Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-28 / 125. szám

1954 MATTS 28

N A PCÖ

3

(Folytatás a 2. oldalról)

ben 1953-ban 1952-höz képest 1.1

százalékkal emelkedett, mintegy nyolcezer kétszobás, összkomfortos lakás megépítéséhez szükséges ösz- szeget dobtunk ki az ablakon. Ha az emelkedés helyett az anyaghányad csak ugyanennyivel, 1.1 százalékkal csökkent volna, ez annyit jelentett volna, hogy tizenöt-tizenhatezer lakással többet építhettünk volna a munkásosztály számára. íme elvtársak, ilyen módon függ össze pártunk általános politikája az önköltségcsökkentés, az anyagmegtakarítás kérdésével.

Az anyaggal való takarékosság rendkívül fontos minden ország a szocializmust építő országok számára is. Különösen fontos azonban a mi országunk számára, mert a mi népgazdaságunkban felhasznált anya gok igém jelentős részét külföldről hozzuk be. ami legtöbbször minden egyéb nehézségtől eltekintve, igen magas szállítási költségekkel is jár. Mi egyelőre külföldről hozzuk be a népgazdaságunk számára szükséges kohó és öntödei koksznak mintegy 80 százalékát, a gyapot .95 százalékát, a gyapjú 70, százalékát, a nyers bőr 60—65 százalékát, a fenyő fűrész áru 75 , százalékát, a nyersgumit teljes egészében, az alumínium kivételével a színes fémeket szinte teljes egészében. Ilyen körülmények között a legnagyobb gondot kellene és kell fordítanunk arra, hogy évről-évre kevesebb anyagot használjunk fel azonos termelési feladat megvalósításához. Egyes területeken az elmúlt években értünk is el eredményeket ezen a téren. Pl. a magas és mélyépítő iparban új módszereknek a bevezetésével jelentős mennyiségű faanyagot takarítottunk meg, ugyanakkor persze ugyanezekben az iparágokban tovább folyik más területeken a faanyag pocsékolása. Még nem ment át vérünkbe az anyaggal való takarékosság követelménye, gazdasági vezetőink, pártszervezeteink, szakszervezeteink és DISZ szervezeteink számára ez még nem alapvető kérdés.

Eddigi prémium rendszerűnk egyenesen ösztönöz arra. hogy minél több és minél értékesebb anyagot használjanak fel a termelésben — bár ez népeazda ságila g káros — de növeli a termelési értéket, tehát formasze- rint „javítja“ a tervteljesítést. Az egyik építési vállalatunknál egy elvtársnő — egy mérnök — észrevette, azt, hogy a munkásokat az egyik építési munkahelyre két TEFU teherautó ' szállítja, holotf egy teherautóra kényelmesen ‘ráférnének és ezért 'erendelte az egyik teherautót. Emiatt szigorú feddést kapott a vállalat igazgatójától, mert az egy teherautó lerendelésével 40.000 forinttal rontotta a. vállalat termelési tervének teljesítését. Ez persze arra mutat, hogy komoly hiányosságok vannak ellenőrzési rendszerünkben. .Mindezt számtalan más példával is 'lehetne jaizonyítani.

Rendkívül nagymértékű nálunk a 'tüzelőanyagpazarlás: bár ezen a téren — a tüzelőanyag helyes felhasz- ná,lása terén — az elmúlt egy-két. évben értünk, el bizonyos eredményeket.. Azonban elvtársak — még mindig az a helyzet, hogy nálunk évente helytelen, gondatlan tárolás miatt több, mint 200 ezer tonna szén ég el .anélkül, hogy egyáltalán kazánba, kályhába vágy tüzelőberendezésbe ke rülíie. Ugyanakkor nem ritka eset, hogy tüzelőberendezéseinkből a szén 20—23 százaléka kikerül a salak- hányóra. Vannak nálunk kitűnő kezdeményezések szén- és egyéb tüzelőanyagmegtakarításra.. Vannak kitűnő újítóink és nagyszerű újításaink, amelyek beváltak. A baj az, hogy ezekét, a módszereket és újításokat még nem terjesztettük el eléggé, nem tettük őkét általánossá.

