Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-05 / 132. szám

1954 JÚNIUS 5

N Ä P E ö

S

A kongresszusi verseny győztesei között

ÉDES ANYANYELVŰNKÉRT

Olyan kies re találták építeniezt az irodát, hogy bizony valóban csak arra a célra felel meg, hogy a főagronómus, az üzemgazdász, meg egy adminisztrátor dolgozzon itt. Dehát ezért nem lehet okolni azt a mérnököt, aki ezt a gépullomási irodát megtervezte, mert nem gondolhatott an a, hogy ’tt valamikor együtt tanácskoznak majd a gépállomás kiváló traktorosai, leg- 'jobb brigádvezetői, meg azok az elvtársak, akiket az iregszemcsei gépállomás élére állított a párt, a dolgozó nép. Ezért be kell vallanunk egész őszintén, hogy a szűk irodában nem jutott mindenkinek ülőhely. De én nem is erről akarok most beszélni. Azzal a céllal fogtam tollat a kezembe,, hogy hű képet adjak milyenek is az iregszemcsei gépállomáson a hétköznapok.

Ä

Öröm és boldogság; sugárzik az ember szívéből, mikor most a párt III. kongresszusa után elé tárul az iregszemcsei kép. Katonás rendben sorakoznak a kijavított gépek, a traktorvezetők, ki-ki a „saját masináját” vizsgálja, hogy azon még véletlenül se legyen semmi hiba, mert hétfőn a „vizsgán” mindenki azzal szeretne dicsekedni a szemlebizottság tagjainak, hogy lám az enyém a legjobb, én aratok, csépelek majd legtöbbet. így néz ki az udvar. Mindenki olyan Lelkiismeretesen dolgozik, hogy igazán derék embernek lehet nevezni az iregszemcseieket.

Amint' a gépállomás irodája felé vettük az irányt, összetalálkoztunk Gálost elvtárssal, akit így titulálnak a többiek: „A gépek doktora”. Hogy aztán mennyire a „gépek doktora” arról majd szó lesz, egyelőre any- nyit, hogy ő a gépállomás főmechanikusa. Vizsgálóan, szakértelemmel végignézett a mozdulatlanul álló gépeken, az olajos, piszkos ruhában, de annál tisztább lelkiismerettel dolgozó embereken, s csupán ennyit mondott: „Nálunk, Iregszemcsén ilyen ünnepélyesek mindig a hétköznapok is".

Hogy milyen is azt, talán folytassuk ott, ahol tulajdonképpen elkezdtük.

Igen, áz irodában vannak a gépállomás legkiválóbb dolgozói, akiknek legfőbb érdemük van abban, hogy megyénkben az iregszemcsei gépállomás is ' a kongresszusi verseny győztese lett, hogy ma a gépállomás büszkélkedhet azzal a gyönyörű selyem zászlóval, melyet a Megyei Pártbizottság jó munkájuk elismeréséül adott. Akik az irodában foglalatoskodnak azok között szép számmal vannak sztahanovisták és több olyan elvtárs, akinek kisebb-nagyobb kormánykitüntetése van. Itt van Tóth János elvtárs. az Előre- brigád vezetője is, akinek a brigádja 124 százalékra teljesítette kongresszusi vállalását. De most újból javasolták kormánykitüntetésre őt is, meg a brigád több tagját is.

Talán ezen a napon legünnepélyesebb volt az a jelenet, ami itt az irodában történt. A beszéd témáját most a kongresszus utáni nagy, az eddiginél sokkal nagyobb feladatok képezik. A gépállomás igazgatója Magyar elvtárs éppen a következőket mondotta: „A megyei pártbizottság zászlaja újabb és nagyobb sikerek elérésére kötelez bennünket”. Most lépett be Bugyi János, a Kossuth-brigád vezetője. Égy röpke pillanatig mindenki rá nézett, és úgy mondom, amint van, senki sem tudta magába fojtani a kacagást, min-, denki hangosan felnevetett. Maga ez a mulatságos név, — mi a környékben sincs — de meg az a csalódás, amit le lehetett olvasni Bugyi elvtárs arcáról, mindenkit megnevettetett.

Nem törvényszei ű, ami a tavasszal Bugyi elvtárssal meg a Kossuth-brigád többi tagjaival megtörtént. De mégis megtörtént. De hogy megtörtént ez valamelyest érthető is. A sztahanovista brigádvezető,

meg a brigád többi derék traktorosai rosszul számoltak. Olyannyira, hogy alaposan rá is fizettek és beütött a baj. Hogy hibát vétetlek azt ők maguk is elismerik és egész biztos többet ez nem történik meg a Kossuth-brigáddal. Szóval ez úgy történt, hogy a tavasszal, mikor megkezdődött a kongresszusi verseny a két legjobb brigádvezető, Bugyi János és Tóth János versenyszerzedést kötöttek. A két brigádvezető olyan ember, hogy a világ minden kincséért sem ismerné el egyik sem, hogy náluknál, az ő brigádjukhoz tartozó traktoristáknál valaki jobban és többet tud szántani, • jobban ért a géphez. Na, mikor ez a szerződés megtörtént, megkezdődött a verseny a két brigádvezető és a két brigád traktorosai közt. Olyan verseny volt ez, amilyen Iregszemcsén, de a környékben sem volt még. Dehogy tudott volna aludni akármelyik is, míg meg nem tudja, hogy áll a másik.

E einte a Kossuth-brigád vezetett, mindig Bugyi elvtárs brigádjához tartozó traktoristák voltak az előnyben Tóth elvtárs traktorosaival szemben. De aztán egy alkalommal fordult a kocka. A Kossuth- brigád tagjai, — talán azért, mert elbízták magukat, — de lemaradtak, az Előre-brigád megszerezte a vezetést és még mai napig sem tudta megelőzni a gépállomáson se, de a megyében se egyetlen traktoros brigád sem. Nem nagyon, mindössze 4 százalék előnynyel lett a verseny győztese az Előre-brigád. De mint az iregszemcseiek mondják, náluk 4 százalékos lemaradást egy idényben legalább olyan nehéz pótolni, mint Zatopeknek 10.000 méteres futásból megdönteni a világcsúcsot. Na, de Zátopek is megdöntötte a világcsúcsot, pedig neki is nehéz volt. Egész biztos Bugyi elvtársnak is nehéz lesz, de lehet, hogy a nyári kampány végéig behozza ezt a 4 százalékos lemaradást, sőt, ha minden jól megy, még lehet első a jelenlegi másodikból, a Kossuth-brigádból is.

— Azért előre ne igyunk a róka bőrére, — szólalt meg Takács elvtárs, a környékben tiszteletben álló agronómus, Igaz, hogy a Szűcs Pista 20 holdat kapált meg tagnap az Uj Életnek és ez sokat javított a Kossuth-brigád teljesítményén. De azt sem szabad elfelejteni, hogy Uj Laci már 97 holdat kapált meg az új- iregi Békének, az pedig áz Előre-brigádban van.

Bizonyára Bugyi elvtárs nagyon szégyelte most magát, — noha erre egyáltalán nincs oka — mert másra terelte a szót, hogy hagyják abba ezt az átkozott 4 százalékos lemaradást.

— Beszélhettek, amit akartok, a versenyt az év végén úgyis annak álapján bírálják el, hogy kinek a területén lett a legtöbb termés. A mi csoportunkban, az iregszemcsei Uj Életben úgy dolgozik most mindenki, hogy az csodálatraméltó. Tudom, hogy a többi csoportok is dolgoznak, de azért mi még sem hagyjuk magunkat, nálunk több lesz a termés, — több kell, hogy elgyen! Akkor majd félre áll a szátok, — így terelte másra a beszélgetést.

Persze a két brigádvezető, a traktoristák nem haragszanak egymásra, sőt úgy tisztelik, becsülik egymást, mintha édestestvérek lennének. De ha .van mégis a gépállomás kollektíváján belül bárki közt is ellentét, mindent eloszlat az a határtalan nagy öröm, hogy most ismét, — és már két éven keresztül minden alkalommal, — az iregszemcsei gépállomás lett a verseny győztese.

Eddig a iöriéne'. Azaz, hogy nem is eddig. Hiszen ez a történet tovább megy előre a maga útján, a becsületes jó munka utján, a párt és a nép céljai felé.

