Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-07 / 107. szám

NAPLÓ 1954 MÁJUS 7 hírek «emfböl Valószínűleg rövidesen sor kerül az indokínai kérdés vitájára Genf. Az MTI kiküldött tudósító­ja jelenti: A genfi értekezleten résztvevő íran cia küldöttség szóvivője szerdán este soromkívül sajtóértekezleten közölte: Franciaország részéről mindent meg­lesznek annak érdekében,? hogy az indokínai kérdéssel kapcsolatos vitát már szombaton megkezdjék. A szó­vivő bejelentette, hogy a francia küldöttség szerdáin felvette a hivata­los érintkezést a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság Genfben tartózko­dó képviselőivel. Közölte , továbbá, hogy Chauvei, berni francia nagy­követ szerdán az indokinai vita mi­előbbi megkezdéséről tárgyalást foly­tatóit Gromiko szovjet külügyminisz­terhelyettessel. A szóvivő azt állítot­ta, hogy az indoikinai kérdésről tar­tandó tanácskozásokon az érdekelt felek megegyezése alapján felváltva Molotov szovjet és Eden, angol kül­ügyminiszter fog elnökölni. Értekez­let! körök ezzel kapcsolatban azt a véleményüket nyilvánították, hogy Bidault az indokinai probléma vitá­jának gyors kitűzésével a Laniel- kormány bukásának elodázására tö­rekszik. Bidault abban reményke­dik, hogy a francia nemzetgyűlés csütörtökön délután a genfi értekez­let zavartalan folytatása és az egyre égetőbb indokinai kérdés megoldása érdekében, jobb belátása ellenére, bi zalmat szavaz majd a Laniel-kor- tnánynak. Adenauer külpolitikai munkatársa Montreauxból figyeli a genfi értekezlet fejleményeit A Neue Zürcher Zeitung jelenti, hogy az amerikai politika genfi ku­darca nagy aggodalmat keltett bon­ni kormánykörökben. Herbert- Blan- kenhor-n, Adenauer egyik bizalmas külpolitikai; munkatársa e napokban a Genf közelében fekvő Montreaux- ba érkezett és onnan figyeli a genfi külügyminiszteri értekezlet . fejle­ményeit. Nam ír ebédet adott V. M. Molotov tiszteletére Phenján (TASZSZ): A Koreai Köz­ponti Távirati Iroda jelenti Géni­ből: Nam ír, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság^ külügyminisztere, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaságnak a genfi tanácskozáson résztvevő küldöttsége vezetője, má­jus 4-én ebédet adott V. M. Molotov- riak, a Szovjetunió külügyminiszteré­nek 'tiszteletére. Szovjet művészek sikere külföldön Athén: Az athéni Olympia szín­háziban május harróadikán megtar­tották a Görögországban vendégsze- rcplő szovjet művészek, első hang­versenyét. A szovjet művészek a hangverseny teljes bevételét a föld­rengés-sújtottá lakosság megsegíté­sére ajánlották fel. A május 4-i athéni lapok foglal-» koznak a szovjet művészek szerep­lésével. London (TASZSZ): Május 4-én a ‘londoni „Stall“ színházban zsúfolt terem előtt tartotta meg előadásét a moszkvai „Nyírfácska“ táncegyüttes. Az angol lapok elismeréssel mél- .atják a táncegyüttes művészetét, elő­adásának magas kultúráját és tech­nikáját, táncok könnyedségét és fesz­telenségét. Dulles tájékoztatta a kongresszus vezetőit Washington (MTI): Dulles külügy­miniszter szerdán az amerikai kon­gresszus huszonkét tagjából álló cso­port előtt, körvonalazta az Egyesült Államok indokínai politikáját. A csoport tagjai a szenátus és kép­viselőház külügyi és hadügyi bizott­ságának tagjaiból kerültek ki. A külügyminisztérium szóvivője szerint Dulles az indokínai kérdésről egye­lőre nem ad. nyilvános nyilatkozatot. 3 francia nemzetgyűlés ma délután szavaz a bizalmi kérdésben Paris (MTI): Csütörtökön délután három órakor kezdődik meg a fran­cia nemzetgyűlésben a bizalmi vita. Mint ismeretes, Laniel miniszterel­nök az indokínai vita elhalasztásá­nak kérdésében fölvetette a bizalmi kérdést. Az AFP francia hírügynökség je­lentése szerint a párisi, 'politikai meg­figyelők anra számítanak, hogy a kormány túléli a bizalmi szavazást. A francia sajtó azonban a szavazás bizonytalan kimeneteléről ír. Megérkezett Berlinbe a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nagykövete Berlin (ÁDN) Pák Kir Len, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe szerdán megérkezett Berlin­be. Válságjelek Jugoszlávia gazdasági életében Szófia (MTI) A „Nap- red'\ a jugoszláv forra­dalmi emigránsok Szófiá­ban megjelenő- lapja írja az amerikai kölcsönöknek Jugoszlávia gazdasági éle­tére gyakorolt hatásáról: „A „Borba“ 1952 no­vember 4-i számának be­ismerése szerint Jugo­szlávia vezetői az 1950-' töl 1952-ig terjedő idő­szakban, vagyis három év alatt 241.2 millió dol­lárt kaptak „segélykép­pen“ az Egyesült. Álla­moktól. A jugoszláv kormány a kölcsönöknek amerikai részről történt jóváhagyá­sakor kötelezte . magát, hogy engedélyezi' az ame­rikai monopolistáknak a jugoszláv természeti kin­csek korlátlan kiaknázá­sát, továbbá kifizeti Ju­goszlávia háború előtti adósságait, kártalanítja a külföldi kapitálístákat Ju­goszláviában állámosított vagyonukért és gyors ütemben fegyverkezik. Az amerikai kölcsönök természetesen nem bizo­nyultak elegendőnek a fegyverkezési hajsza meg valósításához. Ezért a kül földi kölcsönökön kívül milliárdokat költöttek ka­tonai célokra az ország nemzeti jövedeleméből is. A jugoszláv vezetők az utóbbi öt év alatt 3,581.000.000 dollárt fordí­tottak háborús előkészü­letekre, vagyis hatszor annyit, mint amennyit eb­ben az időszakban „segély képpen" kaptak az ame­rikaiaktól. Jugoszlávia adósságai súlyos teherként nehezed­nek az ország gazdasági életére. „A nyugateuró­pai piacon kapott hitelek nem nagyon kedvezőek, mert a lefizetési határ­idő aránylag rövid, a ka­mat pedig meglehetősen magas. Jugoszláviáinak 1954-ben csupán a külföl­di kölcsönök és más kö­telezettségek kamatjáért harminckét milliárd di­nárt kell fizetnie. Ezekhez a kiadásokhoz hozzájárulnak még azok a kötelezettségek, ame­lyekre a jugoszláv veze­tők annakidején vállal­koztak. Mindezeket a kiadáso­kat egyre féktelenebb ki­vitellel igyekszik kiegyen­líteni a jugoszláv kor­mány. Ezt a tényt csak súlyosbítja az, hogy az amerikaiak nem folytat­nak egyenlőségen 'alapuló kereskedelmet Jugoszlá­viával. Az amerikai kölcsönök­nek és az amerikaiaknak Jugoszlávia gazdasági éle téré gyakorolt nyomásá­nak egyenes következmé­nye, a dinár elértéktele­nedése, A külföldi monopólis- ták nyomása és a rendkí­vül nagy katonai kiadá­sok miatt súlyos válság­ba került Jugoszlávia közszükségleti cikkeket gyártó ipara is, amely az elmúlt évben kapacitásá­nak mindössze negyven­hatvan százalékát hasz­nálta ki. Ennek következ­tében növekedett a mun­kanélküliség és nagymér­tékben csökkent a nem­zeti jövedelem. Mindez rendkívül katasztrofáli­san halott az ország la­kosságának életére. A Miniszierianács határozata a hérísgysiem mspzilárdításárfll A Minisztertanács határozatot ho­zott a bérfegyelem megszilárdítására. A határozatot az tette szükséges­sé, hogy az utóbbi hónapokban nem egy helyen lazult a bérfegyelem: li­berálisan kezelték a bérkérdéseket és ezzel lehetővé tették, hogy egye­sek az államot és a becsületesen dol­gozó munkásokat megkárosítva, — olyan bért vegyenek fel, amelyért nem dolgoztak meg. A határozat értelmében fegyelmi eljárás alá kell vonni a béralapot rendszeresen túllépő vállalatok, ipar­igazgatóságok vezetőit. A visszaélé­sek megszüntetésére a bércsalások elkövetőit bíróság elé kell állítani. A határozat előírja, hogy a jövőben anyagilag is felelősség terheli azo­kat, akik meg nem dolgozott mun­káért fizettetnek ki bért. Azoknál a vállalatoknál, ahol a béralapot túl­lépik, prémiumot kifizetni nem sza­bad. A Minisztertanács felkérte a szak­szervezeteket, hogy felvilágosító mun kával segítsék elő a bérfegyelem megszilárdítását. Rövid MilpoIiíJkal liírek MOSZKVA 1954 május 3-án A. J. Visinszkij a Szovjetunió állandó képviselője az ENSZ-ben átnyújtotta megőrzésre az ENSZ főtitkárának a fajirtás bűntet­téről való óvás és e bűntett bünteté­séről szóló egyezmény szovjet ratifl* kációs okmányát. Ezt az egyezményt az ENSZ-közgyűlés 1948 december 9-én fogadta el. A. J. Visinszkij egyidejűleg át­nyújtotta megőrzésre az ENSZ főtit­kárának a nők politikai jogairól szó­ló egyezmény szovjet ratifikációs ok­mányát. Ezt az egyezményt az ENSZ közgyűlés 1952 december 20-án fo­gadta el. LONDON A londoni rádió jelentése szerint Paraguay ban katonai államcsínyt kí­séreltek meg. A paraguayi rádió je­lentette, hogy Asüncion fővárosban állomásozó lovasezred fellázadt, de a lázadást elnyomták. PÄRIS Juin marsall a NATO középeuró­pai erőinek főparancsnoka marad. Az Atlanti Tanács egyik szóvivője Párisban közölte, hogy a „Juin- ügyet’- lezártnak tekintik. Ismeretes, hogy Juin marsall nyilvánosan bírál­ta az „európai védelmi közösség“ tervét és emiatt az Atlanti Tanács megrótta.“ WASHINGTON Eisenhower elnök sajtóértekezleten kijelentette, hogy teljes mértékben támogatja Stevens hadseregügyi mi­nisztert McCarthy szenátorral tá­madt vitájában/ Eisenhower hangsú­lyozta, hogy a hadseregügyi miniszl tér továbbra is teljes bizalmát bírja. PÄRIS Az AFP jelentése szerint műkö­désbe lépett a' második amerikai lé­gihíd Franciaország és Indokína kö­zött. Szerdán az egyik Marseille kö­zelében . fekvő repülőtérről amerikai repülőgépek újabb francia csapatok, szállítását kezdték meg Indokinába. A légihíd működésének első sza­kasza a páriskörnyéki Orly repülő­téren kezdődött meg április húszadi­kán. LONDON Skóciában kedden községi válasz­tásokat tartottak. A londoni rádió jelentése szerint a Munkáspárt je­lentékenyen megnövelte mandátumai számát. A Konzervatív Párt több községtanácsban elvesztette többsé­gét. A skóciai választási küzdelem­mel megkezdődtek Nagy-Britannia egész országra kiterjedő helyi önkor­mányzati válaisztásai, amelyek á jö­vő héten folyta tódnak Angliában és' Walesben. WASHINGTON Flanders amerikai szenátor sajtó- értekezleten nyilatkozott az indokínai kérdésről. A szenátor — aki nyilat­kozata előtt megbeszélést folytatott Eisenhower elnökkel — hangsúlyoz­ta, hogy az elnök előtt kifejezte azt a meggyőződését, hogy „az Egyesült Államok katonailag egyedül semmit sem tehet Indokínában.