Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-12 / 138. szám

TOLNAI

Vnlo motmkxmtt,njducnn

A MAI SZAMBÁN:

V. M. Molotov szovjet külügyminiszter felszólalása a genfi értekezleten (2. o.) — Az új Kína képzőművészete (2. o.) — Baj van a minőséggel a mözsi gépállomáson (3. o.) — A kulák-karrier (3. o.) — A bátaszéki vasutasok lelkesedése nem szűnt meg a kongresszus után sem (4. o.) — Mezőgazdasági szaktanácsadó (4. o.)

AZ MDP TOLNAMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGANAK LAPJA

XI. ÉVFOLYAM, 138. SZÄM

AKA 30 FILLER

SZOMBAT, 1954 JÜNIUS 18

A termelőszövetkezetek

szilárd egységéért

A terme lőszö vetkezetek é6 az egyéni dolgozó parasztok a kapások gondos ápolásával harcolnak a nagyabb terméshozamokért. Az idén a földek gomdozattaibbak, mint az elmúlt években. A szorgalmas, hazaszerető dolgozó parasztságunk a termelés terén végzett mind jobb munkával válaszol azokra az intézkedésekre, amelyet pártunk és kormányunk az elmúlt év júniusa óta meg tett a gazdaságpolitikában elkövetett hibák kijavításában, a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. Pártunk és kormányunk intézkedéseit az a törekvés hatja át, hogy állandóan javítsa egész dolgozó népünk anyagi és kulturális életkörülményeit. A termelőszövetkezeteket és az egyéni dolgozó parasztságot érintő ilyen intézkedés volt többek között az adó- és begyűjtési kötelezettség csökkentése, amelynek következtében bővült a szabadpiac értékesítés lehetősége, növekedett a jövedelmük. — Ugyanakkor állandóan javul a falu iparcikkekkel, a mezőgazdaságii fejlesztésre szükséges gépekkel, eszközökkel, műtrágyával, növényvédőszerekkel való ellátása. Pártunk és kormányunk célkitűzéseinek maradéktalan valóraváltásáihoz az szükséges, hogy mindenki a maga munkahelyén tegyen meg mindent a több terme lés és az állammal szembeni kötelezettség teljesítése érdekében. Pántunk

III. kongresszusa tiszteletére kibontakozott munkaversenyben sok termelőszövetkezeti tag és egyéni dolgozó paraszt munkafelajánlásokat tett és azok teljesítésével jelentősen előrevittók a többtermelés ügyét. A pari Béke, az ozorai II. Pártkongresszus és az iregszemcsei Uj Élet és még több termelőszövetkezet és egyéni dolgozó paraszt, mint például Fiola József 12 holdas tamási dolgozó paraszt a kongresszus ideje alatt a kapásnövényeket gonoosan kiegyelték és megkapálták. — Több termelőszövetkezet csatlakozott a 30 mázsás kukorica átlagtermés! mozgalomhoz.

Dolgozó parasztságunk saját tapasztalatából tudja, hogy a mező- gazdasági munkák egyik legfontosabb szakasza a tavaszi növényápolás és a szénabetakarítás, ezektől a munkáktól függ nagymértékben az, hogy milyen termésünk lesz a kapásnövényekből, hogy mennyi és milyen minőségű lesz a széna. E munkák időben és jó minőségben való elvégzése nagy mértékben növeli a takarmánykészletet, az állattenyésztés fejlesztésének és a hozam növelésének legfontosabb alapját, — alapvetően befolyásolja a jövedelme zőség alakulását, a gazdaság egész évi fejlődését. Olyan gazdaságban azonban, ahol a gondos és többszöri kapálást elmulasztják, a föld elgazosodik, szó sem lehet nagy termésről és jövedelemről. Az elhanyagolt és elgazosodott földeket nehéz munkával kell helyrehozni. Az eddigi tapasztalatok aat mutatják, hogy a termelőszövetkezetek és az egyéni dolgozó parasztok döntő többsége időben és jóminőségű munkát végeznek a növényápolásban és a szénafélék betakarításában. A termelőszövetkezetek munkája szervezettebb, mint az elmúlt évek során. Gépállomásaink felkészültsége is alaposabb, munkájuk sokat javult az utóbbi idő ben, amelyhez sok segítséget adnak és adtak patronáló, lelkes munkások is. A gépállomások és termelőszövetkezetek közötti gazdasági és politikai kapcsolatok szorosabbra fűzésében, valamint a munka szervezettségének áldandó javításában, kü lönösen nagy szerepet játszanak a gépállomások agromómusai, akik valamennyien lelkesen dolgoznak. Különösen jól dolgozik a pári Béke termelőszövetkezetibe kihelyezett Sógorka elvtáns és a felsőnyéki Vörös Csillag termelőszövetkezethez kihelyezett Borbély elvtárs.

