Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-29 / 126. szám

TOLNAI NAPLÓ VILÁG PROLETÁRJAI EGTESULJETEKT A MAI SZAMBÁN: A Magyar Dolgozóik Pártja ül. kongresszusa (1—2. o.) — Rojkó elvtárs propagandista módszere (3. o.) — Javult a verseny nyilvánossága a Paksi Konzervgyár­ban (3. o.) — Felkészültek a KTSZ-tagok a VI. kül­döttgyűlésre (3. o.) — Gyorslista az Első Békekölcsön hatodik húzásának első napjáról (4. o.) J 1 AI M D P TOLNAMEGYEI PÄRTBIZOTT JAGA'NAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 126. SZÄM ARA 50 FILLÉR SZOMBAT, 1954 MÁJUS 29 A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa 1954 május 27 — negyedik nap < Az MDP III. kongresszusának határozata f 3 A Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusai 3 meghallgatta és megvitatta a Központi Vezetőségnek ► 3 Rákosi Mátyás elvtárs, a Központi Vezetőség első* 3 titkára által tartott beszámolóját a Központi Vezető- ► 3 ség tevékenységéről és a párt előtt álló feladatokról. ► 3 V kongresszus a következő határozatot hozta: ► 3 A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa jóvá- ► 5 lagyja a Központi Vezetőség politikai irányvonalát és ► 3 jyakorlati tevékenységét. A Központi Vezetőség be- ► ízámolójában meghatározott politikai, gazdasági es £ < pártépítési feladatokat a Magyar Dolgozók Pártja egész J J további tevékenységét meghatározó irányelvnek kel! t ^ tekinteni. t .VVTWVTWfVVVVVTVTVVVVTVVVVVVVVVVVVVVVVVVTVVVVVWTVVTVVV' A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusá­nak negyedik napján ki­lenc óra után néhány perccel kezdődött meg a tanácskozás, amelyet Me- kis József elvtárs, a Köz­ponti Vezetőség tagja nyi­tott meg. Komócsin Mihály elv­társ, a hevesmegyei párt- bizottság első titkárának felszólalása után hi Cau- si Girolamo elvtárs, az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja üdvözölte a kon­gresszust. Ezután Horváth Márton elvtárs, a Központi Vezetőség tagja szólalt fel, majd Földes László elvtárs, a sztá­lini árosi pártbizottság első titkára. Constantin Parvulescu elvtárs, a Román Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének üdvözletét tolmácsolta a kongresszusnak. Somi Benjamin elvtárs, a szek­szárdi járási pártbizottság első tit­kárának felszólalása után Borisz Taszkov Tomov elvtárs, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizott­ságának titkára üdvözölte a kon­gresszust. A délelőtti szünet után Házi Ár­pád elvtárs, a Központi Vezetőség tagja, a mandátumvizsgáló bizottság jelentését ismertette. Nagy István elvtárs, a Ganz Va­gon- és Gépgyár igazgatója szólalt fel ezután, majd Josef Lauscher elv­társ, Ausztria Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja üdvö­zölte a kongresszust. Andies Erzsébet elvtársnőnek, a Központi Vezetőség tagjának felszó­lalása után a Német Szocialista Egy­ségpárt küldöttségének vezetője, Erich Muckenberger elvtárs, a párt Politikai Bizottságának póttagja, majd Oskar Neumann elvtárs, a Né­met Kommunista Párt titkárságá­nak tagja mondott üdvözlő beszé­det. Pióker Ignác elvtárs, Kossuth-dí- jas sztahánovista, a Szocialista Mun ka Hőse és Sipos Jolán elvtársnő, a somogymegyei felsőbogáti állami gaz daság igazgatója szólalt még fel a délelőtti ülésen, amelynek végén Dasijn Adilbis elvtárs, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bi­zottságának tagja tolmácsolta a Mongol Népköztársaság valamennyi dolgozójának testvéri üdvözletét és forró jókívánságait a kongresszus­nak. A délelőtti ülés egy óráig tartott. A tanácskozást délután Hidas Ist­ván elvtárs elnökletével folytatták. A délutáni ülésen felszólalt Ko­vács Rudolf elvtárs, a vasmegyei pártbizottság első titkára, utána Poór Bertalan elvtárs, Kossuth-díjas festő művész, majd az elnöklő Hidas Ist­ván elvtárs felolvasta a Koreai Mun­kapárt Központi Bizottságának a kongresszushoz intézett üdvözlő táv­iratát. Ezután Balog Dezső elvtárs, 'a za- lamegyei Garabonc község párttit­kára szólalt fel. Bedri Spahiu elvtárs, az Albán Munkapárt Központi Bizottságának tagja üdvözölte a küldöttek lelkes tapsa közepette a kongresszust. Ezután Szabó Ferenc elvtárs, Kos­suth-díjas zeneszerző, majd Fekete Bertalan elv társ, a sóstóhegyi Vörös Csillag termelőszövetke­zet párttitkára szólalt fel. Róbert Stewart elvtárs, Nagy-Britannia Kommu­nista Pártja végrehajtó bizottságának tagja mon­dott ezután üdvözlő be­szédet. A beszédet a kon­gresszus küldöttei nagy tapssal fogadták. Ezután szünet követke­zett. Szünet után Stefán László elvtárs. veszprém- megyei DISZ-titkár és Korbély La­jos elvtárs, az RM Művek pártbizott ságának első titkára szólt hozzá a Központi Vezetőség beszámolójához. Marti Malmberg elvtárs, Finnor­szág Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja üdvözlő beszé­dét lelkes taps fogadta. Ezután Ba­logh Sándor elvtárs, a hejőpapi AMG traktorosa szólalt fel. Hosszantartó, lelkes tapssal fogad­ták a küldöttek Enrique Lister elv­társnak, Spanyolország Kommunista Pártja Politikai Bizottsága tagjá­nak üdvözlő beszédét. Felszólalt még: Hajdú József elv­társ, a nógrádmegyei pártbizottság első titkára és Tóth László elvtárs. bácsmegyei küldött, a Szocialista Munka Hőse. Az elnöklő Hidas István elvtárs be jelentette a kongresszusnak: a buda­pesti és több megyei küldöttség ja­vaslatot tett a kongresszus elnök­ségének. hogy az'első napirendi pont feletti vitát zárják ie. A javaslatot a küldöttek egyhan­gúlag elfogadták. A kongresszus az első napirendi ponttal kapcsolatban egyhangúlag határozatot hozott. A határozati ja­vaslatot a küldöttek hosszantartó viharos tapssal fogadták. Ezután Hidas István elvtárs. a kongresszus csütörtöki tanácskozását bezárta. Horváth Márton elvtárs felszólalása Tisztelt Kongresszus! Kedves Elv­társak! A Központi Vezetőség beszámoló­ja megállapított bizonyos eredmé­nyeket az ideológiai munkában, de ugyanakkor helyesen azt is leszögez­te, hogy mindez csak kezdetnek te­kinthető. Senki sem gondolhatja, hogy az új szakasz nyújtotta lehetőségek az ideológia frontján automatikusan, harc nélkül fognak érvényesülni. — Különösen fel kell figyelnünk arra, hogy a politikai élethez hasonlóan az ideológia különböző fromszaka- szain is tapasztalhatók az utóbbi időben bizonyos jobboldali jelensé­gek. Veszélyességüket növeld bizo­nyos fokig az, hogy ugyanakkor el- ienhatűsként a mégis távolról sem leküzdött szektáriánizmus malmára is hajtják a vizet. A szektariánusok — rámutatva ezekre a jobboldali je­lenségekre — a saját magatartásuk, a saját álláspontjuk igazolását vélik ebben felfedezni. — A jobboldali jelenségek fő oka, hogy bizonyos polgári, kispolgári ideológiai áram­latok befolyása a kisárutermelés sú­lyának növekedése alapján fokozó­dik. Olyan áramlatok, amelyeket a régebbi gyakran egyoldalúan admi­nisztratív rendszabályok a felszín alá szorították, de amelyekkel ideológiai harcban nem számoltunk le, most újult erővel jelentkeznek. Az ideoló­gia területén tehát az osztályharc éleződésére kell számítani. — Ezért éberebben kell őrködnünk a marxiz- mus-leninizmus ideológijának tiszta­ságán. casztság bizalma és hűsége a népi demokráciához és a munkásosztály­hoz erősödik, nyugodtan mondhat­juk, hogy ugrásszerűen erősödik. — Nem kétséges, hogy a közeledés irányzata fog felülikerekedni a dol­gozó parasztságban és értelmiségben. Ezért volna helytelen túlbecsülni a jobboldali veszélyt, ezért van min­denekelőtt í.ürelmes, baráti meggyő­zésre szükség. A munkás-paraszt szövetség erősödése, a nem­zeti összefogás megszilárdulása jótékonyan érezteti a hatását az ideológia minden területén, az iroda­lom területén is. Nem kétséges, hogy valósággal szárnyakat ad íróink nagy részének a párt helyes politikája és elősegíti, hogy az írói derékhad ké­pességben, tehetségben a párt és a nép iránti odaadásban tovább erő­södjék. Most azonban a kiváló, a régebbi írói generációhoz tartozó írókról szerelnék néhány szót szól­ni. Ha csak a politikai nézeteltéréseink alapján akarnánk megítélni Illyést, Verest, Szabó Pált, — de folytathat­nám a sort Déryvel és másokkal, — akkor béka-perspektívából néznénk ezek©; az írókat és szemet hánynánk az előtt, ami a leglényegesebb. Leg­kiválóbb íróinkkal, művészeinkkel is előfordult, hogy elmaradott rétegek nézeteit tolmácsolják politikai állás- foglalásaikban, sőt néhány művük­ben is. A döntő azonban nem az, ami elválaszt, hanem ami összeková­csol velük. Alkotómunkájukra az a jellemző, hogy az elmúl: tíz év har­caiban, népünk fejlődése nyomán, óriásit fejlődtek ők maguk is, még­juk, hogy mivel nem értünk egyet politikai, vagy művészeti nézeteiket illetően, olyan nyíltan és’ elismerően kell beszélnünk fejlődésükről, alko­tói tetteikről is. Déry kivételével nem fukarkodunk- irányukban társadalmi elismeréssel. Amit nem nyújtunk számukra, — megint csak Déry kivételével — az, ami írónak és olvasónak a legfon- , osabb: alkotó munkájuk alapos, be­ható értékelése. Szenvedélyes vita folyik Illyéssel kapcsolatban a „pesszimista“ versei­ről. Évek óta szinte tetemre hívjuk a ..Puszták népe", a „Petőfi" íróját ás szemrehányóan szembesítjük sa­ját múl:javai. Illyésen rajta van ez a bélyeg, amitől nem tud szabadul­ni. Ha — képletesen szólva —» egy- egy kritikus bevetődik véletlenül a költő alkotó műhelyébe, feltétlenül belebotlik azokba a négysoros, el­szórt költői forgácsokba, amelyekrői annyi szó esik, de nem veszi észre, hogy Illyés néhány év alatt a nem­zet nagy drámaírójává nőtt. Vélemé­nyem szerint Illyésben megvan az erő és az ígéret ahhoz, hogy az any- nyira elhanyagolt és csak lassan éle­dő magyar drámai költészetet ma­gas foltra emelje. Művei ideológiailag nem mindig hibátlanok, de nem ér­zem egész igazságosnak az idősze­rűtlenség vádját, történelmi drámái­val kapcsolatban. A történelmi té­mán át is a mi korunkhoz szólva mutatja meg . az „Ozorai példádban a nép találkozását a hazaiszeretet eszméjével és a ,.Fáklyáiéng‘ ‘ -b an Kossuth száján keresztül azt, hogy csak a nép honszeretete lett volna képes sírjából is feltámasztaná és Semmi sem volna helytelenebb, mint ha a felsorolt jelenségekből valami új narodnyik-vita anyagát kovácsol­nánk. Főleg azért nem, mert össz- fejlődésünk jelenleg nem a paraszti- értelmiség elkülönülésnek, hanem ellenkezőleg a közeledésnek kedvez. Mai helyes politikánk mellett a pa­hozzá nemcsak íróilag, hanem — ha különböző mértékben is, de politikai lag is. Mindenképpen helyeselni kell, hogy nyíltan megmondják vélemé­nyüket. Bizalomra bizalom, nyíltság­ra nyíltság legyen a válasz! Amilyen őszintén, kertelés nélkül megmond­győzelemre vinni még az elbukó for­radalmat is. A felszabadulás óta köl­tő nem fejezte még ki oly megrá- zóan a hazaszeretet szenvedélyét, az osztály szabadság és a nemzeti sza­badság elválaszthataitlanságiát, mint Illyés Dózsa-drámájának most meg­jelent első felvonásában. Illyéssel so­kat vitáztunk és fogunk még vitáz­ni, de mindig meg fogjuk érteni egymást. (Taps.) Déryvel más a helyzet, ő beható és elemző bírálatai bőven kapott. Ez a bírálat ■>— véleményem szerint — ma is helytálló. Adósak maradtunk azonban annak a nagyjelentőségű ténynek elismerésével, hogy hibáival együtt is Déry jutott a legmesszebb­re a Horthy-rendszer társadalmának és különösen az elnyomóit és hősie­sen harcoló munkásosztály ábrázolá­sában. Nem vettük eléggé figyelem­be azt a számottevő politikai és ideológiai fejlődést, amit az utolsó év során Irt filmforgatókönyvei mu­tattak. Szabó Pálnak része van minden elismerésben, de ő ró is vonatkozik, hogy alkotó munkája komoly, átfogó alapos értékelést mindeddig nem kapott, annak ellenére, hogy egyike azoknak, akik a legtöbbet tettek az új falu, a termelőszövetkezeti moz­galom ábrázolásában. — Meg kell őt védeni az olyan otromba és gyalázkodó támadóssad szemben, amit az Esti Budapest intézett a ..Darázsfészek'' című kitűnő nevelő­erejű darabja ellen. Nézzük meg Veres Péternél is rö­viden az érem fontosabb oldalát. — Nemrégiben jelent meg a „Rossz aszony" című kisregénye, mely szé­les vitát váltott ki és nemcsak iro­dalmárok, hanem olvasók tömeges hozzászólását eredményezte. Mi az oka ennek a nagy érdeklődésnek? A témáját, — hogy az egyik házas­társ elmarad a másik mögött öntu­datban és fejlődésben — feldolgoz­ták már filmek és novellák. Azért váltott ki Veres műve ily nagy ér­deklődést és azért van bizonyos ér­telemben úttörő jelentősége, mert a téma feldolgozásában mélyre nyúlt: kétfajta életmód, kát morális maga­tartás összeütközését mutatja be, s ezzel a mai ember magánéletének legáltalánosabb, legtipikusabb kon­fliktusát veti fel — az új erkölcs harcát a régivel. Az elsorolt íróknál, — de nemcsak náluk, — a következő egyszerű té­nyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni: Először: hogy egyetértenek a párt irodalmi plattformjával és a leglé­nyegesebb kérdésekben a párt politi­kájával. Ezi: egyébként nem a sza­vak, hanem a tettek döntik el, s ha tettnek tekinthetjük az újabb irodalmi munkásságukat, az vélemé­nyem szerint ezt fejezi ki. Másodszor: becsüljük meg az or­szág e kiváló íróinak alkotó mun­kájáé azzal, hogy-őszintéin megmond­juk véleményünket, ha kelt. vitá­ba szállunk velük, küzdünk helyte­len nézeteik eliten. Ugyanakikor elis­merjük és minden erőnkkel támogat juk azt a pótolhatatlan művészi ne­velőmunkát, melyet népünkért és a magyar kultúra felvirógozásáéni foly­tatnak. Harmadszor: El kell oszlatni min­den félreértést avval kapcsolatban, hogy a párt az íróknak erre vagy árra a csoportjára támaszkodik. A párthoz legközelebb természetesen az öntuda­tos kommunista írók állnak, de min­den íróra támaszkodik a párt, aki a nép ügyéért dolgozik és minden író támaszkodhat a pártra, aki alkotó munkáját a népnek szentek. (Nagy taps.) Ezután Házi Árpád elvtárs beferlesztette a mandátum-vizsgáló bizottság jelentését. A jelentés a többi között a követ­kezőket tartalmazza: A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusán résztvevő valamennyi küldöttet szabályszerűen — titkosan — választották meg. A kongresszust előkészítő válasz­tások hozzájárultak a pártdemokrá­cia elmélyüléséhez, növelték a párt­tagság aktivitását, felelősségérzetét. Kifejezésre juttatták és tovább erő­sítették pártunk megbonthatatlan egységét, győzelmeink legfőbb zálo­gát. A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusára megválasztott 867 szavazati joggal és tanácskozási jog­gal rendelkező küldött közül, a kon­gresszuson jelen van 796 szavazati joggal rendelkező, küldött és 54 ta­nácskozási jogú küldött. Igazoltan maradt távol 17. A kongresszus te­hát határozatképes. A küldöttek 80.6 százaléka férfi, 19.4 százaléka nő. A küldöttek életkor szerinti meg­oszlása a következő: Harmincéven aluli 22.2 százalék, harminc és negyven év közötti 42.6 százalék, negyven és ötven év kö­zötti 23.3 százalék, ötven éven felüli 11.9 százalék. A kongresszus küldöttei között a párt és az állami élet, a gazdaság és a kultúra minden ágának dolgo­zói képviselve vannak. Az összes küldött 64.3 százaléka munkás, a megyei pártszervezetek küldöttei 19,2 százaléka dolgozó pa­raszt, ebből tszcs tag 10.2 százalék, egyénileg dolgozó paraszt 9 százalék. Az összes küldöttek 21.7 százaléka értelmiségi, közülük 8.1 százalék mű­szaki értelmiségi, a többi agronó- mus, tanító, orvos, művész, stb. Az értelmiségi küldöttek aránya az ösz- szes kongresszusi küldöttekhez viszo nyitva kereken kétszer akkora, mint a II. kongresszuson volt. Ez szem­léltetően mutatja, hogy a párt, az állam és gazdasági élet vezetésében egyre jelentősebb szerepet tölt be az értelmiség. A párt és egyben az egész dolgo­zó nép növekvő politikai és kulturá­lis színvonalát tükrözik a kongresz- szus küldötteinek iskolai végzettsé­géről szóló adatok. A kongresszus küldöttei közül 194 elvtárs egyete­mi, vagy főiskolai végzettséggel ren­delkezik; a küldöttek 25.1 százaléka tanul jelenleg egyetemen, vagy fő­iskolán, illetve végzi a gimnáziu­mot vagy a technikumot. A kongresszuson a munkásmozga­lom régi harcosaival együtt, azok az új, fiatal káderek is résztvesznek, akik a felszabadulás óta kerültek a párt soraiba. A küldöttek 21.7 szá­zaléka a felszabadulás előtti párt­tagsággal rendelkezik. A küldöttek 39.2 százaléka 1945 óta párttag. A küldöttek 17 százaléka olyan elvtárs, aki az utóbbi 4—5 év alatt került a párt soraiba. Ezek a számok is mu­tatják, a párt helyes káderpolitiká­ját, mely arra irányul, hogy a régi harcosok mellett, megfelelő szerepet kapjanak az új, fiatal káderek a párt és az állami életben. A küldöttek közül az illegalitás évei alatt 104 elvtárs szenvedett bör­tönbüntetést forradalmi tevékenysé­géért. A kitöltött börtönbüntetések összesen 354 évet és két hónapot tesznek ki. A felszabadulás után a küldöttek 70 százaléka részesült különböző ki­tüntetésben. A kongresszuson kül­döttként résztvesz egy Sztálin-díjas, 59 Kossuth-díjas, 11 elvtárs a Szo­cialista Munka Hőse. A küldöttek között 110 elvtárs sztahanovista Ezen kívül 417 küldött különböző fokozatú kormánykitüntetésben ré­szesült. Ezek az adatok és tények bizonyít­ják, hogy pártunk III. kongresszu­sának résztvevői dolgozó népünk minden rétegét képviselik. A küldöt­tek az ipari munkásság, a dolgozó parasztság, az értelmiség legjobbjai közül valók. A kongresszus a mandátumvizsgá­ló bizottság jelentését tudomásul vette. (Folytatás a 2 oldolonl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents