Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-18 / 143. szám
1954 JÚNIUS 18 NÄPCÖ S A III• pártkon%resssu* után még nagyobb feladatnak tartjuk as önköltségcsökkentést 99A párt titkárnak a dolgozó tömegek között kell élnie*.»“ A tűző déli nap igazi nyári meleget ont Báta- szék utcáira. Itt bent azonban a pártbizottság egyik szobájában igen kellemes, hűvös az idő. Szembe velem Hidegh Mihály elvtárs, a párttitkár ül, s a rövidre fogott ebédidő még hátralévő idejét itt töltjük el. — Beszélgetünk s a szoba levegőjét egy egész falu gondja, baja, reményei, nagyszerű várakozása, tervei töltik meg a pártszervezet terveinek nyomán. Rövid ebédidőről beszéltem, tehát szó sincs arról, hogy Hidegh elvtárs egész nap a jó hűvös szobában üldögél. Amint ő is mondja — a párttitkárnak a dolgozó tömegek közt kell élnie, s főként dolgoznia. — Délelőtt például a Búzakalász termelőszövetkezet földjein volt kint. A tsz-tagok lucernát gyűjtöttek. Ott sem nézegetett, nem tudta megtagadni önönmagát. — Beállt segíteni. Mosolyogva mondja, hogy a tsz tagjai először azt hitték, hogy na majd hamar elfárad a párttitkár elvtárs. Nagyon csodálkoztak, amikor még bizony rágyújtani sem igen volt idejük közben, úgy ment a munka. Milyen kicsiség s mégis e rövid epizód egy egész ember életét tárja fel. Megtudom, hogy nem is olyan nagy csoda Hidegh elvtárs munkabírása, szeretete a paraszti munka iránt. Jóformán egész életében ezt csinálta, s főként a felszabadulás előtt. Megkínálom közben egy cigarettavgl, de nem fogadja el, mondván, nem dohányzik. Újra egy régi. rossz emlék. Mint rendkívül éles reflektor világít meg ez az emlék egy régmúlt, s a múlt rendszerre, annyira jellemző esetet. Katona voltam — mondja, — s a szakaszvezetőm, aki továbbszolgáló volt, megtiltotta a helyiségekben a dohányzást, természetesen minden Ok nélkül. Még természetesebb, hogy alkalomadtán megszegtük. De észrevette. Lett is hadd el hadd. Hosszú strófát kellett leírni ezerszer, ráment a szabadidő, vagy két hétig, akkor mondtam le róla, s azóta sem gyújtottam rá. A múlt keservei, mint kis csermely folydogál a beszélgetés medrében. Hatalmas folyammá nő, azonban amikor napjaink eseményeihez ér. Újabb nagy eseménnyel bővült népünk élete, ez a hatalmas folyammá dagadt kis csermely. Újabb nagyszerű, bővizű folyam ömlött bele: a III. pártkongresszus. Erről beszélgetünk tovább. Előttünk a kongresszus anyagának egy része, Rákosi elvtárs beszéde. Hidegh elvtárs olvassa belőle: „Csak a széles tömegek aktivizálásával lehet biztosítani, hogy a határozatok, melyek a dolgozó nép érdekében jöttek létre, meg is valósuljanak.'* Nos ebből a néhány sorból is széleskörű feladat hárul a bátaszéki pártszervezetekre. E területen, a tervekről s az előző tapasztalatokról így beszél Hi- degh elvtárs. — Eddig még mindig nem sikerült megoldani, hogy valóban minden párttag kivegye részét a munkából. Az is igaz, hogy a pártvezetőség sem adott ehhez maximális segítséget. Ugyanis áz a helyzet, hogy két taggyűlés között csak a vezetőség és a népnevelők nem képesek megfelelően "a párttagságot és a pártonkívülieket is mozgósítani, nevelni. Éppen ezért az eddig elhanyagolt aktíva-hálózatot kívánjuk kiépíteni. Nagy szerepük lenne már most is a növényápolásban, de még nagyobb lesz az aratás, cséplés, begyűjtés idején. Egyúttal nagyobb segítséget tudunk adni a község dolgozóinak abban is, hogy egyéni problémáik megoldásában is hathatósabb támogatást kapjanak a pártszervezettől, éppúgy, mint a többi szervezetektől és szervektől. Természetesen ez csak egy kis része annak, amit Hidegh elvtárs