Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-30 / 127. szám

íN A P L Ó 1954 MAJtrS W A Magyar Dolgozók Pártja III« kongresszusa (Folytató*, a 5, oldalról) A termelőszövetkezetek gazdasága Bak fejlesztése nagymértékben a gépállomásainkon múlik. Népi demo­kratikus államunk rajtuk keresztül tótja el a termelőszövetkezeteket a legkorszerűbb technikával. Gépállo­másaink munkája dönti el, hogy ez a technika növeli-e és ha igen, mi­lyen mértékben növeli a termésátla­gokat. Ahhoz, hogy a gépek a hoza­mok gyors növelését eredményezzék, gépállomásaink ' vezetőinek szakítani kell azzál a szűk szemlélettel, amely szemellenzősen csak a normálholdak teljesítését nézi. Természetesen a nonmálhold is fontos, de ennél sok­kal döntőbb a termésátlag. (Taps.) Ezért kell na.gy örömmel üdvözölni Balogh elvtársnak, a Szocialista Munka Hősének versenykihívását (taps), aki azt javasolta, hogy Tóth eivtámssal meginduló versenyében a hozzájuk tartozó termelőszövetkeze­tek termésátlagai és ne normálhoi- dak alapján döntsék eL hogy ki az első. (Taps.) Nagyra kell értékelni a traktoro­sok versenyének ezen új formáját. Ha traktoristáinlk ma már sokezer­re rúgó serege ezen az alapon dol­gozik, akkor a gépállomások betöl­tik történelmi feladatukat, a mező- gazdaság szocialista átszervezésének igazi motorjaivá válnak. (Taps.) Ha pedig a termelőszövetkezetek tennésátlagai nemcsak gabonafélék­ben, hanem kapásokban is túlhalad­ják az egyéni parasztokét, és ezt gé­pesítés segítségével kevesebb mun­kával érik el, ha nagyhozamú közös állattenyésztéssel rendelkeznek, ak­kor biztosítva van, hogy a szövetke­zeti tagok jövedelme meghaladja a középparasztokét. Ezzel pedig meg­teremtjük a szocializmus teljes győ­zelmének legfontosabb gazdasági elő feltételét a faluban. A gyakorlati tapasztalatok azt bi­zonyítjuk. hogy a termelőszövetkeze­tek fejlődésének ezen anyagi felté­teleinek létrehozása mellett — bár­milyen fontos is legyen az — van egy másik követelménye is a terme­lőszövetkezetek fejlesztésének. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­raszt a termelőszövetkezetbe akkor lép be szívesen, ha ott olyan körül­mények között dolgozhat, amelyek a számára elfogadhatók. A termelőszövetkezetek működé­sének van írott törvénye, a minta­alapszabályzat, amelyet a termelő- szövetkezetek küldötteinek tanácsko zása fogadott el. Vannak azonban termelőszövetkezeteink, ahol durván megsértik ezt az alapszabályt, — ahogy erre Losonczi elvtárs felhívta a figyelmet, — újra gyakori eset az. hogy az alapszabályban megállapí­tott mértéken túl növelik a háztáji gazdaságot a közös gazdaság rová­sára. Ezen szövetkezetekben nem bontakozhatik ki a szövetkezeti nagy üzemi termelés fölénye. Mert hiszen a főfigyelmet nem a nagyüzemi gaz­dálkodásra. hanem a háztáji gazdál­kodásra fordítják. Sebaj — gondol­ják az ilyen termelőszövetkezetben a hangadók, — „megmarad az álla­mi, az adóbegyüjtési és egyéb ked­vezmény.” De ebben is tévednek, a megnö­velt háztáji gazdaságra ugyanis ugyanúgy kell a begyűjtési és adó- , kötelezettséget megállapítani, mini ha egyéni gazdaság lenne. (Nagy taps.) A háztáji gazdaság megnövelése ma még nem vált nagyméretűvé, de ilyen kérdésekben ..jobb félni, mint megijedni”, könnyebb' kijavítani a hibát, addig, ameddig nem nő