Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-13 / 139. szám

1954 JŰNIUS 13

iN A F L O

3

„Indokínában lehetetlen a tartós béke helyreállítása a politikai problémák megoldása nélkül11

Kitüntették legjobb traktorosainkat a Traktoros-nap alkalmából

A Pravda genfi tudósítójának cikke

Moszkva (TASZSZ): J. Zsukov, a Pravda tudósítója a genfi értekezlet munkáját kommentálva a következőket írja:

Ha elemzés tárgyává tesszük nemcsak azt, ami a genfi értekezleten történik, hanem a vede kapcsolatos eseményeket is, önkéntelenül arra a következtetésre juthatunk, hogy az Egyesült Államok képviselői nem érdekeltek az indokínai béke mielőbbi helyreállításában.

Dulles külügyminiszter június nyol cadikán egy sajtóértekezleten kijelentette, hogy az Egyesült Államok küldöttsége az indokinai kérdéssel foglalkozó értekezleten csupán „a francia küldöttség és a társállamok küldöttségei barátjának“ szerepét, olyan barát szerepét tölti be, aki „csak tanácsot ad, amikor erre felkérik.*' Az ilyesféle állítások mosolyt csalnak mindenkinek az arcára, aki valamennyire is figyelemmel követi a genfi tanácskozások menetét. A valóságban az amerikai „barát“ diktálja Genfben a nyugati küldöttségek magatartását, felhasználva a nyomás minden eszközét, hogy elérje egyetlen célját: kimutassa, hogy lehetetlen megállapodni az indokínai háború beszüntetésére vonatkozóan és így nincs más út, csupán a.hábo- .rú további kiszélesítése.

Zsukov ezzel kapcsolatban idézi az egyik amerikai újságíró szavait, akivel beszélgetést folytatott. Az amerikai újságíró kijelentette, hogy a legtöbb, amire az amerikai külügyminisztérium hajlandó: az indokinai kérdés ideiglenes katonai rendezése. Gondolni sem lehet arra, hogy megvalósítható a politikai rendezés. A legfőbb most: leállítani a hadműveleteket és biztosiam a lélekzetvételi szünetet. Mire kell ez a lélekzet/vé- teli szünet? Erre a kérdésre — írja

Páris (MTI) Nagy feltűnést keltenek a francia közvéleményben azok a hírek, hogy az úgynevezett „függetlenek“ csoportja a francia köz- társasági tanácsban eltanácsolta soraiból René Laniel-t, a miniszterZsukov — az amerikai újságíró nem válaszolt.

Minden különösebb fáradság nélkül megtalálhatjuk azonban a választ ha a francia sajtóhoz, továbbá néhány amerikai laphoz fordúliunk. A i ázsiai háború kiszélesS.ésére törekvőknek idő kell az intervenció előkészítéséhez.. Washingtonban nem szeretnék megkezdeni az intervenciót az őszre kiírt kongresszusi választások előtt: az ottani politikusok számot adnák maguknak amről,, hogy a jelenleg hal.álmon lévő republikánusok elveszítenék a választók szavazatait, ha a kormány „második Koreát" kezdene.

A nyugati hatalmak ezért hangoztatják egy re állhatatos abban a „lé- rekzetvételii“ szünetet. Ezelcnek a terveknek — jegyzi meg Zsukov, — semmi közük sincs a biztonság megszilárdításának, a háború megszüntetésének és a szilárd indoki,nai béke megteremtésének feladatához.

Az indokínai probléma megoldása szempontjából különösein nagyjelentőségű két fő kérdés: a Franciaország és az indokínai államok közötti viszony kérdése és az indokínai' államok belső politikai helyzetének kérdése.

Magától értetődik, hogy e kérdések megoldása szempontjából igen fontos a közvetlen érintkezés felvétele az érdekelt felék között. Rá kell mutatni ezzel kapcsolatban, hogy a francia fél mindezideig megszegte a május- 29-i megegyezés alapon hozott határozatot, halogatja, hogy a katonai kérdések rendezésére közveüieh érintkezést teremtsen a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselőivel.

Mind a katonai, mind a politikai kérdések mielőbbi megtárgyalása — állapítja meg Zsukov, — elsőrendű

elnök fivérét.

