Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-04 / 131. szám
1954 JUNIUS 4 NÄPCÖ A gépállomás becsületéért • • • i Látogatás a szekszárdi „selyemgyárban* A bő^yéiíi gépállomás traktorosai úgy március első napjaiban mérgelődhettek, hiszen a rendkívül kemény és hosszú tél miatt 'még ezekben a napokban is a gépállomás körül tettek-vettek. A türelmetlenkedésre annál is inkább megvolt minden okuk, mert az őszről igen sok mélyszántani való maradt visz- sza a termelőszövetkezetekben, és az egyéni parasztoknak is volt mintegy 1500 hold. És őszintén szólva, a hő- gyésziek nem felejtették el adósságukat, elhatározták, hogy mindent el követnek a gépállomás elvesztett tekintélyének visszaszerzéséért, vagy talán lehetne így is mondani: — becsületéért. A tavasszal minden jel arra mutatott, hogy a hőgyésziek fogadalmukhoz híven állják szavukat. Mihelyt a föld megszikkadt, azonnal mentek ki a határba. Eleinte ment minden mint a karikacsapás, a trak- tóvc,k; de, .goz’Vik “s iócskán szaporodtak a normálholdak. Akkor teljesen joggal mondhatta volna bárki: „Milyen nagyszerű traktoristák, műszakiak és vezetők vannak a gépállomáson, mindent elkövetnek a bő termésért.” A tavaszi munkák kezdetén a hőgyészi gépállomás első volt a megyében. Igen ám, de nem sokáig. Mikor letelt 2 hét, 3 hét, a hőgyészi gépállomás visszaesett, végül is az elsőkből nyolcadikak lettek és a tetejébe még a tavaszi talujmun- katervét sem tudta teljesíteni. Igaz, hogy vannak Hőgyészen is derék traktoristák, olyanok, mint Molnár András, Szegedi György és még sokan mások, akik duplájára, illetve háromszorosára teljesítették tavaszi tervüket. Node a helyzet azért mégis csak maradt a régiben, mely szerint csak nem teljesítette tavaszi tervét a gépállomás. A tavaszi munkák íde’emostmár lejárt. Lehetne tovább sorolni a gép állomáson fennálló apró hibákat, de az most már úgy is felesleges. Volt, ami volt, azon most már segíteni úgy sem lehet, nem tudta megtartani a gépállomás az első helyet és kész. Elérkeztünk most ahhoz az időponthoz, mikor termelőszövetkezeteinknek, a mezőgazdaság dolgozóinak a gazdasági év egyik legnagyobb feladataival kell megbirkózni, a növényápolással, később pedig maid a gabaniabeteikarítással. Az idő nagyon sürget, minden munka nélkül töltött óra, vagy perc súlyos mázsákkal jelenthet kevesebb termést. Ezt nem kell különösképpen jnagya- rázgatni, hiszen mindenki tudja, hogy a kukoricatermés, a burgonya- termés, a répatermés attól függ; el- végezzük-e időben és jóminőségben a növényápolást. Hogy Hőgyész környékén elvégzik-e, ez nagyrészt függ a gépállomás kollektívájától is. Hiszen gyakorlatban bizonyosodott be, hogy géppel olcsóbban, hamarabb, jobb minőségben lehet elvégezni a növényápolást. A gépállomás kollektívája érzi, is, hogy milyen nagy felelősség nyugszik most a vállán, 20 termelőszövetkezetben segítséget kell adni a gépi növényápolás elvégzéséhez. és természetesen az előírt tervet maradék nélkül kell teljesíteni. Most a növényé" o’á« kezdetén megint sok jó tapasztalat van Hőgyészen. Elsőnek kezdték meg megyénkben a gépi növényápolást, és jó ütemben végzik. A legutóbbi értékelés szerint 561 holdat végeztek el. Ezzel már csaknem 50 százalékban teljesítette növényápolási tervét a gépállomás. De nem árt megjegyezni, — amit már olyan sokszor hangsúlyoztunk, — semmit sem ér kezdetben az ilyen nagy lendület, ha később pedig minden elszáll, mint a füst. A hőgyészi gépállomás kollektívája most megint nagyon köti az ebet a karóhoz. A traktoristák meg a vezetők megint fogadkoznak, hogy a növényápolásban nem hagyják magukat, történjen bármi, ebben a kampányban mindenképpen első lesz a gépállomás. — Hiszen a gépállomás kollektívájának