Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-30 / 127. szám

2 N Ä P C ö 1954 MÁJUS SB A Miigyar Dolgozók Pártja III. kon gr essz a «a (Folytatás az 1. oldalról) és a szocializmus építése platform­ján új függetlenségi népfrontot kell lé-.rehozni, melynek mint széles népi társadalmi és politikai mozgalomnak demokratikus elveken kell felépül­nie. Országos és helyi szervekkel, me iyek formájának kialakításában tág teret kell engedni a tömegkezdemé­nyezésnek és a hagyományos formák gazdakörök, olvasókörök, felelevení­tésének. Az új népfrontnak széle­sebbnek és demokratikusabbnak kell lennie, minrt a múltban volt. Ennek megvalósítása azt jelenti, hogy az új népfront ne politikai pártoknak, vagy töredékeinek legyen az egye­sülése, hanem pártunk részvételével és vezetésével a dolgozók legszéle­sebb rétegeit felölelő tömegszerveze­teké és népi bizottságoké, mely­ben helyet foglalnak a- szakszerve­zetek. a Doteozó Ifjúság Szövetsége, a Magyar Nők Demokratikus Szö­vetsége, a tudományos, kulturális és szociális téren működő társadalmi szervezetek, az Országos Béketanács és bizottságai, a különböző népi bi­zottságok, termelési bizottságok, la- kóbizoRságok, az állami, társadalmi és egyházi élet vezető egyéniségei, az értelmiség képviselői és így to­vább. Pártunk Központi Vezetősége ne­vében javaslom, hogy a kongresszus bízza meg a megválasztandó Köz­ponti Vezetőséget, hogy a tömegszer- vezelek és népi bizottságok széles­körű bevonásával mihamarabb dol­gozza ki az új népfront működési feltételeit, formáit, célkitűzéseit. Pántunk népfront politikájában szem előtt kell tartani azt, hogy ha azt akarjuk, hogy az új népfront va­lóban a népi demokrácia legátfo­góbb társadalmi és politikai szerve legyen, fokozottabb és szélesebbkörü tevékenységet kell kifejtenie a kö­zéprétegek körében, a városi kis­polgársás tömegeiben, értelmiségi és tisztviselői körökben, melyeknek ko­moly társadalmi súlyuk van és meg­nyerésük a népi demokrácia számá­ra a nemzeti egység megvalósítására irányuló törekvések sikerének fontos feltétele. Az új népfrontnak nemcsak építő, de harcos mozgalomnak kell lennie valóban frontot kell alkotnia népi Uj demokratikus vívmányaink, szabad­ságunk, függetlenségünk és nemzeti szuverénitásunk védelmére, a belső és külső reakciós-imperialista ellen­séges törekvések és aknamunka el­len, a béke védelmére, a háború el­len. Az új népfront akkor lesz eme pagy célokért folyó küzdelem had serege, ha mélyebb gyökereket ereszt a magvar nép tömegeibe. Gazdagíta­ni kell az úi népfront eszmei tar­talmát. A függetlenség és szabadsá, eszméjét, sókszázados nemzeti ha­gyományainkat, melyeknek hatalmas tömegmoz.gató erejük van, eggyé kell kovácsolni a demokrácia és a szocializmus eszméjével. A nép front társadalmi és politikai tömeg- munkájában, a hazafisóg és a né­pek barátságának eszméjét nagyobb súllyal kell kiemelni. Szélesebbben és bátrabban, mint eddig, fel kell eleveníteni az ellenállási mozgalom hősi cselekedeteit és a függetlenség front antifasiszta hagyományait is. Népi demokratikus rendszerünk államhatalmi és igazgatási szervei annak idején a népfront jegyében jöttek létre; az országgyűlést és a helyi tanácsokat a függetlenségi nép front listáján választották meg s a kormány is a népfront kormánya. A népfront az a társadalmi és poli- ‘ lkai alap, amelyen állami hatal­munk és kormányzatunk nyugszik. Ezt a szilárd és tartós társadalmi és politikai alapot az új népfront létre­hozásával és a népfront politika bá­tor kibontakoztatásával tovább keli nősíteni. Pártunk új politikája, az új sza­kasz célkitűzéseinek következetes meg valósítása, gazdaságpolitikánk átál- ftása a dolgozó nép szükségleteinek egyre jobb kielégítésére, népünk fo­kozódó bizalma és szeretete a párt s a kormány iránt és most párt- kongresszusunk határozatai, minden feltételét megteremtik a népfront po- itika sikeres kibontakozásának. En- k érdekében a kongresszus hoz­zon olyan határozatot, hogy az új népfront tartson az ősszel országos seregszemlét, amely a Magyar Nép­köztársaság erejének, a párt, a kor­mány és a nép egységének, a haza­fias demokratikus és békeszere.