PESTI ERZSÉBET

lizv. Bognár Györgyné már több mint két esztendeje, hogy felvásárlója az iregszemcsei földműves- szövetkezetnek. Munkáját mindig pontosan végezte. Ezért dicséretet is érdemel. Az idén is szép eredményt ért el. Az ő eredményes munkájának is nagy része van abban, hogy a község május 27-ig tojásból 74, baromfiból pedig 109 százalékra teljesítette begyűjtési tervét, és hogy több dolgozó paraszt, mint például Vadovies Gyula, Szabó Gyula, Horváth Ferenc és még többen, teljesítették egészévi tojásbeadásukat.

Ilyen eredmény után úgy látja az ember, hogy Iregszemcsén nincs baj a begyűjtés körül, minden megy a legnagyobb rendben. De Magyar elvtárs, a községi tanács elnöke nem így látja a dolgokat, nincs megelégedve az eredménnyel.

így volt ez május 24-én reggel is, amikor a község dolgozó parasztjai közül többen hiába várták a felvásárlót, az csak késve, úgy 10 óra felé érkezett meg a felvásárlás színhelyére. Ekkor már ott találta Magyar elvtársat is, a tanácselnököt, aki bizony a késést nem állta meg szó nélkül. Meg is cifrázta mondókáját, nem éppen nyomdafesték alá való szavakkal fűszerezte azt. Persze az ilyen „fűszerrel” vegyített fogadtatás egy tanácselnöknek sem válik dicsőségére, még Magyar elvtársnak sem, de azért, hogy törődik a begyűjtéssel dicséret illeti öt és mindazokat a tanácselnököket, akik nem bízzák sorsára a falu begyűjtési tervének teljesítését.

Hol van tehát a hiba. ha a tanácselnök is, és a felvásárló is dicséretet érdemel, miért csaptak össze azon a bizonyos májusi hétfő reggelen, talán csak úgy szórakozásból? Nem, jogosan! Magyar elvtárs fellépése azért volt jogos, mert a dolgozó parasztok érdekeit védte azzal, hogy amikor a felvásárló megjelent azt mondotta az átvevés késői megkezdését szabo- tálásnak is lehet nevezni, mert a dolgozó parasztoknak van egy bizo nyos „mellékfoglalkozásuk” is, az időszerű növényápolási munkálatok mielőbbi elvégzése. Erre pedig a jó idő minden percét ki kell használniok. Egy percüket sem pazarolhatják el felesleges várakozással.

P.ognárné is a kötelezettségét tel jesítette, amikor elsőnek a postára sietett, hogy felvegye a vásárláshoz szükséges pénzt, utána pedig a boltokban aprópénzt váltson, hogy a felvásárlás során ne legyen fennakadás a kifizetésnél. Így arról sem tehet, hogy ezzel a munkájával kissé megvárakoztatta azokat a dolgozó parasztokat, akik beadási kötelezettségüket akarták teljesíteni.

Valaki mégis hibát követett el. Ez pedig a MÉSZÖV, mely nem tudja megtalálni annak a módját, hogy a felvásárló hétfőn reggel is éppúgy meg tudja kezdeni munkáját, mint más napokon. A ME- SZÖV-nek erre is módot kellene találni, nemcsak arra, hogy latolgassa, hogy a községi tanácsoknak milyen beavatkozási módjuk lehet a begyűjtés meggyorsítása érdekében. Vagy talán a MESZÖV-nek nem érdeke, hogy a begyűjtési csatát mielőbb megnyerjük és hogy a dolgozó parasztok mikorra végzik el a növényápolást? Bizony- érdeke mind a kettő, éppen azért kel! módot találni arra, hogy feleslegesen ne várakoztassa a dolgozó parasztokat az átvevőhelyeken és a felvásárlókat sem tegye ki zaklatásnak.

Irta: HEINRICH RUDOLF

tű. rész)

Azt hiszem, azzal kell kezdenünk, hogy minden módot megragadva izgatunk az ügy érdekében. Sürgősen népszerűsítenünk kell, az eddiginél sokkal nagyobb mértékben azt a gondolatot, hogy a helyes magyar beszéd és írás fontos közügy. Kötetlen magánbeszélgetéstől, a nyilvános előadásig minden alkalom jó ehhez. És szükséges, hogy röpcédulák, fel- világosító írások, ismertető füzetek ezerszámra jussanak a mi kezünkből is mindenüvé. E harc támogatójává kell válnia minden pártszervezetnek, tömegszervezetnek, üzemnek, hivatal nak. „Üggyé”, „eseménnyé” kell avatniok a nyelvvédelmet. El kell émiök, hogy a dolgozók foglalkozzanak a kérdéssel. Legyen véleményük, akarjanak vitát, törekedjenek állást- foglalni és másokat állásfoglalásra bírni.

Fel kell derítenünk és számontar- tanunk minden olyan forrást, amely a nyelvrontást táplálja.

Ha éppen a mai nyelvünkről van szó és az a tapasztalatunk, hogy azt rossz fordítások, rosszul fogalmazott brossurák fertőzték színtelenné-szag- talanná, akkor mától kezdve jó magyar nyelvre fordított könyveket és helyesen megszövegezett brossura- kat kell kézbeadnunk. Amint megjelent az idegen szavak szótára, éppen úgy meg kell jelennie a jó magyar szavak, a helyes magyar nyelv szótárának is.

Az esetek sokaságában azzal lehet számolnunk, hogy a múltban ke- vésbeszédü embex-ek szívesen ráállnák a helyes magyal szóra, ha eléjük tárjuk jó példáinkat, mert nem öröm nekik a torzítás, csak nem segített eddig senki a jóban, amikor gyakoribb szólásra indította óké*: megváltozott helyzetük.

Ha nyelvünk ilyenirányú romlása sok könnyelműség és tudatlanság eredménye, akkor most annál több gonddal és hozzáértéssel kell a félre vezetetteket lépésenként meghódítanunk a helyes magyar nyelv számára.

A harc állandósítása és elmélyítése érdekében a nyelvvédő bizottságoknak szíves segítőtársaikká kell lelkesíteniük a rádiót, folyóiratot, napi sajtót, mozit, szóló- és képzőművészetünk minden ágát.

Még ezzel sérfí 'elégedhetünk meg, az arcvonal állandó szélesítésével, a hozzáértők egyre növekvő táborával el kell érnünk, hogy a

hirdetőtáblákra csak hibátlan szövegek kerüljenek, a falragaszok és a hangos híradók csak helyes magyarsággal hirdessék mondanivalójukat. Ne hangozzék el politikai beszéd, mérnöki magyarázat, orvosi tanács, ügyvédi érvelés, bírói ítélet, amely ne védené egyben az anyanyelvet is, hivatalfőnök ne üljön le úgy jelentést írni, tisztviselő ügyiratot szövegezői, hogy erről közben megfeled kezik. És minthogy nyelvünket nemcsak hivatalos érintkezés közben, a tudomány és a művészet nevében használjuk, hanem a mindennapi élet ezerszínű világában, ezért el kell érnünk mindnyájunknak, hogy ép magyar mondatokká testesítsük legbensőbb gondolatainkat és érzéseinket is.

A tervszerűség, a hozzáértés, a mindenre kiterjedő figyelem azonban nemcsalt azért szükséges, hogy előbb relendítő erű legyen, hanem azért is, hogy megóvjon a tévedésektől, a túlzásoktól. Természetes, hogy nyelvvédő, nyelvtisztító harcunk nem válhat irtóhadjárattá. Nyelvünk izessé- gének millió finomságának elsorvasz tása éppen olyan hiba lenne, mint a hibák elburjánzása iránti közömbösség.

Nyilvánvaló, hogy a tatabányai bányász, vagy a pesti tisztviselő másképpen beszél, mint a hódmezővásárhelyi paraszt. Az, aki a szocialista építőmunka hőskölteméríyét énekli, másképp fejezi ki magát, mint egy váltókezelő, de nem is erről van szó. Az a fontos, hogy emez is, amaz is eszméit, elveit, gondolatait, vágyait és törekvéseit magyarul gondolkodva, tudatosan jól és magyarul érezve, az őt jellemző ízességgel fejezze ki.

