépesítés továbbfejlesztése érdekében a költ­ségvetés mintegy 850 millió forint beruházási keretet biztosít a szén­bányászat részére. A szénbányászatunk fejlődése, a szocialista iparosítás ütemének túl- feszítése mellett az iparon belül el­/ maradt a fejlődésben és így arány­talanságok keletkeztek az egész ipar fejlesztésén belül is. Míg 1938-hoz viszonyítva villamosenergia fejlődé­sünk 1954-re 364 százalékos, kohó- és gépiparunk fejlődése 344 százalé­kos, építőanyagiparunké 347 száza­lékos, vegyiparunké 400 százalékos, addig szénbányászatunk fejlődése 1938-hoz viszonyítva csak 243 száza­lékos, tehát elmaradt a fő szénfel­használó iparágak fejlődése mögött. Az új szakasz gazdaságpolitikájá­nak megfelelően — folytatta — szén bányászatunk fejlesztésének üteme is lelassult, azonban, hogy elmaradá­sunkat behozzuk — az egyenletes, ütemes rohammunka és túlóramen­tes széntermelést biztosítani tudjuk, — bányaüzemeink rekonstruálását és az új üzemek létesítését lassúbb ütemben, de tovább kell folytatnunk. A szénbányászat fejlődésének továb­bi elengedhetetlen feltétele a mun­kafegyelem megszilárdítása, a mun- kaerőhullámzás megszüntetése. A munkaerővándorlás kiküszöbölése érdekében a költségvetés jelentős beruházási keretet biztosít lakás és legényszállók építésére. A tervévben az átadandó lakások zömét a szénbányászat kapja. így ol. Komlón 1022, Várpalotán 166 la­kást kapnak ez évben bányászaink. A kazincbarcikai városban 618 lakás készül el, melyet bányászaink, az új erőmű és vegyimű dolgozói, kapnak. A költségvetés előirányozza ezen túl­menően a bányászok szakmai színvo­nalának emelését is. Villamosenergia termelésünk 8.5 '.zúzalékkal emelkedik az előző év­hez viszonyítva. A költségvetés több mint félmilliárd forintot irányoz elő az energiatermelés és ellátás fejlesz­tésére, hogy kellő mennyiségű villa- mosenergiát bocsáthassunk az ipar és lakosság szükségleteinek kielégítésé­re. Az 1954. évi intézkedéseink közül kiemelkedik a tervszerű energiagaz­dálkodás bevezetése és megvalósítá­sa. Az ipar és mezőgazdaság, vala­mint a közlekedés fejlesztésének nél­külözhetetlen alapfeltétele kőolaj­termelésünk és olajfeldolgozó ipa­runk termelésének további fokozása Ennek érdekében kőolajtermelésünk 34.6 százalékkal emelkedik az 1953. évi tervteljesítéshez viszonyítva. — Kőolajiparunk feladata, hogy a me­zőgazdaság gépesítése .érdekében a jelenleg ismert kőolaj kincsünkre tá­maszkodva növelje a feldolgozók ka­pacitását. Iparunk fejlesztésében egyre in­kább nélkülözhetetlen színesfémipa runk is komoly fejlődést irányoz elő. Bauxitkincsünk további hasznosítá­sával aluminíumtermelésünk 21 szá­zalékkal emelkedik a múlt évi fölé A vegyipar területén r. fejlődés évről-évre fokozódik. A mezőgaz­daság fejlesztése érdekében nitrogén­műtrágya termelésünket — az idő­közi tervmódosítás figyelembevételé­vel — 13.5 százalékkal, foszformű­Ezután Zsofinyecz Mihály kohó- és gépipari miniszter mondta el hozzászólását Szíjártó Lajos, építésügyi miniszter felszólalása

Next

/
Thumbnails
Contents