Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-05 / 132. szám

2

ív a p n ó

1954 JÜNIUS 5

New York (TASZSZ). A Biztonsági Tanács június 3-án ülést tartott. Előzetes napirendjén Thaiföld képviselőjének a Biztonsági Tanácselnökéhez intézett ezévi május 29-i levele szerepelt. A levél felhívja a figyelmet arra a helyzetre, amely — a levél szerint — „fenyegeti Thaiföld biztonságát és amelynek folytatódása veszélybe döntheti a nemzetközi békét és a nemzetközi biztonságot”. A levél ugyan nem említi Indokínát, de világos, hogy az indokínai helyzetre utal.

Carapkin, a Szovjetunió képviselője ellenezte, hogy a Biztonsági Tanács napirendjére tűzzék a tahiföldi küldöttség javasolta kérdést.

Az indokínai béke helyreállításának kérdését — mondotta Carapkin — most tárgyalja a Szovjetunió, az Egyesült Államok, a Kínai Népköz- társaság, Franciaország, Anglia —

tehát a Biztonsági Tanács állandó tagjai — és más érdekelt államok külügyminisztereinek genfi tanácskozása. így tehát semmi szükség sincs arra, hogy a Biztonsági Tanács megtárgyalja a Thaiföld által előterjesztett kérdést.

A tanács tagjainak többsége megszavazta a kérdés napirendre tűzését. A Szovjetunió képviselője ellene szavazott.

Libanon képviselője javasolta: zárják be a Biztonsági Tanács ülését és a következő ülést a genfi tanácskozás menetének figyelembevételével a tanács tagjainak kívánsága szerint hívják össze. Kijelentette, hogy a Biztonsági Tanácsnak nem kell most Thaiföld javaslatával foglalkoznia.

Libanon indítványát elfogadták. A Biztonsági Tanács ülése ezzel bezárult.

A Szakszervezeti Viláírszövetséa: közleménye

Bécs (TASZSZ). A Szakszervezeti Világszövetség titkársága közleményt hozott nyilvánosságra, amelyben egyebek között ez áll:

A június 20—22-én Berlinben meg tartandó és a valamennyi szakszervezet. továbbá minden dolgozó képviselői számára hozzáférhető európai szakszervezeti konferencia összehívásáról szóló közlemény nagy érdeklődést keltett. A szakszervezetekben és a vállalatokban mindenütt megvitatják a konferencia javasolt napirendjét: „A szakszervezetek szerepe és feladatai az összes európai országok közötti békés kapcsolatokért, a biztonság igazi - szavatolásáért, a békéért és a dolgozók életszínvonalának emeléséért vívott harcban”.

A közlemény idézi nyugateurópai

országok számos szakszervezetének határozatát, amelyekben tiltakoznak az „európai hadsereg” ellen, Nyugat- Németország újrafelfegyverzése ellen és követelik a tömegpusztító fegyverek eltiltását.

Mint a közlemény befejező része hangsúlyozza, különböző irányzatokhoz tartozó dolgozók és szakszervezeti funkcionáriusok nagyszámú nyilatkozata mutatja, hogy az európai szakszervezeti konferencia mind ösz- szetételét, mind a résztvevő küldöttségek számát illetően igen tekintélyes konferenciája lesz az európai munkásosztálynak. A konferencia fontos állomása lesz majd a kenyérért, a kollektív biztonságért és a békéért folytatott harcnak.

A gnatesnnlai kérdésről

WASHINGTON

Guatemala washingtoni nagykövetsége nyilatkozatot tett közzé a sajtóban:

„A guatepalai kormányszervek összeesküvésben résztvevő felforgató csoportot lepleztek le, amelyet az áruló Carlos Castillo Armas, a „United Fruit Company” hirhedt ügynöke irányított külföldről. Az összeesküvés öt résztvevőjének sikerült elrejtőznie Ecuador vagy Salvador guatemalai követségén. Ezek között van Jose Bernale Linares, aki a zsarnok Ubico elnök kormányának uralma alatt rendőrfőnök volt — hangzik a többi között a nyilatkozat. *'><•" a

NEW YORK

Az „United Press” hírügynökség guatemalai tudósítójának jelentése szerint Arbenz guatemalai elnök válaszolt Cardenas volt mexicoi elnök nemrég küldött levelére.