Ha világossá válik népünk széles rétegeiben, milyen drága kincs a mi anyanyelvűnk, ha a legegyszerűbb dolgozók is átérzik, hogy magyarságunk megmaradásának, további meg szilárdulásának, feltételei között, a születés és halálozás, az eszmei és gazdasági hovatartozás mellett nyelvünk, nemzeti lényegünk e szilárd őrzője is ott szerepel, akkor harcos védelmének, gondos ápolásának, terv szerű fejlesztésének is szükségét kezdi érezni.

Ez ösztönöz majd szíve szerint mindenkit arra, ha közömbös volt is eddig, hogy beálljon a harcolók sorába. Bizonyos, hogy akkor holnap áll be, mint holnapután, és úgy küzd, hogy holnapután nyerjünk csatát inkább, mint egy nappal később.

Készülnek a pincehelyi pajtások .. .

Hábel Gyula, a pincehelyi általános iskola igazgatója gondolatokba mélyedve megy az utcán. Az évvégi vizsgák lebonyolítása, a beiskolázás bizony komoly, felelősségteljes munkát ró az egész tantestületre. Az ..igazgató bácsi”-t is ez foglalkoztatja állandóan. Talán éppen arra gondol, hogy mi is lesz a kis Balcer gyerekkel, akit nem vettek fel zenei gimnáziumba, amikor egy csapat iskolás leányka vidám lármája rez- zenti fel töprengéséből.

— Hova mentek? Szakkör lesz talán? — kérdezi a lányoktól. Azoknak a szeme huncutul villan össze egy pillanatra, de azután szinte kórusba felelik: igen, szakköri foglalkozás lesz. Az igazgató bácsi gyanútlanul továbbmegy, a lányok pedig nevetgélve súgnak-búgnak iissze. Hogyisne, azt csak nem lehet elárulni, hogy nem szakkörre, hanem tánc próbára igyekeznek. Úgy érzik, hogy a sajátmaguk és tanítóik örömét is elrontanák, ha elárulnák, hogy a pedagógusnap műsorát készítgetik. Had legyen az csak meglepetés, annál szebb és kedvesebb lesz majd. Minden osztály tartogat valami meglepetést, amellyel a nevelők napján kedveskedik majd tanítóinak.

A leglelkesebb kis szervezők egyike Csömör Erzsiké, ötödik osztályos

pajtás, a „Szabadság”-őrs vezetője, a hatodikból pedig Linbacher Jutka. A nyolcadik osztályosok ezen a napon majd egyben búcsút is vesznek iskolájuktól, nevelőiktől, és amint Mikó Marika elmondja, 8 fáradságos esztendő munkáját próbálják majd megköszönni. Közöttük azon folyik a vita, hogy ki is mondja a búcsúbeszédet. Ki a legméltóbb rá és ki tud a legszebben beszélni?

Az úttörőzenekar is „sumákol” valamiben. Olyan ügyesek a kis zenészek, hogy alig szivárgott ki valami hír a készülődésükről. így szokták ők máskor is. Eltűnnek néha délutánonként és egvszercsak mindenki csodálkozására előállnak a kész zeneszámmal.

Csendben folyt a pincehelyi pajtások készülődése, hogy a III. Országos Pedagógusnap alkalmával ők is szeretetüket, hálájukat nyilvánítsák nevelőiknek. Reméljük, nem haragszanak meg nagyon, hogy egy nappal a kedves esemény előtt lelepleztük tevékenységüket. Mentségünk re szolgáljon, hogy a nevelők már úgyis tudtak a dologról minden titkolózás ellenére, mert a szeretet olyan mint az éltető nap, nem lehet elrejteni, melege fénye mindenen áttör, átsugárzik.

Az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának ötödik ülésszaka befejezte munkáját

Moszkva (TASZSZ) Az OSzSzSzK Legfelső Tanácsának ötödik ülésszaka június 2-án befejezte munkáját.

Az OSzSzSzK ötödik ülésszaka egyhangúlag jóváhagyta az OSzSzSzK 1954. évi költségvetését.

Az OSzSzSzK 1954, évi költségvetésének bevételi előirányzata — 60,664,732.000 rubel, kiadási előirányzata pedig 66,592,093.000 rubel.

A Legfelső Tanács jóváhagyta a Legfelső Tanács Elnöksége által a negyedik és ötödik ülésszak közötti időben hozott törvényrendeleteket is.

Hol a liiha?