Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-13 / 112. szám
1954 MAJTJS 13 NAPLÓ 3 Moloíov elvtárs beszéde a koreai kérdésről PÁR 7 ÉS PÁ RT ÉPÍT É S * (Folytatás a 2. oldalról) vívmányairól, és feltétlenül határozott visszautasításra találnak azok a kísérletek, amelyeknek célja a délkoreai rendszer ki- terjesztése Észa/k-Koreára. Hol kell a koreai népnek a kiutat keresnie ebből a helyzetből? A kivezető utat Koreának demokratikus alapokon történő egyesítésében lehet megtalálni. Ehhez azonban meg kell alakítani az összkoreai bizottságot-. Észak- és Dél-Korea képviselőiből, akiket a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelső nemzetgyűlése. illetve a Koreai Köztársaság nemzetgyűlése választ meg olyan módon, hogy ebben a bizottságban vegyenek részt Észak- és Dól-Korea legnagyobb demokratikus társadalmi szervezeteinek képviselői is. Ha a genfi értekezlet elősegíti a megegyezést az Észak- és Dél- Korea közti megállapodás olyan feltételeiről, amelyek 'lehetővé teszik a demokratikus szabadságok fenntartását, beleértve a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság igen fontos demokratikus vívmányait, és egyúttal elismeri annak szükségességét, hogy számolni kell a délkoreai helyzet sajátosságaival, akkor egy ilyen megegyezés létrejötte összhangban áll majd a koreai nép érdekeivel ugyanúgy, mint a többi nép békére és demokratikus reformokra irányuló törekvéseivel is. Nyilvánvaló, hogy- a koreai kérdésnek a béke és a demokrácia szellemében történő rendezése most mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok állásfoglalásától függ. Ha az Amerikai Egyesült Államoknak a koreai kérdéssel kapcsolatos politikája továbbra is azokra a katonai tervekre támaszkodik majd, amelyeket az ázsiai országokban megérett demokratikus reformokkal értetlenül szembenálló tábornokok dolgoztak ki, — akkor ez a politika nem járulhat hozzá a koreai probléma rendezéséhez, és csak kudarccal végződhet. Az ilyen politikának nem lehet talaja az ázsiai országokban. ezen országok társadalmi fejlődésének megváltozott viszonyai között. Nem lehet megakadályozni Ázsia népeinek demokratikus fejlődését Természetes, hogy az imperialista tábor országaiban sokam elégedetlenek azzal a ténnyel, hogy Ázsia néped végre hozzáláttak jogaik és érdekeik döntő módon való megvédéséhez. Ideje volna azonban megérteni, hogy az úgynevezett erő politikájának semmiféle vállfája nem fordíthatja vissza a történelem kerekét. Ázsia népei, amelyek a földkerekség lakosságának nagyobbik felét teszik, új útra léptek és nincs olyan erő, nincs olyan hatalom, amely •megakadályozhatná az ázsiai népek — és nemcsak az ázsiai népek, — új, valóban demokratikus fejlődését. Mi természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy ez idő szerint terveket kovácsolnak új katonai tömb létrehozására, amely Délkelet-Ázsia népei ellen irányul. Lehetséges, hogy ebbe a tömbbe sikerül bevonni Ázsia néhány függő országát. A széles nemzetközi nyilvánosság azonban máris negatív álláspontra helyezkedett e tervekkel ezemben. Az ilyen katonai terveknek mindenekelőtt az a céljuk, hogy minden eszközzel fenntartsák és megszilárdítsák- a gyarmati rendszereket, fékentartsák a népeket, amelyek' nemzeti szabadságuk és függetlenségük kivívására törekszenek. Ezek a tervek kifejezésre juttatják bizonyos országok uralkodó köreinek törekvéseit, de ellentétben állnak a béke érdekeivel, valamint a leigazolt nemzetek nemzeti felszabadításának érdekeivel. A Szovjetunió a koreai kérdésben éppúgy, mint valamennyi más nemzetközi vonatkozású kérdésben a béke érdekeit és a népek szabad fejlődésének érdekeit védelmezi. Ugyanakkor, amikor az Amerikai Egyesült Államok és néhány .nás ország uralkodó körei katonai tömbök létrehozására