a tervekről beszél. Lényegében a fontos az, hogy már most tesznek is bizonyos lépéseket, hogy a kongresszusi határozatokat sikeresen végrehajthassák. Még beszélhetnénk sokáig, de a rövid ebédidőt már így is túlléptük. — Vár a munka, szép az idő, ki kell használni minden percet, s mi ki is akarjuk használni — mondja búcsúzóul Hidegh elvtárs. A Bonyhádi Zománcművek új gondnokot kapott, aki egyben a kul- túrház igazgatója is. Az új kultúrotthon igazgató bebizonyította már működése elején, hogy méltó erre a tisztségre. Nagy lendülettel és kedvvel hozzálátott az épület újjávarázsolásához és hamarosan megszépült az épület, az udvar és a kert. Azelőtt a termek kongtak az ürességtől, ma már a Zománcművek megértő és összefogó nagy családjának zsibongása veri fel a csendet. Nemcsak a látogatottságon mutatkozik ez a nagy változás, hanem általában a sport- és kultúrmunka vonalán is. Vájjon ez a megváltozott külső kép hatott a dolgozókra ilyen vonzó erővel? Vagy a tél folyamán a KTSZ rendezésében színre került „Csínom Palkó” serkentette őket komolyabb munkára? Vagy talán a kultúréletet Szekszárdi építőipari Szövetkezet: Határidő előtt készült el a sárpilisi bölcsőde A Szekszárdi Építőipari Szövetkezet tagjai nemcsak gyors munkával szereztek elismerést maguknak a me gye dolgozói előtt, hanem a minőség terén elért kiváló eredményeikkel is. Erre bizonyítékok azok a dicsérő levelek és elismerő, nyilatkozatok, melyek a szövetkezet irodájába érkeznek. Nemrégen a Tolnamegyei Tanács VB beruházási igazgatósága kereste fel a szövetkezetét levelével, melyben elismeréssel nyilatkozott a szövetkezet munkájáról. Ugyanis a sárpilisi idénybölcsőde építési munkálatait határidő előtt fejezték be s az épület átvételekor minőségi kifogás sem merült fel. É munkájukért a Tolnamegyei KISZÖV vezetősége is dicséretben részesítette a szövetkezet vezetőségét és annak min den dolgozóját. Az idénybölcsőde idöelőtti befejezéséhez nagyban hozzájárult a szocialista munkaverseny. A III. párt- kongresszus tiszteletére szép felaján lásokat tettek; amit valamennyien túlteljesítették. Ezt olvassuk . *. Gergely Sándor: DÓZSA I.—III. kötet (Szépirodalmi) Az író az 1514-es parasztháború történetét írta meg háromkötetes mű vében. A magyar történelemnek ezt a kimagasló eseményét a történetileg igazolt tényeken kívül szerteágazó és gazaag cselekmény segítségével idézi az olvasó elé. A regényből megismerhetjük mindazokat a társadalmi- gazdasági okokat, melyek közvetlenül, vagy közvetve a parasztháború kitöréséhez vezettek. Gergely Sándor művészi eszközökkel rajzolja meg Dózsa György korát, jobban szerető és támogató valaki lendítette így fel a munkakedvet? Ez nem is fontos. Mindenesetre mind annyian örülünk, hogy a kultúrgár- da felébredt a tétlenségből. Nemrégen került szóba, hogy a Zománcművek kultúrgárdájának is valami szépet, valami nagyot kellene produkálnia. Futótűzként terjedt el a műkedvelők, színjátszók és rendezők között, hogy júliusban a Bonyhádi Vasas rendezésében szabadtéri színpadon színrekerül Knoblauch „Faun” című vígjáték. A fiatalok csak hírét hallották, de az idősebbek még jól emlékeznek, hogy Rajnai Gábor, a Népköztársaság tehetséges művésze Faun szerepében tűnt ki. Már a Cipő gyári dolgozók és az általános gimnázium tanulóifjúsága is érdeklődik a darab iránt. Alig kezdték meg a Amikor az utas a kajdacsi állomástól Kajdacs felé haladva lekanyarodik a Szedres felé vezető kövesúton, furcsa látvány tárul a szeme elé. Jobbfelől szép tábla, újonnan vetett baltacim terül el. Közte vadrepce virágzik, nehéz megkülönböztetni mi akar