a becsületéről van szó, az forog kockán, ha most nem fogjuk meg a munkát, akkor nem tudjuk ám visszaszerezni elvesztett tekintélyünket, — vélekedik a gépállomás párttitkára. Nagyon helyesen mondja, bizony az eddiginél sokkal többet kell tenni a termelőszövetkezetek terméseredményeinek fokozásáért. Es az most- nagSiannlkbain és a -következő napokban, hetekben dől el, hogy vájjon sikerül-e majd visszaszerezni a gépállomás kollektívájának az elvesztett tekintélyt, az egész gépállomás becsületét. Az adottság ehhez megvan. Van a gépállomásnak elegendő növényápoló gépe, a termelőszövetkezeteknek pedig van éppen elég kapálnivalójuk, tehát most már csupán csak a gépállomás kollektíváján múlik, hogy a gazdasági év végén majd elismerően nyilatkoznak-e a termelőszövetkezetek tagjai és a környékbeli dolgozó parasztok, vagy nem. nát, 2 répadarálót, 2 szekrényes ku- koricamorzsolót, 3 darálót, 3 nagy rádiót, 4 néprádiót, 8 darab kerékpárt hoztak forga’omba. Villamossági cikkekből is sokat adtak el. Kiss Ferenc boltvezetőtől megkérdeztük: véleménye szerint mi eredményezte azt, hogy a bolt forgalma a régihez viszonyítva ilyen mértékben emelkedett és milyen tervei vannak a jobb áruellátás érdekében. Kiss elvtárs elmondta: ,.A régi boltban nem tudták szemléltetően elhelyezni az árukat, nem volt kirakati agitáció. Pedig mind a kettő tontos, mert sok vevő úgy van a vásárlással, hogy bemegy a boltiba két dekagramm élesztőért, de mikor egy szép ruhaanyagot, vagy jóá’öásu cipőt meg lát, megveszi azokat is“. — Tervem az, — folytatta Kiss elvtárs, — hogy a tájjellegnek megfelelő árukészletet alakítok ki. Olyan választékot akarok, mely teljesen kielégíti vásárlóink igényeit. Ha véletlenül nincs a boltban a keresett cikk, azon nal megrendelem azit és a megérkezés után azonnal értesítem az érdekelteket. Ez persze nekünk, bolti dolgozóknak kötelességünk is.“ sz. r. Az elmúlt napokban látogatást tettünk a szekszárdi selyemgyárban, ahonnan a selyempete kerül ki az ország különböző részeibe. A Márti- rok-tere é. szám alatti hatalmas épülettömböt Szekszárdon mindenki úgy emlegeti „ez itt a selyemgyár”. Noha az épület előtt elterülő parkban sétálók jól ismerik ezt a zöldredőnyös nagy házat, a bent folyó munkákról azonban vajmi keveset hallottak eddig. A park felőli főbejárat felett nagy aranybetűs tábla fogad. „Selyemtermeltető Vállalat Kísérleti Intézete”. Mellette egy fehér zománctábla — Selyemtermeltető Vállalat Kirendeltsége — felirattal. Hát itt ugyan gyárról alig ha van szó, — gondoljuk, s becsengetünk, majd szétnézünk a zöld repkénnyel befut látott épületeken. Valóban semmi gyári zajt nem észlelünk, csend és tisztaság van mindenütt, s csak az irodák felől hallunk beszélgetést. A folyosón Kiss József nagydorogi selyempete kikeltető búcsúzik Lakatos kirendeltség vezetőtől, akinek el jött bejelenteni, hogy gubótermelési tervét a kongresszus tiszteletére 110 százalékra teljesítette, s megkezdte a selyemhernyók kiosztását is. — No ez jól kezdődik — gondoljuk, s megkérjük Lakatos elvtársat, hogy mondja el a kirendeltség szerepét, hogy egy ilyen jó „bevezető” után hogy is áll a megve gubótermelte- tési terve? A kirendeltség vezető elmondja, hogy 3 szervező dolgozik Tolna megye területén és köt szerződést a selyemgubó termelésre vállalkozókkal. Ezenkívül szakképzett agrótechnikusok is járják a megyét, s a tenyésztőket a helyszínen látják el szaktanácsokkal, hogy elősegítsék a sikeres termelést, mely szép keresetet biztosít számukra, népgazdaságunkat pedig értékes hernyóselyemmel látják el. A kirendeltség az Állami Erdőgazdasággal karöltve nagyarányú eperfásítást is végez: irányítja az eperfák téli kezelését, nyilvántartja a megye eperfa állományát, s eperfn- mag gyűjtést végeztet. Megtudjuk azt is, hogy az epermagból az országos szükséglet kielégítése mellett, még exportra is jut. A tervteljesítéssel kapcsolatban Lakatos elvtárs elmondja, hogy a hideg tél, s az esős tavasz miatt mindössze 62 százalékra áll a megye selyemhernyó kiosztási terve, más években erre az időre már 100 százalékos eredményt értek el. Megkérdezzük Lakatos elvtársat, hogy annak ellenére, hogy a megyei tervteljesítés még csak 62 százalékos, az imént 100 százalékot jelentő Kiss József, hogyan érte el a szép eredményt?? Mire ő kielégíti kíváncsiságunkat azzal, hogy JMagydorogon kívül már több községi kikeltető ért el -szép eredményt, különösen ott, ahol a községi tanács, valamint a pártszervezet is segíti munkájukat. Beszélgetésünket az udvarból felhangzó hangos „Előre” köszöntés és gyermekzSivaly hangja zavarja meg. Jönnek az úttörők az 1000 selyem- hernyóért, s kérdő tekintetünkre Lakatos elvtárs megmagyarázza, hogy a DISZ megyebizottságával és a megyei tanács oktatási osztályával karöltve az egész megyére kiterjedő „1000 selyemhernyó” termelési akciót szerveztek meg az úttörők között. Ez abból áll, hogy minden úttörő a lakóhelyén működő selyem- pete kikeltetőtől 1000 darab selyem- hernyót kap a szükséges útmutatóval, melyből a gyermek körülbelül 2 kiló selyemgubót termelhet. Az akció során sok-sok ezer úttörő kapcsolódik a tenyésztésbe, ami semmiféle munkájában, tanulásban nem gátolja, s rövid 4 hét alatt 40—50 forintnyi zsebpénzhez jut. A kirendeltség a felnőttek gubótermelési hozamának és kereseti lehetőségének növeléséről is gondoskodik. ami abból áll, hogy mikor az első kikeltetésből eredő hernyó az úgynevezett „tjagy etetési” korukat élik, újabb kis adag selyemhernyót kapnak, s így két tenyésztéssel, kétszeri beváltással kétszeres jövedelem re tehetnek szert. Beszélgetésünket éles telefoncsengés szakítja meg, Li- povszki agrótechnikus ad jelentést: Mucsi, Tolnanémedi, Szakály, Felsőnyék. Alsónána, Koppánvszántó, Szakcs és Lápafő, valamint Nak köz ségek 100 százalékos tervteljesítését jelenti. Mielőtt a kísérleti intézet munkáiét tovább néznénk megkérdezzük még, mekkora az a jövedelem, amit egy-egy tenyésztő család munkája után kap? Kérdésünkre Lakatos elvtárs adja meg a választ, a selyemhernyó .ió ápolásával egy-egy család 1200—1400 forintot kereshet, s a kirendeltség a még most jelentkezőket is eltudja lát ni megfelelő mennyiségű selyemhernyóval. akár felnőttről, akár pedig késve jelentkező úttörőről van szó. Időközben a kísérleti intézet emeleti ij-odáit látogatjuk meg, ahol Gulyás Ödön helyettes vezető és Gubi- :za András biológus-kutató fogadott, thol megtudtuk, hogv a termelők szerződtetésével egyidőben igen lendületes munka folyik a kísérleti intézetben. Az intézet kutatói a korai tenyésztésű hernyókból már a hét folyamán gubót várnak. Az euró pai selvemhernyó fajták mellett pedig Flő-Ázsiai. kínai, japán és koreai fajtákat is tenyésztenek. Bár ezen fajták gubói általában kisebbek, de selymük finomabb és selyemho/a- muk is rendkívül jó. Az intézetben jelenleg keresztezéseket végeznek ezen faitákkal, hogy megtaláliák azo kát a változatokat, melyekkel gubó- termp'ésünk minőségét növelni lehet. Ez mellett takarmányozási kísérleteket is folytatnak különféle eperfa változatok levelének etetésével, s külön csoport foglalkozik a selyemhei-nyó betegségének tanulmányozásával. Az intézetben és az intézet irányításával a Mátrában kísérleti tenyésztést végeznek a Kínai Népköztársaság kormányától kapott tölgyfa-selyemhernyóval. A szekszárdi „Selyemgyárban” az intézet legjobb dolgozóiból alakult kollektíva nagy munkát végez, ők állítják elő az egész ország