Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-28 / 125. szám

2

N í P t 5

1954 MÄTüS M

A Slagjai* DuSgozék Pártja fii. kongresszusa

(Folytatás az I. oldalról)

leplezzék a háborús gyújtogatok mestei kedéseit és bűnös terveit, növeljék éberségüket és szervezettségüket a béke ellenségei mindenféle háborús provokációjának megakadályozása céljából.

Elv társak! A Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusa a párt és a nép egész, életének fontos kérdéseiről határoz, megjelöli az ország gazdasági fejlődésének, a mezőgazdaság fejlődésének, a munkásparaszt szövetség megszilárdításának és a dolgozók életszínvonala növelésének- további feladatait.

Az új Magyarország életében nagy helyet foglalnak el a szakszervezetek, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége és más tömegszervezetek, amelyek a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével aktív működést fejtenek, ki. Külön szeretnék szólni a magyar nők szerepéről. A népi demokratikus rendszerben rhegnyílt előttük minden lehetőség, hogy kibontakoztassák képességeiket és tehetségüket. A szabad Magyarország asszonyai és lányai akárcsak a Szovjetunióban, Kínában és valamennyi népi demokratikus országban élő nővéreik, hatalmas alkotó és kulturális erőt képviselnék. Most az a feladat, hogy Magyarországon még inkább fokozódjék a nők szerepe az ország gazdasági, politikai és társadalmi életeben, bátrabban emeljék őket vezető állásba, bevonják őket a nép létfontosságú kérdéseinek megoldásába. (Taps.)

A Magyar Népköztársaság gazdasági és kulturális fejlődésének sikerei meggyőzően bizonyítják, hogy a magyar nép egységesen tömörül a Magyar Dolgozók Pártja köré, állandóan növekvő bizalommal tekint a pártra, e valóban népi pártra, melynek politikája megfelel a dolgozók létérdekeinek. A »nép. további fölzárkózása a párt köré. a párt és a tömegek kapcsolatainak kiterjesztése és megszilárdítása méginkább megsokszorozza a párt és a nép erejét e kongresszus határozatainak megvalósításáért vívott sikeres harcban.

A Szovjetunió Kommunista Pártjának több. mint félszázados tapasztalatai. akárcsak a többi testvérpárt tapasztalatai arra tanítanak, hogy a párt és a nép összeforrottsága a párt sorainak megdönthetetlen egysége és szilárdsága a párt erejének és legyőzhetetlenségének alapja. A szocialista építésnek a Magyar Dolgozók Pártjára váró jelenlegi feladatai megkövetelik, hogy valamennyi pártszervezet és minden párttag tovább növelje aktivitását és harckészségét a pártépítésnek és a pártélet

Tisztelt kongresszus! Kedves Elvtársak!

A Központi Vezetőség beszámolója támaszkodva a múlt év júniusában, októberében és decemberében hozott határozatokra, megállapítja, •hogy a legközelebbi években a fő feladat, amelyet meg kell oldanunk, mezőgazdaságunk termelésének erőteljes növelése, úgy a növénytermelés, mint az állattenyésztés hozamának igen jelentős emelése, s ezáltal a gabonakérdés megoldása, népünknek fokozott ellátása hússal, zsírral, főzelékkel, gyümölccsel, borral s egyéb élelmiszerekkel. Annál inkább szükséges .ezt emlékezetbe idézni, mert ezzel a feladattal a múlt év decemberi határozat végrehajtásával elmaradtunk, mert e határozat végrehajtása egyelőre nem halad kielégítően. Lassan, vontatottan, s nem elég tervszerűen fogtunk hozzá a mezőgazdasági gépek fokozott gyártásához, s e téren a mezőgazdasági géptípusok meghatározása, kidolgozása terén még mindig sok a bizonytalanság. Nagy késedelem mutatkozik a mezőgazdasági építkezések és beruházások megvalósításánál. Lassan, vontatottan történik egész mezőgazdasági gépezetünk átállítása az új feladatokra: a túlzott centralizáció megszüntetése és a káderek átcsoportosítása. Bár a párt és á kormány nem keveset tett eddig a decemberi határozat megvalósítására, mégis világosan kell látnunk, hogy erre a feladatra az eddiginél sokkal de sokkal nagyobb erőket kell összpontosítanunk. ha azt akarjuk, hogy munkánk megfelelő eredménnyel jár jón.