A döntésre — egyes francia lapok értesülése szerint — az adott okot, hogy René Laniel egy vagyonbukás- sal kapcsolatban pénzügyi botrányba keveredett, ezenkívül pedig „befolyásával is üzérkedett“.

jelentőségű az indokínai probléma rendezése szempontjából.. Elsősorban megoldásra várnak a három indokínai állam szuverenitásának és függetlenségének biztosításával, ezekben az államokban a szabad és általános választások megtartásával, valamint a területükön állomásozó összes külföldi csapatok kivonásával kapcsolatos kérdések. A külföldi csapatok kivonásának meg kell előznie a szabad választások megtartását, ez viszont megköveteli az értekezleten tárgyalt katonai kérdések feltétlen nem dézését.

Ezeket a kérdéseket — írja a tudósító — rendezni lehet és kell is. ha megvan a jóakarat az értekezlet valamennyi résztvevőjében. A tények azonban azt mutatják. — jegyzi meg, — hogy egyesekben nyilván nincs kellő jóakarat. Nem lehet például észrevétlenül haigyni, hogy Dulles, az Egyesült Államok külügyminisz- Lene június nyolcadiki sajtóértékez- ’etén mindenképpen hangsúlyozta, hogy a genfi értekezlet kilátástalan ás tudtul adta, hogy a francia küldöttségnek az értekezlet meghiúsítására kellene törekednie. Dulles azzal fenyegetőzött, hogy az Egyesült Államok megtagadja Franciaerszég- iól a katonai segítséget, ha nem hall fiat! a meg az amerikai „barát“ tanácsait.

Egészen természetes — írja befejezésül Zsukov, — hogy az ilyesféle tolakodó „tanácsok” még a francia reakciós körökben is tiltakozást keltenek. Ezek a körök is felismerik: amikor az Egyesült Államok vezető körei az indokinai hadműveletek el- nyújtásara és kiszélesítésére próbálják kényszeríteni Franciaországot, — ezt azzal a számítással teszik, hogy még tovább gyengítsék és még inkább saiát befolyásuk alá vonják.

A (randa nemzetgyűlés [eszavazta a Laniel-kormányt

Paris (MTI) Az „AFP" hírügynökség jelenti:

Hivatalosan közölték, hogy a francia nemzetgyűlésben a szombati bizalmi szavazás során 360 szavazattal 293 ellenében leszavazták a Laniel- kormányt.

Lantéi miniszterelnök fivérének pénzügyi botrányai

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a minisztertanács javaslatára 54 kiváló traktorost kormánykitüntetésben részesített a Traktoros-nap alkalmából. A kitüntetéseket szombaton délelőtt Dobi István, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke a parlamentben nyújtotta át ünnepélyes keretek között. Az ünnepségen jelen volt Hegedűs András, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács első elnökhelyettese, földművelésügyi miniszter. Ma- tolcsi János, az MDP Központi Vezetősége titkárságának tagja, Nagy Dániel, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese és Darabos Iván, az Elnöki Tanács titkára is.

—|■- önök, nagyszámú, immár orszá gosan ismert traktorostársukkal együtt jó munkájukkal kivívták dolgozó parasztságunk és egész népünk elismerését, — mondotta többi között Dobi István. — Ennek az elismerésnek kifejezése a minisztertanács határozata a Traktoros-nap megünnepléséről. A dolgozó népnek és államának Önök iránti megbecsülése jut kifejezésre a most átnyújtandó kitüntetésekben is. E megbecsülést azzal érték el, hogy lelkiismeretes tanulással, fáradhatatlan szór galommal megismerték gépeiket, a gépek működését és e tudás birtokában kifogástalan minőségű gépi munkát végeznek.

— Nagy feladat vár Önökre a termelőszövetkezetek termelésének növelésében, gazdálkodásuk színvonalé nak fokozásában, szervezeti, gazdasági és politikai Shegszilárdításában — mondotta a továbbiakban. — A

szövetkezeti út győzelme elsősorban azon múlik, hogy meglévő szövetkezeteink mikorra válnak minden tekintetben példamutató, jómódú életet biztosító gazdaságokká. Ez pedig nem képzelhető el az Önök munkája nélkül, a jóminőségü és idejében végzett gépi munka nélkül. A szövetkezeteknek nyújtott növekvő gépi segítség mellett végezzenek kifogástalan minőségi gépi munkát az egyénileg dolgozó parasztoknak is, segítsék elő termelésünk növekedését.