selyern- pete szükségletét, s ennek a nagy munkának áz előkészületei már folynak. A hasznos látogatás után azzal veszünk búcsút az intézet és a ki- rendeltség dolgozóitól, hogy jómunkájukkal ők is hozzájárulnak pártunk és kormányunk célkitűzéseinek megvalósításához, dolgozó népünk életszínvonalának állandó emeléséhez. A szabályi füldművesszöretkezei új áruházáról Bár felirat még nincs a szakályi földművesszövetikezet új vegyesboltján, azért nemcsak a helybeliek, de a vidékiek is tudják, hogy ez a korszerű, épület a földművesszövetikezet vegyesboltja. A kirakatok szinte kínálják az árut, bemutatják a föld- művesszövetkezetii bolt árubőségét, Nihcs is a napnak olyan órája, hogy akár a helybeliek, vagy a vidékiek ne •gyönyörködnének a kiraíokiban elhelyezett szebbnél-szebíb árukban. Az új bolt felépítése nem ment könnyen, a földművesszövetkezet vezetősége hosszú éjszakákon át tanács kozott, — már évek óta, — hogy a korszerűtlen, rossz emlékű volt „Hangya" helyett olyan boltot építsenek, mely a mai követelményeiknek megfelel és a lakosság növekvő igényeit kielégítheti. Hosszú volt az út idáig. Szakályban a földművesszövetkezet legrégibb alkalmazottja nyitotta meg az első földművesszövetkezeti boltot saját házában, mert sikkor még nem volt lehetőség sem az építkezésre, sem arra, hogy megfelelő boiíhelyiséget kapjanak. Később még egy új boltot létesítettek, majd a „Hangya" boltjának átvételével 3 boltjuk lett, de egy sem olyan, mely megfelelt volna a követelményeknek. De beszéljenek a számok helyettünk. A régi főboltnak az új bolt megnyitásáig 250.000 forint volt az árukészlete, a forgalma pedig nem érte el a 100.000 forintot. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen a főből! - nak nem volt kirakata, az árukat a boltiban nem lehetett szemléltetően elhelyezni. A szakályi dolgozók inkább Hőgyészen, Dombóváron és Szekszárdon szerezték be szükségletüket. Március 15-én, a bolt megnyitásakor az árukészlet mintegy 450.00 forintot tett ki. Március 15-től 31-ig több mint 120 ezer forint, áprilisban 224.000 forint volt az eladási forgalom. Ez azt jelenti, hegy több mint kétszeresére emelkedett a forgalom, pedig az árukészlet növekedése nem áll arányban a forgalom emelkedésével. Eszünkbe keli, hogy jusson Kiss Pál 8 holdas dolgozó paraszt mondása: „Az áruház nemcsak azért kell, hogy az áruellátás megjavuljon, hanem jelentősége még az is, hogy nem keld utazgatni Dombóvárra, vagy akár Szekszárdira, Az új bolt nagy forgalmat bonyolított le mezőgazdasági kisgépekben, kultúrciikkekben is. Alig két hónap alatt 1 darab lógereblyét, 4 ekét, 1 magtakarót, 1 vetőgépet, 2 vasboroA kongresszusi hét képekben a bátfasxéki * ásná állomáson Felföldi Bálint elvtárs forgalmi szolgálattevő brigádja a szolgálat átvétel előtt megbeszélik a feladatokat. A pártszervezet a munka közben előadódó hiányosságok kiküszöbölésé re törekszik. A fenti kép is egy ilyen irányú megbeszélést mutat, Zudori Ferenc forgalmi szolgálattevő munka közben. A képen látható még Báli József naplózó és Doskó József kocsiíelíró. Az induló vonatok kocsiosztóját már előre elkészítik, hogy ezáltal elősegítsék a menetrendszerinti indítás teljesítését. A 2172. számú vonatban az egjik kocsi hőnfutott lett, amit kiszoktak sorolni a szerelvényből. Mivel a kisorolás több időt vesz igénybe, Hcít- man Sándor külsős mozdonyfelül- vigyázó elvtárs a tartózkodási idő alatt kijavította a hibát, s a vonat késés nélkül hagyta el az állomást. Varadi Mihály átmenesztő. Szép Bálint raktári munkás, Horváth Sándor és Heranyányi József raktári munkások láthatók a fenti képen. Ök a rakodások meggyorsításával, az áruk fokozottabb védelmével járullak a kongresszusi verseny sikeréhez.
