Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-13 / 61. szám

N Ä P C Ö 1951 MÁRCIUS 13 3 Megkezdődött a gépállomások é en’áró dolgozóinak kétnapos országos tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról) sítani, mégpedig minél rövidebbidő alatt olyan dolgozókat, akik magas műszaki kultúrával rendelkeznek, képzett, tapasztalt ipari munkásokat, technikusokat, mérnököket. Ez a nagyjelentőségű munka már meg­kezdődött. Eddig mintegy 650 szak­munkás, 47 technikus, 22 mérnök fog* ialta el munkahelyét a gépállomáso­kon. Az átcsoportosítás menete azon ban rendkívül lassú és emiatt az a veszély fenyeget, hogy a műszaki színvonal nem emelkedik olyan gyor­san, mint ahogy erre szükség van. Az átcsoportosítás lassúságát rész­ben a földművelésügyi minisztérium és a megyei tanácsok bürokratikus munkája okozza. S k hibával találkozunk egyes ipa­ri üzemekben is. Vannak gyáraink, ahol az igazgatók, sőt a pártbizott­ságok titkárai sem fordítanak gondot arra, hogy jól képzett, munkát sze­rető dolgozók kerüljenek a gépállo­másokra. Előfordulnak olyan esetek is, hogy a gépállomásokon egyes ve­zetők, igazgató, vezető mechaniku­sok, nem értik meg, hogy a műsza­ki káderátcsoportosítás nélkülözhetet len segítség feladataik elvégzésében és ezért nem megfelelő módon fo­gadják a gépállomásra érkező szak­munkást, technikust, mérnököt. A gépállomásokra háruló feladatok végrehajtása megköveteli, hogy mind­ezeket a hibákat gyorsan kijavítsuk és a műszaki káderátcsoportosítást meggyorsítsuk. Az ipari üzemek és az ipari minisztériumok fontos fel­adata, hogy jó mérnököket, techni­kusokat és szakmunkásokat irányít­sanak át a mezőgazdaságba. Ugyanakkor a megyei tanácsoknak a földművelésügyi minisztérium gép­állomások főigazgatóságának meg kell oldania a gépállomásokra ke­rülő műszaki káderek gyors elhelye­zését, lakásépítéssel, vásárlással, bér­bevétellel biztosítani kell, hogy csa­ládjukat is el tudják költöztetni és megfelelő szociális körülmények kö­zé kerüljenek. A gépállomások műszaki színvo­nala emelésének fontos eszköze az elmúlt hónapokban nagy érővel meg- inciplt patronázsmozgalom is, mely­nek során az ipari munkásság nagy­arányú segítséget adott a gépállo­másoknak a gépjavítási munkák idő­ben és jó minőségben történő elvég­zéséhez. Úgy gondolom, egész érte­kezletünk véleményét fejezem ki, amikor ezért a nagyszerű munkáért erről a helyről az értekezlet minden részvevője nevében köszönetét mon­dok az ipari patronáló csoportok tag­jainak. A patronázs-csoportok most abban segítsenek a gépállomásoknak, hogy a '-kijavított traktorok és mun­kagépek a tavaszi szántási-vetési munkákban kifogástalanul dolgozza­nak. A gépállomásra történő káder­átcsoportosításnak és a patronázs- mozgalomnak is egyik legfontosabb feladata, hogy segítse a gépállomá­sok ma már soktízezerre menő dol­gozóját műszaki tudásuk elmélyíté­sében, szakmai ismereteik kibővíté­sében. Az a mérnök, aki a gépállo­másra kerül, vezető mérnöknek, nemcsak azért kerül a gépállomásra mérnöknek, hogy saját tudását mun­kája közben eredményesen felhasz­nálja, hanem azért is, hogy tudását átadja munkatársainak. Azonban nemcsak a gépállomá­sok régi dolgozóinak kell tanulniok az iparból odakerülő kiváló szak­munkásoktól, technikusoktól, mér­nököktől, hanem fordítva is, azok a műszaki káderek, akik most az ipar­ból a gépállomásokba kerülnek, nagy gonddal kell, hogy tanulmányozzák a gépállomások élenjáró dolgozóinak tapasztalatait. Az a tény, hogy alacsony a gép­állomások műszaki színvonala, egy­általában nem jelenti, hogy a gép­állomásokon százával, sőt ezrével nincsenek olyan dolgozók, akik