Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-30 / 127. szám
1954 MÁJUS 30 NÄPCö 5 A Magyar Dolgozók Pórija III. kongresszusa (Folytatás a 4. oldalról) lárdítása. Ezen fordul meg pártunk egész politikája. Pártkongresszusunk határozatai megadják azokat. az irányelveket, amelyeket következetesen meg kell valósítani a tanácsi munkában. Ezen a téren rendkívüli feladatok várnak helyi tanácsaink vezetőire és munPártunk III. kongresszusa pártszer vezeteink és párttagjaink figyelmét mindenekelőtt a falusi kérdésekre irányította és ez így is van jól, mert népi demokráciánk alapkérdései, a népjólét emelése és a szocializmus alapjainak lerakása, hazánkban most a falun dőlnek el. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyar mezőgazdaságot képessé lehet tenni és pártunk vezetésével képessé is tesszük dolgozóink növekvő szükségleteinek a jelenleginél sokkal teljesebb kielégítésére. (Taps.) Milyen feltételek kellenek a mezőgazdasági term« lés fejlesztéséhez és hogy lehet ezeket ténylegesen biztosítani? Mezőgazdasági termelésünk fejlesztéséhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy a dolgozó parasztság kedvvel és örömmel dolgozzék nagyobb termések eléréséért. Meg van-e nálunk ez a feltétel? I Tudjuk, hogy a múlt év júliusa 1 előtt sok baj volt ezen a téren, főleg azért, mert egész politikánkban de különösen gazdaságpolitikánkban komoly hibákat követtünk el. Azok az intézkedések azonban, amelyeket a Központi Vezetőség hozott e hibák kijavítására, máris megváltoztatták a helyzetet. A jelenlegi gazdasági helyzet, az érvényben lévő begyűjtési és adózási rendszer, s emellett a szabadpiaci értékesítés nagy lehetőségei olyan mértékben teszik érdekeltté dolgozó parasztságunkat a termelés fokozásában, amelylnre példa még nem volt. Magas termésátlagok és hozamok elérésére érdemes felhasználni minden új módszert, amelyet a tudomány és az élenjáró gyakorlat, mint bevált tapasztalatot fel tud mutatni. A műtrágyázás például sohasem volt ennyire kifizető, mint ma. Egy mázsa műtrágya hatására őszi búzánál legkevesebb egy-egy és ' fél mázsa terméstöbblet várható. Ez azt jelenti, hogy a műtrágya ára egy év alatt négyszeresen térül vissza. Érdemes a lehető legjobban megmunkálni szántóföldjeinket, egy hold kukorica harmadszori kapálása kézzel 2.5 tized nap alatt végezhető el, hatása a tapasztalat szerint legkevesebb két-három mázsa kukorica, egy napi munka eredménye tehát ebben az esetben egy mázsa kukorica terméstöbblet. A termelési érdekeltségek növelése jó feltételeket teremt a faluban az állampolgári fegyelem megjavítására, de ezeket a lehetőségeket eddig nem használtuk ki, erősödése helyett gyengült az állampolgári fegyelem. Ennek oka az, hogy a munkás-paraszt szövetség általános megszilárdítása mellett, ebben a kérdésben a kulákbefolyás erősödött. A begyűjtésben kialakult helyzet is bizonyítja, hogy a pártnak ebben a szakaszban szüntelenül kell harcolnia minden fontos kérdésben a kulákbefolyás visszaszorításáért. A dolgozó parasztság megnőtt termelési kedve, a szilárd állami fegyelemmel együtt egyik legfontosabb alapja az új szakasz feladatai végrehajtásának, a mezőgazdasági termelés általános fellendítésének. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének fontos feltétele emellett, hogy a mezőgazdaságot irányító állami, szervek munkája megjavuljon. A Központi Vezetőség és a Minisztertanács decemberi határozatának végrehajtása azért nem halad katársaira. Lelkesítse, buzdítsa őket az a tudat, hogy a helyi tanácsok munkájának megjavításával hatalmas lépést teszünk előre a szocializmus győzelme felé (Nagy taps.) Erős a mi néphatalmunk, mert harcokban megedzett, tapasztalt munkásosztály áll az élén és a dolgozó nép kiapadhatatlan erejére támaszkodik. De államunk ereje minkielégítően, mert nem sikerült megfelelő változást elérnünk a földművelésügyi minisztériumban és a helyi tanácsok mezőgazdasági osztályain. Igaza van mindazoknak a felszólaló elvtársaknak, akik ezeket a hiányosságokat bírálták. A földművelésügyi minisztérium nem irányítja még megfelelően a mezőgazdaság fejlesztéséért folyó sokoldalú, széleskörű munkát. Amint a K. V. beszámolója is megállapítja: „A minisztérium vezetése még nem tartja eléggé a kezében az 1953. december 23-i párt és kormányhatározat megvalósítását.” A mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez pedig feltétlenül olyan állami irányításra van szükség, amely meg tudja szervezni a termelőerők fejlesztését és amely képes érdemi segítséget adni a falu dolgozói számára a termésátlagok és hozamok növeléséhez. Meg kell őszintén mondani, hogy a decemberi határozat végrehajtásában ezen a téren van a legtöbb hiba. A földművelésügyi minisztérium, a megyei és a járási mezőgazdasági osztályok munkájából még nem sikerült kiküszöbölni a bürokratikus módszereket. Mint a Központi Vezetőség beszámolója helyesen megállapította: „A földművelésügyi minisztériumnak túl méretezett a szervezete, melyet túlcentralizáltság és az ennek megfelelő bürokratikus ügyintézés jellemez.” Túlsók a minisztériumban a bürokratikus intézkedés, valahogy úgy vagyunk, ha megszorítjuk az utasítások kiadását, — mint ahogy megszorítottuk, — megszaporodik a körlevél, amikor szabályozzuk a körlevelek küldését, megnő az úgynevezett tájékoztatók száma (Derültség). Mindegyik tulajdonképpen ezen vagy azon a réven mégis csak utasítás! Pedig népünk sohasem volt jó véleménnyel a sok rendeletről, mint mondani szokták: sok törvény, sok öi vény. Miért van az, hogy nem tudjuk gyorsabban megszüntetni a bürokratikus módszereket? Egyesek úgy gondolják, hogy a bürokráciát egy újabb rendelettel meg lehet szüntetni. Sajnos, nem megy ilyen könnyen a dolog. A bürokrácia oka mélyebben gyökerezik, hogy sem egy tollvonással fel lehetne számolni. Oka az, hogy apparátusunk politikai és szakmai színvonala még nagyon alacsony. Ezt a hiányt sok területen és többek között a mezőgazdasági igazgatás területén is létszám növelésével kíséreltük megoldani. Ez a lehető legrosszabb megoldásnak bizonyult. Tanulnunk kell ebből. Apparátusunk lé'számát, különösen a minisztériumban és a megyei szervekben lényegesen csökkentettünk kell. (Taps.) Ilyen és hasonló intézkedéseikkel eredményesen lehet küzdeni a bürokratikus módszerek ellen, de tudnunk kell azt is. hogy alapjában felszámolni ezt a mételyt csak az államigazgatás politikai és szakmai színvonalának felemelésével lehet. Ezért minden kommunistának köte- ’éssége küzdeni, aki az államigazgatás területén dolgozik. A földművelésügyi minisztériumban és a mezőgazdasági szervekben a bürokratizmus egyik legkárosabb következménye, hagy háttérbe szorult az új módszerek népszerűsítése. denekfelett abban van, hogy forradalmi marxista-leninista párt vezeti. (Nagy taps.) Ez a legfőbb biztosítéka annak, hogy népi demokráciánk államhatalma,, helyi tanácsaink minden tevékenysége hűséggel és tán- toríthatatlanul mindig a haza, a nép és a szocializmus szent ügyét szolgálja. (Hosszantartó nagy taps.) Teljesen igaza van Tóth László elvtársnak, a ,,Szocialista Munka Hő- sé“-nek, aki hiányol« a a munkamódszerátadásokat. A dolgozó parasztságunk éppen azért, mert megnőtt a termelési kedve, sohasem tapasztalt nagy érdeklődéssel fordul a szakmai kérdések felé. Erre mutat, hogy az ezekkel a kérdésekkel soka1: foglalkozó ..Szabad Föld” példányszáma gyorsan növekszik és ma már túlhalaa- ta a 400 ezret. Ugyanezt bizonyítja a szakmai előadások iránti nagy érdeklődés is: — Akadémikusaink vidéki szakelőadásait minden nagyobb szervezés nélkül is egy-egy községben sokszáz dolgozó paraszt a legnagyobb érdeklődéssel hallgatja végig. A mezőgazdasági igazgatásnak, a földművelésügyi minisztériumnak, a megyei és járási mezőgazdasági osztályoknak ma egyik legfontosabb feladata a megnőtt szakmai érdeklődés kielégítése. Az a feladatuk, hogy elterjesszék a mezőgazdasági termelés módszereit, a tudomány legújabb eredményeit, felhasználva erre minden kínálkozó lehetőséget. A jelenlegi helyzetben az új módszerek elterjesztése a mezőgazdasági termelés fejlesztésében összehasonlíthatatlanul nagyobb jelentőségű, mint különböző szabályzatok és utasítások kiadása. A földművelésügyi minisztériumban, továbbá a megyei és járási szervekben is a bürokratikus módszerek egyik legkárosabb jelentkezési formája a helyi adottságokat figyelembe nem vevő sematikus, sablonos vezetés, ami egyenesen következik a földművelésügyi minisztérium túlcentralizált szervezetéből. A mezőgazdaságban úgyszólván semmi sem akozhat nagyobb kárt, mint a sematikus, sablonos irányítás. Nem lehet ugyanazt az agrotechnikai módszert, vagy vetésforgót javasolni a Bács-kiskunmegyei homokra, amely kitűnően megfelel — mondjuk, Szolnok megye szikes területén. Ilyen, vagy ehhez hasonló különbség azonban nemcsak a megyék, hanem járások, sőt a járásokon belül még az egyes községek között is van. A mélyszántás, ha megfelelő módon alkalmazzuk, jelentősen emeli a termésátlagokat. De az eredmény éppen az ellenkező, ha sablonosán, talajtól, időjárástól függetlenül végezzük. Ha így járunk eí. úgy járunk, mint az orosházi Dózsa termelőszövetkezet, itt az őszi búzavetésük a tábla közepén gyenge, a forgóban, ahol egyébként rossz szokott ‘ ien.ni, — viszont jó. E titok nvitja az, hogy a forgóban bármenynyire szerették volna is. nem ment mélyre az eke és így jó magágyat tudtak készíteni, a tábláikon viszont az elmúlt őszi száraz időjárás ellenére kötött talajon mélyen szántották és rendkívül rossz magágyat készítettek. A helyi tanácsok szerepének megnövelése a mezőgazdaság irányításában azért is nagyon szükséges, mert megkönnyíti a sablonos vezetés el- ■ni harcot, mert elősegíti, hogy a helyi körülményeket messzemenően törvényesíthessük Ahhoz, hogy a község, járási es megyei tanácsok a sablontól mentesen, a helyi körülmények figyelembevételére! tudják vezetni a mezőgazdaságot, szükséges a dolgozó parasztok és a szakemberek véleményének meghallgatása. Ezt a legcélravezetőbben a termelési bizottságokban lehet megvalósítani. A termelési