Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-12 / 138. szám
/ % NAPLÓ 1054 JÚNIUS- 12 V. n. Molotov szovjet bülii^ymiiii^xter felszólalása a genfi értekezleten Genf (MTI) V. M. Molotov szovjet külügyminiszter a genii értekezlet csütörtöki ülésén többek között a következőiket mondotta: — A genfi értekezletet azért hívták össze, hogy biztosítsa a béke helyreállítását Indokínában. Az értekezlet valamennyi résztvevője állást foglalt amellett, hogy szükség van a hadműveletek, a vérontás minél gyor sább beszüntetésére és a béke helyreállítására Indokínában. Két különböző dolog azonban állástfoglialni a hadműveletek beszüntetése mellett és valóban elősegíteni a hadműveletek beszüntetését. A szovjet küldöttség úgy vélekedik, hogy a jelenlegi értekezleten meg kell vitatni az indokínai béke helyre- állításának mind politikai, mind katonai feltételeit. Erre azért van szükség, hogy a hadműveletek beszüntetése ne váljék rövid szünetté, aimeőy utána a hadműveletek még nagyobb mértékben és még pusziitóbban lángolnának fel. Véleményünk szerint Franciaországnak nem kevésbbé érdeke ennek megakadályozása, mint a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak. Egyúttal rá kell mutatni arra, hoigy különbség mutatkozik a hadműveletek mielőbbi beszüntetésére vonatkozó óhajjal kapcsolatos kijelentések és azok között a tényleges akadályok között, amelyeket a megegyezésre való törekvés elé gördítenék. Majdnem egy hpnapra volt szükség ahhoz, hogy végre. Genfiben június másodikán megvalósult egyes küldöttségeknek — és ezek közé tartozik a szovjet küldöttség is — az az állhatatos javaslata, hogy teremtsenek közvetlen kapcsolatot a harcoló felek között. De bizonyos időbe telt, míg a francia küldöttség hozzájárult ahhoz, hogy a helyszínen, Indokínában is közvetlenül létrejöjjön a kapcsolat a parancsnokságok képviselői között. Viszont hogyan lehet elérni a hadműveletek gyors beszüntetését, ha hetekig elhúzódik annak az egyszerű kérdésnek a megoldása, hogy megteremtsék a közvetlen kapcsolatot a két fél parancsnoksága között? Most azt a kérdést vitatjuk meg, hogy vegyesbizottságokat létesítsenek a helyszínen a parancsnokságok képviselőiből és egy nemzetközi ellenőrző szervet hozzanak létre a fegyverszüneti egyezmény betartásának ellenőrzésére. Ezen az úton azonban mesterséges akadályokat gördítenek a megegyezés elé. így például a koreai fegyver szünet! egyezményben, amelyet a múlt évben kötöttek, megegyezés jött létre arra vonatkozólag, hogy Lengyelország, Csehszlovákia képvise o vegyenek részt a fegyverszüneti feltételek végrehajtását ellenőrző semleges bizottságban. A genfi értekezleten azonban ezt a kérdést is mesterségesen a végtelenségbe nyúló viták útjára terelték. Az a határozott benyomás támad, hogy az értekezne; egyes résztvevői csak szavakban hirdetik a hadműveletek beszüntetésének szükségességét, valójában külön böző érveket eszelnek ki, hogy a megegyezés lehetetlenségének bizonyítására a genfi megbeszélések idejét arra használják fel, hogy Washingtonban és másutt tárgyalásokat folytatnak más országoknak az indokínai háborúba való beavatkozásáról. A hadműveletek beszüntetésére vonatkozó kijelentések leple alatt különböző feltételekkel állnak elő és olyan lépéseket tesznek, amelyeknek semmi közük az indokínai hadműveletek mielőbbi beszüntetésére irányuló törekvéshez» Teljesen világos hogy kit terhel ezért a felelősség. Az itt megvitatás alatt álló politikai kérdések között a legfontosabb az indokínai népek függetlenségének és nemzeti szabadságának kérdése. Erről a problémáról, egyes itteni kü! döttségek hallani sem akarnak, ez azonban természetesen helytelen. Figyelmet érdemlő Vietnam, Laosz és Kambodzsa köztünk lévő hivatalos képviselőinek álláspontja, mely- lyel a jelek szerint a francia küldöttség is egyetért. Erről az oldalról, azt bizonygatják nekünk, hogy az indokínai államok függetlenségének kérdése állítólag a legjobban áll. A Bao Daij-féle vietnami kormány képviselője itt egy dokumentum szövegét olvasta fel, amelyet kormánya és a francia kormány aláírni készül. Azonban először is még nem írták alá ezt a dokumentumot és így ténylegesen nem létezik egy ilyen egyezmény, másodszor a dolog lényege nemcsak az, hogy .aláírjanak valamilyen okmányt, hanem az, hogy Vietnam népe számára valóban biztosítsák a függetlenséget és a nemzeti szabadságot. Laosz és Kambodzsa képviselői mindenképpen azt bizonygatják előttünk, hogy számukra a Franciaországgal 1948-bain, illetve 1953-ban megkötött egyezmények révén már megoldódott a függetlenség kérdése. Furcsa dolog azonban, hogy bár megvannak ezek az dkimányók, mégsem szűnik, sőt tovább növekszik a laoszi és a kambodzsai nép harca függetlenségéért és nemzeti szabadságáért. Feltétlenül fel kell vetni még a következő tényeket, is: Kambodzsa, Laosz és Bao Daj-féle Vietnam hivatalos képviselői únos-u/ntalain arról beszélnek, hogy már elnyerték a függetlenséget államaik számára. Ha azonban ez így van, akkor miért nem ismeri ezt el jóformán egyetlen ázsiai ország sem? Miért nem hajlandók olyan ázsiai országok, mint India, Burma. Pakisztán, Indonézia és más. Indokína közelében lévő államok elismerni azt, hogy Vietnamnak, Kambodzsának és Laosznak megvan a függetlensége és nemzeti szabadsága? A kambodzsai király képviselőjének mai kijelentése, amellyel arra törekedett, hogy elkülönít,se az egyik indokínai államot a másik kettőtől, nem derít világosságot a szőnyegen lévő kérdésre. Nem lehet szó nélkül elmenni ame.i lett az álláspont mellett, sem, amelyet az Egyesült Államok kormánya foglal el ebben a kérdésben. — Az Egyesült Államok hivatalos képviselői a múlt évhez hasonlóan az idén is majdnem minden hónapban kijelentik. a nagy nyilvánosság előtt, hogy Franciaországnak végre már biztosítania keltene Vietnam, Kambodzsa és Laosz függetlenségét. Nem lenne nehéz tucatjával idézni az ilyen kijelentéseket. Kiderül, hogy az Egyesült Államok kormánykörei jobban szívükön viselik Vietnam. Kambodzsa és Laosz függetlenségét, mint az indokínai államok királyai kormányainak hivatalos képviselői. Egyébként egy megjegyzést kell tenni. Mialatt az Egyesült Államok hivatalos körei arról beszélnek, hogy meg kell adni a nemzeti szabadságot és függetlenséget Vietnam, Kambodzsa és Laosz számára, nemritkán nyíltan kijelentik, hogy nem érdekli őket az indokínai állrmok tényleges függetlensége. Knowland, ismert amerikai szenátor nyiltan kijelentette, hogy öt év múlva is meg lehet adná Vietnamnak, Kambodzsánajk és Laosznak a függetlenséget, de szükség van arra, hogy Franciaország most valamilyen megfelelő nyilatkozatot tegyen ebben a kérdésben, hogy megkönnyítse a vietnamiak besorozását azokba a csapatokba, amelyeket bizonyos amerikai körök az indokínai háború folytatásához akarnak felhasználni. — Ugyanezt az álláspontot tükrözi Dulles úrnak, az Egyesült Államok külügyminiszterének számos erre vonatkozó kijelentése is. Ezekután nerrt nehéz megérteni, miért van az, hogy amikor az Egyesült Államok hivatalos tényezői hazájukban nyilatkoznak, olyan gyakran beszélnek annak szükségességéről, hogy meg kell adni a függetlenséget Vietnamnak, Kambodzsának és Laosznak, s ugyanakkor ezen az értekezleten az Egyesült Államok küldöttsége mélyen hallgat ebben a kérdésben. Az Önök számára nem újdonság, ha megemlítem, azt a fényt, hogy a genfi értekezleten az amerikai küldöttség mind a mai napig egy szót sem szólt arról, hogy Indokína népeinek ezideig nincs meg a nemzeti függetlenségük és nem A Szovjeiunió Kommunista Pártjának biildöttségs megkoszorúzta a Gottwalci-niauzoleumat Prága (TASZSZ): A Szovjetunió Kommunista Pártjának a Csehszlovák Kommunista Párt X. kongresz- szusára érkezett küldöttsége — N. Sz. Hruscsov az SZKP központi bizottságának első -titkára, I. D. Nazarenko, Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának tikára, J. A. Furcevo, az SZKP moszkvai városi bizottságának másodtitkára és V. P. Sztyepanov, az SZKP Központi Bizotiságánalí osztályvezetője — meglátogatta a Klememt Gottwald mauzóleumot, ahol koszorút helyezett el. A küldöttség kíséretében volt Alexei Cepicka és Václav Kopecky a CsKP Központi Bizottsága elnökségének tagjai, Vaclav David külügyminiszter, továbbá a csehszlovák külügyminisztérium felelős munkatársai valamint N. P. Firjubin, a Szovjetunió csehszlovákiai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. beszélt arról sem, hogy kit terhel a felelősség ezért a helyzetért. Miint ismeretes, a genfi értekezlet szükségesnek ismerte el, hogy a harcoló felek katonai képviselői fogjanak' hozzá annak a kérdésnek a rendezéséhez, hogy a hadműveletek beszüntetése után mind a két fél csapatait övezetekbe tömörítsék. Ezzel kapcsolatban az érte/kezleit minden résajjvevője egyetértett a szovjet- küldöttség képviselőjének azzal a kijelentésével, hogy a genfi értekezlet Vietnam egységének elvéből indul ki és hogy ez a kérdés nem vita tárgya. Itt több ízben hallottuk a Bao Daj-féle kormány képviselőjének kijelentéseit Vietnam egységének kérdéséről. Ez a kormány azonban jelenleg Vietnam területének csak egy kis resize felett gyakorol ellenőrzést. Hogy valóban megvédhessük Vietnam egységét, a vietnami nép egységét kell biztosítani. Ehhez a legjobb alap az lenne, ha mielőbb általános választásokat tartanának Vietnamban. A vietnami hivatalos szervek képviselői azonban hallgatnak erről, csak a Vietnami Demokratikus Köztársaság követeli a választásokat. Számunkra hasznos lenne megtudni az amerikai képviselőtől, hogy milyen politikát folytat az Egyesült Államok az előttünk megvit atás alatt álló kérdéssel, az indokínai béke helyreállításáinak kérdésével kapcsolatban. Ez a politika jelenleg az egyik fő akadálya az indokínai hadműveletek beszüntetésének és annak, hogy Indokínában létrejöjjön a tartós béke, amelyet Vietnam, Kambodzsa és Laosz népei annyira óhajtanák. Ehhez az szükséges, hogy egyik fél sem — így az Egyesük Államök sem — gördítsen mesterséges akadályokat az elé, hogy megegyezésre jussunk az indokínai hadműveletek mielőbbi beszüntetésének feltételedről. Ehhez továbbá az szükséges, hogy a genfi értekezlet minden résztvevője ismerje el, hogy a katonai feltételek rendezésével párhuzamosan a tartós és szilárd indokínai béke létrehozása megköveteli Genfben a politikai kérdések rendezését is. Ide tartozik elsősorban Vietnam, Laosz és Kambodzsa függetlensége biztosításának kérdése valamint minden egyes indokínai állam egysége helyreállításának kérdése a szabadság és az általános választások megtartása alapján. A KOMMUNIZMUS NAGY ÉPÍTKEZÉSEIN A képen: Bukógát pilléreinek építése a gorkiji vízierőmű építkezésénél. AZ ÉPÍTŐK MUNKÁSTELEPÜLÉSÉN A Szovjetunióban a vízierőmű építőinek településén többszáz lakóházat, két napköziotthont, iskolákat, bölcsődéket, klubot, kórházat, poliklinikát, éttermet és üzleteket építettek. — A képen: a Béke-utca a dubosszári yizierőmű építőinek új munkástele pülésén. Az ui VJUva kéfi&'ámŰMé&z&U IV agy érdeklődés kísérte Pécsett Vincze Gergely grafikus, festőművész előadását, aki a Magyar- Szovjet Társaság felkérésére utazott Budapestről városunkba, hogy a képzőművész és műbarát közönségnek előadást tartson közel négyhónapos kínai útjáról. Mink képzőművészt, elsősorban a képzőművészet érdekelte, de tanulmányai során megismeriké- dett az új kínai életformával is. — Járt falvakban és üzemekben, beszélgetett ' öreg és fiatal bányászokkal, parasztokkal, üzemi munkásokkal és értelmiségiekkel, akik mind egyék voltak abban, hogy hazájukat gazdaggá, virágzóvá tegyék. Az előadáson megjelent Ho Minh elvtárs, a budapesti kínai nagykövetség kultúrattaséj a is. A mai kínai társadalom nagy tiszteletben tartja a régi fesLészetiet. — Kiállításokon mutatják be a legszebb darabokat és azok reprodukcióit. — Máskülönben a festészetet ugyanaz jellemzi, mint a kínai élet -gazdaságii és kulturális fejlődését. A kínai festészet fejlődése a XIV. sz.-ig ta-rt, többezeréves múltra tekint vissza; a feudalizmus XIV. sz.-i megmerevedésében. megmerevedik a festőművészet is s azóta nem tudott újat, magasabbrendűt produkálni. Elvesztette kapcsolatát a természettel és társadalommal. A győzelmes nagy kínai forradalom hozta meg a fejlődés lehetőségét, s a kínai nemzeti festőművészet ma ismét fejlődőben van, új tartalommal telítődik, a sajátos nemzeti mellel új formanyelwel, új technikai eljárásokkal gazdagszik. Ennek a következménye, hogy két irányzat jellemzi: a régi művészeti stílus, a régi ábrázolási mód és technikai eljárások, új tartalommal kitöltve: a „kuo hua" és az európai festészeti stílus, melynek anyaga az olajfesl.ék. Ezt a kettős irányzatot a legjellem zőbben a nemrég elhúnyt nagy kínai festő, Hsziu Pej-hunig festészete szemlélteti. Ho-sszabb időt töltött Európában, megismerkedett' a nagy európai klasszikus alkotásokkal, meg tamilt embert ábrázolni, de képein fellelhetők a természeti elemek is régi kínai ábrázolási stílusban. Főleg portréin egyesítette a régit és az újat. A ma élő művészek közül a legnagyobb Csi Paj-si, 94 éves, hatalmas tudású, a természet elmélyült ismerője. Jellemző művészi lelkiismeretességére, hogy házában, saját télikertjében és akváriumaiban neveld azokat a növényeket és állatokat, amelyeket megfest. Még jellemzőbb azonban hivatástudatára szorgalma: pályafutása alatt — 27 éves kora óta fest, — összesen kétszer tíz napig nem festett. Egy alkalommal mély gyász tartotta vissza az alkotástól, másik alkalommal faragás közben elvágta a kezét s így nem dolgozhatott. Ezektől eltekintve közel hetven év alatt nem volt nap, hogy ne festett volna. A kínai képzőművészet legna^ gyobb problémája ma, az ember ábrázolása, mert a kínai képzőművészeknek ; nincs megfelelő anatómiai előképzettségük, nem tanulmányozták az embert, mert az ember- ábrázolás, különösen a portré egészen másodrendű szerepet töltött: be. Az olajfestészethez nincsenek hagyományai és éppen ezért most mélyrehatóan tanulmányozzák az európai klasszikus festészetet és az új, szocialista realista művészetet, mert a mai kor társadalma megkívánja, az ember, illetve portré ábrázolást, illetve olajfestést. A kínai nép életét át- meg átszövi a képzőművészet, mert szorosan összefügg az írással, a kínai művészek viszon): egyek abban, hogy művészetükkel a nép felemelkedését szolgálják. A nép pedig nagy érdeklődéssel és szeretettel figyeli képzőművészeinek munkáját. A nagy művek nem maradnak a múzeumokban, vagy valamelyik állami szerv hivatalában, hanem száz és százezres példányszámban reprodukálva, eljutnak a dolgozók házaiba, hivatali helyiségekbe, mindenüvé, ahol kínai ember megfordul, aöl- . gozik, vagy mindennapi éleiét éli, A képzőművészeti tevékenység a dolgozók között igen népszerű, a népművészetet nagymértekben felkarolják, a főiskolák fejlettek s a dolgozók magas igényeket támasztanak a képzőművészekkel szemben. Nagy közkedveltségnek örvend a plakát, illusztráció, karriikaitura. Nálunk a kamteatura még másodrendű képzőművészeti ág, ott azonban nagyon népszerű, nincs olyan területe az életnek, hol fellelhető ne lenne. Mindenütt felihasználják, aihol mozgósíthat a nagy cél érdekében. Sajátos és nálunk nem ismert ága a képzőművészetnek: az újévi kép. Vallási eredetű, a ház ajtajára szegezték és valamilyen családi kívánságét volt hivatva közölni a „földöntúli“ hatodommal. Ezek a képek ma új tartalmat nyertek és népszerűbbek, mint voltaik bármikor. Az újévi képeken igen nagy szerepe van a komponálásnak, embercsoportosításnak. A népművészet és képzőművészet között nagyon szoros kapcsolat van. Jellemző a dolgozók nagy érdeklődésére a képzőművészeti tevékenység iránt a sangháji képzőművészeti csoportok száma. 530 ilyen csoport tevékenykedik, mely nem azonos a mi szakköreinkkel, azok szervezése most van folyamatban. Érdemes a képzőművészeti főiskolákról is írni. Eddig a képzési idő három év volt a főiskolákon, hogy pótolhassák a hiányzó szakkáderszük sógletet, most azonban felemelték öt évre s az oktatás középpontjában az emberábrázolás áll s mint következő lépcső, a komponálás. Nagyarányú a közvéleménykuta- tás, nagy súlya van a dolgozók szavának, bírálatának, melyet minden esetben az igényesség jellemez. ]V[ éhány mondat, néhány sor ki- ragadva a nagy Kína hatalmas arányú fejlődéséből, de megmutatja ázl.' a hatalmas, félszabadult erőt, mely Kínát; a leghaladottabb népek közé emeli. di