törekszenek, mind Európában, mind Ázsiában, a Szovjetunió a népek kollektív biztonságának érdekeit védi. E kollektív biztonság még.ere<mté- sével feleslegessé válnék a különböző országok egymással szemben á!Pó katonai csoportjainak létrehozása, A Szovjetuniónak ezt a politikáját a világibéke megvédésének és megszilárdításának érdekei diktálják. Az emberek milliói azt várják, hogy a genfi értekezlet komoly mértékben hozzájárul az általános béke megszilárdításához. A genfi értekezletnek minden erejét la lba kell vetnie, hogy megfeleljen ennek a várakozásnak — fejezte be nagy beszédét Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere. A nagyszékely! Dézsa fsz-ben javult a munka, de a tsz felvirágoztatása még többet követel A nagyszékely! Dózsa termelőszövetkezet ..tulajdonosai" maguk is elismerik, hogy a környékben eddig nem éppen elismerően nyilatkoztak gazdaságukról. Sőt maga az elnök, Pásztor elv-árs mondja, hogy a termelőszövetkeze; nem úgy gazdálkodott, mint a nagyüzemnek kell. Nem bizony, de nem ám! Egyetlen példa, a következő, a napnál is fényesebben bizonyítja ezt. Kukoricából, — ami közel 200 hold volt — 6 mázsás átlagtermése takarítottak be holdanként, .holott szerényen számítva is legalább 20 mázsát megtermelhettek volna egy-egy hold földön. Jogosan kérdezhetnék most a Dózsa tsz magjai: „Hogyan?" Egyszerű ennek a magyarázata: meg kell kapálni a kukoricát, nem szabad megengedni egyetlen tagnak sem, hogy a legnagyobb dologidőben munka után menjen, máshol dolgozzon, mert akkor a kukorica kapálatlan marad és csakugyan gazt terem a föld, s akkor csak 40 deka jut egy- egy munkaegységre. Ez volt a helyzet tavaly a burgonyánál is, a napraforgónál is, meg a többi kapásoknál is. Hogy mi pénzt dobtak ki a Dózsa tsz tagjai az ablakon, azt nem is jó fejtegetni, mert ha számokban érzékeltetnénk az ablakon kidobott forintok számát, bizonyára a torkába szaladna bármelyik tsz- tagnak a szíve. Ez felesleges. Ezen segíteni most már úgy sem lehet, arái volt az volt, az már mind a múlté. Az 1953-as év csupán abból a szempontból volt jó a Dózsa tagjainak, hogy tanulhattak* megtanulhatták: ha nem kapálják meg idejében a növényeket, kukorica helyett gazt termelnek, akkor nem igen hajlanak meg egyetlen tag házában sem mestergerendák, a sós kukoricától. Megértették-e ezt Nagyszékelyben a Dózsa tsz tagjai is? — •'Nein lehet mondani, hogy valamery nyien megértették. A tavalyihoz ■to- pest mindenképpen javult a te'-mc- lőszövetkezet. Nőtt a föld becsülete, mert a tavaszon egy talpalatnyi sem maradt műveletlenül. Eddig több mint 1500 mázsa trágyát hordtak ki a tsz' tagjai. Ezért természe'esen dicséretet érdemelnek a szorgalmas, becsületes tagok és különösen a pin- cereiyi gépállomás derék traktorosai, akik idejében segítségükre siettek a nagvszékelyi Dózsa tsz tagságának. A termelőszövetkezet vezetőit pedig csak üdvözölni lehet azért, hogy ezen a tavaszon, a valóságban is felosztotta a földterületeket a családok között, illetve a tagok között, mert bizony tavaly ez is csak papíron volt meg. Egyszóval tehát a aagyszékelyi Dózsa tsz-ben javult a munka. A tsz felvirágoztatása azonban sokkal többet követel. Ez az, amit nem igen látnak vi’ágo-an a termelőszövetkeze.ek vezei.5; és egyes tagjai. A nagyszékelyi Dózsa tsz-ben vájjon van-e olyan állás mg! a tusnak aiap ja, hogy úgy sem bírjuk elvégezni a kapálást. Nincs! Az ilyen hangulatkeltés csak csőkké-stené a távok munkakedvét, meg ez egyszerűen a tsz-tagok képességeinek lebecsülése. Nézzük meg hát, v:;,;, valójaoan mi is a helyzet. A termelőszövetkezetnek összesen 80 olyan tagja van, aki családfő. Ha csak minden családod! egyet vonnának is be a közös rr unkába, az máris 160 munkást jelentene. No, de ennél egészen biztos, hogy többet be lehet vonni Nagyszékelyen is. A termelőszövetkezetnek összevissza 316 hold kapásnövénye van. Ebből 90 holdak.tpálást szerződésileg vállalt a pincehelyi gépállomás, tehát akkor csak 226 hóid, amit teljes egészében a ‘sz tagjainak ke)! megkapálni. Az ál la. tenyésztésben dolgozók számát leszámítjuk, akkor 120 tagot lehet számi am, akik részt vehetnek a növényápolásban. * Ez így volna elméletben Ám a gyakorlat egész mást bvonyít, mégpedig ennek pont az ellenkezőjét, s talán a jelenlegi gyakorlat alapján mondják egyesek, hogy' ebben az évben sem tudják elvégezni a növényápolást. A gyakorlat a*: bizonyítja hog;' Nagyszékelyben még mindig vannak a Dózsa termelőszövetkezetnek olyan tagjai, akik legszívesebben napszámba járnak dolgozni, mitsem törődve a közös vagyon gya rapításával, az egy munkaegységre eső jövedelemmel. Ha kedve tartja, akkor dolgozik, ha nem, akkor nem dolgozik. Ezen >a héten és a műit héten a növényápolás még nem volt égetően sürgős. Ezért hiba volna azzal vádolni a szövetkeze* vezetőségét, hogy már most nem gondoskodnak a családtagok bevonásáról. Mert ugyanis az a helysiet, hogy eddig a legjobb esetben is csak 70- en jelentek meg, akik azzal a szándékkal mentek a termelőszövetkezetbe, hogy részt vegyenek a közös munkában. A oagyszékelyi Dózsa tsz-ben a vezetőségnek rendet kelt teremteni. Egyszer és mindenkor tisztázni kell, hogy a családtagoknak is kötelességük kivenni részüket a közös munkából, ha ezt az adott helyzet megköveteli. Egy családtag, mondjuk a feleség egy évben szerezhet és keil is, hogy szerezzen — legalább 100— 120 munkaegységet. De igen sok termelőszövetkezet van olyan is, anol 200—250 munkaegységet is szereznek az aszonyok. Igaz, hogy ilyen példát a nagyszékelyi Dózsában keveset lehetne találni. De reméljük, hogy ebben az évben már ott is sokkal több asszony érez felelősséget a terméseredmények növeléséért. A családtagok bevonásában Kis- székelyben is elsősorban a vezetőknek kell példái mulatok Tavaly bi zony ez sem volt meg. Az elnök felesége mindössze 45 munkaegységet szerzett. Hát nem neki kellett volna-e a többi asszony okai i>' munkára serkenteni? De bizony nek. kel lett volna! És ha tavaly ezt nem tette, az idén feltétlen ezt kell tennie. Kozák Pál elvtárs, a tanácselnök is tsz-tag, Horváth Imre elv-társ, a földművessizövetkezet egyik vezetője Is tsz-tag, de feleségük fittyet hány a közös munkára. Az: megérti az ember, — a tsz tagjai is megértik, — hogy ők el vannak foglalva saját munkakörükben, azt azonban nehéz és nem is lehe' megérteni, hogy feleségeik miért nem a tsz-ben dolgoznak. Persze'az ilyen aztán csak elveszi a többi asz- szonyak munkakedvét is, azt mondják: „ő is éppenúgy bevitte a földjét a termelőszövetkezetbe, mint én, jöjjön az. is dolgozni, én nem vagyok hajlandó helyette is kapálni." Ez a nézet is helytelen, meg az is helytelen, hogy a vezetők feleségei nem mutatnak példát, mert ilyenekből, — amelyek látszólag semmiségele — következik aztán, hogy kevés a termés, október végén kevés pénz jut egy-egy munkaegységre, s akkor a családfők is, meg a család.agok is csodálkoznak, hogy nincs „szerencséjük", csodálkoznak, hogy az egyéni dolgozó parasztoknak több terem; meg a többi termelőszövetkezet többet tud osztani, jobban meg vannak elégedve, mint ők. A növényápolási munkáknaik még csak a kezdetén vagyunk. Felelőtlenség volna, — a tsz vezetőinek részéről is felelőtlenség — már most azt mondani, hogy nem tudják elvégezni időben a kapálást, A valóságban az a helyzet, hogy a nagyszékelyi Dózsa termelőszövetkezetben is minden lehetőség és adottság biztosítva van. Csak hát a vezetőknek nem szabad a szájukba várni a sültgalambot. Az elért eredmények mellett azit is kell látni, hogy a tsz felvirágoztatása még sokkal többet követel. A tamási j*ó rí szer vezet az összefoglalók sikeréért Az 1953—54-es pártoktatási év immár befejezés előtt áll. Az ismétlések és összefoglalások igen nagy feladatot rónak a pártszervezetekre és pártbizottságokra. Munkájuktól nagyban függ, hogy az összefoglalók milyen sikerrel zárják le az oktatási évet, lényegében milyen sikerrel vetik meg jó alapjait a jövő oktatási évnek. Ennek szellemében igyekszik dolgozni Tamási község pártbizottsága. Vezetőségi ülésen beszélték meg az oktatási év sikeres befejezéséért vívott harc módozatait. A pártbizottság tagjai felosztották egymás között a község területén lévő alapszervezeteket, hogy így személyesen tudjanak segítséget adni a vizsgák sikere érdekében. Henrik Rudolf elvtárs például a téglagyári pártszervezet munkáját segíti. Péti József elvtárs, a pártbizottság titkára a Martinca-pusztai és a Vörös Szikra termelőszövetkezet pártszervezet oktatási munkáját ellenőrzi, segíti. A termelőszövetkezetben az elmúlt hónapokban különösen laza volt az oktatási munka, s Péti elvtárs éppen ezért vállalta magára. Vannak természetesein Tamási községben is jól működő oktatási formák. Ilyenek a járási tanácsnál lévők, vagy az alapszervezetnél lévő másodéves politikai iskola. A pártvezetőség tagjai a hozzájuk beosztott pártszervezeteknél segítik a propagandistáik és a hallgatók felkészítését az összefoglalóknál. Ezenkívül természetesen nem felejtkeznek el árról sem, hogy munkájuk nyomán az egyes oktatási formák hallgatói valamennyien résztvegye- nek a foglalkozásokon. Maguk is példát mutatnak a tanulásban, ezenkívül felvilágosító szóval is igve- I keznek megmagyarázni, hogy a párt politikáját csak az tudja jól végrehajtani, aki politikai képzettségét állandóan növeli. Emellett azonban felhívják a figyelmet arra is. ha valaki tanul a kommunisták közül, az a párt szervezeti szabályzatában megszabott kötelességnek tesz eleget. A szervezeti szabályzat ,is kimondja: „...a párttag kötelessége, hogy szakadatlanul fejlessze politikai tudását és emelje műveltségi színvonalát, igyekezzék elsajátítani a marxizmus-leninizmus tanításait.“ A vizsgák sikerének előkészítése mellett a pártbizottság tagjai fokozott gondot fordítanak a jövőévi oktatás alapjainak jó lerakására is. A Központi Vezetőség határozata mint egyik legfontosabb teendőt szabja meg a propaganda munkában a propagandisták alapos megválogatá- sát. A pártbizottság tagjai az a'ap- szervezetekné! ezt a munkát összekapcsolják a vizsgák előkészítésével. A propagandisták kiválogatása mellett nagy gondot fordítanak a hallgatók megfelelő kiválogatására is, Az alapszervezeteknek ellenőrzésükkel, személyes segítségükkel adnak lendítő erőt ahhoz, hogy a 3 tagú bizottságokon keresztül valamennyi hallgatóval elbeszélgessenek. Az előző év tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy a község területén nem sok hallgatóval beszélgettek el, így sokan nem önként határozták el, hogy hol akarnak tanulni. Az ilyen esetekben természetesen az oktatási forma nem volt lemorzsolódásmentes. Mindezeken túl eeyéb szervezési feladatokat is meg kell oldaniok a pártbizottság tagjainak. A rácvölgyi alapszervezetnek például még ma sincs helyisége. Sürgősen biztosítani kell számukra, mert még taggyűléseiket is hol az egyik, hol a másik háznál tudják megtartani. Az új pártvezetőség most az oktatási év be fejezése és az új oktatási év előkészítése idején, az előbbi évek tapasztalatain okulva, különösen nagy gondot fordít a rácvölgyi alapszervezet munkájának megjavítására. Nem érdektelen megemlíteni, hogy ez a figyelem meg is illeti őket. A közel 20 tagú pártszervezet dolgozó parasztokból áll. s nagy múltra tekinthet vissza. Néhány évvel ezelőtt mintegy nyolcvanat! is voltak, jó munkáinkat bizonyítja, hogy a tamási Vörös Szikra termelőszövetkezet megalakításában is nagy szerepük volt. A párttagok jórésze ma is a 'termei'őszövetkezet legjobbjai között vannak. Ezenkívül jónéhány rendőrtiszt, katonatiszt került, ki a fiatalok közül. Az új pártvezetőség megértette, hogy a pártszervezet segítése. munkájuk fellendítése rendkívül fontos feladat. Különösen most amikor a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat sikeres végrehajtásáért folyó harcot kell győzelemre vinni. Nagy segítséget jelent ez egyúttal a Vörös Szikra termelőszövetkezet pártvezetőségének is. A termelőszövetkezet 10—12 tagja, köztük több párttag még most is ott lakik Rác- völgyben, s a távolság (3—4—6 kilométer) miatt nem tudnak a tanulásba eredményesen bekapcsolódni. Ha a helyiség kérdését Rácvolgyben megoldják, az itteni kommunistákkal együtt a tsz kommunistái :s nagyobb eredménnyel fejleszthetik politikai tudásukat, s természetesen jobb eredménnyel vehetnek részt a gazdasági munkákban is. A tamási pártbizottság vezetői hozzáfogtak a pártoktatási év sikeres befejezéséhez és a jövő ok'atási év eredményes előkészítésének megalapozásához. Ha a továbbiakban is a meghatározottak szerint, . teljes erejükkel, s fokozódó lelkesedéssel dolgoznak, a jó eredmény nem marad el. Ew fengyclorszáqi cipőgyár ériékes kezdeményezése Jozefa Walas fiatal cipőgyári munkásnő még a tél végén elhatározta, hogy új cipőt vesz magának a tavaszra. Elhatározását tett követte. Bement az egyik áruház cipőosztályára és rövid válogatás után vett magának egy cipőt. Jó érzéssel vitte haza. Öröme azonban nemsokára ürömmé változott. A cipő néhány héten belül tönkrement. Rengeteget bosszankodott emiatt. Elmesélte az esetet munkatársainak a sziléziai otmeti cipőgyárban. A beszélgetésnek az lett a vége, hogy a cipőgyár kollektívája mozgalmat indított a kiváló minőségű cipők készítésére. Jozefa Walas lett az új mozgalom leghívebb terjesztője. Az üzemi röp- gyűléseken elmondta. hogyan járt az áruházban vásárolt cipővel. A mozgalomnak nevet is adtak: „Olyan cipőket gyártsunk, amilyenekben magunk is szeretnénk járni.“ így indult el ez az értékes kezdeményezés. Az igazgatóság örömmel felkarolta a munkások kezdeményezését. Ma már minden munkacsoport előtt egy modellt találhatunk, amely ábrázolja az illető munkafolyamat helyes elvégzését. A modell mellett útmutatások vannak, amelyek megmagyarázzák. hogyan lehet kifogástalan minőségű munkát végezni. A gyár dolgozói azóta valóban nagy gondot fordítanak a munka minőségére, a szép kivitelezés re, Gyakran írnák leveleket különböző nagyüzemekhez, amelyekben kérik a segítő bírálatot. Az így nyert észrevételeket értékelik és munkájukban hasznosítják. Jozefa Walas kezdeményezése széles visszhangra talált Legyelor- szág valamennyi cipőgyárában. A cipőgyárak dolgozói termékeik kifogástalan minőségével köszöntötték május 1-ét. Kedves ünnepély volt a hőgyészi óvónőképzőben. Közel 40 óvónőjelölt hagyta el az iskolát. 3 évi szór galmas tanulás után eljött az idő, amikor búcsút vettek kedves tanáraiktól és iskolatársaiktól. Erre az alkalomra eljöttek a szülők, a tanárok, de resztvettek a kis óvódások és számosán a község dolgozói közül is. A ballagok ajkán vidám dal csendült. Fényes jövő előtt állnak. A szüiők szemébe pedig könny sző-. kött, — az öröm könnye, — vissza-1 emlékeztek az ő bizonytalan jovot kínáló fiatalságukra. Amikor oklevéllel a kézben, szellemi inségmun- kára voltak ítélve. A mai fiatalság előtt nincs nehézség. A ballagok közül többen szerettek volna még továbbra is diákok maradni, de vonza őket az élet is. Jó hazafiakat, élmun kásokat akarnak nevelni, olyanokat, akik hasznos tagjai lesznek a társadalomnak. Major Mátyás, Hogy ész 1 (—i. —t.) Búcsúnap a hőgyészi óvónőképzőben