Traktorosaink munkájának szolgál jón komoly erőforrásul, hogy az — amint a III. pártkongresszus megállapította — nagymértékben hozzájárul a munkás-paraszt szövetség további szilárdításához, — fejezte be üdvözlő szavait Dobi István, majd átnyújtotta a kitüntetetteknek a Nép köztársaság Elnöki Tanácsa által adományozott kitüntetéseket. Kilencen munka érdemrendet, húszán szocialista munkáért érdemérmet, huszonötén munka érdemérmet kaptak;

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrenddel tüntette ki: Bodnár Barnát, a vajszlói gépállomás traktorosát.

A Szocialista Munkáért érdemérem kitüntetést adományozta az Elnöki Tanács Papp Máriának, az újpetrei gépállomás traktorosának.

Munka Érdemérmet kapta Lép József, a mágocsi gépállomás traktorosa.

Pusztító felhőszakadás a Mátrában

A Magyar Távirati Iroda jelenti:

Június 11-én, pénteken a délutáni órákban a Mátra-vidéken évtizedek óta nem tapasztalt méretű felhőszakadás volt. Rövid idő alatt olyan hatalmas mennyiségű víz zudult le, hogy Gyöngyös város alacsonyabban fekvő részeit és a környék több községét elöntötte. A viz magassága egyes helyeken csaknem másfél métert ért el.

Az elöntött területeken haladéktalanul megkezdődtek a mentési munkálatok, amelyben resztvettek a belügyminisztérium illetékes szervei, a honvédelmi minisztérium műszaki alakulatai, a tanács szervei. A mentési munkálatokat a hevesmegyei pártbizottság vezetői irányították.

Látva a hatósági szervek azonnal szervezett, határozott beavatkozását és szívós küzdelmét a vízárral, a lakosság is tevékenyen bekapcsolódott a mentési munkálatokba. A hatósági szervek, valamint a lakosság áldozatos munkájával sikerült a közvetlenül veszélyeztetett területek lakosait biztonságba helyezni.

Az árvíz következtében Gyöngyösön mintegy száz családi ház megrongálódott és nyolc régi építésű, kisebb ház összedőlt. Egy kisgyermek kivételével — aki a vízbe fúlt — a pusztító felhőszakadásnak emberáldozata nem volt.

ORADOUR-SUR-GLANE

1944. június 10.

A háború könnyen terem szim- bólumokat. A hősiesség, ön- feláldozás bajtársiasság szimbólumait éppúgy, mint a kegyetlenség és embertelenség maradandó jelképeit. A második világháború történetéből az emlékezés az ilyen szimbólumok egész sorát alkotta meg, hogy bennük érezze és velük fejezze ki mindazt, amit az egészben átfogni szinte képtelen. S ez a háború különösen gazdag az embertelenség jelképeiben. Dachau, Treblinka Auschwitz egész emberi csoportok szisztematikus kiirtásának, Varsó, Coventry, Hamburg, Drezda, Hirosima a korlátlan légiháború szörnyűségeinek, Vityebszk, Kiev, Leningrad és a szovjet városok egész sora a könyörtelen „totális” hadviselésnek olyan szimbóluma, amely jövendő nemzedékek számára is sokkal többet fog mondani, mint a statisztika megdöbbentő adatai.

Oradour-sur-Glane is ilyen szimbólummá vált.

A Limoges-környéki kis francia helység romjai ma is úgy állnak, ahogy tíz év előtt a békés otthonokat, templomot, embereket megemésztő tűz hátrahagyta őket. Az új település a régi faiakon kívül létesült. A község bejáratánál a helységnévtábla alatt egy új felirat két nyelven figyelmezteti az idegent:

„Souviens-toi! — Remember!” Emlékezzél!

Fent, északon, Normandiában ötödik napja tombolt a harc. Az invá- ziós csapatok a bevehetetlennek hirdetett „Atlanti falon” belül voltak. Oradour környékén azonban .semmi sem mutatta, hogy a háború új szakasza nyílt meg. 1944 június 10-e éppen olyan napnak ígérkezett, mint a megszállás négy esztendejének eddigi feszült, de mégis viszonylag békés napjai.

Délben váratlanul egy századnyi SS-katona szállta meg a községet. A „Das Reich” páncélgránátos hadosztály „Der Führer” ezredének 3. százada. Megjelenésük nem volt különös esemény, hiszen a maquisard- ok utáni hajsza a megszállás éveiben megszokottá vált.

Az egész lakosságot a piactérre rendelték. A kikiáltó a paranccsal ;orra járta az utcákat, nem is sejtve, hogy utolsó útjukra szólítja polgártársait, s ez az utolsó közlemény, amit ö maga is közhírré tesz. A gyermekeket az iskolából és óvodából tanítóik vezették kettős sorokban a piacra. Ok legkevésbbé tudhatták, mi készül; az a hír terjedt el, hogy az egész lakosságot le fogják fényképezni. Nem ez történt.

A nőket és gyermekeket elkülönítették a férfiaktól, s a templomba vezették. A férfiakat csoportokba osztották, s egy-egy különítmény nagyobb pajtákba kísérte őket. Megszólaltak a géppuskák és géppisztolyok. Lángok borították el a falakat, hogy elpusztítsanak mindenkit, aki a szerencsétlen községben él. — A templom ajtaját eltorlaszolták. Kézigránátok repültek a többszáz gyermek és asszony közé, majd lángba- borult ez is.

642 ember pusztult el ezen a napon Oradourbán, közöttük 267 gyermek. A legfiatalabb áldózat tizenkét napos volt, a legidősebb kilenc- venegy éves.

A hadművelet hivatalos indoka: tisztogatási akció. Az a gyanú, hogy Oradour az ellenállási mozgalom harcosait rejtegeti* A francia sajtó egy

évvel ezelőtt, a bordeauxi per során közölte két okmány fotókópiáját. — Egyik így hangzik:

„4. SS. Páncélgránátos ezred, „Der Führer.” Napijelentés 1944 június 10/11-ére. A 4. „Der Führer” páncélgránátos ezred 1944 június 10-én és 11-én tovább folytatta a tisztogatási akciót az U-térségben. I/SS. „DF” 1944. június 10-én 13 óra 30 perckor Oradourhoz érkezett és a helységet bekerítette. A helység átkutatása után azt leégették. Csaknem minden házban lőszert raktároztak. 1944. június 11-én 14 óra 50 perckor kétszázad Nieul-ből Chateaux-ba érkezett. A terroristák a helységet június 10- éről 11-ére virradó éjjel elhagyták. Eredmények: 548 ellenséges halott, l saját sebesült.” <t

A másik okmány, a „Militärzen- surstelle” egy közleményének szövege ez:

„Körülbelül 500 bizalmi ember útján az oradour-sur-glanei események ről a következő verziót terjesztik: a helység női és gyermek lakosait a csapat biztonságuk érdekében a helység templomában vonta össze. A templom alatt a terroristák robbanóanyag- és lőszerraktárt rendeztek be, amely a harcok közben meggyulladt és robbanást okozott, mely a templomot elpusztította.”

A két okmányból a'z derül ki, hogy még a történtekért felelős egység saját jelentése szerint is a község elpusztításának indoka az volt, hogy Oradourban — nem minden házban ugyan — lőszert találtak. Az ellenállásnak ezt az állítólagos gócpontját mégis oly könnyen küzdötték le, hogy 548 ellenséges halottal szemben mindössze egyetlen német katona sebesült meg, holott — mondja a sugalmazott verzió —, a nőket és gyermekeket is biztonságuk érdekében a templomban kellett összevonni.

A nemzetközi jog művelője gyakran hallja az embertelenségben meg- nyugvó cinizmus jelszavát, amit éppen franciául szokás odavetni: „C’est la guerre!” — „Hja, ez a háború!”

Valóban ez volna a háború? Az oradouri „tisztogatás”, amelynek egy századrészét minden civilizált állam katonai büntetőtörvénykönyve szerint a legsúlyosabb büntetéssel kell megtorolni?

Az oradouri tettesek is bíróság elé kerültek. Későn, 1953 január 12-én kezdődött meg a bordeauxi per, mely az egész világ figyelmét magára vonla* Huszonkettőn álltak, a tötb

vényszék előtt, jórészük elzászi származású francia állampolgár. A legmagasabb rangú közöttük őrmester volt. Olyan feletteseik parancsára hivatkoztak, akiket nem lehetett felelősségre vonni, mert kiadatásukat a németországi megszálló hatóságok megtagadták. Nem volt a vádlottak közt Lammerding tábornok, a „Das Reich” hadosztály parancsnoka, Salman ezredes, az akciót végrehajtó „Der Führer” ezred, s Kahn százados, az oradouri különítmény parancsnoka sem.

Áldozataik nevét állva olvasta fel a bíróság. 28 percig tartott, amíg felsorolták a kiirtott polgárok neveit. A Texier családból a nagyanya 62 éves, az apa 34, az anya 30, a négy kis unoka ötéves, négyéves, kétéves és hathónapos volt. így pusztult el a Bardet, Minervon, Thomas, Raynaud, Dessourtaux és a többi egyszerű család az égő helység falai közt.

Tanúként jelent még a bíróság előtt az a néhány ember, aki túlélte Oradour pusztulását. Broussar- der bognármester, • aki egy már égő pajtából sebesülten vánszorgott ki a mezőre, Roger Godfrin, az akkor még nyolcéves lotharingiai kisfiú, aki annak köszönhette megmenekülését, hogy az iskolából sikerült egy közeli patakig elfutnia, Rouffranches asszony, aki egyedül szabadult meg az égő templomból. Demmery asz- szony egy tanyán lakott, s onnan látta a község megszállását. Gyermekeire gondolt, akik az óvodában voltak, s futva indult Oradour felé. Géppisztolytűz fogadta. A mezőn fék ve hallgatta végig a gépfegyverek kattogását, a robbanásokat. Fejét a földbe temetve sírt. Jean Machefer tanú, aki aznap Limogesban tartózkodott, vallotta, hogy a Demmery gyermekeket ö találta meg a templom romjai közt. Úgy haltak meg összekulcsolt kézzel. A füst ölte meg mindkettőt.

A katonai bíróság 1953 februárjában hozott ítéletet. Lenz birodalmi német és Boos elzászi vádlottat halálra, a többieket kényszermunkára és börtönbüntetésre ítélték, míg egy vádlottat felmentettek. Az elzászi képviselők a nemzetgyűlésben törvényjavaslatot terjesztettek elő, amely amnesztiában kívánt részesíteni minden elzászi származású háborús bűnöst. A javaslatra kimondották a sürgősséget, s az minden tiltakozás ellenére a többség szavazataival törvénnyé lett. A kormány még a szavazás napján szabadlábra

helyeztette Hoehlingert, Elsässert és társaikat, összesen 13 elzászi elítéltet. Ezóta mondják Franciaország ban Oradour áldozatairól, hogy őket „kétszer ölték meg”, Tíz évvel ezelőtt és most.

Az enyheség és megbocsátás hivatalosan is hangoztatott indoka az „európai gondolat” volt. És bizonyára még valami. A vádlottak közül nem egy járt a német vereség óta Indokínában. Hoehlinger 1947-ben lépett az expediciós hadsereg soraiba, s az 1. ejtőernyős vadászezred 3. zászlóaljában szolgált. Haiphongnál kitüntették, majd Hűé rendőrfelügyelője lett! Érdemes itt megjegyez nünk, hogy Gille volt SS-tábornok nem sokkal az ítélet után írta a „Weser-Kurir” hasábjain, hogy a „Waffen-SS” tagjai Németországért és — Európáért, nem különleges célokért estek el a legutóbbi háborúban. Guderian Hausser volt SS-tábornok könyvéhez („Waffen-SS im Einsatz”) írt előszavában jelentette ki, hogy az európai eszmét először az SS kívánta megvalósítani!

„Oradour-sur-Glane. Souviens-toi!”

Ez a figyelmeztetés ma nemcsak a franciákhoz, de a német néphez is szól. A L’Humanité tavaly közölte a bordeauxi per egyik vádlottjának fényképét. A férfi, akiről nehéz volt megállapítani, hogy szőke-e vagy fiatalon megőszült, a szörnyűségek felidézésétől megtörve ezt mondotta: „Szégyellem, hogy ott voltam Ora- dournál, ahol életem nyugalmát vesz tettem el.” Ha ez a kijelentés őszinte volt, úgy elsősorban a német nép 'lelkiismeretéhez szól. Azokhoz a németekhez, akik megértették a történelmi üzenetet: „Hitlerek jönnek, mennek, de a német nép megmarad”, s hiszik, hogy nemzetük helyzetét Európában és a világon nem idegenlégióknak tett zsoldos-szolgálatok, hanem az emberi kultúra és haladás terén elért eredményei határozzák meg.

Oradour szimbólum. Negyven eve annak, hogy kitört az első világháború, s ebből a négy évtizedből tíz esztendőt pusztító általános háborúban töltött az emberiség. E tíz év története megannyi szörnyű Oradour

A z éhenpusztult, legéppuskázott, bombáktól széttépett, foszfor-, napalmégette anyák és gyermekek emléke századunk nagy hekatombái felett talán még soha sem tiltakozott oly erővel a háború és embertelenség ellen, mint a francia tragédia tizedik évfordulóján.

___________ Ur. Gál Gyűlt