Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-25 / 98. szám
1954 APRÍT,IS 25 NÄPCö S Nehru indiai minisztere’nök javaslatot dolgozott ki az indokínai háború befejezésére (MTI) Nehru Indiai minisatereilinö'k •— minit az „AFP" jelenti — öt pontból álló javaslatot terjesztett az indiai parlament elé aiz indokínai konfliktus befejezéséről. Nehru javaslata az indokínai béke helyreállítása érdekében a következő intézkedéseket veti fel: „Meeteremteni a béke légkörét az érdeleit államokhoz intézendő felhívás útján, hogy,, lassítsák a hadműveletek ütemét; a genfi értekezlet napirendjén elsőbbséget kell biztosítani a tűzszünet megvitatásának; teljes függetlenséget kell biztosítani Indok inának és meg kell szüntetni a francia fennhat óságot; haladéktalanul közvetlen tárgyalásokat kell indítani az érdekelt felek között, végül pedig biztosítani keik hogy más országok ne avatkozzanak be az indokínai harcokba. A Szovjetuniónak, az Egyesült Államoknak, a Kínai Nép- köztársaságnak és Angliának ünnepélyes megegyezést kellene kötnie amelyben kötelezettséget vállai, hogy nem avatkozik be az indokínai konfliktusba" — hangoztatja Nehru iavaslata. ]\yujgali hangok Genf előtt Működésben az amerikai- ipaayol e^yezin Íny. *. Az USA uralkodó körei katonai egyezményt kötve Francoval, arra használják fel a spanyol diktátort, hogy nyomást gyakoroljanak Francia országra, részben az amerikai befolyás erősítésére Francia-Marokkóban (Újsághír) lljabb letartóztatások Marokkóban Guillaume tábornok vérdíj'at tűzött ki a marokkói hazafiak fejére (MTI) Hétfőn 19 ország külügyminisztere ül össze Genfben, hogv megkezdje az értekezletet, amelynek feladata a koreai kérdés békés megoldása és az indokínai fegyverszünet feltételeinek megteremtése. Az értekezletet megelőző nyugati eszmecseréken, amelyek csaknem megszakítás nélkül ,folynak Parisban, az indokínai katonai helyzet dominál. Egyre több szó esik arról a várható magatartásról, amelyet a nyugati hatalmak tanúsítanak maid a genfi értékeá'etem. Megállapítható, hogy a három nyugati nagyhatalom — amely egységes arcvonal kialakítására törekszik, — sok mindenben nem ért egvet. A ..Reuter“ jelentése szerint az Egyesült Államok olyan „határozott nézetekkel ül le a genfi tárgyalóasztalhoz, amelyekben kompromisszumra nem igen lesz lehetőség." Az „AP" amerikai hírügynökség párisi tudósítója ezzel szemben úgy látja, a franciák várható magatartását, hogy Franciaország Genfben igyekezni fog megegyezést elérni a haladéktalan indokínai tűzszünet -kérdésében. A tudósító megjegyzi: „Mint ismeretes, a francia , ál’áspont, legalább is részben, elf erntet, ben áll azzal a fe'fogással, ame lyet az amerikai küldöttség vall.“ „Tény azonban az is. — foíytaiMa a tudósító — hogy a franciák titokban megelégedéssel vették tudomásu1 hogy az amerikaiak határozott álláspontra helyezkednek a beavatkozás lehetőségének kérdésében arra az esetre, ha a genfi értekezlet kudarccal végződnék." Moszkva (TASZSZ) V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere a Szovjetunió franciaországi nagy- követségén keresztül a napokban levelet intézett L. Evanshoz, az UNESCO fő'gazgatójához. A levélben közölte, hogy a Szovjetunió kormánya elhatározta, elfogadja az Az amerikaiak .kemény" (politikájával szemben Kanada — a jelek szerint — arra törekszik, hogy a genfi értekezlet, legalább is réseben, betöltse hivatását. Erre vall Pearson kanadai külügyminiszter rádiónyilatkozata. A genfi előkészületekkel egyidő- ben — mint az „AP“ jelenti — Anglia diplomáciai offenzivét indított, hogy megszerezze öt ázsiai nemzet támogatását a Nyugat ál-tal javasolt, úgynevezett délkelet-ázsiai NATO számára. Az angoloknak komoly gondot okoz az, — folytatja az ,-AP“ tudósítója — hogy Nehru nyilatkozata esetleg elijesztheti a szövetségtől Burmáit és Indonéziát. A nyugati sajtó elsősorban a három nyugati külügyminiszter tárgya- ’ásain felmerült ellentéteikkel és a francia kormányon belül mutatkozó széthúzással foglalkozik. A francia lapok közleményei arról tanúskodnak, hogy Dulles, Eden Is Bidaulft között tárgyalásaik során komoly nézetei térések támadtak. A Libération“ aláhúzza, hogy Anglia is Franciaország képviselői szembe- szállitak az amerikai diktátum-poli- tikával. A „Libération“ szerint Dul- es az ülésen azt javasolta, hogy május 10. után a nvugaiti hatalmak hagyják ott a genfi értekezletet. Eden azonban ölutasította ezt a ja- vaslatot. Nézeteltérések támadtak Imdokí- nát illetően is. A párisi lapok szerint Eden tervet dolgozott ki Indokína ..felosztására" és a tűzszünet haladéktalan megkötésére. Dulles ez élén élesen tiltakozott UNESCO alapokmányét és megbízta a Szovjetunió angliai nagykövetét hogy a Szovjetunió kormányba nevében írja alá az alapokmányt J. A. Malik, a Szovjetunió angliai nagykövete, április 21-én Londonban aláírta az UNESCO alapokmányát Amerika ázsiai politikája elten KARACSI Az Associated Press of Pakisztán tudósítójának jelentése szerint Abdul Hamid Bhazani, a Kelet-Pakisztáni Muzulmán Népi Liga elnöke, az Egyesült Front vezetője sajtónyilatkozatában támogatta a keletpakisztáni békebizottság felhívását, mely indítványozza, hogy április 25-e legyen „a pakisztáni-amerikai katonai egyezmény elleni tiltakozás napja/ UJ DELHI A Times of Ceylon április 16-i vezércikkében megállapítja, hogy a Nyugat politikai stratégiája —vagyis az amerikai külügyminisztérium stratégiája — mindig megsemmisítő kudarcot szenvedett, amikor a legutóbbi két évtized folyamán Keleten alkalmazták. Az amerikai háborús fenyegetéssel kapcsolatban a lap így ír: „Mi, délkelétázsi-alak, nem hisszük, hogy a meleghábarú kikerülhetetlen, sőt azt sem, hogy e térség országainak be kellene kapcsolódniok a hidegháborúba“. „Ázsiának ka kell szabadítania magát a Nyugat pusztulást okozó erőinek szorításából'* — fejezi be cikkét a lap. LONDON A Forward című angol lap „Dulles mutatja az utat az öngyilkosság felé" című vezércikkében megállapítja: „Amerika délkeletázsiai politikája egyre rosszabb lesz. Már Dulles európai küldetése is rossz volt, hiszen Dulles a háború befejezésének megakadályozását tűzte ki célul. De most, Nixon aielnök elszólásából megtudta a világ, hogy az Egyesült Államok amerikai csapatokat akar Indokinába küldeni, amennyiben a franciák kivonulnak onnan.. Kijelölték a vasút élüzemeit Az 1954 első negyedévében elért eredmények alapján a közlekedés- és postaügyi minisztérium a vasutasok szakszervezetével közösen kije- 'ölte a különböző vasúti szakszó!gá- irali ágak élüzemeit. A közlekedés és postaügyi miniszter és a Vasutasok Szakszervezete központi vezetőségének vándoirzász- lajávall kitüntetett élüzem a többi között: Állomási szolgálat: Komló állomás. Páris (MTI) A Párisban megjelenő „TExpress" című hetilap hírt közöl arról, hogy Guillaume tábornok; marokkói francia főhélytartó kétszázezertől háromszázezer frankig terjedő .külön jutalmat1' tűzött ki az úgynevezett karhatalmi rendőrség tagjainak., akik „élve vagy halva“ marokkói hazafiakat és szabadság- harcosokat kerítenek kezükbe. A jelentés hozzáfűzi, hogy az úgynevezett karhatalmi rendőrség tagjai napi ezer frank zsoldot kapnak, ugyanakkor, amidőn az egyszerű mező- gazdasági munkások bére legfeljebb napi százötven, vagy kettőszáz frank. Egy további jelentés beszámol arról, hogy Rabatban csütörtökön a széleskörű házkutatások során további tizenöt marokkói hazafit tartóztattak le. Befejeződött a Koreai Legfelső ÍNemzetgyűlés ülésszaka Phenjan (TASZSZ) Április 23-án befejeződött a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső nemzetgyűlésének hetedik ülésszaka. A Legfelső Nemzetgyűlés egyhangula elfogadta a hároméves újjáépítési é népgazdaságfejlesztési tervtörvényt A Szovieíuniő Lelépett az UNESCO ba A NYUGAT-NÉMET KÉRDÉS A nyugat-német kérdés, a Szövetséges Német Köz-társaság felfegyverzése, a Saar-medence körüli vita, a Ruhr-vidék helyzete joggal foglalkoztatja Európa közvéleményét. A Szovjetunió politikája Németországban a jaltai és potsdami egyezmény ú-ján halad. a német nép érdekek szolgálja és a német demokratikus egység helyreállítását célozza. Az amerikai-angol imperialista tömb politikája ezzel szemben újabb világháborút készít elő. Ezt bizonyítja Németország kettészakítása, a nyugatnémet külünállam megalakítása, Nyugat-Németország átváltoztatása a fasizmus és a revansizmus védőövezetévé, amerikai-angol felvonulási területéé. A nyugati tömb politikája megakadályozza Nyugat-Németország demokratizálását és de- milltarizálását. Nvugat-Németország katonai potenciáljának helyreállítására törekszik. A nyugatnémet ipari termelés kizárólag háborús célokat szolgál. — Nagyarányú fejlődése az amerikaiak koreai agressziójával kezdődött. Az ásványolajkitermelés 1950-ben 162 százalékkal. 1051-ben 197 százalékkal, a gépkocsigyártás 1950-ben 54 százalékkal, 1951-ben pedig 85 •lokál emelkedett. A gépgyártóipar 1951 ben 60 százalékkal, az elektrotechnikai ipar 227 százalékkal haladta meg az 1936. évi szintet. A fémkohászat 1950-ben 12 millió tonna acélt és kilenc és. fél millió tonna öntöttvasat termelt 1951-ben az acél.erme- lés elérte a 13 millió tonnát. Nyugat- Németország e jelen tékeny ipari megerősödésért drága árat fizet: óriás, mértékben eladósodót, és erős pénzügyi függésbe került az amerikai tőkétől. A Die Wirtschaft című gazdasági hetilap szerint Nyugat-Németország külföldi tartozása 1950 végén már meghaladta az 50 milliárd márkái. Az amerikai-angol imperialisták 1952—53-ban áttértek a nyílt háborús előkészületekre is: a régi repülő tereket kibővítik, újakat létesítenek lől ereket és óvóhelyeket építenek, h Német Demokratikus Köztársaság ha tára mentén erődítményeket emelnek es német alakulatok részvételével hadgyakorlatokat tartanak. 