A tavaszi munkákban elért sikerek mellett azonban egyes termelő- szövetkezetekben varrnak kisebb-nagyobb lemaradások. A nehézségek alapvetően, kétségtelenül a munkák összetorlódásából adódnak. Hiba volna azonban a nehézségeket nyugodtan tudomásul vermi. Ha megvizsgáljuk azokat a helyeket, ahol a munkában bizonyos elmaradások van nak, olyan hibákat és fogyatékosságokat észlelünk, melyek kiküszöbölésével jelentősen meg lehet javítaná a helyzetet. Milyen természetűek ezek a hibák? Gyakori a lazaság a munkaszervezésben és egyéb téren is. A koppányszántói Uj Barázda termelőszövetkezetben a kapásterü- letelket helytelenül úgy osztották el, hogy a 'kizárólag növénytermelésben dolgozó tagokra kevesebb terület jutott, mint az egyik állattenyésztésben dolgozónak, aki nyilvánvalóan kevesebb területet tud megmunkálni. A nagykónyi Alkotmány termelőszövetkezetiben a tagok munkaegységeit nem jegyezték rendszeresen, ezzel szemben gyakran előfordult, hogy olyan munkaegységeket is beírtak, ami mögött munkateljesítés nem volt. Ezt egyes vezetők nemcsak eltűrték, hanem még elő is segítették azzal, hogy ilyen visszaéléseket a maguk javára is elkövettek. Egyes termelőszövetkezetekben éppen a legnagyobb időben személyeskedések ütik fel a fejüket, például a nagykónyi Uj Élet termelőszövetkezetben (amely egyébként gazdaságilag jól áll) olyan követelések hangzanak el az elmaradóit tagok részéről, hogy az egyik kisgyermekes, emellett beteg asz- szony miért nem veszi ki a részét a munkából ugyanúgy, mint egy másik tag. Ugyanakkor nem bírálják azokat, akik elhanyagolják a munkát. De a termelőszövetkezeti tagok sole jogos, sérelmes szervezési hibát is feliárnak, több helyen bírálják a vezetőket, akik nem tesznek eleget feladatuknak. Például vannak olyan brigádvezetők, akik nem mérik *ei pontosan a területeket, vagy nem írják be az elvégzett munka után járó egységeket.

Nagy dologidőben vagyunk, természetes az, hogy a tsz-tagok élesebben tárják fel a problémájukat, de látni kell, hogy a tsz-en kívül, vagy belül lévő ellenséges elemek, mindent elkövetnék a termelőszövetkezetek bomlasztására, a munkafegyelem lazítására. Nem véletlen, hogy a termelőszövetkezetekben most gyakoribb a személyeskedés és a rágalmazás. Az ellenség ebben az aljas tevékenységében elsősorban a munkakerülő elemekre támaszkodik, rajtuk keresztül igyekeznek minél több becsületes dolgozót befolyásolni, megrágalmazni, vagy megingatni termelőszövetkeze', be vetett hitüket. Az ellenség nagyon jól tudja, hogy akkor tud a legtöbb kárt okozni, ha most sikerül a munkafegyelmet meglazítani. De látni kell, hogy az ellenség aknamunkája, befolyása éppen azért érvényesül egyes helyeken, mert gyenge a politikai munka, vannak olyan helyek, ahol egyes helyi vezetők, ahelyett, hogy feltárnák a hibákat, a lazaságokat, takargatják azokat, sőt egyes esetekben maguk is részesek benne. Erre jellemző példa a pincehelyi Rákóczi termelőszövetkezet párttiikára, aki amikor az egyik tsz-tag a tavasz folyamán felhívta a figyelmét arra. hogy több tag a közös takarmányt eteti a háztáji jószággaL, nem kezdeményezett harcot e káros jelenség ellen, hanem továbbra is eltűrte azt.

Ahhoz, hogy a hibákat met vitessük, az szükséges, hogy a part- szervezet keményen lépjen fel a lazaságokkal szemben, a párttag élenjárjon a munkában és olyan han guliatot alakítsanak ki a termelőszövetkezetekben. aminek következtében a munkafegyelem megszilárdul és a tagok a maguk ügyének érzik azt, hogy a termelőszövetkezetben minden munka időben és jól el legyen végezve.

Polányi Máté

az MDP tamási járási bizottságának másodtitkára,

HÍREK megyénkből

Fadd:

A termelőszövetkezetek példát mutatnak

Harc:

Három tsz versenye

A gyönyörű júniusi napsütésben a faddi határ is benépesedett. A kukorica második kapálását befejezték, a harmadiknak is már mintegy 40 százalékánál tartanak. Különösen a termelőcsoportok földjein folyik pezs gő élet. Az Uj Élet és a Kossuth termelőszövetkezetek haladnak az élen, de a Szabadság Földje és a többi szövetkezetek sem maradnak el. A faddi termelőszövetkezetek tagsága a növényápolás mellett megkezdte az aratásra való felkészülést is. Elkészítették a terveket, mely szerint az aratást fogják végezni. A Szabadság Földje és a Búzakalász termelőszövetkezetek úgy ütemezték be az aratást, hogy terményük egy részét a gépállomás kombájnjával fogják betakarítani.

Ha az ember körülnéz a sióagárdi határban, mindenütt a növényápolásban szorgoskodó embereket látja. Fábián elvtárs, a községi tanács mezőgazdasági előadója büszke is a község határára. Örömmel mondja, hogy a kukorica első kapálását már teljes egészében befejezték, rövidesen elvégzik a második kapálást is, mert a jelentések szerint már 80 százaléknál tartanak. A cukorrépát a kiegyelés után már kétszer meg is kapálták. Egyszer a burgonyát is feltöltötték. A második töltögetés- nek is mintegy 70 százalékánál tartanak. „Mindenki azon igyekszik náA szövetkezetek példáját követve az egyéni dolgozó parasztok is komoly harcot folytatnak a növény- ápolás mielőbbi elvégzéséért, de nem kevésbbé harcolnak a széna betakarításáért sem. Matus Antal, a községi tanács végrehajtóbizottságának tagja már megkezdte a kukorica harmadik kapálását, a burgonyáját is feltöltötte egyszer. Mint mondotta, háromszor fogja töltögetni, mert minden töltögetéssel növekszik a burgonyatermés. Matus Antal eddig is kihasználta a jó idő minden percét, így sikerült elérnie, hogy állatai részére időben betakarította lucernáját, egyszer sem áztatta meg szénáját az eső.

lünk, hogy minél magasabb termést takarítson be, mert így könnyebben tudja teljesíteni állam iránti kötelezettségét, több jut a piacra is és olcsóbb áron tudja értékesíteni.”

A növényápolásban legjobban kitűnnek Fekete Mihály és Barsi Mihály dolgozó parasztok. De gondolkodás nélkül lehetne sorolni tovább az élenjárók neveit. Fekete Mihály és Barsi Mihály már másodszor kapálták meg a kukoricájukat. A növényápolás mellett mindenki igyekszik a széna betakarítással is. A lucernát már betakarították, rövidesen végeznek a fűkaízálással is.

Harc község termelőszövetkezetei sgz esős időjárás miatt kissé lema-< radtak a növényápolással. Most azonban a jó idő minden percét kihasználva igyekeznek pótolni a lemara- dósí. Munkájukat nagyban segíti a gépállomás is. Traktorvontatású eke kapákat küldött a szövetkezeteknek, hogy ezzel mielőbb elvégezhessék a kukorica kapálását. A répa egyelő- sét már valamennyien befejezték. — Annak ápolása is folyamatban van.

A harci termelőszövetkezetek azon ban a taikarmámytoet akarításra is komoly gondot fordítanak. A lucernát már az Alkotmány, Uj Élet és az Uj Barázda termelőszövetkezet tagsága is betakarította. A kongresszuson elhangzottakat figyeilembevéve harcolnak a selejt csökkentéséért. —- Vigyáznak arra, nehogy a rend megázzon és ezáltal elveszítse tápértékét. Most a rét kaszálása van folyamatban, Ezl a munkát is gépekkel végzik. Az Uj Barázda termelőszövetkezet tagságát a kajmádi állami gazdaság segítette ki egy . fűkaszálógéppel. Az Alkotmány és az Uj Élet pedig saját fűkaszáló gépével végzi a munkát. A három szövetkezet tagsága egymással versenyez a munkák elvégzésében. Az eddigi ered menyek azt mutatják, hogy az Uj Élet tsz jár az élen.

Sióagárd:

Már másodszor kapálják a kukoricát

A tervezettnél 800.000 forinttal olcsóbban termelnek idén az alsóleperdi állami gazdaságban

I

. ... .. állami gazdaság

4* kultúrtermében,

kedden délután a szokásos kétheti megbeszélést tartotta a gazdaság vezérkara. A párt- és szakszervezet vezetői, az igazgató, a növénytermelő és állattenyésztő főagronómus, á gépészmérnök, az állatorvos, az üzemegység- és farmvezetők ilyenkor órákhosszat vitatkoznak a tíz és félezer holdas gazdaság sok gondjáról, bajáról, eredményeiről és hiányosságairól.

Ez a munkaértekezlet azonban lényegesen más légkörben folyt le az eddigieknél. Az igazgató bejelentette, hogy a legutóbbi értékelés szerint a Kelet-Dunántúli Igazgatósághoz tartozó 31 állami gazdaság közül az állattenyésztésben első, a növénytermelésben pedig a második helyet érte el Alsóleperd. A gazdaságnak minden lehetősége megvan ahhoz, hogy ebben is első legyen, a lemaradást tehát mielőbb be kell hozni.

Az értekezleten sok szó esett oá elkövetkező „rtyeleg” hetekről. Aratásig minden talpalatnyi földön végezni kell a növényápolással. Emellett szénát gyűjtenek, silóznak, a zöldtakarmány helyére vetik a másodnövényt és fel kell készülniök a legnagyobb csatára: néhány ezer

holdon szerhveszteség nélkül akarják betakarítani a gabonát. Tóth György a gazdaság főagronómusa kész tervvel jött a megbeszélésre. Ütemtervet készített, hogy az öt kombájn, a nyolc aratógép melyik parcellán mennyit tud learatni és hol, menynyi hold vár kézikaszálásra? Úgy tervezik, hogy a búzát nyolc, a többi terményt pedig öt nap alatt learatják.

A sokoldalú feladatok

megbeszélését

azonban egyetlen fő kérdés köré csoportosították: „Hogyan lehetne olcsóbban, gazdaságosabban termelni?” Ez volt az, ami új tartalmat adott a szokásos tanácskozásnak.

Abban mindnyájan egyetértettek, hogy az önköltségcsökkentés fő forrása a gépi munka teljes kihasználása. Aranyigazság az a régi közmondás: „A legdrágább munka a kézi munka”. A gépi kapálás amellett, hogy sok munkaerőt szabadít fel, lényegesen olcsóbb, sokkal gyorsabb és a gyomnak „nincs ideje” megnőni. Azáltal, ~hogy állandóan frissen tartja a talajt, jóval magasabb lesz a termésereUmény.

Ezenkívül sok más önköltségcsökkentési forrást találtak az alsóleperdi állami gazdaságban. Most, amikor jobban a mélyére néztek a dolgoknak, észrevették, hogy a fogatok teljesítőképességét csak 75—80 százalékban használták ki eddig. Ezután úgy jöttek a kicsiségnek látszó, de nagyjelentőségű javaslatok, mintha csak parancsszóra történt volna.

— A saját területemen vállalom,

— kezdte az egyik üzemegységvezető, — hogy a fogatosok mindig előző nap megtudják, hova. kell menniök. így nem lesz felesleges várakozás, a munkaidő minden percét hasznos munkával töltheti el. A gazdaságnak is jobb ha többet dolgozik, ő maga is jól jár, mert többet keres.

| — Nálam nem lesz többé üresjárat!

— veszi át a szót a szomszédja. — Amikor zöldtakarmányért vagy alom szalmáért megy a fogat, megszervezem, hogy menet a friss trágyából rakják meg a kocsit. Ha a központba vagy egy másik üzemegységbe kell kocsit küldeni, gondoskodok arról, hogy sem menet, sem jövet ne tegyen potyautat.

Mindenkinek egyszerre akadt mon

danivalója. Most valamennyien világosan látják, hogy hol hibáztak eddig. Vállalták, hogy jobban kihasználják a kocsik teherbíróképességét is, nem indítanak félig megrakott teherrel semilyen járművet. Többen gondoltak az anyagtakarékosságra is. Ha cserepet vagy téglát szállítanak, figyelmeztetik a munkásokat a gondos lerakásra, hogy egyetlen darab se törjön el. Ha pedig terményt szállítanak, ügyelnek a zsákok kezelésére, mert ha kiszakad, sok élet el folyik az úton. Többen felvetették a gépek lelkiismeretesebb ápolását is.

Befejezésül, Qunentel Károly, a szilfási üzemegység vezetője< a következőket mondotta:

— Helyes volna, ha az üzemegységek munkáját mindig úgy értékelnék, hogy figyelembe vennék az önköltség csökkentését. Ha emelkedik a tejhozam, nézzék meg azt is, hogy mennyi abrakot etettek meg az állatokkal, Ha tiszta a répaföld, nézzék meg, mennyi munkabért fektettek bele. Minden munkánál vegyék figyelembe a következményeket. Most például úgy kezdjenek a takarmány begyűjtéshez, hogy legyenek tudatú ban: sokkal több tej lesz a kevesebb jóminőségű takarmánytól, mint a sok rossztól.

A gazdaráfi vezetői

maguk is meglepődtek, hogy milyen sok lehetőség kínálkozik az önköltségcsökkentésre, amit eddig nem vettek figyelembe. Számolni kezdtek és úgy határoztak:

„Idén nyolcszázezer forinttal olcsóbban termelnek, a tervezettnél.” A lelkesedés, az értékes javaslatok azt bizonyították, hogy Alsóleperden mindenki valóraváltja adott szavát és év végére önköltségcsökkentésben is túlteljesítik Ígéretüket.

ARY RÓZA