Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-29 / 126. szám

9 N Ä P t ö 1954 MÁJUS 29 A Magyar Dolgozók Pártja fii. kongresszusa Andics Erzsébet elvtársnő felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) Pár héttel ezelőtt ünnepelte az egész békeszerető emberiség, a ma­gyar nép is a világtörténelmi jelen­tőségű nemzetközi békemozgalom megszületésének ötödik évtedulóját. Boldogok és büszkék vagyunk, hogy a mi országunk is együtthalad a né­pek hatalmas, és egyre növekvő kö­zösségével a békéért és haladásért, a népek függetlenségéért és szabad­ságáért, a kultúra védelméért, az emberiség boldog jövőjéért folyó nagy küzdelmében. Az elmúlt öt esztendő folyamán a békemozgalom népünk nagy, haza­fias mozgalmává nőtte ki magát, olyan érővé vált, amely egyre ön­feláldozóbb munkára sorakoztatja fel a magyar nép legszélesebb réte­géit. Ez a mozgalom a magyar nép leikéből lelkedzett, a magyar nép törekvéseinek, vágyainak hű kife­jezője. Népünk a békéért való har­cot legközvetlenebb, legszentebb ügyének tekinti. Munkásainknak és parasztjainknak, tudósainknak és mérnökeinknek, művészeinknek és sportolóinknak egyaránt szárnyakat ad az a tudat, hogy eredményeikkel nemcsak saját országuk felvirágozta­tását biztosítják, hanem a béke egyetemes, nagj7 ügvét, az egész em­beriség ügyét is előre viszik. A magyar nép magáévá tette' a nemzetközi békemozgalom nagy alap elveit. Igenis lehetséges a különbö­ző rendszerek békés együttélése. Igenis lehetséges az egyes országok között felmerülő bármely nézetel­térés békés tárgyalások útján való rendezése. Népünk úgv értékeli a külügy­miniszterek berlini értekezletét, és méginkább a távolkeleti kérdésekről folyó genfi értekezletet, mint a nemzetközi békemozgalom jelentős eredményeit. A Szovjetunió őszinte, bölcs és határozott békepolitikája, a világ békemozgalma által teremtett új nemzetközi erőviszonyok közepette szinte törvényszerű jelenségnek te­kinthetjük. hogy a háborús politi­kát folytató, vagy ilyen politikának magát odaadó kormányok egyre in­kább szembekerülnek saját népük­kel, másrészt egyre inkább kiéleződ­nek ellentéteik a kapitalista tábo­ron belüli szövetségeseikkel is. Ugyan csak a hatalmas békeharc eredmé­nyének tekinthetjük, hogy az impe­rialistáknak egyre kevésbbé sikerül megfélemlíterjiök a népeket. Ellen­kezőleg. A háborús ■ gyújtogatok újabb és újabb gaztettei mindinkább cselekvésre késztetik azokat is. akik eddig passzív szemlélői voltak az eseményeknek. Mindennek ellenére tisztán kell látnunk, hogy egy újabb háború ve­szélye távolról sem került le a napi­rendről. Nagyobb éberségre, hatal­masabb erőfeszítésekre van szükség, mint valaha. Ezért az egész mag37ar nép üdvözli a Béke Világtanács ber­lini rendkívüli ülését és helyesli, hogy az a tömegpusztító fegyverek eltiltását és a gyarmati népek füg­getlenségi harcának támogatását helyezi tárgyalásainak középpontjá­ba. A Béke Világtanács berlini ülésén eddig mór elhangzott felszólalások­ból egyre határozottabban cseng ki az az erősödő közvélemény, hogy az atom- és hidrogénbomba használata merénylet az emberiség ellen. A nemzetközi jog durva, megsértése! Azok, akik atom- és hidrogénbom­bát használnak. — háborús go­nosztevők. Ezt fejtette ki a berlini ülésen többek között a nemzetközi jogtudomány olyan elismert kori­feusa, mint Pritt, az angol béke- védelmi bizottság elnöke. Erről be­széltek japán nagytekintélyű képvi­selők is. Az amerikai imperialisták bűnös kísérleteit éles szavakkal bé­lyegezte meg Sartre. A békemozga­lomnak a nők és az ifjúság körében való rendkívüli megerősödéséről szá­molt be a Nemzetközi Nőszövetség elnöke. Cotton asszony és a Nemzet­közi Diákszöveúség elnöke. A magy-’- békemozgalom képvise­lői részlvesznek a berlini tanácskozó sokon. Az egész magyar nép együtt­érzéssel és a legnagyobb figyelem­mel kíséri a berlini világfcanács-ülés tanácskozásait és minden erejét lat­ba fogja vetni, hogy határozatai megvalósítását előresegfse. (Taps.) Hazánkban a békemozgalom az el­múlt esztendők fotyamán nagyjelen­tőségű, valódi tömegmozgalommá vá.lt. Olyan mozgalommá, amelynek soraiban megtalálja helyét minden becsületes magyar férfi és nő, dolgo­zó népüpk minden hazáját szerető fia és leánya. A magyar békemozgalom pártunk segítségével eredményesen kezdi ki- aLakí.ani a maga' sajátos módsze­reit. Persze voltak és vannak ko­moly hibák még ezen a téren. A bókemozgalmat sokáig puszta esz­közként tekintettük a jobb munká­ra, az állami kötelességek jobb tel­jesítésére való közvetlen agitáció ér­dekében. Természetes, hogy a béke igazi híve az, aki nemcsak szavak­kal, hanem tettekkel segíti elő a béke nagy ügyét. De a békemozga- lomban nem uralkodhat el a köz­vetlen termelési agitáció, amely mel­lett a békemozgalom sajátos jellege elhalványul. Összejöveteleink nem foglalkoznak eleget magának a nem­zetközi bákemozgalomnak a kérdé­seivel, éppen ezért nem tudtak elég széles rétegeket felölelni. Ehhez já­rultak még olyan nézetek, mint pél­dául az. hogy népi demokratikus or­szágunkban csak a szocialista béke­mozgalomnak van létjogosultsága. A szektáns módszerek felszámolá­sa tekintetében békemozgalmunkban is komolyabb, határozottabb for­dulat pártunk nagyjelentőségű jú­niusi határozata után kezdett érez­hetővé válni. Békemozgalmunk az utóbbi időben egyre jobban törek­szik arra. hogy valóban a legszéle­sebb tömegek mozgalmává váljék, maga köré gyülekeztesse mindazo­kat. akik ilyen vagy olyan meg­gondolásból, tudatosan vagy kevésb- bé tudatosan, de meg akarják aka­dályozni egy újabb háború kitöré­sét, s arra, hogy felölelje azokat a rétegeket is, amelyek a tömegszer­vezetek bem még nem találják meg a helyüket. Agitációuk ma már egyre többet foglalkozik a nemzetközi békemozga­lom problémáival. A béketanács ki­adványsorozatai népszerűén, sokszor szépirodaflird formában igyekeznek megtárgyalni a nemzetközi esemé­nyeket. Békekisgyűléseinik egyre in­kább a nemzetközi politika kérdései­vel foglalkozó, szabad ‘beszélgetések­ké, vitákká alakulnak át. Nagy si­kerük van azoknak az úgynevezett „Béke-esteknek'1, amelyeket helyi békebizot/tságaink művészi program­mal, filmvetítéssel egybekötve ren­deznek. A békemunkának eredeti és jól bevált formái az úgynevezett „Baráti találkozók“. Egy-egy tudo­mányos terület, vagy művészeti ág, vagy szakma képviselőit meghívták annak megvitatására, hogy a maguk területén miként segíthetnék elő jobban a ‘béke nagy ügyét. Elmondhatjuk-e mindezek alap­ján, hogy békemozgaimunk megfelel mindazoknak a követelményeknek, amelyeket joggal támaszthatunk vele szemben, mindazoknak az erőfeszí­téseknek, amelyekre szükség van? Nem! Ezt távolról sem mondhatjuk el! Egyrészt a béke megvédése olyan hatalmas és nehéz feladat, amely minden eddiginél nagyobb erőfeszíté­seket kíván, másrészt a békemozga- lomnsik még hatalmas kiaknázatlan tartalékai vannak. Még távolról sem öleli fel a magyar békemozgalom mindazokat, akiket meg tudna nyer­ni és akiket meg kellene nyernie. Ne legyen hazánkban senki, — mondja az Országos Béketanács ki­áltványa — aki nem ismeri meg az igazságot a háború és a béke mosta­ni na.gy küzdelmében. Pióker Ignác elvtárs, az Egyesült Izzó Kossuth-díjas sztáhánovistája, a Szocialista Munka Hőse szólalt fel ezután. Mielőtt a kongresszusra elindul­tunk, tanácskoztam a járási pártbi­zottság több funkcionáriusával , és az a véleményünk alakúit ki, hogy a pártbizotbagókban, így a mi járá­si bizottságunkban is nyugodtabö, színvonalasabb és ütemesebb mun­ka kezd kialakulni. Kevesebb a íó- tás-futás, az úgynevezett üresjárat, kezdjük megérteni, hogj' a kapkodás, a szervezetlenség nem a kollektív vezetés, hanem a személyi vezetés mutatója, velejárója. Ezért fon'os- nak tartjuk, hogy a járási pártbizo1? ságon jól szervezett, felelősségteljes munka folyjék. A mi járási bizott­ságunk munkáját ma már egyre in­kább ez kezdi jellemezni. A pártbizottság munkájának má­sik jellemzője az, hogy a párt-ellen­őrzést egyre szélesebb területre ter­jesztjük ki. Ellenőrizzük a kereske­delmi szerveket, a gépállomásokat, az állami gazdaságokat, • közokta­tást, a pénzügyi szerveket. Meg kell jegyezni, nogy mindez nem megy könnyen. Ké felöl is el­lenállásba ütköztünk: . egyrészt még maga az apparátus is idegenkedik e területek ellenőrzésétől, nem érti még a pártellenőrzés szerepét, jelen­tőségét a szocializmus építésének min den területén. Azonban még jelentő­sebb az ellenállás, amelyet egyes gazdasági vagy állami vezetők fej­tenek ki a párt ellenőrzésével szem­ben: szavakban elismerik ugyan, sőt „kérik'' a párt ellenőrzését, a segít­séget, csak éppen úgy vélik, hogy a párt kérjen jelentéseket, azokat ta­nulmányozza és „áltaLaoan és elvi­leg“ irányítson.. Amikor a járási párt bizottság a dolgozókat meghallgatja, figyelembe veszi a panaszaikat, vé­leményüket, vagyis, amikor a tö­megek érdekeinek és a párt poli­tikájának szellemében ellenőrzi az állami és 'gazdasági szervek mun.-, kaját, gyakori az olyan kijelentés, hogy a párt ne avatkozzék konkrét ügyekbe, a párt maradjon „elvi szín­vonalon“, vagyis más szóval az el­lenőrzés lényegét utasítják vissza. Az új, a megerősített járási párt- bizottság gyakran tanácskozik a hely színen a falusi aktivistákkal, a falu­si dolgozókkal, egyéni parasztokká! is. Ez mindenekelőtt azt segíti elő, hogy az általános, a szólamszerű irá­nyítás helyett a vezetést konkrétab­bá, hatékonyabbá tegyük. A falusi pártaktívisták, de a párton kívüli dolgozók is igen fontos kérdésekre hívják fel figyelmünket. így példá­ul az élenjáró, a szorgalmas esz­tek nem helyeslik, hogy egyes ha­nyag paraszi.oknak, de különösen kuiákoknaik újra kezd felszaporod­ni az adó- és a begyűjtési hátralé­kuk; hogy helyi szerveimmé! e té­ren tűrhetetlen engedékenj-seg és opportunizmus van. A dolgozó pa­rasztok nem egy helyen harcosan te­szik szóvá, hogy a kuiák spekulál, üzérkedik és jelentős pénzeszközöket halmoz fel. s közben nem követelik meg tőle, hogy kifizesse adójú- . - - Például az egyik kuláknak közel 10 ezer forint adóhátraléka mehett 60 ezer forintja volt takarék betekben és nem követelték meg tőle az adófize­tést azzal az indokkal, hogy nincs miből fizetnie. A helyi pártaktívisták jeiteoci alap ján figyeltünk fel arra, hogy szá­mos községben a társadalmi élet különböző posztjairól — mint a ta­nácsok végrehajtó bizottságai, a folo- művesszövelikezetek igazgatóságai és a többi — kezdik kiszorítani a mun­kásosztály hű szövetségesét, a ter­melőszövetkezeti tagokat. Például Tengelicen, amely szövetkezeti köz­ség, a tanács végrehajiú'vzortságó- naik kilenc tagja van -te közülük csupán egy termelőszövetkezeti tag maradt meg. Vagy ALsónána köz­ségben — ugyancsak termelőszövet­kezeti község — minden termelőszö­vetkezeti íag-ot kiszorítottak a vég­rehajtó bizottságból. Rákosi Mátyás: Ki szorította -ki őket, hogy történt ez? Ez olyan egyszerűen történik, Rá­kosi elvtórs, hogy a termelőszövet­kezeti tag tavasszal kapálni jár, a végrehajtóbizottség ülését megtart­ják délben vágj7 este, a termelőszö­vetkezeti tag nem ér rá és ilyen cí­men leváltják, kicserélik ráérő em­berekkel, a falusi borbéllyal, bol­tossal. (Derültség.) A pártszervezetek igénylik, hogy a járási pártbizottságok többet segít­senek, hogy ott legyünk a helyi po­litikai csatározásoknál. Ha nem is mindenben, de ma már jelentősebb segítséget adunk pártszervezeteink­nek, anélkül, hogy csorbítanánk ön­állóságukat. Ebben különösen nagy szerepe van a járási pártbizottságo­kon rendszeresített instruktori háló­zatnak. Persze mindez még csak a kezdet. A pártmunka sok területén még igen komoly tennivalók vannak. Különösen háttérbe szorul a párt erősítése a falun, a párt szervezeti és politikai egységének fokozása. A Központi Vezetőség beszámoló­ja, a kongresszus útmutatásai min­den területen új perspektívát adnak a járási pártbizottságoknak, öröm­mel üdvözöljük a beszámolónak azt a részét, amely a jövőben még csak fokozni kívánja a helyi járási szer­vek hatáskörét és önállóságát. (Taps.) 1954 május 27 — délutáni ülés A délutáni ülést négy órakor nyi­totta meg Hidas István elvtárs, a Politikai Bizottság tagja. Kovács Rudolf elvtárs, a vasme­gyei pártbizottság első titkára után Pór Bertalan elvtárs, Kossuth-díjas festőművész szólalt fel. majd Hidas István elvtárs felolvasta a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának a kongresszushoz intézett üdvözlő táviratát. Ezután Balóg Dezső elvtárs, a za- lamegyei Garabonc község párttitká­ra szólalt fel. Bedri Szpáhiu elvtárs, az Albán Munkapárt Központi Bizottságának tagja üdvözölte a kongresszust. Ezután Szabó Ferenc elvtárs. Kos­suth-díjas zeneszerző, majd Fekete Bertalan elvtárs, a sóstóhegyi Vörös Csillag termelőszövetkezet párttitká­ra szólalt fel. Robert Stewart elvtárs, az Angol Kommunista Párt végrehajtóbizott- ságának tagja mondott ezután üdímz- lő beszédet. Ezután szünet következett. Szünet után Stefán László elvtárs, veszprémmegyei DISZ-titkár és Kor- bély Lajos elvtárs, az R. M. Művek pártbizottságának első titkára szólt hozzá a Központi Vezetőség beszá­molójához. Martin Malmberg elvtárs, a Finn Kommunista Fárt Központi Bizott­ságának tagja, üdvözlő beszéde után Balogh Sándor elvtárs, a hejőpapi ÁMG traktorosa szólalt fel. Hosszantartó lelkes taps fogadta Enrique Lister elvtársnak, a Spanyol Kommunista Párt Politikai Bizottsá­ga tagjának üdvözlő beszédét. Felszólaltak még: Hajdú József elvtárs, a nógrádmegyei pártbizott­ság első titkára és Tóth László elv­társ, bácsmegyei küldött, r Szocia­lista Munka Hőse. Az elnöklő Hidas István elvtárs bejelentette a kongresszusnak: a budapesti és több megyei küldött­ség javaslatot tett a kongresszus el­nökségének, hogy az első napirendi pont feletti vitát zárják le. A javaslatot a küldöttek egyhan­gúlag elfogadták. A kongresszus az első napirendi oonttal kapcsolatban egyhangúlag határozatot hozott. A határozati ja­vaslatot, a küldöttek hosszantartó, vi­haros tapssal fogadták. A kongresszus csütörtöki ülése há­romnegyed nyolc óra után pár perc­cel ért véget. A kongresszusi versenyben élen­járó üzemektől, intézményektől, fal­vaktól és iskolákból eddig 1150 üd­vözlő távirat érkezett a Magyar Dol­gozók Pártja III. kongresszusához. Kovács Rudolf elvtárs, a vasmegyei pártbizottság első titkárának felszólalása A hozamok növelése végett jelen­tős beruházásokat eszközöl a paraszt­ság — mondotta. — Az első évne­gyedben kétszázhetvennyolc olyan mezőgazdasági gépet vásároltak, mely után a múlt években nem is érdek­lődtek. Az igényeket kielégíteni ko­rántsem tudtuk. Hiány van töltőeke- fejből, kerékvasból, villából, számos gépalkatrészből, munkaeszközökből. Ezeknek a gyártását a minisztériu­moknak fel kellene karolniok. Megyénk erősen savanyú talajá­nak javítására idén 1746 vagon mész iszapot használtak fel. A nagyobb- mérvű talajjavítást akadályozza, hogy a földművelésügyi minisztérium hó­napok óta nem dönt abban, felhasz­nálható-e meszezésre a fertőrákosi és balatoni lápi iszap. Öntözött terüle­teinket háromszózharminchárom holddal növeltük, és idén további há romszáznegyvenöt holdat teszünk ön- tözhetővé. Megyei tervünk szerint búzából három mázsával, rozsból két mázsá­vá!, árpából három mázsával kíván­tok növelni a termésátlagot. Ennek érdekében a tavaszi mezőgazdasági munkákat termelőszövetkezeteink és szorgalmas egyéni parasztjaink, min den jó időt kihasználva, jobb minő­ségben végzik, mint tavaly. Me­gyénk tavaszi árpa ' vetéstervét 105 százalékra, a zabét 110 százalékra teljesítette. A termelési bizottságok munkája nyomán javult a réteink, legelőink gondozása. Takarmány- helyzetünk kilátásai a javulás elle­nére nem jók, nem fedezik növekvő szükségleteinket. Ezt még súlyos­bítja, hogy a kukorica vetésben egj7es járások elmaradtak. Burgonya vetéstervünket 99.7 szá­zalékra teljesítettük eddig. Azon igyekszünk, hogy burgonyatermelé­sünk hátráltatóját a jóminőségű ve­tőgumóhiányt lehetőleg már az idei termésből részben pótoljuk. A mezőgazdasági határozat állat- tenyésztéssel foglalkozó része külö­nösen nagy érdeklődést keltett me­gyénkben. Anyakocából már négy­százhatvanba. darabbal több van, mint tavaly. Van olyan községünk, mint, pb Csepreg, ahol a termelési bizottság javaslatára a gazdák idén több, mint száz anyakocát vásárol­tak. Megyénkben szívesen nevelik a tény ész állatoka: is. A jobb takarmányhelyzet és a jobb gondozás következtében megyei j is­tállóátlagunk a tavalyi 1.1 literről 3.8 literre nőtt. De a tejhozammal nem vagyunk megelégedve, különösen a termelőszövetkezetekben alacsony. Éppen ezért a kongresszusi verseny ben a figyelmet a fejési átlag növe­lésére irányítottuk. Az állami gazdaságok a megjteben általában jól dolgoznak. De a kocs­iéi gazdaságban a takarmányelíájtas zavara miatt sok a malacelhullás, amiért elsősorban a minisztérium a felelős: a kimondottan sertéstenyész tő gazdaság több, mint 1300 holdas területén csak 57 holdon engednék takarmányt termelni, viszont a he­lyi viszonyoknak nem megfelelő dinnyét, dohányt, cirkot kötelezően előírják gazdaságainknak. Ezért 100 kilométerekről kell szállítani a ren­geteg takarmányt. A minisztérium egyébként özönével küldi a rendele­teket, utasításokat. Jellemző, hogy csak ezévben 786 rendeletet küldőit le a megyébe, nem számítva az ap­róbb intézkedéseket. Ennyi határo­zatot, rendeletet elkészíteni sem le­het alaposan. Az ellenőrzésre, a vég­rehajtásra nem is jut idő. A minisz­ter és a miniszterhelyettes elvtársak rendeletéi sokszor pusztába kiáltott szavak, elvesznek a bürokrácia út­vesztőjében, örvendetes jelenség, hogy. az utóbbi hetekben élő, eleven trösztigazgatót, sói miniszterhelyet­test is láttunk a távoli megyék­ben. (Derültség és taps). Termelőszövetkezeteink többségé­nek eredményei előreláthatóan job­bak lesznek az egyénieknél. Már új belépők is vannak. Vasváron pél­dául ezévben több, mint húsz csalód lépett már be. A javulás mellett termelőszövetke­zeteinknél még igen sok a megol­datlan probléma. Mintegy negyven termelőszövetkezetünknél a hiányos­ságok oka az is, hogy erőtlenek a termelőszövetkezeti pártszervezetek, 27-ben pedig egyáltalán nincsen pártszervezet. Különösen ezeken a helyeken érezhető a kulákkérdésben is a bizonytalanság. Egészséges jelenség, hogy javult a termelőszövetkezetek és az egyéni­leg dolgozó parasztok — közöttük a kilépettek — viszonya, Mesteriben, Kissomlyón, — de másutt is, — ve­tőgépet, fogatot kölcsönöztek nekik, darálnak a számukra. Ennek az egész séges viszonynak az ápolását, elter­jesztését falusi munkánk egyik fontos politikai feladatának tekint­jük. Megerősítettük járási pártbizott­ságainkat. A Központi Vezetőség 15, jórészt a pártmunkában tapasztalt, politikailag képzett, lelkes elvtársit küldölt megyénkbe falusi pártmun- isára. Eddig jól megálltak a helyü­ket és bízunk benne, hogy mind- nj'ájan kiváló harcosaivá válnak a falu szocialista építésének. Nagyobb önállóságra kell nevelnünk járási pártbizottságainkat, mert helyileg megoldható kérdésekben ig gyakran felsőbb szerveinktől várják -a meg­oldást. Javult a pártszervezetek es a szakemberek viszonya. Előadásokat tartatnak velük, kikérik tanácsukat. Szakkérdésekben tájékozottabb funkcionáriusaink ..tekintélye érthe­tően nő a falvakban. De szakembe­reink is nagy megbecsülésnek tekin­tik, hogy a megyei pártapparátus­ban hat olyan elvtárs doigozik, aki mezőgazdasági egyetemet, vagy aka­démiát végzett. Mos; a.z a feladatunk, hogy a kon­gresszus útmutatásai, határozatai alapján a politikai-felvilágosító mun kánk javításával a kommunisták példamutatásával megyénk egész dolgozó népét mozgósítsuk pártunk, kormányunk céljainak megvalósítá­sára. Somi Beniamin elvtárs, a szekszárdi iárási pártbizottság első titkárának felszólalása

Next

/
Thumbnails
Contents