nagy ra. Fel kell hívni a figyelmet egy má­sik idevágó kérdésre is, a szövetke­zeti demokrácia betartására. Még az időlegesen, egyébként jó gazdasági eredményt elérő termelőszövetkeze­tek sem gyakorolnak megfelelő von­zó hatást, ha ott a vezetők kiskirá lyoskodnak, ha nem hallgatnak a szövetkezeti tagságra, ha a családi klikkek alakulnak ki. azaz. ha a munka, nem a szövetkezeti demo­krácia szellemében folyik. Ezért párt- és állami szerveinknek nagy gondot kell fordítani arra, hogy termelőszövetkezeteikben a tagság a szövetkezet gazdájának érezze ma­gát. Tisztelt Pártkongresszus! A falun lényegében két egységes, egymástól elválaszthatatlan felada­tot kell megoldani; fel kell emelni a mezőgazdasági termelés színvona­lát és tovább kell fejlesztenünk első­sorban a meglévő termelőszövetkeze tek megszilárdítása útján a termelő­szövetkezeti mozgalmat. Munkásosztályunk, egész dolgozó népünk alapvető érdeke az, hogy ezeket a feladatokat együtt és ne egyiket a másik rovására oldjuk meg Súlyos bűnt követ el, aki a mezőgazdasági termelést úgy akarja fejleszteni, hogy lemond a mezőgaz­daság szocialista átszervezéséről. Az ilyen munka eredménye nem több gabona, hús, zsír, zöldség és gyü­mölcs lenne, hanem kudarc. Hason­lóan sikertelen lenne és nem ve­zetne jó eredményre a termelőszö­vetkezetek fejlesztése sem, ha nem kö+nér.k össze a1 mezőgazdasági ter­melés fejlesztésével. A mezőgazdasági termelés elha­nyagolása nemcsak az életszínvonal emelését akadályozná meg, hanem népi demokratikus államhatalmunk alapját, a munkásosztály és a dol­gozó parasztság szövetségét is gyen­gítené. E két feladat egységét azért is kell hangsúlyoznunk, mert pártunk gya­korlatában gyakran előfordul az, hogy egységet alkotó feladatokat el­választunk egymástól. Mint a marxizmus-leninizmus ta­nítja, — a-középparasztságot nem le­het megnyerni a kulákság elleni harc nélkül, mégis sok helyütt az elmúlt hónapokban beleestek ebbe a hibába. Hasonló volt a helyzet a termelőszövetkezetek és az egyéni parasztok kérdésében is. a múlt év júniusa előtt, elhanyagoltuk az egyé­nileg dolgozó parasztokat, utána pe­dig — miután Központi Vezetősé­günk ezt a hibát felvetette, sok párt szervezetünk nem törődött, vagy ke­veset törődött a szövetkezeti- gazda­ságokkal. Tanuljuk . meg végre né­pünktől, hogy fél igazság — nem igazság. Ki kell küszöbölni ezt a végletek­ben való mozgást, olyan gyakorlatot kell követnünk, amely biztosítja, hogy pártunk politikáját nemcsak részleteiben hajtsuk végre, hanem egészében. Ne engedjük pártunk po­litikájának elferdítését, harcoljunk annak következetes, minden ferdítés nélküli végrehajtásáért. Ne feledkez­zünk meg arról, hogy az osztályel­lenség egyik módszere, éppen poli­tikánk elferdítése, egymástól elvá­laszthatatlan kérdések szétszakítása és az a kommunista, aki ezt tűri, és maga is egyoldalúan, elferdítve hajt­ja végre a párt politikáját, akarva — akaratlanul az ellenség, a kulák­ság malmára hajtja a vizet. III. kongresszusunk nagyszerű bizonyítéka pártunk és politikánk egységének, az az egység tükröződ­jék vissza gyakorlati munkánkban is és akkor nem marad el a győ­zelem. Kongresszusunk által megszabott nagyszerű célkitűzések megvalósí­tásának biztos záloga az, hogy a végrehajtásokért folyó harc élén né­pi, nemzeti egységünk megteremté­sének kovácsa, harcokban edzett, egységes marxi-lenini párt áll, a mi pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja. (Hosszantartó lelkes taps.) A Belga Kommunista Párt ödvöelete Ezután Georges Glineur, a Belga Kommunista Párt Politikai Bizott­ságának tagja Belgium Kommunis­táinak és összes dolgozóinak jókí­vánságait és testvéri üdvözletét tol­mácsolta a Magyar Dolgozók Pártja 111. kongresszusának. (Nagy taps.) A mi dolgozó tömegeink — mon­dotta — jól tudják, hogy Magyaror­szág dolgozói új társadalmat építe­nek. Tudják, hogy Magyarországon, amely a mienkhez hasonló kis or­szág és amelyben a lakosság lét­száma iS a miénkhez hasonló — olyan társadalom épül. amely nem ismeri az ember-ember által való kizsákmányolását, a munkanélküli­séget és a nyomort.. Tudják a mi dolgozó tömegeink, hogy ázok az új és fontos célkitűzések, amelye­ket az Önök kongresszusa a párt jö­vőbeni tevékenysége és az egész magyar nép építőmunkája számára kijelölt, nemcsak az Önök társadalma nak óriási fejlődését mutatják meg, hanem ismét tanúbizonyságot adnak Magyarország békeakaratáról és békevágyáról is. Ezért is üdvözli hálával és szere­tettel az Önök kongresszusának ha­tározatait minden belga dolapzó. aki szívén viseli országának jövőjét. Most. hogy láttuk az Önök ered­ményeit, ügy érezzük, hogv' -.sokkal inkább, mint bármikor ezelőtt, az a feladat, hogy minden erőnkkel szét­zúzzuk a burzsoázia és ügynökei minden rágalmát és hazugságát, amelyekkel az egyszerű embereket le akarják téríteni a szocializmus útjáról. Sőt sokkal inkább, mint bár­mikor, az a feladatunk, hogy a leg­meggyőzőbben mutassuk meg az egyetlen helyes utat, amelyen át a népeket fel tudjuk szabadítani a kizsákmányolás, a munkanélküli­ség, a nyomor igája alól. Ez az út az összes dolgozók közötti egység, az internacionalizmus és az összes országok közötti baráti kapcsolatok útja. Ez az út a Szovjetunió, a né­pi demokratikus országok, köztük a Magyarország által követett út, a béke és a szocializmus útja. (Nagy taps.) Elvtársak! Az az ügy, amelyért Önök harcolnak, a mi ügyünk is, mindazoknak az ügye, akik hisznek az emberiség jövőjében. Sok sikert kívánunk kongresszu­suk munkájához. Éljen a Magyar Dolgozók Pártja TIT. kongresszusa! A küldöttek nagy tapssal fogadták Glineur elvtárs felszólalását. Ez­után az elnöklő Vass Istvánná elv­társnő a kongresszus ötödik napi tanácskozását berekesztette. A Görög Kommunista Párt üdvözlete Dumitrás Mihály elvtárs, az oros­házi járási tanács elnökének “felszó­lalása után Stathas l^oftoris elvtárs, a Görög Kommunista Párt Politikai Bizottsága póttagja szólalt fel. A magyar népi demokrácia, a ma­gyar nép. aktívan támogatja á Szov­jetuniónak és minden békeszerető erőnek törekvését, hogy enyhüljön a nemzetközi feszültség, hogy létre­jöjjön a nemzetek közötti megértés, hogy tiltsák be a tömegpusztító fegyvereket, hogy létrejöjjön az egy­séges békeszerető Németország és hogy valamennyi európai ország részvételével megvalósuljon Európa biztonsága. A görög monarchó-fasiszta. rend­szer ezzel homlokegyenest ellenkező utat követ. Ez a rendszer kiszolgál­tatta az országot az amerikai impe­rializmusnak. Az állami költségvetés hetven szá­zalékát az amerikaiak által tervezett háború érdekében használják fel Az amerikai megszállás poklot jelent a népnek, viszont oai-ariicsomot a bei- és külföldi spekulánsoknak. Or­szágunk nvolc milliőnvi lakosságá­ból félmillió munkanélküli. A kor­mány által közzétett adatok szerint is két és félmillió ellátatlant tarta­nak nyilván. Millióra rúg azoknak a száma, akiket, „fölösleges emberek­nek”, tekintenek és akik kénytele­nek kivándorolni, az imperializmus rabszolga piacára menekülni. A. görög nép ellenáll a rabszolga­ság és a háború politikájának. Gyű- lögi 'a yenki megszállókat és harcol ellenük. A nép ellenállása és küzdelme eredményeképpen mély válság ta­pasztalható az egész kormánvappa- rátusban. az amerikai leigázás egész rendszerében. Nemzeti érdekünk a hazafias egység, a béke és a függet­lenség arcvonalának megteremtése, mert ez fordulatot hozhat az or­szág számára. Az ezért folyó moz­galom egvre szélesebb népi rétege­ket hódít meg és a Qemnkrata Párt. a Liberális Párt és az EPEK egvre több vezetője rokonszenvez vele. A Görög Kommunista Párt vezeti a nemzet harcát, mind szorosabbra 'űzi kapcsoltait a néppel, egyre szé­kesebb körben terjeszti ki munká­ját. tevékenységét. dolgoznak, hanem ugyanakkor a mi küzdelmünknek is jelentős segítsé­get nyújtanak. Népünk, támaszkodva kitűnő ba­rátaira és különösen közvetlen szö­vetségesének, a francia népnek és a Francia Kommunista Pártnak te­vékenységére, újabb csapásokat mér elnyomóira Íré kivívja szabadságát, ás függetlenségét. (Hosszú taps.) rájen a magyar és a tuniszi nép barátsága, szolidaritása! Koronázza siker kongresszusuk ta­nácskozásait! Éljen a Magyar Dolgozók Pártja! (Hosszantartó taps.) Az Iráni Néppárt üdvözlete Ezt követően az Iráni Néppárt küldöttségének nevében Ehazan Ta- bairi elvtáns, az Iráni Néppárt Poli­tikai Bizottságának tagja üdvözölte a kongresszusit. Pártunk, az Iráni Néppárt — Irán valamennyi népének élcsapata — nagy megbecsüléssel és mély szere­tettel figyeli az Önök dicsőséges és egységes pártja hatalmas sikereit. Pártunk jelenleg a reakciós erők uralmának igen sötét korszakában harcol a Sah, és Zahedi fasiszta mi­litarista bandája ellen. Az iráni reakció igyekszik meg­semmisíteni népünk hősi harcainak eredményét, az olajipar államosítá­sát Arra törekszik, hogy bevezes­se az úgynevezett „nemzetközi kon­zorcium" uralmát, azaz Anglia és Amerika otejkirályainak uralmát, akik újból magukhoz ragadták or­szágunk olajkészleteit. Az iráni nép már nem egyszer ki­jelentette: semmiképpen sem hajlan­dó elismerni azokat az áruló okmá­nyokat, amelyeknek célja az, hogy törvényesítsék országunk kincseinek amerikai—angpl elrablását. Az ilyen ás hasonló okmányokat az iráni nép papírrongynak tekinti. Az a politika, amelyet az imperialisták és orszá­gunk egyes renkciós körei közösen folytatnak, ell-cmkezik az iráni nép létérdekeivel ét: társadalmunk leg­szélesebb rétegeinek mély megveté­sét váltja ki. Éppen ez az igazságos felháboro­dás válik hatalmas hajtóerőjévé a széleskörű haza tias mozgalomnak. E mozgalom mindén nehézség ellené-” re győzelemmel :fog végződni. Pártunk mélyen meg van győződ­ve áriról, hogy saent harcait a világ haladó és békés sserető emberei r— köztük Magyaromzág dicsőséges né­pe is, — együttérzéssel fogják kísér­ni. Meggyőződéseink, hogy a ma­gyar nép változatlanul nagy síere- ' tettel támogatja a világ népei sza­badságának ügyét}, köztük a keleti országok népei szabadságának ügyét is. (Nagy taps.) Pongrácz Kálmán elvtársijai, a budapesti tanács elnökének felszólalása A Tuniszi Kommunista Párt üdvözlete Ezután a Tuniszi Kommunista ’’ári. küldöttségének vezetője. Abdái­tól el Madjeri elvtárs. a párt titkár­ságának tagja üdvözölte a kohgresz- szust, a testvérpártok küldötteit é= külön a Szovjetunió nagy Kommu­nista Pártjának képviselőjét. Vorosi- 'ov elvtársat. Mi olyan népet képviselünk. — mondotta —, amely immár 73 éve a francia gyarmattartók elnyomása alatt sínylődik. Olyan pártot, amely három esztendeje súlyos megtorló politikával száll szembe. Mi nagyon is tudjuk értékelni a szociálizmu” felé menetelő magyar nép nagyszerű eredményeit. A magyar nép öi’ökre lerázta ma­gáról a hűbéri és fasiszta reakciós láncait és most boldog szabadságban építi jövőjét a Szovjetunió segitsé­| (ével. a Magyar Dolgozók Pártiának 'ezptésével, — amelynek önök a e.gjobb képviselői. Pártunk, a Tuniszi Kommunista °áft. noha a megtorlás félig illegá- 'itásba szorítja, noha tevékenységét számos nehézség gátolja, soha nem mulasztja el. hogy az Önök sikerei­ről beszámoljon munkásosztályunk­nak és népünknek és tudatosítsa az ’gesz béketóbor. a népek független­sége táborának eredményeit . Népünk ma már tisztában van ázzál;' hogy a népi demokráciák és v egész béketáibor erősödése gyen­gíti saját elnyomóit és növeli igazi barátainak számát és erejét Igv te­hát elvtársak, amikor Önök diadal­masan építik a szocializmust, nem­csak saját népük boldogságáért A tanácsok feladatai négy év alatt jelentősein megnövekedtek. A mi­nisztériumok sok feladat intézését adták át és újak is jelentkeztek a növekvő szükségletek kielégítése so­rán. Ennek eredményeként a buda­pesti városi tanács irányítása alatt álló vállalatok és intézmények dol­gozóinak száma ma 165 ezer. Az általuk irányított gazdaság terme­lési teljesítménye és forgalmi tevé­kenysége: tizenhét milliárd farinti Az egészségügyi, oktatási és nép­művelési hálózat jórésze a főváros területén szintén a tanács irányítá­sával működik. Tanácsaink munkája ma valóban különbözik a régi ön- kormányzati formától és tartalomtól. Nem tudunk azonban megfelelni a proletárdiktatúra gazdasági-szervező és kulturális-nevelő funkció áltai elő­irt feladatoknak, ment nem rendel­kezünk a végrehajtás előfeltételei­vel. Mi. akik a tanácsban dolgozunk, régebben látjuk és többször szóvá is tettük munkánk akadályait. A fel­adatok növekedése mellett a taná­csok hatáskörét a nap, mint nap megjelenő rendelkezések csökkentik. Az egyes minisztériumok mindjob­ban bavatkoznaik a tanácsok és az irányításuk alatt álló trösztök, vál­lalatok, intézmények ügyeibe. Az ön- álilótlanság, különösen a tervezés­en, a beruházásoknál, az anyagellá­tásban. a pénzügyeknél, a béralap és létszámgazdálkodásban gátolja a anácsok munkáját. A tanácsok csökkent hatáskörének ás a minisztériumok minden üggyel való foglalkozásának következménye az a rendelet, utasítás és intézkedés, amelyen lassan a legjobb jog,ászok képtelenek eligazodni. Vájjon ho­gyan tud akkor eligazodni az egy­szerű ember? Az államigazgatásban kialakult túlzott centralizmus az egyik főoka annak, hogy tanácsüléseink formá­lisak. hogy nem alakult ki, mert nem alakulhatott ki termékeny vita afölött, hol és mit fejlesszünk, épít­sünk, mit termeljünk és mire for­dítsuk anyagi eszközeinket. A tanácsüléseken tanácstagjaink választóiknak sok kisebb-nagyobb oanaszát és javaslatát tették szóvá. A végrehajtóbizottság azonban a fel­vetett kérdések nagy részét, főleg hatáskör hiánya miatt nem tudja megoldani. Számos tanácstagot ked- vetlenít ez el, csökkenti a köteles­ség és felelősségérzetét. Mi is sok tekintetben hibásak va­gyunk amiatt, hogy nem tudtuk biz­tosítani a tanács választott szervei­nek jobb működését. A tanácsok megalakulása után hosszú ideig hagytuk, hogy a végrehajtóbizottság apparátusa a tanács fölé nőjön s az állandóbizottságck nem feladatuknak megfelelő munkát végezzenek. Nem ismerjük még mindig eléggé válla­latainkat, intézményeinket, rendszer­telenül hívjuk össze a kerületi elnö­köket, sokszor magunk is papírintéz­kedésekkel tesszük bürokratikussá a kerületi tanácsok munkáját. Ugyanakkor, amikor felfelé har­colunk a feladatok ellátásához szük­séges önállóságért, nem vagyunk, ilyen következetesek a kerületi taná­csok önállóságának biztosításéban. Tanácstagjaink a ta nácsdemokrácia megsértésének tekintik például a kooptálást. A tanácstagok jogosan kifogásolják, hogy íiiiért nem ke­rületi póttagokból hívjjuk be az új tanácstagokat. A kooptálást meg kell szüntetni, ugyansűrkar a tanács­tagok visszahívásán,ak a lehetőségét biztosítani kell. Ez új?y valósítható meg, amint erről Nagy Imre elvtárs beszélt, — hogy a tanácstagokat sze­mély szerint, választó körzetenként kell megválasztani. A tanácstag így tudni fogja, hogy kik a választói, a választók pedig tudhatják, hogy ki a küldöttjük, beszánj oltathatják. munkáját ellenőrizhetik, a tanácsok kerülnek közel választóikhoz. Pongrácz Kálmán elvtárs ezután a következőket javasolta:" 1. A tanácsokat gazdasági egysé­genként kell kezelni. A költségveté­si, anyag, beruházási, béc- és lét­számkereteket úgy kell rpegszabni, hogy azokkal önállóan gtazdálkod* hassanak és azokon belül átcsopor­tosításokat végezhessenek. 2. Az állami bevételek tervének teljesítésében az eddiginél sokkal j.obban kell a tanácsok érdekeltsé­gét biztosítani. Lehetővé kell tenni, hogy az egyes feladatok végrehajtá­sa során létrejövő megtakarítások­kal a tanácsok szabadon rendelkez­zenek. \ v « 3. Meg kell szüntetni azt a gya­korlatot, hogy a kimondottan .helyt jelentőségű ügyek sok fórumon men jenek keresztül. Ezekben az ügyek­ben a tanácsok véglegesen dönthes­senek, a minisztériumok csak elvi irányítást adjanak. 4. A tanácsok önállóságának fo­kozása érdekében rendeletet kell ki­adni és azok kiadása előtt meg kell hallgatni a helyi tapasztalatokkal rendelkező tanácsokat, hogy ne kell­jen az érvényben lévő rendelkezé­seket gyakran megváltoztatni. Tisztában vagyunk feladataink fontosságával, a tanácsok súlyával, felelősségünkkel, amellyel választó­inknak, Budapest népének tartozunk — mondotta befejezőül. Vállaljuk a növekvő feladatokat és hiszem, hogy a kongresszus határozatai hatalmas anyagi és erkölcsi alapot, önbizal­mat és lendületet fognak adni a nagy feladatok végrehajtásához. (Nagy taps.) * Ezután a kongresszus rátért a 3. napirendi pont: A Központi Ellen­őrző Bizottság beszámo’^‘ár­tárgyalására.

Next

/
Thumbnails
Contents