Propagandánk és agitációnk is elégtelen még ebben a tekintetben. Sőt meg kell állapítani, hogy az első nekibuzdulás után a decemberi párt és kormányhatározat megvalósítására irányuló propagandánk és agitációnk bizonyos mértékig ellany hűlt. Mindezen határozottan változtatnunk kell.

szabályainak a Lenin által kidolgozott és a nagy SztáLin-vezette Szovjetunió Kommunista Pártja által továbbfejlesztett elvei következetes megvalósítása alapján.

A leninizmus arra tanít, hogy a pártvezetés legfőbb elve a vezetés kollektivitása, valamennyi pártszervezetben, a legalsóbbtól a legfelsőbbig. Csak a kollektív vezetés, csak a bírálat és az önbír,álat széleskörű kifejtése óvja meg a pártot a tes- pedéstől, az önelégültségtől, a véletlen szeszélyeitől és egyoldalú határozatok meghozatalától. A bírálat és az önbírálat csak akkor éri el célját, ha konkrét és hatékony, ha a párt tagjai személyekre való tekintet nélkül bátran feltárják a fogyatékosságokat, s résztvesznek e fogyatékosságok kiküszöbölésében. Ez biztosítja a pártkáderek széleskörű

A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága testvéri üdvözletét küldi a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának. (Viharos taps, mindenki feláll.)

A Magyar Dolgozók Pártja vezetésével a magyar nép nagy eredményeket ért el a népi demokratikus rendszer megszilárdításában és biztos léptekkel halad a szocializmushoz vezető úton.

Szívből kívánunk a Magyar Dolgozók Pártjának újabb sikereket a szocializmus alapjainak építéséért, » mezőgazdaság fejlesztéséért és a munkás-paraszt szövetség tnegszilár- dításáért, a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának szakadatén emeléséért vívott harcában.

Éljen a Magyar Dolgozók Pártja. Magyarország munkásosztályának és

Kedves Elvtársak!

Az a megtiszteltetés ért engem, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága megbízásából átnyújthatom a következő üdvözletét a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának. (Hosszantartó taps.)

„A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának küldött elvtársai! A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága forrón üdvözli a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusát.

A magyar dolgozó nép, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével és a Szovjetunió önzetlen segítségével a legdicsőbb történelmi korszakba lépett. A szocializmus építése során legyőzte bel- és külföldi ellenségeit, megszilárdította a népi demokrácia rendszerét, fejlesztette az ipart és a mezőgazdaságot. A népgazdaság egyre magasabb színvonalra lendül, a kulturális élet mind fejlettebb és a dolgozó nép é'ctszínvonala szüntelenül emelkedik.

Az erőknek igen jelentős mértékű átcsoportosítása nélkül lehetetlen a mezőgazdasági termelés gyorsütemü, nagymértékű emelése és már most el kell kezdenünk a következő mezőgazdasági év alapos előkészítését. Nem szabad vesztegetnünk a drága időt s ennek az előkészítésnek folynia kell úgy a központi párt és állami szervekben, mint a középszexv vekben, és lent a járásokban és a falvakban, a termelőszövetkezetekben, az egyéni gazdaságokban, az állami gazdaságokban, de az üzemekben és a gépállomásokon is. Csakis ilyen módon leszünk képesek a decemberi határozatot a gyakorlatban átültetni s ezzel biztosítani a főaránytalanság megszüntetését nép gazdaságunkban, biztosítani népünk jobb ellátását hússal — disznóhússal is — zsírral s minden egyéb szűk séges mezőgazdasági termékkel.