Arbenz válaszlevelében azzal vádolja az Egyesült Államok befolyásos köreit, hogy háborút próbálnak

kiprovokálni Közép-Amerikában a kommunizmus elleni harc ürügyével.

PARIS

A „l'Observateur” című francia polgári hetilap arról közöl cikket, hogy miért került most Guatemala, a kis középamerikai köztársaság az Egyesült Államok támadásának középpontjába.

A lapban közölt cikk kifejti, hogy „a guatemalai ültetvények munkásainak lázadása bebizonyította Kö- zép-Amerika népeinek, hogy lehetséges ellenszegülni az Egyesült Államok akaratának. Az északamerikai trösztöknek való alávetettség megszűnt kikerülhetetlen végzetnek lenni. Az Arbenz kormánynak, da rolva az Egyesült Államok mesterkedéseivel, sikerült kisajátítania a ..United Fruil Company” birtokait és sikerült az ültetvénymunkások bérét huszonöt centről — a többi közép- amerikai országban még mindig envoy it fizetnek egynapi munkáért — r-gy dollár húsz centre emelni. Ez felhívást jelent az északamerikai trösztökkel szembeni ellenállásra.

„Miért megyünk Kínába?66

Bevan cikke a „Tribune“-ban

London (MTI). Aneurin Bevan, az Angol Munkáspárt úgynevezett baloldalának vezetője, aki Atleevel együtt vezeti majd a Kínába utazó munkáspárti küldöttséget, a „Tribu- ne”-ben cikket írt „Miért megyünk Kínába?” címmel.

Sokmillió amerikai — írja Bevan

— nem osztja Lodge nézeteit. Ezeket az amerikaiakat csüggesztik és aggasztják a Lodgé-féle elvek, azok megváltoztatásáért harcolnak, de mind eddig sikertelenül.

Bevan ezután az Egyesült Államok nak azt az irányvonalát bírálja, hogy hallani sem akar a Kínai Nép- köztársaságnak az ENSZ-be való bebocsátásáról.

— Lodge panaszainak természetét legvilágosabban első vádja árulja el

— folytatja a cikkíró — azzal vádolja Kínát, hogy támadást követett el Koreában, Indokínában és belső támadást magában Kínában is... íme, itt van a támadás úi meghatározása. Úgy látszik, valamelyik ország megtámadhatja saját népét. Ennek az értelme, ha egyáltalán van ugyan értelme: a forradalmi Kína ellen az a lő vád, hogy forradalmi. Ezt úgy kell értenünk, hogy a támadás ténye a politikai vagy a szociális forradalom.

Bevan azt írja. hogy az ilyen okoskodás szerint minden forradalmi ország „alkalmatlan az ENSZ tagságára” és gúnyos hangon teszi hozzá:

— Vájjon, milyen visszaható ereje van ennek a meghatározásnak? Ha eléggé visszamegy a múltba, talán kizárhatják-e magát az Egyesült Államokat az ENSZ-ből?

— A munkáspárti küldöttség reméli — írja befejezésül Bevan — hogy a barátságos érintkezés és a gyümölcsöző együttműködés lehetőségeit találja majd a Kínai Népköz- társaságban. A töri énelem különféle utakon halad. Csak öntelt, képmutató és elbizakodott emberek merészelik azt gondolni, hogy joguk van ítélkezni és pálcát törni olyan nemzetek felett, amelyek régi jogtalanságokat igyekeznek jóvátenni és tűrhetetlen nyomorúságot orvosolni. Mindnyájunknak remélnünk kell, hogy gyorsan eljön majd az az idő, amikor a Kínai Népköztársaság elfoglalja helyét az ENSZ-ben, s ott békésen elintézi majd azokat a problémákat. amelyek egyébként katasztrófába döntenék a világot.

Az amerikai fudcsszöveiséa nyilatkozatában tapadja, hogy Oppenheimer veszélyezteti a biztonságot

Washington (MTI). Az Amerikai Tudósok Szövetsége csütörtök este nyilatkozatot adott ki, amelyben hangsúlyozza, hogy az atomerőbizott ság különleges bizottsága igazságtalanul járt el, amikor kijelentette, hogy Robert Oppenheimer atomtudós „veszélyt jeleni a biztonságra” .— jelenti az „AFP”.

„Úgy véljük, hogy ez a határozat igazságtalan — mondja az Amerikai Tudósok Szövetsége — sőt úgy ta- lálájuk, hogy ez a határozat hangsúlyozza annak a biztonsági rendszernek veszélyeit, amelyet inkább politikai meggondolások, mint a titkok megőrzésének szükségessége vesét.”

„Emberségről péld ít, vitézségről formát, mindeneknek ők adnak“

Emlékezés Balassi Bálintra, halálának 360. évfordulóján

A francia nemzetgyűlés külügyi bizottsága szerdán szavaz a háborús szerződések ratifikálása kérdésében

Paris (MTI). A nemzetgyűlés külügyi bizottsága szerda délelőtt tíz órára ülést tűzött ki, hogy meghallgassa Bidault külügyminiszter jelentését. A külügyminiszter felvilágosításokkal fog szolgálni a bizottságnak a Saar-kérdés úgynevezett „előzetes rendezése” tárgyában.

Bidault meghallgatása után a külügyi bizottság szavazni fog a bonni és a párisi szerződés ratifikálása ügyében.

A társáliamok ügyeit a francia kormányban ezentúl nem államtitkár, hanem miniszter intézi

Páris (MTI). Laniel miniszterelnök csütörtök délután Frédéric Dupont disszidens gaulleista képviselőt és párisi polgármestert bízta meg — miniszteri ranggal — az indokínai társállamok ügyeinek vezetésével. Ezeket az ügyeket eddig államtitkár intézte.

Dupont hosszabb tárgyalást folytatott a miniszterelnökkel, majd közölte, hogy az új miniszter rövidesen Genfbe, onnan pedig Indokíná- ba utazik.

fi francia vezérkar főnökét kinevezték az indokinai exnedlciós hadtest főparancsnokává, egyben Indokína főbiztosává

Páris (MTI). A francia kormány Navarre tábornok helyére Ely tábornokot, a vezérkar főnökét nevezte ki az indokínai expediciós hadtest fő- parancsnokává, egyben felmentette állásától Dejean főbiztost és Ely tábornokot kinevezte Indokína főbiztosává is.

A kínai népi közioazqatási tanács ratifikálta a kmoMndiai egyezményt

Peking (Uj Kína). A kínai népi közigazgatási tanács csütörtökön ratifikálta a Kínai Népköztársaság és az Indiai Köztársaság között Kírta tibeti körzete és India kereskedelmi és közlekedési kapcsolatai ügyében 1954 április 29-én létrejött egyezményt.

Szfrájkmozgalom

Dániában

Kopenhága (TASZSZ). A dán lapok közük, hogy az „Enigheden”, az egyik legnagyobb kopenhágai olajütő hatszáz munkása június 2-ún sztrájkba lépett. A sztrájkot az idézte elő, hogy a munkások elégedetlenek voltak az alacsony bérek miatt. Eiler Jensennek, a Dán Szakszervezeti Szövetség elnökének sikertelen maradt az a kísérlete, hogy rábeszélje a munkásokat a sztrájk beszüntetésére.

1 i94. május utolsó napja. .. Esz- tergom falai alatt égő fáklyák, röpködő golyóbisok, szurokkal és kénnel töltött agyagcsövek tűzijátéka mellett végső rohamra indul kétezer janicsár.

Az égett falak tövében elszánt tusát vív a maroknyi védőcsapat — „közben egy lelkes ifjúnak, Balassi Bálintnak, áld Marsot és Pallast egy alánt művelte, mindkét combját ólomgolyó járta át, mely sebtől bár a golyó a csontot nem érte, néhány nap múlva meghalt.”

így búcsúzik a krónikás a 360 évvel ezelőtt hősi halált halt nagy költőnktől.

Míg élt, a vitézségről énekelt, s halálával bizonyságát adta, hogy az igazi költő szavakon túl, tettekkel is szereti hazáját.

Élete szinte áthidalhatatlannak tetsző végletek között mozgott: tekintélyes vagyonú család gyermeke, de kiesik osztályából, apját hűtlenség vádjával börtönbe veti az udvar. Lengyelországba menekül, de hazahozza a honvágy. Itthon az egri vitézek példája emeli a hősök sorába. s ugyanakkor petrarkás szere- lemmmel hever a hideg és gőgös asszony, Losonczy Anna lábai előtt. Ma megtört, hivatalért esengő ember, holnap életét áldozza Esztergom falai alatt.