-' Flanders szerint az elnök ebben a kérdésben teljesen egyetértett vele. Arra a kérdésre, vájjon az elnök tervez-e valamilyen akciót Indokiná­ra vonatkozóan, a szenátor így felelt: diplomáciái téren igen, katonai té­ren a helyzet a diplomáciai döntés­től függ. KIEV A nagy történelmi dátum — Uk­rajna és Oroszország újraegyesítése háromszázádik évfordulója megün­neplésére az Ukrán SzSzK Legfelső Tanácsa elnöksége elhatározta, hogy 1954 május 22-éo egybehívják Kiev- be az Ukrán -SzSzK Legfelső Taná­csának jubileumi ülésszakát. PHENJAN Május 5-én városi nagygyűlést tar­tottak Phenjanban. A nagygyűlés résztvevői határozatukban jóváhagy­ták Nam írnak, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság külügymi­niszterének a genfi értekezleten az ország békés egyesítésével és vala­mennyi külföldi csapat kivonásával kapcsolatos javaslatait. SANGHAJ A Nanfangzsipao jelenti, hogy ja­nuár 18-ára virradó -éjjel a közvet­lenül az amerikai CIA által vezetett „Szabad Kínáért küzdő mozgalom" nevű kémszervezet tizenhét külön­leges ügynökből álló csoportja beha­tolt Kuangitung tartomány területé­re. A határőrök és a helyi társa- dalombiztonsáigi szervek a kémeket bekerítették. A banda hat tagját le­lőtték és tizet letartóztattak. Egy kém már korábban megadta magát a hatóságoknak. A Kuangtung tarto­mányi népbíróság tíz banditát ha­lálra ítélt. VÖRÖS V1RÁQOK Irta: KRIZSNA CSANDRA Krizsna Csalidra haladó indiai író. Tagja az Indiai Haladó írók Szövetségének. A Bombayban megjelenő „Crossroads“ demokrati­kus folyóirat munkatársa. Történeteiben reális képet fest hazája dolgozóinak nehéz sorsáról és a kizsákmányolok elleni harcairól. Gyakran láttam őt a gyárunk közelében. Sovány, 12 év körüli, sö- téthaju fiú volt. Nem azért jött a gyár elé, mert arra várt, hogy mun­kát kap. Vak volt és a mi orszá­gunkban még azok sem találnak munkát, akik egészségeseik és jó a szemük. A vakoknak legfeljebb csak kéregetmök lehet. Ez a fiú azonban sohasem kéregetett. A daloskönyvek egész garmadát cipelte hóna ala‘t, a legújabb filmdaiokat énekelte és darabonként egy annáért árulta, a füzeteket. A munkások közül vet­tek is tőle sokan. Csakhogy egyre drágább lett az élet, lassan mindnyájan azon vet­tük észre magunkat, hogy bérünk már a negyedét sem éri. Az ételem egyre többe került, a béreket pedig nem akarták ennek arányában fél­éméin i. Sztrájkolni -kezdtünk. A sztrájk nem könnyű dolog. A munkához szo­kott ember nehezen bírja a kény­szerű tétlenséget. A sztrájk azt je­lenti: még egy-két lyukkal ismét beljebb kell húzni á nadrágszíjat. Egy tucat provokátoron kívül sen­ki sem ment dolgozni közülünk. A gyárat rendőrök vették körül, de mi nyugodtan beszélgettünk csoportok­ban a kapu közelében. A vgk fiú is megjelent nap mint nap, énekelte dalait, de egyetlen füzetet sem tu­dott elacni. Hiszen sztrájkoltunk, senki sem tudhatta, mikor jutunk ismét keresethez. Egy anna pedig mégis csak egy anna, kukoricát ve­hetünk -rajta, egy reggelire, vagy vacsorára éppen elég. Egyik nap észrevettem, hogy a vak fiú kimerültén támaszkodik e fa'hoz. — Hány füzetet adtál el ma? — kérdeztem tőle. — Egyet sem. — Itt ma senki .sem vesz tőled, sztrájkolunk! A fiú megnyalta száraz ajkát. —- ...Amikor azt mondták, hogy függetlenek lettünk, akkor sem ad­tam el egyetlen füzetet sem . .. Ak­kor táncoltak áz emberek örömük­ben. ■ — És te miért nem táncoltál ve­lük? . — Éhesen kinek van kedve tán­colni? Néhány pillanatig hallgattam. Rö­vid gondolkodás után kivettem a zsebemből egy ampát és átadtam neki. Nem fogadta el. — Vak vagyok, de nem koldu­lok. Apám sem koldul. Ebben .a gyárban' dolgozott, de a művezető hanyagsága miatt megnyomorította a- gép ... Most ő is füzeteket árul, Elvezettem máshová, ahol remél­tem, el tudja adni • daloskönyveit. De másnap megint a gyár előtt volt. — -A gazdagok csak angol filme­ket néznek. Nem érdeklik őket az én füzeteim. Később sok munkás jött, idegen gyárak munkásai, vörös zász­lókat lengetett felettük a szél.. Jel­szavakat kiabáltak, forradalmi dalo­kat énekeltek. A vak fiút úgy von­zotta a tömeg, miint a mágnes. Kö­zéjük keveredett és tovább sodró­dott velük. Ott lépegetett, az embe­rek között és csendesen énekelt, mert még nem ismerte jól a dalla­mokat. Később tisztán szárnyalt fe­lettünk kristályosán csengő hangja, amelyet új, hihetetlen erő töltött meg. A munkások vállukra emel­ték a fiút, vörös zászlót -adtak a ke­zébe. A fiú arcán öröm tükröződött. — Miért adtatok nekem zászlót, hiszen én még kicsi vagyok. —1 De Fasl-ur-Rahman fia vagy! A te szegény apád is a mi gyárunk­ban dolgozott. —- Milyen színű ez a zászló — kér dezte. — Vörös. — Milyen az a vörös szín? — Nehéz azt elmondani —magya­rézgatt-am. — Te még nem láttál vörös színt. A vörös szín olyan mint az emberi szív vére. Ez a munkánk szír“ íj • Múltak a napok. Minden megtakarított pénzünk -elfogyott. Re­ményeink napró’.-napra. percről- percre csökkentek. Egyesek már' azon gondolkoztak, hogy újból el­kezdik a munkát. A gyáros nem en- I gedett követeléseinknek. Az újságok | gyaláztak bennünket, mások taná­csokat adtak, de segíteni senki sem akart. Állandó gondban éltünk — nem láttunk kiutat. Sokan határol­ták el, hogy másnap dolgozni kez­denek. Megpróbáltuk őket lebeszél­ni, de nem hallgattak ránk. Nagyon szomorú voltam. Vak ba­rátom is egészen letört: — Holnap ismét dolgozni mennek a munkások? — Igen — válaszoltam rosszked­vűen. — Te is? • — Nem. , —■ Mit fogsz csinálni? Nem válaszoltam. Másnap mindketten napkeltékor ott álltunk a gyárkapu elő.t. A fiú kezében 'zászlót lobogtatott a szél, ajkáról pedig a legszebb forradalmi dalok szálltak az ég felé. Sohasem énekelt még olyan szépen, mint ezen a napon. A dal magával ragadta a töhbigket is, •— azokat is, akik azért jöttek, hogy munkáiba álljanak a gyár. ban, — s mindnyájan értekein! kezd­tünk. Aznap sem lépett bé senki a gyár kitárt kapuján .. . Amikor a provokátorok látták, hogy ezen a napon sem sikerül-t meg­törni a munkások ellenállását, meg­támadt,ak bennünket. A. harcban messziről láttam, amint a. vak fiú lezuhan a földre és más kapja fel. a vörös zászlót. A fiúhoz szaladtam... A kórházban néhány munkás- gyűlt össze, á fiú ágya mellett-. Az orvos közölte.velünk, hogy legfeljebb néhány óráig é&het még kis bará­junk. — Volt, aki ma bement dolgozni a gyárba? — kérdezte a vak fiú ma­gához térve. — Senki. Megkönnyebbülten sóhajtott, csen­des szóval emlékezett: — Az elvtársak zászlót adtak a kezembe ... Egyik munkás jázmint hozott a gyereknek. A fehér virágok fényesen világítottak a fiú barna kezében. — Gyönyörű virágok. Milyen cso­dálatos illatuk van ... Milyen a szí­nük? — kérdezte hirtelen és arcához szorítva ,-a virágot. — Ugye vörös virágok ezek? — kérdezte újra. A nővér már válaszolni akart, de én a szavába vágtam: —■ Igen fiam, vörös virágok. Vö­rösek,. mint a vér. — Olyan vörös, mini a vmi zász­lónk, mint az emberi szív vére? — kérdezte ismét. *—• Igen — válaszoltam könnyeimet visszafojtva. — Gyönyörű virágok ... — sóhaj­tott boldogan, még egyszer arcához szorította a virágokat és lehunyta a szemét. ■ A munkától eldurvult kezű embe­rek könmvei-ket törölgették. * ■ Nincs már köztünk a kis vak fiú. Ma kint voltam a puszta, el­hagyott kis sírnál! Úgy éreztem, mint ha a, vak fiú megkérdezte volna: — Mondd csak, ki virágoznak-e va­laha az én síromon a vörös virágok? — Drága kis barátom, ma elbeszé­lem az embereknek a te története­det és őnekik is felteszem ezt a kér­dést.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents