Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-01 / 103. szám
2 NAPLÓ 1954 MÁJUS 1 PÁR! ÉS PÁRT ÉPÍT ÉS VASÁRNAPI JEGYZETEK Hogyan tudtam Jó eredményt elérni a politikai iskola vezetésében „1953. SZEPTEMBERÉBEN a tamási járási párt- bizottságtól azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy én fogom vezetni Regszemcsén a II. éves politikai iskolát. Azonnal érintkezésbe léptem a pártititkár elvtárssal és érdaklőatem, vájjon kik lesznek a hallgatóim, hogy még most van idő, személyesen meglátogathassam őket. A nagy öröm utón e;gy kissé lehangolod.: am, amikor tudomásomra jutott, hogy az én politikai iskolám halLgatói jórészt szövetkezeti alkalmazottak, akiknek egyrésze talán csak ezért jön el politikai iskolára, mert úgy gondolja, el kell jönnie Ez megnyilvánult az előbbi évben is, s ez a tapasztalat most is fennáll. Elgondolkoztam, hogy én mint tanácstitkár vájjon hogyan tudnék eredményes munkát elérni, mint ahogy az elmúlt évben is elértem. Ahogy elgondolkoztam, rájöttem ahra, hogy nekem a legszorosabb kapcsolatom a dolgozó parasztokkal van, s így helyes lenne, ha én a dolgozó parasztok politikai iskoláját vezetném. Tudtam, ez nem lesz könnyű feladat. Bíztatott azonban az, hogy én is parasztcsalád gyermeke vagyok, a dolgozó parasztok között nőttem fel, tehát (ismerem minden gondolatukat, s ők' is együtt éreznek velem. A párttitkár elv- társat megkértem, engedje meg, hogy én a dolgozó parasztok politikai iskoláját vezessem, mert úgy érzem, hogy közöttük, eredményes munkát tudók végezni. A pár.titkár elvtárs megértett engem, s kérésemnek eleget tett. HATÁRTALAN ÖRÖMMEL és lendülettel én a «ónnal hozzáfogtam sz élenjáró dolgozó parasztok politikai iskolára való beszervezéséhez. Személyenként felkerestem a dolgozó parasztokat lakásukon., s ezenkívül mindenféle apró problémájukban is segítségükre voltam. Ezt a módszert napról napra fokoztam.' Ahol láttam, hogy egy .kicsit nehezebben megy, oda többször elmentem. Ennek következtében kapcsolatom a oolgiozó parasztokkal egyre erősödött, annyira megszeretitek, hogy' mint egy nélkülö/Jheietlen segítőtársat éreztek bennem. Ekkor kezdtem őket a politikai iskolába is lassan . bevezetni. Először egy kicsit húzódtak tőle és nem tudták elgondolni, hogy vájjon mi is lehet óit, mit is lehet ott tanulni. Én azonban csak tovább bátorítottam pket, s így a politikai iskolámban 12 dolgozó parasztot szerveztem be, akik még a mai napig is az iregszemcséi I. éves politikai iskola szorgalmas hallgatói. Érdeklődéssel figyelik, és hozzászólásaikkal gazdagítják a politikai iskola menetét.. Az előadásokat nagy figyelemmel dolgozom ki, egy-egy részletet külön is felolvasok belőle npklk, melyet utána megvitatunk, külön-külön, ki hogyan látja. Én minden egyes hallgató véleményét feljegyzem és utána értékelem a hozzászólásokat, külön-külön elmondom, kinek a véleményével értek ©gyet, ki mondta helyesen, s lói nem értette meg jól az anyagot. Végiül összefoglalom, amelyben részletesen, helyi konkrétumokkal alátámasztva világítom meg a kérdést, EZ A MÓDSZER ÍGY NAGYON JÖL BEVÁLT, mert mindenkit szinte ösztönöz a hozzászólásra, s elmondhatom, hogy hozzá is szólnak, így tisztázatlan kérdés nem marad. Hogyan tudtam én ezé elérni? És hogyan tudnák a többi propagandisták is ugyanez.'., elérni, hogy a politikai iskolákban ne legyein lemorzsolódás. Ennek egy igen egyszerű és igen könnyű magyarázata van, az a propagandista, aki a politikai iskolát vezeti, először is saját magát vizsgálja meg és saját maga munkaterületén építse, lei a legszorosabb tömegkapcsolatot. Végezzen olyan munkáit a maga területén, hagy a dolgozók ezen keresztül megszeressék és mint egy segítő társat erezzenek benne. Ennak érdekében kapcsolódjon be a dolgozóik mindennapi problémájának elintézésébe is. Természetesen ugyanígy kelt foglalkoznia a politikai iskola hallgatóinak is. Állandó szoros kapcsolatot kell velük fenntartani és egy percre sem szabad elszakadni tólük. Az a propagandista, ölei elszakad a hallgatóktól, ki van téve annak, hogy a hallgatók elvesztik érdeklődésüket a vezető iránt. Az eredmény természetesen az, hogy a hallgatók egyre inkább .elmaradoznak, nem, jelennek meg az oktatásom. Ha valamelyik Sraülgató hiányzik a politikai iskoláról, a vezető másnap keresse fel és beszélgessen vele arról, hogy mi okozta elmaradását. Arra nagyon kell vigyáznia, hogy különösen a dolgozó parasztokkal szemben elsősorban meggyőző, népnevelő, felvilágosító munkával kell megértetnünk a tanulás fontosságát. TEHAT MINDEZEKEN MÚLIK AZ, hogy a propagandista a politikai iskolavezetés terén eredményes munkát tudjon végezni. Itt megjegyezni kívánom azt is, hogy az a propagandista, aki a hallgatóit magúkra hagyja, nem törődik velük, hallgatóitól elszakad, s úgy veszi az oktatást, hogy „hű a mindeniit, már megint kedd van", az eredményt elérni nem is tud. Aki nyűgnek veszi a politikai iskola vezetést, az előadásokra nem készül fel, hanem azt tartja, hogy majd „hasból" mondok nekik valamit, az a propagandista csak kárt tesz. Szondi Sándor, I. éves politikai iskola vezető Iregszemcse". Boldogság Valaki panaszkodott, családi baj okról beszélt — ügy éreztem, minden ok nélkül — azt mondta, sokszor legjobban csak sírni szeretne. Mária felemelte fejét s így válaszolt: — Én cnár évek óta nem sírtam. Hangjában csodálkozás volt, mintha maga sem értené, * egy pillanatra lehunyta szemét s emlékezett. — Nem, — ismételte —, igazán nem emlékszem, mikor sírtam utoljára. — Hangja nyílt volt és őszinte, mint az olyan nőké, akiknek nincs titkuk. Mindnyájan elhallgattunk s megilletődve figyeltük Máriát, akinek életét többé-kevésbbé, mindnyájan ismertük. Tudtuk, milyen sötét és vigasztalan gyerekkora volt, » egyszer arról is beszélt, hogy hónapokon át ő hordta a családnak a* ebédet a népkonyháról. Hat, vagy nyolc éves lehetett, s amikor vitte a komisz levest, biztosan sírt, s könnyei belehullottak a csempe fazékba. S akkor is sírt, amikor egy szivroh am elvitte az apját, a filléres órabér hajszájában. „Rossz volt a szíve" — mondta a hatóságilag kirendelt orvos, de Mária a könnyein át is látta, hogy nem az apa szíve volt rossz, hanem valami más. A férje szervezett munkás volt s a háború alatt büntetőszázadba osztották, s Mária akkor is sírt, amikor férjét elvitte a vonat S azt hiszem, akkor szökött könny utolj ára a szemébe, mikor az első szabad május reggelén meglátta a házak ormán lengő zászlókat, melyeket hittel és reménységgel lengetett a friss széL Valami új kezdődött az életében, amit akkor, majdnem tíz évvel ezelőtt inkább csak érzékszervei fogtak fel, mint az értelme. Persze most is vannak gondjai. Uj függöny kellene a lakásba, s perzsaszőnyeget szeretne venni, hisz 400 forintért már lehet venni. A férje eladta motorkerékpárját s cnsst újat vesz, ehhez is pénz kell. De új kosztüm is kell, mert a régit nem szereti már, s a télikabátját is ki akarja cserélni, szebbre, elegánsabb ra. Mária csupa terv és csupa gond, talán éppen ezért, csupa vidámság Is. Mégegyszcr végigfut rajtunk tekintete, s így mondja: — Milyen furcsa. Eddig nem is gondoltam erre. Igazán nem emlékszem rá, mikor sírtam utoljára. Titokban előveszem jegyzetkönyvemet s felírom: Mária évek óta nem sírt. Kár lenne ezt elfelejteni. APOR SÁNDOR. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló hátározat hatalmas feladatok elé állítja dolgozó népünket és egész népgazdaságunkat. A határozatiban foglalt célkitűzések elérését csak a népgazdaság összes erőforrásainak maximális mozgósítása és az egész dolgozó nép . szorgalmas munkája biztosíthatja. Mezőgazdasági termelésünk nagyarányú fellendülését, csak a fejlődést akadályozó nehézségek leküzdése árán érhetjük el. Ilyen aka- c’.yt jelent mezőgazdasági termelésünk fejlesztése előtt az, hogy -a felszabaduláskor elmaradt, kiuzso- rázott és súlyos háborús károkat szenvedett mezőgazdaságot örököltünk. Nehézséget jelent mezőgazdaságunk fejlesztése számára mezőgazdaságunk meglévő szerkezete is, hiszen az egyéni parasztgazdaságokban, bár bőven vannak még kihasználatlan lehetőségek, de távoliról sincs annyi, mint szocialista nagyüzemeinkben. Ezeket a nehézségeket, a fejlődésnek ezeket az „objektív akadályait" figyelembe kell vennünk. Helytelen és káros azonban csak ezeket látni. A nehézségeknek, az objektív körülményeknek nem kis részük van mezőgazdaságunk mai elmaradottságában, de az elmaradás mégsem írható kizárólag ezek rovására. Ha kiküszöböljük a gazdaságpolitikánkban elkövetett hibákat, és megvalósítjuk erőforrásaink helyes felhasználását, úgy meg tudjuk valósítani a kisparaszti gazdaságok és a mezőgazdaság új, szocialista formáinak egyidejű fejlesztését. és minden átkos kapitalista. „örökség" ellenére, mezőgazdaságunk jelenlegi szerkezete mellett is sikerrel tudjuk . végrehajtani a mezőgazdaság fellendítésének nagyszabású programmját. A határozat megvalósítását mindenekelőtt az teszi lehetővé, hogy biztos tudományos alapokon nyugszik. A határozat tudományos megalapozottsága abban áll. hogy támaszkodik a szocializmus alaptörvényeire és a népgazdaság tervszerű arányos fejlődése törvényére. Ennek alapján írja elő a mezőgazdasági termelés elmaradásának felszámolását, valamint — a mezőgazdaság helyes belső arányainak kialakítása éraekében — a kenyérgabomatarme- iés fokozását, a növénytermelés és az állattenyésztés közötti aránytalanság megszüntetését, a takarmány- termelés fejlesztését, valamint a szőlő- és gyümölcstermelés szorgalmazását. A határozat minden főbb A kis- es középparaszti gazdaságok bővített újratermeléséről intézkedése mezőgazdaságunk mai helyzetének mélyreható elemzésén, a haladó agrártudomány eredményeinek és a Szovjetunió felbecsülhetetlen értékű tapasztalatainak alkotó módon történő felhasználásán alapul. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat megvalósítása, elsősorban a kis- és középparaszti gazdaságokon, mindenekelőtt a közép- paraszti gazdaságokon múlik. Hegedűs elvtárs beszámolójában megállapította: „A mezőgazdasági termelés elmaradottságának egyik, legfőbb oka, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésére irányuló politikában, különösen a középparaszt- ké,rdésben, hibákat követtünk el. Elhanyagoltuk az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok támogatását." A határozat megvalósítása szempontjából döntő fontosságú és nélkülözhetetlen a kis- és közép- paraszti gazdaságok termelésének fejlesztése. A földreform és a dolgozó parasztságnak nyújtott nagyarányú állami támogatás eredményeképpen hazánkban a középparaszt vált a mezőgazdaság központi tényezőjévé és lényegében ma is az. Ezért jelenlegi viszonyaink között, amikor szántóterületünk több . mint GQ százaléka egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok kezén van, semmiképpen sem mondhatunk le az egyéni gazdaságok fejlesztéséről. Lenin a szocializmus építésének idején, az ,.új gazdasági politika“ viszonyai között, nemcsak lehetségesnek, hanem szükségesnek is tekintette az egyéni kis- és középparaszti gazdaságok termelésének növekedését. „Az állam — mondotta Lenin — pontosan megszabott adót fog kivetni a parasztra, de ennek fejében megköveteli, hogy az adó megfizetése után bővítse gazdaságát abban a tudatban, hogy semmi egyebet el nem vesznek tőle, s hogy a gazdaság fejlesztésére megmarad: az egész feleslege.“ Lenin ezzel arra utal, hogy a szocialista építés idején sajátos módon vetődik fel a kisparaszti gazdaságok .fejlesztésének, bővített újratermelésének kérdése. A kapitalista viszonyok közölt a kisparaszti gazdaságok általában véve, az: esetek döntő többségében nem képesek bővített újratermelésre, sőt még egyszerű újratermelésre sem. Ez jut kifejezésre a kis- és középparasztság nagy tömegeinek feltartóztathatatlan tönkremenetelében, elpusztulásában. Az Egyesült Államokban például 1935- től 1950-ig 1,4 millió farmer, az összes farmerek 21 százaléka ment tönkre. Magyarországon az 1920 és 1930 közötti tíz évben évente 25.000 ember vándorolt el a mezőgazdaságból, aminek oka általában a föld elvesztése, az elviselhetetlen nyomor volt.. A kapitalista rendszerben a kis- és középparaszti gazdaságoknak csupán elenyésző kisebbsége tuaja a bővített újratermelést rendszeresen megvalósítani, de ezzel gazdasága egyúttal tőkés gazdasággá válik. A kapitalizmus viszonyai között ugyanis a kisparaszti gazdaság bővített újratermelésének szinte egyetlen forrása a kizsákmányolás: idegen munkaerő alkalmazása és munkanélküli jövedelemszerzés (spekuláció, uzsora) formájában. A szocialista építés idején, amikor a munkásosztályé az államhatalom, amikor a nagyipar és a kereskedelem köztulajdonban van, amikor a tőkés elemek kizsákmányolását korlátozzák, új módon kerül napirendre a. kisparaszti gazdaságok bővülésének , kérdése. Különösen időszerű ez a kérdés hazánkban a szocialista építés új szakaszában. Lehetségessé vált (és a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat is ebből indul ki), hogy a népi demokratikus viszonyok között a kis- és közép- paraszti gazdaságok tömegesen valósítanak meg bővített újratermelést, mégpedig nagyrészt, nem kapitalista úton. Ma sincs teljesen elzárva hazánkban annak a lehetősége, hogy egyes kisparaszti gazdaságok bérmunka, alkalmazásával és munkanélküli jövedelem szerzése útján, vagyis tőkés úton fejlődjenek. A kisparaszti gazdaságok tőkés fejlődésére azonban' jelenleg csak viszonylag szűk keretek körött van lehetőség. Rendkívül korlátozott a bérmunkások alkalmazásának lehetősége, hiszen az egykori agrár- proletárok és törpebirtokosok túlnyomó része ma középparasztként a saját földjén, vagy termelőszövetkezetekben, a gépállomásokon, állami gazdaságokban és az iparban dolgozik. Az állam egyre növekvő szabályozó szerepe a szabadpiacon mindinkább háttérbe szorítja a spekulációs lehetőségeket. A tőkés felhalmozás forrásai nem apadtak ugyan ki teljesen, de ezek már nem döntő jelentőségűek. Semmiképpen sem volna tehát helyes lemondani a kis- és fcözépparaszti gazdaságok fejlesztéséről, egyes kis- és közép- paraszti gazdaságok kapitalista irányiba való fejlődésének és a tőkés elemek felélénkülő tevékenységének kétségtelenül reális, de ugyanakkor erősen korlátozott veszélye miatt. Az egyéni gazdaságok számára a termelés fokozásának útján ma általában sokkal inkább hozzáférhetők és sokkal nagyobb lehetőséget nyújtanak a szocialista iparral kötött termelési szerződések, az állam által rendelkezésre (bocsátott gépi munka, mint a meggazdagodás kapitalista eszközei. Az, egyéni .gazda ma elsősorban azzal tudja 'termelését fokozni, hogy gondosabb talajművelést, jobb minőségű vetőmagot, korszerű termelési eljárásokat • alkalmaz, követi a neki javasolt szaktanácsokat. A kis -és középparaszt- ság zöme jelenleg tehát nem idegen munkaerő kizsákmányolásával, nem munka nélkül, hanem ellenkezőleg, elsősorban gondosabb és szakképzettebb munkával, a szocialista ipar áital nyújtott eszközök és az agrár- tudomány segítségének kihasználásával tudja fejleszteni gazdaságát és így valósítja meg a bővített újratermelést. Különösen nagy szerepe van a kisparaszti termelés fejlesztésében a népi demokratikus államnak, amely a kapitalista, földesúri állammal ellentétben, nem réme, nem ádáz ellensége, hanem áldozatkész támogatója a dolgozó parasztságnak. A népi tíémokrat.i'ku9 állam birtokában levő eszközök és a parasztságnak nyújtott segítség jelenti annak a döntő biztosítását, hogy a kisparaszti gazdaságok bővített újratermelése ne kapitalista úton haladjon, hanem ellenkezőleg, egyre közelebb vigyen a közös szocialista,' nagyüzem: gazdálkodáshoz. A kisparaszti gazdaságok fejlesztésének, bővített újratermelésének korlátokat szab a kisüzemi termelés módja. A kisparaszti termelés fejlesztésének lehetőségei még hatékony állami támogatás mellett is korlátozottak, r.em haladhatják meg a kisüzemi termelés által megszabott viszonylag szűk kereteket. Ezzel szemben a szocialista nagyüzemek nemcsak a nagyüzemi termelésnek már a kapitalizmusban is megmutatkozó fölényével rendelkeznek, hanem ezen túl a szocialista jellegű termelés minden fölényével is (a termelők: közvetlen érdekeltsége, tervszerű termelés, állami segítség, a termelőerők nagyobb fejlettsége és összpantosulása, stb.). Ezért a termelőszövetkezetekben — és az állami gazdaságokban is — sokkal tágabbalc a lehetőségek a termelés nagyobb arányú fellendítésére, a bővített újratermelés összehasonlíthatatlanul gyorsabb ütemű és nagyobb méretű megvalósítására, mint bármely középparaszti gazdaságban. Ez a biztosítéka annak, hogy a kásás középparasztok, bár a bővített újratermelés révén javíthatják anyagi helyzetüket, előfob-utóbb elismerik a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fölényét és szövetkezeti útra térnek. Mindezek világosan mutatják, hogy jártunk útmutatásának megfelelően a szocialista építés új szakaszán a kisparaszti gazdaságok fejlesztése. szükséges, lehetséges és elméletileg megalapozott . A mezőgazdasági termelés fellendítésében komoly felelősség hárul a mezőgazdaság szocialista szektorára. Mezőgazdaságunk fejlesztésének egyik legfontosabb feltétele a mező- gazdaság szocialista szektorának megszilárdítása,' további erősítése. A szántóterületünk mintegy 2*0 százalékán gazdálkodó termelőszövetkezetek gazdasági szervezeti, politikai megszilárdulása egyik döntő ténye- . zője népünk biztosított ellátásának, egész mezőgazdasági kultúránk emelkedésének. A termelőszövetkezeti termelés gyors és gyökeres fellendítését jelentősen megkönnyíti, hogy a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztése helyett a meglévő termelőszövetkezetek megszilárdítására helyezzük a legnagyobb súlyt. A mezőgazdasági termelés termelőszövetkezeti, tehát szocialista formáját, szocialista tartalommal igyekszünk megtölteni, hogy 'a termelő- szövetkezetek kézzelfoghatóan beigazolhassák a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fölényét, előnyös voltát. A termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák termelésének fokozásában kiemelkedő szerep vár a mezőgazdáság állami szektorára. A gépállomások gépi munkával, az állami gazdaságok minőségi vetőmag, fajállatok szolgáltatásával járulnak hozzá a termelőszövetkezetek és az egyéni parasztgazdaságok fejlesztéséhez. Fekete Ferenc
