Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-12 / 138. szám
1054 JÚNIUS 12 NAPLÓ a von a minőséggel a wnössi gépállomáson Mészáros Lajos tereli vb. elnök levele: Kívülről szemlélve is észre lehet venni, hogy a mözsi gépállomáson nagy napra készülnek. Szokatlanul sokan sürögnek-forognak az udvaron, ki ünneplőbe öltözve, ki meg csak a megszokott kezes-lábasában „feszeleg”. A tájékozatlan, aki valami különösre gondol, nem téved. A mözsi gépállomáson it, mint az ország többi részében, készülnek a nagy napra, június második vasárnapjára, az első traktoros napra. — Részben ezért már most ünnepi a hangulat. De inkább azért jöttek ősz sze olyan szép számban, mert vizsgát tartanak a gépállomáson. Vizsgázik ezen a napon a műszaki gárda, a vezetők, a gépállomás egész kollektívája. Tehát megvan az értelme, hogy miért különös ez a nap. Nézzük meg most, hogy milyen ered ménnyel végződött a vizsga, mit állapított meg a szemlebizottság, a kör nyék sokszáz dolgozó parasztját és termelőszövetkezeti tagját képviselő vezetők és egyszerű dolgozók. (Elöljáróban jegyezzük meg, hogy a gépállomás ilyen szempontból nem ötösre vizsgázott.) Nem kell különösképpen magya- rázgatni, hogy milyen nagy feladat megoldása előtt áll a gépállomás. Mindenki várja, — és joggal, hogy ezév betakarítási idényében legmesz- szebbmenőt, az eddiginél sokkal több segítséget adjon a mözsi gépállomás is. Mözsön a gépállomás kollektívája ezt tudja is. Azt is, hogy jóvá kell tenni a tavalyi és a korábbi hibákat, úgy kéll bebizonyítani a gépi munka minden előnyét, hogy semmi készség he férjen amellé. Hozzáértő, sok gyakorlati tapasztalattal rendelkező megyei vezetők és évtizedes tapasztalattal rendelkező cséplőmunkások szemlét tartottak a gépállomáson. Szép sorjában nézzük meg most, > hogy mi lett a szemle eredménye. Kár, nagy kár volna a mözsi gépállomás becsületes dolgozóinak és vezetőinek most a nagy ünnep előtt szívfájdalmat okozni, kár volna Sebeket felszakítani, amelyek már behegedőben vannak. Nem, ezt nem szabad! Csak azért is, mert a mözsi traktoristák igen érzékenyek, szeretik ugyan a bírálatot, ha rámutatnak hibájukra, de elvárják, — tegyük hozzá: joggal, — hogy a bírálat építő legyen, látszon meg benne a segíteni akarás. A szemle napján valóban a segíteniakarás nyilvánult meg a bizottság tagjainak részéről. Hát lehet-e mondani rosszindulatnak, hogy Horváth Lajos elvtárs, a gépállomások megyei igazgatóságának főmechanikusa úgyszólván „szőrözött”, minden gépen hibát keresett? Egyáltalán nem! Külnösképpen azért nem,. mert ezt azzal a szándékkal tette, .hogy ott melegében segítséget adjon a meglehetősen sok mulasztás sürgős pótlásához. Mert bizony azt kár volna titkolni, vagy tagadni, hogy a mözsi gépállomáson nem sokat adtak a minőségre. Például Nyi- rati Józsi bácsi, az egyik cséplő mun kacsapatvezető a gép búgása után megállapította, hogy a dob körül és a szalmarázó körül valami hiba van, s mint közelebbről szemlélte a gépet, az egész munkacsapat nevében kijelentette: „Ezt a gépet így nem vesszük át, mert ezzel nem lehet dolgozni, javítsa ki a gépállomás, mégegyszer, de most már jól.” Jól mondta az öreg, ezt a gépet is, meg azt a másik kettőt is, amit a szemle bizottság nem vett át, mégegyszer ki kell javítani,a másik huszonegyet, amit pedig kevésbbé rosszul kijavítottnak állapított meg a szemlebizottság, mégegyszer át kell nézni, a megnevezett hibákat kijavítani. Mözsön, a szeimlebiTOttság, igen helyesen, egyáltalán nem volt elnéző. Horváth Lajos elvtárs, a bizottság elnöke, György József elvtárs, a megyei tanács végrehajtóbizottságának tagja, Bajor elvtárs, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője, Fejős Mihály, a járási tanács fő- agronómusa, a szemlebizottság tagjai minden gépet beindíttattak, tüzetesen megvizsgáltak. És utána megmondták véleményüket, — ami inkább kedvezőtlen, mint kedvező volt a mözsiekre nézve. Lehetne végnélkül sorolni a bizottság által megállapított jó és rossz eredményeket. Egyet kell leszögezni: a tavaszi és a nyári gép javítás ideje alatt nem végeztek jó- minőségü munkát a mözsi gépállomáson. Nem lenne falán teljes a kép, ha szó nélkül hagynánk, hogy a rossz minőségű javításhoz mit szól a legilletékesebb, a gépállomás műszaki gárdája. Bizony ők maguk sincsenek megelégedve .munkájukkal. Helyesen mondta Csákovics elvtárs, a cséplőgép javító brigád vezetője: „Gépállomásunkon személyileg is felelős mindenki ezért a felületes munkáért. De elsősorban minket, műszakaikat terhel a felelősség, A két parancsnokság képviselőinek találkozásai Genf ben Genf (TASZSZ): Az indokínai béke helyreálilJjásának kérdéséről tárgyaló kilenc küldöttség május 29-i ülésén létrejött megállapodásnak megfelelően folytatódnak a találkozások a Vietnami Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancs noksága és a francia parancsnokság képviselői közöl. t. A megállapodás a két parancsnok- ság képviselőinek hasonló találkozóit irányozta elő a helyszínen, Indokínában is. E találkozóra azonban ott mindezldeig nem került sor. Válasz egy bírálatra • • • A Tolnai Napló ezév június 2-án megjelent számában egy cikk jelent meg: „DISZ fiatalok az élen” cím alatt. A cikkben Ludas Ilona az én feleségemet és az ügyvezető feleségét hozta ki rossz példának. Természetesen én a kritikát elfogadom, mert jogos. Az író azonban nem számolt azzal, hogy körülnézzen a maga háza táján mielőtt másfelé kritikát gyakorol. Miért nem küldi ki saját anyját, vagy minden anyát. Erre válaszolok. Azért nem lehet, mert mindenkinek van háztáji gazdasága és mindenkinek van családja, akire főzni, mosni és takarítani, kell. Kérdem én, ha van annak a tagnak csibéje, kacsája, disz nója, tehene amit etetni kell ésiskolás gyermekei, férje, akinek főtt étel kell, ki fogja helyette ezt a munkát elvégezni, ha kimegy a közösbe dolgozni. Vagy talán a nevezett tsz elnöknek a lánya gondoskodott már arról, hogy a tsz-ben üzemi konyhát nyissanak? Vagy arról, hogy a háztáji gazdaság vezetésére egy alkalmazottat rendeljen ki, aki mindennek gondját viseli. Ez a kritika csak olyantól jöhet, aki soha nem volt paraszt, úgy képzeli, hogy a háztáji állatok megélnek csak úgy a levegőből. Én a magam részéről szívesen itthagynám a tanácsot, és azt hiszem, hogy a többi tanácselnökök is, de pártunk ide állított és még vissza nem hív, itt kell maradnunk. Mi nem félünk a mezőgazdasági munkától sem, mert az a szakmánk, ha valaki irigyli jelenlegi munkánkat, szívesen cserélünk vele. En arra kérem a szerkesztőséget, hogy ilyen esetben, ha valakit névszerint hoznak ki, körültekintő bben vizsgálják meg az ügyet, mert ilyen bírálattal romboló munkát végeznek a párttagok között. Ilyen bírálatot lehet alkalmazni az osztály idegennel szemben, de nem a párttagokkal. MÉSZÁROS LAJOS vb. elnök Tevel.” Mészáros elvtárs levelével nem ért egyet szerkesztőségünk. Ezért bocsátja az olvasók széles tábora elé, azok adják meg válaszukat és döntsék el, kinek van igaza. Est láttuk a bonyhádi Dóssá Népe tss-ben mert nem ellenőriztük, hogy minőségileg milyen munkát végez a brigád, menetközben nem hívtuk fel a szerelők és gyakorlatlan traktorosok figyelmét arra, hogy hol, milyen mun kánál kell legjobban vigyázni.” — Csákovics elvtárs mindjárt a következőket is hozzátette: — „A brigád nevében megígérem, hogy június 13- ra, az első traktoros napra elkövetett hibáinkat kijavítjuk.” A nap utolsó sugarai ragyogják be a gépállomáson mozdulatlanul álló gépeket. Mint a diák, amelyik egyest kapott és lehajtotta fejét, kullog a helyére, olyan lehajtott fejjel ballagtak a mözsiek is az egyik gépszín alá. — „Nem sikerült a vizsga” — állapítják meg többen. Bizony nem sikerült. Persze mindenekelőtt azért ebből te kell, hogy vonják Mözsön is, meg a felsőbb szerveknél is a következ- tetetést. A felsőbb szerveknek azt kell látniök, hogy a határidőre való mozgósítás mellett elsősorban is a minőségi munkára kell az erőt összpontosítani, ehhez kell több segítséget adni. A gabonacsata megnyeréséért folytatott harc csak most kezdődik igazán. A szemlebizottság jó munkája folytán látják a gépállomáson, hogy hol, melyik gépen, milyen hibát kell sürgősen kijavítani, látják, hogy majd az aratás idején hova kell az erőt összpontosítani. Mint György József elvtárs mondotta: „A katonák és a fegyver megvan, ahhoz, hogy Mözsön, illetve a mözsi körzetben elsőnek vívják meg a gabonacsatát, a gépállomásnak jól kell megélesíteni a fegyvereket, a katonáknak pedig felkészülni az ütközetre, helytállni a csatában.” Az első országos traktoros nap hírére a gépállomások dolgozóin kívül a kuUúrmunkások is megmozdul tak. Megkezdődtek a próbák, hogy dallal, tánccal köszöntsék a mező- gazoasági munka élharcosait, a porlepte, olajosruhájú embereket. Nehéz, sokszor hősies munkájuk megbecsülését jeleníti a traktoristák ünnepe, a traktoros nap. Színdarabok, énekek róluk és hozzájuk szólnak ezen a napon. Talán még a kis búzavirág is az ő tiszteletükre nyílt ki a kalászbaszökkent gabonatáblák szélein. Pincehelyen zenés ébresztővel kezdődik az ünneplés. Szépen tervezett sportműsor nyújt még délelőtt szóra. Nemrég élelemmel, jegyzetfüzettel és labdákkal felszerelve egészmapös kirándulásira indultunk, a bonyhádi Dózisa Népe termelőszövetkezet Látogatásaira. Víg nótaszóval mentünk a tanyán át. A patak híaján túl, ahol a földes út Börzsöny és Szerdahely felé vezet, ott kezdődik a Dózisa Népe tsz gazdasága. Hatalmas, virágzó baltacím tábla nyitja meg a sort. — Azon túl zöldelő búza- és kukorica- táblák, borsó és lucerna vetések húzódnak. A tavaszi árpa haragoszöld táblája már kalászba szökkent. A növényeken az látszik, hogy ezek a koztató látványosságot a pincehelyi gépállomás dolgozóinak. Este a DISZ szervezet és a kórház kultúrcsoport- ja adja a műsor jelentős részét, — azonkívül a mindenki álltai kedvelt úttörő zenekar is szerepel. A nagykónyi gépállomásra a tamási járási tanács kultúrcsoportja látogat el nívós, kétórás műsorral. Egy kis operetten kívül szólóének- számok, jeleneteik, táncok szerepelnek a műsoron. A traktoros nap előkészületeinek híre ezekről a helyekről jutott él hozzánk, de egész biztos, hogy megyénk valamennyi gépállomásán vidáman, szépen ünnepelnek június 13-án. táblák megkapták a magukét. A jő talajművelést és a műtrágyát is. A termelőszövetkezetben az ag- ronómus és a párttitkár elvtárs fogadott bennünket. A parkban telepedtünk le és ott megebédeltünk. — Majd najveze.ő pajtásunk köszöntötte a Dózsa Népe dolgozóit, akiik szorgalmas munkájukkal szép eredményekre törekednek. Rövid kultúrműsort is adtunk elő. Jutalmul sok tapsot kaptunk. Az asszonyok nagy kosár pattogatott! kukoricával kedveskedtek nekünk. Megnéztük a kertészetet. Ilyen szépet még nem láttunk. Eddig a Micsurin kertünkre voltunk büszkék, de most láttuk, hogy „elbújhatunk” a tsz kertészete mögött. A kertész bácsi finom, zamatos retekkel kínált bennünket. A tsz állatállományált is megnéztük. Mindannyiunknak tetszett a halastó is, amelyben nagyobbrészt pontyot tenyésztenek, amit minden pajtás szeret. A tóparti réten 30 darab mangalica koca turkált és heverészett Pintér bácsi felügyelete alatt. Nem messze fehérük a kongresszusi felajánlás beteljesülése, a baromfitelep. Sajnos hamar végétért ez a nap és nekünk hazafelé kellett indulnunk. Kedves élménnyel, sok tapasztalattal, gazdagodtunk. Németh Eszter és Fülöp Márta Ladomány-pusztai úttörők. Á traktoros-napot köszöntik a kultúrmunkások IV. A bizottság türelmetlenül várakozik a szobában, ahová Fónayné leültette őket. Már dolgavégezetlen távoznának, amikor a strand anyagából kitéglázott udvarra berobog kocsin a gazda. Ugrik le a bakról, már itt is van. Fehérük az arca, remeg a szájaszéle: alig hallja, amit felolvasnak neki. — ... számú miniszteri rendelet értelmében a Baranyamegyei Malomipari Egyesülés a Fónay-féle malom valamennyi belső berendezését tulajdonába veszi, államosítja ... — Jó ... Igen ... Értem — nyög, nyüszít, mint a róka, ha csapdába lép. Csavaros eszében rajzanak a gon dolatok, kiutat 'keres, kacskaringét, kis nyílást a rendeletén ... — Várjanak. Egy pillanatig várjanak! Fut a kocsi felé, megfordítja a lovat, ostort ragad. — Mindjárt itt leszek, akkor aláírom. Mindjárt! Egy vágtában robog a faluba, Ko- ritárék felé. Állva hajt, csapja, veri a lovat. A párté itkár! Most segítsen Karitár, most mutassa meg — rászolgált a lisztre ... Nem tehet semmit a szerencsétlen — már kizárták a pártból.. . Gyönyörű Hidason az éjszaka. Amikor a szenet rejtegető hegyek mögé lebukik a nap, sorra gyulaiak ki a bányászházak lámpácskái, A Oroszlán Imre: Ä KULÁK-KARRIER ieereszíkeaő sötétségben nehéz kivenni, hol végződik az utolsó villany és honnan kezdődnek a csillagok. A közeli erdők fűszeres illatot küldenek a plébánia felé, ahol János pap élvezi a hűvös, esti ájert... Brrrrr! Csrrrrrr! A csengő? Ugyan ki háborgatja Krisztus nyája hidasi pásztorának portáját? Feltápászkodik, kiballag — és minden jóiét lélek dicséri az urat! — a nyakába borul valami rettentő nagy ember. — Dicsértessék tisztelendő úr, mi vagyunk, Fónayék. Ne haragudjon, előbb érkeztünk, mint ahogy megírtuk ... Ez a családom — nem tudom megismeri-e őket? Az asszony, a iányom ... Szemrevaló teremtés! Az egykori vásárosdombói kispap megimutogaita a molnárék új lakosztályát. Fónay az ágy szélére telepedve kezdi sérelmei elsorolását. — A nagymutató már kétszef körüljárta a számlapot és tizenegyet ütött a falióra, mire végére ért. — Ilyen a világ Jánoskám. Házamat, földemet, lovamat meghagyták, dehát én dolgozzam meg?! A rosseb — már bocsáss meg az istenkáromlásért — de elfut az epe. Molnár vagyok ón, nem paraszi! Pénzzé tettem a konyhabútort, szobabútort, még a galambdúcot is-, a körfűrészt — előttem a világ! A földemmel majd elbajlódiik, aki akar. Majd csak fordul a világ! Hát így vagyunk. A pap, ej, hogy mindig rátéved a szeme a lányra — nagyokat bólint. — Sok jó kis helyen is elfér Pista bácsi. Hajléka: adunk mi a bajbajutottaknak, meghát jó, hogy jöttek: itt van a nyakamon ez a pár hold szőlő, úgysem győztem volna erővel, így majd közösen ... Tél vallotta fel az őszt, azután tavaszi meleg lépett a zord hideg helyébe — a plébánia új lakói csendesen meghúzták magukal. Fónay felvételét kérte a termelőszövetkezetbe — nagyon ért a kertészethez — dehát Baloghné, a pár*titkár kikérte a vásárosdombóiak véleményét. Akadt abban minden — így a molnár kívülrekedt a csoporton. Majd megmutatom én, Fónay Pista — mit tudok?! Adorjánnal — a falusi előkelőség vezetőjével — a plébánia mögött kibéreltek három hold főidet. Mire kizsenaü'í. a határ — olyan kertészetet teremtett, hegy párját ritkítja messzi környéken. Saláta, káposzta, cukorborsó, retek, zöldhagyma — minden akadt itt, Ha Bonyhádon ötven fillér egy fej saláta — Fónaynál kettő forint. Ha a hatipiacon forintba mérik a cukorborsót, — a molnár-kertész háromszorosát kéri. Nem tetszik a bányásznak? Ne vásároljon nála, hol íiV.ék azt meg, hogy Fónay adjon mindenkinek...?! Gyalogoljanak be Bonyhádra, vagy ahová akarnak. Ment az üzletelés, mint a karikacsapás. Baloghné a Népboltban vásárolt éppen egy kis ezt-azt. amikor futnak érte léíekszakadva: — Párttitkár elvtársnő, jöjjön, mert mLndjáni hajbakapnak a saláta- király, a Jancsi pap, meg Cserfai! Siessen, mert hátha késő lesz. Két lépés — ott a tumulus a plébánia mellett az Áramszolgáltató Kirendeltség udvarában. A pap viszi a tromfot! — Hogy merte lekapcsolni a villanymotorunkat?! — Tudja meg, — ha nem kap a Fónay-kertészet vizet — veszélyezteti a közellátást! — Tolvajok! Lopják az áramot! — Mi? Mondja mégegyszer! Hogy nem jelentettük be magának ... A párt titkárnő Odaérkeztével elül a zaj, Cserfai József tisztázza az ügyet: — Úgy volt elvtársnő, hogy ezek nagy suttyomban a plébánia kútjára villanymotort szereltek, bekapcsolták a hálózatba és azzal szivattyúzták a kertészethez a vizet. Nem jelentették be senkinek, a bolabg isten tudja, mennyi áramot loptak el kifizetetlenül. — Azonnal telefonálok Pécsre. Már fordul is, megy be — amikor János pap ráförmed Baioghnéra: — Tönkre teszik ezt a szegény embert... Maga fogta rá asszonyság, hogy ez a szerencsétlen — ku- lák Nem vették fel a csoportba. —* Megpróbál élni a saját lábán — erre ilyen hűhót csapnak az áramért! — Hát nincs belőle elég?! Szónoki ihlettel mutat az emberek gyűrűjében remegő Fónayra. — Mondd meg fiam, mi voltál azelőtt? Hadd tudja meg ez a rosszakaratú világ ... A salátakirály kaparász tárcájában — azután valami gyűrött írást mutat: — Molnársegéd, kair társnő. Kizsákmányolt pária. Ugybizony. Isiién engem úgy segéljen. (Folytatjuk)