lenni, repce-e vagy baltacim. A baltacimon túl mintegy 8—10 holdon lucernás fekszik. Már rég elvégezték az első kaszálást, nagy része csomóba van gyűjtve. Az új hajtás pedig eléri a 15—-20 centiméter magasságot. Annál meglepőbb, amikor az ember közelebbről szemléli a lucernatáblát és szemébe tűnik, hogy a szépen fejlődő lucerna már benőtte a rendeket. így tehát 8—10 holdas táblának csak egyrésze van felgyüjtve. Ilyen kép tárul a szem elé az út baloldalán is. A megfeketedett lucerna nem látszik ki az új hajtás közül. Ha az ember ezt a látványt szemléli, önkénytelenül is az jut az eszébe, hogy ide nem jutottak el Rákosi elvtárs szavai, itt nem tudják, hogy harcolni kell a selejt ellen. Vájjon kinek, vagy kiknek érdeke, hogy az értékes takarmány tönkremegy, kié lehet ez a föld, hogy nem gondolnak a takarmánnyal. Érdeke persze senkinek sem lehet, hogy elvesszen az értékes takarmány. így tehát csak hanyagságról lehet szó, de kinek a hanyagságáról? Tovább haladva az úton, azt látni, hogy szorgos kezek kapálnak. Fehérlenek és tarkállanak a fejkendők, messzire virítanak a micisapkák és kalapok. A kapások — lehetnek talán húszán is, — ezeké semmiesetre sem lehet a lucerna, hisz valamennyien szorgosan dolgoznak, kapálják a kukoricát, ami bizony sok szereposztást, s máris sorban jelentkeznek, hogy részt akarnak venni ebben a nagy munkában. A Vasas egyesület vezetősége kitárta kapuit és bevonta a város valamennyi érdeklődő dolgozóját. A Vasas szerény kezdeményezése így alakult át néhány hét alatt szinte tömegmegmozdulássá. Ez a kollektív szellem az erkölcsi hatás mellett az anyagi támogatásban is megnyilvánult. A Bonyhádi Épület és Karbantartó KTSZ készségesen felajánlotta segítségét a szabadtéri színpad megépítéséhez. A rendezők és a színjátszók komoly munkával szorgalmasan készül nek a nagy színdarabra. Mindent elkövetnek, hogy a közönség tetszését és elismerését megnyerjék. KRETZER JÁNOS helyen eléri, sőt meg is haladja a 30 centiméter magasságot. Igaz, hogy a kukoricatáblának van olyan része, ahol a gyom sem sokkal alacsonyabb úgy látszik először kapálnak. Sok volt az eső, hátráltatta őket. Van olyan hely, ahol még most is áll, a víz, vagy legalábbis sáros a föld. A sárral ugyan már megbirkóznak a kapások, — „nincs mit várni, a rádió most is záporesőt és zivatart mon dott be” — mondogatják. A kapások, mint ahogy kiderül, — a kajdacsi November 7 tsz tagjai és valameny- nyien a háztáji kukoricát és burgonyát kapálják. A közösben már végeztek a napraforgó kapálással, répaegyeléssel, a burgonyát is megkapálták, mindez mellett lekaszálták a lucernát is. Amit meg kell állapítanunk, hogy sajnos az ő lucernájuk az, amit gazdátlannak vél az ember. Két héttel ezelőtt kaszálták le, még nem gyűjtötték fel, hivatkozva az esős időre, jó időt várnak éppúgy, mint a kukorica kapálással, amit még egyszer sem végeztek el. A háztájin kezdték a kapálást, a közösből mindössze 10 holdat ekéz- tek meg. De még 30 hold ekézetlen volt június 14-én is. Szilágyi János elvtárs, aki feleségével együtt a háztáji kukoricát kapálja, elmondta, hogy még a héten a közöst is megkapálják egyszer, három nap alatt végeznek vele, legalábbis megtalálják a módját, hogy végezzenek. Ezt el is lehet hinni, hiszen mindenki szorgalmasan dolgozik, nem hiányoznak az asszonyok sem. Topánka József né 4 gyermekes édesanya nem tagja a szövetkezetnek, — mint mondja — legkisebb gyermeke másféléves, de vállalta, hogy minin. Az állásidő egyik okát az éveleji áramkorlátozások okozták. De ez volt a kisebbik ok. A főok a tűződe üzem részben volt. A múlt júliusi párt- és kormányprogramm készületlenül érte ezt az üzemet. Ugyanis a párt- és kormányhatározat célkitűzései közé tartozik a választékbővítés, az ízlésesebb cipők gyártása. Ilyen feladatot a tüződe üzem dolgozói és vezetői még nem hajtottak végre. Az újszerű és szokatlan célkitűzés érthető nehézséget okozott, ami az állásidők emelkedésében csúcsosodott ki. Az anyagköltség és munkabéreméi kedésen kívül volt még egy komoly tényezője az önköltség emelkedésének. Ez pedig a tervezettnél alacsonyabb minőség, ami viszont nem is egy, hanem kettős kihatással volt. A tervezettnél rosszabb minőségű cipő gyártása azt jelenti, hogy a vállalat több cipőt ad olcsóbban, mint ahogy azt tervézte. — Ezen a címen 329 ezer forint veszteség érte vállalatunkat az első negyedévben. Ez az önköltséget azért emeli, mert kevesebb a termelési érték, mint ahogy azt a magasabb minőségre terveztük. Az alacsonyabb minőségnek másik kihatása ugyanakkor az, hogy a fogyasztók érdekeit védő szocialista kereskedelem részére, kötbért kellett fizetni. Az I. negyedévben 51 ezer forint kötbért fizettünk ki az áruk minőségi fogyatékosságai miatt. Az alacsonyabb minőségi szintnek e kettős kihatása nem kevesebb, mint 3 százalékos emelkedést idéz elő az önköltségben. A minőségi terv nem- teljesítése ilyen veszteséget jelent a vállalatnak, a népgazdaságnak. De ugyanakkor érdemes utána nézni, milyen a hatása az üzem dolgozóira, közvetlenül. A párt és a kormány lehetővé tette iparunkban azt, hogy azok a dolgozók, akik az előírt minőségi szintet teljesítik, illetve túlteljesítik. minőségi prémiumot kapjanak. Ettől a lehetőségtől az élet- színvonal emelkedésének e közvetlen tényezőjétől üzemünk dolgozói az első negyedéves alacsony minőségi munka miatt elestek. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy május hóban a Szabadság-futószalag dolgozói jó minőségi munkájuk után átlagosan li20 forint prémiumot kaptak. — Ezzel a prémiummal a dolgozó személyi szükségleteit nagyobb mértékben elégítheti ki, tehát emelkedik az den növényápolásban elvégzi az egy tagra eső munkát. Ott szorgoskodik Vadinánsz lajosné. 5 gyermekes édes anya és Nyirati Józsefné, akinek szintén két kisgyermeke van. Ök is igyekeznek végezni a háztáji kukorica kapálásával. Balogh Józsefné ugyan most nem dolgozik a háztájiban, benti munkát végez. De két kicsiny gyermeke mellett közel 200 munkaegységet keresett a közösben. A többi asszonyok is körülbelül 200 munkaegységet. értek már el az idén, még a 63 éves Kasza Imréné is, aki örömmel mondotta: „Az idei munkaegységemből nemrég vettem rádiót a férjemnek. (Férje bizony már túl van a nyolcvanon.) Hogy legyen neki mivel szórakozni, eddig még úgy sem volt rádiónk, nem is igen volt módunk hallgatni. A múlt évi keresetemből megcsináltattam a ház tetejét. Most pedig azon gondolkodom, hogy 1000 forintot beteszek a takarékba, legyen mihe? nyúlnom, ha kiöregszem a munkából." Az asszonyok közül legtöbb munkaegységet Szilágyi Jánosné ért el — mint mondotta — közel 250 munkaegysége van már. Márciusban versenyt indított a tagok között. A férjét is kihívta versenyre az 500 munkaegység eléréséért. Ki is veszik részüket mindketten a munkából. Reggel és este a közös állatok körül tevékenykednek, napközben pedig a mezőn dolgoznak. Most is tréfásan mondja férjének, — „nem hagysz el a munkában, utolérlek az egységekkel.” — Nem lehet az asszony, nekem már több van, mint neked, — feleli vissza a férj. — Nem baj, de ezután én keresek több egységet, — vágja vissza gyoréletszínvonala. Abban az esetben, ha ezt a tényt egyes dolgozóknál vizsgáljuk, láthatjuk, hogy például Galambos Albert 1440 forintot keresett május hónapban és március havi keresete csak 1041 forint volt. A nevezett elvtárs az V-ös bérkategóriában dolgozik. Tehát az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a szocialista bérezés megjutalmazza azokat a dolgozókat, akik az előírt anyaggal szemben meg takarítást érnek el, vagy az előírtnál jobb minőséget gyártanak. Az a tény, hogy ez még nem vált vérévé üzemünk minden egyes dolgozójának,; a mi hibánk. A vezetők hibái, mozgalmi és gazdasági vehetőké, kicsiké és nagyoké. Nem magyaráztuk meg elég világosan azt, hogy az egyénnek és a társadalomnak milyen előnyöket jelent az élet- színvonal állandó emelése, az anvag jobb kihasználása, a jó minőségi munka által. A fent elmondott tényezőkön kívül még számos oka volt annak, hogy az I. negyedévben az önköltségi tervet nem teljesítettük. — így például a különféle költségeknél 25 ezer forint túllépés volt azért, mert 9000 forinttal több nyomtatványt és irodaszert használtunk el, 7000 forinttal több volt a telefonköltség és 9000 forinttal az utazási költség, a tervezettel szemben. Ezek a jelentéktelennek látszó túllépések 1 pár cipő költségét 0.15 forinttal emelik és azt jelentik, hogy az életszínvonal emelésére a kormány ennyivel kevesebbet tud fordítani. Ilyenformán látható, hogy az önköltség területén a mi iparunkban és a mi üzemünkben van bőven tennivaló. Nekünk, műszakiaknak fő fel adatunk az, hogy a III. pártkongresszus tiszteletére kialakult munka verseny idetartozó eredményeit is tartóssá tegyük. A kongresszusi műszak alatt üzemünk valamennyi dolgozója és műszaki vezetője bebizonyította, hogy meg tudja valósítani a kitűzött feladatokat. Az I. negyedévben fennálló fogyatékosságok e fontos és elsőrendű területén figyelmeztetőül szolgálnak valamennyiünk részére. Soha többet nem engedjük meg. hogy az I. negyedév hibái meg ismétlődjenek, mert azzal nem szolgáljuk az életszínvonal emelkedését és az árak csökkentését. Kiss Fazekas Pál Bonyhádi Cipőgyár. san az asszony férjének, de a keze nem áll meg egy percre sem a beszéd közben. A kajdacsi November 7. tsz tagságában tehát megvan az igyekezet és az akarat is. Mi az oka, hogy mégis lemaradtak a növényápolásban és a szénagyüjtésben? Talán nem is hanyagságról van szó, hanem arról, hogy a szövetkezet vezetősége nem tervszerűen osztja be a munkát: Molnár elvtárs egyedül irányítja a tsz munkálatait, sem az intézőbizottság tagjaira, sem pedig a pártvezetőségre nem támaszkodik kellően: Ezt bizonyítja az is, hogy a tagok nem tudják megmondani pontosan, mikor volt vezetőségi ülés, — úgy mondják, — talán 3 hónappal ezelőtt. Ez tehát a legfőbb joka annak, hogy rosszul megy az irányítás. Ha havonta egyszer, vagy legalább á nagy munkák megkezdése előtt ösz- szejönne a vezetőség, megbeszélné a feladatokat, elkészítenék a munkabeosztást és azt ismertetnék a tagsággal, jobban haladna a munka, bizonyára fel volna már gyűjtve a széna, és a kukorica is meg lenne egyszer kapálva. De jobban tudomást szerezne Molnár elvtárs a szövetkezetben történt eseményekről. Nem adód na elő olyan eset, hogy egyes csoporttagok másodszor is megekéznék a háztáji kukoricát, addig, amíg a közös egyszer sincs megkapálva. De nem fordulna elő az sem, hogy a tsz gazdasági udvarán a trágya torlaszokat képezzen, ahelyett, hogy a földekre lenne kihordva. Vagy az, hogy olyan értékes takarmány, mint a babszalma elrothadjon a tsz udvarán. A rossz irányítás késlelteti a kajdaesi „November 7“ tsz tavaszi munkáját r _ E leírekelt a kultúrmunka a Bonyhádi Zománcművekben