ki­váló munkateljesítményt mutattak fel. A gépállomásokon csak az el­múlt évben 722 traktorista szerzett sztahánovista címet, a legjobb ered­ményt elért traktoros, Tóth László, megkapta a Szocialista Munka Hőse címet. A gépállomások dolgozói több­száz újítást adtak be, köztük tucat­jával olyanokat, amelyek méltán tarthatnak számot országos érdeklő­désre is. A baj az, hogy az újítók, a sztahánovisták, tapasztalatai éppen az alacsony műszaki színvonal miatt nem terjedhettek el megfelelően. A gépállomások műszaki színvona­lának emelése megköveteli a gépál­lomásokat irányító szervek vezetési módszereinek gyökeres megjavítását. A tanácsok mezőgazdasági osztályai, a földművelésügyi minisztérium ille­tékes főigazgatóságai műszaki szem­pontból nem ellenőrizték megfelelő­en a gépállomásokat, munkájukban túltengett és még most is túlteng a bürokratikus módszer, ___ A gépállomások dolgozóinak leg­fontosabb feladata a gépek jobb ki­használása mellett az, hogy jóminő­ségű munkával magasszínvonalú ag­rotechnika alkalmazásával emeljék a terméshozamot. Ha a traktorista nem ügyel munkája minőségére, hiába teljesíti túl műszaknormáját, munká­ja nem haszonnal, hanem kárral jár. Az olyan gépállomásokon, ahol ke­vés gondot fordítottak az elmúlt években a munka minőségére, most rosszul halad a szerződéskötés, mert a termelőszövetkezetek és az egyéni­leg gazdálkodó dolgozó parasztok hú­zódoznak a gépi munkától. A minőségi munka 'jelentőségét azonban a gépállomások irányító szervei és maga a földművelésügyi minisztérium gépállomások főigazga­tósága sem érti meg. Még mindig elő fordul olyan eset, hogy kitüntetésre javasolnak traktorost, brigádvezetőt, gépállomási igazgatót anélkül, hogy munkája minőségét megvizsgálnák. A gépállomások igazgatói, brigád­vezetői, traktorosai ne felejtsék el, hogy munkájuk minőségét az egész falu figyelemmel kíséri és egy rosz- szul szántott tábla vagy vetés, rosz- szul előkészített talaj, éppúgy a gúny, és szóbeszéd tárgya, mint a géphiba miatt a táblán napokig álló traktor. A traktorosok mindig gondoljanak arra, hogy rajtuk keresztül, az ő munkájuk után ítélik meg a gépállo­mást és ne feledkezzenek meg arról, hogy a gépállomás viszont összekötő kapocs a munkásosztály és a dolgo­zó parasztság, a város és a falu kö­zött és ezért jó munkájuk népi de­mokráciánk alapját, a munkásosz­tály és a dolgozó parasztság szövet­ségét erősíti és viszont a rossz mi­nőségű munka akarva, akaratlanul, de gyengíti a város és falu közötti kapcsolatot. Akkor mondhatjuk te­hát igazán eredményesnek a mező- gazdaság képesítését és sikeresnek a gépállomások munkáját, ha a legtel­jesebben ki tudjuk használni a gé­pek termésfokozó hatását, azaz, ha minden termelőszövetkezet elmond­hatja, amit a mindszenti Lenin ter­melőszövetkezet elnöke, Apró elv­társ mondott, aki amikor azt kér­dezték tőle, miben segít neki a gép­állomás, így válaszolt: „1952-ben nagyon aszályos év volt. A mi termelőszövetkezetünkben a búza termésátlaga azokon a terüle­teken, ahol gépi művelést kapott a talaj, kilenc-tíz mázsa volt kát. hol­danként. Viszont azokon a helyeken, ahol nem végezhetünk gépi műve­lést, a búza termésátlaga kát. hol­danként három-öt mázsa volt.“ Még mindig sok gépállomás veze­tőjének munkáját szűklátókörűség és öncélúság jellemzi. Sok esetben az agronómiái érdeket — tehát a ter­mésátlagok fokozását — alárendelik a tervteljesítés mutatószámainak, csak a magas százalékok elérésére törekednek és nem fordítanak meg­felelő gondot a munka minőségére. Elnézőek például az olyan, eléggé el nem ítélhető esetekkel szemben is, amikor a traktorosok magas tel­jesítményre és több üzemanyagmeg­takarításra törekedve, az előírtnál se­kélyebb szántást végeznek, vakbaráz­dákat hagynak, stb. Az előzőekben hangsúlyoztam, hogy a gépállomások vezetői egy pillanatig sem téveszthetik szem elől azt, hogy erősen gépesített és sok tekintetben ipari jellegű üzemeket vezetnek. De nem lenne teljes a kép, ha nem tennők hozzá, hogy ugyan­úgy nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy olyan üzemek ezek, ame­lyek munkájukat a mezőgazdaságban a szántóföldeken a magasabb ter­méshozamok elérése érdekében vég­zik, ezért a gépállomások vezetőitől és dolgozóitól nemcsak technikai tu­dást, hanem mezőgazdasági szakér­telmet is meg kell követelni. A gép­állomások igazgatói, brigádvezetői és traktorosai tehát nemcsak a géphez kell, hogy értsenek, hanem a föld­művelés szakértői is kell, hogy le­gyenek. A gépállomások vezetése agronó­miái színvonalának, földművelésben való jártasságának emelését szolgálja az agronómushálózat kiszélesítése. Az országban 1954 végén minden két- háromezer kát. hold tsz és egyéni szántóföldre jut egy-egy gépállomási agronómus. A termelőszövetkezetbe küldött ag ronómusok alapvető, mindent meg­előző feladata, biztosítani, hogy a gépállomás a gépi munkát megfelelő minőségben végezze. A gépállomás agronómusa felelős azért, hogy a gé­pi munka kifogástalan agrotechnikai minőségben történjék mind a terme­lőszövetkezetek, mind az egyénileg dolgozó parasztok tábláin. Azért, hogy agronómusaink ezt a rendkívül fontos és felelősségteljes feladatot jól el tudják végezni, a gépállomások főagronómusai az ed­diginél nagyobb jogkört kapnak. Jo­guk és egyben kötelességük is a gép­állomások munkájának agronómiái szempontból való irányítása és e te­kintetben joguk és kötelességük til­takozni a megyei gépállomási igaz­gatóságnál, ha a gépállomási igaz­gató olyan intézkedéseket tesz, ame­lyek vétenek az agronómiái szabá­lyok ellen. Nagy hiba lenne azonban az, ha gépállomásaink igazgatói, brigádveze­tői csak az agronómus kötelességé­nek gondolnák a munka minőségé­nek ellenőrzését. A gépállomások egész vezetősége és így elsősorban az igazgató a felelős azért, hogy a gépi munka kiváló minőségű legyen és a gépállomás körzetében a termésho­zamok jelentős növelését tudja biz­tosítana Meg kell azonban mondaná, hogy sok gépállomásunkon az igazgatók és a brigádvezetők ennek a kérdés­nek a jelentőségét még nem értik. A minisztertanács a gépállomások munkája minőségének megjavítása érdekében adta meg a múlt év őszén azt a jogot a járási és a megyei ta­nácsok főagronómusainak, hogy ál­lami ellenőrként vizsgálják a géjp- állomási munka minőségét. Felhatal­mazást kaptak arra, hogy kártérítés­re kötelezzék a rossz- munkát végző traktorost és ha a gépállomáson több esetben találnak hibát a munkák minősége körül, fegyelmi eljá­rást kezdeményezhetnek a gépállo­más igazgatója és főagronómusa él­len. A műszaki és mezőgazdasági szak­ismeretek elsajátítása azonban egy­magában nem vezethet a kívánt ered ményre, szükség van mindkét fel­adat gyors megoldása érdekében ar­ra, hogy növeljük a gépállomások munkáskollektívájának politikai öntu datát. Szükség van arra, hogy a gép állomások vezetői és dolgozói kivé­tel nélkül megértsék munkájuk fon­tosságát, jelentőségét az egész dol­gozó nép boldogulása szempontjából. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy mindezeknek a feladatok­nak a végrehajtása harc közben megy végbe. A gépállomásokon is, mint az élet minden területén, harc folyik az újért, a régivel szemben. A gépállomásokon belül is nagy szám­ban akadnak olyan elemek, akik megnehezítik a traktorosokra háruló feladatok végrehajtását. A gépállo­másokra is bekerültek spekulánsok, kulákok, volt cséplőgép és traktor­tulajdonosok, több segéddel és ta- nonccal dolgozó volt iparosok, akiket a gépállomás tulajdonképpen ki­zsákmányolási lehetőségüktől fosz­tott meg. Ezeknek az elemeknek a leleple­zése, igazi céljaik megmutatása, a gépállomásokról való eltávolításuk nagyon átgondolt, kemény és követ­kezetes politikai munkát igényel. Ez a munka csak akikor vezethet ered­ményre, ha a gépállomási dolgozók többsége fegyelmezetten, mély köte­lességtudástól áthatva dolgozik és szembeszáll minden zavaró kísérlet­tel. A gépállomások dolgozói között végzett politikai munka egyik leg­fontosabb és . legszebb fel­adata, Kiszélesíteni és álta­lánossá tenni a szocialista ver­senymozgalmat. Az a cél, hogy a gépállomások traktorosai közül men­nél többen szerezzék meg jó mun­kájuk eredményeként a sztahánovis­ta cím mellé a „Kiváló földművelő“ kitüntető jelvényt is. Mindezt a munkát irányítani, ve­zetni csak akkor lehet jól, ha a gép­állomáson erős, szilárd pártszervezet dolgozik. A Központi Vezetőség a múlt év decemberében elhatározta, hogy megszünteti a’ földművelésügyi minisztériumban a gépállomások po­litikai osztályát, a megyei politikai osztályokat, továbbá a gépállomáso­kon a politikai helyettesi intézményt. A politikai osztály és a politikai helyettesi rendszer megszüntetésének legfőbb indoka az volt, hogy ezzel növekedjék a járási és a megyei pártbizottságok felelőssége a gép­állomások munkájáért. Az utóbbi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy sok megyei és járási pártbizott­ság a Központi Vezetőség határoza­tának ezt a fontos szempontját nem értette meg, vannak járási pártbizott ságolk, ahol nem többet, hanem ke­vesebbet foglalkoznak a gépállomá­sokkal. A gépállomások feladatainak el­végzése csak akkor lehet sikeres, ha a megyei és járási pártbizottságok változtatnak a gépállomások párt- irányításának eddigi általános és sokszor felületes módszerein. A megyei és járási pártbizottsá­goknak haladéktalanul meg kell ja- vítaniok a gépállomásokon folyó pártmunkát,' mert ez egyik legfon­tosabb előfeltétele annak, hogy a gépállomások már ez év tavaszán megfeleljenek a rájuk váró nagy fe! adatoknak. A gépállomások dolgozói között végzett politikai felvilágosító mun­kában és a munkaverseny szerve­zésében is nagy szerepe van a DISZ- nek. A gépállomásokon olyan ifjú­sági szervezeteket kell kiépíteni, amelyek példaképei lehetnek a falu­si ifjúsági szervezeteknek. A traktorosak munkája ezévben sokkal kedvezőbb anyagi feltételeik között kezdődik, mint az elmúlt év­ben. A traktorosok fizetése egysége­sen történik, egy munkaegységnyi teljesítményért — függetlenül attól, hogy termelőszövetkezetben dolgoz­nak-e vagy egyénileg dolgozó parasz­toknál, — az államtól 11 forint kész pénzt és két kilogramm kenyérgabo­nát kapnak. Azonkívül a traktoroso­kat a minisztertanács határozata ér­telmében megilletik mindazok a tár­sadalombiztosítással együttjáró jo­gok, amelyek az ipari munkásakat (táppénz, üdültetés, családi pótlék, stb.) A traktorosok az államtól kapott fizetésen felül, ha termelőszövetke­zetben dolgoznak, meg kell, hogy kapják a termelőszövetkezettől azt a különbséget, ami a termelőszövet­kezeti tagok egy munkaegységre eső jövedelme és az államtól számukra juttatott munkabér között van, ugyanakkor azok, akik az egyénileg gazdálkodók földjén dolgoznak, a rendes fizetésük felett egy forint készpénzt kapnak, minden teljesí­tett munkaegység után. A traktorosok tehát munkájuktól függően jelentős keresethez jutnak. A jól dolgozó traktoros például egy hónap alatt a műszaki norma száz százalékos teljesítése esetén közel száz munkaegységet tud keresni. Ez­ért az államtól ezer forintot, két- mázsa búzát kap, nem számítva azt a jövedelemrészt, amit a termelő- szövetkezettől az év végén kap. Ez azonban nem minden; traktoro­sainkról nap, mint nap úgy kell gon­doskodni, — különösen olyan fontos kampányidőszakban, mint a mostani tavaszi munkák, — hogy érezzék munkájuk megbecsülését. Gondos­kodni kell számukra a rendeletek­ben előírt munkaruháról. Segíteni kell a traktorosok élelmezésének megjavítását is. A gépállomások igazgatói a trak­toristák élelmezésének megjavítása érdekében a gépállomás mellett fel­tétlenül létesítsenek konyhakertet. Az éjjel dolgozó traktorosok számá­ra pedig biztosítsanak meleg tehát és az sem árt, ha rum is kerül a teába. Olyan légkörnek kell a gépállomá­sokon körülvennie a traktorost, amelyből kézzel foghatóan meggyő­ződhetik arról, hogy megbecsülik munkáját és jogosan várják el tőle, hogy feladatát minden tekintetben kifogástalanul teljesítse. Engedjék meg, hogy végezetül azokkal a kérdésekkel foglalkozzam amelyeknek megoldása most közvet­lenül vár a gépállomásokra. A gépállomások legjelentősebb és azonnali feladata, hogy a gépek tel­jes kapacitásának kihasználásával biztosítsák a tavaszi szántás-vetési munkák időben és jó minőségiben való elvégzését. A gépállomások igazgatóinak, fő­mérnökeinek, főagronómusainak és brigádvezetőinek ezért nagyon pon­tosan elő kell készíteniük és meg kell szervezniök a tavaszi munkákat. A gépállomásokon feltétlenül biz­tosítani kell, hogy minden traktor két műszakban dolgozzék. Fel keli készülni alkatrésszel is. Fel kell töl­teni minden tárolóedényi üzem­anyaggal. A gépállomások tavaszi munkájá­nak elvégzése érdekében egyike a legfontosabb feladatoknak: minél hamarabb megkötni a szerződést a tavaszi munkákra a termelőszövetke zetekkel. Az idei tavaszi munkákban jelen­tős változás a tavalyival szemben az. hogy a gépállomások munkájuknak több mint 40 százalékát egyéni pa­raszt gazdaságokban kell, hogy vé­gezzék. A gépállomások tehát a munka jó megszervezése érdekében minél hamarabb kössenek megálla­podásokat az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokkal. A gépállomások brigádvezetői, traktorosai legyenek egyben agitá­torai is a gépi munkának. Támasz­kodjanak ebben a munkában a ter­melési bizottságokra, amelyek a falu legjobb termelőit fogják össze, ve­gyenek részt a tanácsok mezőgazda-' sági állandóbizottságainak ülésén. Külön ki kell emelni a mostani tavaszi feladatok közül a munkáik , jó minőségének biztosítását, ami külö­nösen nagy gondot jelent most az esősnek induló tavaszi munkák so­rán. Nagyon szigorúan be kell tarta­ni az alapvető agrotechnikai szabá­lyokat és ugyanakkor fel kell hasz­nálni minden újítást, amely a mun­kák minőségét segíti elő. A gépállomások vezetői és dolgo­zói nagy gondot kell, hogy fordít­sanak a kenyérgabonatermés tervé­nek biztosítására. Ennek érdekében elő kell segíteniök, hogy a rendelke­zésre álló műtrágya felhasználásá­val őszi vetéseinket fejtrágyázás út­ján feljavítsuk. Lehetőségünk van az ország egész kenyérgabonavetése egyharmadának fejtrágyázására. Külön ki kell emelni a tiszántúli megyéket, ahol a mezőgazdasági szer vek elégtelen propagandamunkája miatt az egyénileg dolgozó parasztok a műtrágya jelentős részét még nem vették meg. Különösen ezekben a megyékben nagyarányú propaganda- munkát kell most végezni a fejtrá­gyázás meggyorsítására, ami azért is fontos, mert éppen ezek a megyék — Békés, Csongrád, Szol­nok, Hajdú — az ország legfonto­sabb búzatermő megyéi. Az őszi vetések fejtrágyázása mel­lett a gépállomások alapvető felada­ta a tavaszi búzavetés időre való el­végzése és az őszi búzára való rá- vétés elősegítése ott, ahol erre szük­ség van. A vetéssel nincs idő várni, ennél a növénynél ténylegesen min­den nap nagyon sokat számít. Ezért a» tavaszi munkákon belül is első­sorban mindent megelőzve a tavaszi búzavetéseket kell a gépállomások­nak elvégezniök. A gépállomások fontos feladata ki­terjeszteni a mezőgazdasági munkák gépesítését a termelőszövetkezetek­ben a növényápolási munkákra. Erre a gépállomásoknak ez év tavaszán nagyobb lehetőségük lesz, mert több­száz U ni verzál traktort kapnak, de emellett természetesen fel kell hasz­nálni — amennyire a lehetőségük megengedi — a Hoíherr 30—35-ös traktorokat is. A növényápolás fokozottabb gépe­sítése érdekében elő kell készíteni a kapások négyzetes fészkes ültetését. A gépállomások dolgozói legyenek tudatában annak, hogy a növény- ápolás gépesítése egyik legfontosabb követelménye a termelőszövetkezetek megerősítésének és az a munka, amelyet e tekintetben végeznek, ta­lán a legnagyobb segítség a terme­lőszövetkezetek megszilárdításához és további erősítéséhez. Termelőszövetkezeteink túlnyomó részében . az elmúlt hónapokban je­lentős erősödés ment végbe; megnőtt a tagok termelési kedve, az elmúlt hónapokban folyó tervkészítésnél na­gyon sok kezdeményezés történt a közös gazdaság fejlesztésére, nagyobb hozam elérésére, a jövedelem növelé sére. Ezek mellett a gyorsan erősö­dő termelőszövetkezeteink mellett majdnem minden gépállomás körze­tében akad nem több, mint egy-két olyan termelőszövetkezet, amely ne­héz helyzetben van, kevés a munka­ereje, kevés a gazdasági felszerelése. Ezeknek a termelőszövetkezeteknek megsegítésére a gépállomásoknak kü­lönös gondot kell fordítaniok. A gépállomások tűzzék ki célul, hogy ezeket a termelőszövetkezete­ket már ebben az évben, ha az élen­járók közé felsorakoztatni nem is tudják, de hozzásegítsék ahhoz, hogy az átlagos színvonalat elérjék. A Központi Vezetőség és a minisz­tertanács decemberi határozata vég­rehajtásának legdöntőbb eszköze a gépállomás, mert náluk összpontosul a mezőgazdaság számára juttatott hatalmas gépi technika, amelynek felhasználásától nagymértékben függ a termelési tervek teljesítése. A gépállomások igazgatói, főagro­nómusai, brigádvezetői, traktorosai és kombájnosai tegyenek meg mindent azért, hogy a múlt évek súlyos hi­báit már ezév tavaszán kijavítsák és adjanak meg már ebben az évben a múlt évinél sokkal nagyobb segítsé­get a magas hozamok eléréséhez. A gépállomásokat a faluban a munkás-paraszt szövetség szilárd bá­zisává kell tenni, amelyen keresztül népi demokratikus államunk a leg­nagyobb termelési segítséget adja a termelőszövetkezetek megszilárdítá- sához “es az egyénileg gazdálkodó dolgoz/) parasztok termeléséhez. A gépállomások minden dolgozó­ját, igazgatókat, főmérnököket, fő- agronómusokat, brigád vezetőket és traktorosokat töltse el büszkeséggel az a tudat, hogy jó munkájukkal nép gazdaságunk egyik legfontosabb te­rületén járulnak hozzá a pártunk által kitűzött felemelő cél, a dolgo­zó nép életszínvonal növeléséhez és a szocialista Magyarország felépíté­séhez. Gépállomásaink vezetői és dolgo­zói gépeik teljes kihasználásával, a munka minőségének megjavításával tegyék a gépállomásokat a mezőgaz­dasági termelés fejlesztésének igazi motorjává. (Nagy taps.) Hegedűs András elvlárs beszámoló­ját, vita követte. A tanácskozáson felszólalt Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Vártja Köz-pánti Vezetőségének első itkára. A tanácskozást szombaton folytató fák.

Next

/
Thumbnails
Contents