ő löknek hatalmas megnyilvánulása egyen. (Lelkes taps.) rTi állam hatalmunk — a nép hatalma Tisztelt Pártkongresszus! A döntő győzelemért, amelyet pár tunk vezetésével a munkásosztály teljes hatalom megszerzéséért foly­tatott, nehéz, de sikeres küzdelem­ben kivívott, a nagy fordulatot, ame­lyet ezzel a győzelemmel a hatalom terén teremtett, népköztársaságunk alkotmánya rögzítette le, amikor alaptörvényünkbe iktatta, hogy „A Magyar Népköztársaság a munká­sok és a dolgozó parasztok állama. A Magyar Népköztársaságban min­den hatalom a dolgozó népé." (Taps.) Alkotmányunk eme megállapításában benne van szocialista tipusú álla­munk egész lényege és az a gyöke­res különbség, amely a régi állam- rendszertől alapjában megkülönböz­teti. Népi demokratikus államrendsze­rünk hatalmas lehetőségeket terem­tett népünk, munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk képességeinek kifejtésére, az állam építése, a köz­ügyek intézése, az ország vezetése terén. Felszabadultak azok az erők. amelyek népi demokratikus álla­munk sziklaszilárd alapját alkotják. Ez a magyarázata annak, hogy a régi népelnyomó állammal szemben amely évszázadokon át alakult ki és erősödött meg, az alig három és fél esztendős múlttal rendelkező zsenge tanácsszervezetünk egy új társadalom építésének nehéz és bo- «nyolult feladatai közepette, hűség­gel és becsülettel, odaadással és ered ményesen szolgálja népünk, hazánk felemelkedését, a szocializmust. (Taps.) A régi világban, ahol az állami ügyek intézése kevesek, a vagyono­sok kiváltsága volt, a dolgozókat az­zal zárták el az állami ügyek inté­zésétől, hogy ahhoz egyszerű embe­rek nem értenek. Tanácsaink három és félesztendős működése elegendő volt ahhoz, hogy szertefosalassa ezt a hazugságot, dolgozó népünk meg­alázását és becsmérlését. Tanácsa­ink munkájában népünk egyszerű fiainak tíz és százezrei vesznek részt. Hivatottságukról, rátermettségükről, a legbeszédesebben azok a nagysze­rű eredmények tanúskodnak, amiket új szocialista társadalmunk építésének minden terén, a gazdasági, politikai kulturális és nevelőmunka terén elértek. Mieilőtt bárki pálcát törne tanácsaink munkája felett, mielőtt ítéletet mondana tanácsaink, vezető­ink .tagjainak és munkatársainak te­vékenysége fölött, erre kell gondol­ni. Áldozatkész, fáradságot nem is­merő munkájukat, a szocializmus ügye melletti helytállásukat, ered- ■nénveikl-'ü és hibáikkal eavütt csalt “becsülni lehet. iT^ds.) Ezt a meg­becsülést jutta'ia kifejezésre az is. hogy Népköztársaságunk ELnöki Ta lácsa. a kormánv előterjesztésére a mai napon a helyi tanácsok több. nini kétszáz dolgozóját állami kitün- ‘e|ésb°n részesíti, néni demokrati­kus államunk megszilárdítása terén kifejtett odaadó, becsületes munká­mként. (Hosszantartó taps.) A h°>vi tanácsok létrehozásával, >lyan államszervezetet építettünk fel. amely megfelel a népi demokrácia követelményeinek, el tudia látni a oroletárdiktatura funkcióit. A helyi ‘enácsok a demokratikus centraliz­mus elvei szerint m"'ködnek és te­rületükön a dolgozó nép egységes ’" •■ mhat pírnál kéDviselik. Munká- ük’oan közvetlenül a lakosságra tá­maszkodnak és mint a dolgozók szé- 's tömegszervezetei, mozgósítják a '"'•osságot a társadalmi, gazdasági és •ulturális tevékenységben való foko­zottabb részvételre. Az új államgépezet, a helyi taná­csok szervezete létrehozásánál azon­ban nem kellő elvi alapossággal és körültekintéssel iártunk el. Nem vit­tük át a tanácsi szervezetbe azokai a tapasztalatokat és módszereket ■miket a népi bizottságok a töme- ?ek mozgósítása terén már kialakí­tottak. amivel megfosztottuk az ú.i íllamgéoezetet. elsősorban helyi ta­nácsainkat. a tömegek saját tapasz­talataiban rejlő hatalmas erőforrás­ól, amit az állami munka terén a múltban már megszereztek; nem al­kalmaztuk következetesen a demo­kratikus centralizmus elvét, ami oda­vezetett. hogy helyi tanácsaink, fő- kéon°n gazdálkodás terén kevesebb önállósággal rendelkeztek, mint a volt önkormányzatok: nem eléggé gondosan és körültekintéssel készí­tettük elő a helyi tanácsok szerve­zését és megfelelő felkészültségű ve­zető funkcionáriusokkal való bizto­sítását. Bizonyos eiferdülések, a tanácsok helyes működési elvétől való eltéré­sek, tevékenységük más területén is megmutatkoztak. A szocialista állam nak döntően közre kell működnie a szocializmus gazdasági alapjainak le­rakásában. Ugyanakkor azonban ha­talmas egyéb társadalmi, politikai, kulturális és szociális feladatai is van­nak. Ezek a feladatok azonban elég­gé háttérbe szorultak helyi tanácsa­ink munkájában, amely egyoldalú­an, a gazdasági tevékenységre össz­pontosult. Ebből adódott, hogy le­becsültük a tanácsok tömegszerve­zeti jelentőségét, a munkás-paraszt szövetség és általában a dolgozó tö­megek szerepét a politikai életben, főképpen a forradalom döntő kérdé­sében: a hatalom és az új állam- rendszer megszilárdításában. A munkásosztály tevékeny rész­vétele a hatalom gyakorlásában egész szocialista fejlődésünk leg­döntőbb kérdése. Pártunk halaszthatatlan, életbevágó feladata, a proletárdiktatúra megszi­lárdításának elsőrendű feltétele, a munkásosztály aktivizálása, minden irányú tevékenységének fokozása az államhatalmi szervekben. Pártunk új politikája, az új sza­kasz célkitűzéseit és pártkongresszu­sunk iránymutatása minden szüksé­ges feltételét megteremtik az állam­hatalom és igazgatás megszilárdítá­sának, a helyi tanácsok felélénkülé­sének, melynek kezdeti eredményei máris mutatkoznak. Az új szakasz gazdaságpolitikája eredményeképpen növekszik a termelőszövetkezeti tag­ság. valamint a dolgozó parasztság, főképpen a középparasztság gazda­sági és politikai tevékenysége, ami a párt és a helyi tanácsok részéről is olyan erőteljesebb politikai fel- világosító és nevelő munkát követel, amely alkalmas arra, hogy ezt a fo­kozódó aktivitást, a népi demokrá­cia célkitűzéseinek megvalósítására, a szocializmus építésére irányítsa, hogy a parasztság, főképpen a k.ö- zépparaszlság, politikai ingadozását csökkentse és a termelőszövetkezeti tagsággal együtt fokozottabban be­fonja a népi hatalom és igazgatás helyi szerveinek munkájába. A középrétegek politikai aktivitá­sa komoly lendületet adhat a helvi tanácsok sokoldalú tevékenységének. Ugyanakkor ez a körülmény feltét­lenül szükségessé teszi a termelőszö­vetkezeti tagságnak és a kisparaszt- ságnak, a falu proletár és félproletár rétegeinek a helyi tanácsokba való erőteljesebb bevonását és aktivizá­lását a társadalmi, gazdasági és po­litikai tevékenység minden fonto­sabb területén. Tanácsaink váljanak valóban helyi, hatalmi és tömegszervezetekké Népi demokratikus államszervező- tünkben a tanácsok kettős, államha­talmi és államigazgatási feladatokat látnak el. Az államhatalmi szervek vezetik, irányítják az állam és szer­vei működését, az államigazgatusi szervek megvalósítják, végrehajtják az államhatalmi szervek határoza­tait A helvi tanácsok szervezete e kétirányú állami tevékenység egyse­gét teremti meg. Az államhatalmi feladatokat a választott tagokból álló tanács van hivatva helyi vonat­kozásban ellátni, melynek során a dolgozó tömegek széleskörű es tevé­keny közreműködését kell biztosíta­nia.' ami világosan mutatja, hogy ta­nácsainknak, mint helyi államhata.- mi szerveknek, széles tömegszei ve- /eteknek is kell ienniök. Visszapil- lantva helyi tanácsaink több, mint három esztendős működésére, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az elért nagy és komoly eredmények ellenére, e kettős feladatuknak nem mindig tudtak kellően megfelelni, nem váltak minden tekintetben né­pi államunk valóságos helyi hatalmi ás tömegszervezeteivé. Szocialista típusu állam szervező­ének alapelve, hogy a tanácsok mint államhatalmi szervek irányítá­sát legfelsőbb fokon csak államha­talmi szerv, nálunk az országgyűlé.3. illetve az Elnöki Tanács láthatja el, mégpedig közvetlenül, olyan formá- ban, hogy maga vitatja meg és adja ki a tanácsok legfelsőbb irányításá­val kapcsolatos határozatokat és ma ga gondoskodik azok végrehajtásá­nak ellenőrzéséről. Helyi tanácsaink államhatalmi fel adatainak ellátását megnehezítette, hogy működésükben nem az ország­gyűlésnek. vagy az Elnöki Tanácsnak voltak, sőt vannak még ma is alá­rendelve, annak ellenére, hogy alkot mányunk erre kifejezetten utal, ha­nem államigazgatási szerveknek, leg felsőbb fokon a minisztertanácsnak. Amellett, hogy ezzel megsértettük a szocialista államszervezés egyik fon­tos elvét, amely a hatalmi szerve­ket helyezi az igazgatási szervek fö­lé. és nem megfordítva, súlyos csor­bát ejtettünk a tanácsoknak, mint a hatalom szerveinek tekintélyén es ami a legsúlyosabb, rendkívül korlá­toztuk a tanácsok hatalmi körét és jogát. Pedig a tanácsoknak a prole­tárdiktatúra rendszerében, a népi demokrácia viszonyai között is a munkásosztály által ráruházott tel- jes hatalommal és tekintéllyel kell rendelkezniük és annak gyakorlásá­hoz számukra minden szervezeti, politikai és egyéb feltételt biztosíta­ni kell. (Lelkes taps.) Csak így szi­lárdul meg népi demokratikus álla­munk, így számoljuk fel tanácsaink gyengeségét. Meg kell változtatnunk, helyi ta­nácsaink felső irányításában eddig követett gyakorlatot és ennek szer­vezeti és politikai következményeit egységes tanácsszervezetünkön kö­vetkezetesen keresztül kell vinnünk. Ezt célozza az a javaslatunk, hogy ■a tanácsoknak, mint államhatalmi és tömegszervezeteknek legfelsőbb irányítását az országgyűlésnek, illet­ve az Elnöki Tanácsnak kell ellát­nia, hogy ilyen módon az Elnöki Ta­nács az államhatalomban betöltse, alkotmányunkban is lerögzített sze­repét. Helyi tanácsaink államhatalmi működését ma is akadályozzák egyes minisztériumoknak, sót magának a minisztertanácsnak a szocialista ál­lam működési elveit gyakran sértő intézkedései, amikor választott hatal­mi szerveknek egyszerűen utasításo­kat adnak. A földművelésügyi-, pénz ügyi-, a kereskedelemügyi-, a város- és közgazdálkodási minisztérium, de gyakran más minisztérium is, hol a tanácsoknak, hol a végrehajtóbizott­ságoknak adnak szigorú utasításokat bizonyos feladatok végrehajtásában. A példa ragadós, aminek az a kövel- vp/ménve hogy nemcsak a mimsz tóriumok,’hanem alárendelt szerveik is utasítgatják a tanácsokat es veg- rehajtóbizottságaikat. Jellemző er« a csongrádmegyei begyűjtési hivatal esete amely május első heteben uta­sította a járási tanácsok végrehajtó bizottságainak elnökeit egyes begyU tési feladatok végrehajtására azzal a figyelmeztetéssel, hogy ha ne™ hajtják végre a megyei begyűjtési hivatal, a megyei tanacs végrehajtó bizottsága és a megyei ügyészség fe­lé megtorló lépeseket tesz. (Elénk sért) Nyilvánvaló, hogy az ilyenfaj­ta0 helytelen eljárásnak veget kel vetni De módosítani kell majd azo­kat a jogszabályokat is. amelyek sze­rint a minisztertanács megsemmisít­heti vagy megváltoztathatja a helyi államhatalmi szervek által hozol határozatokat. Ezt a jogot az Elnök, Tanácsnak kell majd atadm, annak kell majd gyakorolnia. Helyi tanácsainkat, a működésük ben megnyilvánuló hiányosságom, rendellenességek és lazaságok is aka dályozzák abban, hogy tevékeny szer vei legyenek az államhatalom gya­korlásának. Helyi tanácsaink műkö­désében. államhatalmi funkciójuk gyakorlásában a tanácsülésnek dön­tő szerepének kell lennie. Az eddi,,i gyakorlat szerint azonban a tanács­ülések többnyire reprezentatív cs formális’ megnyilvánulások. A tanácstagoknak az ülések nem kellő előkészítése miatt, sem mód­juk, sem idejük nincs arra hogy alaposan, elmélyúlten elemezhessek a végrehajtó szervek munkáját. A tanácstagokat nem ritkán munkahe­lyük vezetői is gátollak tanácstag­sággal járó funkcióik ellatasaban, ami a tanácsi munka megengedhe­tetlen lebecsülésére vall. A tanács­ülések sok helyen még ma sem kol­lektív megnyilvánulások, munkájuk­ban sem a kollektív vezetés sem a tanácstagok egyetemleges felelősse­ge nem jut kellően érvényre. A ta­nácsnak mint választott tömegszer­vezetnek. a problémái nem igen ke­rülnek napirendre. A dolgozókat koz vetlen érintő kérdések, mint a ke-j reskedelem. az oktatás kérdésé^ vagy a szociális ügyek, a tanacsu ^ seken háttérbe szorultak. Egyrészt ez másrészt az ülések formális, tar­talmatlan volta, csupán a lakos«® kötelezettségeit tárgyaló napirendek okozzák, hogy a tanácsok tagsaga nem eléggé aktív, nem veszi ki ré­szét a tanács munkájából, amit a tanácsülések látogatottsága világo­sán mutat. A hiányosságok főképpen a tanács demokrácia sorozatos megsértéséből fakadnak. Gyakran előfordul, hogy a végrehajtóbizottság indokolatlanul es törvényellenesen leváltja a megvá­lasztott tanácstagok érv részit, né­ha nagyrészét. Erre vall a/ is, hogy végrehajtóbizottságok számos helyen nem számolnak be a tanacsulesnah aminek kirívó esete mutatkozott mt„ az elmúlt esztendőkben Békés me gyében. A tanácstagok elköltözése, más te­rületen történő elhelyezkedese ese­tén, a visszahívásnál, vagy koopta- 1 ásnál is gyakran megsértik a ta­nácsdemokráciát. önkényesen jelöl­nek ki új tanácstagokat, vagy re­gieket egyszerűen póttagnak minő­sítenek. Nem ritka eset, hogy a ki­jelölt tanácstagot hónapokig nem választják meg, vagy pedig a VB nak olyan elnöke es titkára van, akit a tanács meg sem választott. Az államhatalmi feladatok jó ellá­tása érdekében elsődleges feladat a tanácsülés jó megszervezése, elő­készítése a tanácstagok aktivitása nak biztosítása, a kollektív vezetes, a kollektív munka és felelősség el vének alapján. Feltétlenül biztosíta­ni kell a tanácsülésnek, mint a he­lyi hatalmi szerv legmagasabb meg­nyilvánulásának tekintélyét és fel- sőbbségét a végrehajtó bizottsággal szemben, amelyet alája kell rendel­ni és biztosítania a tanácsülés hatá­rozatainak maradéktalan végrehaj- t.ását. A tanácstagoknak a tanácsülése­ken való kollektív munkája mellett, egyéni feladataik is vannak, elsősor­ban a tanácsok és a tömegek közötti minél jobb és szorosabb kapcsolatok kifejlesztése érdekében. Ezt kellene szolgálniok a rendszeresített beszá­molóknak és fogadóóráknak. Azon­ban eddig sem a helyi tanácsok, sem maguk a tanácstagok, kevés kiviétel­től eltekintve — nem fordítottak er- re kellő gondot. A beszámolók, ame­lyek pedig a lakosság legszélesebb érdeklődésére tarthatnának számot, nem rp^ü^reresek. "r*m katp’1"" ’ . sok esetben egyáltalán nincsenek. Számos helyen a tanácstagok, bizo­nyos százalékát, máshol kiválogatva a képzettebbeket „ütemezik” be be­számoló tartására, szempontok, irány elvek megadása nélkül. Az ilyen be­számolókban nincs sok köszönet, nem keltik fel a lakosság érdeklő­dését. nem szolgálják a tanácsok és a dolgozók kapcsola Iáinak kifejlesz­tését, nem érvényesülhet a tanácsok felé a választók alulróljövő ellenőr­zése és kezdeményezése. Előfordul persze az is, hogy a tanácstag azért nem tud beszámolni, mert mint ta­nácstag nem feit, ki tevékenységet. S ha a nép küldöttei, a tanácstagok nem végeznek a dolgozók között fel- világosító. nevelő, társadalmi és po­litikai munkát, a tömegek önmasuk­tól nem kapcsolódnak be az állam- ügyek helvi intézésébe. Nagyobb gondot és figyelmet kell tehát, ford'- tani a tanácstagok beszámolóira és fogadóóráira, több felelősséggel kell azokat az illetékes tanácsi szervek­nek, de maguknak a tanácstagoknak is szervezni, előkészíteni és lebonyo­lítani. A helyi tanácsok éltető ereje, tö­megkapcsolataik fejlesztése. Ilyen- iiánvű tevékenységük igen fontos eszközei az állandó bizottságok. Ezen a téren is számos megoldatlan kér­dés van. A legnagyobb hiányosság fibban van. hogv az ál'andó bizottsá­goknak alig a fele működik tevéke­nyen. Ez indokolttá teszi annak új­bóli megvizsgálását, hogy a tanácsi szervezetben a különböző tagozato­kon miiven állandó bizottságok mű- ködienek. Az állandó bizottságok mű­ködésében mutatkozó hiányosságok tórészt abból erednek, hogy az ál­landó bizottságok létesítésével gyak­ran megsértették a tanácsdemokrá­ciát, amelv előírja, hogy az állandó bizottságok tagjait a tanácstagok közül kell választani. Meg kell szün­tetni azt a helytelen és káros gya­korlatot is, hogy egyes _ miniszté­riumok úgy kezeljék az állandó bi­zottságokat. mint saját hivatali szer­vüket és hatósági feladatokat bízza­nak rájuk. Gondoskodni kaell az ál­landó bizottságok rendszeres tájé­koztatáséról. Nem szabad előfordul­nia annak, hogy állandó bizottságok, vagv egyes tagjaik a szakterületükbe vágó fontos intézkedésekről, utasítá­sokról ne tudjanak. így azok végre­hajtásában tevékenyen ne tudjanak közreműködni. A tanácsok megszilárdításának eayik legfontosabb feltétele az állandó bizottságok tevékenységé­nek kifejlesztése. Ennek során ta­nácsainknak érvényesíteniük kell azt az elvet, hogy az állandóbizottság a helvi tanács választott szerve, annak megbízásából és segítségére végzi munkáját. Ugyanakkor rendezni kell az állandó bizottságok legfonto­sabb elvi és gyakorlati kérdéseit. Mint a legfelsőbb államhatalmi szervre, az Elnöki Tanácsra hárul a feladat, hogy erre vonatkozólag irányelveket dolgozzon ki, amelyek le hetővé teszik a kérdés népszerű, tájékoztató jellegű feldolgozását. A helyi tanácsok tömegszervezetei tevékenységében nagy súllyal esik latba az, hogy milyen kapcsolataik '-annak a nagy tömegszervezetekhez. A jó együttműködés szervezeti fel­tételei megvannak, amennyiben a tömegszervezetek — a szakszerveze­tek, a DISZ. az MNDSZ helyi veze­tői, vagy képviselői általában, tag­jai’a helyi tanács végrehajtó bizott­ságának és megfoi'dítva is. a helyi tanács tagjain keresztül képviselve van a tömegszervezetek helyi veze­tésében. Ennek ellenére az együtt­működés sok kívánnivalót hagy maca után. A, tömegszervezetek ve­zetői gyakran lebecsülik a tanácsi munkát, nem fejtenek ki aktív te­vékenységet. A megfelelő együttműködést sok esetben maguk a tanácsok is nehezí­tik azzal, hogy nem politikai nevelo- és felvilágosító munkára veszik igénybe a tö/negszervezetek tagjait, hanem adminisztratív feladatok vég­rehajtását kívánják tőlük. A helyi. tanácsok és a töfnegszer- vezetek kaocsolatát szilárdabb ala­pokra kell helyezni. Úgy a helyi ta­(L'olylalás a 3. oldaloni

Next

/
Thumbnails
Contents