„A te katonád voltam, a te táboraidat követtem” — vallja meg végső szavaival is hazaszeretetét.

Ifjan megismeri a humanista műveltséget, s a középkori költészet halálhangulatával szemben tekintetét az égről a földre veti, — érzi, hogy érdemes és szép dolog élni.

Kezdetben témájául a szerelmet választja, versben örökíti meg a szerelem történetét, (Anna versek, Jútengarészek baráti látogatáson vannak Albániában.

A szovjet tengerészek küldöttsége június 3-án ellátogatott Shkodrába, ahol népes gyűlés fogadta őket. A •szovjet tengerészek ellátogattak a b bkodra; ipari vállalatokba és a „Dobrac“ termelőszövetkezetibe is.

Az albán nemzetgyűlés elnöksége, a minisz'tartianács és az Albán Munkapárt Központi Bizottsága Tiranában június 2-án fogadást rendezett az Albániába baráti látogatásra érkezett szovjet hadihajók tengerészei tiszteletére. A fogadásán Enver Hod- zsa, a minisztertanács elnöke, az Albán Munkapárt Központi Bizottságának titkára üdvözlőbeszédet intézett a szovjet küldöttség vezetőjéhez, Gorskov tengem agyhoz és a szovjet küldöttség tagjaihoz.

Biztoshhatjuk önöket — mondotta

lia ciklus) azonban csapongó természete csak vergődik a szerelmi vias- kodások hálójában.

Életében az igazi nagy fordulatot, valódi egyéniségének kibontakozását a vitézi élet hozza meg. Megkönv- nyebbült szívvel kiáltja:

„Nem kesereg lelkem,

Mert megmenekedtem

Szerelem békójábul.”

1593-ban „szép magyar szózatban” szólaltatja meg az akkori Európa lírai hangját. A Borivóknak való című versében már egy merőben új kor embere áll előttünk. Arról beszél, ami legközelebb áll a szívéhez: az élet bőségéről, a táj változatosságáról, a végvárak ezerszínű napjairól, hazája csodás szépségéről. Rajongva, ritka nyelvi erővel és realizmussal jeleníti meg a végvári életet.

„Vitézek mi lehet

E széles föld felett

Szebb dolog a végeknél?” — kérdi, hol trombita riad, kópjákat törnek, vagdalkoznak és fejeket szednek. A dicsőség humanista vágya, az erő sportszerű örömérzése, a veszedelemben lévő ország megrendítő szeretete szólal meg ezekben a versekben.

De kezében maga 'a versforma is személyes üggyé válik, sajátosan egyéni, zengődallamu, úgynevezett Balassi strófákba idomítja mondanivalóját.

Vitézi énekei komoly fordulatot hoznak irodalomtörténetünkben, azok a török elleni honvédő háború indulóivá válnak. Az életvidám, edzett, a halált semmibevevő bátor, har cost ő avatta a késő századok feledhetetlen magyar példaképévé.

Lippenszky István

TTIT Irodalmi szakosztály

félszigetnek ebben a részében, az Adriai-tenger partján él és megfé- lemláthetetlenül harcol a szocializmusért egy nép, ameiy kicsi ugyan, de megingathatatlan, bátor, nemes- lelkű és örökre hű marad a kommunizmus ügyéhez, a Szovjetunióhoz.

Enver Hodzsa a jelenlevők lelkes tapsa közepette a szovjet hadihajók számára átnyújtotta Gorskov tenger nagynak az albán nép baráti üdvözletét, valamint egy albán . zászlót a szabadság és a függetlenség jelképét.

Gorskov tengem agy válaszfoeszé- dében szívből jövő háláját fejezte ki az ajándékért és éltette a megbonthatatlan albán-szovjet barátságot, az V.'bán Munkapártot, a Szovjetunió Kommunista Pártját, az Albán Népköztársaságot és a Szovjetuniót.

Gorskov tengernagy június 3-án este 'búcsúvacsorát adott az „Admiral Nslhimov" szovjet cirkálón.

Szovjet haditengerészek baráti látogatása Albániában

Tirana (TASZSZ) A szovjet hadi- többek közök, — hogy a Bálikéin

KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK

E

z év februárjában híre terjedt az amerikai sajtóban, hogy Montana állam egyik városkájában a 30-as évek válsága óta először, ingyenkonyha nyílt meg a munkanélküliek számára. Az ingyenlevesre várók hosz szú sora az amerikaiak milliói előtt idézte fel a tömeges munkanélküliség tragédiáját.

A gyorsan fokozódó munkanélküliség elleni védekezés problémája rendkívül nyugtalanítja a szakszervezeti köröket és az Egyesült Államok mun kás-szervezeteit. Ezt a nyugtalanságot tükrözte az AFL kötelékébe tartozó szakszervezetek veze- ‘öinek május 11—12-i washingtoni konferenciája.

Walter Reuther, aki a lő beszámolót tartotta, kijelentette, hogy adatai sze rint az országban jelenleg mintegy ötmillió munkanélküli van. A kohászat, mint mondotta, — mindössze 64—68 százalék bán, az automobilipar 70 százalékban, az egész nehézipar szintén 70 százalékban használja csak ki termelőkapacitását. A munkások bére a múlt év ben összesen hatmill'á>'d dohával csökkent.

„A nagytőke emberei birtoK i’ják a hatalmat, — mondotta Walter Reuther. — Amíg félre nem állítjuk őket, a nép nyomorogni fcg.”

Reuther bírálta a kormány gazdasági politikáját és kijelentette, hogy az 1954. januárjában végrehajtott adóleszállítás gyakorlatilag „a gazdagok nak segített.”

„Ez az adóleszállítás a lakosság egy százalékának, amelynek amúgyjs túlságosan sok van, még többet ad, a lakosság 40 százalékának pedig, amely nek alig van valamije, csak morzsákat juttat”, —; mint ezt Walter Reuther mondotta.

A konferencia más részt vevői tovább rajzolták az amerikai munkanélküliek nyomorúságának képét. Többek között kijelentették, hogy „a munkanélküliek tízezrei az egyes államok törvényeinek igen szigorú megszorításai és a vállalkozók mesterkedései miatt egy centet sem kaphatnak” családjuk eltartására. A helyi szakszervezeti szervek képviselői hangoztatták, hogy sok munkásnál már lejár a munkanélküli segély folyósításának idötartama, s ezek a munkások most várhatják, hogy utolsó létfenntartási lehetőségük is elvész.

Ezek a tények mélységesen aggasztják az amerikai dolgozókat. Az AFL jobboldali vezetői is, tekintettel a tömegek hangulatára, kénytelenek vol tak beszélni erről. Ugyan ekkor azonban az a hűhó, amelyet a munkanélküliség növekedése körül csap nak, kétségkívül bizonyos politikai számításokkal történik. Reuther a demokrata párt malmára hajtja a vizet. A demokrata párt, tekintettel az őszi kongresszusi választásokra, vádolja a köztársaságpártiakat, hogy semmit sem tesznek a munkanélküliek helyzetének megkönnyítésére és a mun kanélküliség enyhítésére. Az AFL felső köreinek képviselői a washingtoni konferencián mindenképpen arról iparkodtak meg győzni a szakszervezeteket, hogy a munkanélküli ség enyhülése egyesegye- dül... a demokrata párt választási győzelme esetén remélhető. Ugyanekkor persze elhallgatták, hogy a demokrata párt,

amikor hatalmon volt, szintén nem tett semmit a dolgozók mindennapi szükségleteinek kielégítésére.

Reuther és barátai ezért a konferencián csapott nagy hűhó ellenére megelégedtek egy igen általános. határozat meghozásával, amely követeli, hogy törvényben intézkedjenek „a lakosság vásárlóképes- ség'ének növeléséről”, — mert állítólag ez biztosítaná a teljes foglalkoztatottságot az Egyesült Álla mokban.

Mindent megmond az a körülmény, hogy Reuther Washingtonban a fegyverkezési Programm kiszélesítése mellett volt, azzal érvelve, hogy ez az az eszköz, amellyel növelni lehet a foglalkoztatottságot. Bedig a gyakorlat megmu tatta, hogy a fegyverkezési hajsza az Egyesült Államokat nem menti meg sem a válságtól, sem a munkanélküliségtől. — Ahogy ingyenkonyhával nem lehet kielégíteni a munkanélkülieket, ugyanúgy a munkanélküliség problémáját is lehetetlen megoldani az amerikai szakszervezeti főnökök iavasolta módon.

A Biztonsági Tanács ülése

A munkanélküliség és a szakszervezeti főnökök