1951 végén 200 ezer amerikai, 150 ezer angol és 90 ezer francia katona állomásozott nyugatnémet területen. Uj militarista szervezeteket létesítettek, a volt hitlerista hadsereg csúcsszerveit megtartották. A régi tiszti káder, a vezérkar és a kémszervezei szintén megmaradt. A hitleri időkből átmentett kém- szolgálat feladata felvenni a kapcsolatot Németország, Olaszország, Franciaország, Ausztria és más országok fasiszta elemeivel. — A francia kormány 1950 október 31-én közzétette a Pleven-tervet. amely több európai ország hadseregé: egyesítve, úgynevezett európai hadsereget létesít. — Ebbe a nyugatnémet haderőt is beleolvasztják. A szovjet kormány 1951 szeptember 11-i jegyzéke a Pleven - tervről azt mondja, hogy „út az újabb európai háborúval fenvegeő német ■mii tar izmus törvényesítéséhez." A Der Spiegel című nyugatnémetorszé- ?i folyóirat 1952 januárjában közölte, hogy a francia, belga, olasz, luxem burgi és német tisztek párisi titkos tárgyalásain megállapodás jött létre amely szerint az európai hadseregben 43 hadosztályt egyesítenek. Ennek német kontingense 6 — egyenként 300 harckocsival felszerelt — páncélos és hat motorizált hadosz-. tályból áll. Minden moőrizátt hadosz tálynak 200 harckocsit, 1800 Lökhaj- láaos vadászrepülőgépet, felderítőgé pet és bombázó légierődöt adnak. A? általános hadkötelezettségről szóló örvény egymillió 250 ezer 18—24 éves német ifjú: mozgósít. A bonni keretszerződés (1952 május 26) és 8 párisi az európai védelmi közösségről szóló szerződés (1952 május 27' a terveket jóváhagyta. Nyugat-Né netország ezzel Adenauer és minis? terei: Heuss, Blücher, Ehrhard, stb óvoltából az európai hadsereg egyik fontos stratégiai bázisává vált. Adenauer az amerikai-angol imperialisták sugallta vészes gazdaságpolitikája rendkívül megnehezítette a munkásosztály és a dolgozók életkörülményeit. A nyugatnémetországi munkások elnyomorodása reálbérük rendszeres csökkenésében, a murakanélküLiség szakadatlan növekedésében, a munka intenzitásának fokozásában, a lakásviszonyok romlásában, stib. mutatkozik meg. A nyugatnémet kormányzó körök a nyomort azzal tetézték, hogy csökkentették a munkabért, fokozták a munkaintenzitást és leszállították a munkások létszámát. 1951-ben az ipari munkás maximális heti keresete 73 márka (a női munkaerőé 43 márka) volt. A mezőgazdasági munkások helyzete ennél rosszabb: átlag 50 ofennig órabérért dolgoznak. A munka intenzitása ezzel szemben 1950 áprilisától 1951 áprilisáig 17—34 százalékkal emelkedett. A létminimum havi biztosításához ugyanekkor legalább havi 355 márka kellett. Ezért rta a New Statesman and Nation c. angol hetilap, hogy Nyugat-Né- metarszágban vagy hétmillió olyan ember van, aki nem engedheti meg magáinak, hogy húst, tejet vagy margarint vásároljon ... körülbelül kétmillió olyan munkás és alkalmazott van, aki havi 150 márkát sem keres. A dolgozók tíz százalékának keresete nem haladja meg a havi 100 márkát... Nyugat-Németország lakosságának egyharmada nyilvánvalóan éhezik.“ (1950 febr. 9.) Még az angol megszálló hatóságok szócsöve a Die Welt, is beismeri, hogy „emberek millió élnek csak kenyéren és burgonyán, mert többre nem futja/' '1950 jan. 19.) Ugyanekkor katasztro- ’áXisan emelkedik a munkanélküliek ■zárna. 1948 júniusában még csak l42 ezer munkanélkülit mutattak ki •2 a szám 1951 decemberében elérte az 1 millió 800 ezre*, és 1952-ben 4.í —5 millióra emelkedett, ideértve B -n nyugati övezetei munkanélküliéi, és a részleges munkanélkülieket is. Adenauer foglalkoztatási programm- ja, melynek az ipari körök sajtószerve, a Handelsblatt szerint nincs reális alapja, nem segít a bajon. — A dolgozók lakásviszonyai is rendkívül súlyosak. Az elpusztult városokat nem állítják helyre, a meglévő építőanyagot katonai építkezésekre, a tőkések és földesurak luxusvilláinak felépítésére használják fel. A belügyminisztérium adatai szerint körülbelül 300 ezer hajléktalan él Nyugat-Németországban. Az angol megszállási övezetben kétmillió 530 ezer dolgozó lakik földikunyhókban, barakokban. visszamaradt óvóhelyeken, ahová soha sem hatol be napfény, ahol a folyosók sötétek, a levegő nyirkos, és bűzös. (Központi munkaügyi hivatal jelentése.) A munkásosztály az amerikai—angol imperialista politika következtében kettős iga, az amerikai és a német monopolisták igája — alá került. A szakszervezetek és a termelési tanácsok nem vehetnek részt a vállalatok vezetésében, a fontos gazdasági problémák megoldásában, nincs befolyásuk a munkabér megállapítására, mert a jelenlegi „munkavédelmi“ törvényhozás csaknem olyan, mint a hitlerista Németországban. Érthető, hogy ez a politika heves ellenállásba ütközik, hogy ,a munkásosztály a Kommunista Párt vezetésével felvette a tőkés kizsákmányolás elleni harcot. A munkások 1948-tól 1952-ig számos sztrájkot és egyéb akciót szerveztek, annak ellenére, hogy az áruló reformista szakszervezetek vezetősége minden eszközzel keresztezi a munkásosztálynak az életkörülményei megjavításáért folytatott har- át. A reformista szakszervezeti vehetők, akár a weimari köztársaságán, most is azért szállnak síkra, iugy a szakszervezetek a kizsákmányolás támaszává alacsony ülj an ak. Egyik hírhedt vezetőjük, Fritz Tar- now évekkel ezelőtt kijelentette, hogy a „szakszervezeteknek orvosnak kell lennie a beteg kapitalizmus agyánál" A reformizmus szociális bázisa, itt is, mint mindenütt, a profit morzsáival megvesztegetett rnun- kásarisztokrácia keskeny rétege, melyet Lenin szerint „megvásároltak a kapitalizmus házőrző ebévé és a mun kásmozgialom megrontójává változtattak.“ Bizonyíték erre a marl-i (Ruhr- vidék) „Stein V" ércbánya 1090 bányászának esete is, akik 1950-ben azért szüntették be a sztrájkot, mert a szakszervezeti vezetők a bányatu- ’ajdonosokkal, a jobboldali szocialistákkal, a kereszténydemokratákkal összefoglak, mert a bányászszakszervezet nem ismerte el a sztrájkot és megtagadta az anyagi segítséget. A dolgozók széles rétegei a kommunistákban látják a munkásság érdekeinek elszánt védelmezőit, a békéért, a kenyérért és a szabadságért vívott harc fáradhatatlan katonáit. A Kommunista Párt vezetésével sikeresen és elszántan harcolnak az imperialisták kizsákmányoló poétikája ellen. így például a bajor fémipari munkások kedvező munkabérdíjszabási ■megállapodást érték eh Ez és hasonló eset számtalanszor meg ismétlődött. A sztrájk- és az ellenállási mozgalom lendületét mutatja, hogy 1949-ben 892, 1950-ben több, mint 1300, 1951-ben pedig 1878 vállalatban sztrájkoltak a munkások és értek él nem lényegtelen részletered- ményaket. A nőmet kérd est Németország haladó erői a Szovjetunió és a demokratikus tábor támogatásával meg fogják oldani: létrehozzák az egységes, független, demokratikus és békeszerető német államot, amely szem >eszáll a háborús gyújtogatókkgl és őrt áll Európa nyugati szélein Wimmer Imre egyetemi könyvtáros.
