Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-11 / 110. szám

*> NAPLÓ 1954 MÁJUS 11 Ho $i Tlinli vsiliisxn! ax ..An tara- indonéziai hlrügyuöli^ég kérdéseire Peking (Uj Kína): A Vietnami Tájékoztató Iroda közli azokat a válaszokat, amelyeket Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság elnöke adott az „Antara“ indonéziai hírügynökség főszerkesz­tője által április 22-én hozzá intézett kérdésekre. Kérdés: Mi a célja a vietnami nép harcának? Felelet: A vietnami nép által ví­vott hősi harc célja békés, egysé­ges, független, demokratikus és sza­bad állam megteremtése. Kérdés: Milyen úton győzedelmes­kedhet a vietnami nép harca? Felelet: A vietnami nép mindig békés úton óhajtotta elérni Viet­nam függetlenségét és szabadságát. Ezért történt, hogy a Vietnami De­mokratikus Köztársaság 1946-ban francia-vietnami megállapodást írt alá Franciaországgal. Csak amikor a francia gyarmattartók megszegték a megállapodást és háborút erősza­koltak rá a vietnami népre, akkor volt kénytelen Vietnam népe fegy­vert ragadni, hogy ellenálljon. A . vietnami nép ma is a vietnami kér­dés békés rendezése mellett foglal állást. Kérdés: Mi az ön véleménye a franciák számára Indokinában nyúj­tott amerikai katonai segítségről? Felelet: Az Egyesült Államok ve­zető körei igyekeznek meghiúsítani az indokinai kérdés békés rende­zését. Tevékenyen beavatkoznak az indokinai háborúba és megkísérlik annak kiterjesztését, hogy Indoki­nát az Egyesült Államok gyarma­tává változtassák, népét rabszolga­ságba döntsék, s aláaknázzák a Tá­vol-Kelet és a világ békéjét. A viet­nami nép szilárdan szembeszáll az amerikai vezetőkörök ilyen agresz- sziós terveivel és ténykedéseivel. Kérdés: Gondolja ön, hogy a gen­fi értekezleten sikerül elérni az in­dokínai és a koreai konfliktus békés rendezését? Felelet: Őszintén óhajtom, hogy a genfi értekezlet elérje, vagy előmoz­dítsa az indokinai és a koreai kér­dés békés rendezését. Kérdés: Az ön véleménye szerint hozzájárulhat-e Indonézia az indo­kínai háború mielőbbi megszünteté­séhez. Felelet: Indonézia népének a Tá­vol-Kelet és a világ békéjének ér­dekében- tett minden erőfeszítése vé leményem szerint mindaddig hozzá­járul áz indokinai kérdés békés rendezéséhez, amíg Indonézia szilár­dan szembehelyezkedik az Egyesült Államok ázsiai katonai szövetségek létesítésére irányuló tervével és az ázsiai nemzetek szolidaritásáért és békés egymás mellett éléséért dolgo­zik. Ez igen nagy hatással lehet az indokínai béke helyreállítására. Kérdés: Mi az ön véleménye az India, Indonézia és Burma kormá­nya által követett független külpoli­tikáról? Felelet: Örömmel üdvözöljük In­dia, Indonézia és Burma kormányá­nak politikáját, amely szembehelyez kedik az agressziós háború kiter­jesztésével és az indokinai és ko­reai kérdés békés rendezése mellett foglal állást. Ez a politika hoz­zájárulhat a Távol-Kelet és a világ békéjéhez. Minden ázsiai országnak, amely idegen szolgaság alá volt, vagy van vetve és gyarmatként sze­repel, egységben össze kell fognia a gyarmati és az agresszió elleni küz­delemben. Kérdés: Mi az ön véleménye az indonéziai miniszterelnök ázsiai és afrikai államok értekezletének meg­szervezésére tett javaslatáról? Felelet: örömmel üdvözlünk min­den nemzetközi értekezletet, amely hozzájárul a Távol-Kelet és a világ békéjéhez. Kérdés: Mi a vélemértye az Egye- süit Államoknak arról a szándéká­ról, hogy katonai szövetségeket lé­tesít Ázsiában és a Csendes Óceán térségében? Felelet: Az Egyesült. Államok há­borús uszítóinak azok a kísérletei, amelyek katonai szövetségeket akar­nak szervezni Délkelet-Ázsiában és a Csendes Óceán nyugati térségé­ben, bűnös cselekedetek az Egyesült Államok részéről. Céljuk az ázsiai agressziós háború kiterjesztése, Ázsia békéjének aláaknázása és az ázsiai népek szolgaságba döntése. Ezek a cselekedetek kétségtelenül egész Ázsia népeinek határozott el­lenállásába ütköznek. Kérdés: Mi a véleménye az indo­néziai népnek arról a követeléséről, hogy Nyugat-Iránt visszacsatolják az Indonéz Köztársaság területéhez? Felelet: Az indonéziai népnek az a követelése, hogy Nyugat-Iránt visszacsatolják az Indonéz Köztár­saság területéhez, jogos követelés. Teljes mértékben támogatjuk Indo­nézia népének ezt a követelését. A győzelem napja Moszkvában Kérdés: Milyen alapon folyhatná­nak tárgyalások Franciaországgal? Felelet: Határozott álláspontunk, hogy Franciaországgal a független­ség, az egység, a demokratikus sza­badság, a tűzszünet, a fegyverszü­net és Indokina békéjének helyre- állítása alapján tárgyalunk. Kérdés: Az ön véleménye szerint melyek a tartós világbéke elérésé­nek lényeges feltételei? Felelet: A világ békéjét akkor le­kor lehet biztosítani, ha a világ nemzetei — különösen a nagyhatal­Moszkva (TASZSZ) A szovjet fő­város dolgozói lelkesen ünnepelték a győzelem napját. Vásárnap gyö­nyörű tavaszi nap köszöntött Mosz­kvára. Már kora reggeltől kezdve végeláthatatlan serokban áradtak az emberek a központi kultúrpark felé. A park fasorait és tereit megtöl­tötték a népünnepély, résztvevői, zene- és dal-foszlányokat hozott a szél. A Moszkvai Filharmónia, az Akarni Táncegyüttes és számos ze­nekar szolgáltatott műsort. A fiata­lok késő estig szórakoztak a tánc­teremben. Este tíz órakor eldördült a tüzér­ségi díszsortűz a történelmi nap tisz­teletére. A bársonyos tavaszi eget fényszórók sugarai és a tűzijáték ezerszínű szikrái világították be. A hitlerista Németország ellen ví­vott Nagy Honvédő Háború diadal­mas befejezésének 9. évfordulója alkalmából díszlövéseket adtak le a szövetséges köztársaságok fővárosá­ban és a hős városokban — Lenin- grádban, Sztálingrádban, Szevasz- topolban és Odesszában is. De Castries tábornok vietnami fogságba esett mák — hajlandók tárgyalások útján rendezni a, nemzetközi viszályokat és ha a világ népei nem hagyják, hogy a háborús uszítok port hintse­nek szemükbe, hanem magukra vál­lalják a felelősséget a világ béké­jének megóvásáért. (MTI) A ..Reuter" megbízható for­rásra hivatkozva jelenti, hogy de Castries tábornokot, a Dien Bien- Phui francia erőd parancsnokát fog- lyu'ejtette a vietnami néphadsereg. A jelentés szerint az elesett vagy foglyulejtett francia tisztek között van tizenhat ezredes. Az elesett, megsebesült, vagy fogságbaesett csa­pategységek között van a francia erőd egész főparancsnoksága, a központi, déli és az északi alkörlet három parancsnoksága és az összes többi zászlóalj parancsnoksága — fűzte hozzá a „Reuter“ jelentése. Külföldi hírek MTI Ziauddin, a Szudáni Tanácsadó Bizottság elnöke, vasárnap kijelen­tette: az UMMA-párt és a Nemzeti Unionista Párt ..negegyezett, hogy követelni fogják: Nagy-Britannia a lehető' legrövidebb időn belül hagy­ja el Szudánt. BERLIN Németország Szocialista Egység­pártja berlini Szervezetének vezető­sége levelet intézett a Szociáldemo­krata Párt nyugatberlini szerveze­tének vezetőségéhez. Németország Szocialista Egység­pártjának vezetősége javasolja, hogy a Szociáldemokrata Párt nyugatber- Lini szervezetének küszöbönálló kon­gresszusán tárgyalják meg az akció­egység kérdését és a többi között állapodjanak meg az összes tömeg- pusztító fegyverfajták eltiltása, a fegyverzet általános csökkentése, a nyugatnémetországi és nyugatbenli- ni megszállási statútum megszünte­tése érdekében, a háborús szerző­dések ellen, a német békeszerződés •megkötése és az összes megszálló csapatok kivonása mellett való együttes fellépés megszervezésében. IndítvánVozza, hogy közösen lép­jenek fel a háborús adósságok fize­tésének haladéktalan megszüntetése és a Nyugat-Németország és Nyu- gait-Berlin által még mindig viselt megszállási költségek csökkentése mellett. Indítványozza továbbá, hogy támogassák a belnémet kereskede­lem kibővítésére irányuló kezdemé­nyezéseket. MTI Pittsburgban, az Egyesült Álla­mok egyik legfontosabb acélközpont- jában, teljesen megbénult a forga­lom. Bérkövetelései alátámasztásá­ra a város valamennyi villamos- és autóbuszvezetője sztrájkba lépett. Ezt megelőzően megszakadtak a bér tárgyalások a városi közlekedési vál lalat és a vállalat dolgozói között. A Reuter jelentése szerint ez az első tömeges sztrájk, amelyet a köz­lekedési vállalatok alkalmazottai 1924 óta indítottak. MOSZKVA J. Vosahlik, a Csehszlovák Köz­társaság rendkívüli és meghatalma­zott moszkvai nagykövete május 9-én fogadást' adott abból az alka­lomból, hogy a szovjet hadsereg ki­lenc esztendővel ezelőtt szabadítot­ta fel Csehszlovákiát. A fogadáson szovjet részről meg­jelent A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, M. G. Pervuhin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökhelyettese, M. P. Taraszov. az OSzSzSzK Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnöke, A. M. Puzanov az OSzSzSzK Minisz­tertanácsának elnöke, a Szovjetunió több minisztere, a szovjet hadsereg több képviselője, a Szovjetunió kül­ügyminisztériumának, a Szovjetunió kültoereskeűehni minisztériumának, a Szovjetunió honvédelmi miniszté­riumának felelős munkatársai, a közélet képviselői, a kultúra mű­velői, a sajtó dolgozói. Megjelent a fogadáson több Mosz­kvában működő diplomáciai képvi­selet vezetősége is. A fogadást szívélyes, baráti han­gulat jellemezte. GENF A Die Tat kommentálja a genfi értekezletnek a khmeri és patet- laoi demokratikus kormány küldött­ségeinek meghívásával foglalkozó vi táját és a következőket írja: „Mivel Laosz és Kambodzsa kép­viselve vannak a nyugati hatalmak oldalán, igen nehéz lesz alapot ta­lálni e követelés visszautasítására." (A Khmer és Patet Lao képviselői­nek meghívására vonatkozó követe­lésről van szó.) PARIS A 1‘Humanité közölte a Francia Kommunista Párt Politikai Bizott­ságának nyilatkozatát, amelyben hangoztatja annak szükségességét, hogy el kell érni a genfi értekez­leten megvitatásra kerülő kérdések békés rendezését. A politikai bizottság felhív min­den kommunistát, vegyen részt te­vékenyen a széles néptömegeknek a vietnami háború haladéktalan megszüntetésére irányuló harcában. PETROZAVODSZK Véget ért a Karél-Finn Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelső Ta­nácsának negyedik ülésszaka. Az ülésszak jóváhagyta a köztársaság 1954 évi állami költségvetését. SANGHAJ A Vietnami Tájékoztató Iroda közli a patetlaoi békebizoítság elnö­kének nyilatkozatát. A nyilatkozat síkraszáll a patetlaoi ellenállási kor­mánynak május 5-i, a genfi értekez­letre vonatkozóan kiadott nyilatko­zata mellett. TEJ ES KÁVÉ Irta: NICOLAE TIC Vasile beledugta lábát a gyö­kén.. tÁpucsba, magárahúzta elegáns, meieg házikabátját, göndör, barna haját kis, kerek sapkával szorította le és kiment a konyhába. Komoly arccal és szertartásos mozdulatokkal tett-vett a gázrezsó körül, akárcsak egy pap az oltár eiött, ak: éppen a szentlélek eljöve­telét várja. Kávét főzött. Most az agyagköcsögből tejet kel­lett öntenie egy lábasba. Szörnyű zavarban volt. Nem tudta, átöntse az egész tejet, vagy ... mennyit for­raljon fel? . .. Utánozhatatlan ügyet­lenséggel öntötte a tejet úgy. hogy lega'ább . a fele mellélöttyent. „Na. most egy csészérevaló biztosan kár- baveszett“ — nézett .búsan a padlón fehérlő tócsára. Aztán, amikor úgy vélte, hogy már minden rendben van, — meleg szik a tej, s a kávéskanna fedője aló', megnyugtató, enyhe kávéillat árad. — bement a szobába, s végig­dől; az ágyán. 28 éves létére szinte gyermekes öröm töltötte el. amikor arra gondolt, hogy negyed óra múl­va, végre élvezheti, az annyira óhaj­tott. remek tejeskávét. 9 A szoba kellemes, meleg légkört árasztott, a bútorok és festmények, a függöny és a perzsaszőnyeg mintái is, mintha vidámabbak, barátságo­sabbak. lettek volna, mint máskor. Vasile élvezte az édes semmi-tevés gyönyörét és elábrándozott. Munkájára gondolt, amely az el- műit, kemény télen még nehezebb volt, -mint máskor. Megállapította, hogy ez alatt az idő alatt nagyon- n agy or. keveset törődött magával. A vidék történetében is példátla­nul álló rossz időben, övigérö hóban és velőkig hasító hidegben járt Va- sik főagronómus a dolga után. El­lenőriznie kellett a munkát és ta­nácsokat adni a parasztoknak .. . Ott aludt, ahol érte az éjszaka, sokszor kemény asztaldeszkán. Kenyeret evett szalonnával és hagymával (nem szereti sem a szalonnát, sem a hagymát), máskor meg csak pirí­tott türelem jutott ebédre . .. Gyak­ran, amikor a hóförgeteggel birkóz­va hazafelé, Medgidára igyekezett, gondolatai a meleg szobába, a pihe­nés körül jártak, s úgy érezte, most legalább tíz csésze tejeskávét meg tudna inni. Sokszor elhatározta, hogy változ­tat ezen az életmódon, mert ez/ így nem mehet tovább ... „Igen — gon­dolta most is — ezután 7 óránál ko­rábban nem kelek fel, elkészítem a tejeskávét. úgy;l mint most, s csak azután kezdem a munkát." Az előszobából léptek zaja hallat­szott. Kopogott valaki az ajtón. 30 év körüli, pirosarcu, bajuszos férfi lépett be. félfülére csapott, fekete kucsmában. * — Gyerünk, agronómus elVtárs. gyerünk, mert a hasunkra süt a nap — mondta a férfi mosolyogva és szemével intett, hogy gyorsan öltöz­zön. — Ugyan,- hova akarsz menni ilyen korán, — kérdezte Vasile. t A férfi arcán gyermekes mosoly '•agyogott fel. Megigazította kucsmá­ját és tréfásan válaszolt. — Ugyan, hova mennénk, hát a forradalomba! Gyerünk, mert a for­radalom megelőz bennünket! Ebben a percben ijesztő sistergés hallatszott a konyhából és az agro­nómus rémülten kapott a fejéhez. Szeme előtt minden elsötétült: vége a tejeskávénak. Káromkodva szaladt ki a konyhába, de már késő volt. — Oda a tej! —• szólalt meg a látogató, mintha bosszantani akarná Vasúét. Az agronómus eloltotta a gázt. Lerántotta magáról a házika- bátot, ledobta a sapkát, lerúgta a papucsokat is és megint káromko­dott. — Nem férfinek való az Ilyen munka! — szóit a látogató mosolyog va és a gázrezsó felé mutatott. — Nekünk a forradalom való. Gyerünk, agronómus elvtársi Mátéi, a népi Tanács kocsisa volt, és gyakran vitte az agronómust a környező falvakba. Vidám, eleven természetű ember volt. Mindig volt valami ügye a forradalommal. Min­denkit siettetett a forradalmat em­legetve. Számára a vetés is, a ter­mésbetakarítás is, a kultúrverseny is, minden forradalom volt. „Az én feladatom az, — mondogatta — hogy vigyem az embereket a forra­dalomba. ‘Paripáimmal viszem őket, olyan gyorsak -azok, mint a szél, vagy a gondolat." (Két nyamvadt gebe volt. Még jó, hogy a forrada­lom alkalmasabb szállítóeszközök­kel is rendelkezik.) Vasile csüggedten hagyta el a si­kertelen reggelifőzés színhelyét. — Gyi te, a ragya szálljon meg! — noszogatta Mátéi a lovakat és közben invitálta az agronómust, hogy foglaljon helyet mellette a ba­kon. Vasile már háro-m éve dolgozott Medgidia raionban. Csaknem min­den gazdaság az ő szeme láttára, az ő segítségével indult el a fejlődés útján. Igen, ért el eredményeket, de meg kell hagyni, sok erőfeszítés árán. Nehéz az agronómusok élete! Ha nem is fújt a szél, mégis hideg volt. Mátéi gebéi nehezen ta­posták a szikkadó, tavaszi sarat. — Gyii te, hogy a ragya... — bíztatta Maiéi a lovakat, aztán szinte fájdalmas hangon az agronó- rríus felé fordult. — Mondd csak, agronómus elvtárs, miért nem nő­sülsz meg? Egy kis feleség, aki reg­gel korábban felkel, -mindennel el­látna. mire szolgálatba indulsz. A falu felé közeledtek. Az agro­nómus elnézegette a fekete, hamu­szürke földeket. Sehol egy lélek. „Miért nem mentek ki a földekre? — villant át az agyán. — Eszük ágá­ban sincs vetni! No, csa.k ez hiány­zott!