Pártunk azt mondja, hogy a legközelebbi évre politikánk kulcskérdése a mezőgazdasági termelés fellendítése. Nyilvánvalóan következik ebből tehát, hogy e feladat megvalósításának kell áthatnia egész munkánkat, ezzel kell a legszorosabban összekapcsolnunk egyéb fontos feladatokat, amelyekről itt a kongresz- szuson már több felszólalásban esett szó.

• Itt mindenekelőtt olyan kérdésekre gondolok, mint a munka termelékenységének emelése, az önköltség csökkentése, a minőség megjavítása, a takarékosság kérdése. Nyilvánvaló, hogy mindezeknek a felada toknak a megoldását teljesen helytelen volna elszakítani a fő feladattól, amely egész munkánknak kulcs-» kérdése a mezőgazdasági termelés emelésétől.

Ami a munka termelékenységét illeti, ez a felszabadulás óta a gyáriparban hatalmasan emelkedett. — Sokkal-sokkal kisebb mértékű volt az emelkedés a mezőgazdaságban. Az egész magyar gyáriparban az egy főre eső termelés értéke összehasonkezdeményezését, elősegíti a párt sorainak erősítését és tömörítését, valamint a párt feladatainak sikeres végrehajtását.

Meggyőződésünk, hogy a kongresz- szus határozatai méginkább megerősítik a Magyar Dolgozók Pártjának sorait, fokozzák harckészségét, ezzel biztosítják a kongresszus által a népi demokratikus Magyarország gazdasága és kultúrája minden ágának újabb felvirágzásáért kitűzött harci Programm megvalósítását. Teljes szívünkből kívánunk kongresszusuknak sikeres munkát, népük javára! (Viharos, hosszú taps.)

A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága megbízta küldöttségünket, hogy adjuk át a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának a következő üdvözletét:

minden dolgozójának szervezője és

vezetője! (Viharos hosszú taps, feláll mindenki.)

Éljen Magyarország és a Szovjetunió népeinek megbonthatatlan barátsága !

A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága.1“

(Viharos, hosszú taps, felkiáltások: „Hurrá'1, „Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja!“ „Éljen a szovjet és a magyar nép barátsága!'1

Az elnök ezután átadta a szót Huan Cen elvtársnak, a Kínai Kommunista Párt küldöttének, a Kínai Népköz- társaság magyarországi nagykövetének, akit a küldöttek hosszantartó éljenzéssel és tapssal fogadtak. Huan Cen elvtárs a következőket mondotta:

A Magyar Dolgozók Pártja III- kongresszusának összehívása még szorosabbra zárja az egész párt és az egész dolgozó magyar nép sorait, hogy újabb sikereket érjen el a szocializmus építésében és a világbéke megvédéséért vívott harcban. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága sok sikert kíván a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának. (Hosszantartó taps.)

Éljen a magyar nép szervezője és vezetője, a dicső Magyar Dolgozók Pártja! (Hosszas ütemes taps.)

Éljen a magyar és a kínai nép meg bonthatatlan barátsága! (Felállás, éljenzés, hosszú taps, hurrá!)

Éljen és virágozzék a Szovjetunió vezette demokratikus, szocialista béketábor! (Ütemes taps, felállnak.)

Peking, 1954. május 24.

A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága."

(Taps, felkiáltások: Éljen a Kínai Kommunista Párt, Hosszas taps, lelkes éljenzés.)

látható árakon számítva 1953-ban 73 százalékkal volt magasabb, mint 1938-ban.

Egészében véve tehát a munka termelékenységének emelkedésével az utóbbi évek folyamán nem lehetünk elégedetlenek. A munka termelékenysége azonban a gyáriparunkban a legutóbbi évben, 1953-ban alig nőtt, sőt a könnyűiparban és az élelmiszeriparban valamelyest csökkent.. 1954 első negyedében pedig a mundya termelékenysége, azaz. az egy munkaórára jutó termelési érték gyáriparunkban nemcsak az előző év negyedik negyedéhez képest esőkként, — ami hiba, de ami más esztendőkben is elő szokott fordulni —, hanem 1953 első negyedéhez képest is.

Mindez azt mutatja, hogy az utóbbi időben a munka termelékenységének fejlődése terén nálunk meg- orpanás mutatkozik. Annál inkább fel kell figyelnünk erre a jelenségre, mert ugyanakkor, amikor a termelékenység emelkedésében az említett megtorpanással találkozunk, azt is tapasztaljuk, hogy a dolgozók átlagkeresetének emelkedése túlhaladta a termelékenység emelkedését. — így az iparban az egy munkaórára jutó termelés értéke 1953-ban 4.4

százalékkal emelkedett, 1952-höz képest, a munkások átlag órabére pedig ugyanezen idő alatt 8.6 százalékkal nőtt meg. 1954 első negyedében az egy főre jutó termelés értéke 6.6 százalékkal alacsonyabb volt, mint 1953 megfelelő időszakában, viszont az egy főre jutó átlagkereset 15.6 százalékkal magasabb volt.

Mi az oka annak, hogy a munka termelékenysége, amely iparunkban a hároméves tervidőszakban is és :iz első ötéves terv idején is évről- évre igen jelentékenyen emelkedett, a múlt évben már csak kismértékben nőtt, s hogy ezen a téren nálunk az utóbbi időben — mint említettem — megtorpanás észlelhető?

Vannak, akik objektiv körülményekre hivatkoznak. Objektív körülmények kétségtelenül vannak. A népgazdaság erőinek átcsoportosítása a múlt év második felében és ezév elején magában véve is komoly nehézségekkel járt és ez átmenetileg kedvezőtlenül hatott a termelékenységre. Ugyancsak komoly nehézséget jelentett az 1953—1954. évi szokatlanul szigorú, hosszantartó tél • és az áramkorlátozások.

A termelékenység nem megfelelő alakulásának, az utóbbi időben a döntő oka bennünk, a politikai és gazdasági vezetés hiányos munkájában, a felső vezetés és a minisztériumok és üzemek vezetésének hiányosságaiban rejlik. Munkásosztályunk, műszaki-, gazdasági értelmiségünk teljes mértékben helyesli és magáénak vallja pártunk és kormányunk politikáját. Lehet-e kételkedni ebben azok után, amit a kongresszusi verseny, a kongresszusi hét hatalmas munkalendülete, kiváló teljesítménye hoztak?

A hiba elvtársak ott történt, hogy népgazdaságunkban - az erők átcsoportosítását nem eléggé átgondoltan, nem elegendő gondossággal készítettük elő. Maga az átcsoportosítás is túlságosan vontatottan haladt, amire Központi Vezetőségünk októberi teljes ülése már rámutatott. Emellett nem tettük meg idejében és kellő előrelátással mindazokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy iparunk és általában népgazaasá gunk termelőberendezéseit, amelyekben még hatalmas tartalékok rejlenek, az új szakasz politikájának meg felelően, zökkenőmentesen s az előző időszakénál fokozottabb mértékben állítsák a nép életszínvonala emelésének szolgálatába, ami a párt fő célkitűzése.

Bízva a jószerencsében, népgazdaságunkat nem készítettük fel megfelelően egy szokatlanul szigorú és hosszantartó tél nehézségeinek legyőzésére. Ez növelte az elmúlt télen a vibamosenergia- és szénellátásban enélkül is meglévő feszültséget, gátolta a termelőapparátus kihasználását, ami természetesen kedvezőtlenül hatott ki a termelékenység alakulására. Mindehhez járult, hogy nem láttuk előre s ezért nem figyelmeztettünk előre arra, hogy az új szakasz politikájának megvalósítása során milyen kisiklások és félrecsúszások várhatók, hogy ezt a politikát egyes elmaradott, vagy kevéssé öntudatos elemek hol érthetik félre, vagy hogy a népi demokráciával szemben ellenséges elemek hol és hogyan fogják ezt a helyes politikát szándékosan félremagyarázni.

Mindez elvtársak együttvéve odavezetett, hogy 1953 második felében és 1954 első negyedében komoly lazulás következett be a munkafegyelemben, s a bérfegyelemben. Elegendő megemlíteni, hogy 1953 második felében és 1954. I. negyedében, tehát kilenc hónap alatt, a terven felüli béralapfelhasználás meghaladja a 830 millió forintot.

Ismeretes, hogy nem egy üzemünk ben egyenesen az igazgató adott utasítást a normák lazításába, vagy olyan bérösszegek törvénytelen folyósítására, amelyek mögött nem állott termelés. A párt- és szakszervezeti vezetők pedig ahelyett, hogy határozottan felhívták volna a gazdasági vezetés figyelmét az ilyen eljárás helytelenségére, nem égy esetben maguk követelték a gazdasági vezetőktől a normalazítást, a prémium törvénytelen kifizetését. — Rossz példával gyakran maguk a minisztériumok jártak elől.

Pártszerveink és pái-tszervezeteink szakszervezeteink és gazdasági vezetőink kezdenek komolyan foglalkozni ezzel a kérdéssel, de az eredmények, amelyeket eddig elértünk, még csak a kezdet kezdetét jelenik.

„Nem tudjuk fejleszteni iparunkat. nem tudjuk emelni a munkabért — mondotta Sztálin elv- társ, — ha nem szűnnek meg a lógások, ha a munka termelékenysége egy szinten megreked. Meg kell magyaráznunk a munkásoknak, különösen azoknak, akik nem régen kerültek be a gyárakba, hogy ha mulasztanak és nem emelik a termelékenységet, a közücv rovására, az egész munkásosztály rovására, iparunk rovására cselekszenek."

És amikor a munka termelékenységének kérdését vetjük fel, újból és újból emlékeztetnünk kell a nagy Lenin tanítására, arra, hogy

„a munka termelékenysége, az végeredményben a legfontosabb, a legfőbb az új társadalmi rend győzelme szempontjából." A munka termelékenységének állandó, következetes emelése, a nagy Lenin erre vonatkozó tanításának a gyakorlatban való megvalósítása pártunk politikájának sarkköve. A munka termelékenysége mellett a szocialista felhalmozás

másik döntő forrása, s egérben pártunk politikája megvalósításának alapfeltétele az életszínvonal emelésének alapfeltétele, a termékek önköltségének állandó csökkentése az iparban és a mezőgazdaságban, minőségük megjavítása, valamint a forgalmi, szállítási és igazgatási költségek csökkentése.

Őszintén meg kell mondanunk, hogy ami az önköltség csökkentést illeti, e téren a helyzet sokkal rosz- szabb, mint a termelékenységnél. Annak alapvető oka, hogy a legutóbbi években az ipari termelés önköltsége csak kismértékben csökkent, mindenekelőtt a túlzott ütemű iparosításban keresendő. Annak érdé kében, hogy teljesítsük a túlfeszített terveket, rendszeresen elhanyagoltuk az önköltség, a gazdaságosság és a minőség kérdését. Bér és prémium rendszerünk általában a terv meny- nyiségi teljesítését tartja szemelőtt, erre ösztönöz, nem pedig az önköltség csökkentésére, a minőségi munkára, a minőség javítására. E téren csupán az utóbbi időben történt némi változás.

A túlzott ütemű iparosítás mellett azonban számos olyan körülmény hatott kedvezőtlenül az önköltség alakulására, amelyre itt rá kell mutatnunk, annál is inkább, mert ezek a tényezők tovább hatnak. Ilyenek: a tervezés hiányossága, a termelés alacsonyfokú szervezettsége, a viszonylag alacsony műszaki kultúra, az anyagfelhasználás növekedése, az üzemen belüli és az üzemek, vállalatok közötti együttműködés rém kielégítő volta, az ellenőrzés gyengesége és alacsony színvonala.

Mindezt azért kell erőteljesen aláhúzni, mert vannak akik azt hiszik;, hogy az új kedvező feltételek az iparosítás túlzott ütemének folyamatban léve felszámolása és egyéb, körülmények, amelyek lehetővé teszik, hogy a továbbiakban tervszerűen állandóan és jelentős mértékben csökkentsük á termékek önköltségét, maguk érvényesülnek. Határozottan szembe kell szállni a spontaneitásnak ezzel a tisztesség ne essék szólván — elméletével. Világosan kell látnunk, hogy az önköltség csökkentése az új szakaszban az új feltételek közepette is igen nehéz és bonyolult feladat, amelyet csak a rendelkezésre álló erők komoly megfeszítésével oldhatunk meg sikeresen.

Az önköltség csökkentése feladatainak megoldásánál a legdöntőbb a tervszerűség fokozása, a gazdasági, műszaki vezetés színvonalának megjavítása, a vezetés módszereinek: tökéletesítése. a vezetés módszereiben és formáinál a bürokratizmus követ kezetes leküzdése.

Hozzátartozik ehhez az is, hogy üzemeink igazgatói, valóban igazgatók legyenek, az üzem egyszeméiy- ben felelős vezetői, mert jelenleg az a helyzet,, hogy van nekünk sok, nagyon sok kiváló igazgatónk, de az igazgatók kezét ezerféleképpen megkötöttük s ezzel erősen fékezzük a helyi kezdeményezést, a helyi lehetőségek fokozott kihasználását, az önköltség csökkentése, a gazdaságosabb termelés érdekében. Olyan hely zetet kell teremtenünk, amikor az. üzem, a vállalat igazgatója számára az állam, a minisztérium, a felelő- sebb szerv megszab néhány alapvető feltételt, amelyet minden körülmények között teljesítenie kell, de ame lyeken túl az üzemben, a vállalatnál az igazgatónak szabad keze van. (Nagy taps.)

Az önköltség csökkentésének ná-. lünk legfontosabb eszköze az anyaggal való takarékoskodás, a pazarlás« megszüntetése. Erről is esett itt már szó, szeretném azonban én ezt a kér-. elést egy kicsit szélesebben felvető:. Ennek a kérdésnek jelentőségét világosan érzékelhetjük, ha tudjuk, hogy jelenleg iparunkban az összes termelési költségeknek közel hetven százaléka anyagköltség. 1952-ről 1953’ ra — annak ellenére, hogy ugyan“ ezen idő alatt a bérek szintje lényegesen emelkedett, tehát az anyag-- hányadnak viszonylag a termelési költségben csökkennie kellett volna. — az összes termelési értéken belül az anyagköltség 66.9 százalékról 63 százalékra, azaz 1.1 százalékkal eme!-.- kedett. Azt mondhatná valaki, mit jelent ez az 1.1 százalék? Majd meglátjuk mindjárt a továbbiakban. Az anyagtákarékosság rendkívüli jelentőségét mutatja, hogy 1953-ban — az előzetes számítások szerint — Ma-' gyarországon az anyagi-termelés ágaiban 66.6 milliárd forint értékű anyagot használtak fel, vagyis egyet len ezrelék csökkenés az anyag fel- használásnál, majdnem hetvenmiliió forint megtakarítást eredményezne. Egyetlen százalék megtakarítás pedig akkora összeget, amelyből 7500 darab kétszobás, összkomfortos lakást lehetne építeni. Azzal tehát, hogy az anyaghányad termelésünk(Folyiatás a 3. oldalon)

„A MAGYAR DOLGOZÓK PARTJA III. KONGRESSZUSÁNAK.

A Kínai Kommunista Párt üdvözlete

Gerő Ernő elvfárs beszéde