bizottságokban érdemes és szükséges minden, a mezőgazdaság fejlesztése szempontjából fontos kérdést megtárgyalni. A mezőgazdasági termelés fellendítéséhez az előbbi feltételek mellett szükség van arra is, hogy rendelkezésünkre álljanak mindazok az anyagi erőforrások, amelyék nélkül fejlett mezőgazdaság megvalósíthatatlan. Elő tudjuk-e ezeket teremteni? Népi demokráciánk gazdasága, szocialista iparunk, közlekedésünk és kereskedelmünk élvezve a Szovjetunió és a népi demokráciák állandó baráti támogatását a mező- gazdasági termelés felemeléséhez minden szükséges anyagi feltételt biztosítani tud. Iparunk ma még azonban nem elégíti ki megfelelően a mezőgazdaság igényeit, kevés mezőgazdasági gépet gyárt, sok a minőségileg nem megfelelő gyártmány, s ugyanakkor nagyon magas a mezőgazdasági gépek önköltsége is. A hiba nem munkásosztályunkban van. Ipari munkásaink megértették a párt új politikáját, erre mutat a gépállomások patronálására indított lelkes mozgalom, amely szinte napok alatt tízezreket mozgatott meg. (Taps.) Nem kétséges, hogy nagyszerű munkásosztályunk minden szükséges segítséget megad a falunak, ha erre lehetősége van. Ahhoz azonban, hogy a munkás- osztály segíteni akarása kibontakoz- hassék, következetesen végre keil hajtani az iparban az átcsoportosítást, melyet megkezdtünk ugyan, de még véghez nem vittünk. Az iparban a legjobb mérnökök, technikusok és szakmunkások ezreit kell a mezőgazdasági gépgyártás területére irányítani. Nem szabad belenyugodnunk abba. hogy a mezőgazdasági gépek és alkatrészek gyártását üzemeink csak pótfeladatként kapják, ez szükségmegoldásnak elfogadható, de semmiképpen gém tekinthetjük véglegesnek. Egész gyárakat kell átállítani mezőgazdasági gépek gyártására. (Taps.) A mezőgazdaság fejlesztését nem dekrétumokkal, nem hangzatos szólamokkal akarjuk biztosítani, hanem a dolgozó parasztság megnőtt termelési kedve alapján megfelelő anyagi felié telek megteremtésével, továbbá a tudomány és a gyakorlat eredményeinek széleskörű elterjesztésével. Olyan alapvető feltételek ezek, amelyek rendelkezésünkre állanak, csak tudnunk kell felhasználni azokat, A mezőgazdasági termelés fejlesztésében messzemenően figyelembe kell venni a birtok megosztást, azaz a falu osztály rétegeződését. Mint ahogy ismeretes, mezőgazdaságunkban túlsúlyban a kis- és középparaszti gazdaságok vannak, kezükben van szántóterületünk több, mint ötven százaléka, a két holdon felüli gazdaságokat számolva csak. Ebből világosan következük, hogy a mező- gazdasági termelés fejlesztése érdekében is támogatnunk kell a kis- és középparaszti gazdaságok termelését, mert nem nyugodhatunk bele abba. hogy szántóterületünknek több, mint felén ne növekedjenek a hozamok. Ez a támogatás azonban nem je- 'enti a mezőgazdaság szocialista átszervezése ügyéről való lemondást. Az egyéni kis- és középparaszti gazdaságokban a termelés növekedésének lehetőségei erősen korlátozottak. Olyan korban élünk, amikor rohamléptekkel fejlődik a mezőgazdasági technika és tudomány: a trak tor és kombájn korában a kisparcel- 'a összehasonlíthatatlanul nagyobb akadály a termelés fejlődésének, mint volt — mondjuk a századforduló idején, a gőzeke korszakában. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemekben a munka termelékenységének olyan fokú növelése válik lehetővé, amely a nagyüzemi gazdálkodást az egyén számára is és az egész nép számára is szükségessé és rendkívül előnyössé teszi. Kézi műveléssel azonos átlagtermést véve alapul gabonatermésnél egy napi munkára hetven kg megtermelt gabona esik. A gépesített nagyüzemi mezőgazdaságban viszont négy mázsa. A munka termelékenysége tehát a hatszorosára növekedik. Még nagyobb az eltérés, ha a gépesítés eredményeit a legmunkaigényesebb növényekre vonatkoztatjuk. Tehát,-ha mezőgazda- »unkát igazán korszerűvé akarjuk lenni, ha túl akarjuk szárnyalni r legfejlettebb kapitalista országok mezőgazdaságait, mint ahogy akarjuk, akkor minden erőnkkel támogatnunk kell a nagyüzemi gazdálkodósnak a dolgozó parasztok által legelfogadhatóbb formáját, a termelőszövetkezeteket. (Taps.) Azt a hatalmas változást, amelyet a termelőszövetkezet megjelenése jelent a mezőgazdaság termelési és gazdásági viszonyaiban, azonban csak a kis- és középparasztokkal való megegyezés alapján lehet végrehajtani, mert különben a munkás-paraszt szövetségben, népi demokratikus államhatalmunk alapján esnék csorba. Az a kis- és középparaszt, akinek termelését népi demokráciánk támogatja és segíti, csak akkor lép a szövetkezeti gazdálkodás útjára, ha meggyőződik arról, hogy az a számára gazdaságilag előnyös. Ma már sok száz termelőszövetkezetünk van olyan, amelynek eredményei kézzelfoghatóan bizonyítják a szocialista nagyüzemi termelés fölényét a parcellás gazdálkodással szemben. De ugyanakkor még többszáz olyan is akad, amely repdkívül rosszul gazdálkodik és alkalmat ad a kulákok- nak és az ellenséges elemeknek arra, hogy rossz példájukra hivatkozva távoltartsák a kis- és középparasztokat a szövetkezeti gazdálkodástól. Úgy kell dolgozni, hogy a gyenge termelőszövetkezetek is fel tudjanak zárkózni a jók mellé. A termelőszövetkezetek megszilárdítása szempontjából, — amely ma falusi munkánk központi feladata, — legfontosabb behozni azt a lemaradást, amely szővetkezeteinlkben a kapásnövények termelésében és az állattenyésztés hozamaiban van. Az állami gazdaságok is, amelyek már úgy, ahogy megtanultak gabonát termelni, legerősebben a kapás- növényeknél maradtak le, termésátlagaik kukoricából és burgonyából egyenesen szégyenteljesek. Köztudomású, hogy a kukorica termelési költsége a paraszti gazdaságokban alacsonyabb, mint a gabonáé, de nem így van az állami gazdaságokban, ahol egy mázsa kenyérgabona önköltsége száztizenkettő forint, egy mázsa kukoricáé pedig átlagosan 206 forint. Az állami gazdaságok egész tevékenységére károsan hat ki ez a hiba, ez az egyik legfőbb oka a szinte állandósult takarmányhiánynak, és a rendkívül magas deficitnek. Ahhoz, hogy az állami gazdaságaink, a szocialista nagyüzemű gazdálkodás iskoláivá, fejlett nagyüzemű árutermelő gazdaságokká legyenek. meg kell szüntetniök a kapásnövények termelése terén mutatkozó szégyenletes lemaradást. Miért van az. hogy termelőszövetkezeteinkben is és az állami gazdaságainkban is, a kalászosokhoz képest összehasonlíthatatlanul gyengébbek a kapásnövények átlagai? A hiba gyökere abban van, hogy a kapásnövények termelését összehasonlíthatatlanul gyengébben gépesítettük, mint a kalászosokét. Az elkövetkező években a mezőgazdaság gépesítésében olyan gya- korlatot kell folytatnunk, amely alkalmas ezeknek a hibáknak a kiküszöbölésére, azaz el kell látni a gépállomásokon keresztül a termelőszövetkezeteket könnyű traktorokkal. kuitivátorokka-1, répa-. kukorica- és burgonyabetakarító gépekkel. (Taps.) Ez azonban nem megy egyik napról a másikra, évek kellenek hozzá. Addig is, már ebben az évben is minden erőt összpontosítani kell ar- hogy termelőszövetkezeteinkben ■s állami gazdaságainkban a kapásnövények termelésében is kielégítő eredményt tudjunk elérni. — Ahol nincs könnyű traktor és kult.ivátor, ott fel kell használni a lókapát és a tolókapát is. Amíg nincs négyzetes vetőgép. addig kézzel kell négyzetesen vetni. De mindenképpen biztosítani kell. hogy' a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok termésát- 'aga kapásnövényekben is jóval túlhaladja az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokét. Termelőszövetkezeteink egyik legnagyobb feladata, fejlett közös állattenyésztés létrehozása, amely nélkül szilárd jövedelmező nagyüzemű szövetkezeti gazdaság egyenesen elképzelhetetlen. Jelenleg termelőszövetkezeteink közös állatlétszáma nagyon alacsony és hozamuk is rendkívül kevés, emiatt a termelőszövetkezetek a lehetőségeikhez képest kevés pénzjövedelemre tesznek szert. A terlnelőszö vetkezetek közös állat- .enyésztésének. fejlesztése érdekében mindenekelőtt azt kell biztosítani,, hogy a szövetkezetek megfelelő takarmánnyal rendelkezzenek. Ehhez a kapásnövények termésátlagának növelése mellett az szükséges, hogy nagy gonddal takarítsák be a szá- 'astakarmányokat és ne engedjenek egyetlen mázsa szénát sem elpusztulni. (Folytatás a 6. oldalon) 1954 május 28 — délutáni ülés Délután négy órakor Vass Istvánné elvtársnőnek, a Központi Vezetőség tagjának elnökletével megkezdődött a vita a második napirendi pont felett. Az első hozzászóló Dumitrás Mihály elvtárs, az orosházi járási tanács elnöke volt. Utána Hegedűs András elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a minisztertanács első elnökhelyettese szólalt fel. Abdallah el Madjeri, a Tuniszi Kommunista Párt titkárságának tagja a küldöttek lelkes tapsa közepette üdvözölte a kongresszust. Sebes Imre elvtárs, a fejérmegyei pártbizottság első titkára felszólalása után Ehszan Tabari elvtárs, az Iráni Néppárt Politikai Bizottságának tagja szólalt fel. A következő felszólaló Varga András elvtárs, minisztertanács helyi tanácsok titkársága vezetője volt. Vass Istvánné elvtársnő felolvasta a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának a kongresszushoz intézett üdvözlő táviratát, amelyet a küldöttek lelkes tapssal fogadtak. Ezután szünet következett. Szünet után Pongrácz Kálmán elvtárs, a Központi Vezetőség tagja, a budapesti városi tanács elnöke szólalt fel. Axel Larsen elvtárs, a Dán Kommunista Párt elnöke mondott ezután üdvözlő beszédet. Rónai Sándor elvtársnak, a Központi Vezetőség tagjának felszólalása után Stathas Lefteris elvtárs, a Görög Kommunista Párt Politikai Bizottságának póttagja üdvözölte a kongresszust. Felszólaltak még: Juhász Imréné, elvtársnő, a szolnokmegyei tanács elnöke, majd Georges Glineur elvtárs, a Belga Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja köszöntötte a kongresszust.' A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa ötödik napjának tanácskozása nyolc óra előtt néhány perccel ért véget. Hegedűs András elvtársnak, a Politikai Bizottság tagjának, a minisztertanács első elnökhelyettesének felszólalása
