Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-24 / 97. szám

2 NAPLÓ 1954 ÁPRILIS 24 KÜLFÖLDI HÍREK BERLIN A Német Demokratikus Köztársa­ság sajtóhivatala közli, hogy csütör­tökön, április 22-én a miniszterta­nács ülést tartott. Az ülés részlete­sen foglalkozott Németország Szo­cialista Egységpártja IV. kongresz- szusának értékelésével és levonta a szükséges következtetéseket az ál­lamapparátus munkájának megjaví­tását illetően. PEKING Tokióból jelentik, hogy a Japán fő­városban április 18. és 20. között megtartott békeértekezlet határoza­ta követeli, hogy kössenek tűzszüne­tet Indokínában, békés úton rendez­zék a koreai kérdést, adják meg a Kínai Népköztársaságnak az ENSz- bem az őt megillető törvényes he­lyet, létesítsenek szervezetet egész Ázsia biztonságának biztosítására és teremtsenek normális kapcsolato­kat Japán és azon nemzetek között, amelyekkel Japán még nem áll dip­lomáciai kapcsolatban, végül, hogy tiltsák el az atomfegyverek haszná­latát. Az értekezlet elhatározta továbbá, hogy a fenti határozatot a japán nép békevágyának kifejezésre jutta­tása céljából a genfi értekezlet tu­domására hozza. LONDON Az Angol Tanítónők Szövetségé­nek évi konferenciáján egyhangúlag a következő határozatát hozták: A konferencia felhívja a kor­mányt, tegyen meg mindent, hogy kieszközölje, 1. a fegyverkezési ver­seny azonnali megszüntetését; 2. a világ erőforrásainak teljesméretű felhasználását a tudatlanság, nyomor és a betegségek leküzdésére és bol­dogabb jövő felépítésére az egész emberiség számára. PARIS Nyugati hírügynökségek jelenté­sei szerint a Dien Bien Phu-ban kö­rülzárt francia expediciós csapatok helyzete kétségbeesett ellenállásuk dacára is mind kilátástalaniaíbbá vá­lik. Az indokínai francia főhadiszállás legutóbbi jelentésében kénytelen volt, elismerni, hogy a néphadsereg­nek a dzsungelból hirtelen előretörő osztagai rajtaütöttek egy nagyobb franciéi különítményen, amely a hanoi és Haiphong közötti műúton és vasútvonalon lebonyolódó ameri­kai utánpótlást volt hivatva biztosí­tani. A jelentés szerint a franciák „érzékeny veszteséget“ szenvedtek. DELHI Az „Indinfo“ jelentése szerint Pandit asszony, az ENSz közgyűlés nyolcadik ülésszakának elnöke egy laknaui gyűlésen április 21-én kije­lentette, hogy a Kínai Népköztársa­ságot be kell vonni az ENSz-be. Pandit asszony kiemelte: a Kínai Népköztársaság nélkül kétséges az ENSz képviseleti jellege. MOSZKVA Április 22-én a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság küldöttsége Nam írnek, a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság külügyminisz­terének vezetésével a genfi értekez­letre tartva, átutazott Moszkván. BERLIN A Német Béketanács a genfi érte­kezlet előestjén teljes ülésre ült ösz- sze. Az ülésen resztvettek a német békemozgalom kiváló személyiségei, köztük dr. Friedrich tanár, a Német Béketanács elnöke, Otto Nuschke mi'iwszterelnökhelyettes, Heinrich Ifohmann, a Népi Kamara elnökhe­lyettese, Anna Seghers Sztálin-béke- díjas írónő és mások. Az ülésen Otto Nuschke, miniszter elnökhelyettes, a Német Béketa­nács tagja és Heinz Willmann, a Német Béketanács főtitkára mon­dott beszédet. A Német Béketanács teljes ülésé­nek résztvevői lelkes tapssal üdvö­zölték Wilhelm Elfest, a Németek Szövetségének elnökét, aki az ülés elnökségében foglalt helyet. A teljes ülés felhívást intézett a Keleten és Nyugaton élő minden némethez, amelyben követelte a rá­dióaktív fegyverek és mérgek betil­tását. a tilalom betartásának nem­zetközi ellenőrzését és az atomerő békés célokra történő felhasználá­sát. ULAN-BATOR A Mongol Népköztársaságban élénk előkészületek folynak a nagy népi hurál június 30-án tartandó vá­lasztásaira, STOCKHOLM Sajtójelentések szerint kettőezer göteborgi kikötői rakodómunkás áp­rilis 22-én sztrájkot indított tilta­kozásul béremelési követeléseinek a munkáltatók által történt elutasítása miatt. A sztrájk következtében csak nem teljesen megbénult a munka a kikötőben. PARIS A „1‘Humamté" április 21-én közöl te a Francia Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága teljes ülésén elfo­gadott szervezési kérdésekre vonat­kozó határozattervezetet, amelyet a párt XIII. kongresszusa elé fognak terjeszteni. A Központi Bizottság másik hatá­rozattervezete kiemeli, hogy a fran­cia' ifjúságért folyó harc mindig a Kommunista Párt egyik elsőrendű feladata volt és a jelenlegi körül­mények között rendkívüli jelentő­ségre tett szert. A határozattervezet részletesen ki fejti az ifjúsági mozgalom szerve­zésének elveit. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának E nö<s?ge ratifikálta o háború áldozatainak vétíe méröi szóló 1940 augusztus 12-i genfi egyezményeket Moszkva (TASZSZ): A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége rati­fikálta a háború áldozatainak védel­me tárgyában hozott genfi egyezmé­nyeket, amelyeke: az 1949. évi genf: értekezleten dolgoztak ki és ame­lyet a Szovjetunió képviselője 1949 december 12-én írt alá. Ezek az egyezmények a következők: 1. Egyezmény a hadrakelt seregek sebesült é.s beteg tagjai sorsának enyhítéséről; 2. egyezmény a tengeri fegyveres erőkhöz tartozó sebesültek, betegek ás hajótörést szenvedett személyeik sorsának megjavításáról; 3. egyezmény a hadifoglyokkal való bánásmódról; 4. egyezmény a polgári lakosság vé­delméről háború idején. Növekszik a drágaság Jugoszláviában Belgrad (TASZSZ): A Borba je­lentése szerint a belgrádi hatóságok határozatot hoztak a városi közleke­dési díjszabás felemelésérőL Az ár­emelés május elsején lép életbe. A határozat értelmében a trolibusz és villamos díjszabás 50 százalékkal megdrágul. Emelik az autóbuszjegyek árát is. Már április 15-től kezdve 75 százalékkal emelték a vízdíjat. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Oizoitsífának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata a turkméniai gyapottermelés továbbfejlesztéséről Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága az 1954—1958 évekre vonat­kozóan határozatot hozott a turkmé­niai gyapottermelés továbbfejleszté­séről. A határozat kiemeli, hogy a köztársaság kolhozainak nyersgyapot termelése az utóbbi években jelen­tősen megnövekedett és 1953-ban 45 százalékkal felülmúlta a háború előtti színvonalat. A Szovjetunió Mi­nisztertanácsa és az SzKP Központi Bizottsága a turkméniai gyapotter­melés továbbfejlesztésének fontos jelentőséget tulajdonítva, elfogadta a Turkmen SzSzK minisztertanácsá­ban pedig hatszázhuszonegyezer ton­nára emeljék. Ennek megfelelően a gyapot vetésterületét 1955-ben száz­nyolcvanezer hektárra, 1958-ban pe­dig 230.000 hektárra emelik. A Kara Kum-csatoma építésén kívül több más hidrotechnikai munkát végez­nek az öntözött területek növelése céljából. Továbbfejlesztik a gépesí­tést és sokfajta új géppel segítik elő a gyapottermelés növelését, egy­idejűleg emelve a gép- és traktor­állomások, valamint a lakóházak számát és bővítve a kultúrintézmé­nyek hálózatát. Gondoskodás törté­nik megfelelő szakkáderek kiképzé­séről, a szakiskolák számának növe­léséről és több új gyár létesítéséről nak azt a javaslatát, hogy a köz­társaság nyersgyapottermelését 1955- ben négyszázötezer tonnára, 1958- 1 is. A genfi értekezlet küszöbén (MTI) Két nap múlva Genfben megkezdődik az az értekezlet, amely elé nagy figyelemmel tekinti az. egész világ közvéleménye. A nyugati diplomaták az értekez­letet megelőző napokat arra használ­ják fel, hogy tárgyalások egész so­rán igyekezzenek kialakítani vala­miféle egységes arcvonalat. Pénteken kezdődik az Atlanti Ta­nács ülésszaka, amelynek résztvevői még a genfi értekezlet előtt választ akarnak adni a március 31-i törté­nelmi jelentőségű szovjet jegyzékre. Párisi politikai körökben úgy vé­lik, hogy a genfi értekezlet előtt meg tartandó utolsó minisztertanácsi ülésnek — amelyre szombaton kerül sor — különleges jelentősége lesz. Az „AFP“ értesülése szerint a kor­mány ezen az ülésen „egészen külön leges figyelmet fog szentelni az indo­kínai kérdésnek." A francia külügyminisztériumban április 22-én megkezdődtek Dulles amerikai, Eden angol és Bidault francia külügyminiszter tárgyalásai, amelyeken a március 31-i szovjet jegyzékre adandó válasz megvitatá­sán kívül szerepel az indokínai és a koreai kérdés is a küszöbönálló genfi értekezlet megvilágításában. Az „AP" amerikai hírügynökség hírmagyarázója úgy értesül, hogy a tárgyalásokon különösen az indokí­nai kérdéssel kapcsolatban merültek fel új tervek. Ez értesülések szerint Anglia, Vietnamnak Korea mintá­jára történő kettéosztása alapján képzeli az indokínai kérdés megol­dását. Mint az „AP“ kommentárjából kitűnik, a tárgyalások során az Egye sült Államok képviselője is fellépett egy tervvel, amelynek lényege: nem kötni fegyverszünetet Indokínában, a franciákat a háború továbbfolyta­tására kényszeríteni. A tervezet töb­bi pontja így szól: „Folytatni a har­cot mindaddig, amíg amerikai segít­séggel nagy vietnami hadsereget nem lehet felállítani, -kiképezni és felszerelni, tizenkét hónapon belül nagyszabású ellentámadást indítani a vörösök ellen." Az angol burzsoá sajtó az eddiginél pesszimistább hangulatot akar kelteni a genfi értekezlet kilá­tásait illetően. A konzervatív York­shire Post diplomáciai tudósítója a három nyugati külügyminiszter ta­nácskozásaival kapcsolatban meg­jegyzi, hogy „az Indokinára vonat­kozó szövetséges nézeteket még össz­hangba kell hozni egymással. Még abban sem egyeztek meg — írja, :— kik vegyenek részt az Indokinával kapcsolatos genfi megbeszélésekéin. Különösen fontos lesz a francia ál­láspont." A konzervatív Scotsman vezércikkében a többi között így ír: ,,Dulles politikája Indokinát olyan pontnak tekinti, ahonnan nem lehet visszavonulni. Az amerikaiak, úgy látszik, elhitették önmagukkal, hogy az eldöntetlen fegyverszünet Indo­kínában majdnem olyan súlyos len­ne az Egyesült Államok szempontjá­ból, mint a kommunisták győzelme. Az amerikai sajtóvélemények világo­sain mutatják, az amerikaiak azt akarják, hogy Franciaország folytas­sa a háborút, mialatt az Egyesült Államok tanácsadói és egyéb olyan minőségben venne részt, amely nem kerülne amerikai emberéletekbe.” A francia sajtó élénken foglalkozik a genfi értekez­let előkészületeivel. A Le Monde a három külügyminiszter tanácskozá­sait kommentálva azt írja, hogy „az amerikai külügyminisztérium a genfi értekezlet csődjére számít, hogy ne mondjuk, keresi azt." LEVÉL, AMELYET NEM KÜLDTEK EL Irta: JEKATYERINA RJAZANOVA Y? asárnap Galja és Vovka reggel ’ óta a dívány sarkában ült és súgdolózott. — Gyerekek, miért nem mentek játszani? — kérdezte anyjuk. — A többiek már mind az udvaron van­nak. Nézzétek csak! Vovka rögtön leugrott a díványról, az ablakhoz szaladt és pisze orrát az üveghez nyomta. — Nézd, Galka! Csakugyan min­denki kint van ... Nem ű’hatnánk in­kább holnap? Talán az iskola után? — No, tessék. Ezekkel a kisgyere­kekkel. minidig így van: először azt mondják, hogy írjunk, aztán meg ro­hannak játszani. Semmi komoly dol­got nem lehet velük Csinálni! Na, menj csak, majd megírom magam! Galja fogja az egyik copfját és szalaga lat-ti végét lassan, figyelmesen három részre bontja. Aztán végig be­fonja, úgy, hogy vékony, egérfark- nyi pici copf lesz belőle. Galja min­dig így csinál, ha haragszik valami­ért, Vovka már jól ismeri ezt a szo­kását. Eljön az ablaktól és lassan kö­zeledik a díványhoz. — De hol fogunk írni? A mama itthon van és nagymama is ide-oda járkál — mondja kelletlenül. — Hozd csak a tintatarlót. Azt mondjuk, hogy először megcsinál­juk a leckét és csak aztán megyünk játszani. A következő pillanatban a gyere­kek már az asztalnál ültek. Egy ív levélpapírt terítettek maguk elé és elgondolkozva néztek' hol egymásra, hol a papírra. Galja nagyot sóhajt, óvatosan bele­martja a tollat a tintába és hozzáfog az íráshoz. Vovka mellette ül és fe­szülten figyeli Galja minden moz­dulatát. \ „Drága Kliment Jefremovics! Ezt a levelet Galja Vasziljeva, har­madik osztályos tanuló és öccse, Vo­va írja önnek. Vova találta ki, hogy írjunk Önnek, de ő még csak a má­sodik osztályba jár és nagyon csú­nyán ír. Először a mamát és a pa­pát nvaggatta, hogy ők írják meg ezt a levelet, de ők azt mondták, hogy ne írjunk önnek, mezt ön és a kor­mány minden tagja nagyon el van foglalva és Vovka ne zaklassa .Önt a butaságaival. Bátyánk, Szlaviksem akart írni, csak nevetett. De én úgy gondolom, hogy amit Vova kitalált, az nem butaság, s mi elhatároztuk, hogy magunk írunk. Kérem, Kliment Jefremovics, ne haragudjon ezért ránk. Nem miró- lunk van szó, hanem a nagymamá­ról.” Galja feláll az asztal mellől és be­néz a szomszéd szobába. Vovka utána szalad. Ott ül nagyanyó, öreg, fonott karszékben; egy csomó harisnya van az ölében, azokat nézegeti. Amikor a gyerekek benéznek, éppen Vovka harisnyáját húzza a kezére és szem­üvegén keresztül figyelmesen néze­geti a sarkán tátongó hatalmas lyu­kat. Vovka hirtelen visszafut az asz­talhoz és maga, után húzza Gálját. — írjad, mondja Vovka, — írjad: „Nekünk van egy nagymamánk, Je- katyerina Afanaszjevna." Galja kissé félrehajtott fejjel rója a nagy, kerek betűket: „Nekünk van egy nagymamánk, Je- kaiyerina Afanaszjevna, Ö azért olyan nagyon öreg nagymama, mert a mi mamánk az ő legfiatalabb lá­nya. De ű mindig dolgozik és min­dent megcsinál nekünk. Most is ha­risnyát stoppol, pedig Vovkának a sarkán mindig nagy lyukak vannak. A mi nagymamánk még a piacra ;s maga jár, igaz, hogy bottal. A mama nem engedi menni, de ő mégis megy És kitakarítja a szobát és ebédet ké­szít és ügyel arra, hogy Vovka fel­vegye a sárcipőt. Papánk azt mondja, hogy nagy­mama is dolgozó nő és március 8-ra kölnivizet vett neki. Vovka meg ér. is szerettünk volna ajándékozni va­lamit a nagymamának, de semmi sem jutott eszünkbe. A nagymama nagyon nevetett és a kölnit a ma­mának adta. Mama azt mondja, hogy a nagymama teljesen felszabadította őt a házimunkák alól és ezért lehet ő olyan híres a munkahelyén. Drága Kliment Jefremovics! ön ismeri a mamánkat. Ö az a munka­irányító, akinek ön nemrég érdem­rendet adott,' amikor az olajipari munkásokat kitüntette. Errői én is olvastam az újságban. A papa is el­ső- és másodosztályú érdemrendet ka­pott a Nagy Honvédő Háborúban. Ezenkívül még négy érdemérme van. Csak a nagymamánknak nincs sem­miféle érdemrendje, sőt egyetlen ér­demérme sem. Pedig ő nagyon jó. A háború alatt engen: is, meg Szla- vikot .is dajkált, gondozott. Vovka akkor még egyáltalán nem volt a vi­lágon. Vovka meg én elhatároztuk, hogy megkérjük önt, drága Kliment Jef­removics: ha lehetséges, adjon a nagymamának éraemrendet vagy ér­met. Döntse el, hogy milyen érdem­rendet lehet adni a nagymamánknak az itthoni munkájáért. fi zaratovban a Lenin-utcában la­^ kunk. Nagymamánkat minden­ki ismeri, ön megkérdezheti a szom­szédoktól is, hogy ő milyen jó. Ami­kor a szomszédok süteményt készí­tenek, mind hozzá jönnek tanácsért. Drága Kliment Jefremovics, csak arra kérjük, ne mondja meg a ma­mánknak, hogy levelet írtunk ön­nek, mert akkor kikapunk Vovka is, meg én is. Vovka a borítékot is a papától csente el, persze bélyeg nél­kül. Tudom, hogy nem illik semmit sem elcsenni, de én megengedtem neki, mert ez fontos dolog és ké­sőbb, ha majd elküldtük a levelet be is valljuk. Vovlca meg én várni fogjuk a vá­laszt és olvassuk, majd az újságot Addig is a viszontlátásra Vovkával együtt minden jót kívánunk ön­nek. Hiszen nagyon jól ismerjük önt. Sőt Vovkának van egy fényképe is Önről, amelyen ön lóháton ül. Most be is fejezzük. Tisztelettel Galja és Yologya Vasziljeva Szara- tovból.“ Galja rózsaszínű itatóspapírral óva tosan felitatta az aláírást, melenget- .e a levelet a levegőben és csak ez­után adta oda Vovkának, hogy gyö­nyörködjék benne. Aztán együtt tet­ték be a borítékba, úgy, hogy Vovka tartotta a borítékot, Gálja pedig óva­tosan belecsúsztatta a négyrét hajtott levelet. Most már csak a címet kel­lett megírni. Galja bemártotta a tol­lat és nagybetűkkel felrajzolta a bo­rítékra: „Moszkva." Elgondolkodott... — És aztán? — Hogy-hogy aztán? — csodálko­zott Vovka. — Milyen utca? — Hát minek még utcát is írni? Vorosilov elvtársat ismerik Moszkvá­ban! Csak azt kell felírni: „Moszkva, Kreml.” Galja elismerően nézett kisöccsére és gyorsan felírta a borítékra: „Kli­ment Jefremovics Vorosilov elvtárs­nak.“ — Miféle levelet írtok? — szólalt meg a hátuk mögött egy ismerős hang. A gyerekeid' összerezzentek és gyor­san hátrafordultak. Mögöttük ott állt a nagymama és gyengéden hol Vovkára, hol Gáljára nézett. Nagy szeme a szemüveg mögött még na­gyobbnak látszott. Galja mindig úgy képzelte, hogy a nagymama a szem­üveg segítségével nem csak azt lát­ja, amit a gyerekek csinálnak, ha­nem azt is, amit gondolnak. Ezér. valahogyan mindig úgy adódott, hogy a nagymamának, akarva, nem akar­va, megmondták az igazat. — Ezt a levelet rólad írtuk — val­lotta be Galja sóhajtva. — De sen­kinek se mondd el. — Jól van — egyezett bele a nagy­mama mindjárt, — De szabad elol­vasnom? — A gyerekek egymásra néztek és Vovka megszólalt: — Neked sziaibad. De senki mász­nak. Titok. A nagymama fogta a levelet, kivet­te a borítókból, kiterítette és olvasni kezdte. Először komolyan olvasta, az­tán elmosolyodott, majd hirtelen ab­bahagyta, leült egy székre, elővette zsebkendőjét és elsírta magát. Ami­kor a gyerekek riadtan odaszaladtak hozzá, összeszedte magát, egyik kar­jával Vovkát, a másikkal Gálját át­ölelve, megszólalt: — Édes kis csibéim! Drága kis butuskáim! Igazán nagy örömet sze­reztétek nekem, de mikor találtátok ki ezt? — Várj csak nagymama, elküldjük a levelet — mondta Vovka és eí akarta venni a levelet a nagymamá­tól. — Nem kell azt elküldeni — mond­ta nagymama. — Miért ne kellene? — kiáltották egyszerre a gyerekek. — Mert nincs rá szükség — felel­te a nagymama, aki most már nem sírt, csak mosolygott. — Ha nekem az én szolgálataimért érdemrend jár, akkor egész népünket, az összes szov­jet emberekét ki kellene tüntetni, hiszen nálunk mindenki dolgozik ... De ugye, nekem adjátok ezt a leve­let? ... Igazán aranyosaik vagytok. Ez a levél a legnagyobb ajándék szá­momra! .. . A gyerekek sokáig nem akartak beleegyezni, de lehet, hogy a nagymamának igaza van és végül is engedtek. Nem küldték el a levelet, •hanem odaadták a nagymamának. Nagymama eldugta abba a kis tás­kába, ahol a régi leveleket és fény­képeket őrizte. Igv hát a levél nem jutott el Moszkvába,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents