Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-13 / 139. szám
V 4, 2 N A P C Ő 1954 XÜNTUS IS Traktor k ultival toroz a kétyi határban A szomorúfűzfák egyre messzebbre nézegetnek, méltóságteljesen bólogatnak a pusztában. Milyen szép is ilyenkor a határ, búzatáblák, répatáblák, kukoricatáblák váltogatják egymást. Amott a kövesuttal szemben feketedő dombon kultivátort vontat a traktor; 25 évvel ezelőtt ezen a dombon először dolgozott egy „Ford- son“ traktor, a földesúr birtokán. Az egész falú összecsődült, hogy megcsodálja. Ma pedig . . Itt beszélni kell most arról, hogy 25 évvel ezelőtt mennyi áldozat, mennyi verejték árán tudta megmunkálni földjét a magyar paraszt. Ha volt a gazdaságban mondjuk 5, 7, esetleg 10 hold föld, ahhoz egész biztos nem volt két muralova, esetleg csak két gyenge tehene. Mitörtént ilyenkor? Családjával együtt egész éven át robotolt a kuláknak, vagy a földesúrnak, hogy felszántsa földecskéjét, vagy elővonta két kis tehenét és egésznap huzattá velük az ekét. Ki volt szolgáltatva a földesúrnak, mert bizony akkor hívta robotot letölteni, amikor legjobban sürgette a munka, amikor a kisparaszt gazdaságában is legtöbb volt a tennivaló. Ilyenkor még az is megszokott történni, hogy a kisparaszt a földesúrnak robotolt, saját veteményét- pedig „megölte“ a gaz és az egész évi fáradságos munkája kárba ment. Traktort? ... csak a bárók, grófok, földes urak portáján lehetett látni. Ha azért halt volna meg a paraszt, hát odaadta volna az uraság, hogy neki is szántson? Dehogy adta volna! A magyar paraszt azért görcsösen ragaszkodott még az utolsó talpalattnyi földjéhez is, valóságos rabja volt. Kiállt minden „ütést“, tudta, hogy egyszer majd neki is felragyog a szabadság csillaga és akkor majd vége lesz az örökös robotnak, igazán azé lesz a föld, aki megmunkálja. Nem a földesúrnak szánt majd akkor a traktor, hanem azoknak, akik ezt megérdemlik, akik annyi verejtékkel öntözték a magyar földet. A régen várt idő elérkezett. Ma már a kétyiek is természetesnek veszik, hogy a teveli gépállomás segítségével könnyebb megmunkálni a földet. A gép megszabadítja őket a nehéz,, fáradságos munkától. A fent említett dombon a kétyi Alkotmány termelőszövetkezet végtelen kukoricatáblája terül el. A kukorica óráról, órára, szinte szemlátomást nő. De a gyomok is szaporodnak, a nap éltető melegére rohamost nőnek. A munkáskéz pedig kevés a termelőszövetkezetben, azért, mert egyszerre „futott“ be a sok- munka, a kapálás, az egyelés, a szénabetakarítás és kitudná felsorolni azt a sok tennivalót. Node azért nincs semmi baj. Vagy ha lenne is, ott vannak a teveli gépállomás derék vontatósai, akik bátran szembenéznek a nehézségekkel, lekűzdenek minden kadályt, nem engedik a gaznak elnyomni a kukoricát. Nem bizony! Alig egy ember magasságra lehetett fenn a nap, amikor László Boldizsár és Ferenc Lajos már ott álltak a kukorica föld kellős közepén. Mi tagadás benne, olyan mérges volt ez a két derék ember, hogy majd szét pukkadt a méregtől. Valamelyest érthető is volt mérgelődé- sük. Akármerre néztek a nagy táblában, mindenütt csillogott a föld teteje a nedvességtől és bizony a gumikerekes csúszott, a világért sem akart engedelmeskedni gazdájának. — Itt hagyjuk, vagy mit csináljunk? Kárt nem tehetünk a szövetkezetnek! — mondja László elvtárs társának, kérdezőén végigméri rajta a tekintetét, azt várja, hogy ő döntsön. — Itt nem hagyjuk, ha mindjárt akármi történik is! Talán ott... — Mutatott a tábla legszélére, ahol már egy kicsit szikkadt — ott tudunk dolgozni, inkább majd sűrűbben tisztítjuk a kapákat, de akkor is dolA tamási gépállomás udvarán nagy volt a sürgés-forgás június 9-én. A gépállomás dolgozói szemlére állították ki a gépeket, hogy a szemlebizottság megvizsgálja azokat: és eldöntse jól varnak-e kijavítva. A szemle végén minden traktoros ott szorongott a cséplőgépek körül. Piszker István segéd vezető is ott segédkezeit traktorostársadnak helyére rakni a gépszíjakat és egyéb alkatrészeket. Az ő cséplőgépe már keresztül esett a szemlén és büszkén mondta, hogy jó sikerrel végezték a javítási munkálatokat. ö maga is minden igyekezettel segítette nemcsak a felelős vezetőjének Rábli Jánosnak, ne társainak munkáját is. Piszker elvtárs a múlt év őszén került a gépállomásra. A tamási Vörös Szikra t<sz küldte őt oda. Mielőtt gozunk, — jelentette ki határozottan Ferenc Lajos. Ügy is tettek. Gyakrabban meg kellett ugyan állniok, de azért a munka fogyott, a szénát gyűjtögető szövetkezeti tagok pedig a túlsótáblából örömmel nézték, hogy milyen jól dolgozik a gép, s hogy fonnyad el a gaz. Már maga ez a határozott kiállás is arról tanúskodik, hogy nem akármilyen traktorosok kultivátoroznak a kétyi határban. Nem bizony, László Boldizsár és Ferenc Lajos elvtársak á vontatósokhoz tartoznak. De most nem is gondolnak arra, hogy mégis csak könnyebb volna ezt, azt szállít- gatni ide-oda. ök látják, a napnál is világosabban látják, hogy most legfontosabb a gyomok kiirtása, az, hogy megmentsék a szövetkezet tagjait a nehéz, fáradságos munkától, keresztbe-hosszába kapálják a kukoricát. Itt meg kell írni azt is, hogy a két traktoros, aki a kétyi határban kultivátoroz, megfogadta: a napi előírt 10 hold helyett 20 holdon végzi el a kapálást. Ilyen derekasan helytálló traktoristák megérdemlik, hogy ezen a napon, június második vasárnapján őket ünnepelje az egész ország, hogy elismerjék: a traktoristák megállják helyüket, mindenütt ott vannak, ahol a mező- gazdaság fellendítésében rájuk a legnagyobb szükség van. PESTI ERZSÉBET. azonban elfoglalta helyét a gépállomáson 3 hónapos traktorosképző iskolára ment. Serényen végzi a munkáját. A tavaszi kampányban 128 százalékos átlagteljesítményt ért el naponta, örült a keresetnek, nemcsak ő, hanem felesége és két gyermeke is. Boldogan gondol vissza a tavaszi munkálatoknál elért sikereire. Április végefelé 6 nap alatt 510 forintott keresett a tavaszi szántásnál. Most a javítási munkálatokat végzi felelős vezetőjével együtt, de ha kikerülnek csépelni, ott is megmutatják, hogy mit tudnak. Cséplőgépük ' normája napi 150 mázsa, ebből nem engednek egy cseppet sem Már kitervezték azt is, hogyan fogják kihasználni az erőgépet. Nappal csépelnek. éjszaka meg tarlóthántanak. 60 holdon akarják így elvégezni a tiarlóbuktatásii. Hozzászólás Mészáros Lajos leveléhez Olvastam Mészáros elvtárs levelét, melyet a Tolnai Naplóhoz írt válaszul a június 2-i számunkban megjelent bíráló cikkre. Nem értek egyet az elvtárs levelével,. Én háromcsaládos lánya vágyók, hosszabb idő óta itt dolgozok a döbröközi tanácsnál, mint elnök, férjem a helyi Harc a Békéért termelőszövetkeze/, elnöke vtíllt ez év márciusáig, amikor a járási tanács bevitte mezőgazdasági ősz tályna dolgozni. Nekünk tanácselnököknek valamennyiőnknek komoly felaaataink vannak. Az ón munkám sem könnyebb, mint az elvtárs feleségéé. A napi munka mellett, ami kijár egy tanácselnöknek, vezetem a háztartást is, ezmellett jószágot is nevelek. Egyszóval én viszem a háztáji gazdálkodást. Szép számmal van aprójósaágom is, 80 darab csirke szaladgál az udvaromon, az ólban pedig 5 darab disznó röfög, melyet szerződésre nevelek, tehát megvan a munkám. Az elvtárs feleségének is meg kell találnia a módját, hogy kivehesse részét a közös munkából. Hiszen ma már az asszonyoknak sem csak a főzőkanál mellett van a helyük, mint az kitűnik az elvtárs leveléből. Azzal az elgondolásával sem értek egyet, hogy ott hagyná a tanácsot, felcserélni hivatását az irigyeivel. Minket a párt nem azért állított a tanács élére, hogy ilyen könnyen vegyük a közösség ügyét. Nem azért költötték ránk a dolgozó nép pénzét, hogy elpazarolják, hanem azéit;, hogy teljes erőnkkel, minden odaadásunkkal segítsük a szocializmus építését. Ami pedig levélének azt a részét illeti, ahol a bírálatot kifogásolja, vagyis azt írja, hogy „ilyen hangon csak az osztályidegennel lehel, beszólni, de párttaggal nem", ismét nem értek egyet. A bírálat mindenkire egyformán vonatkozik, párttagra, pártonkívültre egyaránt Az ólvtárs együk szavában elfogadja, majd pedig igyekszik magyarázkodni. Ez azt hiszem igen helytelen. Nekünk kcüelességünk az, hogy a hibá- inkait kijavítsuk és példát mutassunk dolgozótársaink felé. Kardos Györgyné Döbröközi Tanács VB. Elnöke. Dunaszentgyörgy: Felemelték a begyűjtési hátralékosok kötelezettségét Dunaszentgyörgy községben is meggyorsult a tavaszi növényápolás. A kukorica kapálását elsőnek a Szabadság termelőszövetkezet végezte el s már megkezdték a második kapálását is. Ezzel egyidőben halad a szénabetakarítás is. A tavaszi növényápolási munkálatok jól haladnak a községben, de nem így a begyűjtés. Félévi tervük teljesítésének körülbelül 60 százalékánál tartanak. A községi tanács a begyűjtés ütemének meggyorsítása érdekében megkezdte a hátralékosok elszámoltatását. 29 hátralékosnak emelte fel kötelezettségét 10 százalékkal. Ezt az intézkedését joggal el is várják az olyan dolgozó parasztok, mint Nemes József, aki egész évre teljesítette tojás-, baromfi- és sertésbeadását, s emellett kifizette az adóját is, vagy mint Fodor István, aki becsülettel eleget tett félévi beadási kötelezettségének, s az adóval sem maradt adósa az államnak. Vasárnap alakítják me? a fold iiíívessz’ovetkezetek járási központját A Központi Vezetőség határozata feladatul tűzte ki a földművesszövetkezetek elé a lakosság életszínvonalának emelését, iparcikkekkel való jobb ellátását, a terményeiknek fokozottabb gonddal való felvásárlását és értékesítését. A földművesszövetkezetek járási szövetsége a jelenlegi állapotában nem tud megfelelni a fokozott követelményeknek. Ezért szükségessé vált azok átszervezése. A mai napon Szekszárdon és Gyönkön jönnek össze a földművesszövetkezetek küldöttei, hogy megalakítsák a földművesszövetkezetek járási központját és megválasszák azok vezetőségét. V. A PESTI GYORS Abaliget és Het- vehely erdős meredekjei, kőbányáktól lefaragott sárga sziklái után hosz- szú füttyei berobog a tolinál síkságba. A kerekek csattognak a váltókon, tisztelgő vasúti őr, suhanó tábla — máris elhagyta Döbröközt. Kardos György, a „Harc a békéért" elnöke a Kapos hídjáról magyaráz a távolodó vonatra ráfeled- kezeti járási előadónak. — Látja ezt hajtogatom én mindig a tagoknak — emberek itt a mi kincsünk Miénk az egész Vitéz-telek — egyik végében a Kapos töltésével fel a vasútiig, a baromfitelepig. Öntözéses kertészetet csinálhatnánk itt, ahol a víz a lábunk alatt. Tavasszal már vihetnénk a dombóvári piacra, Sztálinvárosba a salátát, zöldséget, úgy dűlne a pénz. mintha mi nyomtatnánk... Ejh! A járástól jött elvtárs morfondírozik magában és csak az irodában kérdi: Elnök elvtárs, miért nem látnak neki? Hát, segíti az állam! Kardos lemondóan legyint. — A mi tagságunkkal? Nem termelnének ezek mást, csak búzát, kukoricát, árpát.. Azt mondják — nincs erőnk hozzá! > Már dehogy nincs! Csak meg kellene keresni.. . Tudom, majd ezért a szerződésért is zsémbeskednek, hogy így meg úgy. Meghát szakember? Azt se találni minden utcasarkon! Ez a csoport dolga. Az elvtárs nem avatkozik bele — ő szerződtetni jött. , Hát milyen kerti vetemények lesznek mégis? Kardos percegteti a tollat, a plafonba néz, mintha onnan olvasná: — Hát káposzta kell..: vagy két hold. Annyi legalább, meg írjon hozzá 8(jo négyszögöl salátát. Aztán zöldhagymát, maghagymát, paprikát egy holdat. A járásról jött felkapja fejét: — összesen? Oroszlán Imre: — Fenéiket. Külön-külön egy holdat. Ez .. — Öt és fél hold. Hanem cukorborsót, , zöldséget, sárgarépát ne írjak? Kardos megbotránkozva rándítja össze szemöldökét: x — Már dehogynem! írja: a döbröközi „Harc a békéért“ tagsága még egy kataszteri zöldségre, ugyanennyi sárgarépára és fél hold cukorborsóra szerződik. Hol írjam alá? NOVEMBER VÉGE FELÉ egy idegen kopogtat be az irodába. Alázatos, csendes szavú ember, kezetfog finoman Etussal, a könyvelővel parolá- zik az elnökkel és micisapkáját gyű- rögetve előadja — belépne a termelőszövetkezetbe, ha ők is úgy gondolják. — Ismerem a vidéket tudják — innen nősültem. Most, hogy meghalt az anyósom, — hát idejöttem, nem hagyom kárba azt a kis földet. Hasznomat vehetnék — értek én a daráláshoz, kertészkedéshez, mindenhez... — Kertészkedéshez?! Mintha rugók löknék az elnököt, úgy pattan fel. Csakugyan? — Hol tanulta? — Hol? Bulgároknál dolgoztam én kérem, majd tíz esztendeig. Öntözés, melegágyak, üvegház — ez a mesterségem. Fél óra múlva már ő is ott járt a Kapós hidjánál, csak dél felé vetődtek haza. Teli lobogó tervekkel, egetverő kedvvel. De Kardos hirtelen megütődött. — Honnan veszünk szivattyút? Csöveket? Üveget? Nem tud rá válaszolni senki, csak az újonmamjött. — Akad nálam egy kis MIA motor, csövek is, minden. Hatezerért átengedem a csoportnak, ment látom — rá vannak szorulva. Semmi se érte. Higyjék el — feleségemmel, fiammal, lányommal — négyen ellátjuk a kertészet minden dolgát. Ne fájjon munkaerő miatt a fejük. Hallják ezt? Az elnök már teszi is maga elé a belépési nyilatkozatot, tintába üti a tollat és ragyogó arccal felnéz: — Hogy is hívják az elvtársat? — Fón,ay. Fónay István. DECEMBERBEN a mérnökök befejezték a munkát — kicövekelték a csatornák helyét. Egy hétre rá a vá- sárosdombói molnár beköltözött a termelőszövetkezet házába... A csoportülés előtt Apáti István, aki legelsőnek, még ötvenegyben belépett a csoportba — felszólította az elnököt. — Te Gyurka,, alighanem kulák a kertészed, az anyja keservit! Megállít a minap Vidus Mihály, hogy azt mondja: engem kidobtatok, mert kuiák vagyok, ezt meg felveszitek? Kardos nevetve elüti az aggályos- kodót: — Ne félj, lekádereztem én, meg a járásnak is szóltam. Nem találtak semmit. .. Miért ne vennénk fel? A háromszázhét hold földire, a családtagokkal együtt, ha vagyunk huszonnyolcain?! Azám — és a nyolc hold kertészet? örüljünk, hogy jött valaki, csak el ne menjen. Megszavazzuk! EZ AZTÁN AZ EMBER! Tavasz köszöntött a sütvényi-döbröközi dombokra, megeredtek a fűzfák nedvei, sárgán, iszaposain kavarog a Kapos. El-eltömi a szivattyút, most is egy szusszanás — megállt a víz. Nicsak! — Jézus Máriám, Fónay elvtárs, mit csinál?! Gatyára vetkőzik, lebukik a vízbe. Igazít valamit a szűrőfejen, aztán kimászik a partra. Szárazba öltözve is didereg, liudfoőrözik. Hiába, a lé- lekzetét is elállítija a Kapos hideg vize. Szegény ember! Kitenné a lelkét is a kertészetért, csak a Kardos ne aibaygatná állandóan. Most is — al;:ig ért ide, már idáig hallatszik a melegágyaknál folyó szóváltás: — Idefigyelj Fónay, az áldóját — mehetne szaporábban is egy kicsit! Március végén járunk és még sehol- sem vagytok! — Hallják?! Még becsmérlied a munkámat? Konyítasz te a kertészethez valami kicsit is?! Tanítsd meg azt az édes ... Kardos dühbegurul. így visszaor- dítozlk ez a jöttment? Hogy a ... De akkor már Fónay uralja a helyzetet. Mint a macska az esőt megérzi — itt a soha nem múló alkalom. Kardost nem szívlelik — őt meg hál'isten senki sem ért a kertészethez — becsülik, majd elintézi ezt a fityfiritty elnököt. Feűkapja a trágyaforgató vasveüát, aztán mint a bakák szuronyrohamkor — neki! — Ki innen a kertészetből az anyád...! Menten agyonváglak! Hijnye! Ha félre nem ugrik, hát felmyársalja ez a barom nagy, kövér ember. — Takarodj innen, be ne tedd a lábad mégegyszer... Kardos gyorsan felkötötte a nyul- bocskart és megnézte — merre a messze. Áprilisra, amikor a kanális melletti tizholdas cukorrépa szépen sorolni kezdett és a derék! dűlőben is kibújt a huszonhat hold kukorica — új elnököt választottak maguknak a döbrököziek. Németi elvtárs meglett ember, nem csinál semmit a csoport nélkül. Igaz, nem konyít a kertészkedéshez, de majd eligazítja ott a Fónay, _____ El ám! Ni, hogy okoskodik a csoportgyűlésen: — Kartársak, a kertészet az olyan dolog — hol öntözünk, hol tűzdelünk, ásózunk —, hogy még a professzorok sem állapíthatnak rá munkaegységet. így van asszonyok? Igazsága van? Helyes? — Hát azért mondom — ezentúl órabér legyen a kertészetben. Az intézőbizottság mondja ki — mindem óra után 0.12 munkaegység dukál, egy napra egy egész kettő tized. Másnap reggel a brigádvezető sorra járja a házakat. Fónayékat kikerüli, — a lány meg az asszony napszámba jár egyéniekhez, úgysem jönnek. Hanem a többiek feleségét szó- longatja: — Irány a kukoricás. Kell már a sarabolás, mert felverte a gaz. De ni, hogy visszanyelvelnek?! — Megyünk ám... a majd megmondom hová! Munkaegységre? Ha elment az eszem. Megyünk a kertészetbe palántáim, órabérre. Elvárnátok, hogy ott gömyedezzek, amikor a kertbe is mehetek? így megy ez másnap, harmadnap, — hetekig. Létszatja? Semmi. Németi, az új elnök eladhat három kazal szénát, — úgy oszt előleget a munkaegységekre. A kertészet? Még nem vihetünk a piacra semmit. Május. Egy kazal takarmányszalma cserél gazdát. Megveszik szívesen az egyéniek. A dombóvári piacra már rogyásig hordják a kofák reggelen- kint a salátát, hagymát. Tegnap még két forint volt egy csomó, ma már hetven fillér. A döbrököziek? öntözgetmek szorgalmasan és mire minden elvénül — május 25-én szállították az első tétel zöldhagymát negyvenöt fillérért csomóját. Háromnegyede még mindig eladatlan. Fónay mártírom arccal széttárja karját: — Rosszaik a piaci viszonyok ... (Folytatjuk.) A KULáH-ÜARRllR Piszker István traktoros lett