Nagymértékben romlás mutatkozik az anyagfelhasználásnál, általá- ’ban az önköltségnél a szénbányászatban. Egyidejűleg romlott a kitermelt szén minősége, kalóriaértéke. Természetesen mindez növeli az önköltséget. Feleslegesen nagyobb súlyt kell szállítani, a. tüzelőberendezésekben a gyengébb nem adja ki azt a hatásfokot, amelyet a számukra meg határozott, magasabb kalóriájú szén adna ki.

Igen kedvezőtlenül befolyásolta és befolyásolja a termelés önköltségét a vas- és fémiparban az a mód, ahogyan ezeket az üzmeket fokozottabb mértékben bevontuk közszükségleti cikkek és mezőgazdasági gépek gyártásába. Magábavéve feltétlenül helyes, hogy ilyen üzemek, is gyártsanak közszükségleti cikkeket, . s ha 'kell, mezőgazdasági gépeket és felszerelést is. Azonban előzetesen nem vizsgáltuk meg. hogy az adott cikk termelése melyik üzemben a legcélszerűbb és a leggazdaságosabb. A profilozásnál nem voltak tekintettel az adott üzem felszereléséire, szakképzett kádereire, tapasztalatára.

Vegyünk egy olyan egyszerű ter.4 Magyar Dolgozók Pórija Ili. kongresszusa

méket, ami minden magyar háztartásban körülbelül ott van: a legegyszerűbb palacsintasütőt. Ennek az' átlagos termelési költsége iparunkban három forint hetvenegy fillér Ugyanezt a palacsintasütőt az RM motorkerékpár gyár hét forint nyolcvan fillérért állítja elő, vagyis több, mint kétszeres önköltséggel.

Az önköltséget s ezen belül az anyagfelhasználást igen hátrányosan befolyásolja a selejt magas mértéke. Ennek jelentőségét mutatja az, hogy egyedül a kohó- és gépipari minisztériumnál 1953-ban a selejtveszteség több, mint négyszázmillió forint volt. De nem képeznek kivételi ebben a tekintetben a többi minisztériumok sem.

Az anyaghányad növekedésének s en nek révén az önköltség kedvezőtlen alakulásának fő oka a laza anyag- gazdálkodás, amelynek csupán egyik oldala a raktárak elégtelensége és nem helyes felhasználása. Bár ez rendkívül fontos, de ennél is súlyosabban esik latba az. hogy legtöbb vállalatunknál ha vannak is anyagnoamák, ezeket nem tartják be, nem használják.

Hogy hová vezethet ez a felelőtlen tervezés az anyagfelhasználásnál, ezt szeretném a Lenin Kohászati Művek esetével, bizonyítani. Előrebocsátom: nem a Lenin Kohászati Művek felelősségéről van szó! A kohó-, és gépipari minisztérium megfelelő szervei az üzem részére az 1953-ra alkalmazott átlagos százharminc százalékos fajlagos anyagfelhasználás helyett a kovácsolt aeél .előállításánál 1954-ben 156 százalékos fajlagos anyagfelhasználást terveztek. Ha ez; elfogadták volna, úgy ez ennél az egyetlen üzemnél azt jelentette volna, hogy 1954-ben csak ennél a munkafolyamatnál az 1953-ashóz képest 10 ezer tonnával több hengereli acélt használtak volna fel.

Kedvezőtlenül hatnak ki az önköltség alakulására a rendkívül _g> a- kori tervmódosítások. Ezt nem keil különösképpen bizonyítani azoknak, akik az üzemekben ezeket a módosításokat elszenvedik. Egy példa a sok közül. A Kelenföldi Textilmüvekben 1953-ban tíz alkalommal módosították a tervet és emiatt a gyártási programmo: húsz alkalomiriai

kellett módosítani. Szigorú rendszért kell bevezetni ebben a tekintetben is. A tervezés megjavításával, a,tervek időben való jóváhagyásával el kell', érnünk, hogy tervmódosításra csak kivételes esetekben, a legritkáb ban. a legindokoltabb körülmények között kerüljön sor.

A vállalatok, üzemek, műhelyek, jelentős részénél az elmúlt évek folyamán létrehozták az önálló elszámolás rendszerét. Meg kell ’azonban mondani, hogy ez az önálló elszámolási rendszer jelentős mértékben csak formailag, papíron létezik. A feladat most az, hogy a formát megtöltsük tartalommal, élettel,' hogy az ipar újabb területein létrehozzuk az önálló elszámolás rendszerét és ezt az iparvezetés szerves részévé tegyük, sőt nemcsak az iparvezetésnél, hanem általában az egész népgazdaságban.

Üzemi pártszervezeteink ‘ legközelebbi időben nem utolsósorban azzal fognak vizsgázni arról, hogy mennyire értették meg és képesek á gyakorlatba átvinni pártunk helyes, politikáját, hogy miként .alakul üzemükben a termelékenység, az anyagtakarékosság, az önköltség ügye. Üzemi pártszervezeteink jói vizsgáztak abban, hogy biztosítsák a termelési tervek mennyiségi teljesítését. Most a mennyiségi terv teljesítése mellett, amit nem szabad elhanyagolni, a feladat az, hogy nőjön állandóan a termelékenység, csökkenjen az anyaghányad, csökkenjen a termelés önköltsége. (Lelkes taps.)

Elvtársak! Eddig főként az iparral kapcsolatban volt szó az önköltség csökkentésének feladatáról.. A mező- gazdaságban azonban az önköltség kérdése még sokkal, de sokkal elha- nyagoltabb, mint az iparban. Ez érthető is, hiszen a mezőgazdaság szervezettségi foka alacsonyabb szinten van, de mi nem békélhétünk meg ezzel, nem nyugodhatunk bele ebbe. Például rendkívül magas az állami gazdaságok önköltsége. Emellett igen nagy a különbség az egyes állami gazdaságok önköltsége között, egyébként alig eltérő termelési feltételek melleit. így mialatt az őszi kalászosok termelési költsége az állami gazdaságok átlagéban 1953-ban 112 forint 52 fillér volt, addig az abódi állami gazdaságnál 244 Ft 66. fillér. Viszont a medgyespusztai állami gazdaságnál csak 43 Ft 47 fillér.

Az önköltség nem magától emelkedik, vagy csökken. A valóság az, hogy a rossz gazdálkodás, a rossz vezetés, a rossz gazdasági és politikai munka növeli az önköltséget, a helyes, 'körültekintő, gondos gazdálkodás és a jó politikai, felvilágosító munka pedig csökkenti .az önköltséget és ezzel együtt elősegíti pártunk ' fő célkitűzésének megvalósításét. népünk életszínvonalának emelését. Nekünk úgy kell dolgoznunk, hogy az önköltség állandóan csökkenjen és ne emelkedjék. (Nagy taps.)

Elvtársak! Amikor pártunk' ilyen határozottsággal veti fel a termelékenység emelésének, . az önköltség csökkentésének, az anyagtakarékosságnak és általában a takarékosságnak a kérdését, egyben arra is figyelmeztet bennünket, hogy fokozottan ügyeljünk a termékek minőségére. a minőség megjavítására.

Nekünk nem-kell olyan önköltségcsökkentés, amely abban nyilvánul meg, hogy a kabát ujja a könyékig ér! (Derültség.) Nekünk nem kell olyan önköltségcsökkentés, amely abban nyilvánul meg, hogy a kabát az ember derekáig ér. Nekünk olyan önköltségcsökkentésre van szükségünk. amely nemcsak változatlan, hanem javuló minőség melleit valósul meg. (Nagy taps.)

Elvtársak! A magyar ipar számos terméke régebben is híres volt mesz- sze földön kiváló minőségéről. Híresek voltak sok országban a magyar esztergályosok, a magyar lakatosok, bű torasztalosok és különféle más szakemberek. Most is van iparunknak sok olyan kiváló terméke, amelyet itthon is, külországban is magasra értékelnek. Népi demokráciánk ipara azonban ezzel nem elégedhet meg. El kell érnünk, hogy iparunk valamennyi terméke szebb. jobb. tar- tósabb, olcsóbb legyen, mint a tőkés Magyarország által előállított termékek voltak! (Nagy taps.) Ugyanezt el kell érnünk a mezőgazdasági termékeinknél is. Mi ezt megvalósítjuk, mert erre megvan minden tárgyi feltétel, minden objektív lehetőségünk, megvalósíthatjuk,

mert kongresszusunk ezt a feladatot állítja előtérbe és mert tudatában vagyunk annak, hogy ez döntő feltétele annak, hogy diadalra vigyük pártunk főirányvonalát.

Elvtársak! Pártunk főirányvonala és egész politikája helyes. Munkás- osztályunk. dolgozó parasztságunk, értelmiségünk, népünk milliói magu- kéhak vallják ezt a politikát, és követik párt iánkat, a Magyar Dolgozók Pártját. (Nagy taps.) Mi sokat beszélünk a hibáinkról és a hiányos ságainkról. De éppen, mert ezekről mi ilyen nyíltan beszélünk és mert pártunk politikája helyes, munkásosztályunk. népünk bízik pártunkban. A dolgozók bízinak benne, hogy mint az elmúlt évtizedek folyamán, most is a helyes utat mutatja. Ez az út a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonalának következetes emelése, a szocializmus alapjainak lerakása, a szocializmus építése útján.

Mindannyian szilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy pártunk valóra váltja munkásosztályunk, népünk reményeit és biztos kézzel fogja irányítani küzdelmét a jobb és szebb életért, amely egész munkánk célja. A mezőgazdasági termelés- nagymértékű emelése, a munka termelékenységének emelése, az önköltség csökkentése és a termékek minőségének megjavítása érdekében kifejtett nagy erőfeszítéseink ■ ugyanezt a magasztos célt szolgálják. (Hosszantartó, lelkes ütemes taps.)

\ következő felszólaló Békési László eivtárs, a X. kerületi pártbizottság titkára volt.

Békési elvtárs felszólalása után az elnöklő Hegedűs András eivtárs a kongresszus délelőtti tanácskozását lezárta.

1954 május 26 — délutáni ülés

Ebédszünet után délután négy órakor Nagy József né elvtársnő elnöklésével folytatták a tanácskozást.

A délutáni ülésen felszólalt Kristóf István elvtárs, a Politikai Bizottság tagja. Utána Etienne Fajon elvtárs, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja — hosszantartó, lelkes taps közepette, — a Francia Kommunista Pá rt Központi Bizottsága nevében üdv özölte a kongresszust.

Az elnöklő Nagy Józsefné elv társnő felolvasta ezután a Vietnami Munkapárt Központi Bizottságának üdvözlő táviratát, amelyet a kongresszus küldöttei hosszantartó lelkes tapssal fogadtak.

Ezután Vass Istvánná elvtársn ö, a Központi Vezetőség tagja szól alt fel.

Vass elvtársnő után Francisz ek Mazur elvtárs, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tit kára tolmácsolta a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a lengyel munkás- osztály, a lengyel nép üdvözletét a kongresszusnak. Beszédét lelkes tap ssal fogadták.

Nagy Sándor elvtárs. Sztálin-: díjas és Kossuth-díjas író felszólald sa utfln Julius Duris elvtárs, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökségének tagja üdvözölte a kongresszust, nagy taps közepette.

A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa harmadik napjána k tanácskozása hat óra után néhány perccel fejeződött be.

Kristóf István elvtársnak, a Politikai Bizottság tagjának, a SZOT elnökének felszólalása

Az előttünk álló nagy feladatok végrehajtásához szüntelenül erősíteni kell a párt vezetését, fokozni kell- a kommunisták aktivitását az élet minden területén. Az új szakasz politikája megköveteli, nélkülözhetetlenné teszi a tömegszervezetek aktivitását és különösképpen megnöveli a szakszervezetek szerepét. A Központi Vezetőség beszámolójában Rákosi eivtárs is hangsúlyozta e kérdés fontosságét

Amint a Központi Vezetőség beszámolója is hangoztatja, a szak- szervezeteknek az új szakasz politikája megvalósításának érdekében végzett munkája akkor lehet eredmé nyes, ha megjavítjuk a pártnak a szakszervezetek irányában végzett munkáját.

A dolgozók anyagi, szociális és ’Kulturális felemelkedésének megvalósításához nélkülözhetetlenül fontos a legszélesebb tömegek aktív közreműködése. Ehhez pedig feltétlenül szükséges a szakszervezetek harcos munkája.

Az új szakasz célkitűzései azt a feladatot róják a szakszervezetekre,

hogy mozgósítsák tagságukat, hal- hátós segítséget nyújtsanak népgazdasági tervünk megvalósításához, — szervezzék a szocialista munkaver- senyt, a Sztahánov-mozgalmat. az újító és észszerűsí.ő mozgalmat, segítsék kibontakoztatni munkásosztályunk nagyszerű alkotó készségét.

Az elmúlt évek sok-sok munkahőstette bizonyítja, hogy kimeríthetetlen az a tartalék, amely dolgozóink lelkesedésében, akaraterejében, kezdeményezésében rejlik. Nekünk ezt az új szakasz célkitűzéseinek szolgálatába kell állítanunk. A Loy Árpádokat;,.a Tajkov Andrásokat, a Porubszki Lajosokat, munkásosztályunk száz és százezer hős fiát keli felsorakoztatnunk e nagyszerű célok megvalósítására. (Taps.)

Kristóf István elvtárs ezután a szakszervezeti mozgalom fejlődéséről, a munkaverseny szervezésének eredményeiről beszélt, majd így folytatta:

. A termelési tervek teljesítésével párhuzamosan eredményeket értünk el az emberről való fokozottabb gondoskodásban, a munkavédelem, az egészségvédelem fejlesztésében. — Hathatósan segítette ezt a szakszervezetek sok tízezres aktívája, akik széleskörű szervező és nevelőmunkát fejteinek ki a balesetek elleni védőberendezések használatáért a dolgozók oktatásától egészen a munkavédelem tudományos kutatásáig.

Az ország lakosságának mintegy hatvan százalékára kiterjedő társadalombiztosítást is a szakszervezetek irányítják.

Szakszervezetei,nk támogatásával

közel kétszázezer dolgozónak biztosi. anak az Ország legszebb üdülőiben, szanatóriumaiban pihenést, gyógyulást közel negyvenezer üdülő gyermek, anya és csecsemő élvezi államunk és a szakszervezetek gondoskodását.

A Központi Vezetőség júniusi határozata óta eredményeket értünkéi az anya- és - csecsemővédelem terén, növeltük a bölcsődék, ovódák számáé, A dolgozó nőről, a dolgozó anyáról való gondoskodás terén azonban még nincs minden rendben. Még ma is előfordul, hogy egyes gazdasági vezetők az e célra biztosított összeget nem használják fel, vagy éppen más célra fordítják. A szakszervezeteknek az MNDSZ-szel közösen fokozottabb ellenőrzéssel keli bjztosít.aniok, hogy a rendelkezésire áiió összeget maximálisan felhasználják és csak az anya- és csecsemőd

védelemre használják fel.

Ezután a szakszervezetek kulturális tevékenységét, nemzetközi kapcsolatait és békeharcát ismertette Kristóf eivtárs, majd így folytatta:

A szakszervezetek a pártnak köszönhetik eredményeiket, és sikereiket. A szakszervezetek ereje a párt vezetésében rejlik. Ezért szakszervezeteink teljes erejükkel* a legnagyobb ‘odaadással támogatják a párt és a kormány programmját.

Az új szakasz politikája megköveteli a szakszervezetektől. hogy új módon, de sokkal bátrabban, sokkal határozottabban kezdeményezzenek és harcoljanak, azért, hogy maradék nélkül megvalósuljon mindaz, amit pártunk és kormányunk határozatai célul tűztek ki.

Az új szakasz politikája ugyanakkor azt is megköveteli a szakszervezetektől. hoigy mozgósítsák a dolgozókat -kötelességeik teljesítésére. Komoly hiba volt, hogy sem az állami szervek, sem a szakszervezetek az elmúlt, időkben nem tanulmányozták eléggé a dolgozókat érintő törvények, rendeletek végrehajtását. Az elmúlt esztendőkben igen gyakran találkoztunk ólyan esetekkel az üzemekben, a munkahelyeken, amikor nem tartották be a munka törvénykönyve rendelkezéseit, nem hajtották végre a kollektív szerződéseket, amelyeket pedig az üzem alkotmányának szoktunk nevezni;

Nem ismertük . eléggé a termelés, az élet problémáit sem. Emiatt nem jelezhettük kellő következetességgel és alapossággal a pártnak és a kormánynak azokat a problémákat, amelyeket a dolgozók felvetettek és amelyek foglalkoztatták őket. Nem élt elevenen bennünk, nem hatotta át munkánkat Lenin elvtársnak a szakszervezetekről tett az a megállapítása, hogy a szakszervezetekben dolgozó elvtársaknak mélyen a munkások életében kell gyökerezniük, is- memiök keli a dolgozók törekvéseit, szükségleteit, ezek kielégítésével kell kivívmiok a tömegek határtalan bizalmát.

A szakszervezeti tagság joggal bírálta a szakszervezetek vezetését azért, hogy nem harcol következetesen a kollektív szerződések vállalásainak teljesítéséért, ä törvényes ren delkezések betartásáért.

A szakszervezetek — különösen * Központi Vezetőség júniusi határozata után — a múlt évben megkötött kollektív szerződések végrehajtásáért már sokkal következetesebben harcoltak eddig. Ennek eredménye, hogy idén mái’ — a vasút, a posta, a helyiipar, a belkereskedelem és a mezőgazdaság kivételével — az állami vállalatok csaknem száz százaléka kötött kollektív szerződéseket. Lényeges, eredményeket értünk el a mezőgazdaságban is, ahoi az 1953 évi harmincöt kollektív szerződéssel szemben 1954-ben kétszáz- harmincöt kollektív szerződést kötöttünk. Az olyan elmaradott területen, mint a magasépítöipar, ahol 1953-ban százhúsz kollektív szerződés volt, az idén háromszázötven van. Ugyanezek az eredmények a kereskedelemben is megtalálhatók.

A most megkötött kollektív szerződésekben már érezhető-, hogy a szakszervezetek múnkájának kulcskérdésévé kezd válni a dolgozók mindennapi érdekvédelméért folyó küzdelem.

A múl: években sokszor előfordult, hogy a SZOT is és a szakszervezetek központi Vezetőségei is elnézték a kollektív szerződésben vállalt kötelezettségek elhanyagolását, nemtel- jesíbését, vagy azt, hogy a termelési érdekekre való hivatkozással, egyes állami szervek,' vagy minisztériumok indokolatlanul törölték azokat a beruházásokat, amelyekre a vállalatoknak szükségük lett volna, hogy biztosítsák a kollektív szerződésekben vállalt kötelezettségek végrehajtását. Ez károsan hatott a dolgozók hangulatára, a tömegek aktivitására, a. párt és a tömegek kapcsolatára is.

Szakszervezeteinknek döntő feladata harcolni azért, hogy kétoldali kötelezettségvállalás végrehajtását biztosítsák. Az új szakasz politikájának megvalósítása megköveteli, hogy- az igazgatók teljesítsék kötelezettségeiket a dolgozók iránt, de ugyanakkor a dolgozók is teljesítsék az állammal szembeni kötelezettségüket.

Egyes helyeken az ellenség tudatosan törekedett arra. hogy túlhajtsa azokat a jogokat, amelyeket a munka törvénykönyve biztosít és demagóg módon indokolatlanul követeléseket állítson fel. Ugyanakkor, amikor következetes harcot indítottunk a munka törvénykönyvének betartásáért, harcot kell folytatnunk azért is, hógv a munka törvénykönyvét le ne járathassák.

A Központi Vezetőség a kongresz- szus elé tárta a termelékenység, a termelés önköltségével kapcsolatos nem kielégítő helyzetet.

Előttünk világos, hogy a nép jó(Folytatás a 4, oldalon)