“ — Hajtsd a lovakat, mert elalszom az úton. Délfelé beértek Salignv fa'uba. A népi tanács elnöke éppen távozni készült. — Hová, hová? , / — Hát hazafelé — válaszolta mo­solyogva a tanácselnök, s megsimo­gatta domborodó pocakját. — Üres szegény és panaszkodik, mint egy kisgyermek. A tanácselnök tömzsi ember volt, széles-szögletes arccal, s úgy öltö­zött, mint egy vőlegény. — Térjen be hozzám, agronómus elvtárs, — folytatta.^— Idén két disznót vágtam. Jut magának is egy k's harapnivaló. — A feleségem most szomszéd faluban jár, hogy még két malacot vegyen. „ördög vigye a malacaitokat" — gondolta az agronómus. — Ég a ház és a vénasszony fésülködik! — Rosszalóan nézett a tanácselnökre. — Hogy állnak a vetéssel? Már hozzá kellett volna kezdeni... De senkit sem láttam kint a mezőn ... — Ohó! — húzta ki kövér kékét a zsebéből a tanácselnök és intetf az agronómusnak, hogy álljon meg. — Nem olyan könnyen megy az. Egyelőre nagy zűrzavar van a ter­melési tervekkel. — Mi van a tervekkel? Még ki sem osztották? No, szépen vagyunk! ’— Várjon csak ... egy óra múlva visszatérek, akkor majd megnézzük, — mondta az elnök és lassú léptek­kel, peckes tartással hazafelé in­dult. Az agronómus megdöbbenve né­zett utána. A tanácsházánál emberek várakoz­tak Úgy vették körül az agronó­must. mintha apjuk lett volna. „Mit tegyünk, mit tegyünk?" — az agro­nómus csak ezt a kérdést hallotta. Tucatnyi papírlapot nyújtottak felé. Csaknem minden növénytermelési tervet hibásan állítottak össze. Az agronómus megnézett néhányat. ..A tanácselnök biztosan akkor is a ma­lacokra gondolt, amikor ezeket a tér- veket megírta." Magához hívta a mezőgazdasági megbizottakat, be­mentek a tanácsházára és hozzá­kezdtek a munkához. Bizony nehéz volt ennyi papírlapon eligazodni, hát még kijavítani a sok hibát. Az idő alkalmas volt, vetésre való. Az emberek felváltva panaszkodtak és káromkodtak. Néhányan kimen­tek a földekre, hogy legalább az őszi vetéseket boronálják. Késő este volt már, de az agronó­mus még mindig elmerülve dolgo­zott. Fejében csak számok voltak: ennyi hektár kukorica, annyi hek­tár burgonya ... „Hej, legalább egy csésze jó kávét ihatnék“ — sóhaj­tott egyszer. De egy pillanat múlva már el is felejtette, s folytatta a munkáját. Észre sem vette, amikor a szobába parasztember lépett be, tarisznyával a kezében. — Egy kis eleséget hoztam — mondta félénk hangon. — Miattunk töri magáf... — A tarisznyából meleg kenyeret, túrót meg szalonnát rakott az asztalra. Annyit, ameny- nyibói alaposan jóllakhat egy em­ber. Az agronómus megköszönte. Egyik kezével a kenyér és a túró után nyúlt, másik, kezével tovább írt. A tervnek még ma készen kell lenni, hogy ho’nap kezdhessék a munkát. \ Mtrden napi késés óriási vesztesé­get jelent. Nemsokára másik parasztember létet* a szobába. Ugyancsak enni­valót hozott. Ez a figyelmesség mé­lyen meghatotta az agronómust. — Nem tudja véletlenül — fordult az emberhez, fülig elvörösödve, — hol kaphatnék egy csésze tejeská­vét? — elszégyelte magát és még mielő*t választ kapott volna, azt gondolta: „Milyen nagy gyerek va­gyok r — Nem tudom, — válaszolta a gazda sajnálkozva. — De egy kö­csög tejet hozhatok. Futok is érte.... Az agronómus tovább dolgo­zott. Kis idő múlva újra nyílt az ajtó. s a parasztember az agronó­mus íróasztalára állított egy sárga agyagköcsögöt. — Köszönöm, köszönöm... -— mondta Vasile s letette a tollat. Két kézre fogta a köcsögöt, s addig le sem vette a szájáról, míg mind egy cseppig ki nem itta a tetet. — De jó volt.,,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents